Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
ittf. íebrafc?. navi< ilyenkor az év elején a feladatok meghatározása, a tanulságok levonása érdekében rendszerint sorra vesz- szük az előző időszak gazdasági eredményeit és problémáit. A számadás súlyát most röveli az, hogy 1968 a gazdasági reform indításának esztendeje volt, és a közvélemény nagy figyelemmel kíséri ennek hatását. A statisztikai adatok szerint a múlt évi gazdasági eredmények többségükben ki- (légítőek és megfelelnek a \ árakozásnak, kivéve a termelékenység növekedését, amely mind országosan, mind a megyében lelassult. E vonatkozásban messze elmaradtunk gazdaságpolitikánk azon célkitűzésétől, amely szerint a termelés emelkedésének 80 százalékban a termelékenység szintjének növekedéséből kell származnia. — Ugyanis 1968-ban a megyében lévő ipari üzemek a termelés bővítését mindössze 16,7 százalékban fedezték a termeiéA termelékenység problémái Baranya ipari üzemeiben ; Gondoskodás i az idős tsz-tagokrot kenyság emelkedéséből, míg 1965 1966 1967 1968 83,3 százalékban a létszámMegnevezés: évben az egy foglalkoztatottra jutó növekedés volt a termelés termelés az előző év százalékában emelkedésének forrása. minisztériumi ipar 103,4 104,6 99,4 102,3 A fenti adatok ismeretétanácsi ipar 103,0 101,6 102,0 93,6 ben a megyei párt-végrehajszövetkezeti ipar 102,8 99,7 104,4 95,8 tó bizottság a napokban tarszocialista ipar ossz. 103,8 104,1 99,4 100,9 tott ülésén megvitatta a termelékenység helyzetét és többek között úgy döntött, hogy a vélemények szélesebbkörű megismerése érdekében indokol volna sajtóvitát is kezdeményezni e kérdésben. A jelen írást ennek érdekében vitaindítónak szántam, remélve, hogy néhányan reagálni fognak rá. A termelékenység fogalma Sár a termeléke íység fogalma közkeletű volta révén általában ismeretes, mégis indokoltnak látszik, hogy e kategória tartalmát tisztázzuk. A munka hatékonyságának, vagyis a munkatermelékenység színvonalának meghatározásánál az egységnyi munka által létrehozott termelés mennyiségét, vagy egy termékegység előállítására felhasznált munka (munkaidő) mennyiségét vesszük figyelembe. A munka mennyiségét « közgazdasági gyakorlatban a munkaidővel mérjük, ennél fogva a termelékenység színvonalát megkapjuk, ha a (természetes mértékegységben vagy forintértékben kifejezett) termelést elosztjuk a termelésre ráfordított munkaidővel: „nettó termelési index” alkalmazásával mérik, ami lényegében azt jelenti, hogy a terméksoronként összesített nettó termelési árindexeket osztják az összes foglalkoztatott létszám indexével. E mellett esetenként alkalmazzák a munkások munkaórájára, teljesített munkanapjaira vetítve is a nettó termelési indexet. (Elvileg a létrehozott értékből a v+m részt, a keletkezett új értéket a nemzeti jövedelem részt hasonlítják az adott termelési fázisban felmerült élőmunka ráfordításhoz.) Nem volna célszerű, ha most ennek a cikknek keretében az ismertetett statisztikai mérési mód vitatott elméleti és gyakorlati problémáival tovább foglalkoznánk, annál is inkább, mert a tapasztalatok szerint ez a módszer alkalmas arra, hogy az ipari termelés változásait jellemezni tudja. Megbízhatóságát nemzetközi tapasztalatok is bizonyítják. A lelassulás okai Amint már a bevezetőben említettem, az ipari munka termelékenységének növekedése megyénkben az utóbbi időben lelassult, amit a következő táblázat is bizonyít: Termelékenység termelés ' munkaidő. A látszólag egyszerű képlet mellett azonban a termelékenység fogalma többféle szempont szerint is értelmezhető. Leggyakrabban a munkatermelékenység szűkebb fogalmával találkozunk: amikor egy termelő egység (üzem, műhely) munkájának hatékonyságát elemezzük. Ekkor