Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

1968. szeptember 8. Dunammt napio 7 KIÁLLÍTÁSI JEQYZETEK G. Szigeti Magda: Emberek, állatok, maszkok Somogyi József: Zrínyi Űi professzorok (VII.) DR. FÖLDVÁRI JÓZSEF Egy homályosuló írói arckép Karácsony Benő nyolc év­tizeddel ezelőtt, 1888-ban született. Talán még ma is közöttünk élne — ha 1944- ben nem végeztek volna vele a nyilasok. Napos oldal című regényé­nek elméssége a kor viszo­nyait hol szelíd iróniával, hol maró gúnnyal ábrázoló stílusokkal szerzett neki elő­ször hírnevet. És a stílus: fittyet hányva mindenféle szakállas akadémizmusrrak, szőtte gondolatait; meghök­kentő bakugrásokkal képesz- tette el a szokványos irodal­mon nevelődött olvasót. Vá­ratlan, ötletes fordulatai gyakran arra is alkalmasak voltak, hogy a komoly bírá­latot a tréfa köntösébe öl­töztessék. A 20-as és a 30-as évek­ben megjelent többi regénye: Pjotruska, Űj élet kapujá­ban.. Utazás a szürke folyón. A jellemek, típusok galériá­ja sorakozott fel bennük: a szolgálatba belegömyedt hi­vatalsegéd, a kisváros áporo- dott levegőjébe új, friss szel­lőt hozó újságíró, a kedves párizsi néger lányka, a se- kélyes érzelmi életet élő, szürke kispolgár, az izmusok divatját meglovagoló ál-népi művész, a karrierista poli­tikus, a csinos, szeszélyes vi­déki színésznő... és Felméri Kázmér, ez a hetyke, rokon­szenves, modern Cyrano, aki elbocsátott hivatalnok, fafű­részelő, tehetséges szobrász, falusi molnár, megcsalt férj és nagyvárosi kutyasétáltató egyszemélyben. Emberi mél­tóságát, üde humorát és a jövőbe vetett hitét azonban nem hajlandó feladni, bár­mennyire megtépázza la a* emberi gonoszság, ö a hőse a „Napos oldaT'-nak és a poathumus „A megnyugvás ősvényein”-nek is. Talán benne tükröződik a legtisz­tábban az író világnézete, amelyet az ügyvédi íróasztal legrejtettebb fiókjában őr­zött: mert ez volt eredeti foglalkozása. A felszabadulás óta négy regénye jelent meg magyar nyelven romániai könyvki­adóknál. (Az Olcsó Könyv­tár is nyújtott mutatóba egyet.) Az évforduló alkal­mat nyújthat arra, hogy egyéb műved (drámát is írt) a hazai olvasóközönség ke­zébe kerüljenek. A nyárvég váratlan aján­dékkal lepte meg a pécsi kon­certlátogatókat. A dél-finnor­szági diákegyesület énekkara (EOL) pécsi testvérkórusának meghívására egy hetet töltött városunkban, s hangversenyt adott a Liszt-teremben és a Kórház téri dzsámiban. A hangversenytermet zsúfo­lásig megtöltő közönség kiváló együttest ismerhetett meg. — Változatos és igényes prog­ram, biztos stílusismeret, gaz­dag érzelemvilág, árnyalt hangzáskultúra jellemzi a kó­rust Ilkka Kuusisto kar­nagy színes, vonzó egyéniség, a kórussal és a közönséggel egyaránt oldott, meghitt kap­csolatot tud teremteni. A kó­rus hangzását a művekhez igyekszik formálni. Az együttest hajlékonyság és kiegyensúlyozottság jellem­zi. A férfikar ilyen nemes hangzása úgyszólván ismeret­len a magyar egyetemi kóru­soknál- Puhán, olajozottan és mégis tömören szól a basszus. A tenornak erőlködés nélkül vart fénye és ereje, de köny- nyed és oldott is tud lenni. Valamivel halványabbak a női szólamok. Jól illenek az együtteshez, néha az erő és csillogás terén azonban elma­radnak a férfiakloL Első ízben találkoztam G. Szigeti Magdával, igaz nem személyesen, de 28 alkotás elégséges ahhoz, hogy alko­tójukat személyes találko­zás nélkül is személyes isme­rősnek tekinthessem. Mono- typiái az első pillanatban megragadják az embert, kü­lönösen a képek festőisége szembetűnő, ennek még a térbeliséget is alárendeli. Ez­zel függ össze a színek hang­súlyozott szerepe, mely annyira jellemző a kiállítás­ra, hogy a felületes szem­lélő számára öncélúnak tet­szik a színek ennyire tuda­tos hangsúlyozása, de az el­mélyült művészetbarát szá­mára a színek és általában egy-egy domináns színen be­lül a tónusok gazdagságá­ból előtűnik a „mondaniva­ló”: egy-egy karakteres fej, alak, maszk. A képeknek nincs térbelisége, nincs fény és nincs árnyék, nincs táv­lat: a harmadik dimenzió nem létezik számára, csak egy tónusgazdag színes felü­let van, amelyből előtűnnek a sejtelmes arccá, testté transzponált gondolatok. Ez kölcsönzi a képek víziósze­rűségét, sőt, ezen túlmenően valószínűtlenségét, nem egy esetben meseszerűségét is. Ennek ellenére egyetlen al­kotása sem szakad el a va­lóságtól, még akkor sem, ha a kép túllépi elvontságá­ban a képigény határát és a színes, játékos képi felület inkább érdekes textiltervvé változik, mint pl. a „Bioló­gia I.—II.” és a „Medúzák” című monotypiái. G. Szigeti Magda egyik fö erénye a jellemábrázo­lás. „Aggódó”, „Kételkedő”, „Sóvárgó”, „önző” című jel­lemábrázolásai — a kifeje­zőeszközök szerénysége elle­nére is rendkívül meggyő­zőek, mert az ábrázolt típu- sak lényegét adják. A szín, művészetében olyan mindenható képalkotó és kompozíciós elem, amely­nek hivatása teret és for­mát, vonalat, fény-árnyékot helyettesíteni. Legszembetű­nőbb ilyen jellegű alkotása a „Kristályvivők”. A kék színben fogalmazott kompozíció a kristály hideg csillogásának érzetét kelti az emberben, de ez, úgy érzem, ismét szimbólum, és a hideg, szinte bántó kék a tiszta, hi­deg rációt, az érzelmeket el- imináló észt, értelmet szim­bolizálja. Nem egyedüli ez A finn egyetemisták hangversenye Választékos és színes mű­soruk első felében régi rene­szánsz mesterek (legjobban Hassler és Wert művei tet­szettek) és modern amerikai szerzők szerepeltek. A legtöbb érdekességet ezek a nálunk ke­véssé ismert művek jelentették. Nagy közönségsikert aratott a jellegzetesen amerikai Thomp­son1 Alleluja, valamint a ze­ne és szavalókórus határán álló Toch: Geographical fuge, ez a földrajzi nevekből össze­szőtt, fuga formában megírt zened tréfa. („Hangszerelése” a karnagy munkája). A műsor legigényesebb száma Barber: Reincarnations c. műve volt, kiváló megszólaltatása az énekkar magas teljesítőképes­ségét dicséri. Szünet után óriási siker ko­ronázta a három magyar nép­dalfeldolgozást. Ritka dolog. a szimbolizmus, végigvonul az egész kiállításon, hiszen minden kép más és más szín­ben fogant és minden szín­nek megvan a maga szim­bolikus értelme, jelentősége. A kiállított művek kivétel nélkül egy olyan embert képviselnek, aki tele van ka­vargó, meg nem ülepedett gondolatokkal és ezek a gon­dolatok a „Kristályvivők” hideg észelvűsége ellenére