Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-04 / 284. szám

T948. december 4. pimantott nattto A lakosság szolgálatában ~m • 1 r ___ r sasdiake a szó Mikor szerelik fel a vasúti átjárót? — Meglesz az új áruház? Van-e valami elképzelés a nők foglalkoztatására ?- VOSZ pénzí biztosított, jövőn •1 kezdődhet az építkezés. — A sásdi új telepen tud tómmal sokan szere nének méj családi házat építeni. Az aka l* dály: nincs parcellázott ház a hely. Mikor parcelláznak ú, házhelyeket? — kérdi Vajda Zoltán általános iskolaigazgató 2 ! helyettes. * Dr. Supala Iván válasza: [• — Valóban, akár 200 ház­[j helyet is el tudnánk adni. Eí a terület mezőgazdasági mű­velés alatt áll. A meglévő új telep folytatásaként 65 hold beépítésére kész a községfej- lesztési terv. A Mezőgazdasá­gi- és Élelmezésügyi Minisz­térium engedélye illetve hoz­zájárulása kell azonbáín ah­hoz, hogy ezt a területet ki­vonják a művelés alól. Kérel­münket ez év november 15-én a Járási Tanács útján (a ké­rést a Járási Tanács v. b. ve­zetői is támogatják) a Megyei Tanácshoz, illetve a miniszté­riumhoz továbbítottuk. Re­méljük, hogy kedvezően dön­tenek. — Járási székhelyünknek se tisztasági fürdője, se strandja nincsen. Mondanom sem kell, hogy mennyire áldatlan álla­pot ez. Mikorra várhatunk vál­tozást? — kérdi Vadas Zoltán tanár. Dr. Supala Iván válasza: — A községi tanács az 1969. évi fejlesztési alap terhére tervezett tisztasági fürdő épí­tését. A Járási Tanács azon­ban — véleményünk szerint helyesen — mást javasolt. Ne­vezetesen: a jövő évi fejlesz­tési alapot a község szenny- vízcsatorna-hálózatásak meg­építésére fordítsuk. A hálózat megépítése több mint 4 és fél­millió forint, ehhez a derítő létesítése egymillió 600 ezer forintba kerül. A kivitelezés tervdokumentációja kész. A je­lentős építkezés költségének nagyrészét állami támogatás­ként kapjuk. Az építkezést jövőre elkezdjük. Ha ezzel vé­geztünk, akkor 1971-ben meg­építjük a tisztasági fürdőt s ezt már — csakúgy, mint az épülő lakóházakat — be lehet kötni a csatornahálózatba. Azt hiszem így ésszerű a sorrend. — Sasdon tudtommal körül­belül 300 nő keres munkát, illetve szívesen vállalna. Van-e valami elképzelés a sásdi nők foglalkoztatottságára? — kérdi Árvái Józsefné tanácstag. Dr. Heim György, a Megyei Tanács ipari osztályának ve­zetője válaszol: — Néhány hónapja a Me­gyei Tanács egymillió forintot juttatott iparfejlesztés címén Sásdnak. Minden valószínűség szerint ezt az összeget a Já­rási Tanács még megtoldja, s akkor lehetőség nyílik egy műszeripar-jellegű üzemrész Sásdra telepítésére, amely na­gyobbrészt nőket foglalkoztat. A telepítésről pesti partnerek­kel már tárgyalunk, minden valószínűség szerint jövőre már indul az üzem. — A művelődés! hásunk — járási művelődési ház — ri­deg, barátságtalan, salétromom falazatú, egyáltalában nem méltó nevéhez. Községflnk la­kói, idősek, fiatalok egyaránt őrömmel vennék, ha szabad idejüket egy szép. barátságos művelődési otthonban tölthet­nék. Remélhetnek? — kérdi Nyári Gyula .