Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

8 Dunámon tmvio 1968. november 1 MINDENFÉLE MINDENFELŐL Férfiaknak tilos a bemenet Sydneyben nemrég nagy női divatáruház nyílt meg egy igen fi­gyelemreméltó újítással: férfiaknak tilos a beme­net az eladási osztály­ra. A nő tehát nyugod­tan adhatja át magát a vásárlás élvezetének, éle­te párja nem fogja sür­getni. hogy „határozd el magad végre, fiam!”, „Ne tedd próbára az eladók és a férjed türelmét, kedvesem!” stb. Viszont a férjet sem szabad megsérteni, mert többnyire mégis csak ö '„finanszírozza” a vásár­lást, Berendeztek hát a számára kényelmes vá­rótermeket: van itt bár, rulett (csak igen ala­csony téttel, nehogy el­játssza a ruha árát!), automata kuglizó, könyv­tár, folyóirat — minden, ami könnyűvé teszi a férjnek a várakozás per­ceit. A tolvajnak is jár telefon John Gilchrist 25 eves londoni lakatos kérte, hogy a lakásán tele­font szereljenek fel. A szokásos kérdő­ívre a „foglalkozás” rovatba azt írta be: „tol­vaj”. Az angol postahi­vataltól erre a követke­ző választ kapta: „ön az első tolvaj, aki tele­forr felszerelését kéri. Tekintettel sajátos fog­lalkozására. kérjük önt, tegyen letétbe 100 font garancia összeget arra az esetre, ha ellopná sa­ját telefonkészülékét;” Gilchrist bejelentette, hogy tréfált és a foglal­kozása: törvényszéki tu­dósító. Szamarak nadrágban A Boscayne-öbölben van egy kis sziget, amely valamikor rengeteg szú­nyogról volt „nevezetes". A szúnyogok mérhetetlen szenvedést okoztak mind az embereknek, mind az állatoknak. Ezért a szi­get állatbarát lakói meg­sajnálták a szamarakat, lábukat nadrágba buj­tatták, hogy megkímél­jék a szúnyogok csípésé­től. Teltek-múltak az évek. A manapság hasz­nálatos vegyszerekkel megtisztították a szige­tet a szúnyogoktól, de a szamarakon megmaradt a nadrág. Még ma is il­letlenségnek tartják a nadrág nélküli szamáron való lovaglást”. Egyszerű élet... Szálloda-számlája napi 1 350 dollár, új luxusko­csija 24 ezer dollárjába került. Ibn Szaud exki- rály most Londonban rendezkedett be, ahol or­vosi gyógykezelésben ré­szesül. Fiai London éj­szakai életét teszik bi­zonytalanná, míg az ex- monarcha reumája mi­att tolószékhez láncolva alig hagyja el luxuslak­osztályát. Éjjel nappal törzsbéli arab testőrök vigyáznak rá és az an­gol biztonsági szolgálat néhány tisztviselője. Per­sze, hogy most egysze­rűbb életet folytat, mint korábbam amikor még a riadi fényűző palotában élt, ahol 800 szolga, ro­kon, feleség és ágyas vet­te körül. Londonban csak egy felesége, több fia és lánya van vele, meg néhány szolga és testőr. A miniszoknya és az igazgyöngy ! Kokiti Mikimoto, a világ „gyöngykirálya” sokszor di­csekedett azzal, hogy a vi­lág szépasszonyainak nyakát az ő gyöngysorai díszítik. Most azonban a világszerte elterjedt miniszoknya divat súlyos csapást mért Miki­moto Mié prefektúrában (Ja­pán) termelt híres mestersé­ges gyöngyeinek exportjára. Ismeretlen okból a nőknek az a megyőződésük, hogy a gyöngysor nem illik a rövid szoknyához. A következmény az, hogy az utóbbi néhány évben nagy mennyiségű eladatlan gyöngy Syöngytutajok ringana'.c a Shima ímelyek mindegyikén kb. 50 rryöi flip's halmozódott fel. így a gyöngy és a gyöngyöt ter­melő kagyló áru is csökkent. Tóba város mellett július 14-én, ünnepélyesen megem­lékeztek annak a napnak a 75. évfordulójáról, amikor először, sikerült mesterséges úton gyöngyöt előállítani. Az ünnepség meglehetősen ko­mor hangulatban zajlott le. A jelenlevők százai, akik a gyöngy termeléséből és el­adásából élnek, az ünnepi szónoklatot hallgatva arra gondoltak: nem állnak-e máris a csőd szélén? ílsziget langyos öblében, :ykagylóval telt nylonzsálc ► Felszínre hozzák az Andrea Doriát? A z Olin nevű nagy amerikai vegyészeti társaság közhírré tette: bárkinek rendelkezésére bocsátja a szükséges technikai eszközöket, aki meg akarja kísé­relni, hogy felszínre hozza az Andrea Doriát, a 12 évvel ez­előtt elsüllyedt olasz óceánjárót. Az Andrea Doria katasztrófá­járól annak idején rengeteget ír­tak az újságok. Az óceánjáró 16 millió dollárra volt biztosítva, és a roncs értéke 4 millió dollár. Az Olin cég poliuretán habjá­val 1966-ban már felszínre hoz­tak egy 2400 tonnás kereskedelmi hajót, amely 18 méter mélyen fe­küdt a tenger fenekén a Vietna­mi-öbölben. 1967-ben egy cirkálót hoztak vele felszínre, amely egy korállpadba ütközött. A módszer tehát bevált. A ma­gas nyomáson beszivattyúzott hab szétterjed a hajótestben, megszilárdul és közben a terje­delme harmincszorosára növek­szik. Csökkent fajsúlya jóvoltá­ból a felszínre hozza az elsüly- lyedt hajótestet. Az Andrea Doria felszínre ho­zása azonban nehezebbnek ígér­kezik: az olasz óceánjáró 30 000 tonnás volt és 70 méter mélyen fekszik. Eg-y eilen ilyen óriási hajót sem sikerült még ilyen • mélyről felszínre hozni. Egyéb nehézségekben sincs hl- j dny. Például: honnan szivattyúz- ' zák be a habot? Mindenekelőtt lyukakat kellene fúrni a hajó­testbe. Ha pedig sikerülne a fel­színre hozni a hajótestet, újabb problémát jelentene, hogyan tá­volítsák cl a megszilárdult ha­bot? Meg lehetne próbálni az And­rea Doria felszínre hozását Kari Krojer dán vegyészmérnök mód­szerével is: polisztirénböl készült golyócskák millióit juttatni a hajótestbe. Ennek az anyagnak a terjedelme ötvenszeresére növe­kedik. Ezzel a módszerrel már sikerült felszínre hozni egy 2 300 tonnás kereskedelmi hajót. amely 36 méter mélyen feküdt a Grön- l landi-öbölben. Kétségtelen, hogy technikailag lehetséges volna az Andrea Do­ria felszínre hozása. Mégsem vál­lalkoznak rá a legnagyobb tár­saságok sem. Es megvan rá' az okuk., a művelet költsége olyan óriási lenne, hogy a hajóroncs í értéke nem térítené meg. Az idei kémiai Nobel-díjat Lars Onsiger, az ame­rikai Yale egye­tem professzora kapta. 4 ► A Nobel-díjas és családja: dr. L. W. Alvarez, 57, és családja moso­lyogva fogadja a hírt október 30-án Berkeieyben, Kali­forniában, hogy a professzor meg­kapta a fizikai Nobel-díjat. ország0'" Ha korán kelő Európához . . igazodik a miniszter Spanyolországban a kül­földiek ebéd előtt mindig borzalmasan éhesek. Ennek az az oka, hogy itt két órá­val tovább kell várni az ét­kezésre, mint másutt. Ugyan­ez megismétlődik a vacsorá­nál is. Ugyanis a spanyol élet a többi európai ország életéhez képest két órával eltolódott. 14 és 16 óra kö­zött ebédelnek, 22 és 24 óra között vacsoráznak. Termé­szetesen két órával később is kelnek — arait viszont a külföldiek legtöbbje nagyon kellemesnek tart. ' \ Ezt a kellemes spanyol munka- és napirendet azon­ban az utóbbi éhekben igen „vad” szokások kezdték fel­váltani. Míg azelőtt reggel 9 óra előtt alig lehetett egy sertort az utcán látni — és akit az ember látott, az nem is volt senor —, ma már a senorokat meg sem lehetne számolni. Röviddel 8 óra előtt a kis­sé eltömött útkereszteződé­seknél már hallani az első duda-koncertet. Itt vagy olyan cégek alkalmazottai­ról van szó, amely cégeket valamilyen őrült külföldi ve­zet, vagy a német iskola ta­nítóiról, ugyanis a német is­kola a szép spanyol szoká­sok ellenére már negyed 9- kor kezdődik. A katonák is kötelesek már ebben az idő­ben szolgálatba menni. Ez az egyetlen hátrányuk az egyébként alacsonyabb ren­dű civilekkel szemben. Ugyanis utóbbiak, ha maga­sabb állásban vannak, leg­korábban 9 órakor kezdenek dolgozni. A durva szokások azonban mindinkább elharapódzrrak. Hiszen néhány héttel ez­előtt előfordult, hogy egy energiától duzzadó minisz­ter, aki gyakran még éjszaka is hivatali szobájában tar­tózkodik, a tisztviselőknek és alkalmazottaknak megparan­csolta, hogy 8-kor legyenek a hivatalban. A jelenléti ív, amelyet mindegyiknek alá kell írnia, és amelyet pon­tosan 8 órakor bevonnak, gondoskodik arról, hogy ezt a miniszteri rendelkezést mindenki „önkéntesen” be­tartsa. Nos, most a szeren­csétlenek ár- és apály között élnek. Este szeretnék a töb­biekkel együtt végignézni a televízió éjfél és 1 óra között végződő műsorát, de borzad­nak attól a gondolattól, hogy kora reggel 6 órakor a vek­ker kegyetlenül felriasztja őket legszebb álmaikból. Két­ségbeejtő ' az élete annak, akit a sors arra szemelt ki, hogy új kornak úttörője le­gyen — jelentette ki egy magasabb rangú minisztéri­umi tisztviselő. A boxmeccsek, a Bonanza, Emma Peel és a többi kri­mi-sorozat, a televízió ked­velt műsorszámai 22,30 és 1 óra között ma már azok kö­zé a paradicsomi örömök közé tartoznak, amelyek so­kak számára elvesztek. A koránkelőknek csak az a vi­gaszuk, hogy egyszer ismét feltárul a paradicsom, neve­zetesen akkor, ha majd va­lamennyi spanyolnak reggel 8 óra előtt alá kéll írnia a jelenléti ívet. A VAJDAK III. VÁJD AJ A A CIC/ÁNYKIRÁLY ESZMÉNYEI Párizsban él a cigányok ko­ronázatlan királya: a Vajdák III. Vajdája. „Királyság-unkát, mint Romanisztán demokra­tikus királyságot Szomália, kelet-afrikai köztársaság ha­tárain fogjuk megalakítani. Tudom, hogy célomat a leg­közelebbi jövőben nem érjük el, dé én még megérem a dicső bevonulást Romanisz- tánba” — jelentette ki 14 millió cigány királya, a Vaj­dák III. Vajdája. Szomália lakosságának 35 százalékát már most a cigá­nyok alkotják. Geológusaik talajvizsgálatokat végeznek, hogy feltárják a nyersanyag- készleteket. „Romanisztán börtönök nélküli ország lesz. Minden börtönből iskolát csi- nálunk” — állítja a cigány­király. A továbbiakban pe­dig így folytatja: „Követel­jük az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, hogy a cigányo­kat ismerjék el mint nemze­tet. Ezt a jogot tőlünk senki sem tagadhatja meg!” — mondja, miközben súlyos ök­lét az íróasztalra ejti. A Vajdák III. Vajdája Montrieu párizsi előváros egyik udvari épületének ne­gyedik emeletén berendezett szerény „lakosztályában” te­vékenykedik. Irodája 12 négy­zetméter alapterületű. Van benne egy rozoga asztal, két szék és egy írógép. A fala­kon festmények függnek, ma­gának a királynak a művei. A király háta mögötti fal ré­szen két szeggel felerősített, művészien kidolgozott ezüst­metszet függ. „Ez a felségjel- vényem. 1. e. 322-ben ké­szült”. A királynak ezüstmar- kolatú kardja is van. Valaha az a kard Navarra utolsó ki­rályáé volt. A Vajdák III. Vajdájának még nincs királysága, de már vannak alattvalói, méghozzá 14 millió, akik 45 országban élnek és 14 fejedelemségben (igaz, hogy terület nélkül). Ezek a fejedelemségek világ­közösséget alkotnak, amelynek elnöke a király. Ez év már­ciusában a Vajdák III. Vajdá­ja kinevezte a cigánykor- mányt, amelynek székhelye Párizsban és Genfben van. A kormány 9 miniszterből áll, akik között még nemzetvédel­mi miniszter is van. Jelenleg az utóbbi miniszternek az az egyedüli feladata, hogy be­hajtsa a háborúval kapcsola­tos kártalanítási összegeket a nyugatnémet kormánytól. A cigányoknak 1980-tól az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében is van megfigyelőjük. Most arra törekszenek, hogy rendes tagként felvegyék őket a szervezetbe. A Vajdák Vajdája nem szí­vesen beszél önmagáról, de ha már erre fordult a szó, így válaszolt: „Elvek nélküli ember vagyok. Én vagyok a világosság és a sötétség. Két­szer tettem világkörüli utat. Magam sem tudom, hogyan". Alattvalói néhány, konkrét dolgot is elmondtak róla. A király 1923-ban született egy kukoricatáblán valahol Uk­rajnában, amikor ott éhínség volt. Derék emberek maguk­hoz vették és iskolába járat­ták. 1949 óta Párizsban él. A Sorbonne egyetemen politikai tudományokat tanult. A ki­rály 9 évvel ezelőtt még a Jonel Rotaru névre hallgatott. Ezen a polgári néven a ki­rály 14 könyvet adott ki. Festményeit azonban a Vaj­dák III. Vajdája aláírással jelzi. Már több ezer fest­ményt alkotott. Müvei kere­settek és nagy árat fizetnek értük. Tavaly a cigánykirály tárlaton mutatta be festmé­nyeit. A kiállításról a kritiku­sok igen elismerően nyilat­koztak. A cigánykirály szerény éle­tet él. Párizsban beavatott kö­rökben az a hír járja róla, Hogy nagyon gazdag, ám ő ezt nem árulja el. „Nem va­gyok materialista. Életemet a cigányok filozófiájának szen­telem” — mondja. Alattvalóiról így nyilatko­zik: „A cigányok 80 százalé­ka írástudatlan. Ezen változ­tatni' kell. Nemzetem szellemi és szociális színvonalát emel­ni kell. Fraúciaországban, ahol 800 ezer cigány él, az első lépések már megtörtén­tek. A cigánygyermekek szá­mára már második éve köte­lező az iskolai oktatás. A te­hetséges diákokat főiskolára küldjük. Többségük a genfi és a londoni egyetemeken ta­nul, főleg szerves- és textil­kémiát”. A Vajdák Vajdája igen büszke 11 éves fiára, Szására, akiről azt mondja, hogy egy­kor majd az ő örökébe lép, ha méltó lesz rá. A király igyekszik megvál­toztatni a cigányokról kiala­kult jelenlegi elképzeléseket. „A cigányok már nem nomá­dok. Legfeljebb húsz százalé­kuk él vándoréletet. A cigányok nem akarnak „fekete juhok” lenni. Nem vagyunk erőszakosak. Tiszte­letben tartjuk annak az or­szágnak a törvényeit, ahol élünk. De ha valaki pofonüt bennünket, hát tízszeresen visszaadjuk” — ígéri a ki­rály. Arra a kérdésre, vajon en­gedelmeskednek-e neki alatt­valói, a király megjegyzi: „Minden cigány a testvé­rem. Ha akarnám, 24 órán belül több millió cigány in­dulna útnak Romanisztán fe­lé. Ennek azonban még nem jött el az ideje”. t

Next

/
Thumbnails
Contents