Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
1 Dttnantrni naoia 1969. március 27; Dunántúli utazás Hegyhát Magyarország három nagy tájegysége számtalan mikrc- tájból épül fel. Talán a Dunántúl a leggazdagabb, őrség. Hét és, Göcsej. Sárköz, Mezőföld, Ormánság ... Egy részük már csak földrajzi fogalomként él, más részüknek még etnikai, néprajzi, nyelvjárási .,töltése” is van. Egy térkép van előttem, valamikor a harmincas években készült. Baranya megyében hét járást sorol fel, köztük másodikként a hegyhátit. — Székhelye: Sásd. Megnézek egy másik atlaszt. Az általános iskolákban használják, és a Kartográfiai Vállalat adta ki 1966- ban. Fölütöm a 4. lapon, és Magyarország térképén az említett mikro-tájak me'lett a Hegyhátat is m'1"*"1 "• ' De hol? Tolnában, Dombóvár és Bonyhád fölött. A Kapus és a Sió fogja közre. Itt valami nincs rendben, gondolom. Gyerünk a helyszínre! A sásdi iskola földrajz szakos tanára előtt kinyitom az atlaszt: — Mit szól hozzá? — Ha csak ennyi hiba volna benne! — mondja és legyint — Használják még itt az emberek a „Hegyhát” elnevezést? — 1948-ig ez volt a járás neve. Nem értem, hogy csúszhatott át Tolnába ... És most látom, hogy helyébe a Völgységet írták. Holott ez a Bonyhád környéki táj neve. — Tulajdonképp Baranya melyik részére illik a Hegyhát elnevezés? — Bár elvben minden hegyet körbe lehet járni, mégis mindegyiknek van eleje és háta. A Mecsek például délre néz. Ezt talán már azóta így érzi az ember, amióta megtelepedett a hegy oldalán. Alii a Mecsek legszebb útján Pécsről Abaligetre jön, áthalad a mecseki vízválasztón. Az országút itt egy patak mellé simul, és az átvezeti a Hegyhátra. A Mecsek hátába ... — Van a szónak még néprajzi tartalma? Vagy csak földrajzi tájegység? — Az 1958-ban megjelent megyei kismonográfia Baranya népei között önálló fejezetben tárgyalja, akárcsak az Ormánságot. Ugyanakkor az is igaz, hogy az elmúlt huszonöt évben talán a megyének ebben a sarkában cserélődött ki leginkább a lakosság. Sásdon egész utcák... Akik más tájról jöttek, új szokásokat hoztak. A helyi hagyományok elsorvadtak. — Nagy itt az elvándorlás. Sokan járnak dolgozni Pécsre, Komlóra... Talán az olyan távolesö falvakban, mint Té- kes, Gerényes. Kisvaszar, Al- sóSiocsolád, Köblény még él valami a múltból... — De egy nevet, amelynek a hagyományban pontos jelentése, körüljárható határa van, mégse lehet csak úgy odaajándékozni egy másik tájnak? — vetem közbe. — Dél-Dunántúlon az egyetlen Hegyhát-tal kezdődő falu is Baranyában van. Hegyhátmarós! — mutat a térképre a tanár. TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Ébred a természet. Kidörzsöli a téli álmot a szeméből, s mintha a közelgő feladatra készülne, nekivörösödve próbálja izmait. A hótakarót már levetette. A télen szürkéslila fényben játszó erdő most rozsdavörös színt ölt. A fák kérge megfeszül, a vér áramlása megindul az erekben. A háztetőket, a fákat, az utakat eső mosdatja. Bizonytalanul imbolygó felhőrongyok akadnak a csúcsokba. — Amikor a közeliikbe ér az utas. kedve támad, hogy János vitézként vizet facsarjon belőlük. Abaliget után kinyílik a táj. Balra, fent a töltésen a pesti gyors robog el mellettünk, jobbra, az erdő alá apró települések húzódtak. — Kovácsszénája, Husztót... A | nevek botcsinálta nyelvészke- I désre csábítanak. A falu kovácsának egyszer kint maradt a szénája... A falut húsz, ideszármazott tót család alapította ... Apró patakok indulnak el fönt a hegyekben. Szárazság idején elapad a vizük. — De | nagy esők idején megduzzadnak és kilépnek medrükből. A tavaszi eső megfürdeti a völgyeket. A kerekek messzi- ! re fröcskölik a tócsák vizét. ! Egy-egy dolmányosvarjú kényesen odébb lejt az úton. A" köd nagy vattacsomókban ül a bokrokra. A mogyo- | ró meghozta már fürtökben | csüggő virágait. Az ágák