Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-05 / 3. szám
4 Dunontatf naoto 1969. Január Si Bőkezű állami támogatás Megvalósulóban a sertésprogram Egy évvel ezelőtt a napilapok mindennapos témája volt a rossz húsellátás, a szaksajtó pedig oldalas cikkekben taglalta a sertéslétszám rohamos csökkenésének okait. Valóban országosan csaknem egy millióval csappant meg a sertésállomány. Meg kellett hirdetni a sertésprogramot, de nem pusztán az átmeneti húsellátási nehézségek miatt. Baranya mezőgazdaságának egyik profilmeghatározó főágazata, nem klsrészt az elvavult, korszerűtlen elhelyezési, tartási körülmények miatt került az 1967-es mélypontra. Az állami gazdaságok 4—5 évvel korábban megkezdett korszerűsítési törekvései mutatták meg • helyes és egyedül járható utat. Azt, hogy az anyagi eszközök szétaprózása helyett, a termelőszövetkezetekben is az «rők koncentrálásával szakosított sertéstelepeket kell létrehozni Biztató kezdet A koncentrálási törekvések már 1967-ben megindultak, melyeknek az 1968-ban életbe lépett 70 százalékos állami kedvezmény Igen nagy lökést adott Első lépésként fel kellett számolni a kifejezetten ráfizetéssel termelő telepeket Tizenhárom gyenge adottságú.. kis, főleg hegyvidéki termelőszövetkezet teljesen likvidálta az ágazatot s más állat, mindenekelőtt szarvas- marha tartására tért át Ma 106 tsz-ből 93 foglalkozik sertéstenyésztéssel, de nem egyforma intenzitással és volumenben. A nagytelep szemlélet térhódításának eredményeként nőtt a 100 kocánál többet tartó tsz-ek száma — Jelenleg negyvenkettő — > ezek már évente ezernél több hízottsertést állítanak elő. A szakosítás első eredményei, valamint az 1968. évi kitűnő abrakhozamok már az első évben kimozdították a tavalyi holtpontról Baranyában a sertéshús-termelést. Míg 1967 első háromnegyedévében alig 98 ezer vágósertést értékesítettek a termelőszövetkezetek, addig most október Sl-ig közel 130 ezer darabot vásárolt fel az Allatforgalml Vállalat A növekedés 32,2 százalékos. Nemcsak a darabszám, de az átlagsúly Is megnőtt az előző évi 112 kilogramm helyett most 119 kiló. A sertéshús-termelés volumene különösen a sásdi és mohácsi járásban nőtt meg ugrásszerűen. Évi 215 ezer sertés Ami egy évvel ezelőtt gond volt, az ma már nem gond. Sőt időnként a túl telítődés Jelei mutatkoznak a sertéspiacon. A program alapkoncepciójában azonban nincs változás. A reálisan felmért piacigények alapján a most készülő megyei távlati terv szerint 1975-re Baranya tsz-einek és állami gazdaságainak évi 215 ezer sertést kell előállita- niok, s ez 119 ezerrel több, mint az 1960-as évi termelés, és 23 százalékkal magasabb az 1968. évi termelésnél. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy ezt a nagy mennyiséget milyen ráfordítással állítják elő az üzemek. A sertésprogramnak ma még az elején vagyunk, • a tsz-ek- ben a korszerűtlen tartási körülmények dominálnak. Ilyen viszonyok között egy kiló sertéshúst megyei átlagban 4,5— 4,8 kiló abrakból állítanak elő. A megye első sertéskombinátjában, a Bikali Állami Gazdaság alsómocsoládi telepén ezzel szemben 3,8 kiló körüli az egy kiló húshoz történő abrakfelhasználó«. Épülnek m kombinátok leszteni sertéságazatukat, a Nemzeti Bank ezek részére elkülönítetten kezelt pénzeszközökből, hosszúlejáratú hitelt folyósít. Ez a hitelkedvezmény a kétújfalusi tsz-nek is rendelkezésére állt volna, de a korábban létrejött társulás feloszlott, a kombinát építése meghiúsult Pedig a gyenge tsz-ek részére egyedüli járható út a társulásos forma, így tudnak hátrányos helyzetükből kimozdulni. Az állam 1969-ben még nagyobb összegű hitelt biztosit számukra, jó volna, ha a jelenleginél többen élnének ezzel a lehetőséggeL — Rné — Falusi szerkesztőségek O] fogalom került nemrégiben a körtudatba: a tar-sajtó. Baranya megyében (éltucat közös gazdaságnak Jelenik meg üzemi lapja az új évben. Egy-egy termelőszövetkezethez 4—5 község tartozik, i Így a tagság folyamatos, részletes tájékoztatása csakis a helyi sajtó révén oldható meg. A rendszeresen megjelenő tsz- újságok közük a vezetőség, 