Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-14 / 293. szám

fl968. december Ti. Dunantmi n to Nem ül már átok Máré László várán Befejezés előtt a teljes rekonstrukció Mmitnúzeum a boltozatos teremben Felbecsülhetetlen értékű társadalmi összefogás Ferdinánd parancsára a bün­tető hadjárat katonáival mint­egy kilencven bányász is Maré vára alá érkezett. Az ő felada­tuk volt üregeket vésni a két- métemél is vastagabb falakba, melyeket aztán puskaporral töltöttek meg. Hogy így volt-e, nehéz eldönteni, Gárdonyi Gé­za azonban maga is ezt állítja Egri csillagok című könyvében. A rettegett Máré László vára minden esetre „térdrehullt” — ez tény, miníahogy az is két­ségtelen. hogy csak a bányá­szok újbóli megjelenése törte meg a romokon ülő átok sok­évszázados erejét... A legépebb reneszánsz vár A Magyaregregy felé kanyar­gó útról semmit sem látni: a begyet köd lepte el. A faraká­sokkal szegélyezett hegyi út alig tíz perces: a kocsi balra fordul, s ekkor — mintha egy színes film kockái elevenedné­nek meg —, elébünk tárul a fényben úszó fellegvár. Húsz méteres falak: sziporkázó sár­ga folt a környező hegyeken nyugvó ég végtelen kékségén. A déli falon vágott boltíves kapu alól deszkafeljáró és ideiglenes jellegű csillevasút fut a völgybe, a vár tövében felvonulási épületek, építő­anyagok — mindez azonban már felesleges: a nagy munka kész, Máré vára megfiatalo­dott. . A szabálytalan ötszöget al­kotó kétméter vastag falak visszanyerték eredeti magas­ságukat, elkészült az északi főkapu, járható a kacskaringós kőlépcső. A keleti falhoz ta­padva — az egykori palota- szárnyon —, kétszintes épület: turistaszálló és minimúzeum. A várkút mélyén meleg gőzfél- hő gomolyog: innen nyílnak az újra feltárt titokzatos mene­külő alagutak. Valószínűtlenül szép minden — reneszánsz fel­legvár az erdők közepén... Fél évtizedes munka A feltárások 1963-baai kez­dődtek. A megyei műemléki al­bizottság sürgetésére elkészül* tek az •állagvédelmi és re­konstrukciós tervek, s aztán rö­viddel ezután megindult a ré­gészeti feltáró munka is. Ta­kács György, a Műemléki Fel­ügyelőség pécsi építésvezetője, szépítés nélkül mondja: akkor még kevesen hitték, hogy min­den terv maradéktalanul meg­valósul — Az Ilyen munka rengeteg pénzbe kerül nekünk meg ép­pen az volt a legkevesebb. Így aztán Máré vára esetében tény­leg nem túlzás társadalmi ösz~ szefogásról, önzetlenségről, ez­reket érő ügybuzgalomról be­szélni. A Megyei Tanács, az Idegenforgalmi Hivatal és a Mecseki Szénbányák segítsége nélkül sehol sem tartanánk. A rekonstrukció papíron 2,5 mil­lióba került, de hát ez csak az egyik tétel... A villanyt, vizet komlói bá­nyászok vezették fel. ők épí­tették a csillevasútat. adták a vontató vítlát, ásták a kutató árkot. A vájáriskola tanulói, a komlói sportkör természetjá­rói vasárnap reggelenként olyan hosszú sorban jöttek, mint valamikor Máré haza­vonuló seregei. Itt egy percig sem volt kapacitáshiány. Ha másképp nem ment, hát a szén- bányavállalat karbantartó üze­me lépett a „színre”... — Hatvannégyben, amikor megérkezett a régésznő, felál­lítottak az udvaron egy kato­nai sátrat. Az volt a palo­tám ... Elgondolkodk, hol is kezdje az élményeket? — Egyik éjjel raotoszkálásra ébredtem. Mintha valaki si­mogatta volna a ponyvát. Fo­gom a lámpát, kiugrók, hát egy kígyó. De nagy ám . .. — Es? — Mondom neki: mit akarsz? De az csak néz. Na mondom, menjél szépen innen, mert nem érek én rá veled ... El is ment. De másnap megint megjelent, i s harmadnap megint. Akkor a j földön csúszott, bent a sátor­ban. Nagyon mérges lettem, ráordítottam — fenébe veled, te kígyó! —, s erre úgy látszott, megsértődött, mert többet so­hasem jött. Egyszer pedig ke­restem is, vasárnap volt, s sen­ki sera jött erre felé... A fényesre kopott görbebot kusza vonalakat rajzol a földre. Az éjjeliőr sok' mindent tud. — Hát kincset találtak-e? — Most? — Akármikor. — Régen igen. A nagyapám mesélte, hogy amikor Máré László menekült, aranytalléro­kat szórt az ellenség lába elé. Azok megálltak felszedni, ő #íqmio|ytálan rolni téma az utca n l»ever meg egerutai nyert. Persze olyan tallér is volt, amelyik, el­gurult. Ilyeneket gyakran ta­láltak a2 emberek ... A viszonylag épen maradt, s most újra teljes szépségében álló boltozatos teremben kiál­lítás lesz. Az ásatások alkalmá­val előkerült kőfaragasok, edé­nyek, fegyverek kapnak itt he­lyet. A titokzatos életű Máré László rövid életrajzával is megismerkedhetnek majd a lá­togatók. Mert ma legtöbben csak a mondát ismerik. A ret­tegett rablólovag elment a csa­tába, s mire visszajött feleségét elcsábította saját testvér öccse. Egy kislány is született e bűnös szerelemből. Így hát a várúr szívéhez legközelebb állókat sújtotta az átok: időtlen időkig szenvedjetek a romos várpince melyen, szeretet nélkül, ma­gúnyosan ... Az új-szagú lépcsők szigorú fehérségű szobákba vézptnek. í Itt lesz a szálló. Tizennyolc ágy. Minden tiszta, egyszerű.. Az ablakok a széltől Is. védett várudvarra nyílnak. A főbejá­raton még nincs fenn a díszes vasajtó, de már készül. A ka­puállítás lesz az építkezés utol­só stádiuméi. A tervek szerint karácsonyra elvonulnak áz épí­tők; addigra a várfalak belső oldalán futó járópad is elké­szül. Onnan még szebb lesz a kilátás, s a fényben hullámzó erdőrengétegre letekintve, nyil­ván nagyon sokan érzik majd ázt, amit a feljáró korlátjára dőlve most én érzek: nagyon szép ez az ország ... Békés Sándor <i az ember néhány humo- i ros írást útnak engedett, \ utána bőségesen kap már tá- . nácsói, hogy mit írjon meg. Tíz közül tíz hasznavehetetlen. : — Ezt íria meg! — és mond- ■ jak azt, amit egyetlen vala- I mire való lap sem közölhet már. -42: egészben mindössze | csak az az érdekes, hogy velük történt meg. Az eset teljesen érdektelen. Vegyük őket sorra: A hóvégi nyornorüvegek. j az ú bizonyos üvegbetét. A hó* napban űvegbetétre kiadott pénzt a hó végén nyomor ese­tén beváltják. Hát vicc ez? A szemetes utca. Csak a leg- reméhytelénebb humoristák fog­lalkoznak vele. Az építőipar. Húszéves ügy. Sok változóid nincs. Otthagyott széfnél, több ellenőr, mint me- lös, rosszul záródó ablakok, hullámos parkett, érkély kijárat nélkül stb. Erről csak mérgesen lehet irhi, humorosán nem. l,ákás~ügyek. 1952-es téma. úe mint hujnoti kiváltó ok, hét év ál ott kimúlott. Ezzel kb. be is fejeződött 9 műsor. Ami még akad, arról rémélem senki sem hiszi, hogy Csak vele fordul elő. Héhányat kapásból felsorolok: udvariatlan elárusítók, későn jövő pincér, hibás aeón-reklárti. Szóval ezek e témák hever­nek az utcán. Megír hatatlanok. Én möst mégis megkísérlem ezékből áz utódn hevefő té­mákból valamit kisibolni. A lél- keni rajtól Elsőül talán vegyük 9 szeme­tét, 1kost ázónbán ne 9 szeme­tet, hanem ónnak egyik tarto­zékát, a Ifcuka-edényt. A Kukát nagyon tirztelem. Még frí a is elméláz vb megállók, amikor a szemetes hengereket magához szippantja a gép, végül szépén leteszi. Éz Igen moruiöm, menp- ftyiVél okós&bb miht én* mert én mindég melléöntöm. Móndóm, tisztelem, 4 Kuka- autókat és azokat az embere­ket ts. akik foglalkoznak vele. Imponáló a magabiztosságuk, ahogy egyetlen lendülettel feU Selyemkiállítás a T A kiállítás egy részlete ft Technik» Háza nagytermében, — Szokolai felv. —­Óriáskígyó, aranytallér A tenyérnyi udvar szinte szívja, vonzza á napot. Bala­toni József, a déli falat mutat­ja: ott szokott álldogálni. Het­vennégy éves, három éve éjjeli őr. Most, hogy szafcadszombatot kaptak az építők, nappal is fent van. (SS*, nyűik sceg is ti* aa- plk tart nyitva a Technika Háza nagytermében s se- SyemkUIlitás, a Magyar Se­lyemipari Vállalat és a Dél-dunántúli Textil Nagy­kereskedelmi Vállalat ren­dezésében. A kiállítást m«g- élőzden tegnap délután saj­tótájékoztató volt, amelyen megjelent dr. Nagy József elvtárs, a Megye! Pártbi­zottság titkára. Seress Ti* bor elvtárs, a MSV vezér- igazgatója, továbbá külön­bőzé lapok képviselői.) Miélőtt a hallatlanul szép kiállítást ismertetnénk, bemu­tatjuk a Magyar Selyemipari Vállalatot. Kilenc gyára van, 7 ezer dolgozóval. Az idei esz- téndőben 45 millió négyzetmé­ter selyemárút gyárt, 1 milliárd forint termelési értékben. A hazai selyemipar gyors felfej­lesztésére jellemző, hogy az utóbbi 2—3 évben e gy m Il­ii á r d forint beruházási költ­séget realizáltak. Ez annyit je­lent, hogy a MSV ma már a vi­lág legkorszerűbb gépeivel ren­delkezik. A fejlesztés tovább tart. 1968-hoz viszonyítva 1Ö69- ben pontosan kétszereséré nö­velik a nyugati országókba irá­nyított exportot. Érdemes meg­jegyezni itt azt is, hogy például a Lastex anyagból az idén még „csupán” 10 ezer négyzetmé- j tért gyártottak, jövőre már 200 ezer négyzetmétert! Tehát a korábbi években annyira kere­sett Lastex áruból hiány nem lesz. Figyelemreméltó a Pécsett székelő Dél-Dunántúli Textil Nagykereskedelmi Vállalat és a MSV közötti kitűnő kapcsolat: j 1968-ban 4Ó0 ezer méter se-1 lyemárut és 1 millió 200 ezer ! négyzetméternyi selymet köz- j vetve tehát konfekcióéra* ban — véti át a Magyar Se­lyemipari Vállalattól. Ami a termékeket illeti, elöl­járóban megjegyzendő, hogy néni a hagyományos, tehát tisztaselyeniről van szó. A ha­zai ipar olyan kevés tisztasely- rtiet állít elő, amelyet százalék- arányban szinte ki sem lehet féjezní. A selyem ugyan az évezredés öltözködési kultúrá­ban mindig vezétő helyen állt, de napjainkban —* az egész vi­lágon **- a szintétikus selyem- féleségek hódítanak. Érthető is, mert azon túl. hogy rendkívül sok előnyös tulajdonsággal ren­delkeznek, (nylon, poliészter, Stb.) tehát könnyén rrtóíható, rugalmas, kevésbé, vagy egy­általán nem gyúródik — még ölcíó is. Ézen a kiállításon pél­dául a bemutatott anyagók ára 45—200 forint között van. A kiállításon látható szép anyagok 80 százaléka megvásá­rolható a helyszínen. A 20 szá­zalékot azok az anyagok képe­zik, amelyék mint új termékek, a jövő esztendőben kerülnek gyártásra. S ha már itt tartunk, az első kérdésre Nádaskutl La­jos. a MSV áruforgalmi főosz­tályvezetőjétől kapunk választ:-** Milyen lesz a jövő évi se­lyem divaj? — A korábbi években még a sötét tónusú selyemruhákat kedvelték a nők. az Idén és jö­vőre már inkább az élénk szí­nek kerülnek előtérbe. — Hogyan értesül a gyár a mindenkori divatirártyzatok- ról?-* Több módja van. Az euró­pai selyemipar például minden esztendő májusában megrende­zi Frankfurtban az úgyneve­zett ENTERSTóFF-kiáilítást Ezen a nagy nemzetközi talál­kozón általában a következő év divatját mutatják bé a szakem­berek előtt. Gyáritok rendsze­resén kiküldi képviselőjét a kiállításra. Ezenkívül- szoros kapcsolatban állunk a nemzet­közi sélyómiparrar és szinte negyedé vénként béérkesnék hozzánk a legújabb informá­ciók, új szintetikus díszítőfó- nalákról, áínélyek alapvétőén meghatározzák á termékek jel­legét. A kiállítási teátémbéh Keré- nyi István á MSV főmérnöke, illetvé Miséta László, a Dél- Dunántúli Textil Nagykereske­delmi Vállalat igazgatója jó­voltából több, szinte meghök­kentően szép termékké! istóer- kédiink még. — Itt van például az „Esti­ke” nevű ahyag. As „Estike” tulajdonképpen egy termék* csoportot jelez, »mélyért bélül színben, mintában akár ötven- hatvárt féle anyag is léhét. Ez például fémszálas, Sőtétebb, in­kább estélyirilhártak Váló se- lyém. De a különböző kórosz- tálvnak irtegfélelőért, Változatos színekben is kapható, ezüst, vagy ararty fémszállá! díszítve.-** A Liverpóó! termékcso­port egyik legszebb darabja az úgynevezett Jacquard Siövét A mintázata plasztikus, vagyis domború hatású. Ez szintén es­télyi ruhának, de kosztümnek 4 ip mégfelelő anyag. A .párizsi [. nők inkább kosztümként. vise­lik. Ez az anyag, úgynevezett' terjéÓélmesített fonalát is tar- ! talmaz, tehát nem gyúródó. —* Egyik legszebb tenné-; künk, á Laitéx. Hel^nca fo j nálból készül, nagyon sok szín- ' bért, $z itt például kék, a má­tok rózsaszínű és itt van ez a | finom, Olijzöld. Tessék megfog­ni. nyújtás után visszaugrik, éi*ézni rugalmasságát Nagyon | könnyén tisztítható, gyorsan Sáárad. Legalább tizennyolc színbért gyártjuk. Itt Pécsett, először az or­szágban. mutatjuk bé és árusít­juk is egyik legújabb termé­künket, a miniszatyrot Ez a nylon-szérű háló, annyira kis helyét foglal el, hógy egy mel- léöyzeébbert ié élfér. A súlya pontosan égy dekagramm, de hallatlanul erős. Nirtcs az áz élóimiszér, üvegáru, vágy ház­tartási éikk, améllyél ha meg­rakják, é! rte bírrtá. Ez perszé ésák kuriózum szintétikus ter­mékeink mellett. Hiszen az itt látható anyagokon kívül mi gyártjuk az órkirt-ányagókat, amélyék szintén Országszerte közismertek. (—) A nő otthon Is legyen eilats! A PÉCSI MVATBEMÜTATÖKÓN ÓRIÁSI SIKERT ARATÓIT PRAKTIKUS OTTHONI RUHAÖARABÓK MEGÉRKEZTEK! otthonka, terliszter, J észter-ruhák, kosztümök, eleső kötöttáruk. Nagt választékban kaphatók? „BUDAPEST” AJÁNDÉKBOLT, Pécs, Kossuth Lajos nu $5. az. dobják c szemetes ibrikeket^ \jagy ki- és begurigázzák. De félek is tőlük. Pontosam azért, amiért tisztelem őket- Amikor elkezdik a hengert Qu* rítani, én megyek. Egyszer ugyanis a lábamra gurítottak és csúnyákat is mondtak. Még Ők nekem! Nein szeretek kánt vallott lenni, többé nem is kb* sérletezem. Legfeljebb' annyi gonoszsság van meg bennem, hogy figyelem., fcí járja meg hasonló módon. Igaz, mit is labatlankodnals ott! Mit matem.aiikáznak, ámfa kor odaguritják ők rögtön mennek. Egyszerűen nincs ig&* zuk, lehet valamit gurítani gyorsan és lassan, sőt, egyezőé gyorsan, másszor lassan. Egyik barátom elmondott egy kedves esetei. Autója van cí épp, amikor egy ilyen átló Kuka-együttes mellett haiacBé el, levált az autójáról egy tár* csa. Megállt a kocsival és üis*® szaindidt a tárcsáért. Látja étaj* hogy a Kuka-vezér villámgyors san odaugrik a tárcsához és féb emel. A barátom még meg hatódott ekkora udvariasságon» Kár volt megha.tódnia. nem erről volt tzó. Az illető villátn? gyorsan bevágta a tárcsát e&jf Kuka-hengerbe és mire odaérj sutty, — a gép máris lenyeli#« Mellesleg azért megértem <S dolgot. Egy Kuka-embernek egyhamar aligha lesz autőjéi* Meg volt benne az a természet tes méreg, amit az auiótlanafy éreznek az autósokkal szembe^ Most vegyük elő tálán a ne&q reklámot. Az OTP-nek van é Széchenyi téren egy hirdetés** Ez így szól: »Érdemes tokáré* k oskodni”. Ez eddig rendben van» valóé bon érdemes, de egyszer régeb* ben kialudt az egyik szó elejék Az új mondat így hangzotiq „Érdemes ko&kodni”. Ez már igen möitdtan$ magamban. Végre cos OTP á# szakít a konzervativizmussal és újít. Ez a reklám ugyan tartozik a profiljába, de életvidám hirdetés. Kijavították. Egy Ideig volt semmi baj vele. Égett» ameddig égett, azután megireő pislákolni kezdett és mégjeleieS az új szöveg: ,,Érdemes taks* rodnV\ Ezzel megdöntött minden kordot. A mi városunkban mefj) a reklám sem akármilyen, még a hiba is értelmes. Már hosszú ideje nzm történtí a reklámmal semmi báj. Vé* rom a következő hibát, refnéletif, az is értelmes lesz. Az elárusítókkal ^történt csaíé a legélkopotiabb téma, ebbeéf az eséfóeii'J kettő szokott um* ' variatálan' lenni,’ gz eladó, me&' a vevő En-' iriost - :á- hafmaditcaß veszem elő, az árut. Itt találkozásom a csodává^. A világ kezdetben, tele van csódával. Ahogy az ember lm, úgy lesz a csoda kevesebb, fft» nőtt korban már legfeljebb ilyen mondatokban marad riéntj. szánalmas nyoma: — Csodá, hogy megúsztan% csoda, hogy nem törött tol e nyákam. Legyünk őszinték, szegényházi ügy ez már. A napokban azután utolért f csodá. Az egyik pesti csemege* üzlet kirakatában csodaszép szó* lót láttam. Ez az egyedüli gyit* mölcs, amivel bármikór le lekéti venni a látómról. Bemegyek. Az elárusító előtti egy megkezdett rekesz, há U& hei, még szebb, mint áfái, $ kirakatban volt. (Ha könnyeit hívő ember vagyok., már mM is csadának tartom). ~ Kérek egy kilót! Az eladó a szemem előtt mfa ta be a zacskóba. A rekeszba& a legszebbeket szedté ki. Amikor kimentem és két ■ug­rókkal távolabb enni akartaiig, nem találtam egyetlen ép füfr töt sem. Csupa színehagyotó, ízetlen, sorvadt gyümölcs kerülQ a kezembe. Mi ez, fia néni csodái (Mellesleg áz öröm nem rietetft fel). A másik is áruügy. Ez a Viiúó Rósso eset. Olyan bizárr dolog tynee, amivel engem meg ne lehetnie fogni. Pesten van a Váci utcár ban egy Napoletana nevű óláé* étterem. ilyen ennivalókkal': pizza alia hungherese. Ez csak égy, a többit kt Sem tudora mondani. Az természetes, hogy idé be kellett mennem. A pizzád az tészta. Na, nem is lenne ét* demes ezzel vesződni, há nem lett volna egy csodálatos vörőé* boruk, a Chianti. Piros i& volt, jó is, kedélyes is. A értekezleteket csák így lehetett elviselni. Léóuióbb, amikor bémegyeía, kérek két deci Chiantit, hát - é helyett az van kiírva, „Virtio Rosso”. v<, Hát kérem a Vino &os*>&, Ött az orrom előtt húzták id a dugót, csak kicsit oldalt, ütegre pedig az volt ráírva: Villányi Állami Gazdaság, Bur­gundi. Hát igazuk, volt, ami azé illeti, ez is Vino Rosso, de azért az olaszok is szélhámosok. Bár az a gyanú is felmerüli bennem, hogy nem is olaszok voltak a széltolók. Elég ebből ennyit Ami még az utcán hevert, majd későbbi alkalommal elmondom. Legyünk őszinték, nem sók hever az utcán. Há ä humorístá korán kel, évp úgy nem. Okád arany a kezebe, v int a többi náiandónak. Vagy ha akad, az sé közéiről, se távólról nem arany. SzöUősy

Next

/
Thumbnails
Contents