elég csak annyit megállapítani, hogy a kifejtett munka mennyi terméket eredményezett Tágabb — éppen ezért teljesebb — felfogás az, amikor nemcsak a termék előállításával kapcsolatban felhasznált élő munka hatékonyságát, hanem a termelési eszközökben testet öltött úgynevezett „holtmunka” (anyag, amortizáció stb.) felhasználását is figyelembe vesszük. A munkatermelékenység legátfogóbb értelmezése az, amikor a munkatermelékenységet társadalmi szinten vizsgáljuk. A termelékenység szintjének összehasonlítása azonban akár az egyes üzemek, szakmák között vagy nemzetközi szinten egyes országok között rendkívüli bonyolult probléma. Két szénbánya között az azonos technikai felszereltség és munkaintenzitás mellett a geológiai és más adottságok miatt lényeges eltérések mutatkozhatnak a termelékenység tekintetében. De ugyanígy nem volna reális, ha hazánk villamosenergia-termelé- senek hatékonyságát olyan országokéval hasonlítanánk ösz- sze, ahol a természeti adottságok folytán a vízierőművek vannak többségben. A statisztikai gyakorlatban jelenleg a termelékenységet és annak változásait megyénkbe* (és országosan is) az ún. A táblázatban ismertetett helyzet elemzése, a termelékenységre ható tényezők vizsgálata során az iparszerkezet alakulásának és a termelés összetételének változását is indokolt sorra venni. Ismeretes, hogy a megye termelési struktúrája az utóbbi években változott: a köny- nyűipar és az élelmiszeripar arányának növekedése mellett a nehézipar, ezen belül a szénbányászat súlya csökkent. Az 1968-as évben — az említett ipari struktúra átalakulás mellett — a termékek összetételében is változások álltak be. Sok termékből, az előző évinél többet — esetenként többszörösét — gyártották az élénkebb kereslet következtében, más termékből a kereslet csökkenését termelésvisszaesés követte. Pl.: a Porcelángyár a háztartási és díszműporcelán gyártását mérsékelte és több ipari porcelánt állított elő, a Sopiana Gépgyár a munkaigényesebb, nagyobb értéket képviselő automatagépek gyártását szorgalmazza. Nyilvánvaló, hogy a termékösszetétel változásai ezeknél az üzemeknél a termelékenység alakulását is befolyásolták. A termelékenység csökkenésének sajátos összetett problémáját mutatja a Szigetvári Konzervgyár. A vállalatnál folyó rekonstrukciós munkák folytán a termelőhelyiségek egy részét a kivitelezőnek kellett átadni, illetve a szerelési munkák nagy hányadát a vállalatnak saját rezsiben kellett végeznie Ezek a kiszolgáló részleg létszámát emelték. Bonyolította a helyzetet az elmúlt évi, erősen változó nyersanyagellátás és bizonyos cikkek keresletének csökkenése. Mindezek folytán nagyobb munkaigényességű termékeket állítottak elő, aminek következményeként a termelékenység 4,7 százalékkal romlott Nagyarányú létszámnövekedés A termelés összetételének alakulása mellett a termelékenység ütemére alapjában a nagyarányú létszámnövekedés gyakorolt hatást. Megyénkben az iparban foglalkoztatottak száma évenként átlagosan egymásfél százalékkal emelkedett még 1967-ben is, amikor a szénbányászatban viszonylag nagyobbarányú munkaerő szabadult fel. A múlt évben azonban a megyében az ipari foglalkoztatás olymértékben — 4,5 százalékkal — bővült, mint az előző négy évben együttvéve. A munkaügyi adatok szerint 1968. évben az iparban az előző évinél 2214 fővel többen dolgoztak. Ezt a magas létszámnövelést a viszonylag mérsékelt termelés- növekedés nem bírta el, így a termelékenység lényegesen nem tudott javulni. A termelékenység és a létszámnövekedés kölcsönhatása azonban bizonyos törvényszerűségek ellenére sem teljesen egyértelmű. Ezt mutatják a megyei Statisztikai Igazgatóság felmérései is. PL — Azoknál a vállalatoknál, ahol