hegyén vízcseppek csillognak. | A megsűrűsödő eső rácsa eltakarja a házakat. Ha szél kap a felhőkbe, megint kitisztul. A füves hegyoldalban birkanyáj legel. A frissen szántott föld zsírosán fénylik. Szép ez a tavaszi esőben fürdő, rozsdavörös és barna hegyháti táj. Egyszer valaki egy levelezőtársat kereső újsághirdetést mutatott. Ennyiből állt: „Esőben szeretek sétáim.” Némi megértéssel gondolok rá. TÁLAK. KANCSÓK, KÖCSÖGÖK Hegyhát zsíros, agyagos! földje hajdan virágzó faze- ! kasipart teremtett. Haas Mi-! répkályhát. Valamikor a cserepet is maga készítette. — November nyolcadikén, egy szombati nap jöttem haza az első világháborúból. — Másnap reggel már zörgettek az ajtómon: Az uraság üzeni, rakjam föl neki a cserépkályhát ... Az emberiség történetének egyik nagy eseménye volt a fazekaskorong föltalálása. — Fazekaskorongon készült a régi magyar konyha csaknem minden edénye: a tejes csuprok, a tálak, a lábasok, a fazekak. Agyag volt az anyaga a kancsónak, amiben a bort, és amiben a vizet tartották. Fazekas készítette a díszes lakodalmi edényeket. Agyagedény őrizte az olajat, az ecetes paprikát, a savanyított káposztát, a tejet, a szilvalekvárt. Köcsögök száradtak az udvaron, bugyogós kancsó- ban vitték a vizet az aratóknak. Agyagból égették a „kü- püllőt” (vajköpülőt), a tésztaszűrőt, a rétessütő tálat. A parasztkonyhából szinte csak napjainkban szorította ki ezeket a szép formájú, ősi mintákat őrző cserépedényeket az alumínium, a horganyzott bádog és a műanyag. Nem forog már Vaszaron egyetlen fazekaskorong. Nem bányásznak már agyagot a hegyháti dombok oldalából az emberek. Egy évezredes népi ipar tűnt el szinte máról- holnapra. Nyomtalanul? Végérvényesen? A TSZ FAZEKASÜZEME j — Hogyan kezdődött? | — A faluban ötven éve ; meghalt az utolsó fazekas. I-Dani Jánosnak híVták. — Én I már nem ismertem. Két éve aztán egy fűzfakosárban j agyagot küldtünk Mezőtúrra. ' A minta megtetszett. Veres , Sándor, aki Vásárhelyen, a j híres Badár-családnál tanulta I meg a mesterséget, vonatra ült és eljött hozzánk. Használt gépeket szereztünk Pécs- , ről, Pestről, és fölszereltük i őket. — Megérte? — Harminc százalék haszonnal dolgozik az üzem — mondja az elnök. — Tíz-ti| zenöt embernek adunk munkát. De ha jó lesz az eszten- I dő, jövőre bővítjük a? üzemet. Az utcai oldalon emeletes épületet húzunk föl. Virágcserepet szállítanak a városi kertészeteknek, dísztárgyakat, vázákat, vendéglői boroskészleteket, titkos-kancsót készítenek megrendelésre. De az egyik sarokban ége- I tésre várt egy halom csirkeitató és tejescsupor is. S ha egy-egy igényes, szép, > egyedi darabot akar készíteni Veres Sándor, akkor ma is a i lábbal hajtott fazekaskorong | mellé ül. Ugyanazzal a mozdulattal hajol meg, amivel a ■ Homérosz korabeli, amforát mintázó görögök, vagy a bugyogós korsót formáló régi hegyháti fazekasok hajoltak az agyag fölé. Tüskés Tibor A kishajmási tsz-elnök irodájában valóságos kerámia- kiállítás fogadja a belépőt. Ebben a faluban nemcsak traktorok, zetorok, vontatók pöfögnek ki reggelenként a határba. Az iroda mögött másfajta gépek is megindulnak. Nagy betonkádakban agyagot kevernek... A masz- sza prés közé kerül... — A mintázó asztalon gipsz-formák fogadják be az agyagot... — Pályaválasztás. A sásdi járásban működő ÁFOSZ, Építő Ktsz, Faipari Ktsz és a termelőszövetkezetek pályaválasztási ankétot rendeztek, az általános iskolákban végző gyerekek részére. Ugyanakkor tájékoztatót tartottak a szülők számára. Felvilágosításuk során ismertették tanulóigényeiket, és felhívták a figyelmet a lányok korlátozott beiskolázási lehetőségeire, tárgyalta szerdán a Sásdi járási Tanács végrehajtó bizottsága. i Balkézzel dobta be, utána megivati egy fröccsSt A milliomos! j Vártuk a milliomost, hogy j ! felvegye a lottón nyert milli- I óját. Színhely, az OTP me- I gyei fiókja, tegnap déli 12 j I óra. De Mezöváriék késtek. ! j Amikor megérkeztek (az em- j I bér, felesége és a nagyobbik. I fiú) megadták a késés magya- | I rázatát. Mentegetőztek: soha ! nem látott rokonnal találkoz- j tak, nem is tudtak róla, hogy ! van . . . Két héttel ezelőtt, a i lottó 11. játékhetén Mezővári ! Vilmosnak beütött a szeren- ’ cse. Pécsi lakos, a Mecseki Szénbányák dolgozója. Az öt- találatos története a következő. — Két és fél, három éve lottózok, néhányszor már volt hármasunk és sok kettes találatunk. Eleinte a Búza téri, néha meg a Színház téri lottózóba jártam. Bejöttem a városba, kitöltöttem, bal kéz- j zel dobtam be mindig, utána | megittam egy fröccsöt... De j nem nagy eredménnyel. Ké-1 sőbb az újsághordó ígérte és tőle kaptam a lottót. Feleségem már zaklatott, hagyjuk abba és már azon gondolkodtam, hogy az állandó számokat megváltoztatom. Felesé- j gém mondta: Te Vilmos ezen 1 a héten még hagyd ... Akkor, . cr"törtökön az asszony azt] zi: lottó? — Jézus Má- i .. öltöztesd az unokát, gyerünk gyorsan. Vittem a szelvényt a városba. Tíz óra volt. Szokás szerint bal kézzel dobtam be, utána az István pincében megittam két pohár; bort. Másnap, pénteken Újhegyre mentem az unokával, j szereti a vonatot nézni. Mondtam otthon a feleségemnek, 10.59-kor figyeljétek a rádióban a lottóhíreket. Később hazamentünk. Lottó? Feleségem: Mit tudom én! Kinyitot- tam a rádiót és - megvártam, mikor mondja újra. Aztán mondta a rádió — még zörög- j tek is a tányérral, alig hallottam —, jöttek a számok. Karikáztam be sorba. A harmadik, negyedik karikánál elkezdtem izzadni. Szabályosad.; rosszul lettem ... Az ebéd fele ott maradt... Na, öltözz feleség. Mentünk az OTP-be, hallottam, letétbe szokták ilyenkor helyezni a szelvényt. ! — Az öt bűvös szám? — Állandó számokkal ját- j szottam. Egy van közöttük ötletszerű. A 73-as például a j nagyapám halálozási éve, ő I nevelt. A 82 ... ennyi évig sze- j retnék élni... Meg lehet érez- : ni különben, hogy nyer az ember. Én már két-három órával a húzás előtt olyan ideges voltam. Behozták a bőröndben a pénzt, nem is olyan nagy a bőrönd, mint gondoltam, s a milliót érő százasok kis asztalon elférnek. A banktisztviselők élvezettel, de legalább annyira érzéketlenül igazgatták a kötegeket. A nagy summát a Sportfogadási és Lottóigazgatóság képviselői jelenlétében Tegzes József igazgató- helyettes adta át, a jókívánságokkal együtt, természetesen. Tisztán 986 ezer forintot nyert a Mezővári család, az összegből 286 ezret vettek ki (tettek a szatyorba) a többit takarékbetétben hagyják. Azt hinné az ember, aki megütötte a milliót, az többet nem kapál. Mezővári Vilmos, a Vasas I. bányaüzem aknásza a nagy örömre és izgalmakra két hét szabadságot vett ki. De már panaszkodik, hiányoznak neki munkatársai, nincs témája. Hamarosan dolgozni fog. A nyugdíjig nyolc éve van hátra. A nyereményből először is házat épít Újhegyen. A házhelyet már hosszú-hosszú évek óta kinézte magának, és eltervezték, milyen szép házat építenek rá. Ajánlották többen neki a Mecseket is, építsen ott. Azt válaszolta: A Mecseket távolról akarom látni, úgy szép. A nagy nyeremény egyáltalán nem hozta ki sodrából, higgadtan beosztóan tervezget, mintha tízezer forintról volna szó. Az autó például nem érdekli, fél, hogy egyszer a kirakatban köt ki. Szeretne gazdálkodni, szőlőt, gyümölcsöst venni. A pénz jelentős részét persze a gyerekek kapják, mindenki meghatározott összeget. — Hogyan tovább? — Ugyanazokkal a számokkal és öt szelvénnyel játszom tovább. Miklósvári Zoltán Kevesebb (a fog kizöldelliti... i hály írta 1845-ben Baranya j ! című könyvében: „Vaszarban f csaknem minden lakos faze- kas.” — Nézzük meg, ma- í radt-e belőlük hírmondó? A falu közepén áll tűzoltó I Szent Flórián szobra. A fel- | irat szerint: „Állíttatták a helybeli fazekasok és kályhások 1883-ban.” A falu végén egy villaszerű házban él a dombóvári gimnázium nyugalmazott igazgatója. Itl született, ide vonult vissza. Zsineggel átkötött papírcsomagokat tesz az asztalra: — Fejezetek a falu történetéből ... Hogy a fazekasok? Íme, itt van a céh szabályzata. Tartalmazza: . mi volt az inasok és a mesterei; kötelessége „átallyában”. I. Ferenc császár és király írta alá 1883-ban ... Valamikor minden ház udvarán ott állt az égető kemence. Az utolsót tavaly bontották le . . . Imhoff János udvarán állt ez a kemence. A hetvennyolc éves embert néha még ma is elhívják, hogy rakja át a cseKépes levelezőlapot vásároltam. Nem tudom, örüljek-e, vagy kárhoztassam-e érte a Képzőművészeti Alapot: a szép pécsi képes levelezőlapok egy része 5—10 éves felvétel. Sokszor mégis jobb így. Akkor még sok részletében szebb volt városunk. Az egyik képen a Székes- egyházon még nincsenek fönn az apostol szobrok. De milyen szépek a kecses magas lámpaoszlopok. Igaz, nem világítottak olyan fényesen, mint a mostani higanygőz- lámpák — amelyek környezetében még a gesztenyefák lombjai is tovább zöldellenek ősszel. Mégis, kár volt ezeket a korabeli lámpaoszlopokat az ormótlan, s nem ideillő vasbeton oszlopon álló típusú kandeláberekkel felváltani. S vegyük észre azt is, hogy azon a fényképen még működik a vízesés? A másik képeslapon a Széchenyi tér, a szokásos nézőpontból. A dzsámi baloldali szögletében magas nyárfa. Igen szerencsés fedésével háttérben tartja a templom kevésbé előnyös újabbkori toldalékrészét — A Nagy Lajos és a Nádor előtti oldalon árnyat adó dúslombú fák sora. Ma: sivár kőrengeteg ... A Kossuth tér hajdanán a főpiac volt. Ma jobbára autóparkoló. A tér nem nevezhető legszebb építészeti környezeteink egyikének. Mégis, ma is egy szál fa nélkül sivárkodik, a tűző napon parkíroznak az autók. S ugyanez a helyzet a korábbi kis- piac, ma szintén autóparkírozást szolgáló Irányi Dániel téren is. Néhány évvel ezelőtt még a Rákóczi út, vagy a Doktor Sándor utca, Zsolnay út sem volt olyan reménytelenül szegényes, külvárosias, mint ma. Pedig nem a házak lettek csúnyábbak, csak a fákat vágták sorra ki, amelyek pedig olyan előnyösen takarták a csúnyácska házakat, s voltak magukban szépek! Pécsett tulajdonképpen egyetlen szép fás, virágos tér maradt a Sétatér. S itt is tönkrementek az oly jellegzetes és kényelmes öntöttvasalapú lécpadok. És a többi tér? A Balo- kány-liget gazdátlan áliapoVéletlen folytán nem kívánt tanúja lettem az említett fa halálra- ítélésének. — A dzsámi ideiglenes díszkivilágításának főpróba szemléjén a DÉDASZ embere úgy találta, hogy a fa a dzsámi tövében előnytelen árnyékot vet a falra. Indítványozta a tanács képviselőjének, hogy a fát ki kellene vágni. Megegyeztek. Másnap már nem láttam. Ennyit ért a fa sorsa Pécs középpontjában. ta siralmas, s a tervek szerint tovább zsugorítják. A Köztársaság teret is majdnem teljesen beépítették — szinte már nem is nevezhető térnek. OTP ház épült a Petőfi utcai iskola, utcaszöglet rovására. A Kórház tér sem bővült, a várfalak kibontásának elképzelése szerint a Tervező Vállalat építkezésekor. S talán nincs is több tér a belvárosban — csak talán nevében —, még autóparkolásra sem elegendő útelágazás csupán. Természetesen — a fairtással egyidejűleg — korszerű- * södött a belvárosi úthálózat, ez elsőrendű, s igen szükséges program: Ismeretes az az elv, hogy az úttest alatti közművek környezetében nem kívánatosak a fák — s ezt egy célszerű norma alapján hajtják végre oly szigorúan. — De talán mégsem a jelenlegi a leghelyesebb megoldás! Talán mégsem a praktikusság a legfontosabb vezérelv egy történelmi, de nagyon szennyezett levegőjű városban. Hanem az egészséges, s a kulturált emberi környezet. Varga Gy=
