Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
4 ' Ounűtitou nopio 1969. március 21. A 1 anacsköztársaság eszméi elevenen élnek és hatnak a magyar népben (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelt Ünnepi Ülés! Kedves Elv társnők és Elvtársak ! Kedves Vendégeink! A mai napon ünnepeljük a magyar nép újabbkori történelmének kiemelkedően nagy jelentőségű eseményét, a Tanácsköztársaság, teljes nevén a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság, megalakításának 50. évfordulóját. Másfél esztendeje ünnepeltük félévszázados jubileumát annak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme hírül adta a világnak: új korszak kezdődött az emberiség történetében. Véget ért a kizsákmányoló rendszerek egyeduralma, az emberiség megkezdte az áttérést a szocialista társadalomra, a szabad, boldog, emberhez méltó élet megteremtésére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lelkesítő példája nyomán az egész világon fellendültek a forradalmi mozgalmak. Világszerte milliók és milliók hirdették a legnépszerűbb jelszót: „Kövessük az orosz példát — teremtsük meg a szovjet hatalmat!” A forradalmi hullám hazánkban érte el leghamarabb tetőpontját: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után először a magyar munkásosztály vívta ki hatalmát, és teremtette meg a szocialista Tanácsköztársaságot. Ez a tett jogos nemzeti büszkeségünk, szocialista ha- zafiságunk egyik legfontosabb történeti forrása. Nemrégiben, ugyancsak e helyen ünnepeltük az őszirózsás, polgári-demokratikus forradalom félévszázados jubileumát. E forradalom hozzájárult a népek börtönének, a gyűlölt Osztrák —Magyar Monarchiának a megdöntéséhez, megteremtette az önálló magyar köztársaságot és polgári demokratikus szabadságjogokat vívott ki. Kállai Gyula ezután ismertette azo at a történelmi folyamatokat, melyek hazánkban elvezettek a Tanácsköztársaság napjaihoz. A haladás élharcosa 1919 márciusában a magyar munkásosztály magára vállalta a legnehezebb történelmi feladatot Vállalta, hogy a rendkívüli kedvezőtlen külső és belső körülmények között a dolgozó nép javára oldja meg az évszázadokon át felgyülemlett társadalmi és nemzeti problémákat, hogy következetesen megvalósítja a dolgozó osztályok társadalmi forradalmát, hogy megvédi az ország függetlenségét és a szocializmus új világába vezeti el nemzetünket. Vajon mi adott erőt a magyar munkásosztálynak e gigantikus feladatok vállalásához? Mindenekelőtt az, hogy —- a magyar történelem évszázados társadalmi-politikai küzdelmeiből a haladás folytatójaként lépett elő, s a szocialista forradalomért küzdve Dózsa György, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály örökségét váltja valóra. 4 1919-ben, alig másfél évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után, — a világon másodikként Magyarországon győzött a proletárdiktatúra. Jóllehet, 1919 márciusában a hatalom békés úton került a munkásosztály kezébe, a burzsoázia elleni fegyveres harc mégsem került le a napirendről. Március 21-re a burzsoázia és szövetségesei annyira elszigetelődtek, hogy kénytelenek voltak tehetetlenül nézni a hatalomátvételt, de már a proletárdiktatúra első napján, összefogva a nemzetközi reakció erőivel, megkezdték az előkészületeket arra. hogy „békés vereségüket” — fegyveres győzelemmé változtassák. Ezután Kállai elvtárs ismertette a Tanácsmagyarország fennállásának dicsőséges 133 napja alatt hozott intézkedéseket, amelyek mind a mun- j teások, a parasztok, az értel| miségiek — a dolgozó ember javát szolgálták. A nemzetközi imperializmus i — amelynek fő erejét 1918-ban a háborúban győztes Antant- ; hatalmak alkották — alapvető I céljának tartotta a szocialista j forradalmak eltiprását. A ma- I gyár társadalmi haladás pol- i gári hívei a század elején s a | háború idején az Antant, — j főként az angolszász nagyha- : talmak, különösen az Egyesült í Államok és a wilsoni demagógia iránt tápláltak illúzió- | kát. Ezek az illúziók azonban már a Vyx-jegyzék átadásakor kezdtek eloszlani és teljesen I szétfoszlottak, amikor 1919 tavaszán az Antant fegyveres ! intervenciót indított a magyar szabadság elfojtására. Nyilvánvaló lett a ma is érvényes tanulság: népünk az imperializmustól semmi jót nem várhat, — jogait, szabad, szocialista életét és fejlődését csak az ellene folytatott harcban biztosíthatja. A Tanácsköztársaság a szocialista haza védelmére kelt. A munkásosztály, amelynek oroszlánrésze volt az új állami-társadalmi rend megteremtésében, a haza fegyveres védelmének legsúlyosabb terhét is magára vállalta. A Tiszánál és északon Salgótarjánnál, Miskolcnál, Kassánál vívott harcokban megszületett a Vörös Hadsereg — az első szocialista magyar állam néphadserege. A Tanácsköztársaságot 133 napi csodálatos alkotó munka és elszánt önvédelmi harc után a belső reakcióval és az opportunista árulókkal szövetkezett imperialista túlerő leverte. Szovjetoroszország maga is száz sebből vérzett, s bár minden lehetőt megpróbált, hogy fegyveres segítséget nyújtson, nem tudta döntő módon befolyásolni a kialakult hadihelyzetet. A magyar uralkodó osztá- J lyok — mint Dózsa György | óta már annyiszor — ismét elkövették a legsúlyosabb nemzetárulást: idegen hatalmakkal szövetkeztek saját uralmuk helyreállítására. A magyar burzsoázia és földbirtokos osztály most is azt tette, amit minden, a történelem által már pusztulásra ítélt osztály tett: véres megtorlással akarta megállítani az idő kerekét, azt gondolván, hogy a forradalmárok meggyilkolásával kiirthatják magát a forradalmat is. 1919 augusztusa után a rémuralom, a törvénytelenségek, a tömeggyilkosságok, s a tiszti különítmények garázdálkodásának évei következtek. A magyar nép hű fiai, több mint ötezer ember — közöttük Korvin Ottó, Lásíló Jenő, Latinka Sándor, Szamuely Tibor — estek áldozatul a fehérterrornak. Mintegy 70 ezer embert zártak börtönbe, internálótáborba. Mintegy százezer kommunistát, szocialistát, munkást parasztot és értelmiségit kényszerítettek emigrációba. S e szégyenteljes, vérengző terrorhadjáratnak megvolt a magyar Galliffet-je is: bizonyos Horthy Miklós, aki Európában elsőként teremtette meg a személyi hatalomra épülő fasiszta diktatúrát. Horthy fasiszta rendszerét mindenekelőtt az jellemezte, hogy a munkás- és haladó mozgalmak elleni megtorlás nem korlátozódott a fehérterror éveire. A bosszúállást, a fehérterrort az állami politika szerves részévé tették, s a rezsim fennállásának egész idejére állandósították. Ennek estek áldozatul Sallai és Fürst, Rózsa és Schőnherz, Ságvári és Pataki és a magyar munkás- osztály számtalan más hű fia. A Tanácsköztársaság eszméi elevenen éltek és hatottak a népellenes, nemzetvesztő Hor- thy-rezsim ellen vívott osztályharcokban, a társadalmi és politikai küzdelmekben. Szállóigeként élt s lelkesítette a tömegeket az a jelszó, hogy az első Tanácsköztársaság után, amely megbukott, következik a győzelmes második. Mint általában a szállóigéknél, a tömegek ez esetben sem tudták, hogy ki a szerző — pedig e megállapítás Lenintől eredt, aki a Tanácsköztársaság leverése után már előrre látta a magyar munkásosztály^ későbbi, immár végleges győzelmét. I 1945-ben az antifasiszta koa- I líció legyőzte a fasiszta tömböt. Ennek során a Nagy Október szülötte, a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege felszabadította hazánkat a német és a magyar fasizmus rabigája alól. Ehhez a magyar munkásosztály vezette antifasiszta erők hozzájárultak ugyan, de a felszabadítást önmaguk elvégezni nem tudták. | Amire tehát 1919-ben hű szö- í vetságeseinknek és osztálytest- | véreinknek, a Szovjetunió dol- I gozóinak még nem volt elég 1 erejük és lehetőségük, megtették 25 évvel később: fegyverrel siettek a magyar munkás- osztály segítségére. Hatalmas áldozatok árán megteremtették társadalmi felszabadulásának kedvező külső és belső politikai feltételeit. Ilyen körülmények között a magyar munkásosztály, pártja vezetésével, 1947—48 fordulóján — szilárd szövetségben a falu és város minden dolgozó osztályával és rétegével — ismét kivívta politikai hatalmát, megteremtette a győzelmes második proletárdiktatúrát — a Magyar N épköztársaságot. Megvalósítottuk amit 50 éve megkezdték Kedves Elvtársak! A Tanácsköztársaság óta 50 esztendő telt el. Ebből az első negyedszázad az ellenforradalmi fehérterror, a kizsákmányolás, a testi és szellemi nyomor, a nemzetpusztulás ideje volt, mivel az országban a világpolitika legreakciósabb, legsötétebb erőivel, a német és olasz fasizmussal szövetséges hazai burzsoázia és földesúri arisztokrácia fasiszta rendszere uralkodott. A második negyedszázad a felszabadulásnak, a nép felemelkedésének, anyagi és szellemi gazdagodásának, az ország felvirágzásának ideje, mivel a világ leghaladóbb erőivel szövetséges magyar munkásosztály, a magyar nép társadalmi rendszere — a szocializmus uralkodik! Kállai Gyula ezután visszapillantást nyújtott hazánknak az elmúlt két és fél évtized alatt elért ipari, mezőgazdasági és kulturális fejlődésére. Eddigi munkánk során megvalósítottuk mindazt, amit a Tanácsköztársaság a szocialista társadalom építésében 50 évvel ezelőtt megkezdett. Az évforduló során azonban rá kell mutatnunk arra is, hogy a Tanácsköztársaság, a proletáriá- tus első nagy forradalmi műve még mindig nem foglalta el méltó, a történelmi értékének megfelelő helyét a nemzeti közvéleményben. Pedig a forradalom múltjához való viszony egyben próbaköve a forradalom jelenének is. A múlt forradalmi eszméi, a Tanácsköztársaság harcos példái, át kell, hogy hassák a mai nemzedéket, mert a helyes nemzeti önismeretnek felbecsülhetetlen értéke van egész népünk, egész ifjúságunk nevelésében. A Tanácsköztársaság igaz, történelmileg hű és eszmeileg helyes értékelésén munkálkodva nemcsak a forradalomra szórt ellenséges, nyíltan ellenforradalmi, nacionalista, reformista rágalmakat és harmadikutas tévedéseket, hanem sokszor a saját sorainkban jelentkező eszmei-politikai zavarokat is le kell küzdenünk. Mérhetetlen károkat okoztak a Tanácsköztársaság értékelésének — egyben pártunk egész politikájának — a személyi kultuszból fakadó szubjektivis- ta torzítások, amelyek a fel- szabadulás utáni időkben átmenetileg beárnyékolták a Tanácsköztársaság emlékét. Az 1956-os ellenforradalmi kísérlet merénylet volt a Tanácsköztársaság emléke ellen is. Ma már tudjuk, hogy az 56-os ellenforradalmi felkelés mögött olyan politikai erők álltak, amelyek közeli rokonságban voltak a Tanácsköztársaságot belülről bomlasztó árulókkal, a kívülről rátámadó imperialistákkal, és a bukását követő véres fehérterrorral. Ez az 1956-os történelmi lecke ugyanakkor nyilvánvalóvá tette az 1919-es Tanácsköztársaság és a mai szocialista Magyarország közötti szoros kapcsolatot, az osztálycélok törté nelmi folytonosságát, forradalmi tradícióinak élő aktualitását. Ennek felismerése tükröződik abban,, hogy pártunk 1956 után nagy figyelmet for dított arra, hogy történelmileg hiteles és eszmeileg helyes képet alakítson ki a Tanácsköz- I társaságról, s tapasztalatainál j és tanulságainak marxista—le- I ninista elemzéséből újabb erőt merítsen a ma feladatainak megoldásához. Ennek köszönhető, hogy a Tanácsköztársaság és annak harcosai, népünlí kiemelkedő nagy hősei — mint Kun Béla, Landler Jenő, Sza muely Tibor. Stromfeld Aurél és számtalan sok társuk, akinek neveit egyszerűen lehetetlen mind felsorolni — ma már egyre növekvő fényben és meg becsülésben állnak a művüket továbbfolytató s befejező utódok, a magyar nép előtt. Tisztelt Ünnepség! Kedves Elvtársak! Körünkben vannak annak a nemzedéknek képviselői — sajnos, egyre kevesebben — akik 1919-ben utat törtek, magasra emelve a szocialista forradalom zászlaját. Társadalmunkban tisztelet és megbecsülés övezi őket, nemcsak azokat, akik a Tanácsköztársaság idején vezető posztokon dolgoztak és nevüket feljegyezte a történelem, hanem azokat az egyszerű, a történelemben névtelen munkásokat, parasztokat, értelmiségieket is, akik már ötven évvel ezelőtt is — példát mutatva az utánuk következő nemzedéknek — tudták, melyik oldalra kell állmok, ha a dolgozó nép, a társadalmi haladás és igazság érdekeit akarják képviselni. Jelenlétük, forradalmi edzettségük, gazdag tapasztalataik, a belőlük sugárzó morális erő nagy segítség számunkra napjainkban is. Megfogyatkozva, az önfeláldozó harcban megtizedelve, de ereje és munkaképessége teljében, forradalmi meggyőződésében meg nem rendülve él és dolgozik társadalmunkban a forradalmároknak az a nemzedéke, amely 1919-ben még nem lehetett ott a harcmezőn, de amelyre forradalmi tevékenysége kezdetén még frissen és közvetlenül hatott a Tanácsköztársaság példája, emléke. Ez a nemzedék a Horthy- rendszer, a fasizmus és a háború elleni harc idején kapcsolódott be a forradalmi mozgalomba és sorakozott fel a kommunista párt mögé. Ez a nemzedék, együtt a 19-esek- kel, kivívta a szocialista hatalmat, — s a későbbi hibák és torzítások ellenére is — mindvégig a szocializmus építésének lendítője, 1956-ban a néphatalom védelmezője volt, s azóta is fáradhatatlanul dolgozik. Közben felnőtt társadalmunkban egy újabb nemzedék, amely a mi rendszerünkben született vagy vált felnőtté. Számára a régebbi idők forradalmi harcai már történelmi tényeket jelentenek. Ez a nemzedék olyan természetesnek és nélkülözhetetlennek tekinti a szocializmust, mint a levegőt, s éppen ezért tovább akar menni azon az úton, amelyen a megelőző nemzedékek elindultak. De ehhez az is szükséges, hogy a forradalmárok ifjú nemzedéke ismerje és értse is a megtett utat, ne feledkezzen meg az alapokról, amelyeket elődei vetettek meg és amelyekre építve ma merészebb célokat tűzhetnek maguk elé. A nemzetközi proletáriátps az elmúlt ötven esztendőben szívós és áldozatos harcával gyökeresen átformálta a világ képét. Kialakult — s az emberiség fejlődésére döntő hatással van — a szocialista világ- rendszer, szétesett az imperializmus gyarmati rendszere. A munkásosztály és a kommunista pártok a fejlett tőkés országokban Is nagy befolyást gyakorolnak a nemzet életére. Azokban az országokban, ahol győzött a szocialista forradalom, a munkásosztály politikája — állami politika lett A nemzetközi munkásosztály egyKitüntetések a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alka'mából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából a Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenységük elismeréséül 964 személynek kitüntetéseket adományozott. A Munka Vörös Zászló érdemrendjével nyolc, a Munka Érdemrend arany fokozatával 278, a Munkaérdemrend ezüst fokozatával 678 személyt tüntetett ki. Mintegy négyezren pedig a Tanácsköztársasági Érdemérmet kapták meg. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál. a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtök délelőtt az országház Munkácsy-termé- ben nyújtotta át a kitüntetéseket A parlamenti ünnepségen nyújtotta át a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetéseket, továbbá 31 veteránnak a Munka Érdemrend arany fokozatát. Ugyancsak a parlamenti ünnepségen nyújtották át 20 kitüntetettnek a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. A kitüntetések átadásánál jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor beszédet mondott. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából, a Tanácsköztársaság alatt kifejtett tevékenységük elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdemrendje ki. tüntetést adományozta: Cser- venka Teréz nyugdíjas nyomdásznak, Ék Sándor Kossuth- díjas festőművésznek, dr. Haj. du Gyula nyugalmazott egyetemi tanárnak, Hevesi Gyula Kossuth-díjas akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége választott tagjának, Hevesi Gyuláné, nyugdíjas tisztviselőnek, Lukács György Kossuth-díjas nyugalmazott egyetemi tanár, nak, Nógrádi Sándornak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága nyugalmazott elnökének, Szántó Zoltán nyugdíjas tisztviselőnek. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta: Bauer István nyugdíjas közgazdásznak, Bazsay Ferenc nyugdíjas vasöntőnek, Bedő Károly János nyugdíjas esztergályosnak, Bihari Mór nyugdíjas tanítónak, Breyer j József nyugdíjas szerszámlakatosnak. Czóbel Ernőné Lányi Sarolta költőnek, Fenyő Andor nyugdíjas építészmérnöknek, Filipovics Katalin nyugdíjas egészségügyi dolgozónak, Földes Pálnak, a MALÉV nyugalmazott kirendeltségvezetőjének, Gárdos Mária írónőnek, Gyenge Károly nyugdíjas rendőr főhadnagynak, Heiszler Zsigmond nyugdíjas könykötőnek, Hornacsek István nyugdíjas szállítmánya, zási ügyintézőnek, Hunya Istvánnak, a MEDOSZ elnökének, Kiss Etel nyugdíjasnak, Kőhalmi Béla Kossuth-díjas nyugalmazott egyetemi tanárnak, Mató József Sándor nyugdíjas tanítónak, Medveczki József nyugdíjas kőművesnek, Mogor István nyugdíjas esztergályosnak, Nádass József nyugdíjas újságírónak. Pataki János nyugdíjas honvéd századosnak, Pál Károly nyugdíjas segédmunkásnak, Pian- towszky István nyugdíjas műszerésznek, Pintye János nyugdíjas vállalati igazgatónak, Rozsnyai Ferenc nyugdíjas nyomdásznak, Salamon Ernő nyugdíjas famunkásnak, dr. Sándor Pálnak, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem egyetemi tanárának, Spiesz József nyugdíjas vállalati osztályvezetőnek, dr. Vajda Imre nyugalmazott egyetemi tanárnak, Vas-Vitteg Miklósnak, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa alelnökének, Zörgő Zoltán nyugdíjas nyomdásznak. A többi kitüntetetteknek Budapesten, illetve a megyékben rendezett hasonló ünnepségeken nyújtották át a kitüntetéseket része tehát ma már nem „alulról”, hanem .,felülről”, a hatalom birtokában folytatja küzdelmét az osztály egészének felszabadításáért, s a munkás- osztály harci céljainak — a szocializmusnak és a békének teljes diadaláért Feladatniuk ma Feladataink ma sem kisebbek, mint ötven évvel ezelőtt. Idehaza a szocialista forradalom új szakaszában vagyunk, a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk. Nemzetközi téren szemben állunk az imperializmussal, amely minden rendelkezésre álló eszközzel: eszmei és politikai fellazítással, gazdasági nyomással, katonai fenyegetéssel, helyi háborúval és agresszióval igyekszik megakadályozni a szocializmus újabb győzelmeit, megfélemlíteni és gúzsbakötni a szabadságukért harcoló népeket Az imperializmusnak ezek a törekvései azonban kudarcra vannak ítélve: a világban gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus, a béke, a társadalmi haladás híveinek javára. De e kedvező lehetőségekkel tudni kell élni! A győzelemhez egységre, hitre, elszántságra, elvi szilárdságra, összeforrottságra és közös fellépésre van szükség! A szocializmusért, a békéért, a haladásért küzdő erőkben megvan erre az eltökéltség. Ezt demonstrálja a szocialista országok esetében a Varsói Szerződés tagállamainak most megtartott budapesti ülése. Tisztelt Ünnepi Ülés! Megemlékezésünk a Tanács- köztársaság megteremtésének 50. évfordulójáról kötelezettségvállalás is a harc további folytatására — a szocializmusért, a békéért, a társadalmi haladásért az egész világon. Ma is időszerűek és aktuálisak Leninnek a magyar munkás- osztályhoz intézett szavai, amelyek lényegében a világ munkásosztályához is szólnak: ,.Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolók ellen, háború a szocializmus győzelméért ... Legyetek szilárdak! A győzelem a tiétek lesz!” Nos, Lenin szavai beteljesülnek! Tizennégy szocialista országban, közöttük hazánkban, a munkásoké, a parasztoké, az értelmiségieké a győzelem! Legyünk továbbra is szilárdak, elvhűek, internacionalisták, következetesek munkánkban, és akkor bizonyos, hogy a szo- ! cialista társadalom teljes felépítésében, a szocialista világ- rendszer erejének és befolyásának növelésében, a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítésében,a társadalmi haladás, a demokrácia erőinek tömörítésében és a nemzetközi béke megszilárdításában újabb és újabb győzelmeket aratunk! Éljen és erősödjék a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége! Kállai Gyula elvtárs ünnepi beszéde után az alábbi külföldi delegációk képviselői szólaltak fel: D. Sz. Poljansz- kij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, Piotr Jarosze- wicz, a LEMP Politikai Bizottságának póttagja, Ivan Popov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, Gheorghe Apostol, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és Állandó Elnökségének tagja, dr. Samo Faltan, a Csehszlovák Kommunista Párt delegációjának vezetője. Ezután felolvasták a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnökségének üdvözletét. Az ünnepi ülés Losonczi Pál zárszava után az Internacio- náié hangjaival ért -•éget