egy-egy színes ködgomolyog- ban kavarognak, melynek sűrűbb vagy ritkább falán keresztül villan meg egy- egy egészre jellemző rész, élesebben vagy homályosab­ban, beieveszve a színes ködgomolygásba. Hiszem, hogy ezeket a képeket őszinte ihlet szülte, és ha így van, akkor ezen a kiállításon egy érzékeny idegrendszerű, nemesen ki­finomult művészegyéniséget ismerhettünk meg, aki a va­lóságot, még a valóság hatá­rán belül, színekkel ábrázolt gondolatok formájában áb­rázolja, De a „Figurakörrel” és a „Kockára támaszkodó lány” bizonyos kételyeket támaszt bennem egészen más fogalmazásukkal, hiszen csak egyben közösek a kiál­lított képek többségével — és ebben következetes a művész — egy szín sok tó­nusában fogalmazottak. Lé­nyegében a morrotypia — mint festői eljárás — adta játékos lehetőségekre gon­dolok, mint spontán képal­kotó tényezőkre a tudatos tevékenység mellett vagy esetleg helyett Mindentől eltekintve a ki­állítás gondolatébresztő és ez értékmérő is egyúttal, hiszen — nem tagadom — engem is nyugtalanít azóta is egyik-másik alkotás, mégis azt a következtetést kell levonnom, hogy azok közé a kísérletek közé tar­toznak ezek az alkotások, amelyek egyelőre csak egy szűk — többé-kevésbé — műértőkör számára jelente­nek elmélyült mondanivalót, szűk körben hatnak, széle­sebb körben csak érzelmi hatásokat váltanak ki, eset­leg azt sem. A kiállítást a TIT Bartók Béla Klubja rendezte csere­kiállítás jelleggel, és azt a célt szolgálja, hogy a pécsi műbarátoknak bepillantást nyújtson Szombathely kor­társ képzőművészeti életébe a viszonosság elve alapján. Debitzky István hogy külföldi együttes ilyen jó magyaros ízzel tudja meg­szólaltatni Bárdos: Dana-da­náját, Kodály: Esti dalát és a Túrót eszik a cigányt. Gazdag képet kaphattunk a finn kórusművészetből ezután. A régebbi szerzők (Sibelius, Madetoja és Toivo Kuula) mű­veiben egy kedves, a mai em­bernek egy kicsit érzelmes északi dallamvilág párosul ro­mantikus harmóniákkal. Tel­jesen új, modern irányt kép­visel a ráadásnak adott és nagy tetszéssel fogadott Lu- dus verbális, a ma élő Rauta- vaara sziporkázóan szellemes műve­Mozart fiatalkori Te Deuma zárta a műsort zeneiskolánk tanárainak hangszeres közre­működésével, ismét új oldalá­ról mutatva be vendégeinket. A koncert érdekességét és ünnepi jellegét fokozta a hel­sinki és a pécsi kórus várat­lan, a helyszínen rögtönzött együtténeklése. A pécsi közönség számos is­métlést és ráadást kényszerí- tett ki viharos tetszésnyilvá- nyításával. A szeretet és lel­kesedés azonban nemcsak a finn testvéreknek szólt, hanem az európai színvonalon zenélő muzsikusoknak is. f- U 1946: Földvári József, a ka­posvári gimnázium volt tanu­lója beiratkozott a Pécsi Er­zsébet Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Kará­ra. 1968: a művelődésügyi mi­niszter dr. Földvári Józsefet, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Ka­ra büntetőjogi tanszékének keretén belül professzorrá nevezte ki. Két dátum. Ami közötte van, arról szól ez az interjú. Jogi tanulmányainak befejez­tével, 1950. szeptember 1-én kinevezték a kar büntetőjogi tanszékének tanársegédjévé. Annak rendje és módja sze­rint később adjunktus, majd docens lett, s most profesz- szor. Huszonkét éve pécsi la­kos és reméli: végleg az is marad. Pest zavarja, szerinte ott nem lehet dolgozni, csak arra jó, hogy évente egyszer egy hétre családostól felmen­jen és végignézze a színhá­zak legjobb darabjait. Eny- nyit Földvári Józsefről, az emberről. A professzor Föld­vári József pedig valahol a tudományos, oktató és nevelő munka háromszögében él. — Hogy „tudományos" és „oktató”, nos az rendben, mind kettő természetes bár­melyik egyetemen, de hogy „nevelő”? — Valóban, — mondja — az egyetemeken ez sajnos többnyire megmarad puszta jelszónak. Ahhoz, hogy a tan­anyag oktatásán kívül etikai­lag és esztétikailag neveljük a hallgatókat, ahhoz sok min­den hiányzik, főleg a tanerő. Egyes külföldi egyetemeken például minden 6—8—10 hall­gatóval külön fiatal nevelő foglalkozik. — A pécsi jogi karon? — Itt megoldható a fel­adat, mert a felsőbb évfolya­mokon csak 70—80 hallgató van. A megoldás: minden tan­szék körül évfolyamonként 8—10 növendék tömörül, ezek az illető tantárgy iránt a megkívántnál nagyobb ér­deklődést tanúsítanak, ök az­tán például a tárgy tudomá­nyos diákkörében feladatokat kapnak és egyénenként is be­járnak a tanszékre. A mi tanszékünk is 10—12 olyan hallgatóval áll szorosabb kap­csolatban, akiknek még a családi viszonyait, egyért) problémáit is egészében is­merjük. Ezekkel rendszeresen beszélgetünk színházról, köny­vekről, politikáról, így mód és lehetőség nyílik arra, hogy gondolkodásmódjukat alakít­suk. — A büntetőjog — tételes jog. Tehát paragrafusok tan­tárgya. Nem száraz emiatt az oktatása? — Tételes jog, igaz, de olyan jellegű tantárgy, mely a legszorosabb kapcsolatban áll az élettel, ezért a gya­korlatiasság itt nélkülözhe­tetlen. A hallgatókat felké­szíteni arra, hogy a nyomozói, ügyészi, bírói feladatokat jól ellássák, ehhez ismerjék a bűnözés helyzetét, az elköve­tés módozatait, a felelősség- revonás nehézségeit. A vezér­fonal: sohasem szabad csak a paragrafust nézni, hanem el­sősorban azt, hogy mögötte emberek vannak a maguk ezerféle életútjával, gondjai­val. Ez nemcsak humánum kérdése, hanem enélkül lehe­tetlen az ügy igazságos és méltányos eldöntése is. Ezért jó, hogy néhány éve a bün­tetőjog mellett kötelező tan­tárgy a kriminiológia is, amit én oktatok. Ennek a tárgy­nak a keretében foglalkozunk a bűnözés okaival, azokkal a társadalmi és személyi kö­rülményekkel, amelyeknek szerepük volt a bűnelköve­tésekben, továbbá a bűnözés megelőzésének jogi és társa­dalmi feladataival. E körben természetesen a bűnelkövető személyiségének kialakulását, életútjának feltárását is rész­letesen kell vizsgálni. — Mellőzve a jogi megha­tározást, lélektanilag mikor válik valaki bűnözővé? — Amikor az ember érték- rendszere eltér a társadalom által elfogadott értékrend- szertől, amikor el is utasítja azt, s határozottan és tuda­tosan szembeszegül vele és kialakítja a saját eszme- és értékrendszerét. Bűnözőnek senki sem születik, fokozato­san válik azzá. A folyamat rendszerint már a gyermek­korban megkezdődik. A gyer­mek először csak kifogásolja a társadalom értékrendjét. Például vágják valamire, s mivel azt nem szerezheti meg, elégedetlen lesz, majd pedig bírálójává válik annak a közösségnek, amelyik köve­telményeket támasztott vele szemben. Végül kielégíti vá­gyát, de a saját külön érték­rendjének megfelelően. Mond­juk lop. Ezek után nagyon sok függ attól, hogy az első ballépésnek milyen lesz a reakciója. Ilyenkor az a lé­nyeg, hogy sikerüljön a gyer­mekben olyan hatást kiala­kítani, hogy meggyőződjék tettének helytelen voltáról. De, ha például csak a dacot erősítjük benne, akkor elég egyenes úton indítjuk meg a bűnöző alkat kialakulásához. — Nagyon fontos problé­mák ezek — folytatja dr. Földvári professzor — mert büntetni nem nehéz, de meg­előzni igen. Én nem hiszek abban, hogy elrettentéssel tartósan csökkenteni lehet a bűnözést. Hazai büntetőjo­gunk ismeri például a halál- büntetést, de alkalmazása el­lenére sem csökkent számot­tevően az élet elleni bűntet­tek száma. Ügy tűnik, hogy büntetés végrehajtási rendsze­rünk — gondolok itt a sza­badságvesztés végrehajtására — is javításra szorul. A ha­zánkban felelősségrevont bűnelkövetők 35—38 százalé­ka visszaeső, tehát olyan sze­mély, akinek korábbi meg­büntetése nem volt eredmé­nyes. Ügy gondolom elenged­hetetlenül szükség van arra, hogy a büntetésvégrehajtási intézeteket ellássuk megfele­lően képzett nevelőkkel, pszi­chológusokkal. Az elítéltek őrzése még nem biztosítja nevelésüket, ehhez szakembe­rekre van szükség. — Tudományos munkái? — Tíz éve védtem meg kandidátusi disszertációmat a bíráskodás legnagyobb prob­lémáját jelentő bűncselek­ményi egység és bűnhalma­zat témaköréből. Egy példa ehhez ha valaki árut csem­pész be külföldről, akkor há­rom jogszabályt sért meg, mert csempészett is, üzérke­dett is és adócsalást is elkö­vetett. A kérdés: egy vagy több bűncselekmény miatt büntettesse-e meg az elkövetőt a bíróság? Határozott vélemé­nyem: a különválasztáshoz nem elég a többszöri tényál­lás. hanem többszöri társa­dalmi veszélyesség is kell hozzá. Azonkívül A halmazat és határesetei, valamint Az igazságszolgáltatás elleni bűn­tettek címmel írtam könyvet és most fejezem be a Bünte­tések tanát. Utóbbinak érde­kessége, hogy magyar nyel­ven nem jelent még meg olyan írás, amelyik a jogi szabályozás magyarázatát a kriminológiai szempontokkal egyeztette volna. Ezen kívül több mint húsz tanulmányt jelentettem meg. de aminek nagyon örülök: a kriminoló­giai egyetemi jegyzetet Vígh Józseffel, a pesti kar oktató­jával ketten írtuk. Megírásá­nál példakép nem állt előt­tünk, mivel valamennyi szo­cialista államban csak ezt követően jelentek meg ha­sonló tankönyvek. Ügy lát­juk, fel is használták írásun­kat munkájuk elkészítésénél. Elsőnek szögeztük le azt a tételt, hogy a szocialista vi­szonyok között létező bűnözés­nek is megvannak a mai tár­sadalmi, gazdasági, kulturá­lis viszonyokban rejlő Okai. A „kapitalista csökevényekre” való szokásos hivatkozást nem tartjuk elégségesnek, mivel a mai generációk gon­dolkodásmódját napjaink élet­körülményei inkább befolyá­solják. mtót az előző generá­ciók életét irányító társadal­mi körülmények. FÖLDESSY DÉNES Bán Valér t 1-L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents