Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
1968. október 13. iraiumtmk nomo 7 AZ EOZIN Ebben a csodálatos októberi napsütésben jó ballagni a Mecsek oldalában. Orgiát ülnek a színek. Száraz koppanással érnek földet a sárga, piros, barna, narancsszínű levelek. A nap meglangyosítja a köveket és a házfalakat, dáliák bólogatnak a kertekben — a kertek ilyenkor nagyon szépek. Ahol ellcanyarodik az út, áll egy emeletes ház, minden lakáshoz külön lépcső vezet. Ennek a háznak a kertje még szebb, mint a többi. A dáliák és őszirózsák között valami csillog: vázák, percelánból, eozinból, egyikben buzogányok magasodnak. Itt lakik Margit néni. A névtáblán a nagyhírű név: Mattyasovszky-Zsolnay. Az aj- .tp,mögött egy kicsiny, fehér- hajú, élénktekintetű asszony. Szélesre tárja az ajtót és mosolyog, majd előresiet a műkincsek alagútjában. Olyan a lakás, mint egv múzeum, a porcelánok és festmények, no meg a bútorok így, ahogyan itt vannak, nyugodtan átvándorolhatnának egy valódi múzeumba. De a dáliák, az ablakon beömlő napfény, egy por- celánnyelű hajkefe a tükör előtt és Margit néni élénk, fiatalos járás-kelése élővé varázsolja ezf a különös, történelmet lehelő környezetet. Nehéz feladatom van, tisztában vagyak vele. Itt minden Az eoztnhoz hasonló, fémfénnyel irizáló, lüszteres máz már a XL században ismert volt a Közel-Keleten. Dr. Sárié német tudós 1895—1898-ban végzett ásatásai hoztak felszínié lüszterfényű, színtjátszó perzsa cserépma rád vány okát, a mai Kairó területén. Ugyancsak az ő gyűjtésének eredményei s e technika ismeretének bizonyítékai a berlini iparművészeti múzeumban őrzött, 1262-es évszámimal jelzett falburkoló lapok. A Janus Pannonius Múzeum iparművészeti gyűjteménye több lüsztermá- zas edény töredéket őriz, melyek Zsolnay Miklós Kisázsiá- ban, 1887—88-ban végzett gyűjtéséből származnak. A majolikakészítés és a lüsz- termáz technikáját az arabok honosították meg Spanyolországban. 1235-ben Spanyolország arab uralom alá került s ettől kezdve, a letelepült mórok révén e nagy népszerűségnek örvendő technika itt fejlődött tovább. Az olasz keramikusok a Mallorca szigetén élő móroktól tanulták a „majolika” készítés és a fémfényű máz titkát. Az itt élő mohamedán mestereknek már a X. században fejlett kerámiaiparuk volt A sziget 1230—1285-ig olasz fennhatóság alatt lévén élénk kereskedelmi és művészeti kapcsolat alakult ki közöttük s a „hispano-moresco” stílus Szicília közvetítésével eljutott az olasz kerámia-műhelyekbe is. E majolikák jellemző sajátsága az aranyzöld fényben irizáló, fémfényű máz, amelyet többnyire ónmázon alkalmaztak. Csontszínű alapon, szinte kivétel nélkül sargás-drapp festéssel készültek e gazdagon díszített, a stílus jellegét híven megtartó, mégis változatos tálak, vázák. A XIV. századiból már számos olasz mester által készített majolika edény maradt ránk. Faenza, Siena, Firenze, majd Urbino, Gubbio, Deru- ta, Velence műhelyeiben a XV. században élénk művészi munka folyt és több mesterjeggyel ellátott tálat, vázát is őriznek e korból a múzeumok. Az irizáló, fómfényű máz készítésében az umbriai Deruta műhelyei g.z elsőik. Edényeik formában és díszítésben is még erősen kötődnek a mintaképül szolgáló spanyol-mór majolikához. Tányérok és mélyöblű tálak, kidomborodó középrésszel, aranysárga alapon stilizált növényi, vagy a peremen sugarasan elosztott pikkelyes dekorral, amely az erősebb redukció következtében az alapmáz zoldarany iri- zálása mellett gyakran lilás- kék színt játszik. A Zsolnay eozin előliépe, a gubbiói majoükaműhely irizáló máza már a XIV. században ismert volt. Legkiválóbb mestere Giorgio Andreoli, „Mastro Giorgio”, aki magas művészi színvonalon készítette figurális ' festésű tálait. A derutai gyöngyházszínű lüsz- tert továbbfejlesztette, s felfedezte a rézlüsztert. Négyféle irizáló mázt sikerült előállítania: rubino, riverbero, oangi- anta és madreperla elnevezéssel váltak ezek ismertté. Híre eljutott a távolibb vidékek műhelyeihez is, s mivel a kortársak Giorgio mester titkát ellesni nem tudták, hozzá hordták tálaikat, hogv azokat szintiátszó. aranyfényű mázával ékesítse. Ezért e tárgyakon gyakran kettős jelzést találunk: a tálat készítő mester mázba égetett jelét és Mastro ' Giorgio irizáló kézjegyét. Giorgio Andreoli első rubinszínű lüsztermázas tálja 1520- ban jelenik meg. A későbbiekben teljesen szakít a hispano- moresco hagyománnyal, az arabeszk és stilizált ornamentika helyébe reneszánsz motívumok, figurális jelenetek, mitológiai történetek lépnek. Együtt halad tehát kora vezető kerámia-áramlatával, ám az ábrázolás újszerűsége mellett Giorpio mester különlegesen szén máztechnikáiával minden korté vsánál többet nyúitott. Ha figyelembe vesz- szük. mily nagy kockázattal járt a rubinfényű, csillogó máz előállítása — értjük csak meg igazán, miért fizettek a gubbiói mesternek egy-egy szép táljáért az edény súlyával azonos mennyiségű aranyat, „Giorgio Andreoli nagyon meg volt elégedve — mondja róla kartársa, Picolpasso — ha a lüszterező eljárásnak alávetett, száz darab majolikatárgy közül hatnak volt meg a ru- binvörös fémfénye.” Giorgio Andreoli halála után az irizáló máz technikáját fiai tovább folytatták, de a gyártás titka később mégis feledésbe borult. Zsolnay Vilmos, a pécsi ke- ráimiagyár kiváló tehetségű alapítója a XIX. század végén új életre keltette a középkori keramikus műhelytitkát, Giorgio mester rubinvörös mázát és a technikát továbbfejlesztve, gazdag változatokban készültek üzemében a sokszínben ragyogó, művészi kerámiák.. Zsolnayt már a 80-as évek végén foglalkoztatta az irizáló lüsztermáz titka, ám az ekkor készült, magas hőfokon égetett ún. „lüszter”-edények még nem srzíntjátszóak. 1891 szeptemberében Wartha Vince, a budapesti Műegyetem nagytudású professzora Zsolnay Vilmos vendégeként néhány napot Pécsett töltött. Warthá- nak igen szép kerámiagyűjteménye volt s őt is izgatta az ősi, redukált máz előállításának módja. Elhatározták, hogy kísérleteiket ezután együtt folytatják s elért eredményeik ről kölcsönösen értesítik egymást. Ezt az első találkozást több levélváltás követte, majd 1892 nyarán Wartha hosszabb időt töltött Zsolnaynál. A pécsi gyár technikai adottságai, Zsolnay Vilmos gyakorlati tudása, tapasztalata Wartha Vince számára is megkönyítette az elméleti kutatások realizálását. Már az első találkozás után is arról ír levelében, hogy mily sokat tanult Zsolnájától. Kísérleteiket együtt végezték, kis, hordozható vaskályában égették a próbadarabokat s a gyár fedett teraszán vizsgálták, vitatták az elért eredményt. Ezután egy teljes év telt el, kutatással, munkával telve. Wartha analizálta a modern és régi perzsa mázakat, kutatta a különböző fémoxidok használatának lehetőségét. Ugyanakkor Zsolnay Vilmos a Wartha által analizált „recepteket” a gyakorlatban is megvalósította. Ezeket a próbadarabokat, mint a közös munka eredményeit, azjjtán elküldte Warthának. Ezenközben, a gyakorlati munka folyamán Zsolnay korrekciókat és önálló kísérleteket is végzett. 1893 júliusában Wartha Vincének sikerült megfejtenie a gubbiói keramikusmester titkát, s napvilágot láttak az első, rubin-, színben pompázó edények. Vörös színűkről Zsolnay és Var- tha „eosin”-nak nevezte el a pompás mázféleséget, mert fénye a hajnál pírjára emlékeztetett. (eos — görögül: hajnal) Ezeknek az első eozinos edényeknek még nem volt irizáló fényük, de kristálytiszta, átlátszó, kemény fémfénnyel csillogtak. Mázuk magas hőfokon olvadó, kemény zománc, amelyen a fémoxid nem irizál. Ezer e darabok a „kemény eozin” elnevezést kapták. Rúbin- vörös színűk, átlátszó mázuk, nemes formáik következtében a Zsolnay gyár legszebb alkotásai közé emelkednek. Wartha Vincét a gubbiói lüszter csak a titok felfedéséig érdekelte. Elméleti tapasztalatait, kísérleteinek eredményét átadta kutatótársának, Zsolnay Vilmosnak, aki aztán pécsi üzemében tovább foljdatta a munkát, hogy a nagvszerű felfedezést a gyakorlatban hasznosíthassa. Az első rubinfényű darabok sikeres kísérletei után Zsolnay más színekkel is próbálkozott, majd az alapmázzal bevont felületre eozinpéppel való festést alkalmazott. Fáradozásait siker koronázta s alig néhány esztendő alatt gazdag változatokban szélesítette s tökéletesítette az ősi „lüszter” technikát. Zso'nay Vilmos nagyszerű eozin mázával, edényei harmonikus, kecses formáival, ízléses díszítésével kara keraZsolnay díszvázák a mű zeum vitrinjében CSENDÉLET DÁLIÁKKAL tárgyhoz történet tapad, s legalább öt generáció jelen van a falakon és a szekrényekben, a két keze munkája által. Egy szépmívű varrószekrényke a Ballay-ükapa kezéből került ki, gimnáziumi tanár volt, de az asztaloskodás — ma úgy mondanánk — hobbyja volt. Aztán egy finomfestésű kék váza következik a szekrény tetején — ő a nagy Zsolnay- nagyapa munkája. Aztán jönnek a többi Zsolnayk, Mattya- sovszkyk — tálak, edények, vázák, figurák képében. A kezdeti eozin. A csodaszép két- fűlű tál, amelynek Margit néni kedvtelve idézi születési körülményeit:, — A párizsi világkiállításon egy francia diplomatát annyira elbűvölt a Zsolnay-porce- lán, hogy rendelt egy 24 személyes étkészletet, majd egy elefántcsont-mázas desszertkészletet. Anyám és a nagy- né.ném készítették a tányérokat, a szegély azonos, belül azonban mind más-más variálása az azonos motívumnak. (Elő is kerül a szekrényből négy-ötféle tányér.) Ehhez készült ez a tál is. Ugye szép? Ha valami ünnepség volt, nálunk is kihúztuk a nagyasztalt, s középre került egy ilyen tál, gyümölccsel, vagy ami még- szebb volt, teli tulipánokkal. Margit néni elkészült a .könyvvel, amely már csak kiadóra vár. A gyár története, elválaszthatatlan összefüggésben a család történetével. — Szegény édesanyám egyszer elkezdte feldolgozni a gyár történetét. Az már akkor nagy munka volt, mert voltak időszakok, különösen a világkiállítások idején, amikor elfelejtették felírni, mit mikor kezdtek gyártani. Volt februárban olyan 24 munkanap, hogy 60 új formát hoztak. ki! Édesanyám előkeresett minden régi számlát és feljegyzést, és megírta a pontos történetet egészen 1892-ig. De az adatgyűjtéssel előrébb volt; ami nagy szerencse, hiszen én akkor kétéves voltam, nem emlékezhettem sokra. Mikor én hozzáfogtam a munkához, kétezer finom kis tollrajzot kellett lemásolnom. A könyv végül is 362 gépelt oldal. Majdnem húsz évig dolgoztam rajta. Négy éve lakik Margit néni a Mecsek oldalában. Mikor felköltözött, elhatározta, hogy majd mindennap kisétál az erdőbe. — Dekát annyi dolog van — sóhajt —, négy év alatt ha tízszer felbuszoztam a hegyre, hál sokat mondok. Margit néni közben kisiet a konyhába és készít egy kávét. A csésze régi porcelán. A konyha falán régi, eredeti népi hímzés, még Margit néni édesanyjának gyönyörű gyűjteményéből. Egy-két eredeti paraszttányér, a többi mind Zsolnay. A gázon lábosok. — Nem szerelek főzni — vallja be Margit néni és forróvizet önt a ness-caféra. Zsolnay Vilmos (1822—1900), a pécsi gyár alapítója — Takarítani, azt igen, minden darab örömet okoz, ha kézbeveszem. A kerttel is szívesen bajlódok. De főzni, azt nem. Közel nj'olcvan éves, de sem haragudni nem felejtett el, sem nevetni. Hosszú életét a Zsolnay porcelánok szolgálatában töltötte el . Azaz — nem egészen. — Magántanulóként végeztem az elemit és három polgárit. Aztán egy évre elküldték Pestre, az angolkisasszonyokhoz. Hát. az nem nekem való élet volt'. Egyetlen fa az udvaron, akörül sétáltunk, mint a kikötött kecskék. Egy-egy szent tiszteletére időnként hallgatni kellett ... nem hiszem, hogy bárkinek is öröme telt volna benne. Na, aztán jártam kereskedelmibe és egy évig Rómában voltam. — Egyetem? — Elképzelhetetlen lett volna. — Friss, fiatalos tettre- készséggel csillan meg a szeme: — de az első világháború után, ha nem lettem volna túl a koron és meglett volna a gimnáziumi érettségim, beiratkoztam volna orvosnak. Vagy ápolónőnek tanultam volna, az még fontosabb, mint az orvos. Margit néni azonban így is megtalálta a nekivaló munkaterületet. Heim Pál oldalán segített a Stefánia megszervezésében, anya- és csecsemő- otthonokat szervezett, együtt dolgozott dr. Tolnai Margittal a bányakerületek anya- és csecsemővédő rendelőinek kialakításában. Közben az ő reszortja volt a családban a múzeum gondozása. 1 Az ősök, a régi emlékek és tárgyak, a tények minél pontosabb felderítése, gondoskodás erről a szinte csupa egyedi tárgj’ból álló kis múzeumról — ez Margit néni mostani világa. Kérdezem: kit, mit olvas legszívesebben, mire le- mondó-tréfásan legyint: — Valamikor sokat olvastam, ma épp csak ráismerek a betűkre. Annyi munka van még! Ezekre a mai fiatalokra nem lehet rábízni, a régi tárgyaltat, ugyanakkor pedig nem lehet megfosztani tőlük őket. Mondták egyébként, hogy talán berendez a pécsi múzeum egy Zsolnay-szobát. Nagyon jó gondolat, sajnálnám ezeket a bútorokat is. Mert hiszen ez a szoba, így ahogy van — Zsolnay- szoba. A tanár-üknagyapa fiókos aszf",'éjív^l és a cir- pelve jelző nagy oszlopos órával együtt. Hallania Erzsébet mikus szakemberei előtt általános elismerést ért el. Meghódította a világpiacot és dicsőséget, megbecsülést szerzett a magyar kerámiaiparnak. Az első világháborút követő nehéz gazdasági helyzetben a Zsolnay gyárban a megváltozott szükségletnek megfelelően átcsoportositottáik a termelést. Az ipari porcelán, az épület- kerámia és a használati edények mellett a díszáruk, eozinmázas tárgyak gyártása a minimálisra korlátozódott. Az eozinfestésű, egyes darabok mellett nagyobb számban készültek a szériában gyárható porcelánfigurák, majd a húszas évek második felében a porcelánfajansz gyártásáról teljesen áttértek a porcelánra. A mázalatti festésű szobrocskák, állatfigurák mellett nagy népszerűségnek örvendtek a színes, többnyire zöld eozinmáz- zal bevont darabok. Ezeknek a festés nélküli, csupán színes mázzal ékített dísztárgyaknak előállítása egyszerűbb volt és kisebb költséggel is járt. A kézifestésű, igényes, egyedi darabokhoz viszonyítva kereskedelmi árúk is alacsonj-abb volt, ami e tárgyak szélesebb- körű elterjedését nagyban elősegítette s talán ezzel magyarázható e máz közkedveltsége. Sokak szemében csupán e zöld edények és figurák jelentik a „Zsolnay eozint”. noha e technika gazdag színváltozatai között talán ez a legkevésbé szép. A legújabb időkben, amikor a gyár profilja a művészi gyártásról erősen eltolódott az ipari termelés felé, figyelemre és elismerésre méltó az az igénv. ameRyel a régi hagyományok alapján, a mai kor ízlésének, művészi követelményeinek megfelelő dísztárgyak előállításán fáradoznak. Kovács István — aki a korábbi időkben is az eozingyártás művésze volt — felelevenítette e kitűnő technikát s igen szép fényű, rubinszínű lüsztert sikerüli előállítania. Űj eljárást dolgozott ki a régi ún. „tiger” máz alkalmazására, mely a felületi zsugorodás következtében a tárgyaknak változatos külsőt kölcsönöz. A gyár száz éves jubileumára pedig a régi formák és díszítésimódok több változatának felújításával lepi meg a gj'ár művészgárdája az eozin iránt érdeklődő közönséget. Hárs Éva Mattyasovszky-Zsolnay Margit Zsolnay Vilmos unokája
