Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-23 / 275. szám
1968. november 23. 5 MIKOR KEZDŐDIK AZ ŐSZ 7 Az évszakok változását csak * tudós méri a napfordulók és a napéjegyenlőségek szabályosan visszatérő alkalmaival. Mindenki másnak — máskor kezdődik a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Nekem a telet az az első cinkepár hozza, amelyik a városi lakás ablakpárkányára száll. A tavaszt a vet- kőztető, nagykabátot szekrénybe akasztó napsugár köszönti. A nyarat az utolsó júniusi iskolai csengőszó jelzi. És az ősz akkor kezdődik, amikor a pécsi Kossuth Lajos utca valamelyik kapuboltozata alatt megjelenik az első gesztenyesütő asszony. A dobkályhában faszén parázslik. Az izzó rácson dur- rogva forognak a barna, toon- pafényű gesztenyék. A felhasított burkú szemek illatát és melegét rongypólya védi. Emberek állnak meg a topogó gesztenyesütő asszony előtt Kopott bögrével méri tele a zacskókat. A száraz héj zörögve pereg le ujjaink között A megtisztított, omló, lisztes gesz tényé az ősz illatát és ízét árasztja szét a szánkban. A DEL HATARA Egyszer azt gondoltam, nyomába kellene szegődni és ki kellene kutatni, hogy homnét kerül ez a különös, varázslatos ízű csemege annak a há- rászkendővel átkötött, deszkadarabon topogó gesztenyesütő asszony apró vaskályhájába? Pécs mellett, Zengővárkcmy határában terül el hazánk legnagyobb, összefüggő szelídgesztenyése. Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a vadgesztenyének semmi köze nincs a szelídgesztenyéhez. Az utóbbi nem amannak nemesített változata. Mint ahogy a körte a vadkörtének, az alma a vadalmának. A várkonyi gesztenyés épp úgy erdő, mint ahogy vannak fenyvesek, tölgyesek és bükk- erdők. Nem ültette, nem telepítette ezeket a fákat ide senki. Sem a rómaiak, sem a törökök. Évszázadok, sőt évezredek óta honosak e tájon. Szép, hosszúkás, fűrészfogú leveleinek mintáját a föld gyomrából előkerült kőzet és szén is megőrizte. Valamikor Összefüggő, négy gesztenyeerdők borították hazánkat és Európa északi tájait A gesztenyeszüret ma nemcsak egy évszak, az ősz kezdete; a gesztenye a földrajzi Dét a mediterrán kultúra határvonala is. Ahol beérik termése, ahol honos a fája, óét kezdődik DéL ja ERDŐ Az új mflút «SflBwgg « Sálul A várkonyi házak lent a völgyben. a kanyargó patak partján húzódnak meg, mint kosár lenekén felejtett kukoricacső. A gesztenyés két oldalról .koszorú zza a falut A kővesútról, a házak között, « kertek alatt szinte észrevétlenül ér az ember az erdőbe. • Köd szitál a dtkás Sombokra. Az ágak hegyén néha megmozdul és leesik egy-egy sárga levét A csupaszra vetkőzött fák föltárják csontozatukat Minden fának más a szerkezete, az egyénisége. A fenyőfa: kiterjesztett legyező. A diófa ágai: két összekulcsolt kéz ujjal. A terebélyes, nagy- ranőtt gesztenye mintha ki akarna szakadni a földből. S hogy a fa a hatalmas koronái megtartsa, legalsó ágaival a földre könyököt Pompás példányokat kerülgetünk. A kéreg mély, különös mintájú gyűrődéseket, furcsa csavarmeneteket vet. Van fa, amelynek törzsét csak öt ember összefonódó karja éri át A fák távol állnak egymástól. A nagy, húsz-huszonöt méter átmérőjű lombkorona nyáron vostag árnyékot vet a fák alá. A rengeteg lehullott lomb most a földet