Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-08 / 211. szám
1968. szeptember 8. Dunanttm naota 3 Közgazdasági kérdések a pártoktatáskán A gazdasági élet napirenden lévő változásai széles körben megnövelték a közvélemény érdeklődését a közgazdasági problémák iránt- Érthető, hogy az utóbbi években a pártoktatásban is mind nagyobb súllyal szerepelnek gazdasági, közgazdasági ismeretek. Ez nemcsak az idevonatkozó tanfolyamok, mint pl. a „Politikai gazdaságtan”, a „Gazdaságpolitikai tanfolyam”, Világgazdasági tanfolyam” stb. számának növekedésében és a hallgatók létszámának emelkedésében mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az oktatás színvonalát érintő követelmények is megnőttek. Az oktatási év kezdete alkalmat ad arra, hogy az ezzel kapcsolatos problémák egyikét- másikát sorravegyük. Az összetétel nem kielégítő Elsősorban azt tartom indokoltnak megemlíteni, hogy a gazdasági jellegű konferenciák résztvevőinek összetétele a számszerű növekedés ellenére még nem mindenütt kielégítő. Általában a megfelelő marxista előképzettséggel rendelkező párttagok és pártonkí- vüliek jelentkeznek ezekre a tanfolyamokra, főként azok, akiknek szakmai beosztása is indokolttá teszi ezirányú ismereteik bővítését. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezeken a tanfolyamokon még aránylag kevés a termelőüzemek középvezetőinek (és vezetőinek) száma. Természetesen azok, akik az állami oktatás keretében valamelyik közép- vagy főiskolán folytatják tanulmányaikat, elfoglaltságuk miatt nem mindig vehetők számításba, azonban sokan vannak, akiknek nincs ilyen kötelezettségük, mégsem kapcsolódnak be a konferenciák munkájába. Ennek az egyik nyíltan nem mindig kimondott oka az úgynevezett tekintélyféltés. Ugyanis többen úgy vélik, hogy a „főnöki presztízst” károsan befolyásolná, ha a beosztottakkal kellene egy szemináriumon számot adni a tanultakról. Ez az érv nehezen fogadható el, hisz a tekintély nem olyan dolog, amely deklarálással, kinyilatkoztatással jön létre, hanem számos tényező: emberi magatartás, tudás, példamutatás stb. útján valósulhat meg. És ebből kiindulva a vezető ideológiai képzésben való részvétele — akár mint oktató, vagy hallgató — nem csökkenti, hanem inkább növeli tekintélyét. A másik indok, amivel a távollétet magyarázzák az, hogy a főiskolán, egyetemeken folyik marxista képzés, és akik ilyen végzettséggel már rendelkeznek, tanulták, ismerik a tanfolyamok anyagát- Ez a nézet sem állja meg a helyét, hisz közismert, hogy korunk egyik jellegzetessége a különböző tudományok — köztük a társadalomtudományok — dinamikus fejlődése, és ami tegnap még korszerűnek számított, ma már szinte elavultnak látszik. Egy rövid évtized vagy pár év alatt kicserélődik a korábban tanultak egy része. Uj fogalmak, új nézetek jelennek meg, amelyek feltétlenül megkövetelik ismereteink bővítését. Talán legtöbb példát erre napjaink eseménye, a folyamatban lévő gazdasági reform szolgáltatja. Aki öt-hat éve vagy ennél régebben fejezte be tanulmányait, rövid tájékozódás után rájöhet arra, hogy bizonyos gazdasági kategóriák, mint pl. a tervezés, hitel, ár, piac, világkereskedelem stb. új értelmet, új tartalmat kaptak és bizony a korábbi ismeretek átértékelendők. De az elméleti alapok felfrissítésén túlmenően indokolja a gazdasági vezető és középvezető rétegek nagyobb arányú bekapcsolódását a szóbanlévő tanfolyamokra gazdaságpolitikánk elvi és gyakorlati kérdései széleskörű megismerésének szük- «égessége is. Ezek a tanfolyamok elsősorban ezekkel a korábbi években kissé háttérbe szorult témákkal foglalkoznak és jelentős segítséget adhatnak ahhoz, hogy a népgazdasági érdekek a vállalati, helyi lehetőségek felhasználása útján eredményesebben valósuljanak meg. Az operatív gzadaságpoliti- ka, vagy másként a gazdaság- politikai gyakorlat napi feladatként is jelentkezik és az ebben való eligazodás a termelés irányítóival szemben alapkövetelmény. Ezért nem lehet közömbös számunkra, hogy az említett réteg milyen arányban és intenzitással vesz részt a pártoktatásnak ebben az ágában. Nem túlzás azt állítani, hogy a gazdaságpolitikai kérdések megismerése az adott szakmára vagy üzemre való „adaptálása” a szemináriumok, konferenciák sokoldalú véleménycseréje révén csak hasznos lehet a vezetés részére. A tanfolyamok színvonala Az előzőkben megfogalmazott igényekből adódnak a tanfolyamok színvonalával kapcsolatos követelmények is. A közgazdasági kérdésekkel foglalkozó konferenciák nem ismeretterjesztő propaganda szemináriumok; (ezt a feladatot más tanfolyamok oldják meg), hanem a pártoktatás magasabb szintű formái. Ez megnyilvánul a résztvevők előképzettségében, az oktatók marxista műveltségében, a sorrakerülő témák súlyában és a felkészüléssel kapcsolatos követelményekben egyaránt- Annak ellenére, hogy a tanfolyamok átlagszínvonala az elmúlt évben jelentősen javult, még több akadálya van a további fejlődésnek. E tekintetben elsősorban az ú. n. „rutinmunkát” lehet kifogásolni. Ez alatt az egyes tézisek megfogalmazásának definíciókba rögzített betanulását értem, amely bizonyos mértékben a dogmatikus szem lélethez vezethet. Közismert, hogy a definíció nem lehet tökéletes, vagy teljeskörű és a túlzott leegyszerűsítés mintegy megkövesíti a gondolkodást, holott a legegyszerűbbnek tűnő fogalom is sok problémát tartalmazhat. A közszájon forgó, naponta használt kategóriák bármelyikét is választjuk állítsunk bizonyítására, azt láthatjuk, hogy lényegük megértéséhez sokoldalú elemzésre, gondolkodásra van szükség. Akár a gazdaságosság fogalmát, vagy éppen a termelékenység meghatározását, vagy a szocialista piac kérdését vesszük szemügyre, (de még szá mos más fogalmat is sorrave- hetnénk), azt látjuk, hogy az értelmezésük nem annyira leegyszerűsíthető, mint azt sokan szeretnék. Ebből az a követelmény származik, hogy nem elegendő csak a vezérfonalat jelentő összefoglaló jellegű szemináriumi füzetet elolvasni, hanem szükség van a javasolt irodalom — a rendelkezésre álló időhöz mért — tanulmányozására is. A választék tekintetében nem lehet kifogás, hisz közgazdasági irodalmunk bő terméséből adódik alkalom a választásra. A Társadalmi Szemle, a Köz- gazdasági Szemle mellett még napilapok (az utóbbi időben az irodalmi folyóiratok is!) bőven foglalkoznak a tanfolyamok anyagához közvetlenül kapcsolódó témákkal. De az irodalom megléte mellett több alkalom nyílik arra is, hogy a különböző társadalmi szervek rendezésében az e téren ismert szakemberek előadását meghallgassuk. Sajnos, az a tapasztalat, hogy ezeknek a rendszerint színvonalas előadásoknak jóval kevesebb a hallgatója, mint amennyiünk számára ez szükséges volna. Természetesen tudomásul kell vennünk a rendelkezésre álló idő korlátozott voltát, azt, hogy az irodalom tanulmányozása vagy egy előadás meghallgatása a szabad idő tér- _ hére megy, de ennek ellenére sem látszik túlzott követelménynek, ha nagyobb igényekkel lépünk fel, mint eddig. Pártszerű vitafórumok A továbbfejlődés problémái között kell megemlíteni a tanultak visszaadásának kérdését is- A korábbi években alkalmazott számonkérés, rákérdezés egy lényegében öntudaton alapuló részvételnél túlzásnak bizonyult, de ugyan így túlzottnak látszik ma a teljes fakultativitás is. A konferenciavezető pedagógiai érzéke, a hallgatósággal való kapcsolata sokat jelenthet a megfelelő módszerek kialakításában, de miután a tapasztalatok szerint az aktivitás szemináriumonként erősen eltérő, időszerű volna, ha megtalálnánk annak módját, hogy reális képet kapjunk a tanultak megértésének helyzetéről. A magasabb fokú pártoktatási forma feltételezi a magasabb öntudatot is, de az aktivitást önmagában ez még nem biztosítja. Az egyén beállítottsága a „felelő lélektana” mellett a kollektíva légköre (a helyes módszerekkel együtt) az, amely ebben legtöbbet segíthet. Ezért arra kell törekednünk, hogy a konferenciákat olyan pártszerű vitafórumokká építsük ki, ahol a vélemények sokoldalú cseréje segíti elő a hallgatóság marxista műveltségének növelését, a kérdések megismerését. Olyan gazdasági és elméleti problémák vannak ma soron, amelyek megismerése és megoldása egyaránt szolgálja a társadalom és az egyén érdekeit is. Ebben sokat segíthet a káderek ideológiai színvonalának növelése, amely a most kezdődő oktatási év egyik alapvető feladata. Dr. Nagy József, a megyei pártbizottság titkára. Tanévnyitás a felnőttek iskoláiban Az 1968—69-es oktatási évet ezen a héten nyitották meg a dolgozók középiskoláiban is. A dolgozók általános iskoláiban általában szeptember közepén kezdődik a tanév: a mezőgazdasági vidékeken működő öthónapos iskolákban azonban csak október végén, november elején. A mostani oktatási évtől az alapismereti tanfolyamokon, továbbá az esti és levelezőtagozat osztályaiban már valamennyi tárgyat az új reform-tanterv alapján s az új tankönyvekből tanítanak. A Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában tegnap délben megtörtént a 203 elsőéves orvostanhallgató ünnepélyes fogadalomtétele. Dr. Szabó Dezső oktatási rektorhelyettes intézett beszédet az új hallgatókhoz, majd sor került a hallgatók eskütételére. loronypince a Batthyány utcában Még a piactérről úgy tűnik, mintha rányúlna a daru gémje a Rózsa Ferenc utcára, és már fel is ötlik az emberben az aggodalom: ide épül majd — a legfrissebb elképzelések szerint legalábbis — a vasúti felüljáró és nyilvánvaló, hogy a toronypince útban lesz. (Vagy a felüljáró?) De a látvány szerencsére csalóka. A két létesítmény szépen megfér majd egymás közelében. A bejárat a toronypincéhez a Batthyány utca 2/4 alatt van. Ez volt a hajdani Albert- falvi Vegyigyár pécsi üzeme, most már néhány esztendeje az Állami Pincegazdaság tulajdona, palacküzeme. Sólyom György, az üzem vezetője régi jó ismerősöm. Igaz, annak idején jártam itt utoljára, amikor az átvétel volt, amikor még a mai automata gépsoron dolgozó asz- szonyok téglát és maltert ÚJDONSÁG! Időt, fáradságot takarít meg, ha festéshez, meszeléshez, pcrmctlé készítéséhez és fertőtlenítéshez száraz oltott mészport használ 15 liter víz hozzáadásával percek alatt 20 kg. mésztej készíthető Kapható 5 kg-os papírzsák csomagolásban a kiskereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek boltjaiban. 135 lépcső vezet a tetejére Üvegfalú bemutatóterem 54 bordóbau 32 500 hektó bor hordtak az ideiglenes átalakításhoz. A telep ma rendezett, itt-ott parkosított, de hátul, ahol a Dunaújvárosi Állami Építőipari Vállalat a toronypincét építi, persze hogy van némi természetes rendetlenség. — Pincét fölfelé építeni? — Nincs is ilyen még az országban. Ez az első. Mint minden építkezésen, itt is először megfúrták a talajt, pontosabban még a programozás időszakában. De mert a városnak eme része lapályon fekszik, feltör a talajvíz, és ha nem, pincét ide építeni már azért sem lehetne, mert nincs terjeszkedési lehetőség. így hát a pincét a földszinttől fölfele kell építeni. A torony-pince tervét egy asszony készítette, Schiller Pálné, a Kaposvári Tervező Vállalat mérnöke. Az építkezés csoportvezetőjével, Witt Józseffel próbálunk bejutni a toronyba. Azért próbálunk, mert eléggé szűk a bejárat most az építkezés alatt. A bejárat kicsit a betonbunkerre emlékezteti az embert. Aztán bent a torony közepén beton csigalépcső vezet felfelé. A padlózaton víztócsába lépünk, amint a betonozókkal kerülgetjük egymást. — A borospincék hűsek. De ez a beton kolosszus a maga hat emeletnyi magasságával feltehetően átengedi a Nap melegét — mondom Sólyom Györgynek. — A tervezők szerint nem, és biztos így is van. Pedig nem lesz itt semmiféle légkondicionáló berendezés. A boroknak megfelelő optimális hőmérsékletet, amit „pincehőfoknak” mondunk, plusz 12—14 Celsius. Ez itt is meglesz. A szigetelés itt a lényeg, És ez nem is bonyolult. Nézzük csak a rétegeket, szend- vics-szerűen egymást fedik. A köralakú — azaz hogy nyolc- szöglet-alaprajzú — torony közepétől induljunk kifele. EiőSZU1 Illeted d CSifcdieíJCöU. Cdután a kezelőtér, onnét ágaznak el kifelé sugárszerűen a cementhordók. A hordók külső fala után 20 centiméter üres tér, majd 30 centiméter vastagságú blokk-téglafal következik, utána ismét légtér, de csak 5 centiméter vastagságban és végül a legkülsőbb réteg: alumínium hullámlemezzel borítják az egész tornyot. Az alumínium borítást egy másik vállalat végzi majd el. Persze még ebben az esztendőben, mert az év utolsó napján lesz az ország első toronypincéjének átadása. — Tehát az idén termett borok egyrésze már idekerül? — Igen. A toronypince harminckétezerötszáz hektoliter bor befogadására alkalmas. Persze itt nem is elsősorban tárolásról van szó. Mert mi célból is épül ez a létesítmény? A pincegazdaság a palackozásra (amely itt történik a telepen) kiválogatott borokat a toronyba beépített 54 különböző űrméretű cementhordókban pihenteti. — Ugyanis a bor palackozásra való alkalmasságának fontos feltétele a pihent állapot. A pincegazdaság jelenleg szétszórtan meglévő tárolóhelyei a pihentetésre aligha adtak lehetőséget, márpedig ez minőségi követelmény. Nos, a pihentetés után stabilizálják a bort és végül palackozzák. Az építményről még annyit, hogy a torony átmérője 14.50 méter, de a talapzaté 20 méter. Jelenleg már az ötödik emeletet építik, még egy emelet hátra van és a torony tetején üvegfallal körítve egy nagyon szépen berendezett bemutatóterem lesz. Többek között itt bonyolítják le majd az üzletkötéseket. Bizonyára sikerrel, bár a „bemutatott” portékáért meg kell szenvedni, hiszen a földszinttől a teremig 135 lépcsőt kell megjárni. Lefele... már könnyebb lesz. Éppen fordítva, mint egy igazi pincénél... Rab Ferenc LOTIO A 36. heti lottó játékhétre beérkezett összesen 5 641 208 darab lottószelvény, öt talála- tos szelvény nincs. Négy találatot 13 fogadó ért el. nyereményösszeg egyenként, a nye- reményilleték levonása után 260 363 forint. Három találatot 2208 fogadó ért el, a nyereményösszeg egyenkint a nyereményilleték levonása után 766 forint. A két találatos szelvények száma 88 275 darab. Nyereményösszeg egyenként 20 forint. I A
