Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-23 / 275. szám

6 1968. itovemb« 23. Kémiai kannibalizmus V) Nincs messze az Amikor a primitív emberek igen bátor • ellenfelet győztek le a harcban, kivágták a szí­vét és megették. Azt hitték, hogy ezzel rájuk száll át étz elesett bátorsága és hősiessé­ge. A világ manapság a kémiai kannibalizmus kilátása előtt áll. Hat tudományos kutató központ bejelentette, hogy egé­szen hihetetlen kísérletet sike­rült végrehajtaniuk: át tudják vinni a tudást egy halott fejé­ből egy élő fejébe. „Memória“-ol dat Állítólag igen egyszerű a dolog: a halott agyát felold­ják egy oldatban, azt percen­ként 15 500-as fordulatszámú centrifugába helyezik, majd vegyi szűrőn engedik át. Az extraktumot közönséges sóol- datbain feloldva egyszerűen be kell fecskendezni egy élő em­ber agyába Az illető egycsa- pásra tudni fogja mindazt, amit a másik ember tudott. Emlékezni fog olyan élmé­nyekre, amelyeket sohasem élt át, félni fog olyan hely­zetektől, amelyekbe még so­hasem került, a másik ember jó és rossz gondolatai úgy hatnak benne, mintha az övéi lennének. Egyszóval saját ma­gán kívül egy másik, idegen ember is ott lesz benne. Az egyik kísérletező intézet vezetője kijelentette: — Több mint 250 állaton bizonyítottuk be, hogy az agy- átültetés egyik fejből a másik­ba gyakorlatilag lehetséges. A magam részéről nem kételke­dem benne, hogy ez emberek­kel is megvalósítható. Az emberi tudás határát ed­dig a másfél kilogrammos agytömeg minősége jelölte ki. Kizárólag ennek az agysejt- cscjfnagnak a tehetségétől és tanulóképességétől függött, hogy az ember lángelme, vagy ostoba marad. Kutatók és tu­dósok százai tettek erőfeszíté­seket az utóbbi években, hogy felülkerekedjenek a térmé- szetnek ezen a vastörvényén. Egy szakértő az amerikai szenátus albizottságában azt mondta: — A következő öt-tiz évben már lesznek piruláink, ame­lyek emelik az emberi intelli­gencia tényezőinek, az emlé­kezetnek és a tanulóképesség­nek a színvonalát. Természe­tesen csökkenteni is lehet majd ugyanezeket. Állatokkal már most is megtesszük mind­ezt. Rendkívül tehetségessé vagy ostobává válnak, attól függően, hogy milyen vegy­szert adagolunk nekik a kísér­let során. Nem akart hinni a szemének... A tudományos kísérletnek ez a sorozata azzal indult el, amikor 1962-ben egy amerikai egyetemi laboratóriumban né­hány féreg felfalta egymást. Látszólag jelentéktelen, 2 cen­timéteres gilisztafélék, ún. ör­vényférgek voltak ezek. Egy különös tulajdonságukkal kel­tették fel egy fiatal kutató ér­deklődését: gyakorlatilag nem lehetett megölni őket. Fel le­hetett őket darabolni, felvágni széltében vagy hosszában — mindig mindkét fél életben maradt,' és egy idő múlva ki­egészült két küliJh élőlénnyé. A kísérletek során a tudós­nak egy ötlete támadt. Az ér­dekelte, hogy vajon mindegyik fél örvényféreg fejének élői­ről kell-e kezdenie, vagy meg­marad benne az egész állat „él ettapasztalata”. A kérdés talán nevetséges­nek tűnik. Kit érdekel, mire gondol egy örvényféreg? Már­pedig ez volt a világ egyik legszenzációsabb tudományos felfedezésének kezdete. Ahhoz, hogy a kísérletező tudja, mi van egyáltalán az örvényféreg fejében, először is bizonyos ismeretekre kel­lett megtanítani Lapos edény­be helyezte, a férgeket. ame­lyekbe áramot Kapcsolt. Az edény felett villanylámpa füg­gött. Valahányszor a lámpa fejek46 az idő, amikor átlagembert lángelmévé lehet változtatni? | felvillant, az állatokat enyhe áramütés érte. Ez addig folyt, amíg az állatok már a lámpa felvillanásakor fájdalmasan vonaglani és tekeregni kezd­tek, áramütés nélkül is. Ezután a tudós levágta a férgek fejét és megvárta, amíg a fejeknek új testük nő. Az új állatkákkal ismét elvé­gezte a kísérletet. Kiderült, hogy a fejek sem­mit sem felejtettek. Mihelyt a fény kigyulladt, az állatok te­keregni kezdtek a fájdalom­tól. Ezután történt azonban az, ami a legfantasztikusabbnak tűnik. Az állat másik fele, amelynek új feje nőtt, nem tudhatott semmit a fényjelek­ről. És ennek ellenére minden logikának ellentmondóan, a frissen nőtt új fej is tudta, hogy mi a helyzet a fényje­lekkel. Benne voltak azok az információk, amelyeket soha­sem szerzett meg! A tudós nem akart hinni a szemének. A tudás, amit meg­foghatatlan, absztrakt jelen­ségnek hittünk, mégis átvihe­tő. Különben mivel magya­rázhatnánk az újfejű féreg esetét? Rettegő egerek Az örvényféregről a tudósok áttértek az egér vizsgálatára. Egy sötét dobozba zárt egeret öt másodpercig kínoztak vil­lanyárammal. A megkínzott egeret megölték és kiprepa- ráit agyából karbolsavban és sóoldatban elvegyített pépet készítettek. Ezután a pépet centrifuga segítségével porították. Az ex­traktumot végül olyan egerek­be fecskendezték, amelyeknek sejtelmük sem volt a „sötét kínzókamráról”, és az injek­ció előtt egyáltalán nem féltek a sötét dobozoktól. Két órával az injekció után a sötét dobozba helyezett ege­rek nyomban pánikba estek: reszkettek, lihegtek, minden­áron menekülni igyekeztek. Némelyiket alig lehetett be­tuszkolni a dobozba. A további kísérletek kimu­tatták, hogy az egér annál jobban retteg, minél több agy- kivonatot fecskendeztek be agyába, vagy akár csak a has­üregébe. A kísérletek olyan kedvező­en folytak, hogy ma már sok tudós reális lehetőségnek lát­ja a nagy kísérlet megkezdé­sét az emberi aggyal. A legkiválóbb minőségű agy elég bőven áll rendelke­zésre a kísérletekhez, hiszen számos Nobel-díjas tudós hagyta agyát végrendeletileg tudományos célokra. Legutóbb például Haumann Joseph Mül­ler, a híres genetikus. Nehezebb persze olyan jelöl­tet találni, aki beleegyezik, hogy idegen agy kivonatát fecskendezzék belé. A kivonat, amelyet be akarnak fecsken­dezni, teljesen ellenőrizhetet­len valami, és bejuttathatja a kísérleti személybe a meghalt személy jó és rossz gondola­tait, gondolkodásának jó és rossz vonásait, rossz emléke­ket, félelmeket, sérelmeket. „Gondolati-por Egyes tudósok ezért azt mondják, hogy a felfedezések gyakorlati eredményeit csakis az emlékező szubsztancia mes­terséges termelésével lehet hasznosítani. Az olyan gyá­rakra, amelyek zacskóban árul­ható tudományt fognak előál­lítani, még vámunk kell egy darabig, de az út már meg­nyílt. t A kísérletek egyértelműen bebizonyították, hogy az em­ber minden tudása, megfigye­lése, élménye valamilyen mó­don raktározódik az agyban. A titokzatos „gondolatpor” az utóbbi években a központi probléma az agykutatók mun­kájában. A Sciense című nemzetközi tudományos folyóiratban már­is megjelent egy tréfás olva­sólevél egy kiváló tudós tollá­ból: „Saját érdekünkben és saját védelmünkre a világ tudósai­nak mielőbb egyesülniük kell. Képzeljünk csak el egy ven- j déglőt a jövőben, amelynek kirakatablakait efféle táblák J díszítik: Nálunk csak a leg­okosabb fejek kaphatók, vagy Híres előételeink között há- j rom tudományág doktori foko- | zatai. Célszerűnek tartom, hogy j mindenesetre már most közöl­jem a nyilvánossággal: egyál- j talán nem vagyok bölcs, nem ; vagyok tudós, soha semmit nem tanultam és egyáltalán semmit sem tudok”. (Magazyn Polski) Tu.­QO­many tecn­Horizont A rák korai felismerés* Drámai fordulat a lepra gyógyításában gyógyszer, amely szfimyű mellékhatása miatt világhírre tett szert és amely családok ez­reit döntötte gyászba: a thali- domld, (amely a Contergan ne­vű gyógyszer hatóanyaga, s amely oly sok torzszfilést oko­zott) áldást boz most százezrek számára. 1364-ben történt, hogy egy beteg, aki a lepra legsú­lyosabb formájában, az ún. lep­ra-reakció állapotában menthe­tetlennek látszott, a jeruzsá- leml klinikán thalidomidot ka­pott altatónak, s az két nap alatt csodát művelt. sz“ ; Tanuljunk meg elaludni! rint ma még legalább 11 millió ember szenved. Belgiumban nemzetközi ferencián Jelentették be, hogy új módszert találtak fel a rák . felismerésére. Ezzel a módszer­rel a daganat rosszindulatúságát öt évvel korábban sikerült meg­állapítani, mint egyébként. AM új módszer elég egyszerűnek tűnik. A beteg bőre alá egy kü­lönleges keveréket fecskendez­nek. Amennyiben az 5 pere múlva beálló reakció pozitív, ez azt jelenti, hogy a daganat rosszindulatú. A negatív reakció a daganat jóindulatú jellegét bizonyítja. Sportbajnokok az állatvilágban „Állati66 rekordok Szédítő rajt — A levegő bajnokai Vegyi eredetű-e a skizofrénia? Vegyi rendellenesség okozza-e a skizofréniát? Sok pszichiáter kezd erre a következtetésre Jut­ni, köztük dr. Jacques S. Gott- ] lieb, a detroiti Ladayette kll- I nika igazgatója. Ismertetve a | saját laboratóriumában, vala- | mint a Woroester Foundation j for Experimental Biology, to­vábbá a Szovjet Tudományos Akadémia pszichiátriai intézete égisze alatt végzett kísérlete­ket, arra a következtetésre jut, hogy a skizofrének vére igen magas százalékban tartalmaz alfa—2—globulint. Ez az anyag egyelőre ismeretlen mechaniz­mus révén zavarhatja az észle­lések normális továbbítását az idegsejtekben: ez vezet az illú­ziókra, hallucinációkra és a valósággal való szakításra, ame­lyek a skizofrénia jellemzői. Varrás helyett ragasztják a sebeket As amerikai sebészeti klini­kákon évek óta tartó kísérletek után most a sebek varrását ra­gasztással kezdik felváltani. Spe­ciális ragasztót alkalmaznak, amely a bőrt nem ingerli stb. A módszer tő előnye az, hogy a műtét után semmiféle heg nem marad. Kló szervek „bankja” San Franciscóban sikeresen ültettek át egy emberi vesét, amelyet előzőleg 17 óra hosszat tartottak működésben emberi testen kívül. Ma már 72 óra múlva is át lehet ültetni a kon­zervált vesét. Ezt F. O. Balzer különleges berendezése teszi le­hetővé. A berendezés a vesén hormonokkal és más szerekkel dúsított emberi plazmát hajt át. Tervbe vették, hogy létrehoz­zák az élő szervek „bankjait”, mint ahogy már vannak vér- és sperma-.,bankok” is. Nukleáris szívstimulátor A szívizomzatnak meghatáro­zott ütemben elektromos impul­zusokat adó szívstimulátorok — ismert angol nevükön: pacema- ker-ek — sok olyan embert tar­tanak életben, akiknek szíve egyébként már régen felmondta volna a szolgálatot. A gyufás- doboz nagyságú készüléket, a hozzá tartozó kis teleppel együtt, mely kb. 2 évig biztosítja a pa­cemaker működését, a jelenlegi gyakorlat szerint a bőr alá varr­ják be, elektródjait pedig a szívhez vezetik. Hátránya, hogy telepcsere esetén mindig meg kell ismételni az operációt. I Üjabban olyan szívstimulátort [ készítettek a kutatók, amelyet j a radioaktív plutonium—238 tart j üzemben — szinte korlátlan I Ideig. Egy londoni esti iskolán arra tanítanak, hogyan kell elaludni. Az iskola hallgatói háziasszo­nyok, szabadfoglalkozású értel­miségiek és pedagógusok he­tenként háromszor idegpihente­tő gyakorlatokon vesznek részt* A pihenés és az alvás módsze­reiről elmeorvos tart órákat. A* elmeorvos elmondotta, hogy most már csak hármat kell szá­molnia, és legjobb 90 hallgatója máris el tud aludni. „Arra ta­nítom meg az embereket, Ao- gyan kell elernyeszteniük te»- tűket, s ha ezt már elsajátító*« ták, enyhíteni tudják agyuk feszültségét.” Sugárzást észlelő állatok Ismeretes, hogy néhány állat­fajta. különösen a macskák éa a patkányok érzékelni tudják a röntgensugarakat. Ez a tény azért meghökkentő, mert érzék­szerveik, mint ahogyan az em­beréi is, alkalmatlanok erra* Egyes kutatók azt tapasztalták; hogy a macskák és a patkányok különösen akkor reagálnak na­gyon határozottan a sugárzás­ra, ha orrukra Irányítják a röntgensugarakat. A Cornell Egyetem tudósai úgy magya­rázzák a különös jelenséget* hogy az állatok tulajdonképpen az ózont szimatolják meg, amely a röntgensugarak hatására ke­letkezik. A feltételezés ellen­őrzésére folytatják a kísértete­ket. A gitár a hallás ellensége? Amerikai szakemberek táblá­zatot készítettek, amely a lár­maforrások hatásfokát érzékel­teti. Ebben a táblázatban fel­tüntetik a lármaforrások hang- ingadozásainak ama határait, amelyek az ember hallását fe­nyegetik. A legérdekesebb az, hogy a hallásunk szempontjá­ból legártalmasabb hangforrá­sok egyike... a gitár, különö­sen az elektromos gitár. Lényegében ugyanezt állapí­totta meg Georg Singeltop flo­ridai professzor, aki észrevette, hogy táncmulatságról hazatérő leánya semmit sem hallott ab­ból, amit neki mondott. Átültethető petefészkek? Kistner professzor, a Harvard Egyetem tanárának (Cambridge, Massachusetts) véleménye sze­rint belátható időn belül lehe­tővé válik majd a nők meddő­ségének gyógyítása petefészkek és petevezetékek átültetésével. Jelenleg száz házaspár közül 15 gyermektelen marad. Mihelyt véglegesen sikerül megoldani a szívátültetések hatékonyságának problémáját, lehetőség nyílik majd arra is, hogy átültetéseket hajtsanak végre a meddőség felszámolására. „Ügy vélem, hogy először petevezetékeket, majd később petefészkeket is át lehet majd ültetni” — hangoz­tatta Kistrfer professzor. Tíz nap alatt egy idegen nyelv Az interling titkai körének ellátására a novoszi- birszki egyetem matematikai­nyelvészeti karának felsőéves hallgatóit hívták meg, akik tökéletesen bírják az angol nyelvet. A hajón volt Igor Maron­csuk, a fizikai-matematikai tudományok kandidátusa és Rauf Nyigmatullin tudomá­nyos munkatárs is. Fiatal em­berek, a középiskolában és a főiskolán mindketten németet tanultak és őszintén bevallot­ták, hogy ötösre sohasem vizs­gáztak. A kísérlet megkezdése előtt mindketten kételkedtek abban, hogy tíz nap múlva an­golul fognak beszélni. S a ti­zedik napon, X. Maroncsuk észrevehetően keresgélte az orosz szavakat a riporterrel folytatott beszélgetésben. Az első órán belépett a ta­nár a kajütbe és angolul üd­vözölte a „tanítványt”. Ezután letette az asztalra a tanköny­veket, felütötte az első oldalt, amelyen egy kép volt. A ta­nár fennhangon elolvasta a kép alatt az angol szót — „ház” — s mozdulataival je­lezte, hogy a tanuló ismétel­je meg. Ilyen ismétlésekkel telt el az óra. A tanárok egy­mást váltották. „Éa fizikus vagyok” — ezzel a mondattal kezdődött a nyelvtani foglal­kozás. A harmadik tanár könny« megérthető részletet mutatott be egy angol film­ből. A negyedik tanuló szak­májával kapcsolatos újság­cikkből néhány mondatot ol­vasott fel és segített annak megértésében. Az ötödik be­kapcsolta a magnetofont, amelynek szalagján angol mondatok szerepeltek. Már az első este két elő­adás is elhangzott. Az előadá­sok a tudomány és technika azon ágazatairól szóltak, ame­lyekben a hajó utasai dolgoz­tak. Az előadásokon minden utas jelen volt. Mindenki kér­dést tett fel és megkapta rá a választ. Ám oroszul egyetlen szót sem volt szabad kiejteni! Az utasok tehát „beleélték magukat” az idegen nyelvbe és ideiglenesen elszoktak az anyanyelvtől. Ilyesmi történik azokkal, akik huzamos . ideig külföldön élnek. Itt, a hajón viszont mesterségesen terem­tették meg az idegen nyelv intenzív „nyomást” a tanulók­ra. (Trad) i Könyv jelent meg Párizsban, az állatok teljesítőképességé­ről. Az alábbiakból kiderül, milyen szédületes csúcsokra képesek. Szárazföldön a gepárd a leggyorsabb állat. Ez az Afri­kában és Ázsiában élő fürge macskaféle könnyen túllépi az óránként száz kilométeres se­bességet. Állítólag látták már, hogy 20 másodperc alatt 800 métert tett meg, ami 144 km- es órateljesítménynek felel meg. Különösen szédületes a „rajtja”: két másodperc alatt eléri a 72 km-es sebességet. A könyv szerzője, Aimé Mi­chel megjegyzi, hogy ez meg­felel a szabadon zuhanó kő gyorsaságának (981 cm/másod- perc.) A gepárd után a gazella kö­vetkezik (95 km/ó), majd az oroszlán (80), a versenyló és a nyúl holtversenyben áll, mint­egy 70 km/ó-val. Figyelemre­méltó, hogy mindezek az ál­latok mezőn vagy sziklákon élnek; az erdei élet nemigen sarkall gyors futásra. A kine­mesített fajtiszta agár, ha „villanynyúl” üldözésére fog­ják be, 450 méteren 60 km-es sebességgel rohan. Az elefánt beéri 40 km-es órántkénti se­bességgel. A levegőben a sarlós fecs­két illeti a pálma és a dél- tengeri hajósmadarat: mind­ketten elérik a 200 km-t órán­ként. Egyes ragadozómadarak,' mint a vándorsólyom, 300 km-t is elérnek, amikor le­csapnák zsákmányukra, s ez a gyorsaság önmagában is elég a zsákmány megölésére. A böjti réce 120 km-t repül órán­ként, s nem sokkal marad el mögötte a jégmadár sem. Itt is csúcssebességeket jeleztünk; a költöző madarak utazósebes­sége több száz kilométeres szakaszon át 40—60 km órán­ként. A rovarok között is vannak bajnokok: a szitakötő csaknem 80 km-t repül óránként és több száz kilométert megtesz vándorlásai közben. Az vi­szont nem igaz, hogy a légy a harrg sebességével tud re­pülni: ha erre képes lenne is, elégne repülés közben. A vízben az áramvonalas halait a legjobb úszók, mint a kardos hal és a vitorlás hal, amely majdnem száz kilomé­teres sebességgel halad. A kék cápa két és félszer gyorsab­ban úszik, mint egy hagyomá­nyos tengeralattjáró, bár egy kilójára átszámítva 13-szor kevesebb az ereje. A tengeri emlősök szintén gyorsak: a bálnák 40 km-es óránkénti sebességet is elérnek, s meg­figyeltek olyan delfineket, amelyek körbe tudtak úszni 65 km-es sebességgel haladó hajókat. Vannak ugróbajnokok is az állatvilágban. Az emlősök kö­zül az egyiptomi ugróegér és a kenguru egyenként 12 mé­tert ugrik távolba. Békákkal versenyt is rendeztek, s a baj­nok négy és fél métert ugrott. A hnlha 36 centimétert ufrik távolba és 20-at magasba, ami emberre átszámítva 215 és 130 méternek felelne meg! A szöcske szinte fáradhatatlan, hiszen hátsó lábainak izmai egymás után négyezer össze­húzódásra képesek: testmagas­ságának több, mint harminc- szonesát megugorja. A laza­cok, amikor fölfelé úsznak a hegyipatakban, néha csaknem két méter magasra is fel- ! ugranak. i Az állatok izomereje gyak­ran felülmúlja az emberét, i Mit szóljunk a pitonról, amely I néhány másodperc alatt szét-* roppant gyűrűivel egy szarvast, az elefántról, mely ormányá­val tövestül tépi ki a fát, vagy a gorilláról, amely kezé­vel egy puskacsövet is meg tud hajlítani? A rovarok kis termetüknél fogva, ami növeli viszonyla­gos izomerejüket, elképesztő teljesítményeket visznek vég­hez. A hangya saját testének húszszorosát képes elvonszolni a szájával. A termeszek tíz méter magas építményeket készítenek, ami emberi vi- I szonylatban annak felelne meg, ha ezer méter magas háza­kat emelnénk. Mint látható, az ember nem fizikai képességeinek köszön­heti, hogy a föld urává lett: csupán értelmével igázhatja le az állatokat, amelyek teljesítő- j képességben messze felülmúl- i ják. (A „Monde"-ból) J úlius végén a novoszi- birszki folyami kikö­tőben lehorgonyzóit egy mo­toroshajó. Negyven utas szállt partra, köztük egy riporter. A hajó tíz nap alatt 1670 kilo­méter utat tett meg Novoszi- birszktől Szurgitig és vissza. Közben 47 utas annyira elsa­játította az angol nyelvet, hogy a partra lépve mind­nyájan teljes biztonsággal be­széltek angolul. Beszéltek ... Pedig az uta­sok közül kettő néhány nap­pal azelőtt úgy szállt fel a hajóra, hogy egyetlen szót sem tudott angolul. De milyen összefüggés van a motorhajó és az angol nyelv között? Arról van szó, hogy a hajó tíz napra kollektív „ling­visztikái légnyomáskamrává” alakult át. Annak a módszernek, ame­lyet a T. G. Golenpolszkij, az egyetem általános nyelvtudo­mányi tanszékének tanára ja­vasolt a külföldi nyelv rend­kívül gyors elsajátítására, az a fő elve, hogy a tanulókat hét-tíz napra teljesen elszi­getelik anyanyelvűktől. Esz­ményi „légnyomáskamrának” bizonyult a motorhajó, ahon­nan nem lehet eltávozni, ahonnan nem lehet telefonon beszélgetni. A hajón a kiszol­gáló személyzet — a pincérek,- lrAnn.r4A-nc.Al- -4V. __ .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents