Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
« t« 1969. március 21. Martyn Ferenc: Bessenyel-sorozat (részlet) Kelle Sándor: Vasas! akna Józsa János: 1919 Közeledett május elseje • a városparancsnokság figyelmeztette a munkásságot, nem tűri az utcai tüntetést s az esetleges rendzavarást szigorúan megtorolja. Az utcákon most sűrűbben lehetett látni azokat a szakállas szerb komitácsikat, akik a városparancsnokság madárijesztői voltak, s akiknek a mellén két keresztbe fektetett tölténysor növelte a marcona- ságot, s híresek voltak arról, hogy nem sokat teketóriáznak. Hogy nagyobb legyen a megfélemlítés, bevezették a hajdani magyar jobbágyvilág rossz emlékét, a „huszonötöt”. Egy verőfényes tavaszi délelőtt Fehér tanár úr a magyar órán éppen Ady Endre költészetéről beszélt, amikor az egyébként csendes utcáról izgatott kiáltozások hallatszottak. Tímárunk abbahagyta a magyarázatot, s ekkor tisztán lehetett hallani, hogy valahol messze fenn repülőgép motorja berreg Ez akkoriban szokatlan jelenség volt Pécsett, s mi is jobban felfigyeltünk. Lenn az utcán ekkor valaki hirtelen felkiáltott: — Oda nézzen! Repülőgép! Röpcédulákat szór! Nézze csak, mennyi! A következő pillanatban már az egész osztály egymás hegyén-hátán az ablakhoz tódult s tekintetével a tavaszi napfényben szikrázó égboltot kereste. Roppant magasan repülőgép körözött, s időnként szétbomló fehér madárcsapatként röpcédulák ezreit szórta szét a levegőbe. — Tanár úr! Tessék kiengedni bennünket, hadd szedjünk fel néhányat. — De csak az udvaron! Nehogy az utcára menjetek. És ha szerb katonát láttok, azonnal elbújni! Több se kellett Az egész osztály kizúdult az ajtón, s le az udvarra, de — persze —, az utcára is. Szerb katonát közel s távol egyetlenegyet sem láttunk. Izgatottan lestük, merre szállnak, kóvályognak a messzi üzenetet hozó röpcédulák Mert abban a pillanatban tisztában voltunk véle, hogy az a röpcédula csak „odaátról” jöhetett és üzenetet hoz a pécsieknek. A távolból puskaropogást hallottunk, sőt gépfegyverkattogást, de a repülőgép zavartalanul körözött tovább s csak ontotta magából a cédulákat. A szerbeknek akkor még eszükbe sem jutott, hogy ágyúval tüzeljenek a gépre; különben is teljesen céltalan lett volna. Jónéhány röpcédula a mi tájékunkra is hullott, s boldogan futottunk, kapkodtunk utána. Az üzenet Kaposvárról jött, a pécsi bányászoktól: csak türelem, nemsokára Pécsre is elérkezik a felszabadítás. „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Mire a megszállók magukhoz tértek, a repülőgép már régesrég eltűnt a Mecsek fölött. Az a gép a kora nyári hónapokban többször is megjelent Pécs fölött és a város olyankor, mint a méhkas, felbolydult, mindenki igyekezett legalább egy cédulát szerezni. Hiába volt a megszállók fenyegetőzése, hogy huszonötöt kap az, akinél ilyen cédulát találnak; árgus szemük nekik Soltra Elemér: A hídrobbantó Rétfalvi Sándor: Forradalmi sor (fadombormfi) i CSUKA ZOLTAMí PÉCS FÖLÖT1 CSILLAQ (RÉSZLET) sem volt, s azok az ördöngős kis lepkék, a város minden zugába befurakodtak. Hiába volt a demarkációs vonal is; a kaposvári 44-es vörös dandárban, s a pécsiekből összeállított zászlóaljakban olyan sokan voltak, hogy naponta egész csomó ember akadt, aki átosont rajta, sokszor a kommunista érzelmű szerb katonák csendes jóváhagyásávaL Így hát az iskolában, a szünetekben, az önképzőkört üléseken mindig izgatottan tárgyaltuk a híreket, s nagy volt az öröm, mikor meghallottuk, hogy Kassa felszabadult, megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság, s hogy a magyar vöröskatonák egészen Bártfáig törtek előre. Azt is pontosan tudtuk,/hogy a pécsi bányász zászlóaljak Érsekújvár fölött álltak megingathatatlanul mindaddig, amíg az antant közbelépésére vissza kellett húzódniuk. Ez nemcsak a fronton keltett csüggedést, hanem köztünk is, akik akkor a világforradalmat vártuk. Hiszen hozzánk is elérkezett a berlini Spartacus felkelés, majd áprilisban a Bajor Tanácsköztársaság kikiáltásának híre s ha mindkettő hamarosan össze is omlott, az újonnan megalakult SHS királyság munkássága nem vesztette el a reményt, s egész Közép-Euró- pában úgy láttuk, hogy küszöbön a világforradalom. Ezt a reményt csak szította Lenin üzenete, amit a magyar proletariátushoz intézett Az üzenetről, noha pécsi lapokban nem jelent meg, mi is tudtunk. Akkoriban rádiónak híre- hamva sem volt a hírek mégis villámgyorsan terjedtek tova, határokon és demarkációs vonalakon át s én már akkor tapasztaltam, hogy szuronyokkal és mesterséges, képzeletbeli határokkal a gondolat, a szellem röptét nem lehet megbénítani. Nálunk a közgazdasági órák a marxizmus tanának óráivá alakultak át (amit elsősorban Markovics tanár úrnak köszönhettünk), a magyar órák Ady, sőt Kassák Lajos költészete révén történelemórákká, az önkép- zőköri gyűlések pedig (Fehér Sándor tanár úr jóvoltából) népgyűlésekké, amelyeken a legfrissebb eseményeket beszéltük meg, vagy akár énekórákká, amelyeken a vonalon túlról áthullámzó új mozgalmi dalokat tanultuk meg. Ezeket a dalokat daósortna •* Oroaeoesrágból vesztegzárakoB át hazatért magyar hadifoglyok hozták« persze magyar szöveggel, így lett az orosz forradalmárok gyászindulójából hamarosan magyar induló, amelyet mi, pécsi diákok már májusban énekeltünk aa önképzőkört üléseken: „A proletár áldozata Tér, Búgják, hogyha enni kér... ... Fel harcra, bátran a zászlók alá. Dönt* porba mindent, ami burzsoá, Gyáva, aki tűr ezután még S félti rongyos életét.. S az a másik induló, amely olyan népszerű volt akkor, a „vörös Pécs" korszakában: „Fel vörösök, proletárok, Csillagos jó katonák, Nagy munka vár ma reátok, Dőlnek már a paloták. Világszabadság közelget, Láncát már töri a nép. Éljenek a kommunisták, Éljen a nemzetköziség .. .* Ma. közel ötven évvel később, még mindig nem tu-; dom, ki lehetett a népi költő, aki ezeket a sokszor szinte gyermeteg, de annál lelkesebb és lelkesíföbb dalokat írta, de akármelyiket vizsgálom, végeredményben annak a magyar poétának« szavaival és szellemével találkozunk bennük, aki a szó szoros értelmében a vérével pecsételte meg világszabadságba vetett hitét, és aki valóban nem íeltette rongyos életét a népek szabadságáért ... Pál József: FEGYVERBE! (részlet) felismertek-« emberek » tiétek vagyok a tiétek lett az otthon-ország meggyalázottak és megalázottak építsetek fel hazának építsetek fel hazának ahogy felépíti mindig az ember házát a tűzvész után ha megperzselten is tajtékosan követ hord gerendát és rakja a falat tetőt tűzhelyet építsetek fel hazának építsetek fel hazának ahogy felépíti mindig az ember házát az árvíz ntán ha iszapban matat is tajtékosan követ hord gerendát és rakja a falat tetőt tűzhelyet meggyalázottak és megalázottak a tiétek lesz az otthon-ország a tiétek vagyok felismertek-e emberek kimondjuk a bankok a bányák a nagyüzemek építsetek tel imfa-v ahogy felépíti az ember házát az árvíz otáa nagybirtokok szocializálásán földreformot! szocialista termelőszövetkezetekkel! csak a kis és törpebirtokok! szuronyt az ellenforradalmárok hasába! golyót a fosztogatóknak! golyót az üzérkedőknek! rangod van ne legyen rangod! címed van ne legyen címed! az egyház nem az állam! építsetek fel tiamto.a- •hogy felépíti az ember házát az árvíz utáa politikai biztosokat a frontokra! megyei direktóriumokat! megyei direktóriumokat és rendel mert a haza szétrongyolódlk szétrongyolódik a Szabadság szétrongyolódik az Igazság szétrongyolódik az emberségűnk tévelyeghetünk kíntól szégyentől megalázottan fivölthetünk kíntól szégyentől megalázottan akiket mindig szétvertek akiket mindig megvertek akiket mindig lefegyvereztek akiket mindig legyilkoltak akiket mindig agyonlőttek akiket mindig bebörtönöztek akik elvesztettek mindent minden lázadást minden felkelést a Duna mellett fel vörösök proletárok fel vörösök proletárok * i í 1
