Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
8 1969. Január % Dnnontmi napto K mumummm Beruházási rendünk időszerű kérdései Nélkülözhetetlen információk A közelmúltban közgazdasági ankétot rendezett a TIT megyei szervezetének közgazdasági szakosztálya és a Magyar Közgazdasági Társaság megyei csoportja, amelyen Beruházási rendünk időszerű kérdései címmel dr. Szabó László igazgatóhelyettes, a Magyar Beruházási Bank koordinációs önálló osztályának vezetője tartott előadást. Bár azóta napvilágot _ láttak hitel- és kamatpolitikánk új irányelvei, kiegészítésképpen, adalékként érdemes és hasznos beszámolni a közgazdasági ankéten elhangzottakról. Az ankéten a gazdaságirányítási reform kezdetétől eltelt közel egyéves gyakorlat alapján összegezte az eddigi tapasztalatokat dr. Szabó László, elsősorban abból a célból, hogy a pénzügyi szakemberek munkájához oly nélkülözhetetlen időszerű információitat megadja. Egyetlen norma Az új gazdasági mechanizmus jellegének megfelelően a jogszabályok a beruházási tevékenységnek csak a kereteit adják meg, ezeket a kereteket tartalommal a gyakorlati szakembereknek kell kitölteniük. Így például a vállalati beruházások körében csupán egyetlen normatív szabályt állapit -meg a beruházások rendje, abból a meggondolásból kiindulva, hogy a vállalati pénzügyi forrásoknál megfelelően érvényesül az anyagi érdekeltség, s központi előírások hiányában is arra készteti a vállalat felelős dolgozóit, hogy mind az előkészítésnél, mind a döntéseiknél, mind pedig a pénzeszközök felhasználásánál felelősségteljesen, ésszerűen, takarékosan járjanak el. A normatív szabály az, hogy a vállalati beruházásokat csak a banknál elkülönített, számlán kezelt pénzeszközökből szabad megvalósítani, másszóval az önköltség terhére beruházást végrehajtani nem szabad. A beruházások előkészítésének korábbi merev szabályait feloldották. Az előkészítés módját és tartalmát a beruházási döntésektől, a beruházás jellegétől, bonyolultságától függően rugalmasan állapították meg. A beruházások túlnyomó többsége az úgynevezett egyszerűsített előkészítés körébe tartozik. gyalást tűzhet ki. Sőt, á vállalkozóval közös érdekeltséget hozhat létre. Igazgatási eljárások hely ebe gazdasági módszerek Mi jellemzi a beruházások új finanszírozási rendjét? Az új finanszírozási rend megszüntette az ingyenességet, s egyidejűleg megteremtette a vállalatok azonos érdekeltségét az állami és a vállalati beruházások megvalósításánál. Mentesítette a beruházási folyamatot az úgynevezett adminisztratív jellegű megkötöttségektől — éves keretek lebontása, rovati előirányzatok betartása, virement stb. Megteremtette a pénzügyi források alapszerű kezelését, egyidejűleg megszüntette az úgynevezett pótkezelési időszakot. A bank -munkájában az igazgatási eljárások helyébe gazdasági módszerek léptek. Állam- igazgatás jellegű szabályok csak az állami beruházásoknál maradnak fenn, szűk körben. A gazdasági módszerek közül ki kell emelni a hitel és kölcsönügyletet. A finanszírozási rendszer új vonása, hogy a beruházások jóváhagyásával egyidejűleg döntenek a beruházás következtében szükségessé váló tartós, állandó jelleggel lekötött forgóeszközök mértékéről és azok pénzügyi forrásairól. Ugyancsak a közgazdasági ankéton hangzott el, az 1969 évi hitelezéssel kapcsolatban, hogy a jövőben a hitelpolitikai irányelvekből fakadóan növelni kell a hitelnyújtás szelektivitását, gyorsítani kell a hitelek megtérülését, fokozni a hitelekből finanszírozott beruházások gazdaságossági követelményét, erőteljesebbé tenni a preferenciát, ösztönözni a szabad pénzeszközök tartós elhelyezését. Frejeröll hitelcélok Az ankéton szó esett a preferált hitelcélokról is, amelyekre hosszúlejáratú hitel nyújtható. Ezek közül különösen kiemelendő a fizetési mérlegjavító beruházások fontossága. A résztvevő pénzügyi szakemberek továbbá tájékoztatást kaptak a közelmúltban megjelent néhány fontos rendelkezés lényegéről és annak végrehajtása során felmerült gyakorlati kérdésekről. így például a beruházási építkezéseknél kötelezően elrendelt banki garanciáról, a beruházási járulékról, az ideiglenes építőipari elszámolások véglegesítéséről, a beruházási igazgatási költségek elszámolásáról. Csendes László, a Magyar Beruházási Bank megyei fiókjának igazgatója Maga dönthet Megszűnt az alap- és járulékos beruházások elhatárolása. A kapcsolódó beruházásoknál az az alapelv, hogy a be ruházás költségeit annak a szervnek kell viselnie, amely az állóeszközt üzemelteti. Eltérés a múlttal szemben az, hogy a tanács a területfelhasználási engedélyben kijelölt területért ellenértéket kérhet. A terület használatának feltételeire a beruházó és a erülettel gazdálkodó tanács állapodik meg. A múltban a beruházónak a megvalósítással kapcsolatos feladatait részletekbe menő előírások rögzítették. A beruházások új rendje abból az alapelvből indul ki, hogy a beruházás megvalósításának, mint sokféle és egymással ösz- szefüggő tevékenységekből álló folyamatnak a megszervezése és irányítása a beruházó döntési hatáskörébe tartozik így pé’dául a beruházó dönthet arról, hogy a beruházási saját szervezetében valósítja meg, vagy vállalatnak adja. Kiválaszthatja a vállalkozókat, ennek érdekében versenytárA Még egyszer a három kategóriáról Az egyéni és a társadalmi érdekek összhangját hivatott megteremteni az új gazdasági mechanizmus nyereségérdekeltségi rendszere. Célszerűnek látszik kissé feleleveníteni az érvényben lévő rendelkezések alapján a nyereségrészesedés felosztásának rendszerét, annál is inkább, mivel rövid időn belül hozzáfognak vállalataink az 1968-as gazdasági év eredményeinek elszámolásához, a nyereség pénzben kifizethető részének felosztásához. Arra nincs mód, s nem is kívánom a nyereségérdekeltségi rendszer teljes, a gazdasági élet minden területét érintő hatását elemezni. E helyütt csak a vállalatoknál képződő — most már mondhatjuk: képződött — nyereség felosztásának módszerét, a nyereségből való egyéni részesedés meghatározott kategóriáit szeretném feleleveníteni. A Gazdasági Bizottság határozata alapján a dolgozókat a vállalat gazdálkodásának befolyásolásában elfoglalt helyzetük szerint kategóriákba kell sorolni. E kategorizálás az alapja a részesedési alap, a pénzbeni nyereség elosztásának, valamint a veszteséges gazdálkodás esetén garantált bérek meghatározásának. A vállalatoknak a kollektív szerződésekben a munkaköröket csoportosítaniuk kell. Ugyancsak határozat szabta meg a részesedési csoportmaximumokat is. Azt hiszem, hogy e gondolatoknál szükséges kicsit elidőzni. Az olvasók előtt ismeretes, hogy a sajtó, a rádió és a televízió is igen sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Szükségesnek tartom ezt annál is inkább, mert az az érzésem, hogy a vita nem mindig végződött egyértelműen és megnyugtatóan a párt és kormány rendelkezéseinek szellemében A viták nem mindig hangsúlyozták eléggé a jelenlegi személyi jövedelem-szabályozási rendszer helyét és szerepét gazdasági fejlődésünkben. A jogszabályok alapján három kategóriába kellett a munkaköröket — s csak ezen belül a személyeket — sorolni. Ismeretes, hogy az I-es kategória részesedése az éves bérkifizetés 80, a II-esé 50, a III-as kategória részesedése pedig 15 százalék lehet. (Más kérdés, hogy ennyi lesz-e, ez az optimális eset. A 80, 50 és 15 százalékok csak az arányokat jelentik. A szerk.) A vállalat alkalmazotti állomány- csoportjába tartozó dolgozók esetében csak az alapbérként — tehát a jutalom, prémium stb. nélkül — kifizetett összeg vehető figyelembe, függetlenül attól, hogy melyik részesedési kategóriába tartoznak. Az egyéb állománycsoportok (munkás, fiatalkorú stb.) minden bérjellegű juttatását a felosztás vetítési alapjának megállapításánál beszámítják. Kétségtelen, hogy ez a* arány az első látásra kissé böki az ember szemét. Iga* az is, hogy az előzőekben idézett sajtó- és tv-vita (gondolok itt többek között a* „Ebédszünet” című tv riportsorozatra) elsődlegesen csak ezt a „szemfájdító” arányt (vagy ha úgy tetszik „aránytalanságot”) élezte ki. Tény az, hogy az 1:5 arány nem tűnik valami szerencsésnek az I. és III. kategória között. Azonban azt is látni kell, hogy a vállalati önállóság megnövekedésének arányában — sőt még esetleg ennél is jobban — nőtt a vállalatok vezetőinek felelőssége. Itt elsődlegesen a döntésekkel járó — pro vagy kontra hatásokat figyelembe véve — eredményváltozásokra. az ennek alapján bekövetkező, vagy bekövetkezhető gazdasági, foglalkoztatási stb. területeken jelentkező felelősség növekedésére gondolok. Természetesen nem kívánom a jogosnak tartott vagy vélt arányos vagy aránytalan személyi jövedelem tényezőkkel kapcsolatos vitát lezárni. Világosan kell látnunk azonban e kérdésben azt is, hogy a gazdaságirányítás megváltoztatása nem jár feltétlenül a legjobb megoldások bevezetésével. Valószínű, hogy a gazdasági mechanizmus alapelveinek fenntartása mellett e téren is következnek — s véleményem szerint az 1971-es tervciklus indulásáig be is következnek — változások. Az 1968. év eredményei alapján a vitázók azonban egynéhány gondolatot Kihagynak a logikai láncból. (S ezek főleg azok, akik a III. kategóriába tartoznak.) Ma „csak” azt látják, hogy az I. kategóriába tartozók éves fizetésüknek 80, a II. kategóriába tartozók pedig 50 százalékát kaphatják nyereségrészesedésként. Elfeledkeznek arról, hogy az eredmények fordított alakulása esetén e kategóriákba tartozóknál milyen következmények lépnek fel. Elkerüli a figyelmüket, hogy az I. és a II. kategóriába tartozók eredményromlás esetén fizetésüknek csupán 75, illetve 85 százalékát kapják meg, míg ők maguk nem vesznek így részt a kockázatvállalásban, hisz ők változatlanul, garantáltan 100 százalékos bért kapnak. Ezen túlmenően, mivel gazdasági-társadalmi életünk területén a „felemelkedés” útja nem lezárt, szerintem bizonyos mértékig még elő is segítheti az általános és a szakmai színvonal növekedését. Éppen ez a nyereségérdekeltségi rendszer e hatásán keresztül ösztönözhet a tanulásra, hisz ezen keresztül lehetővé válik a vállalaton belül, vagy esetleg más vállalatnál a magasabb munkakörbe való kerülés. Még egy szempontot szeretnék kiemelni. Mégpedig azt, hogy a részesedési maximumok a csoportba tartozókra együttesen értendők. Ez azt is jelenti, hogy egyes dolgozók — bármely kategóriába tartozzanak is — a vállalatnál végzett munkájuk, munkaviszonyban eltöltött éveik, vagy csak a vállalatnál eltöltött éveik (förzsgár- da), szakmai végzettségük s képzettségük alapján a csoportátlagnál többet is kaphatnak, s esetleg — a kollektív szerződés szabályozása szerint — éves bérüknek 50—80, de akár 100 százalékát is megkaphatják. Ügy vélem, hogy e kérdésben igen sok szempontot kellene még tárgyalni. Sem a terjedelem, sem az idő ezt most nem engedi meg. Az elmúlt esztendő tapasztalatai azonban, úgy gondolom, elő fogják segíteni a fenti kérdések helyes szabályozását a küszöbön álló, két évre kötendő kollektív szerződésekben Gida Béla, a Megyei Tanács munkaügyi osztályának főelőadója A „lerongyolódott ’ Vízművek talpra áll Sajátságoson nézett ld az elmúlt évtizedben a Pécsi Víz- és Csatornaművek pénzügyi gazdálkodása. Nem a gazdálkodással; a pénzügyi rendelkezésekkel volt baj. Szolgáltató üzem lévén, szinte magától értetődik, hogy az önköltséget sem szervezéssel, sem pedig a termelékenység fokozásával csökkenteni számottevően nem lehet. Az önköltség- csökkentés egyedüli hatékony módja az állóeszközök fenntartására, felújítására szánt költségek rendszeres csökkentése volt, mert csak így kaptak nyereségrészesedést a vízművek dolgozói. Sablonos rendszer A sablonos önköltségcsökkentésre való törekvés aztán oda vezetett, hogy az állóeszközök meglehetősen leromlottak, a vízművek „lerongyolódott.” 1957 óta nagyobb mérvű állóeszközfenntartást nem tudtak végezni. Íme néhány adat erről: például 1962-ben 304 millió forint volt az állóeszközök értéke, ezzel szemben 2,8 millió forintnyi állóeszközfenntartást végeztek, ami százalékosan még az 1 százalékot sem éri el. Az állóeszközfenntartás az összes állóeszköz érték százalékában hosszú éveken keresztül azonos szinten maradt, az 1 és az 1,4 százalék között mozgott Merőben megváltozott a tavalyi évben a helyzet. Az új mechanizmus szellemének meg felelően az árakat itt is közelítették az értékhez, leiemelték az ivóvíz-díjakat. Az árváltozás nem érintette a lakosságot (itt a vízművek árkiegészítést kap), hanem a vállalatok részére szolgáltatott ivóvíz iíja emelkedett meg, mégpe- iig köbméterenként 2 forintról 5,60-ra, a csatornánál 1 forintról 2,60-ra. Feltétlen helyes lépés volt az árak felemelése, az árak így az önköltség körül alakultak ki. Az ipari vállalatok, üzemek nyilván sokkal jobban megbecsülik a vizet ma és ezután, takarékoskodnak vele, esetleg saját víz- forrás után néznek. Az áremelés tette lehetővé, hogy a Pécsi Víz- és Csatorna- művek tavaly (és a következő években) jóval nagyobb nyereséget érhet el, mint ed- iig bármikor, az 1967-es másfél millióval szemben 1988. félévkor már 7,4 millió forint volt a nyereség, év végén pe- äig már meghaladta a tizenkét millió forintot Az áremelés tette lehetővé, hogy a következő években akár háromszor annyi állóeszköz fenntartást végezzenek, mint az elmúlt évek bármelyikében. Erre az OVF. 65864/1966. számú rendeletében irányelveket adott ki, amelynek útmutatása alapján a Pécsi Víz- és Csatornaművek elkészítette, illetve összeállította pénzügyi tervét. Ebben — növekvő állóeszközérték mellett — 1968- ban tizenöt és félmilliót, 1969-ben több mint 16, 1970-ben pedig közel 17 millió forintot fordítanak állóeszközeik fenntartására, felújítására. Hogy hol és mit kívánnak a három esztendő alatt elvégezni, azt igen nehéz lenne felsorolni, meglehetősen terjedelmes lista. Az ütemezés sorrendjében is adódhatnak eltolódások, attól függően, hogy az elvégzendő munkákra — a sajátjuk mellett — lesz-e elegendő idegen kivitelezői kapacitás. Mindenesetre úgy néz ki, hogy az évek során „lerongyolódott” pécsi szolgáltató üzem lassan talpra álL Csupán félévi eredményeiket figyelembe véve, nos, az annyira kedvező, hogy a kalkulációban számított 1 százalékos eszközarányos nyereség a valóságban több lesz, s ez a nyereségrészesedési alapban is megmutatkozik. Mint említettem, a félévi nyereség 7,4 millió forint volt, az év végi tervezett nyereség 12,3 millió. Ennek alapján a vízműveknél átlagosan 58 nap nyereségrészesedés fizethető ki. Ha az 58 napot összevetjük az 1967-1 24 nappal — ennyi nyereség- részesedést fizettek ki átlagosan — akkor a változás szembetűnő. Ez akkor annyit jelentene, hogy a vízművek dolgozói az 1968. évben — nem szó szerint értendő! — kétszer annyit és kétszer olyan jól dolgoztak, mint 1967-ben. Nyilván erről nincs szó, nem lehetséges. Ez a többletnyereség, nyereségrészesedés az áremelésekből és a jelenlegi jövedelemszabályozási rendszer „eredményeként” adódott. E rendszer tette lehetővé a Pécsi Víz- és Csatornamű veknél — s gondolom az ország más ugyanilyen jellegű szolgáltató üzeménél — hogy eredményeiket az állóeszközfenntartási .költségekkel — maguk! szabályozhassák. Tehát azt, hogy az eredmény a vállalat elgondolásai szerint alakuljon. Ha például kevesebb az állóeszközfenntartás, s ezzel az önköltség, (mert mondjuk nem kaptak kivitelezőt valamelyik munkára vagy munkákra), nagyobb lesz a nyereség, ennek megfelelően a nyereségrészesedés. — Tisztes nyereségrészesedést, átlagosan 40 napot szeretnénk fizetni most dolgozóinknak — mondotta a vízművek főkönyvelője. (Korábban tehát mondhatta volna azt is: További eredményjavulást nem kívánunk elérni...) Nyilvánvaló, s áll ez gazdasági életünknek minden területére, közgazdasági szabályzóknak kell megszabniuk, menynyi többletmunkáért, plusz erő kifejtésért mennyi nyereség, nyereségrészesedés jár. Miklósvári Zoltán Baj van a szabályzókkal I ______ÍAlX.rl A világgazdaság hírei FIAT GÉPKOCSIK GYÁRTÁSA GÖRÖGORSZÁGBAN A görög gazdasági csúcsminisztérium közlése szerint a torinói FIAT autógyár ajánlatot tett Görögországnak egy FIAT gépkocsi összeszerelő üzem építésére. Az ajánlat szerint — melyet a görög kormány most tanulmányoz — a gépkocsi összeszerelő üzemet Pátraszban építenék fel. A gyár felépítése 100 millió drachmába kerülne. Ez lenne az első gépkocsigyár Görögországban. SÖHIANY JUGOSZLÁVIÁBAN A Tanjug jelentése szerint, tengerisó hiány miatt a jugoszláv élelmiszertartalékok Igazgatósága 16 000 tonna tengeri sót Importál külföldről. Az elmúlt napokban só nélkül maradt több tengerparti fogyasztókőzpont. A hiány oka a rossz Időjárásban, valamint a tengeri sólepárolók és a tuzlai sóbánya között támadt nézeteltérésekbe« keresendő. AFRIKA MEZŐGAZDASÁGI lakosságának NÖVEKEDÉSE Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezetének (FAO) szakemberei szerint Afrikában a következő 15 év alatt 50 százalékkal emelkedik a falusi lakosság száma, úgyhogy a kontinens lakosságának több mint 70 százaléka kényszerül majd a mezőgazdaságban dolgozni. A FAO Tuniszban megtartott regionális értekezletén hangsúlyozták, hogy a falusi lakosság számának ilyen gyors növekedése miatt még inkább rosszabbodnak majd a megélhetési viszonyok Afrikában. Afrikai szakemberek azonban megállapították, hogy még ilyen körülmények között Is enyhülhetnének a nehézségek, ha a gazdaságilag fejlett országok Jobban serkentenék az afrikai mezőgazdaság fejlődését. Az értekezleten hevesen támadták azt a Jelenséget, hogy világpiacon állandóan leszorítják az afrikai mezőgazdasági termékek árát. Ezzel egyidejűleg azonban a fejlett országok gyáripart termékeinek árát emelik.
