Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

IfM. Január 5. alűli napló 1 SS u rí. A2 EQYKORV/ SAJTÓ TUKRÉBfcN BOTBUNTETÉS AZ ELLENSZEQÜLŐKNEK Tölg-Molnár Zoltán: Csendélet _ % UNQVÁRI KÁROLY KIÁLLÍTÁSA Ezúttal Is végiglapoztuk az átveri évvel ezelőtt Pécsett megjelenő újságokat, hogy csokorba gyűjtsük, hogyan él­tek. miről olvashattak az em­berek, mik voltak gondjaik, örömeik az I. világháború el­vesztése és az őszirózsás for­radalom győzelme után, a szerb megszállás alatt DECEMBER 14, SZOMBAT; A Pécsi Napló egy kis „nép- számlálást” végez: „Novem­berben 410 lakója volt a pé­csi ügyészségi fogháznak. Ezek közül 359 volt a felnőttek, 50 m fiatalkorúak száma, egy pe­dig az 1913 évi XXI. te. alap­ján volt letartóztatva. Nemre nézve 320 férfi és 90 nő volt A rabélelmezés a hó folya­mán 21 886 korona 89 fitlér- be került, míg rabmunkából egész lényegtelen összeg: 1044 korona 45 fillér folyt be." A pécsi városháza második emeletén nehezebb lett volna ebben az időben népszámlá­lást végezni. „Amióta « vá­rost megszálló szerb csapatok parancsnoka elrendelte, hogy az utazáshoz igazolvány kell, azóta a városháza második emeletén valóságos felfordu­lás van. Dacára a rendőrka­pitányság figyelmeztető fel­szólításának, hogy csak az utazzék, akinek okvetlenül utazni kell, az utazni szándé­kozók olyan tömegben jelent­keznek igazolványért, amely egyelőre minden más munkát megakaszt." (Dunántúl). A pé­csi munkásság nem elsősor­ban utazni. Inkább élni szán­dékozik ... A megszálló pa­rancsnokság engedélyével gyű­lést tartanak „az élelmi is közszükségleti cikkek leszorí­tása, valamint a munkanél­küliség megszüntetése tárgyá­ban. Az első szónok Szabó József volt, aki az élelmisze­rek árairól beszélt Weisz is Scharbach munkások a köz­szükségleti is más cikkek Arairól tartottak beszédei. Hajdú Gyula dr. a munkanél­küliség megszüntetésének fon­tosságáról beszélt Kérte • szerb parancsnokot, járjon közbe, hogy c nyersanyago­kat beszállíthassák Pécsre, mert csak az lesz alkalmas arra, hogy a munkanélküli­ség csökkenjen. Radovanovics ezredparancsnok szerb nyel­ven válaszolt Kijelentette, örül a munkásság mozgalmá­nak. Indokoltnak tartja, hogy a munkásság, amely négy éven át vérzett és szenvedett ■ frontokon, most jobb meg­élhetéshez jusson. A maga részéről mindent el fog kö­vetni..." (Dunántúli, DECEMBER 17, KEDD: »A Matessa és Rudolfinum árva gyermekek karácsonyfá­jára újabban a kővetkezők adakoztak — teszi közhírré a Dunántúl —: özv. Erreth La- josné 100 kor., Szauter Gyu- láné, Ludwig Ferenc dr., Ja­kab Béla dr. és Steinbach Sa- muné 20—20 korona. Körösz- tös Vincéné és Demetrovics Ilona 10—10 kor. özv. Tap- sonyi Istvánné 10 kiló hús és 10 kiló liszt, Blancz József képeskönyv, stb. Az adako­zóknak az árvák nevében ez­úton mond hálás köszönetét az elöljáróság." A mérleg nyelve mégis a mohácsi misz- sziótársulat javára billen. „Szombaton, vasárnap és hét­főn tartotta meg három na­pos babavásárát, amely mind­három napon nagy látogatott­ságnak örvendett és több mint 2000 K. tiszta jövedelmet eredményezett.” Ennek érté­kéből alig van le az, hogy „A rendőrség ma délelőtt el­csípett egy fiatal gyermeket, aki az Ágoston téri templom­ban feltört egy perselyt és az abban levő 20 koronát el akarta lopni. A rendőrség a korán a bún lejtőjére került fiút átadja a fiatalkorúak bí­róságának.” A Munkás című hetilap nem ilyen egyedi ese­ményekről tudósít. „A Duna- gőzös (értsd: Duna Gőzhajó- sási Társaság) a napokban az­zal a kellemes hírrel lepte meg a közönséget, hogy a szénárakat egyszerre 4 koro­nával felemelte métermázsán- ként.” A lap ismerteti a tár­saság indokait és a fogyasz­tók érdekében vitába száll ve­lük. „összetartani” című ve­zércikkében pedig még álta­lánosabb kérdésekkel foglal­kozik. ,,Megengedjük, hogy o forradalom azon céljaiban, amelyek a magántulajdon megszüntetésén kívül esnek, a polgári osztályok nagyjából egyetértenek a szocialisták­kal, de ellentétesek a felfogá­sok és célok a fenti kérdés­ben. és az utak itt feltétlen szétágaznak. Ne engedje ma­gát a munkásság hangzatos, de reális alapot nélkülöző jel­szavaktól a céltudatos útról letéríteni." DECEMBER 20, PÉNTEK: JSok gondot okoz a falusi lakosságnak a világitóanyag hiánya. Eddig még inkább hozzá lehetett jutni egy ki* petróleumhoz, de most már eltűnt s az est beálltával sö­tétség borul a falura. Csak cserekereskedelem útján jut­hatnak néha-néha egy ki* petróleumhoz, de akkor is va­lami zavaros folyadékkal csap­ják be a falusiakat." A köz- alkalmazottak — ugyancsak a Dunántúl híre szerint — sok­kal tisztább folyadékhoz jut­hatnak. „A közalkalmazottak beszerzési csoportjának veze­tősége közli a tagokkal, hogy december 20-án, 21-én is 23- án az I. számú pénztárnál rum elosztás les*. Családon­ként legfeljebb két liter rum igényelhető." A maga nemé­ben páratlan bűnügyi hírt közöl a lap, ugyanebben • számában: „Neth Ilona cse­lédlány feljelentést tett a rendőrségen, hogy valaki a nyitott cselédszobából ellopta értékes téli bordó kendőjét. A rendőrség keresi a tolvajt." A következő hirdetés azt mu­tatja, hogy még nem járt 1« a polihisztorok kon. „Tudni vágyók figyelméből Olást, francia nyelveket a tanuló akarata és képessége szerinti módszerrel tanítok és bármely iskolát látogató vagy magán­tanulót akármely tárgyból ok­tatok. Igen jóindulatú és lel­kiismeretes vagyok és kitűnő tudományos múltam és gya­korlatom a legjobb garanci­ák." DECEMBER 25, SZERDA: JZsúf olásig te K meg a* Apolló mozinak még folyosója is abból az alkalomból, hogy Hajdú Gyula dr. vasárnap délelőtt előadást tartott a de­mokrácia eredményéről. Mind végig nagy tetszés kisérte az előadó fejtegetéseit, melyek­ben a szociológia feltartóztat­hatatlanul érvényesülő törvé­nyeivel igazolta, hogy.,." (Pécsi Napló) A pécsi lapok közük a szerb parancsnokságok karácsonyi üdvözletét Baranya s Somogy vármegye megszállott részei­ben lévő összes lakosságnak Javan Koszfics ezredes, pa­rancsnok. Pécs és környéke lakosságának Stevo Radova­novics alezredes, várospa­rancsnok és tisztikara, pécsi és környékbeli Ismerőseinek pedig Milos Cvetics alezredes kíván kellemes ünnepeket „A magyar nemzeti jótékony asztaltársaság egész éven át gyűjti fillérjeit, hogy a sze­gényeknek és az árváknak karácsonyra örőmünnepet szerezzen. Hétfőn este gyűlt össze a társaság Radócsay Imre vendéglőjében, ahol 21 hadiözvegyet juttatott kará­csonyi ajándékhoz. A szeren­csétlen özvegyek örömköny- nyeket hullattak és köszönetét mondtak a társaságnak." (Du­nántúl). Végül még egy hír, mely szintén az ünnep je­gyében fogant: „A Pécset megszálló szerb parancsnok­ság rendelete alapján a ma, naptól kezdödőleg a kávéhá­zakban és a vendéglőkben szabad sört kiszolgálni min­den külön étkezés nélkül.” DECEMBER £8, SZOMBAT: A Munkás a keresztény szí cíalistákkal vitatkozik: „Azt a keresztény-cocik már me gint .zászlót bontottak’, már megint .megalakultak’, már megint eltemettek bennünket szociáldemokratákat és már megint ,megállapították’, hogy ,a keresztényszocialista eszme sohasem hódított úgy, mint az októberi forradalom napjai óta'... Hol voltak azonban a keresztény szociálisok a nagy harcokban? Hol voltak a há- borúellenes küzdelmek alatt?" És válaszol is a kérdésre: „Ott voltak az uralkodó osz­tályok szekere előtt, a papság gyeplőitől dirigáltatva — el­lenünk. Űszítottak a háború­ra és uszították ránk a ha­talom csendőrét, ügyészét, minden instrumentumát.’’ „Cukorjegyre só” — hangzik a Dunántúl hírének címe. „A jövő hét vége felé a 19. szá­mú cukorjegy ellenében só kerül kiosztásra. Ez a meny- nyiség a város utolsó tartalé­ka. Egy szelvény ellenében mindenki egynegyed kilo­gramm sót vásárolhat. A ki­osztásra kerülő sóval a közön­ség iparkodjék annyira taka­rékoskodni, amennyire csak lehetséges, mert belátható időn belül nem fog só kerül­ni Pécsre.” Ugyancsak a Du­nántúl ad hírt arról, hogy ja Pécsi Napló gazdát cserél. A részvényeket Hajdú Gyula dr., a pécsi szociáldemokrata párt vezére és társai vették meg. A Pécsi Napló rész­vénytársaságának eddigi igaz­gatósági tagjai tisztségükről lemondanak és a részvénye­sek új igazgatósági tagokat fognak választani." DECEMBER 51, KEDD: A szerb parancsnokság te­kintettel a szilveszter estre engedélyezi, hogy „a záróra minden nyilvános helyiségben reggel 4 óráig tolassék ki." A Dunántúl híreinek vezérsza­vai szintén a szilveszteri ren­dezvényekre hívják fel a fi­gyelmet. ^A Gutenberg dalkör szilveszter estéje, A színészek szilveszteri kabaréja, Szilvesz­ter estély a keresztényszocia­listáknál, Szilveszter estély a legényegyletben." Szekszárdon karácsonykor jöttek össze a legények a Pali István fonó­házban. „Szerelmi féltékeny­ségből eleinte szóváltásba ke­veredtek, majd eloltották a lámpát is késsel mentek egy­másnak. A tusában Török Ádám 17 éves legény szúrás­tól mellén találva, holtan ro­gyott össze," JANUAR 5, VASÄRNAP: „Hristos se rodi! Krisztus született! Ezzel a köszöntés­sel üdvözlik egymást kará­csony ünnepén, Krisztus szü­letése napján a görögkeleti vallású szerbek. Január 7-én van a szerb karácsony és az ünnep alkalmából mi is ezzel a köszöntéssel üdvözöljük a Pécs városát és Baranya egyes részeit megszálló szerb csapa­tok parancsnokait és a szerb katonákat. Boldog karácsonyi ünnepeket.” — olvashatjuk a Dunántúl első oldalán. Aztán kevésbé ünnepélyes olvasmá­nyok következnek. „A szerb állomásparancsnokság rendel­kezése folytán a rendőrkapi­tányság figyelmezteti a volt katonákat és tengerészeket, hogy az át nem alakított ka­tonasapkák viselését azonnal szüntessék be. Azoktól, akik a tilalmat megszegik, a kato­nasapkát a rendőrség el fogja kobozni. Aki ellenszegül, azt feljelentik a szerb állomáspa­rancsnokságnál, ahol botbün­tetést kap." Összeállította: Kért Tamás PÉCSI VÁROSKRÓNIKA Az egykor Pécsett alapí­tott első magyar egyetem 600 éves jubileumán vetítet­ték a városban Knoll István 20 perces riportfilmjét, a Diákvárost Az üde hangvé­telű, szép film, emlékezetes sikere vezette Pécs város Tanácsának Végrehajtó Bi­zottságát arra a gondolatra, hogy egy korszerű városkró­nikát készíttessen Pécsről. Korszerűt, tehát nem írot­tat, hanem a celluloidszalag nyelvén elmondott krónikát vagyis filmet. Ezért megkér­ték Knoll Istvánt, aki a Diákváros sikere óta Pécs­nek kissé házi filmalkotójá­vá vált, hogy írjon egy for­gatókönyvet, s vállalja el a forgatókönyvből készülő film rendezését is. Knoll István, bár 1969-ben sok munkája van, elvállalta a megbíza­tást. Ennek megfelelően húsz perces városkrónika forgató- könyvét írja meg. Az egyez­ség egyelőre csak ennyit je­lent A film tartalmát ké­sőbb beszéli meg a Városi Tanács és a rendező. A for­gatás ideje természetesen még később lesz. FIATAL ÍRÓK „TÁRSULÁSA" Alig néhány hónapja mű­ködik csupán a KISZ Bara­nya megyei Bizottságának védnöksége alatt a Fiatal Írók és Költők Csoportja s máris megállapítható: a fia­talok kezdeményezésére lét­rejött „társulás” erősnek, életképesnek látszik. Első dolga volt a megala­kuló csoportnak, hogy kap­csolatot teremtsen a társmű­vészetek fiatal képviselőivel, havonta újrajelentkezve hal­lassa szavát a Pécsi Rádió­ban, s amennyiben lehetsé­ges: antológiaszerű kiadvány szerkesztésébe fogjon. Az el­ső antológia, vagy inkább ünnepi évkönyv, a Megyei KISZ-bizottság és a Mecseki Szénbányák támogatásával „Őszi szivárvány” címen feb­ruárban megjelenik, a KIMSZ megalakulásának félévszáza­dos jubileuma tiszteletére, s verseket, novellákat és kép­zőművészeti tanulmányokat tartalmaz. Az írócsoport nyolc tagjá­nak közreműködésével nem­régiben sikeres bemutatkozó szerzői estet tartottak a Bar­tók Klubban, melyet egész oldalas „bemutatkozás” fog követni a Magyar Ifjúság ha­sábjain a szerkesztőség kéré­sére. Jelenleg további érde­kes klubestek előkészítése fo­lyik a csoport „berkeiben” s az újabb antológia anyaga is csupán végső szerkesztésre vár. Ungvári Károly képei kö­zel tíz éve szerepelnek a megyei és a délterületi tár­latokon, ahol mindig feltű­nést keltenek. Érdeklődéssel állunk meg egy-egy munká­ja előtt, mert sosem a szok­ványos témákkal, gyakran ismételt képi megoldásokkal találkozunk, hanem egy sa­játos, egyéni fantáziájú al­kotó vallomásaival Kapos­vári önálló kiállítása az el­szigetelt bemutatkozások után teljes képet adott tö­rekvéseiről Sokszor elmond­ták már róla, nogy nem végzett főiskolát, a szakma mesterségbeli fogásait önere­jéből kellett felfedeznie, be­jutása a képzőművészeti életbe nehezebb volt, mint másnak. De ez a kívülről in­dulás előnyt is jelentett, mert sok olyan kötöttség ismeretlen maradt számára, amelyet egy hivatásos festő csak nehezen, vagy sosem hagy el Művészetének alapvonása a fantázia szabad kifejezése, a meglepő asszociációk együtthatása hamar eltérítet­te a tárgyias, jelenetszerű ábrázolástól. Egyik korai ké­pe, a „Szülőházam emléke”, jól mutatja alkotómódszerét, a beleképzelő, a hétköznapit is mesével megtöltő lírai fel­fogást. Az erős, fekete kon­túrokkal összefogott szokvá­nyos házak ablakaiban finom arcok jelennek meg, és a máladozó vakolatban érzé­keny formákat vehetünk észre. Ezek idézik fel a gye­rekkort, azt az időt, amikor még minden tárgy szólt Hoz­zánk, a bútorok erezete kü­lönös lényekkel töltötte meg a szobát, és a felhők, fa­ágak, kövek, vakolat dara­bok mind hasonlítottak va­lamire. Ungvári Károly ezt a gyermeki képzeletet őrizte meg magában, és bontotta ki műveiben. Munkáira főleg a szimbo­likus és absztrakt vonások jellemzők, néhány konstruk­tivista és dekoratív képe még csak próbálkozás. A festék vagy tus esetleges foltjaiból alakított formák a „Füst”- ben emberi arcok lesznek az absztrakt' képben felvil­lanó fejek, a fekete alapból előtűnő színes foltok a kár­hozat drámai asszociációját keltik. Ugyanez a módszer ihlette az „ösfá”-t is, mely­ben a gazdag fantáziával ala­kított tölcséres virágok, toll­hoz hasonló levelek, csillag- szerű formák a keletkező élet bizarr burjánzását feje­zik ki. Hasonló a „Mocsári fa” vagy a „Vegetáció” is. finom foltelosztásával; a ter­mészethez jobban kötődő de változatlanul gazdag formá­lásával. Ugyanazok az esz­közök, amelyek a születő élet képzetét sugallták, az „Enyészet” kifejezőivé ä» vál­hatnak. Vastag fekete von*­lak között megkövesült ten­geri lényeket látunk, a szug- gesztív színellentétek, a rácá­hoz hasonló zártság az el­múlás szigorúságát és elke­rülhetetlenségét jelenítik meg. Felfokozott expresszivi­tás jellemzi az oktalan pusz­tulás képeit. Az „Atomhábo­rú előérzeté”-nek dinamikus színelosztása, a „Háborús vf- ziók”-ban a városon ural­kodó sárkány ősi mítosza kelt hatást. A félrevert ha­rang, a temető, az omladozó épületek a tehetetlenség ée kiszolgáltatottság jelképei A keletkezés és pusztulás, a születés és halál motívu­mai között ott feszül az élet számtalan mozzanata, érzel­mi kísérőjelensége. A „I.étr küzdelem” fekete-fehér-bar- na kavargásából szelíd nyűi és vad farkas formái tűn­nek elő, hiúz vicsorít és róka sunyit, krokodil fogak hegye fenyeget, hogy aztán meg­jelenjék az egyetlen szép éa harmonikus színfolt, a lila­türkiz-zöldben pompázó pá­va, az örök élet évezredes szimbóluma. A „Küzdelem’1 egymásba maró formái mel­lett ott van az idill is. a boldogság és nyugalom a „Mithológia” mesebeli figu­ráiban. És megtaláljuk a ma­gány képeit is. A „Bohóc”- ban a külső csillogás mögött az egyedüllét ürességét, a „Don Quijote” tenyérnyi mi­niatűrjében a végtelen táj és a kis emberi alak ellen­tétével a groteszk nősiessé- get Grafikái egy összefüggő cso­portjának az erdő a témája Megformálásuk keményebb, tárgyiasabb. de a sűrű vonal­hálóból kiváló formák egyé­ni fantáziát tükröznek A száraz faág különös madárrá alakul, a gyökerekből titok­zatos manó lesz Az erdő belseje mesebeli világot rejt, és a csigák, száraz levelek mikrokozmoszában monu­mentálissá válhat eg.v han­gya is. („A hangya”). Festményei kevésbé kiala­kultak, mint a grafikák. A grafikákból megismert világ­hoz a „Sziget” áll legköze­lebb. Egzotikus és fantaszti­kus táj, melynek zártsága, diszletszerű megjelenítése először kopárnak és rideg­nek tűnik, de jobban meg­nézve feltárul előttünk a sziget mesés gazdagsága. Nö­vények, házak, állatok, fan­tázia-lények népesítik be a sziklákat, és felismerjük oen- ne azt a távoli világot, mely­ről gyermekként álmodtunk. Ez Ungvári Károly művei­nek igazi értéke és varázsa. Olyan kincset ad vissza szá­munkra. ami valamikor a mienk volt, de felnőtté válva elvesztettük. Nagy (ld»& *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents