Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-26 / 302. szám
ff68. december 24. nctpio 7 SHAKESPEARE VÍQJÁTÉKA A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN Sok hűhó semmiért Akik szeretik a színházat, azok számára Shakespeare mindig ünnepi ajándék, s örülhetünk, hogy gondosan kiválasztott klasszikus mű méltó előadásával gazdagodott az idei évad szép sorozata. A Sok hűhó ... Brecht Krétakörének és Miller Pillantás a hídról-jának jó előadása után magasrendű, nemes szórakozás a legigényesebb nézőnek is. Don Pedro, Benedek és Claudio (Haumann Péter, Hon István és Bálint Andris) fymatoktw A Shakespeare derűsebt korszakában keletkezett, ragyogó szellemességgel megír vígjáték nagyszerűen „illik” ; túlnyomórészt fiatalokból állt együtteshez. Elég ritkán fordult elő a színháztörténetben hogy ezt az ifjú szerelmesekről szóló komédiát valóbai fiatalok játszották, természe tes őszinteséggel, lelkesedéssel odaadással. A darab rhúitj; azt látszik bizonyítaná, hog legtöbbször néhány nagy szerep kedvéért újították fel többnyire „befutott” színmű vészek képességeinek csillog tatására. Feljegyezték, hog Garrick 101-szer játszotta e Benedek szerepét, Ellen Terrj szívesen és sokszor alakította Herot — bizonyára nagyszerűen. Hevesi András azonbar az egész darab egyik kulcskérdését látja abban, hogy főként Claudiót ne „megletl amorózók” alakítsák, mert i cselekmény lélektani valószínűségének egyik alapja, ha t fiatalembert legfeljebb tizennyolc évesnek képzeljük. mé| majdnem gyéreknek, „tejfelesszájú Hektor vagy Achillész”- nek, aki kitűnő katona ugyan, de „az étet dolgaiban teljesen járatlan, szerelmi ügyekben teljesen tapasztalatlan” Hevesi valószínűnek tartja hogy Shakespeare korában amikor siheder színészek szédítő illúzióval játszottak leányszerepeket, Claudiót is fiatal gyerek játszotta, egészen más hatással, mint manapság. Lehetséges, hogy Hevesi túloz, bizonyos azonban, hogy a „fiatalos” pécsi előadást közel éreztük Shakespeare szelleméhez. s az egész könnyedsége, ■naiv bája bőven kárpótolt a csillogó vagy rutinos egyéni alakítások hiányáért. Az előadás egyik legfőbb érdeme éppen az volt, hogy az együttes kiegyensúlyozott, jó összteljesítményt nyújtott, s ebberr elsőrendű szerepe volt Nógrádi Róbert igazgatónak, a darab rendezőjének, aki bölcs mértéktartással alakította ki a mű lehetséges értelmezései közül a Shakespeare- hez hű, mégis friss, korszerű felfogást, mindenekelőtt a műfaj és játékstílus tisztázásával, Shakespeare alig írt „tiszta” vígjátékot. Bár legtöbb komédiájában bohózati elemek is vannak, a darabok többségében a derűs színek között sötétebbek is feltűnnek, a játékos vidámságba tragikus elemek vegyülnek. A reneszánsz irodalomban komikum és tragikum nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező, váltogató és kiegészítő elemként van jelen, gondoljunk csak Cervantes Don Quijoté- jára. A reneszánsz színházban a komédia és a tragédia nem alkot olyan ellenpólust, mint a mai iskoláskönyvekben. Shakespeare legtöbb vígjáté- kát sok esztéta tragikomédiának nevezi vagy „keserű víg- játék”-nak. s bár a Sok hűhó nem tartozik ebből a szempontból a legjellegzetesebbek közé. a tragikum és komikum tisztázása ebben is az értelmezés egyik kulcspontja. A cselekmény magját, Clau- flk> és Hero történetét, mint t j legtöbbször Shakespeare most j, is kölcsönzi: a lány megrágal- . mazása, a botrányba fullad: s már-már tragédiába hajlc ’ esküvő, a mennyasszony szfn- n lelt halála, majd, igazolódd „ ártatlansága s a boldog vég [ — ismét a Shakespeare előt- á ti irodalomból. Eredetileg sem y tiszta vígjátéki, téma azon- . ban, hanem tragikomédia. Ezi a jellegét Shakespeare is i’_ megtartotta, a Sok hűhó.. egyik szála, Claudio és Here y története tragikus mozzanato- >1 kát is tartalmaz, és a darah , egyik' csúcspontján, áz eskü- , vői jelenetben Claudio átko- zódásait már-már Othellora j emlékeztetőnek érezzük. A másik szál, Benedek és- Beatrice, a nőgyűlölő fiú s a t íérfigyűlölő lány „összemesé- i lése” ötletében is Shakespeare- leleménye, s egyértelműbben » vígjátéki; a harmadik szái- pedig: az éjjeli őrség tagjai- i nak szerepe — tisztán bohó- zati jellegű; A problémát láthatóan a ’ Claudio—Hero szál okozza s nem is csupán tragikus szí- r nazete miatt, hanem lélektanilag nehezen megmagyarázha- ’ tó „szélsőségei” miatt is. Clau- dió szerelemre lobban Hero ’ iránt, aztán amikor a herceg | vállalja a közvetítést az első gyanúsításra azonnal elhiszi, hogy a herceg magának akarja a lányt. A gyanú alaptalannak bizonyul, Claudio azon ' ban ebből sem tanul s midőn : Herot rágalmazzák megint ha- 1 mar elfogadja a valószínűt- ' len látszatot Az esküvőn bot- ■ rányosan megszégyeníti szerel- | mét, később ismét belátva té- ; védését hajlandó „láthatatlanban” feleségül venni bár- i kit, akit neki szántak... — A mai nézőnek ez valóban , kissé valószínűtlennek tűnik. > Hevesi Sándor — mint em- : lítettük — Claudio gyermeki- tapasztalatlanságával igyekszik valószínűsíteni a lélek' tani helyzetet mások — s ez a régebbi Sok hűhó.. — előadások leggyakoribb „megoldása” — a bohózati elemek túlhangsúlyozásával vagy a Benedek—Beatrice szál előtérbe állításával igyekeztek egységességet teremteni. t Nógrádi Róbert értelmezése vállalja a műfaj tragikomikus jellegét. A három szálat egyen rangúnak érzi, nem igyekszik tompítani Claudio és Hero történetének tragikus árnyalatain, s elkerüli azt a buktatót is, hogy egyoldalúan csak a bohózati elemeket hangsúlyozza A dramatur- giailag homályos, sokat vitatott problémákat nem igyekszik feloldani. Amit lélektanilag abszurdnak érez, igyekszik azt is szöveghez hűen eljátszatni. Lehet, hogy ezáltal veszít az előadás csillogásából, — hatásosságából és hitelességéből azonban semmiképpen. A korábban már kiemelt jó színészi összteljesítményen belül a legegyenletesebb egyéni alakítást Baracsi Ferenc nyújtotta Leonato szerepében. Elejétől a végéig hiteles Shakespeare figurát adott, kitűnő beszéddel, játékkal. Ifj. Kőmí\ Hchtenthall iskolatanf" ** tó alacsony, szemüveges, jelentéktelen külsejű, dalkomponálással foglalatoskodó fiának, Franz Peter Seraph Schubertnek élete nem bővelkedik változatos, izgalmas eseményekben. Harmincegy év: voltaképpen kudarcok sorozata. Gyerekkorát zsarnoki természetű apja keseríti meg, rövid férfikorát néhány viszonzatlan szerelem. Salieri nem támogatja, Goethe nem áll vele szóba. Tanítói állását otthagyja, pedig dalait a kiadók következetesen visszautasítják, zenekari művei nem kerülnek előadásra, operái megbuknak. Sehol egy kis boldogság^ siker ... Vagy mégis? Székely Júlia épp ennek bizonyítására vállalkozik. Egy külső történésekben, úgynevezett nagy sztorikban szegény életút valódi értékét, gazdagságát, örömtelen- ségében is kiegyensúlyozottsá gát mutatja be új regényében, a Schubertiádában. A cím is jellemző: a romantikus hangvételű írás azokról szól, akik a zeneköltőt rajongó szeretettel és hűséges SCHUB ÉRTI AD A SZÉKELY JV>LIA REQÉNYE barátsággal vették körül: Spaunról, Schoberről, Stad- lerről, Müttenbrennerről: vagyis a schubertiánusokról, akik már akkor megsejtették az erősen rövidlátó, rosszül öltözött fiatalemberben a zsenit, és akik az ő dalainak, négykezeseinek, kamaraműveinek lelkes megszólaltatására jöttek ösz- sze az Ungarische Krone különtermében, Bécs más kávéházaiban, a Schobemél vagy Spaunnál rendezett „schubertiádá”-kon. Voltaképpen mi is jellemezte a schubertiádákat? Kedélyesség, természetes könnyedség, bécsi humor. Végeérhetetlen beszélgetések művészetről, irodalomról. És a csillapíthatatlan zeneéhség! A schubertiádák zenétől hangos, önfeledten tiszta hangulatot árasztó rajzát Székely Júlia helyenként kitágítja: a „Weáner Gemütlichkeit” színei mellett szól a másik biedermeierről is, a kevésbé tetszetősről, a kevésbé vonzóról, mely egyáltalán nem kedélyes. Arról, hogy Bécs azokban az években a rendőrállam szigorát nyögi. Ennél mélyebbre azonban nem merészkedik Székely Júlia a történelmi háttér megfestésében, inkább nagyon hangulatosan, érzelmekben gazdag stílusával, 15 fejezeten keresztül ír Schubertról, a schubertiánusokról és a schubertiádák- ról. A 15 fejezetcím voltaképpen 15 híres Schubert- dal. Ezekhez fűzi mindazt, amit Schubert életéről és művészetéről tudni illik. Nem zenetörténeti tanulmányt ír Schubertról, műveit sem elemzi (hiszen a könyv kiadója nem a Zeneműkiadó, hanem a Magvető), de emberközelségbe hozza a dalok komponálásának körülményeit, az irodalmi összefüggéseket és az embereket, akik körülvették Schubertét. Talán épp ezért nyújt többet, vonzóbbat a korról és a zeneszerzőről a zenével ismerkedni kívánó, elsósorban fiatal olvasóknak. A zenepedagógus zongora- művész és az írónő érdekes, ritka találkozása érződik Székely Júlia zenés életrajzregényeiből. A hitelesség tiszteletbentartása, de a valóságnak költői képekben való élvezetes feldolgozása jellemzi korábbi, Bartókról, Lisztről írott hasonló terio- delmű könyveit. Ezekben nem alkalmaz ugyan olyan írói bravúrokat, mint a Halhatatlan kedvesben vagy a most készülő Chopin-re- gényben, de megtalálta az ismeretterjesztésnek azt az egészséges, tömörségében is sokat mondó hangnemét, melyet fiatal és idős olvasók egyaránt szívesen fogadnak. — ni — V ves Sándor-ral együtt (Anto■ nio), ennek néhány feleslege: t „lépéskombinációjától” elte- » kintve, biztos alapja volt a: ; előadásnak. ! Don Pedro szerepét az elő- > adás és Hq.umann Péter, főként a? első, részben, talár 1 kissé túlhangsúlyozta. Hau- ; mann nagyszerűen „érzi’ - Shakespearé-t, szerepfelfogás; 1 azonban vitathatób a drámában “a herceg komolyabbnak 1 méltóságteljesebbnek tűnik ' Haumárm inkább a játékmes- 1 tért hangsúlyozta benne, i erre a célra még Claudio szerepéből is átvett néhány mon- 1 datot (6. szín), i i Holl István Benedekje ta- Ián halványabban és mélán- * kolikusabban indult a lehet- i ségesnél, később azonban fo- 1 kozatosan kibontakozott. Kitű■ nőek voltak- monológjai é: ■ Beatricével való szópárbajai A szerepfelfogás lágyabb színei mindvégig közelítettél alakját elaudioéhoz; kéttejül közös vonásai^ talán a rendezés is jobban hangsúlyozta, mint ellentéteiket. Claudio igen nehéz és ellentmondásos szerepét Bálint András játszotta. A romantikus és tragikus vonalat mintha maga is kétséggel fogadta volna, szerelme és csalódása kevésbé volt meggyőző, igen jó volt azonban a tisztán vígjátéki jelenetekben. Vajda Márta megérdemelt sikerrel játszotta Beatricét. Szerepfelfogásába, modorába eleinte Shakespeare-től idegen elemek is keveredtek. Az álarcosbáli párbeszédtől kezdve azonban már több jelenetben idei legjobb alakítását nyújtotta. Szabó Tünde bájos és meggyőző Hero volt, noha szövegmondása elmaradt a játékától.- A kevésbé exponált, de 5 nem kevésbé fontos szerepek- közül Győri Emil egészében s jó, fegyelmezett, néhány mondatában azonban mellőzhetően . szenvelgő Jánosát, az éjjeli . őrségben funkcionáló Karikás i Pétert és Kézdy Györgyöt; . Galambos György Ferenc ba- ’ rátját, Sólyom Kati Margit- i ját, Bősze György Borachió- . ját és Rest Ferenc Baltazár- , ját szeretnénk kiemélni, de a . fel nem sorolható többi sze- . replő is méltóképpen járult s hozzá a sikerhez. Az előadás külsőségei nem ‘ voltak valami pompázatosak, s ezzel helyesen irányították a figyelmet a játékra és a szövegre. Eck Imre díszlete ■ egyszerű és dekoratív: rava• szül ősi s egyben modern ■ ídomszerű váz jelzi az épület, ■ vagy inkább csak az emberi- civilizáció jelenlétét, sok sza- 5 bad teret hagyva a mozgal• más játéknak és a fantáziá- nak. Vágó Nelli jelmezei . . is í- elég puritáné}?, Benedekkel ■ -és Claudioval mintha kissé ■ mostohán bánt Volna. Kincses József stílusos zenéje csak a legszükségesebb alkalmakkor .csendült fel, s csupán az álarcosbálon kényszerítette túlkiabálásra a szereplőket. Hetényi János a Pécsi Balett jellegzetes mozdulatait kore- ografálta a báli díszláncba. Az egészében kitűnő bemutató után, reméljük, sok örömöt, jó szórakozást szerez még a pécsi Sok hűhó... az ünnepi hangulatú közönségnek és mindazoknak, akik Shakespeare-rel szeretnék átkacagni magukat az új esztendőbe. Szederkényi Ervin Ehhez a gondoiatnoz Kapcsolódik Weber Antal írása a Kritikában (A Dózsa-ábrázo- lás hagyománya és időszerűsége), mely átfogóan igyekszik vizsgálat alá venni a „nemzeti önismeret” problematikájának jelentkezését napjaink művészetében. A törekvést helyesnek látja, azonban figyelmeztet a leselkedő veszélyekre, melyek a jó szándékot tévútra csalhatják, s az igazság felmutatása helyett a nihilizmus erősödését eredményezhetik. Mindig szem előtt kell tartania a művésznek a progresszív eszmei támpontokat, miközben a múltat megfosztja az illúzióktól. 7 A film történetének kevés oly Élőim íiueli kiemelkedő alakCICLIliufCH ja varl; mint Szer... . gej Eizenstein. — Kőzetről Művei szinte kivétel nélkül be___________I letartoznak az „ aranyalapba”, elméleti írásai máig irányadóak a filmesztéták számára. A művész és a gondolkodó teljesen egyenrangú emberként tevékenykedett. A Paíyomkin páncélos, A jégmezők lovagja, a Rettegett Iván szerte a világon ismert, elméleti munkásságáról azonban nem mondhatjuk el ugyanezt. Pedig filmjei tökéletes megértésének a kulcsa esztétikai fejtegetéseiben rejlik. A hazai érdeklődők számára Novák Zoltán írt hosszabb tanulmányt a Magyar Filozófiai Szemle legfrissebb számában Eizenstein esztétikájáról, különös tekintettel nagyjelentőségű montázs-elméletére. (M. Sz. Eizenstein, a marxista filmesztétika klasszikusa.) A tanulmány végigkíséri Eizenstein művészetében a montázs fejlődését, a színháztól átöröklött attraktív montázstól a teljességig kifejlődött audió-vízuális montázsig. Novák rámutat arra is, hogy Eizensteinnél a gondolat és a képi látás egysége milyen tökéletes összhangban jelentkezett. 5 hogy a gondolat fontosságának értése emelte őt klasszikus művésszé. Csontváry Tivadar művészetét elég későn ismerhettük meg teljes nagyságában. Az utóbbi években néhány érdekes tanulmány jelent meg a festő különös egyéniségéről és nem kevésbé különös életművéről. A kép azonban még korántsem teljes éppen ezért üdvözölhetjük Dévényi Iván tanulmányát, mely a Látóhatár íz évi utolsó számában olvasható. Dévényi sok apró. de jelentős mozzanattal gazdagítja Csontváry életrajzát és az íletrajzi momentumok gondos vizsgálatával alkotóművészeté- iez igyekszik közelebb kerülni. A tanulmányban gazdag felsorolását találjuk a Csont- váryra vonafkpzó eddig rejtett rodalomnak is. Kovács Sándor —------------- Kósa Ferenc és C sőért Sándor A nni«« nagy érdeklődést U0ZS3* keltő filmnovel... Iája, az Ítélet, prODléma röviddel a megjelenése után . szellemi közéletünk fontos vitatémája lett. A filmnovella, mely a szerzők bevallása szerint egy tervezett Dózsa-film nyersanyagának tekinthető, az eddigi ábrázolásoktól eltérően, teljesen illúzió mentesen próbálja felidézni a híres parasztfelkelés vezéralakját és a körülötte zajló eseményeket. Az írók Dózsa tragédiáját követik nyomon, forradalmi magatartását elemzik. Ezzel a választásukkal természetesen vállalták azt is, hogy korunk forradalmi cselekedetéről ítéletet mondanak, hiszen Dózsa alakjának felidézése minden időben a forradalomhoz való. hozzáállásf jelentette. Ez a novellából kiolvasható aktualitás indította el a vitákat, és_ eredményezett gyakori félreértéseket Rényi Péter a Népszabadságban szenvedélyesen támad- fa a szerzők koncepcióját, úgy látta, hogy Dózsa mozgalmában a latin-amerikai gerillafelkeléseket eszményítik és felmentenek mindenfajta forradalmi erőszakot. Rényi cikkének két bírálója is akadt Eörsi István és Tóth Dezső személyében, akik s'okkal pozitivabban ítélték meg a film- novella aktuális mondanivalóját. ", " ' A vita a pécsi filmszemlén tovább gyűrűzött, neves filmkritikusok és rendezők mondták el az ítéletről véleményüket. Az Űj Írás és a Filmkultúra jóvoltából most az érdeklődők szélesebb tábora megismerkedhet Kovács András hozzászólásával (Közönség és valóság), mely az előbbi és Huszár Tibor zárszavával (A művészet és a politika „munkamegosztásáról”), mely az utóbbi folyóiratban látott napvilágot. Mindketten úgy érzik, pem fogadhatják el fenntartások nélkül Kósáék „ítéletét”, ám rendkívül hibásnak vélik a mű vitatható gondolatainak olyasfajta bírálatát, mint a Rényié. Ugyancsak a Filmkultúra adott helyet a filmnovella íróinak az eddig elhangzott véleményekkel kapcsolatos állásfoglalásuk kifejtésére (Kimél- juk-e magunkat az igazság súlyától?). Csoóri és Kósa annak a történelemábrázolásnak a hívei, mely illúzióktól mentesen láttatja múltunkat, könyörtelenül rádöbbent az igazságra, amire a Szegénylegények s a Hideg napok adtak szép példát. „Rényi az igazság nyomasztó súlyától félti a mo- dnézőt — írják —, holott az igazság, bármilyen leverőnek tiat is. végső soron mindig forradalmi."
