Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-30 / 255. szám

ma. ottSber SOL nttni natrtfl 3 •AWSWÖÍ­KűIBnüs baleset tOrtént tegnap reggel Pécsett a Rákóczi út és a Bajesy-Zslllnszky utca sarkán. Egy tehergépkocsi Budapest felé haladra a rendörlámpa előtt wel­veszi tette” az általa vontatott te­herautót, vissza akart tolatni a leszakadt gépkocsiért és eközben kidöntötte a. sarki rendőrlámpát. As apró figyelmetlenség több mint ezer forintjába került a gép­kocsivezetőnek. A képen: tarto­zékaival együtt visszahegesztlk a forgalomirányító lámpát. Ünnepi megemlékezés A KISZ Központi Bizottsá­ga, budapesti és XIII. kerü­leti bizottsága nagygyűlést rendezett kedden a Fémmun­kás Művelődési Otthonban a Lenini Komszomol megala­kulásának 50. évfordulója tiszteletére. Részt vett az ün­nepi megemlékezésen és az elnökségben foglalt helyet Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Tóth Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetője. Ott volt Ny. Szikacsov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségé­nek követ-tanácsosa, a Kom­szomol több képviselője. Kárpáti Sándor, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára mondott ünnepi beszé­dek Pécsett ülésezett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége A biztonság elválaszthatatlan a műszaki színvonaltól Napirenden: az árufuvarozás zűrös hét végi napjai Vasárnapi rakodási versenyt hirdetnek A közelmúltban lefolytatott legfelsőbb szintű biztonság­technikai szemle után tegnap ismét országos vizsgálódás középpontjában állt a mecseki szénmedence: Pécsett tartotta ülését a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének elnök­sége. A napirenden a Mecseki Szénbányák gazdasági veze­tésének és szakszervezeti bi­zottságának jelentése szere­pelt, mely részletes tájékoz­tatást adott a vállalat ez idő szerinti biztonságtechnikai helyzetéről, a baleseti muta­tók alakulásáról és az ezzel kapcsolatos vállalati, illetve | közösen — szakszervezeti munkáról. A tanácskozáson az elnök­ség tagjai mellett részt vet­tek a vállalat és az üzemek gazdasági vezetői is. Jelen volt az ülésen Haracska Imre, a nehézipari -miniszter helyet­tese, Tamási István, az Egye­sült Magyar Szénbányák tit­kára és Havrán István, az Országos Bányaműszaki Fő­felügyelőség elnöke. A Bánya­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének központi vezetőségét Zgyerka János elnök és KÓ- már András titkár képviselte. A megyei szervek részéről Bogár József, az SZMT ve­zető titkára volt jelen. Kevesebb a baleset A termelés felfutására jel­lemző, hogy az 1960. évi 2 millió 800 ezer tonnáról 1966- ra 4 millió 330 tonnára növe­kedett a vállalat szénkihoza- tala. Ezzel párhuzamosan a három napon túl gyógyuló balesetek száma 3900-ról évi 2590-re csökkent. A változá­sok azonban nem egyértel­műen pozitívak, hisz a halá­los balesetek száma változat­lanul aggasztóan nagy, és ne­gatív irányú a súlyossági mu­tatók alakulása is. Az elmúlt esztendők az energikus gépesítés, korszerű­sítés évei voltak. A fémtám, fémsüveg, TH-biztosítás elter­jedése csökkentette a balese­tek gyakoriságát, de a vas­biztosító eszközök nagy súlya következtében a bekövetke­zett esetek súlyosabbak, mint a „fa-korszakában” voltak. A feladat tehát: tovább korsze­rűsíteni — könnyíteni — a föld alatti vasszerkezeteket. A mecseki bányászkodás régi gondja a halálos balese­tek viszonylag nagy száma. A jelentés elemzi ezeknek okait is és megállapítja: a bekövetkezett szerencsétlen­ségek mintegy fele előre nem látható okokra vezethető visz- sza, a többi azonban figyel­metlenség, illetve szabályta­lanságok következménye volt. Az elmúlt időszak vizsgá­lati adataira támaszkodva a jelentés megállapítja: a nö­vekvő metántartalom és a kőzethőmérséklet állandó nö­vekedése megkövetelték a bá­nyák szellőztető légáramának jelentős növelését. E célból a vállalat — a Műszaki Egye­tem Áramlástani Tanszékével kialakított egy kétfokozatú, nagyteljesítmé­nyű szellőztető géptípust, mely percenként 13 ezer köb­méter levegőt szállít. Ilyen egység üzemel Zobákon és III-as aknán, s ilyent kap rö­videsen Szabolcs-, Rücker-, és • Kossuth-akna is. Harc a por ellen Magyarország szilikózisban megbetegedett dolgozóinak 83 százaléka a mecseki bányák­ban dolgozik. Ez a tény a vállalat legfontosabb kérdésé­vé tette a porvédelmet. A fel­adat megoldását a vállalat- vezetőség a kutatási osztályra bízta. Kutatásaik alapján a bányákban általánossá vált a vizesfúrás, az injektált fejtés — s ez érezteti is a hatását. Ezt bizonyítja a következő számsor. 1983-ban 141, 1964- ben 99. 1967-ben pedig 46 szilikotikus megbetegedés tör­tént. Minden baleseti statisztika visszatérő megállapítása: sok az anyagmozgatás közben be­következett sérülés. A helyzet megjavítására különösen az Anyagellátó Üzem tett.jelen­tős erőfeszítéseket, melyek szinte minden esetben a mű­szaki színvonal további emel­kedését is eredményezték. Átépítették a központi fatele­pet, üzembe állították az eu­rópai viszonylatban is egyedül j álló óriásdarut, s kisgépek j tucatját bocsátották a dolgo­zók rendelkezésére. Munkavédelmi propaganda Az oktatásban a hagyomá­nyos — (plakátok, röplapok), — út mellett az új lehető- | ségek kialakítása került elő- j térbe. Béta-aknán például automata oktatógépet állítot- : tak fel, mely kérdezz-felelek ; alapon ellenőrzi a bányászok ismeretanyagát. Ha a válasz jó — ha helyes gombot nyom­tak meg — a gép „helyes­léssel” nyugtázza a találatot... Az előterjesztés fölötti vi­tában felszólaló elnökségi ta­gok kiválónak minősítették a vállalat őszinte hangú, gondo­san rendszerezett, jövőbenéző jelentését A baleseti helyzet további javítása érdekében nyolc pontból álló programot dolgoztak ki. E programban első helyen állnak a tömeges bányakatasztrófák megelőzé­sére teendő intézkedések. Fel­szólalásában a vállalat igaz­gatója külön is hangsúlyozta: a közeljövőben jelentős mér­tékben javítják az üzemek műszerezettségét, s fokozato­san minden gázkitörés-veszé­lyes helyen kiépítik az auto­mata riasztórendszereket. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a Mecseki Szénbányák bizton­ságtechnikai jelentését elfo­gadta, s a fejlődést megelé­gedéssel nyugtázta. B. S. Ismét napirehden a munka­szüneti napok és a melléjük felsorakozott szabad szomba­tok árufuvarozásban, a kocsik ki- és berakásánál jelentkező problémái. Lapurrk is több­ször foglalkozott vele, tegnap a Megyei Szállítási Bizottság, ülésén került terítékre. A gondok ismertek, s a kérdés ismételt napirendre tűzése fe­lettébb aktuális, hiszen az őszi forgalom zavartalan lebo­nyolítását kell most mindenek előtt biztosítani. Mi a helyzet a vasútnál? Keddtől péntek délig kapkodás, torlódás, ko- csihiány, ugyanakkor a hét végén kapacitás-felesleg van, mert a fuvaroztatók aiig ra­kodnak. Ugyanúgv több száz a hétfőre kirakatlan, veszteg­lő vagonok száma a Pécsi Vasútigazgatóságnál. A tegnapi ülés vitáján meg­annyi kritika hangzott el. részletkérdések tisztázódtak: álláspontokat, véleményeket egyeztettek az érdekeltek, amelynek nyilvánvalóan meg­lesz majd a gyakorlati hasz­na. A Szállítási Bizottság ja­vasolta: a MÁV és az AKÖV konkrétan mérje fel, melyek azok a vállalatok, ahol a kor­mányhatározat ellenére, rend­szeresen mulasztás fordul elő. Ezekkel a vállalatokkal szem­Tovább szépül az Északi kBrút. Az mat bül5n8sen az teszi majd széppé, hogy a lakóházcsoportokat nem egy típus alko ja és hogy nem teljesen párhuzamban építik az úttal, hanem a domborzattal és a környezettel harmóniában más-más alakzatban helyezik el őket Erb János felvéte'e ben, felettes hatóságukon k*» resztül, szankciókkal élnek. Mindezeken túl érdemei néhány momentumot kiragad­ni a tegnapi vitából, mint ál­talánosságot. A lapban is fel­vetettük már, de az ülésen is elhangzott: a vasúti tarifa differenciálásával kellene ösz­tönözni a fuvaroztató válla­latokat. Vannak már bizonyos kedvezmények munkaszüneti napokon: így például 100 szá­zalékkal felemelt irányvonati pótlékot kapnak újabban a be- és kirakást szervező és végző dolgozók, meghosszab­bították hét végén a fekbér- mentes rakodási időt is, hogy a fuvaroztatók kényelmesen rakodhassanak. Nem lehetna tovább menni és a hét végén fuvardíj kedvezményt adni? Igaz, ez nem a Pécsi Vasút- igazgatóság, hanem a KJPM hatáskörébe tartozik. Meg­kockáztathatnánk és ha as előbbi hatáskörbe tartozna* legalábbis bizonyos határok között? Nyilván rugalmasab­ban operálhatna a tarifával. A szállítók kérték, egyel fuvaroztató vállalatok n« szombaton adják ki a szabad­napot, végezzék karbantartá­saikat (Mecseki Szénbányák, Komlói Kőbánya Vállalat), hanem a hét más napján.- Ebbe viszont érthető okokból a dolgozók, a rakodók nem mennek bele. A kedd, vagy a szerda nem pótolja a szom­batot, vagy a vasárnapot, amikor is együtt lehet család­jával. A megoldás az lenne, ha teljes egészében gépesí­tenék a rakodást, esetleg töb­bet fizetnének a hétvégi ra­kodásért a dolgozóknak. Igen ám, de a kötelező átlagbér- színvonal' — mondják az ér­dekelt vállalatok. Korábban sokszor megesett, hogy teher­gépkocsiknak kellett emiatt vesztegelniük. Az AKÖV min­denesetre bejelentette: bérfej­lesztést hajtott végre, s ennek eredményeként tehergépkocsi­jaik hétvégén is a fuvarozta­tók rendelkezésére állanak. Végezetül: az ülésen ismer­tették az Országos Szállítási Tanács határozatát a vasár­napi rakodási verseny meghir­detéséről. Országosan október 15-től december 15-ig közel 20 ezer vasúti kocsit kell megrakniuk a fuvaroztató vállalatoknak. Amennyiben a j felügyeleti szervek által meg­állapított berakási előirányza- I tokát legalább 93 százalékra ! teljesítik, a rakodást szervező dolgozók jutalomban része­sülnek. A rendelkezésre álló összeg 200 ezer forint. A versenyt a közúti forgalom- I ban is meghirdették. M. Z. — A monarchia vezetése abban vélt kiutat látni, hogy a polgári megmozdulás vitat­hatatlan vezetőjét, Károlyi Mihályt bízta meg a minisz­terelnökséggel. Tisza, Apponyi és a többi régivágású arisz­tokrata nem rendelkezett töb­bé semmiféle erővel, hogy a fejlődést megakadályozhatták volna. — A budapesti megmozdu­lást nyomonkövették a vidéki városok megmozdulásai. Egyik­ben a másik után alakultak meg a forradalmi bizottsá­gok: a Nemzeti Tanácsok. Pé­csett ugyanez a folyamat ját­szódott le. Mihelyt a buda­pesti események hűé megér­kezett — a hivatalos állami közegek intelmeivel és aka­dékoskodásával nem törődve — a város lakossága példát­lan egységben gyűlt össze a Széchenyi téren és a szociál­demokrata párt vezetésével egyhangúlag és nagy lelkese­déssel elhatározta a helyi Nemzeti Tanács megalakítá­sát, és azt, hogy az összes vá­rosi ügyek e nemzeti tanács irányítása alá kerüljenek. Csatlakoztak ehhez nemcsak a haladó polgári csoportok és az ellenzéki pártok, de még a reakciós voltukat meg nem tagadható keresztényszocialis- ta és más maradi szervezetek is. Önként adódott, hogy az így alakult Nemzeti Tanács elnöke a város mindenki ál­tal ismert és becsült orvospro­fesszora, dr. Doktor Sándor legyen, titkári teendőit és az új szervezet gyakorlati moz­gatását pedig a szociáldemok­rata párt képviseletében én láttam el. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel választotta meg a Nemzeti Tanács tagjaiul a szociáldemokrata párt, a Kos- suth-párt, a polgári demokra­ták, a polgári radikálisok, a különböző gazdasági ágak és szakszervezetek kijelölt képvi­selőit, de a keresztény szocia­listákat — annak dacára, hogy belső megállapodásunk értel­mében ezeket is javasoltuk — nem volt hajlandó elfogadni. A tanács kebelében szűkebb végrehajtó bizottság alakult, melynek tagjai dr. Doktor Sándor, Szabó József, dr. Egry Béla ellenzéki képviselő, Ham- merli Imre kesztyűgyárc» és magam lettünk. — Rendkívül súlyos feladat hárult a nemzeti tanácsra, amely az állami szerv, a vá­rosi tanács szabotálása mel­lett vette kezébe a város ügye­inek intézését. A rossz gazda­sági, rendkívül hiányos élel­mezel körülmények folytán nagy nehézséget okozott, hogy a rendet fenntartsuk, a lakos­ság ellátásáról gondoskod­junk, de néhány napi nagyon erélyes és célirányos intézke­déssel sikerült ezt elérni, és nemcsak azt megakadályozni, hogy egyes, zavarosban ha­lászni akaró emberek akcióit meghiúsítsuk, hanem azt is, hogy a város lakói körében a Nemzeti Tanács működése nemcsak elismerésre találjon, hanem határozott népszerű­ségre tegyen szert. — A háború dúlásai meg­szűntek. Károlyi Mihály de­legációjának Belgrádban sike­rült a Monarchiától függetle- rül fegyverszünetet biztosítani Magyarország részére, és Pécs lakossága is, nemzeti létének tudatában lelkesen követte a megalakult új Magyarország j útját. — Az ország további forra­dalmi eseményei azonban már j csak Pécs bevonása nélkül alakulhattak. A belgrádi fegy­verszüneti megegyezés szerint ugyanis Pécs és az ettőlv délre eső területek szerb megszállás alá kerültek. A pécsi Nemzeti Tanácsra ezentúl az a rendkí­vül súlyos feladat nehezedett, hogy egyrészt az arisztokrata rendtől befolyásolt körök ak­cióival, másrészt a megszálló hatalom fegyveres erőivel szemben Pécs érdekeit védel­mezze. A megszálló hadsereg­gel és a mögötte álló vajda­sági szerb Nemzeti Bizottság­gal szemben a város magyar­ságáért kellett küzdenie, a vá­rosi tanáccsal és a reakciós elemekkel szemben pedig gon­doskodni kellett a népakarat által megszabott politikai és gazdasági feladatok megváló- j sításáról. — ötven év távlatában nyu- ' godtan állíthatjuk, hogy ez a . törekvés céltudatos, ingadozás nélküli és sikeres volt. Pécs város örök büszkesége lehet az a „néphatározat”, amelyet az összes pécsi hivatalos és társadalmi szervezetek össze- működésével a Nemzeti Ta­nács 1918 december 3-án ho­zott, és amely kimondta: ma­gyarok voltunk, magyarok va­gyunk, és a Magyar Népköz- társaság polgárai akarunk maradni. Nehéz hónapok vol­tak ezek, és különösen meg­nehezítette e napokat az a helyzet, amelyet egyes reak­ciós és akarnok spekulánsok zúdítottak® a városra, amidőn a nemzetközi jog rendelkezé­seinek megsértésével, a város igazgatását a megszálló hata­lom javára akarták átjátszani. Ezt azonban megakadályozta a példanélküli fegyemezettség- gel, egységgel és kitartással vívott általános politikai sztrájk, amely 1919 február 22-től 18 napon át késztette elszánt és dacos munka meg­tagadásban megnyilatkozó el­lenállásra a bányákat, a vá­ros és a megye vasutait, pos­táját, minden ipari, minden kereskedői üzemét és vállala­tát, úgyszólván mindeh embe­rét. A sztrájk az én és hét túsztársam letartóztatásával kezdődött és bár Horvátország belsejébe hurcoltak bennünket a sztrájkolok ellen alkalma­zott minden erőszak dacára sem lankadt. Kénytelenek vol­tak engem szabadlábra he­lyezni és a belgrádi vezérkar- i hoz tárgyalásra meghívni. En­nek eredményeképpen okira- ! tilag kötelezettséget vállalt a vezérkar, hogy a magyar köz- j igazgatást helyreállítja, illető- : leg helyében meghagyja. A1 sztrájk sikere folytán tehát ‘ Pécs és Baranya nagy része a fegyverszüneti vonaltól élté- j rőleg a békeszerződés szerint I ismét Magyarország része lett. j (Ez az egyetlen kivétel, amely ! a fegyverszüneti vonallal el-! lentétben magyar szempontból : kedvező békefeltételt írt elő.) — Amikor most 50 év után j visszaemlékezünk az „ősziró- i zsás forradalomra”, meg kell állapítanunk, hogy annak ne­héz napjaiban a pécsi és ba­ranyai munkások, parasztok és polgárok derekasan helyt­álltak és kivéve részüket a küzdelmekből, de meg a ha­ladás feltételeinek megterem­téséből helyileg is megalapoz­ták az új Magyarország eljö- ' vételét. Kemény küzdelmek követ­keztek még. A polgári forra­dalom után a proletariátus megkísérelte a saját világát megalkotni és minden reak­ciós erőszak minden jogtiprás, minden elnyomó törekvés da­cára rendületlenül megy a magyar nép és megy Baranya népe a haladás útján és nem I feledkezik meg. hogy ennek i az útnak alapköveit az „őszi- j rózsás forradalommal'’ rakta Kitűnő áttekintőkészség, bá­mulatra méltó memória, a gondolatok mértanian logikus rendszerezése — csali ezzel jellemezhetők azok a percek, míg Hajdú Gyula utóbetegsé­gével fizikailag még küszköd­ve, de szellemileg annál fris­sebben, szinte „tollbamondja'’ emlékezését. Az 50 év előtti nagyszerű napokat azonban húsz-harminc mondatba sűrí­teni egyszerűen képtelenség. S azt a napot különösen nem, azt a lelkesült pécsi gyűlést, amelynek félcentenáriumát most, november elsején ünne­peljük. s amelynek szónoka áz akkor 32 éves Hajdú Gyula egetverő éljenzéssé] kísért be­szédében mondta: .......Halot­ta k napja van, és a történe­lem nagy temetője egy friss sírgödörrel gyarapodott. Felet­te ez a felirat: itt nvugszik a régi Magyarország. És elhang­zik a mi fogadalmunk: e ha­lott számára nem lehet többé feltámadás! Üj Magyarország született a négyesztendős vi­lágégésből, új Magyarország, melynek tengernyit szenvedett népe forradalmi megmozdu­lással rázta le magáról a régi rothadt, elnyomó világura Imi rendszer átkát, terheit, go­noszságát ...” s négy pap múlva a pécsi Munkás új szá­ma azt írta: „Diadalra kell vinnünk a íoriadaiom zászla­ját! Erre tett fogadalmat Pécs város répe!...” Thiery Árpád k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents