Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
pmvantott nauio 5 1968. október IX Luxemburg gróffá Kezdjük néhány számadattal 72 nagyobbrészt már klasz- szikus operettet sorol fel Of- fenbachtól Lehárig az Operettek könyve. Ebből a pécsi színház az elmúlt két évtizedben 21-et tűzött műsorára, köztük néhányat, így a Mosoly országát, a Marica grófnőt, a Csárdáskirálynőt, a Luxemburg grófját többször is. Például a Luxemburg grófját 1953 márciusában adták elő, 1954. áprilisában, majd 1957 januárjában felújították. Most 1968 októberében ismét műsorra tűzték. Azon, hogy ez felújítás, avagy — mint a színlap állítja: „Bemutató” — nem érdemes vitázni. 50 megkérdezett ismerősöm közül 47-en már látták Angele és René szerelmi bonyodalmát korábbi pécsi előadásokon, és gondolom ez az arány a város felnőtt lakosságára általánosítható. A fiatal korosztály inkább az Isten véled édes Piroskám-at várja! Viszont az operettért rajongók nem látták, vagy csak nagyon régen az Operettek könyvében is jelentős alkotásnak nyilvántartott ötven- egynéhányat: Offenbach, Sup- pé, Zeller, Millöcker, Plan- quette, Oscar Strauss műveit. Sokan néznék meg szívesen a Schubert melódiákból összeállított Három a kislány-t, vagy a merészebb műsorpolitikával felújítható, a magyar operett hőskorából származó darabok egynémelyikét: Buttykay, Szirmai stb. operettjeit, és vannak, akik kíváncsiak lennének az újabb termésre, mondjuk Farkas Ferenc daljátékaira. De a közönségnek újból azt kell látnia, hogy az éhenkórász párizsi festő miképp_adja el félmillióért frissen örökölt grófi címét és miképp szeret bele saját feleségébe. Az évad további része — a Sztambul rózsája újabb felújítása — sem ígér javulást. Jogos a kérdés: miért? Takács Margit, ifj. Kőmíves Sándorral és Kézdi Györggyel egy vidám jelenetben ni ritkábban játszott klasz- szikus operetteket: a Bajádért, a Sztambul rózsáját, a Ne- báncsvirágot, vagy az újabb termésből az Éjféli randevút. Aztán ez a kezdeményező kedv megtorpant, pedig úgy tudjuk, a kasszasiker ezeknél a bemutatóknál sem maradt eL Talán a fantáziával történt baj, vagy egyszerűen biztosra akar menni a színház: kockázatmentes kasszasikert ígérő darabokat hajlandó csak színpadra engedni, melyeket elrontani lehetetlen? Hiszen azt, hogy „Gimbelem, gombolom...”, meg hogy „Szívem szeret..az operettrajongók századszor is meghallgatják. Minek altkor kutatni, keresni; ismeretlen operettekkel bajlódni?! Néhány évvel ezelőtt még felfedezhetők voltak bizonyos törekvések, következetesnek tűnő koncepciók a színház operett műsorpolitikájában. Emlékezünk például az országos érdeklődést felkeltő Európa elrablása ősbemutatójára, a Hawai rózsája, a Maya új, kellemes színt jelentő jazz- operett-változatára, vagy arra, hogy talán nem is nagy fáradsággal sikerült megtalálA Luxemburg grófjából valóban nehéz rossz előadást csinálni. Ezúttal is beleadtak mindent a siker érdekében. Volt konfettieső, szappanbuborék-hullás a zsinórpadlásról, s fináléban spárgán leengedett sok színben csillogó gömb (de miért?), továbbá pazar kiállítású színpadkép és díszlet (Vata Emil ötletes tervezése), tarka színorgiájú jelmez a farsangoló párizsiak tömegén (Pintye Gusztáv érzékletes munkája). És volt szüntelenül mozgó és kavargó, keringőző és polkázó, rikolto- zó és részegen dülöngélő statisztéria, — Sík Ferenc rendezése e mozgatás megkompo- nálásában dominált, bár helyenként fárasztóan rikítóvá és harsánnyá vált, különösen az L felvonásban. Volt ezen kívül sok fülbemászó Lehár- melódia: Nagy Ferenc zene- igazgatói minőségében zeneileg igényes operettelőadást igyekezett produkálni. Akadt is néhány perc az est folyamán, amikor úgy éreztük, hogy most tényleg operettet nézünk-hallunk: a II. felvonásnak arra a jelenetére gondolok, amikor Tak:' í ; Margit Lehár-melódiákból összeállított kis magánszámot ad elő, majd a három lorddal elénekli az Asszony, asz- szony.. .-t. Igaz, ez eredetileg a Víg özvegyben van, de ezt a szende csalafintaságot is hajlandók voltunk megbocsátani Takács Margit kedvéért, aki a változatlanul vérbeli operettszínésznő, minden mozdulatával, rezdülésével érzi, tudja e műfaj titkait és elragadó temperamentumával pillanatokon belül hangulatot tud teremteni: az egyébként meglehetősen lagymatag közönséget is vastapsra forrósí- tottáf. Ha ugyanezt a hangulatot sikerül tartósítani az egész estére, akkor egészen jó előadásnak lehettünk volna tanúi. Igaz, így is szívesen emlékezünk még sir Basil híres belépőjére. Kellemes meglepetést okozott Paál László, aki szerencsés módon sem Feleki Kamill, sem a pécsiek előtt oly emlékezetes Szabó Samu alakítását nem kopírozta le, hanem megmutatta e szerep új, egyéni, angyalian komikus, de mindvégig mértéktartó és nagyon emberi oldalát. Azt gyanítjuk, ez azért sikerült, mert Paál László tehetséges színész. — Faludi László és Szalma Lajos a régi operett-receptet hozta, de kedvesen és mindig mulatságosan; a három lord szerepében pedig Kézdy György, Bősze György és ifj. Kőműves Sándor fanyar, jellegzetes humora, alakítása jelentett értéket. A baj csak ott kezdődik, hogy a jó operettelőadáshoz szükségeltetik még egy primadonna, egy bonviván, egy szubrett és egy táncoskomikus is. Ezért most világosan leírjuk: az operetttársulat gyenge pontjait sürgősen meg kellene erősíteni. Hogy az operettért rajongó közönség a pénzéért művészileg és zeneileg színvonalas előadásokon szórakozhassélc! Dr. Nádor Tamás Munkásmozgalmi dokumentumok A Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztálya új munkásmozgalmi dokumentumokkal gyarapodott. Birtokába került Malek Ottónak, a tavaly elhunyt, régi munkásmozgalmi harcosnak teljes hagyatéki anyaga. Malek Ottó pécsi származású volt, a 18-as forradalom és Tanácsköztársaság idején Baranyában tevékenykedett. Főleg szakszervezeti vonalon dolgozott, a Tanács- köztársaság leverése után emigrációba kényszerült. Élt Jugoszláviában, Törökországban, Iránban, majd a Szovjetunióban, hagyatéki anyaga igen sok értékes dokumentumot tartalmaz erre az időszakra vonatkozóan, útleveleket, igazolványokat, kitüntetéseket, fotókat. A zenei tábor hangversenye a rádióban Október 14-én hétfőn este 20.25-kor a Kossuth Rádió felvételről közvetíti a pécsi II. Ifjúsági Nemzetközi Zenei Tábor záróhangversenyét. Mint ismeretes, az idén másodszor rendezték meg Pécsett a sok országból érkezett fiatal muzsikusok tanulással egybekötött zenei táborát, július 17. és augusztus 1. között. A tábort két hangversennyel zárták, a zenekari hangversenyt, amelyen Kodály, Bartók és Beethoven művek szerepeltek, Sándor János vezényelte. HANGVERSENYKRŐNIKA ELSŐ DÍJASOK A LISZT-TEREMBEN Törékeny termetű, szőke hajú lány ül a színpadon. Gordonkája fölé hajlik, szeme lázasan fénylik, és ez nem költői kép csupán: Marina Csaj- kovszkája valóban betegen, magas lázzal kezdte játszani Beethoven C-dúr szonátáját partnerével Nina Amoldival, szerdán este a Liszt-teremben. A közönség mit sem vesz észre a fiatal csellista betegségéből: mindenki hangszerének meleg tónusú, lágyan daloló hangjában gyönyörködik ... Az est másik szólistáját, Bársony Lászlót az öltözőben találom. Már túl van a szereplésen. A siker öröme pirosra festi arcát. Kétszeres a boldogsága, hiszen a nagy győzelem, a Weiner Leó emlékére rendezett nemzetközi brácsaverseny I. díjának megnyerése után első jelentős koncertjét szülővárosában, Pécsett adhatja. — Nem először koncertezem itt. Tavaly nyáron résztvevője voltam a Nemzetközi Ifjúsági Zenei tábornak, a záró- hangversenyen Kodály kvartettjének előadásában én is résztvettem. Idén tavasszal pedig Kircsi Lászlóval hangversenyeztem ugyancsak itt a Liszt-teremben. Zenei pályafutásának eddigi állomásairól faggatom. — Először hegedülni tanultam. Székely Dezsőnél kezdtem. majd 1959-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Lányi Margitnál folytattam. 1957-ben egy Bartók emlékhangversenyen első díjat nyertem. — Mikor cserélte fel a hegedűt a brácsával? — Az V. szakiskolai évben a hegedű mellett kötelező tárgy volt a brácsa is. De én még ekkor nem gondoltam arra. hogy brácsista legyek. 1964-ben történt, hogy egy koncert előtt megbetegedett a kamaraegyüttes brácsása. Véletlenen múlt, talán mert engem tudtak elsőnek telefonon elérni, hogy én ültem be a brácsás helyére. A koncerten jelen volt Lukács Pál tanár úr, akinek tanácsára a Zene- művészeti Főiskolán már a brácsa szakra jelentkeztem. Oda is vettek fel, azóta Lukács Pál növendéke vagyok. A Weiner Leó zenei versenyre való felkészülésről ezeket mondja: — Egy évi komoly munkával készültem fel rá. A kötelező és a választott anyag nehéz feladat elé állította a versenyzőket. Nagyon erős mezőny indult, huszonegy brácsista kezdte a selejtezőt. Jellemző a magas színvonalra, hogy a döntőbe hatan jutottunk be és versenyeztünk az elsőségért. — Az I. díj elnyerése mit jelentett? — Először is mikrolemez felvételt. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stúdiójában elkészítettük első lemezemet, melyen Bach—Kodály: Kromatikus fantázia című művét játszottam, valamint néhány tételt Hindemith szólószonátájából. Ezenkívül több koncertlehetőséget is biztosított számomra a győzelem, ezek egyike ez a pécsi, melyet követ 18-án a Zeneakadémián a MÁV Szimfonikusokkal, Komor Vilmos vezényletével egy koncertem, és persze nagyon jól jött az első díjjal járó harmincezer forint is. Amikor tervei iránt érdeklődöm, azt válaszolja, hogy idén diplomázik, a tanulás köti le minden idejét. Emellett tagja az Állami Hangversenyzenekarnak és természetesen szeretne minél többet önállóan is koncertezni. Taps jelzi, hogy Marina Csajkovszkája befejezte műsorát. A siker őszinte és meleg: ráadást is kell játszania. Csajkovszkij Noctumjét adja elő, aztán várja kérdéseimet. Amikor elmondom, hogy szülővárosa, Lvov Pécsnek testvérvárosa, örömmel felnevet és arról mesél, hogy első zenei élményeit ott nyerte és Lvovban kezdte meg zenei tanulmányait is. — Utána a moszkvai Konzervatóriumba kerültem, ahol Rosztropovics professzor növendéke lettem. Két évvel ezelőtt az össz-szövefségi Versenyen II. díjat, a moszkvai Csajkovszkij versenyen oklevelet nyertem. Igazi nagy nemzetközi versenyen most, Budapesten vettem részt először, ahol sikerült megszereznem az első díjat. Nagyon boldog, hogy közelről megismerkedhetett a fiatal magyar muzsikusokkal, a magyar zeneművekkel, hiszen már eddig is gyakran játszotta Bartók és Kodály alkotásait. Szívesen gondol vissza első külföldi koncertkörútjá- ra, a pécsi közönségre... A pécsi közönség is hálás Marina Csajkovszkájának, hogy élményt nyújtó műsorával méltóan kezdődött meg az idei pécsi hangversenyévad. — nt ■=> Animateur culture! Franciaországi tapasztalatairól számol be Csorba Győző Tizenhét napos franciaországi tanulmányútjáról a napokban érkezett haza Csorba Győző, a megyei könyvtár helyettes vezetője, József At- tila-díjas költő. Tapasztalatairól, élményeiről kérdeztük. — Könyvtárosi, népművelői minőségben voltam Franciaországban — mondta Csorba Győző. — Közelebbről: a könyvtáraknak az ifjúság nevelésében betöltött szerepét tanulmányoztam. Jártam párizsi és vidéki művelődési intézményekben, találkoztam lelkesült népművelőkkel, megismerkedtem számos érdekes kezdeményezéssel. Egy nyolc év előtti felmérés szerint Franciaország felnőtt lakosságának 58 százaléka nem olvasott könyvet, csak újságot és folyóiratot. Azt mondják, azóta ez a szám legfeljebb ötven százalékra módosult. A francia értelmiség egy részének emiatt rossz a közérzete. Ezek a számok arra késztetik őket, hogy csináljanak valamit. Malraux a kormány részéről a reprezentatív művelődési házak építését szorgalmazza. 17 ilyen művelődési intézmény készült el eddig. Ezek reprezentatív jellegűek, falai közt csak hivatalos színészek, zeneművészek, írók léphetnek fel. Van egy másik fajta művelődési intézmény, amit a franciák a fiatalok kultúrhá- zának neveznek, de valójában itt nincs korhatár. Mindenki korra való tekintet nélkül látogathatja a szakköröket, a rendezvényeket. — Mi az általános tapasztalata a francia népművelésről? — Franciaországban hiányzik a nálunk ismert szervezetszerűség. Ott is vannak népművelők. Párizs mellett működik egy iskolájuk is. De hiányzik a munkájuk egységes irányítása. Végtelenül tetszett viszont a népművelők lelkesedése. Az elnevezésükben is bent van ez a lelkesültség, hisz animateur Tatjana Szamojlova — Velő rántva, tartárral — mormolja a pincér. Tatjana fekete ruháján kékes-vörösen csillannak a strassz- gombok, A vadászteremben diszkrét villacsörgés, a tolmács türelmesen fordítja az éflapot, sorban az ételek bonyolult neveit — nocsak, gondolom, milyen hosszú is egy étlap. A hely fényei és illatai megihletnek. Eredetileg mindenféle komoly kérdést akartam feltenni Tatjana Sza- mojlovának, illetve Karenina Annának, erről-arról... ehelyett fölteszem neki a kérdést: — Ml a véleménye a magyar ételekről? — Kevés időm van. de régebben, mikor az Álba Regiát filmeztük, maradék időmet a cukrászdákban töltöttem. Rengeteg és nagyon finom édesség van Magyar- országon. — Ha ennyire szereti az édességet, nem fél, hogy fogyókúrára kerül sor? — Különben alig-alig eszem... Kezében cigaretta pörög, de nem fogadja el a tüzet. Mandulavágású, ismerős szeme össze-összeszűkül a fáradtságtól, néha lehunyja, s látszik a kék festék ceruzavékony csíkja. — Van valami hobbyja? Tatjana bizonytalanul mered a fehér abrosz csücskére. aztán sóhajt: — Egyszer régen kitaláltam. mit fogok erre a kérdésre válaszolni. De már elfelejtettem ... Mandulaszemében némi megbánás csillan, hozzáteszi: — Nincs időm. Az Annát két évig csináltam. Ha Magyarországra jövök, jóformán semmit se látok. Csak a cultúrel-nek hívják őket, ami magyarul körülbelül azt jelenti, hogy kulturális lelkesítők, kulturális mozgatók. Különböző akciókat kezdeményeznek, és ezekhez igyekeznek megnyerni a különböző szervek és személyek támogatását. Dehát, a munkájuk szinte elvész az ország kilencven megyéjében. Pedig életrevaló kezdeményezéseik vannak. Indítottak például egy akciót Élő könyv címmel. Ez abból áll, hogy a klasszikus irodalmi műveket szakemberekkel lerövidítte- tik, és élővé teszik. A vidéki kisvárosokban, falvakban előadják ezeket a lerövidített műveket, élőszóval, képvetítések és korabeli zene segítségével. A francia népművelők azt mondják, hogy ily- módon a hallgatók megkapják a könyv igazi élményét, ezenkívül sok embert fellelkesítettek, felkeltették irodalmi érdeklődésüket. Mondom, sok jó kezdeményezés van, de ezek legnagyobb része egyéni jellegű. Sok a lelkes népművelő, akik szent hittel dolgoznak, de nincs aki ösz- szefogja őket, aki egységesen megszervezze a munkájukat. — Milyen anyagi lehetőségek állnak ott a népművelők rendelkezésére ? — Van állami támogatás is, de az anyagi bázis jelentős részét a sajátrendezvényekből, tanfolyamokból származó bevétel, és a lakosság, főként a nyugdíjasok társadalmi munkája képezi. — Egyéni élmények? — Megfogott Párizs óriási lendülete, a nagy mozgás, ami egyben roppant fárasztó is volt, mint csöndhöz, nyugalomhoz szokott pécsi embernek. Amit láttam? ... Azt előttem már nagyon sokan látták. De amit ezek az élmények az én számomra jelentettek, azt közlő szavakkal nem tudom elmondani. Ez már más műfaj. Ez már líra... (T) hivatalos és szakmai programok ... — Mikor olvasta először Anna Karenina történetét? — Régen, még az iskolában. Mikor még... — arcán feszült gondolkodás, aztán kivágja magyarul:'- — kislány! — Mióta készült színésznőnek? — Nagyon régen volt. De ahogy megvalósult, az egy hosszú, unalmas és cseppet sem romantikus história. — Szereti a romantikát? — Nagyon! — Milyen magyar filmek tetszettek legjobban? — A Körhinta... Butaságom története __ Az Apát l áttam a Kreml palotában a fesztiválon, bonyolult film ... — Hányszor látta az Alba Regiát? — Kétszer. — Minden filmjét ilyen kevésszer nézi meg? — Azon igyekszem, hogy ne lássam magam — mondja bizonytalan kis borzongással. Aztán vállat von és mégis meggyújtja a cigarettáját. H. E.