Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

ff69. február 3. Oimantmt nopio Ä lakosság szolgálatában: A szentlőrmcieké a szó Férfi-női fodrászüzlet nyílik — Megépülnek az újtelep járdái munkalehetőség Kacsótán — Szerkesztőségünk válasza Új Ezen a héten a szantlőrinci dolgozóktól beérkezett kérdé­sekre kértünk válaszokat. — A gyerekek sokat panasz­kodnak, hogy az új Iskolában hidegek a tantermek. Miért? — kérdi Tóth Józsefné, szülő. Déri Antal, az iskola igaz­gatójának válasza: — Valóban fáznak gyerekek, tanárok egyaránt Az iskola központi fűtését —- itt Pécs szomszédságában — sajnos ta­tabányai szénre tervezték. Ta­valy, amikor megkaptuk ezt a szenet, nem volt panasz. Az idén azonban akadozik a ta­tabányai szén szállítása, Du­dáiról kapunk darált palát, ami kazánjainkba nem meg­felelő. Addig, amíg ez a hely­zet nem változik, sajnos nem tudunk fűteni rendesen. Kabács Bélát, a TÜZÉP igazgatóját is megkerestük a kérdéssel. Válasz: — Tatabányán az elmúlt ősszel vízbetörés volt, ezért nem tudták leszállítani a kel­lő mennyiségű szenet. Az or­szág más területén is hasonló gondokkal küzdenek az erre a szénre tervezett kazánoknál. Most már termelnek, azon­ban az igényeket csak fokoza­tosan tudják kielégíteni. — Több, mint négyezren la­kunk a községben, de nincs megfelelő férfi, női fodrásza­tunk, sem pedikür-manikür részleg. Mikorra várhatunk változást? — kérdezi Halas Ferenc, a tangazdaság dolgozó­ja. Dr. Hortobágyi Ferenc, a községi tanács vb-elnökének válasza: — Az új szolgáltató ház — amelyben az említett részle­gek helyet kaptak, elkészült. A KISZÖV adta az anyagi ala­pot hozzá, a tanács pedig a sajátrezsis brigáddal építette. Már csak. a berendezés hiány-, zik, de előreláthatóan egy hó­nap múlva nyitnak az üzletek. Tőke János, a szentlőrinci MÁV állomásfőnöke kérdezi: Miért nem létesítenek üzemet a községben? Központi fekvé­sű, jó vasúti összeköttetése miatt Pécshez is közel van, előnyei ilyen vonatkozásban is megmutatkoznának, Dr. Heim György, a Me­gyei Tanács ipari osztályának vezetője válaszolt a kérdésre: — Ipartelepítésre anyagiak hiányában Szentlőrincen pil­■ lanatnyilag nincs mód. Külön­böző elképzelések felmerültek, azonban konkrétumról még nem beszélhetünk, de foglal­kozunk a kérdéssel. — Szentlőrine újtelepen már közel 1500 ember lakik és új házak épülnek. Járda azonban sok utcában nincs. Mikorra készülnek el a járdák? — kér­di több újtelepi lakos. Dr. Hortobágyi Ferenc vála­sza: Gépészmérnököket, gépésztechnikusokat TERMELÉSIRÁNYÍTÓI es mű­szaki munkák végzésére felveszünk barcsi telepünkre. Jelentkezés személyesen, vagy írásban részletes ön­életrajzzal az Építőgépgyártó Vállalat 7. sz. gyáránál (Pécs, Vasút a. 2.). Fizetés megegyezés sze­rint. ÜtikÖltséget felvétel esetén térítünk. — Erőnkhöz mérten igyek­szünk ennek a telepnek járda­gondjain segíteni. Előrelátha­tóan a IV. ötéves tervben meg­építjük a járdákat. — Községünkben az Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola négy évtizede mű­ködik, országos híre van. A környező tsz-ekben évről évre több lesz a gép, a tsz-ek mind több gépészeti szakembert igé­nyelnek. Mikor szerveznek szakközépiskolánkban gépé­szeti oktatást? kásos 6 oldalterjedelem he­lyett 8 oldalon jelenik meg. Az oldalszám bővítésével le­hetővé vált, hogy tijbb cikket jelentessünk meg petit nagy­ságú betűből szedve. Ez a tö­rekvésünk érvényesül többek között a sport oldalon is. A jobb olvashatóság kedvéért minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy szebben, tisztáb­ban nyomott újságot adjunk olvasóink kezébe. Garay Ferenc Dr. Földvári János, a Me­gyei Tanács vb. elnökhelyette­sének válasza: — A kérdésről már tárgyal­tunk Szűcs Kálmánnal, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főigazgatójával, aki ígéretet tett arra. hogy az ősszel a szakközépiskolában gépészeti részleg indul. — Mi, kacsőtaiak Szentlö- rinchez tartozunk. Községünk­ben a sajtüzem épületét ed­dig a Patyolat Vállalat hasz­nálta, de működését beszün­tette — míg üzemelt mintegy 30 női dolgozónak nyújtott munkalehetőséget. Ma ott áll üresen, kihasználatlanul. Mi lesz a sorsa? Dr. Heim György válasza: — Az említett üzemben a Patyolat Vállalat rongyot vá­logatott, mosott Ezt a tevé­kenységét azonban nemcsak Kacsótán, hanem másutt is megszüntette. A tanács pilla­natnyilag — anyagiak híján — ipart oda telepíteni nem tud. Szegedi Ernő, a Szövetkeze­tek Baranya megyei Központ­ja elnökhelyettesének válasza: — Mi ezt az épületet meg­venni szándékozunk, amelyben elképzelésünk szerint saját fel­vásárlásé házinyulat, barom­fit, vadat dolgoznánk fel. Az épület helyszíni bejárására február 6-án kerül sor. Ha az előfeltételeket megfelelőnek találjuk, akkor ez év végén üzemelünk, — előreláthatóan 40—50 főt tudunk itt foglal­koztatni. — Igény van egy körzeti villanyszerelőre ebben a nagy községben. Volt, de elköltö­zött, Mikor lesz ismét villany- szerelőnk? Hallottuk, hogy új DÉDÁSZ kirendeltség is lesz. Mi a helyzet? — kérdi több szentlőrinci lakos. Mezei Béla, a DÉDÁSZ pé­csi üzletigazgatójának válasza: — A villannyal kapcsolatos panaszokat a tanácsnál kell tie jelenteni, mi 24 órán belül kiküldjük a szerelőt. Szent­lőrinci székhellyel valóban épül DÉDÁSZ kirendeltség,— az építkezést még ebben az év­ben megkezdik. A kirendelt­ség jövőre elkészül, akkor a körzeti1 villanyszerelőket ide vonjuk össze, — helyben lesz­nek. körzetüket is könnyebben megközelíthetik, a panaszokat gyorsabban orvosolhatják. — A Dunántúli Naplónak rendszeres olvasója vagyok, de sokszor annyi az apró betűk­kel szedett cikk, amelyek szemüveggel is alig olvasha­tók. Többünknek is ez a vé­leménye. Nem lehetne na­gyobb betűket használni? — kérdezi Kolonics József tsz- tag. Bocz József, a Dunántúli Napló főszerkesztőjének vála­sza: — A kérés valóban jogos. Olvasóink azonban tapasztal­hatták. hogy február 1-től la­punk a hétköznaponként szo­Űj lakótelepek A LAKÓTERV az idén több mint 2200 millió Ft értékű épü let kiviteli tervét készíti el. Ebben az évben adják át a ke­lenföldi lakótelep központjába tervezett 27 létesítmény mű­szaki dokumentációját. A bu­dapesti ÉVM vállalatok dol­gozóinak elhelyezésére a Ve­nyige utcában valóságos építő­ipari várost 2300 személyes központi munkásszálló- és szolgáltató telepet alakítanak ki. Ebben az évben kezdik meg Miskolc belvárosának, vala­mint Békéscsaba és Bicske új központjának megtervezését. A miskolci feladat a legbonyo­lultabb, mert műemléki kör­nyezetben kell elhelyezni 400 lakást és a belváros 3000 négy­zetméteres