a létszám a múlt évhez mérten csökkent, a termelékenység 7 százalékkal nőtt Ezek a vállalatok az ipar összlétszámának 44,1 százalékát foglalkoztatják. Viszont azoknál az üzemeknél, ahol a létszám 0—20 százalékkal növekedett, a termelékenység visszaesett vagy stagnált. Ide az ipar létszámának 46,2 százaléka tartozik. Az előző törvényszerűnek mondható tendenciával ellentétes helyzet alakult ki azoknál a vállalatoknál, ahol a létszám húsz százaléknál nagyobb mértékben nőtt Itt ugyanis a termelékenység hat százalékkal növekedett Ezek a vállalatok az ipar összlétszámának 9,7 százalékát foglalkoztatják. Lényeges különbség mutatkozik a termelékenység fejlődése tekintetében a minisztériumi és helyiipar között Az előbbinek 2,3 százalékos termelékenység növekedése mellett a tanácsi iparban 6,4 százalék, a szövetkezeti iparban 4,2 százalék csökkenés következett be, bár itt vannak olyan okok, amelyek magyarázzák a helyzetet: a szolgáltatás növelése (a szövetkezeteknél 14 százalékkal nőtt), a gyakorlatlan új munkaerők felvétele (tanácsi iparnál 10,8 százalékkal, a szövetkezeteknél 8,2 százalékkal emelkedett) a bedolgozói létszám Jelentős növekedése (a tanácsi iparban 112,5 százalékkal nőtt), a műszaki színvonal javítására az anyagi fedezetek igen szerények. A helyiipar létszámemelkedését nem volna helyes egyöntetűen negatív jelenségként értékelni. A szolgáltatások növelésére szükség van, miután a lakosság igényei ezt indokolják. A bedolgozói rendszer bővítésével olyan munkaerőt nyer a szocialista ipar, amely más körülmények között nem volna hasznosítható. A 4—6 órás munkaidőben foglalkoztatott fiatalkorúak és nyugdíjasok szociális problémáinak megoldását segítik elő. Mindezek az intézkedések megegyeznek gazdaságpolitikánk elveivel és bizonyos mértékig tudomásul kell vennünk, hogy az egy főre jutó teljesítmények a szolgáltató iparban kisebbek, mint korábban. Nem lehet azonban egyetérteni az olyan szemlélettel, amely a kialakult helyzetet megváltoztathatatlannak fogja fel és semmiféle intézkedést nem tart szükségesnek a termelékenység javítása érdekében. Hogy ilyen nézet is előfordul mutatja, hogy pl. 22 szövetkezet közül a műit évben 9 már eleve termelékenység-csökkentést tervezett! Általában az iparban bekövetkezett létszámnövekedésre sok jogos (és nem jogos) indokot lehet felhozni. Van azonban olyan probléma is, amelynek keletkezését az egyes gazdasági szabályozók korlátaibán látják. Itt a bér- színvonal a múlt évben még érvényes kötöttségére gondolok, A vállalatok egy része, hogy a meghatározott bérszintet a részesedési alap csökkenése nélkül tartani tudja, a létszámot alacsonykeresetű dolgozókkal duzzasztotta fel. (A bérszínvonal növelése a részesedési alapot, a bértömeg növekedése a termelési költségeket érinti.) A Sopiana Gépgyárban a lakatosműhelyben azért nem vezették be az egyenes darabbért, mert így az átlagbér betartása biztonságosabb volt. A jobb szakmunkások magasabb bérének biztosítása érdekében alacsonyabb bérű dolgozókat vettek fel és a nyári időszakban diákokat. Az építőipari vállalatok is főként alacsony keresetű segédmunkás dolgozókkal növelték létszámukat. A Pécsi Közúti Építő Vállalat a létszámát 34 százalékkal emelte — ez a bérszínvonalat az engedélyezettre szorította le, ugyanakkor azonban a termelékenységét 18 százalékkal csökkentette. Sok szó esik a munkaidőcsökkentésnek a termelékenységre gyakorolt hatásáról is. Közismert, hogy 1968-ban zömmel ez év második felében több vállalat hajtott végre munkaidócsökkentést, ami több mint 30 000 főt érintett. Ennek munkaidőkihatása nagyobb mértékben csak 1969. évben fog jelentkezni, bár a termelékenység alakulását már a múlt évben is befolyásolta. A munkások száma 4 százalékkal nőtt az előző évihez mérten, ugyanakkor a teljesített órák száma csak 0,5 százalékkal. Így átlagosan 3,4 százalékkal kevesebb órát dolgozott egy munkás, mint az előző évben. A munkaidőcsSkkentés bevezetésének egyik feltétele az volt, hogy az érintett vállalatoknál előzőleg teremtsék meg a bevezetés alapját képező feltételeket és lehetőleg a termelékenység se csökkenjen. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a munkaidőcsökkentést alkalmazó üzemeiknél a termelékenység a megyei átlagnál nem volt kedvezőtlenebb, azonban a teljesítmények nem emelkedtek olyan arányban, hogy a kiesett munkaidőt pótolni tudták volna. (A munkaidőt csökkentő ipari egységeknél az egy munkaórára jutó termelés 7,3 százalékkal nőtt, azonban kb. 14—15 százalékos növekedést kellett volna elémiök a fenti cél érdekében.) Mérsékelt műszaki fejlődés Eddigiekben főleg a munkaerőgazdálkodás és a termelés összefüggéseinek a termelékenységgel kapcsolatos problémáiról volt szó. Köztudott, azonban, hogy a munka jobb megszervezése, a munkaerő hatékonyabb alkalmazása mellett a műszaki színvonal emelése a termelékenység növekedésének alapkérdése. Ezen a téren egyes területeken történtek lépések (pL a munkaidőt csökkentő vállalatoknál), amelyek a korszerűbb technológia kialakítására és a jobb üzemszervezésre irányultak. De ezek inkább kivételeik, mint általánosak, mert a vállalatok jó részénél a belső tartalékok feltárása érdekében keveset tettek. Ebben az is közrejátszott, hogy a múlt évben egyes szabályozók és kedvezmények kihasználásával alacsony termelékenységgel is nagy nyereséget lehetett elérni. Másrészt a jelenlegi körülmények között kényelmesebb megoldásnak bizonyult, a termelés bővülését létszámnöveléssel megoldani. Sokan úgy vetik fel — és példákkal is bizonyítják —, hogy a költségtényezők között a munkabér egyes esetekben olcsóbb, mint a gépesítés. Miután ez az állítás ellentmond a modern termelés alapelveinek, érdemes volna ezen az „igazságon” vitatkozni! i A műszaki előrehaladást ! megyénk iparában hátráltatja ! az is, hogy az utóbbi években ! — a széntermelés stagnálása \ | óta — a termelő jellegű beruházások csökkenő irányzatot mutatnak. Ugyanakkor az ál- I lóeszközállomány átlagos el- I használódási foka 69 százalék, ami az országos átlagnál — ■ 61 százaléknál — rosszabb. Jóllehet, hogy a közelmúltban megindított — könnyűipari, élelmiszeripari rekonstrukciók a következő években éreztet- i ni fogják hatásukat, azonban ezek aránya a megye iparszerkezetén belül még nem döntő. Felsorolásként említem meg, hogy a múlt évben a termelési kapacitásokat bővítő tevékenység keretében néhány kisebb korszerűsítés volt a bányászatban, elkészült a bőrgyári krómos műhely, a Pécsi Kendergyár új egysége és az Autójavító Vállalat új telephelye. Üj üzemként lépett be Komlón a Május 1. Ruhagyár és az Elektroakusztikai Ktsz. Azt hiszem abban nem igen lehet vita, hogy a jelenlegi helyzet, amely gazdasági fejlődésünket beárnyékolja, nem tartható huzamosabb ideig. Gondolom, hogy azok a vállalatok, ahol ez problémát jelent, megteszik a szükséges intézkedéseket. Mire lehet számítani? Feltehető azonban a kérdés, hogy 1969-ben várhatók-e olyan tendenciák, amelyek a probléma megoldására hatnak? Az eddigi információink szerint a következők folytán lehet számolni a termelékenység javulásával. 1. Az 1969-es vállalati tervek — többségükben — erőteljesebb termelésnövekedés mellett azonos, vagy kisarányű létszámnövelést terveznek. 2. Miután a munkaerőkereslet csaknem állandó jelleggel meghaladja a kínálatot, a vállalatok egy részénél üzemszervezéssel, műszaki intézkedésekkel kényszerülnék megoldani problémáikat 3. A gazdasági szabályozók változtatása egyrészt szükségtelenné teszi a létszámúig! tási megoldásokat, másrészt a szigorúbb nyereségfeltételek a takarékosabb költség- és bérgazdálkodásra ösztönzik a vállalatokat, amelyek feltehetően a létszámmegtakarításban is kifejeződnek. 4. A múlt évben felhalmozódott fejlesztési alapok nagyobb lehetőségeket biztosítanak a műszaki fejlesztésre, rekonstrukciós tevékenység tekintetében. A felsoroltak lehetőségek, amelyek ösztönző hatást gyakorolnak a vállalatokra. De ezek mellett jelenleg az is szükséges, hogy a vállalati kollektívák — társadalmi és i gazdasági szervek — a helyi | adottságoknak megfelelően j foglalkozzanak a termelékeny- | ség emelésének problémáival, miután gazdasági fejlődésünk jövőbeni útját ez alapvetően befolyásolja. Dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára Járadék« kiegészítés Hídvégen A falvakban sok olyan idős tsz-tag él, aki előrehaladott kora miatt már nem tudta megszerezni a nyugdíjhoz szükséges 10 évet, s időközben járadékos lett. A járadék összege elég csekély, hiszen az egyedül élő öregek havi 260 forintot, azok pedig akik korábban sem tsz-tag, munka- képtelen házastársukkal élnek, havi 300 forintot kapnak az államtól. Bár a járadékosok háztáji gazdasággal is rendelkeznek, s több tsz más módon is segíti őket, gondtalan megélhetésük még így sem biztosított. Ezért megye-szerte mozgalom indult a járadékosok megsegítése érdekében. A baranyahidvégi Közös Üt Tsz például elhatározta, hog'y január elsejétől kezdődően az egyedül élők járadékát havi 400, a munkaképtelen házastárssal élőkét pedig havi 500 forintra egészíti ki Az intézkedés 52 olyan járadékost érint, akik — míg erejükből tellett — példás dolgozói voltak a szövetkezetnek. A tsz vezetősége a napokban összehívta őket, s Raposa Jenő, a termelőszövetkezet elnöke közölte velük az örömhírt. Elmondotta, hogy a tsz évi százezer forint plusz jövedelmet biztosít a járadékosoknak a fenti intézkedéssel. A gyűlést követően megkezdték a januári és februári járadékkiegészítések kifizetését, majd ebéden látták vendégül az öregeket. KISZ jutalmazási ünnepség — A pécsi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezete tegnap a Nevelők Házában tánccal egybekötött KISZ jutalmazási ünnepséget tartott. Ezen a leg jobb KISZ vezetőket pénz, könyv, illetve oklevéllel tüntették ki, az első félévi jó munkájuk eredményekénél Háromezer forint | áttelepülési pótlék 250 yagon szén Zobakról Január 1-től február első hetének végéig 67 űj munkással gyarapodott a komlói Zobák-akna állománya. A nagyarányú át- áramlás „titka”: a vállalatvezetés — messzemenően szem előtt tartva a szénmedence legfiatalabb üzemének távlatait, s mind nagyobb termelési jelentőségét —, háromezer forint áttelepülési pótlékot adományozott minden „új zobákinak". A vállalat vezetése ügy döntött, hogy a zobáki béreket 10 százalékkal megemeli — ami végre egyensúlyt teremtett az aknák között, Zobákon ugyanis a nehéz geológiai körülmények miatt eddig nehezebb volt ugyanazt a pénzt megkeresni. Az idei termelési tervben 640 ezer tonna zobáki szén felszínre küldése szerepel, a kiváló — kokszolható —, minőségre való tekintettel azonban az előirányzatok túlteljesítése is engedélyezett. •Az első félévben 230 vagon szenet adnak naponta, a másodikban azonban már 250 az igény. E program, és a jövő megalapozása érdekében, idén 3000 méternyi új fővágatot építenek, s 9000 méter hosszban új feltáróvágatokat hajtanak ki. Folytatódik a gépbeszerzési program is. A műszaki fejlesztési terv szerint 2 oldalürítns rakodót. 3 PML-rakodót. 10 új fúrógépet. 30 fűróka- lapácsot és 50 Bőhler — könnyű —, fejtőkalapácsot állítanak munkába.