általános iskolai igazgató. Banna Zoltán, a Sásdi Já- i rási Tanács művelődésügyi i osztálya vezetőjének válasza: I — A kérdezőnek igaza van, j szebb művelődési házat igé- j nyelnek a sásdiak, mi is egyetértünk ezzel. Űj művelő- ! dési ház építését tervezzük, már a helyét is kijelöltük a Rákóczi utca sarkán épül majd. Készülnek a talajtani vizsgálatok. Arra azonban pil­lanatnyilag nem tudok választ adni. hogy az építkezés mikor kezdődik el, mert a IV. öt­éves tervet még nem állítot­tuk össze véglegesen. Garay Ferenc Választások és javaslatok A Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága tegnap dél­után 2 órai kezdettel elnök­ségi ülést tartott, melyen töb­bek között a május—júniusi lakóbizottsági választásokról tárgyaltak. Pécs három kerületében 523 lakóbizottság megválasztására került sor, ezeket a lakóbizott­sági választásokat tanácstagi beszámolókkal kötötték össze, melyeken 24 és fél ezer vá­lasztópolgár vett részt. A fel­szólalók, főleg kommunális kérdésekben, 795 közérdekű be­jelentést és javaslatot tettek, ezek közül 281 a második ke rületben hangzott el. Július 26- ig a 281 közül 171-et érdemben elintéztek, illetve megválaszol­tak, 45 bejelentés elintézése folyamatban van, 22 javaslat csak a következő években va­lósítható meg, 36 pedig nem volt reális, így megvalósítá­sukra nincs is lehetőség. • Jövőre Pécsett tartják a magyar városok tauáeskozá-át Várospolitikát a közvélemény bevonásával! A téma — „A városi taná­csok és a városi népfrontbi­zottságok együttműködése a várospolitikai munkában” —, melyről Győrben az elmúlt héten tíz város tanácsa és népfrontbizottsága tanácsko­zott, szükségképpen új, hi­szen a Hazafias Népfront idei IV. kongresszusa előtt az az irányelv volt a köztudatban és a működési szabályzatban is, hogy a népfront fő működési területe a falu. De, ha a kongresszus állás- foglalása alapján a Hazafias Népfront „betört” — márpedig betört — a városba is, felve­tődik az kérdés: milyen sze­repe van és lehet a népfront­nak a várospolitikai munká­ban, beleértve a Városi Ta­náccsal való kapcsolatot is? Az x-szel jelölt katona Nagy Kovács István Fél évszázados fénykép — Tetszik tudni, én nem voltam benn ezekben a dol­gokban. Leányfejjel nem ér­tettem én semmit az ilyesmi­hez. Később, hogy összekerül­tünk az urammal, ő szokott mesélni, a fényképet is akkor ismertem meg. Csak szegény uram meghalt, mert a front­ról betegséget is hozott ma­gával, de azért a fénykép megmaradt. — Erről a képről eddig sen­ki sem tudott Talán most került elő? — Hát, nálam megvolt. An­nak idején eldugtam, mert a férjem után azért annyit ér­tettem már én is a politiká­hoz, hogy csak baj lenne ab­ból, ha ez a kép kitudódna. A képen semmi gyűrődés, szennyeződés, a Tolna megyei Döbröközön fél évszázadon ke­resztül gondosan őrizte öz­vegy Kovács Jánosné. És őrzi most is. Természetesen már nem azért, mert baj lehetne belőle, ellenkezőleg, már tud­ja, hogy ez nagy érték. Csak Sok az üres utca a kaptárokban A legrosszabb méztermelő év Idős méhészek szerint negy­ven esztendő óta az idei volt a legkedvezőtlenebb mézter­melő év. 1928-ban, a mostani­hoz hasonló ínséges nyár után kemény tél következett, amely a méhállomány zömét el­pusztította. Ilyen katasztrófa most nem fenyegeti a méhé­szeket, mivel az állam se­gítségükre sietett és* kedvez­ményes áron nagy mennyi­ségű cukrot kaptak méheik számára. Baranyában, amely az ország egyik legnagyobb méhészkedő megyéje, a terme­lő méhek 20—25 százaléka el­pusztult az idén táplálékhiány következtében. Ez azt jelenti, hogy tavasszal körülbelül tíz­különböztetésként mindenki Nagypeti Kovácsnak hívott. Pócsi Mihályt, szegényt, a fehérterror idején félholtra verték. Az apja akkor már kint élt Amerikában és vala­hogy maga után vitette a fiát. Itthon nem volt maradása. — Magával mi történt? — Jöttek értem is a csend­őrök, és engem is bevittek. Én szerencsére megúsztam nagyobb büntetés nélkül, de mivel a kommün után állan­dóan forradalmi verseket ír­tam és terjesztettem a nép között, állandóan piszkáltak, meg szegények is voltunk, így nekem sem volt maradásom, én is vándorbotot vettem a kezembe. Kihajóztam Kana­dába szerencsét próbálni. A felszabadulás után jöttem haza. — Hát Kovács Jánossal mi történt? — Arról beszéljen inkább az özvegye. — Az uram nem ment kül­földre — mondja Kovács Já- nosné —, noha őt ki akarták végezni a fehérek, amint ké­sőbb mesélte. Valahol egy nagy kályhába bújtatták el, és úgy tudott megmenekülni. A fehéreket végülis megúszta de utána egyszer majdnem bajba került Idehozott egy Házi Ferenc nevű embert. Ez a Házi Ferenc úgy jött hoz­zánk mint szerelő, de közben rragy kommunista volt. Állí­tólag ő vezette egyszer Buda­pestre a salgótarjáni bányá­szokat tüntetni. Ezért kutatták az egész országban, és ami­kor megtalálták, börtönbe zár­ták. Szegény, még onnan is írt, nagyon kedves, szimpati­kus ember volt. Én sokat ret­tegtem. mert az iratait köz­ben az uram elrejtette, és ké­sőbb átadta a hozzátartozói­nak. Ennyit sikerült megtudni a képről. Ha valaki valakit fel­ismer, szívesen vennénk, ha arról értesítenék a szerkesztő­ségünket. Boda. Ferenc ezer kilogramm cukrot etettek meg méheikkel, s ez elegendő táplálékot jelent a téli hóna­pokra. Jellemző egyébként t kedvezőtlen évre. hogy pon­tosan ugyanennyi — 300 ezer kilogramm — mézet tudtak csak értékesíteni a méhészek. Normális időjárású években Baranya méztermése 600—650 ezer kilogramm szokott lenni. Biztató jelenség mindeneset­re. hogy a súlyos év, a nagy veszteség sem rendítette meg a megye méhészeit. Ahelyett, hogy — mint félő volt — fel­számolták volna a méhésze­teiket. tetemes anyagi áldo­zatot hoztak az állomány át­mentésére. megmutatja, de oda nem adja senkinek. Egy élő személyt ismerünk a képről: Nagy Kovács Ist­vánt, ő is döbröközi. Tőh szereztünk tudomást e képről s őt kérdezzük a részletekről — A háború végére mi ia katonasorba kerültünk, és be­vittek bennünket. Tényleges katonaként szolgáltunk, ami­kor az őszi forradalom el­indult örültünk neki, meri hát az egyszerű nép közti ki szereti a háborút, meg sok minden kellett volna a ma gunkfajta szegény embernek Később, a márciusi forralam- kor feloszlatták az alakulatot de megkérdezték tőlünk, hogj ki akar vöröskatona lenni Sokan jelentkeztünk. A jelent kezők közt főként mi szegé­nyebbek voltunk, de még te­hetősebb is akadt. A pécs: bányász vörös zászlóaljba osz­tottak be bennünket. Mindjárl Somogyba vezényeltek ben­nünket. E fénykép is Kapos­váron készült a csapatzászlón­kon látszik még a felirat is „Pécsi vöröszászlóalj.’’ Töbt akcióban részt vettünk a fe hérek meg a szerbek ellen megszálltunk egy Festetics- kastélyt is. — Kik ismerősek a képen? — Nem sokan, mert hái nem sokáig lehettünk együtt, hiszen végülis felülkerekedtek a fehérek. Az első sorban középtájon ül a parancsno­kunk, Látrányi Imre. ö ci­vilben ügyvéd volt. Tőle bal­kézre Gergelics Andor alpa- rancsnok ül. Úgy tudom, hogy öl kivégezték a fehérek Sásdon. Emlékszem még Salamon Já­nos nevű tanítóra, ő szintén a képen van valahol. Az egyik csatában szájlövést kapott és meghalt. A hátsó sorban áll egy szakcsi, az ő nevére már nem emlékszem. Mi, döbrökö- ziek hárman voltunk, jól ösz- szetartottunk, egymás mellé álltunk fényképezéskor is. Tő­lem jobbkézre áll Pócsi Mi­hály. tőle jobbkézre szélen pe­dig Kovács János, akit meg­Erre a kérdésre keresett vá­laszt a győri konferencia. Dr. Csemiczki Gyula, • Győri városi Tanács vb-elnö- ke vitaindító előadásában a várospolitikai tevékenység je­lentőségét az urbanizáció vj* lágméretű fejlődéséből vezet­te le, külön felhívta a figyel­met a településtudomány el­méleti eredményeinek gya­korlati hasznosítására. A vá­rospolitika funkciói közt em­lítette a lakosság igényeinek kielégítését, sőt, az igények formálását is, továbbá egy meglehetősen széles kört: a város termelési és társadalmi viszonyainak irányítását, fi­gyelemmel a környező tájegy­ség szempontjaira is. A Ha­zafias Népfrontnak a váro­sokban a tömegpolitikai bázis kiépítésében van óriási sze­repe. Ez más szóval a válasz­tottak és a választók közötti rendszeres kapcsolat megte­remtését jelenti: a lakossági igények közvetítését az állam­hatalmi és államigazgatási szervek, illetőleg az állami politika közvetítését a lakos­ság felé. E feladata végrehaj­tásaként formálja a közvéle­ményt és a társadalmi tuda­tot, erősíti a kritikai szelle­met, hozzájárul a közgondol­kodás reformjának megvalósí­tásához. E tevékenység kü­lönös jelentőséggel bír az új gazdasági mechanizmus viszo­nyai között, melyek előtérbe állítják az összhang megte* remtését az országos fejlesz­tési koncepciók és a helyi szükségletek-adottságok kö­zött. Dr. Takács József, a Haza­fias Népfront Pécsi városi Bizottságának titkára, a téma egyik korreferense a pécsi el­képzelésekkel illetve tapaszta­latokkal egészítette ki a vi­taindító előadást. Elmondot* ta, hogy a pécsi népfrontbi­zottság tudatában van a vá­rospolitika fontosságának, ám még nem sikerült kétoldalúvá tenni ezt a munkát. A kom­munális terveket, törekvése­ket a 28 körzeti bizottság és az azokon belül működő vá­rospolitikai munkabizottságok eljuttatják a lakossághoz, de a lakosság igényeit, kritikáit, javaslatait nem mindig továb­bítják megfelelően a tanácsi szerveknek. Pedig — ha egy­általán lehet rangsorolni -— ez a lényegesebb. Jó város­politikát csak a közvélemény bevonásával, a lakosság egész­séges lokálpatriotizmusára tá­maszkodva lehet folytatni. (Ha annak idején, a Pécsi Hőerő­mű építésekor meghallgatjuk a közvéleményt, megkímél­hettük volna magunkat és vá­rosunkat az immár egy évti­zede felettünk szálló — és le­szálló — koromtól...) De fel­hívta a tanácskozás figyelmét a pozitív tendenciákra is, mint amilyen a kisajátítási törvény­nek a szanálandó területek lakóival való megvitatása volt, jó pé’daként említette a város IV. ötéves tervének egy hétig tartó nyilvános vitáját is. Ez utóbbinál nemcsak is­meretek közlése volt a cél, hanem a társadalmi erők be­vonása, aktivizálása is. Végül büszkén tájékoztathatta a konferenciát arról, hogy a Pé­csett létrehozott várospoliti­kai munkabizottság tagjainak és vezetőinek zöme műszaki, jogi, közgazdasági és szocio­lógiai kérdésekben megfelelő jártassággal rendelkezik — el­nökük Ybl-díjas építészmér­nök —. ez indokolttá teszi azt az elvárást, hogy a város- politikai feladatokat képesek lesznek a maguk komplexitá­sában megoldani, nem téved­nek el az ösztönös megközelí­tések útvesztőiben. 1969 őszén Pécsett rendezik meg az összes magyar város tanácsi és népfront vezetőinek tanácskozását. Addigra a ma­gyar városok száma igencsak megközelíti a nyolcvanat. — Az ünnep elüt*! torlódá­sok elkerülésére az IBUSZ irodáinál a bel- és külföldi vasúti hálókocsi és MÁVAUT- jegyek már most megváltha­tok. Ezen a héten a sásdi dolgo­zóktól érkezett kérdésekkel kerestük meg az illetékese­ket. — Sásdon az utóbbi években, új lakótelep létesült, ahol a községnek mintegy fele lakik. Sok bosszúságot okoz azon­ban, hogy a telepet megköze­lítő országutat gyakran zárja le a vasúti sorompó. Gépjár­művek, gyalogosok sokat vá­rakoznak itt a sorompónál. Kértünk egy vasúti felüljárót. Meghozták a vasszerkezetet, de hónapok óta ott fekszik az állomás területén. Mikor sze­relik fel? — kérdi Pintér György, az fmsz sásdi dolgo­zója. Dr. Supala Iván, a községi tanács vb-titkárának válasza: — Több mint 1500 embert érint ez a felüljáró. A vas­szerkezet valóban itt van, a balatonszemesi felüljárót kap­tuk meg. Most már csak fel kellene szerelni. A felszerelés költsége — mint ahogy a vas­úttól értesültünk — közel 400 ezer forint. Mi községi erőből nem tudunk, csak 20 ezer fo­rinttal hozzájárulni. A vasút illetékesei azt mondták, hogy ez tárgyalási alapnak is kevés. Nekünk több pénzünk nin­csen. Pedig valóban sok gon­dot okoz a sorompó a gyalo­gos közlekedésben. Én is kér­dezem: nem tudna a vasút valahogy segíteni rajtunk? Dr. Szabó Tibor, a MÁV Pécsi Igazgatóságának vezető­je: — Sajnos a vasút nincs ab­ban a helyzetben, hogy — nem is vasúti feladat — ezt a problémát megoldja, mert anyagi alapunk a felszerelésre nincs. Ha a tanács a felszere­lés költségeit nem tudja vál­lalni, feltehetően elszállítjuk a szerkezetet oda, ahol — szá­mos igény van rá — a tanács vállalja a felszerelés költsé­géit. — Községünkben a Kapos­vár! utca sarkán lebontották a* épületet, amelyben mara­dékáruk boltja, zöldségbolt, cipőbolt volt. Azt mondták, hogy azért szanálják ezt a te­rületet, mert egy szép, kor­szerű áruházát építenek a he­lyén, Az építkezés most sem kezdődött. Iliikor építenek ezen a helyen új üzleteket? — kér­di Pintér Ernő XÜZEP-dol- gozó. Dr. Supala Iván: — A Sásdi Fmsz végezte a szanálást, mert az épület az ő tulajdona volt. A tanácsnak 16 lakás felépítésére megvan a pénze, úgy gondoltuk, hogy a lakásokat mi építjük, a föld­szinten pedig a MÉSZÖV épít áruházat. Ebben még tavaly ősszel megegyeztünk. Ismét­lem: a mi pénzünk megvan, de a MÉSZÖV késik a hozzá­járulással. Nagy Sándor, a Szövetkeze­tek Baranya megyei Központ­jának elnöke: — Nekünk valóban szüksé­günk van az említett területen egy korszerű üzlethálózatra, amelyben a lakókat kulturál­tan kiszolgálhatjuk. Saját erőnkből a feladatot megolda­ni nem tudjuk, ezért a SZÖ- VOSZ-hoz fordultunk. Öröm­mel közölhetem, hogy a SZÖ­ezer méhcsaláddal kevesebb I lát majd hozzá a nektár- j gyűjtéshez. A kaptárukban jelenleg fel­tűnően sok az üres léputca. Míg más években hét-nyolc „utcányi” méhvel teleltek be a méhészek, most legfeljebb öt-hat népes léputca van egy-egy kaptárban. Számos helyen ezt is csak úgy sike- i'ült megvalósítani, hogy egye­sítették a megritkult méhcsa­ládokat, aminek következté- | ben viszont sok az üres kap­tár. A méhészek most arra törekszenek, hogy a megma- radt állományt biztonságosan ! átteleltessék. A nyár és az i ősz folyamán összesen 300

Next

/
Thumbnails
Contents