takarja. Ha megkotorjuk az avart, üszkös galy- lyak, megperzselődött levelek, szénné égett gesztenyeszemek kerülnek elő. összeomlott tüzek nyoma, a tegnapi gesztenyeszüret maradéka. Itt néhány napja még gyerekek ülték körül a tüzet, s tüskés burkától megfosztott gesztenyeszemeket hajigáltak a parázsba. Tettenérhetjük a népi szólás eredetét és Jelentését: „Mással kapartatja ki a gesztenyét...” A TERMÉS Amilyen haszontalan tüzelőnek a gesztenye fája, épp oly sokat ér a termése. Ha nagy viharok idején a szél kidöntött egy-egy megtermett példányt, a várkonyiak messzire elszeke- reztek vele, oda, ahol már nem ismerték a gesztenyét, és ott adták el a fáját. A láng nem kap bele, parazsat nem tart De a termése? A régi Világban, gesztenyeszüret Idején, ha a pécsi piacon megkérdezték a falubeli menyecskét, hogy hová való, csengő hangon válaszolta: — Zengő várkonyiak vagyunk!... — Ám tavasz végén, nyár elején, a nagy gesztenyeüzletek múltán halk, meg csöndesedéit volt a felelet: — Várkonyiak... A gesztenyét nem kell metszeni, nem kell permetezni. A fa önmagát gondozza. Utódokat is maga nevel. Nehezen ered meg, de a kidöntött törzs körül már ott vannak az új, fiatal hajtások. Az elhullott termésből a fa körül számtalan csemete nevelődik. Igaz, negyven-ötven év is eltelik, míg a fa termőre forduL De akkor aztán ontja a termést S egy-egy szép példány öt-hat8záz évig is elél. Itt a kép valóban paradicsomi: csak a fa alá kell állni, és az ember ölébe hull a természet gazdag ajándéka. Egy hold termő gesztenyeerdő nagyobb hasznot ád, mint egy hold föld, amit búzával vetettek be. Termése valaha népeledel volt Főve, sütve fogyasztották, megszárítva lisztet őröltek belőle A török hódoltság korában a végvári katonák nagy hordókban tették el tél- ■ re, s amíg a ritkán csurranó ; zsold vagy az első gabonás szekér megérkezett, ebből éltek. Ma jobbára csemege. A parasztkonyhából a városi cukrászdákba vándorolt. Gazdag keményítő tartalma miatt sokféle készítmény fontos alapanyaga. Valamikor ki akarták vágatni a várkonyi gesztenyést, és föl akarták szántatni a Gori- cát. Ma már tudják az emberek, hogy nemcsak a termése, de a csöndje is többet ér ennek az erdőnek, mint a fája — farostlemeznek. A téesz gondozza ma az erdőt, és oly óvatosan, hogy az erdő minden fáját megszámlálták, és a fák törzsére piros festékkel számokat írtak. A kiöregedett példányok helyére újak kerülnek, sőt nagyobb területen, hallom, újabb telepítéssel kísérleteznek. Bizonyára ötven meg száz év múlva, amikor majd e fiatal fák termőre fordulnak, akkor is lesznek itt emberek, akik a most ültetett fákról termést szednek, akik a hallgatag erdőben a gesztenyék néma beszédét lesik. JÖN A TEL Két várkonyi gyerekkel járjuk az erdőt A vízmosások partján dércsípte feketeszedret szemezgetünk. Görbe, üszkösvégű szőlőkarók mutatják a falu felé az irányt. A frissen hantolt bakhátakon csillog a zsíros föld. Az erdő alatti présházak ajtaja még nyitva van. Az egyik ember bort visz névnapra. A másik fejteni ballagott föl a hegyre. Két ember rönköt fűrészel. Testük ritmikusan jár ide-oda. Jön a téL A présház végében az összehordott kövér tökök a nyári nap aranysárga fényét őrzik. Tüskés Tibor I Komolytalan rojmt Moszjö Prikulics Addig; ne fogj íráshoz, amíg nem ismersz jól egy macskát. Huxley (Megközelítőleg sem szószerint.) tiszteltem és szerettem mosz- jő Prikulicsot. Barátságunk már első találkozásunk alkalmával eldőlt. Uj lakásunk folyosójára reggel kimentem. előttem a Marci kutya. Talán tetszenek rá emlékezni, ő a Puli. Épp akkor ballagott fel az emeletre Prikulics is. Le kell, hogjj írjam. Koromfekete volt és a feje akkora, mint egy szamovár. Kerek fej és két zöld szem. Keskeny résre nyitotta ki és mintha sehová se nézett volna. A lábán nagy fehér cipő díszelgett. Ha lenne személyazonossági könyve, akkor a különös ismertető jelek rovatába a füleit írnám. Mindkettő eredetileg pompásan szabott fülnek indult, de időközben módosult. Az egyik lényegében hiányzott, illetve ami megmaradt belőle, az olyan, volt, mint az összesodort fűzfalevél. Ez összegöndörödve nem volt több, mint az eredeti fül egyharmada. A másikból több maradt, mindössze egy kis háromszög hiányzott belőle. Az egész fül viszont rojtos, berepedezett volt, mint a jégverte saláta. Mindez lényegtelennek tűnt a a járásához mérten. Lassú, elnyújtott, lomha és mégis hihetetlenül gyors. Marci meglátta és azonnal támadt. Szívében kizárólag Zsuzsa macskánk számára volt hely és Prikulics látványa kiborította. — Macskahalál lesz! Menekülj. te hülye! —- mondtam, de nem avatkoztam bele. Nehéz az élet. és ez nem az én dolgom. Prikulics járása semmit sem változott. Mikor Marci úgy harminc centiméterre megközelítette, kissé oldalt fordult és úgy vágta szájon a kutyát, hogy az fenekére ült, majd panaszkodni kezdett. — Nézd Kutya — mondtam —» ebbe nem avatkozom bele. Te kezdted, nem szólhatsz semmit! Prikulics meg beballagott a konyhába, ami maradékot talált megette, majd a lábamhoz dörgölődzött és lefeküdt. — Macska, te csoda vagy! *— mondtam — de azéft menned kell. Itt <. van Zsuzsa is, és szeretem a nyugalmat. Sicc ki! Mintha valami jót mondtam volna, dorombolni kezdett. — Hallod macska, ez így nem megy! Rend is van a világon. Coki! — azzal a lábammal Betessékelni kezdtem. Nem használt. Rongypolitikd- ba kezdett és leroskadt. Hiába löktem arrébb, csak addig jutott el ameddig eikotortam. Később meggyőződtem róla, hogy távoltartására nem volt lehetőség. Akkor jött és ment, amikor akart. Lassan teljesen birtokba vett bennünket. Még nevet is én adtam neki, mert az eredetileg ráaggatott Prici egyáltalán nem felelt meg az egyéniségének, így lett Prikulics és moszjö. Féltem még a Zsuzsával való találkozástól, Zsuzsa macska Öreg volt már, túl azon a koron, amelyikben férjhezmenésre illett gondolnia, összetalálkoztak. Amikor meglátta Prikulicsot, összeomlott és azonnal férjhez akart hozzá menni. — Hohó, nem addig van azí Itt serdülő fiúk, meg lányok vannak. Várjátok meg az éjszakát! — azzal bezártam íö hölgyet a szobába és este engedtem ki. Egész éjjel ott énekeltek at ablak alatt, míg a nász lezajlott. Később rájöttem melleslegi hogy minden környéken élő macskát feleségül vett. Néha hetekre eltűnt és ami* kor visszajött, a harmadára fogyott. Egy hét kellett ahhoz, hogy újra a régi fénylő éjfekete legyen. Soha nem lopott. Ha ettünk, ott ült mellettem (tudta a disznó, kivel van dolga) és nézett. Ha kissé hosszabb ideig nem adtam neki, akkor felemelte a lábát és gyengéden rámütött. Zsuzsához mindvégig hü maradt. Ha van macskahüség, akkor Prikulicsban az öregedő macskanő iránt tökéletes volt. Számára Zsuzsa nem a kosztot és az asszonyt, hanem az otthont jelentette. Ez a nagydarab kandúr a lelke mélyén érzel* mes volt. Furcsa módon jöttem rá. Zsw* zsának volt egy kis karosszéke, rajta egy párna. Ezen aludt és pihent. Egyszer ketten vagyunk a konyhában és Prikulics odamegy a Zsuzsa karosszékéhez. Gyengéden ráteszi a lábát, ráüt a szék e és rámnéz. — Menj felt «■* szólok oda neki. Fellép. Óvatosan, msnt félne valamitől. — Feküdj U, Prikulics! mondom neki és megsimogatom, Ekkor lefeküdt és boldog volt. Nem mesélem tovább. Ennyi is elég. Egyszer elment és többé nem jött vissza. Macska nem győzhette le és kutya se. Szelíd volt és barátságos. Agyonütötték vagy eladták. • Egyéniség volt. Talán azért te tüntették el. Túl jó volt a világnak. Szdüősy Kálmán. GARÉ MTSZ VILLANYSZERELŐ SZAKIPARI CSOPORTJA VÄLLALJA: SO kV légvezetéki (primer) hálósat építését valamint szabadtéri transzformátor-állomás ÉPÍTÉSÉT FOTR. ÉS VOTE. TÍPUSOKKAL, TÉRVILÁGÍTÁS ÉS KABELMUNKAK Általános belső világítási és erőátviteli, valamint technológiai szerelések. KABELMUNKAT SORONK1VÜL MÉG ALVALLALKOZASBAN IS VÁLLALUNK. Felhívás A Meri ftshMn« HUkcda Bűnügyi múzeum Az aaiőlolvaj a felsőoktatás! intézményéül nappali és levelező tagozatén továbbtanulásra Jelentkezők felkészülésének segítése eéljábél az 196»— TO-es tanév felvételi vizsgáira előkészít# tanfolya mókát szervez az alábbi szaktárgyakból, magyar, orosz, matematika, fizika, kémia, mezőgazdaságtan, földrajz. A tanfolyamra azok vehetők fel, akik a választott felsőoktatási intézmény nappali vagy levelező tagozatára való jelentkezés előírt feltételeinek megfelelnek. A jelentkezési kérelemhez csatolni kell az érettségi bizonyítványt, továbbá munkáltatójának. vagy lut munka viszonyban nem án. a bizonyítványt kiállító intézmény Igazgatójának Ja- vaslatáfc. A tanfolyam hallgatói tandíjat fizetnek egytárgyas tanfolyam esetéit *30,— Ft-ot, két tárgyas tanfolyam esetén 450.— Ft-ot. A tanfolyamokat 1968. december elején kezdjük és 1969. Június közepén fejezzük be. Jelentkezni a Tanárképző Főiskola Oktatási Osztályán (Pécs, Ifjúság u. 6. félemelet 45., telefon: 52-03, 115. mellékállomáson) lehet mindkét szaktárgy előkészítő tanfolyamára, vagy esetleg csak az egyik szaktárgyéra. A Jelentkezések benyújtásának határideje: 1968. december M. Pécsett 1963-ig évenként alig loptak: el egy-egy motorkerékpárt vagy autót. Az 1963. év tavaszán hirtelen felszökött az ellopott gépjárművek száma. Igaz, hogy egy-kéí nap múlva az útmenti árokban vagy az utcán az oszlopnak döntve megtalálták a motorokat Ez azt bizonyította, hogy a tolvajok csak motorozási szenvedélyüket akarták kielégíteni, s amikor elfogyott a benzin — otthagyták. Igen ám, de amikor az említett tavaszon alig egy-két hét alatt már közel a tizedik motor illetve autó eltűnéséről érkezett bejelentés — ez már „szervezett társaság” működését feltételezte. A rendőrség sűrítette a gépjárművek ellenőrzését. A feltevés egyszerű volt: motorozni általában a fiatalok szeretnek, tehát a tetteseket a fiatalabb korosztálynál kell keresni. Hozzávetőleges személyleírások már voltak a nyomozók birtokában. Az egyik gyanúsítottat megfigyelték, gépkocsival követték. A nyomozó a történetet így mondja el: — Az autóban ültem; az utcán pedig a járókelők között gyalogosan ment a fiatalkorú K. István. A személyleírások alapján gyanítottuk, hogy ő a társaság tagja. Tudtuk, hogy motorja nincsen, mégis többször látták motorozni. A Tourist szálló előtt ment, s láttuk, hogy megáll egy parkírozó motor előtt. Jobbra-balra tekinget, aztán szépen odalép a motor mellé, kitolja az úttestre. berúgja, és pillanatok alatt már vagy nyolcvan kilométeres sebességgel száguld a szigeti országúton. Mi is robogtunk utána az autóval. Már elhagytuk Pécset, de még mindig előttünk járt vagy 200 méterre. Gázt adtunk. Ö is. Megkezdődött a verseny. A tolvaj már tudta, hogy üldözik. Gázt.», gázt... gázt... Megközelítettük már 20 méterre. Aztán ismét leszakadtunk. Hiába az autóval nehezebb a közlekedés, mint a fürge, kisebb helyen is elférő- motorral. Meg.aztán az is igaz, hogy átkozottul jól vezetett a Pista. De érezhette, hogy az országúton nem menekülhet — így aztán hirtelen befordult egy gyalogútra. Elporzott. Gépkocsival nem tudtuk követni. Nem baj. gondoltuk, most már tudjuk, hogy kit kell keresni az „ügyben”. Másnap otthon megtaláltuk. Nem tagadott Bevallotta, hogy hárman vannak a „társaságban”, és azt is. hogy hét motort ők loptak eL Másik két társa is azonos módon mondta el a lopások történetét „Szenvedélyünk a motor”. Mivel fiatalkorúak voltak, a tárgyalásig szabadlábon maradhattak. Ez a lecke azonban — mint később kiderült — nem volt elég. Rövid idő alatt újabb 11 motor tűnt el Pécsett és néhány autótulajdonos is kétség- beesetten sietett a rendőrségre. autólopás miatt tenni feljelentést. A gyanú ismét a triumvirátusra terelődött. De már jobban ügyeltek — sikerült alibit igazolniuk. Néha azonban a véletlen is segíti a nyomozást. A véletlen pedig így történt: Egy férfi a rendőrségen elmondta: „Tegnap este Abali- gef felől Pécsre igyekeztem gyalogosan. Néha integettem egy-egy autónak.' gondoltam autóstoppal gyorasbban hazaérkezem. Sikerült is. Két fiatalember ült az autóban, intésemre megálltak és felvettek. Nyomozók vagyunk — autótolvajokat keresünk. Az egyik be is mutatkozott, úgy emlékszem Borost mondott. Behoztak Pécsig. Ma reggel vettem észre hogy elveszett a személyi igazolványom. Biztosan emlékszem, hogy amikor beszálltam az autóba, akkor még megvolt Csak ott csúszhatott ki a zsebemből. Érdeklődök, nem hozta-e be valaki?” A nyomozó arcán mosoly villant át. míg hallgatta a panaszost Ugyanis az ő neve Boros, tehát az „autótolvajokat üldöző nyomozók” azok közül kerülhettek ki, akik Ismerik őt. A férfi pontos személyleírást is adott az udvarias autósokról. Két nap múlva megtalálták az autót és amikor a kocsit a tulajdonos jelenlétében átvizsgálták, ott volt a hátsó ülésen becsúszva a panaszos személyi igazolványa. De akkor már K. Pista és régi társa is a fogdában ült. — Mi nem loptunk semmiféle autót — tagadták. Csak akkor lepődtek meg, amikor az autóstoppos „vendég” is belépett a szobába. — Megismerem, ők voltak — mondta. Tökéletes lebukás. (Csütörtökön: Pedig milyen szépen kiterveztük!) Garay Ferenc tp p ! Tf * «■ '< ftf'• ■* • V BARAI\P