11- letve< a küldöttgyűlés határozatait, beszámolnak a legújabb eseményekről, ax Időszerű munkákról. egyúttal népszerűsítik m kiváló dolgozókat. A nyolcoldalas, fényképekkel Illusztrált lapok költségeit a szövetkezet a kulturális alapból fedezi, s ennek megfelelően a tagok Ingyen kapják a példányokat. A baranyai tsz-ek saját anyagi eszközei — a 100 milliós nagyságrendben jelentkező amortizációs alap és a 30 százalékos felhasználásból e célra fordítható mintegy 80 millió forint, valamint a 70 százalékos állami ártámogatás, lehetővé tették, hogy a kombinátok építését bankhitel nélkül, vagy igen kismértékű hitel igénybevételével kezdhessék meg. Az ártámogatást ez ideig 12 termelőszövetkezet és egy tsz-társulás vette igénybe Hat termelőszövetkezetben már megkezdték az építkezést, hét tsz pedig 1969- ben kezdi el, de a telepeket legkésőbb 1970-ben mindenütt átadják. Űjpetrén már félig felépült a 2700 férőhelyes szakosított telep, a hasonló méretű sza- lántai telepen is átadtak már két fiaztatót és egy hizlaldát, melyek benépesítése folyik. Villányban idén fejezik be a kombinátot. Megkezdődtek a munkálatok a, drávaszabolcsi, a beremendi és a sombereki tsz-ekben is. A sombereki tsz kombinátja némileg elüt a többitől, hisz ez nem a ME- ZÖBER Vállalat kivitelezésében készül, hanem a Bábolnai Állami Gazdaság építi a Lohmann-féle technológia alapján. Az épületek alumínium boritásúak lesznek, s a szövetkezet a Lohmann-féle sertéshibridet kívánja majd meghonosítani. Véménden, Szentlörincen, Szabadszentkirályon, Himesházán és a mohácsi Űj Barázda Tsz-ben idén indul meg az építkezés. A felsorolt tsz-ek saját kombinátokat építenek, míg a gyenge adottságú vajszlói termelőszövetkezet három szomszédos tsz-szel társulva közös kombinátot épít, mely 4200 férőhelyes lesz, tehát a legnagyobb. Tekintettel arra, hogy a gyenge tsz-ek más módon nem tudnák korszerűsíteni és fejBeszélgetés pályadíjnyertes mérnökkel A legszimpatikusabb panasz biztos: nem könnyű fiatal, pályakezdő mérnöknek lenni. Ez derült ki abból a beszélgetésből is, melyet a napokban folytattam három fiatal bányamérnökkel, a Szénbányák KISZ-bizottsága által meghirdetett jubileumi szakdolgozat-pályázat nyerteseivel. A minduntalan visszatérő panasz: nem építenek ránk. £s a másik: sokan egyszerű hőzöngésrrek veszik a lassú műszaki szemléletváltozás láttán fel-fel törő elégedetlenséget. No, de kezdjük az elején. Mind kevesebben? A KISZ Központi Bizottsága, a Nehézipari Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos 'Bányaműszaki Főfelügyelőség tavaly is meghirdette a bányászati iparág fiatal műszaki dolgozói részére immár hagyományos szakdolgozatpályázatát A versenykiírás önköltségcsökkentő, termelé- kenységnövélő, illetve a biztonsági helyzetet tovább javító javaslatok kidolgozását kérte — több ezer forintos díjakat Ígérve. Az országos felhívás vállalati „bontásban” — a helyi sajátosságokra, igényekre alkalmazva —, látott napvilágot, s a beérkezett dolgozatok minőségi vonatkozásban ki js elégítettek minden igényt. Anrrál meglepőbb volt, hogy az 1967-es számokhoz viszonyítva több mint ötven százalékkal csökkent a résztvevők, illetve pályázók száma, mostani első díjasok — Almási László, Zalai György és Várbíró Gábor —, kezdetben csak titokzatosan mosolyognak, amikor a visz- szaesés okáról faggatom őket, de aztán mégiscsak kimondAx elmúlt ívben 137 féle műből egymillió 73 ezer példAny kőny vet nyomtatott a Pécs! Szikra Ny ida. A legnagyobb. 1G0 000 es példányiamban Fejes Endre: Jóe-'ét nyár, jóestét szerelem cf- könyve jelent meg. A nyolc kiadó gondozásában megjelente tett könyvek összsúlya 354 tonna volt. Képünk egy kollekciót mu tat be a nyomda által tavaly k észített könyvekből. iák: mx frőssztaJfiőkmk aess szívesen dolgozik az ember... — Ha et korábbi évek díjnyertes dolgozatainak sorsát tartottuk volna szem előtt, sose fogunk tollat — mondja Almási László —, az ember azonban alapvetően optimista, * mindig azt hiszi, éppen övele kezdődik majd valami új... A három első helyezett két dolgozatot készített — Almási László és Zalai György ugyanis közös tanulmánnyal pályázott Díjnyertes írásuk címe: „A lépegető biztosítás alkalmazásának lehetőségei Kossuth-bányán”. Mindketten meglehetősen kevés beszédűek, de ha erről a témáról van szó, egyszeriben nagyszerű riportalannyá lesznek... Mint a foeiaskerekek — Kiszámítottuk: 99 munkanap alatt 4 millió forintot hozna egy Gullick-automata. Ara kb. IS millió — tehát, alig másfél év alatt megtérülne az egész beruházás... — No, persze, ehhez as kell, hogy „menetrend szerint?, időveszteségek nélkül üzemeljen. A beépítés, az üzemeltetés és az átszerelés bonyolítását hálódiagrammos módszerrel javasoltuk irányítani. Az egyes munkafolyamatok — vizuálisan is — úgy kapcsolódnak egymásba, mint a fogaskerekek... Pontosan kiszámították a várható termelési mutatókat Is. A jelenlegi technológia mellett 6 tonna körül van a fejtési fejteljesítmény. A jövesztőgéppel kombinált biztosító automata alkalmazása esetén a 38 tonnás fejteljesítmény sem illúzió. A számok általában szárazait, unalmasak, de ha valaki ekkora ügyszeretettel mondja ki őket, még a laikus is tűzbe jön. — És a megvalósítás realitása? — Állítólag júliusban megkapjuk a gépet... Kossuth-bánya egész műszaki apparátusa a nagy feladat maradéktalan megoldására készül. Az Almási—Zalaiféle tanulmány körmyen lehet, hogy csak adalék lesz a végső programhoz, ők azonban őszintén mondják: ez is elég. Csak foglalkozzanak vele, tűnődjenek el rajt, s alkalomadtán mondják ezt: ezt jól gondoltátok, ez meg tévedés volt... Csak ami kell Várbíró Gábor 1500 forinttal jutalmazott szakdolgozata a mezőben haladó fejtések felső kijáratának optimális távolságának meghatározásához nvújt segítséget. Fgv fo- Ivómétemyi vágat 6—700 forint. nem mindegv hát, menynyi énül belőle feleslegesen. A számítási módszer lényedét diagrammon ábrázolta — akár egy váíár is leolvashatja róla a szükséges ada+okat. — Használják is? — Minden üzem megkapja, tdig legalábbis úgy van... A pályázat űrügyén kezdtünk beszélgetni; három pályadíjnyertes bemutatása — ennyi volt kezdetben csak a célom, a felvetődő problémák azonban messze túlmutatnak az egyéni sorsokon. Várbíró Gábor 28 éves. Társadalmi ösztöndíjjal végezte az egyetemet, négy éve dolgozik a Mecseki Szénbányáknál. Kevés szavú ember, talán óvatos is. Három évig Széchenyi-aknán volt, most az Igazgatóság műszaki osztályán dolgozik. A kérdésre, elégedett-e, igennel válaszol, de aztán, amikor a nagy lehetőségek kapcsán Zobákra terelődik a szó, közbevág: azt hiszem, oda szívesen elmennék ... Almási és Zalai István-ak- nán töltötte eddig a legtöbb időt. íróasztaluk volt, mérnöki munkát végeztek, s mégis Kossuth-bányára kérték magukat aknásznak. Most körletvezetőhelyettesek. Naponta végigjárják a bányát, s ha nem is éppen mérnöki teendőkkel birkóznak — fontosnak érzik magukat. Nem hármuk elbeszéléséből, sokaktól hallott vélemény alapján mondom: érdemes lenne egyszer a vállalatvezetésnek kielemeznie a fiatal műszakiak Komló felé áramlásának titkát... Űj lehetőségeket A pályázat Mindhárman állítják: helyes kezdeményezés, a KISZ utat talált vele a műszakiak táborához. Most már csak az kellene, hogy a pályázatok sorsa is „KISZ- ügy” legyen. Az évenkénti pályázatok önmagukban azonban kevesek a fiatalokban rejlő alkotókedv kamatoztatására. Valami más is kellene, új lehetőség.., Ml legyen az? Almási: Én például három nyelven fordítok. Szívesen szemmel tartanék egy-egy fontos témát, ha valaki igényt formálna erre. Várbíró: A vágathajtás problémái érdekelnek, a hálódiagrammos tervezés, örömmel vitatkoznék róluk valakivel ... Zalai: Kossuthon van egy műszaki klub. Valami ilyesmire gondolhatsz te is. Minden hónapban más tart előadást, aztán a többiek kive- sézik... Műszaki klub, szakmai jellegű baráti társaságok, pályázatok tanulmánytervekre, rendszeres kapcsolat a testvérüzemekkel — ezeket a kérelmeket minden további nélkül teljesítheti a KISZ. És egyáltalán: valamennyi szervnek jobban oda kellene figyelnie a fiatal mérnökök panaszkodására. mert nincs ennél szimpatikusabb panasz. „Kevés munkát adnak, akár el is felejthetném kétharma- [ dát annak, amit tanultam, I pedig ez a diploma több mint kétszázezer forintot ér..." Békés Sándor Kormányrendelet az egyszerűbb mezőgazdasági sző vetkezetekről A kormány új rendeletben izabályozta az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek tszcs, szakszövetkezet, hegy- ;özség, szakcsoport, falusi if- úsági szövetkezet, mezőgazdaági társulás, kertszövetkezet) zervezetét, működését és gaz- lálkodását. Hazánkban 220 000 aggal mintegy 2 500 egysze- űbb mezőgazdasági szövetke- et működik. Gazdálkodási te- ületük körülbelül hatszáz- aer holdat tesz ki, és jelentőégükre utal, hogy például a zerzódéssel felvásárolt must s bor mintegy 20 százaléka s a gyümölcs 8 százaléka a szakszövetkezetektől származik. Néhány állattenyésztési ágazatban is (méhészét, nyúl- tenyésztés Stb.) döntő súlyt képviselnek. E szövetkezetek a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában általában a különleges helyi adottságokkal rendelkező vidékeken — például gyenge termőképességű homokon vagy szőlőkkel« tanyákkal szétszabdalt területeken — a tsz éknél lazább« egyszerűbb formákban alakultak meg. Éppen ezekre a körülményekre való tekintettel rugalmas szabályozással nyújt a rendelet széleskörű lehetőséget a legmegfelelőbb szervezet kialakításához. Nem sietteti e szövetkezeteknek mezőgazdasági tsz-ekké átalakulását, de ezt • lehetőséget sem zárja ki — amennyibe« a megfelelő feltételek megvannak. Az eddig! típusok összevonását az utóbbi években tapasztalható azonos irányú fejlődés lehetővé sőt egyenesen szükségessé tette. Ezért működik a jövőben csak két típus« éspedig a mezőgazdasági szak- szövetkezet, illetve a mezőgazdasági társulás. A mező- gazdasági szakszövetkezet önálló jogi személyként, a mezőgazdasági társulás pedig az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet keretében tevékenykedik. A szakszövetkezet célja: egy vagy több termelési ágban a vállalatszerű közös nagyüzemi tevékenység folytatása. A társulás céljai között viszont ez nem szerepel. Mindkét típus alapvető célja: a tagok gazdálkodásának támogatása. Kimondja a rendelet azt is, hogy a szak- szövetkezetekre — a megállapított eltérésekkel — a termelőszövetkezeti törvényt és annak végrehajtására kiadott kormányrendeleteket kell alkalmazni; a társulással kapcsolatos kérdéseket viszont a rendelet önállóan szabályozza. A szakszövetkezet sajátosságaihoz igazodó, és ezért a ter- níelőszövetkezeti szabályoktól többé-kevésbé eltérő rendelkezések találhatók például az alapszabály tartalmára, a tagfelvétel feltételeire, a tagok vagyoni hozzájárulásának módjára és mértékére, a munkavégzési kötelezettség mértékére stb. vonatkozóan. Lényeges, hogy egyik típusnál sincs általános föld- és vagyonbevitel! kötelezettség. A szakszövetkezeti tag csak a szak- szövetkezet tevékenységének megfelelő művelési ágú földet (például a szőlőtermelő szakszövetkezeti tag a szőlőt) köteles közös használatba adni. Űj rendelkezés az is, hogy a szakszövetkezet közös munkáiban rendszeresen résztvevő tagot — a termelőszövetkezeti tagokra érvényes szabályok szerint — betegségi és szü'ési segély, fizetett szabadság és az összes föld közös használatba adása esetén kijelölt háztáji földhasználat stb. illeti meg. Az egyszerűbb szövetkezeti tagok évenkénti vagyoni hozzájárulásuk alapján a felosztható jövedelemből vagyoni részesedésre tarthatnak igényt, ennek mértéke azonban nem haladhatja meg a tagoknak járó összes részesedés 30 százalékát. A rendelet szerint a társulás nem jogi személy, hanem az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet önelszámoló egysége. Az új rendelkezés növeli a társulás gazdálkodási önállóságát, ennek megfelelően az ÁFÉSZ a társulásra termelési, beszerzési, értékesítési és jövedelemfelhasználási kötelezettséget nem írhat elő. A társulás elkülönítetten kezelt vagyonát csak saját céljaira lehet felhasználni. A társulás önállóan dönthet az egyesülés szakszövetkezetté, termelőszvetkezetté történő átalakulás, illetőleg a megszűnés kérdésében is.