üzletközpontját. Emelkednek az árak? A forgalom növelése a cél Kis „ártájékozódó” interjú- sorozatunkat Hegyes Ferenc­cel, a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgató­jával folytatott beszélgetéssel zárjuk. — Lesz-e önöknél ár­emelés, érinti-e majd az üze­mi konyhán étkezőket? — Mi a magunk részéről nem kívánjuk emelni árain­kat, változatlanul arra törek­szünk, hogy egységeink inten­zivebb kihasználása, a forga­lom növelése útján érjünk el nyereséget. — Ez azt jelenti, hogy 1969- ben sem az üzenni étkezésben, sem a vállalat nyilvános ven­déglátó egységeiben nem ke­rül sor az árak emelésére? — Pontosan azt. Tavaly is megmaradtunk az 1967-es ár­szinten (a Kazinczy Étterem­ben például 70 százalékos ha- szonkulccsal dolgosunk jelen­leg is, noha felmehetnénk egé­szen 9S százalékig) ennek kö­szönhető, hogy átlagos forga­lom növekedésünk meghaladta a 10 százalékot. — Hallhatnánk néhány pél­dát? — Kérem. A Kazinczy 1969 január 1-től 16-ig 60 százalék­kal nagyobb forgalmat bonyo­lított le. mint 1968 első tíz ■napján. De 29 százalékkal nö­vekedett a forgalom ugyaneb­ben az időszakban a 48-as tért Ifjúsági Bisztróban, vagy hogy egy külterületi egységet ve­gyünk, a meszesi Bányász Ét­teremben 20 százalékkal. Üze­mi egységeink forgalomnöve­kedése pedig a gyakorlatban döntötte el a vitát, hogy a dol­gozók igénylik-e továbbra is az üzemi étkeztetést. A több­letforgalomból fakadó árrés majdnem teljes egészében a vállalati nyereséget növelte. Az ellenkező szisztémáról — mely a nyereséget az árak nö­veléséből származtatja — ter­mészetese n nincsenek konkrét ismereteim, de úgy érzem, nemcsak a vendég, mi is így járunk jobban. — Ne haragudjon, hogy még mindig tamáskodom. A be­szerzési árak ingadozása sem befolyásolja majd az ételek árát? — Mi egész évben azonos átlagárral kalkuláljuk a nyers anyagokat, függetlenül a be­szerzési áraktól. így az üzlet­vezető kilónként 2,40-es bur­gonyaárral számolhat akkor is, ha a piacon egy kiló krumpli 14 forintba kerül, nyugodtan adhat töltöttpaprikát a vendég elé, annak ellenére, hogy a paprika darabja éppen 2 fo­rint. Kevesebb a munkája, mert ha január elsején “meg­csinálta a kelkáposzta admi­nisztrációját, december "*1-Íg nincs vele dolga. Változato­sabb az étlap, télen sem hiá­nyoznak róla a főzelékfélék. — Mi a magyarázata an­nak, hogy különböző üzemi ét­termekben oly nagy mérték­ben eltér egymástól az ételek minősége, sőt, mennyisége is? — Mintegy 140 féle nyers­anyagfelhasználási norma lé­tezik, ezekből a vállalatok tet­szésük szerint választhatnak. Nálunk 20—25 féle norma van használatban. E normákat évekkel ezelőtt állapították meg; a közben bekövetkezett áremelések hatására jórészt el­avultak. Amelyik vállalat fel­ismerte ezt és van rá lehető­sége is — egyre több az ilyen vállalat —, a nyereség terhére emeli a nyersanyagnormát, anélkül, hogy a dolgozók befi­zetése növekednék. A maga­sabb normából aztán nagyobb mennyiségű és választékosabb étkezést tudunk biztosítani. IKérlt „Előkelő“ idegenek, kazafszálló, égő juhhodály... i A határon minden lehetséges Az idegen nagyon „előkelő” volt, s nagyon tisztelettudóan kérte Fujtó Pétert, hogy fel­ülhessen a kocsijára. A ter­més felől is érdeklődött, s mint aki nagyon ismerős a vidéken, megdicsérte a tsz szakembereit. A kocsis bólo­gatott, s közben néhány ostor­ütéssel vágtára ösztönözte a lovakat. Az őrs kapujában aztán már nem kellett ma­gyarázkodni: ez egyszer hiába volt, a „szekértelem” és a jómodor... Mindenki segít Kiss István alezredessel, határőr-őrs parancsnokkal sé­tálgatunk a lippói főutcán. Verőfényes, már-már tavaszia- san meleg délelőtt van; meg­lehetősen sokan járnak az ut­cán. A beszélgetést Iépten- nyomon megszakítja egy-egy köszönő; egyetlen ember sincs a faluban,: aki ne lenne a határőrtisztekkel közvetlen, baráti viszonyban. — Higgye el, ez a mi igazi erőnk — mondja a parancs­nok, — egyedül nem sokra mennénk... Lippó nyolcszáz lakosú köz­ség. Közigazgatásilag hozzá­tartozik azonban Bezedek, Ivándárda és Sárok is. Ez ösz- szesen mintegy 1800 lakost je­lent — azaz ezernyolcszáz ön­kéntes határőrt, ahogy a pa­rancsnok mondja. — öt éve szolgálok ezen az őrsön, de hirtelenjében egyet­len olyan határsértési ügyet se tudnék említeni, melyben ne sietett volna ilyen vagy olyan formában segítségünkre a lakosság. Itt van például Nyúl János, 6 már valóságos „profi”: négy határsértöt fo­gott. ősz volt, október eleje. A hajnalok már elég hűvösek voltak, Nyúl János is dider- gett a Sárokról Bezedekre vezető úton. Amikor a tsz gondosan felépített szalmakaz­laihoz ért, gondolta; itt aztán fújhat a szél, nem érezné em­ber. Gyerekkorában sokszor bújt meg a meleg szalmá­ban, talán ezért is nézett kissé alaposabban körül. Most, több mint egy év táv­latából, .csak nevet az egé­szen: • — Gondolhatja, hogy meg­lepődtem, amikor láttam, hogy ott van egy ember. Amikor meglátott, zavarba jött, s azt kérdezte: milyen község ez, el­tévedt. Megmondtam neki, aztán szaladtam az őrsre ... Nemzetiségre való tekintet nélkül A lippói körzet valóságos kis Európa: magyarok, szer- bek, horvátok és németek él­nek egymás mellett — ezer­nyi szállal kötődve egymás­hoz. A határsértők logikája szerint ez előny, megkönnyíti az átjutást, a tapasztalat azon­ban mást bizonyít. Lőrincz Gyula, a községi tanács vb-elnöke gyors sta­tisztikát csinál: a helyi együtt AJÁNLATA: Fényképezzen télen Is, otthnn is! MOST FELÁRON NAGYÍTJUK FELVÉTELEIT 13x18-tól 30x40-es méretig, MINDEN MÁSODIK NAGYÍTÁS DÍJTALAN „Egy napot Pécsért4< Tetteket a gyermekparadicsomért Nem kell sok fantázia ah­hoz, hogy a Dunántúli Nap­ló hasábjain „Egy napot Pécsért” c. cikkekben meg­leljük azt, ami régóta fog­lalkoztatja a sétát, kirán­dulást, Mecseket szerető em­bereket: Fedezzük fel ma­gunknak a nyugati Mecse­ket! Kétségtelen, hogy az utób­bi két évtizedben városunk nyugati fele fejlődött leg­többet. De az ide zsúfolt ember mecseki sétára ma is szívesebben jár a „városi Mecsekre”. Nyilván vonzób­bak a szép Sétautak, a park­szerű erdő, a kulturált szó­rakozóhelyek s a két új lé­tesítmény is. (Nem mellé­kes a sokkal kedvezőbb közlekedés sem.) Természetes, hogy nem lehet cél versenyre kelni a pécsi Mecsekkel. Nem is kí­vánunk. Ismert okok miatt. De sokezer újmecsekaljai szívesebben sétálna az ürö- gi részen is, ha ... Ha elindulna újra egy tár­sadalmi mozgalom, okos, reális, tehát szerény tervek alapján, melyet egy hozzá­értő szerv dolgozna ki, s amely egyben a munkát is irányítaná, s e tervből nem maradnának ki a gyerekek sem: sem úgy, mint társa­dalmi munkások, sem úgy, mint az új létesítmény él­vezői. Sokezer újmecsekaljai gye­rek kedvelt kirándulóhelyé­vé lehetne varázsolni a Ja­kab hegyet azzal, hogy nyá­ri és téli játékra, sportolás­ra egyaránt alkalmassá te­gyük. A Mecsek más részei­nek felkeresése nekünk anyagilag is komoly meg­terhelést jelent. Padok, pi­henők felállításával von­zóbbá lehetne tenni a köze­lebbi részeket a felnőttek részére is. Legyen a Mecsek védel­me, fejlesztése társadalmi ügy! Jutalmazzák (ha erkölcsi­leg is — emlékérem, okle­vél) azokat az úttörőcsapa­tokat, őrsöket, KlSZ-szerve- zeteket, intézményeket, ame­lyek valamit tótteh ezért a mozgalomért! Szerény lehetőségeinket és erőnket máris sietünk fel­ajánlani. Csak hívjanak bennünket, mi megyünk. A Karikás Frigyes utcai Általános Iskola V Mindennapos munkakapcsolat határőrök és polgárok között — A lippói jó példa A HECS-íagok sohasem tartanak „szabad napot“ működési csoportok tagjainak több mint fele nemzetiségi, illetve telepes. Ezek a cso­portok egyébként a község férfi lakosságának zömét per­cek alatt mozgósítani tudják, ha kell; a múlt esztendőben is volt erre példa: este tízkor jött a riasztás, s hajnali fél­háromig mindenki a területen volt, aki csak mozdulni tu­dott. Lippón 29 tagja van a HECS-nek, parancsnokuk Dani Antal, boltvezető, egykori ha­tárőr. A leszerelő katonák egy jelentős része évről évre Lip- pőn, Ivándárdán, vagy Beze- deken marad — ezen a vidé­ken ez is hagyomány. A? Őrsparancsnok néhány perc alatt húsz „obsitos” nevét so­rolta fél — valamennyien a? ő körzetében alapították csa­ládot. Az összefonódás szála: tehát nagyonis sokrétűek. Ha kell, tüzet oltanak... A segítség, az együttműkö­dés természetesen kölcsönös í Ha úgy hozza a szükség, í : lakosság válik „katonává”, d< ha kell, a katonák lesznel i „civilek”. — 1968-ban közel 100 eze 1 : forint értékű társadalmi mun kát végeztünk a községben j s ennek jelentős részét az őr I vállalta — mondja a tanács ! elnök, de Füleki Sándor, ; j termelőszövetkezeti elnökhe­lyettes is ezernyi példát tue a jó együttműködéssel kap ’ csolatban. — 1967-ben volt egy tüzűnk. Nagy kár lehetett volna, ha nincsenek a katonák: mire a tűzoltók megérkeztek a loka­lizációs munka nagyrészét el­végezték ... A tűz említése megint egy másik történetet elevenít fel. Tavaly egy határsértő fel­gyújtotta a juhhodályt, láng- baborította a tarlót, gondolta, így könnyebb lesz átcsúsznia. Az alezredes nevet. — Tévedett a fiú, néhány perc alatt tucatnyi jelentést kaptunk menekülésének irá­nyáról ... Nagy szavak nélkül A jegyzetfüzet lapjain tu­catnyi hasonló eset: a minden napok azonban jóval csende­sebbek és sokkal eseményte­lenebbek, mint az így kapott kép. Az államhatárokon való átjutás esélye minimális — s ezt az ilyen gondolatokat melengető kalandorok, bűnö­zők, illetve meggondolatlan fiatalok is egyre többen tud­ják. Az éberség azonban so­hasem felesleges. A határ mentén minden lehetséges. — Kár, hogy nincs töbl időnk — mondja búcsúzon Kiss alezredes, — ellátogat­hatnánk a bezedeki iskplábc is, ahol egy egész úttörő ha­tárőr-szakasz működik. Fog­lalkozásaik egy. részét nálunl tartják az őrsön; azt a lelke­sedést, boldogságot látni kell.. Békés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents