Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
Dunon-rciti naoto 1968. október 13. KÜLFÖLDI SZAKÉRTŐK A MAQYAR FILMRŐL KERÄMIA BIENNALE QÜNTHER KLEIN AZ NDK TV SZERKESZTŐJE JOHN R. TAYLOR ERIC SHORTER A LONDONI TIMES KRITIKUSA A DAILY TELEGRAPH KRITIKUSA NJ ehezen tudok ' ” újat mondani ahhoz, amit John Russel Taylor kollégám mondott,, hiszen lényegében nekem is ez a véleményem. Egyébként igen meglepett, hogy egy olyan seregszemlén, ahol nem nemzetközi verseny, hanem csak egyetlen országból, s onnét is csak egyetlen év termését hozzák el, eny- nyi kiváló filmet lehet látni. Hangsúlyozva, hogy a magyar filmművészetből a két legnagydbb élményt a Szegénylegények és a Csillagosok, katonák nyújtották nekem. Az utóbbi két-három évben figyelemre méltó fejlődés mutatkozot meg a magyar filmgyártásban. Előtte Csehszlovákiában kerestük a film megújulását, a friss, izgalmas alkotásokat, de most valószínűleg Magyarországra is kiterjed a világ figyelme. Sőt, szerintem a szocialista országok művészetében a magyaroké a legérdekesebb. Például Kovács András műve, a Falak annyira őszinte, hogy ez a politikai őszinteség felkeltette a londoni közvélemény érdeklődését. Hiszen mi eddig úgy képzeltük, hogy a Falak-ban szóvá tett kérdésekről Magyarországon nem szabad beszélni. Aztán engem kíváncsivá tesz JanCsó Miklós további fejlődése. — A magyar filmművészet sokszínűsége, sokrétűsége feltételezi a közönség rétegeződését is. Itt kell megjegyeznem, hogy általában világviszonylatban elfogadott vélemény: a film t egyre inkább a fiatalabb nemzedéknek szól. Éil egyébként nem hiszem, hogy a közönség száma növekszik majd, de az kétségtelen, hogy a nézők filmértőbbé válnak. Kumport Éva alkotásai Sövegjártó Márta alkotásai A jelenkori magyar filmművészetben azt tartom leg- megragadóbbnak, hogy szembetűnő jegye: az új Magyarország gyermeke. Együtt nőtt fel a szocializmussal, fejlődése párhuzamos az új rend fejlődésével, noha, tudom, volt magyar film a felszabadulás előtt is, számomra ez látszik döntőnek. Természetesen eszembe jut néhány név is, ahogy ezen a kérdésen gondolkodni kezdek: de különösen Fábry Zoltán neve, akit a legjobban szeretek a magyar rendezők közül. Az újabb magyar filmek közül a legjobban a Bohóc a falon tetszett nekem. Lehet, hogy azért is, mert olyan környezetben láttam először, amelyben kifejezetten kitűnt, mondhatnám, a fényével magára hívta a figyelmei Karlovy Varyban láttam ugyanis, s az ott bemutatott filmek pesszimista, sötét alaphangjából kiragyogott ez a derűs, szép film. összességében véve a magyar film- művészetet: nagyon komoly tényezője a világ filmkultúrájának. Ezt érvényesnek tartom a dokumentumfilmekre is, amelyeket azért is ismerek, mert magam is azt csináltam pár éve. A tv-filmekre vonatkozóan hasonló a véleményem, ezt azért is állíthatom felelősséggel, mert magam is résztve- szek az NDK tv-jében bemutatandó külföldi filmek kiválasztásában. A Tenkes kapitánya egyébként valameny- nyi német gyermek jóbarátja ... Most, ha hazamegyek, elmesélhetem majd a fiamnak és a lányomnak, hogy voltam ott, ahol a film készült, jártam a várban, láttam a hegyet, ahol Tenkes kapitánya hajdanán élt, harcolt. M inden ország filmművészetének van bizonyos hatása a világ filmművészetére. Ezen a szokványos hatáson túl különösen egyes erős alkotó egyéniségek hatnak igen nagy mértékben. Olyan rendezők, mint Jancsó Miklós vagy Kovács András. Az ő filmjeikben tipikusan magyar történelmi háttér van, mégis nem a magyar jellegzetességgel, hanem erős szuggesztivitásuk- kal hatnak. Egyébként kevés magyar filmet látunk Londonban, s azokat is rendszertelenül, nem keletkezésük sorrendjében hozzák oda. így nekünk elég nehéz rendszerezni, mert például a Fábri-filmeket már láttuk. Ügyszintén Gaál István Sodrásban című alkotását is, Szabó István Apa című filmjének ha jól emlékszem éppen a mai napon van csak a londoni bemutatója. Mégis úgy érzem: a magyar film- művészetből Jancsó Miklós gyakorolja a legnagyobb hatást a külföldi rendezőkre. Az ő erős képessége lehetetlen, hogy hatás nélkül maradjon. Egyébként a mostani szemlén látott művek közül nekem igen tetszett Révész György: Egy szerelem három éjszakája és Mészáros Márta: Eltávozott nap című filmje is. Így láttam az Apát. Szerintem Szabó István olyan rendező, aki valamiképp különbözik az eddig említett magyar rendezőegyéniségektől is, valami egészen saját modern megközelítési módszere van. — Végül is véleményem szerint a magyar filmművészet az alkotások minősége szerint nagyipar, mert az a benyomásom, hogy minősége magasabb a világviszonylatban számított átlagminőségnél. PHILIPPE HAUDIQUET A LETTRES FRANCAISES KRITIKUSA M agyar Fülőp — így emlegetik csak filmeseink, s a legszívesebben magam sem érdeklődnék utána másképpen a Nádor Szálló portáján. — Philippe Haudiquet urat keresem — mondom mégis. — Első emelet 116-os; odafönt van éppen. A beszélgetésre azonban mégsem „odafönt” kerül sor, hanem jónéhány kilométerrel odébb, Siklóson, a nagy érdeklődéssel várt kirándulás egyik pihenőjében. Vajon tud-e „Magyar Fülöpről” az Image et Son és a Les Lettres Fran- caises kritikusa, akit filmkörökben mindenütt nagyon jól ismernek, és ha igen, nem veszi-e rossznéven ezt a „ragadványnevet” ? — Egyáltalán nem, sőt igen büszkén terjesztem magam is, tekintettel régi vonzalmamra a magyarok és a magyar filmművészet iránt. Hogy ez a vonzalom nem idényjellegű, egyetlen adattal bizonyíthatom: ez a hetedik magyarországi látogatásom. Mondják, hogy amikor első ízben látogatott el hozzánk, három hétig mást sem csinált, csak moziban ült, magyar filmeket nézett, s gyűjtögette a kiegészítő adatokat. Mikor hazautazott, akkor meg első dolga volt, hogy összeállítson egy „Image et Son” kü- lönszámot a magyar filmművészetről. Tanulmányt írt Fejős Pálról a világjáró magyar filmrendezőről is. — A föld, a földet művelő ember és segítője az állat — számomra mindennél egyetemesebb világ ez, s művészi visszatükrözésében önök utolérhetetlenek. A magyar filmművészet persze nem állt be erre az egyetlen témára, de az én vonzalmam itt kezdődött mégis valahol. Ma elsősorban azért szeretem a magyar filmet, mert igazi művészet, a felelősség művészete. Philippe Haudiquet maga is egyik szereplője volt a Csend és kiáltás című Jancsó-filmnek és fellépett a Falakban is... egyenlőre „némán”. Gádor István: Falikép Török János: Térplasztika ÉVA SIRBU MAIJA KRODERE A BUKARESTI CINEMA FILMKRITIKUSA A RIGAI MAKSLA KRITIKUSA Ú gy érzem, alaposan ismerem a magyar filmművészetet, résztvettem például a FIPRESCI februári budapesti tanácskozásán is, ez után két elemző cikket írtam a magyar filmről és most a szemlén Bacsó Péter: Fejlövés című alkotása az egyetlen, mit még sehol sem láttam. Azt hiszem, pillanatnyilag a világ iilmművészetében a magyar film a legérdekesebb. Nem bizonyos ugyan, hogy új iskolát teremtett, de nagy életerejével új berobbanásnak számít. Ezt nemcsak a szocialista tábor, hanem az egész világ filmművészetének visszonylatában értem. A magyar film nagyon komoly ügy, érdemes nagy erkölcsi tőkét beléje fektetni. De fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem szabad hiererchiát felállítani benne, vagyis például rangsorolni Jancsó, Kovács, Gaál vagy Kosa művészetét. Ami érdekesnek tűnik: lehetetlen is megállapítani, ezt az értékrendet, mert a maga stílusában mindegyikük a legjobbnak számít. Külön-külön egy-egy olyan területen uralkodnak, amit csak ók tudnak ilyen jól kiaknázni. Ezért én nem szeretnék például Jancsó vígjátékfilmet látni. Nem azért, mert Jancsó Miklós nem tud olyan vígjátékot csinálni, mint például Szabó István, Gaál, Kosa vagy Kovács András tudna, hanem mert meggyőződésem: amit most tesznek, az illik legjobban az egyéniségükhöz, ök azon kis számú szerencsés alkotók közé tartoznak, akik megtalálták azt a formát, melyben gondolataikat legjobban ki tudják fejezni. Kár lenne ezt feláldozni újabb formák kereséséért. Sajnálom, hogy a szemléig nem készült el Mészáros Márta legutolsó, Elek Judit legelső filmje, aztán Sára Sándor új alkotása. Hiszen a magyar filmművészet jövőjéről is szó volt ezen a fesztiválon, s az újonan érkezettektől is függ a jövő, s egy ország film- művészete egész képének gazdagításához szükség is van új egyéniségekre. Egyéniségekben ugyan máris nagyon gazdag a magyar film, de sosem lehet annyira gazdag, hogy erről lemondhasson. M aija Augstkal- '" * na, aki úgy mutatkozott be a pécsi filmszemle közönségének: Maija vagyok, Rigából, a magyar filmeknek is régebbi ismerője. Családi nevén egyébként Maija Krodere, a fenti név az írói neve, ezen a néven dolgozik a rigai MaksJa című lapba, melynek címe magyarul művészetet jelent, s a filmen kívül képzőművészettel, színházzal és irodalommal kapcsolatos cikkeket is közöl. — Először vagyok Magyarországon, és ez, mondanom sem kell, nagy élmény számomra. Ám nem első találkozásom ez a magyar filmművészettel. Végeredményben úgy fogalmazhatom meg: nem megismerni, hanem jobban megismerni jöttem a magyar filmet. Azt hiszem, a szocialista országok filmművészetei között a legérdekesebb éppen a magyar. Jancsó, Kovács, Herskó és Kosa kérdésfelvetései pedig éppenhogy nagyon rokon problémák a lett közönség gondjaival, gondolataival. Éppen ezért van olyan nagy sikere nálunk a magyar filmeknek. Éppen azon a napon, amikor út' nak indultam ide, mutatták be nálunk Jancsó Csillagosok, katonák című filmjét, és utána játszották Herskó Párbeszéd-ét. A mi filmművész szövetségünk egyébként azzal bízott meg, hogy írjak egy tanúlmánysorozatot a magyar filmről. Nyilvánvaló, hogy nagyon hasznos tapasztalatokat és ismereteket szereztem máris ehhez a tanulmánysorozathoz itt Pécsett, a filmszemle alatt. Módom van megnézni olyan filmeket is, amelyeket eddig nem láttam, találkozni tudok más kritikusokkal, esztétákkal, filmesekkel és a magyar filmek egész alkotó-közösségével. Nagy gonddal és, ezt nyugodtan ki merem jelenteni, boldogan fogok hozzá ehhez a munkához, mert a magyar film, mint már mondtam, nemcsak nagyon magas színvonalú és művészi, hanem különösképpen érdekes számunkra, különösképpen megtalálta azokat a csomópontokat és problémákat, amelyek nálunk is a gondolkodó emberek érdeklődésének középpontjában állnak. Horváth László: Készlet A* egyhetes IV. Magyar Játék' ' filmszemlének számos külföldi vendége Is volt. Filmrendezők, filmszakemberek. kritikusok, esztéták. Megragadtuk az alkalmat, hogy ezúttal ne mi magunk mondjuk el, hol a helye, ml a jelentősége, mik az értékel a mai magyar filmművészetnek, hanem az Idegen országokból érkezett, „elfogulatlanabb” szakemberek. Á
