Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Dimes ntmi naeto 1968. szeptembtt 29. A múzeumi hónap elé A minden év októbe­rében megrendezésre ke­rülő múzeumi hónap be­vonult kulturális életünk hagyományai közé. Köz­véleményünk számontart- ja, várja, igényekkel lép fel vele szemben. A mú­zeumi hónapok valóságos seregszemlévé váltak, amelyeken múzeumaink, ezek a korábban eléggé elszigetelt, a maguk szűk világában élő intézmé­nyek, szélesre nyitva ka­puikat, sokoldalúbban, fi- gyelemkeltőbben enge­dik látni munkájukat, célkitűzéseiket és ered­ményeiket, mint külön­ben. A múzeumi hóna­pok olyan értelemben is hagyománnyá váltak már, hogy kezdik levetni kez­deti hibáikat, egyre újabb és újabb, eredmé­nyesebbnek vélt ismeret­terjesztő-népművelő for­mákkal, módszerekkel kísérleteznek. Az elmúlt években több fontos irányelv szü­letett ezeknek alapján a múzeumi hónapok szer­vesebben illeszkednek nemcsak egy-egy város, megye, de összefüggése­ikben és összességükben az egész ország ismeret­terjesztő-népművelő mun­kájába. Ez nemcsak kül­sőségekben, szervezeti formákban jelentkezik, hanem azonos témakö­rökben, mint például most a Magyar Tanács­köztársaság 50. évfordu­lója, és a korábbinál ma­gasabb színvonalú tarta­lomban, amelyet pedagó­giailag is jobban adunk közre. Az idei, a most induló Pécs-Baranyai Múzeumi Hónap I960 ismét akárcsak tavaly is — szá­mos országos jelentőségű pécsi, illetve baranyai ünnepséggel párhuzamo­san kerül megrendezés­re. A múzeumi hónap alatt rendezik meg a Kerámiai Biennálét, a Pécs-Baranya! Játékfilm Szemlét, a Zsolnay-gyár centenáriumi ünnepsé­geit, hogy csak a leglé­nyegesebbeket említsük. Ez a körülmény fokozott igényességet, az eddiginél tartalmasabb, magas szín­vonalú munkát kíván a múzeumok dolgozóitól. Éppen ezért idei múzeu­mi hónapunk műsorának összeállításánál első és legfontosabb szempon­tunk volt, hogy rendez­vényeink színvonalasak, tartalmilag gazdagok, erő­teljesen nevelő- hatásúak legyenek; Semmifélekép­pen sem kívánunk ver­senyezni az égyéb ren­dezvényekkel, mégkevés- bé elkülönülni tőlük, sőt, kiegészítve őket, velük a legszorosabb egységben kívánjuk az egységes is­meretterjesztés-népműve­lés céljait szolgálni. Ezúttal is próbálko­zunk új formákkal, új módszerekkel is. Az idén a múzeumi klubfoglalko­zásokat kívánjuk széle­sebb körben megrendez­ni. Azt várjuk tőlük, hogy a társadalom leg­különfélébb rétegeiből gyarapítjuk a múzeumi munka iránt érdeklődők számát, hogy a múzeu­mok munkájáról, felada­tairól, eredményeiről mi­nél többen tájékozódja­nak. Néhány kimagasló ren­dezvényünk is lesz; az ibaíai pipamúzeum, xa sellyei ormánsági talpas- ház megnyitása, a Zsol- nay kerámia kiállítás új- járendezése, a kerámiai tudományos ülésszak. A közönségtől pártfogást, munkánk megbecsülését, a múzeumok nyújtotta lehetőségek minél na­gyobb kiaknázását kér­jük. Dankó Imre A tsz-beruházások terén ez az év, ha lehetséges még több problémát hozott, mint az előzőek. Az év elején a beruházások indulását nagy­ban késleltette az új beruhá­zási rendszerre történő átté­rés körüli tájékozatlanság, a rendeletek és utasítások kése­delmes megjelenése. Ugyan­akkor az 1028-as kormányha­tározat hatására rendkívüli mértékben megnőtt a beru­házási kedv, különösen a ki­emelt ágazatoknál. Az 1967. évi 173 millió forinttal szem­ben, ez évre — mint később kiderült, irreálisan magas — 402 millió forint értékű be­ruházás megvalósítását ter­vezték a tsz-ek. A körülmé­nyek mérlegelése után ezt az összeget később 309 millióra csökkentették. De ma , mér bizonyos, hogy az év végéig, legfeljebb 65—'70 százalékát használják csak fel. Források és arányok Az új beruházási rendszer alapelvének megfelelően ez év január 1-től megszűnt a hite­lek elsődleges volta. A fenti összeg forrásainak zöme — 145.3 millió forint — saját erő és — 135.7 millió forint — ártámogatás. A ta­valyi 74.2 millióval szemben az idén a bank már mind­össze 28 millió forint hitelt adott1 a tsz-építkezésekhez. A beruházási igény az építke­zések terén a legnagyobb, ezt mutatja az, is, hogy a 309 millióból 239 millió forintot építési célokra. kívánnak fel­használni a tsz-ek, gép és gépi felszerelések vásárlására 59.3 milliót, és ültetvénytelepíté­sekre mindössze 10.5 milliót. A nagy építési kedvet' mindenekelőtt a kiemelt ága­zatokhoz kapcsolódó magas — 70 százalékos —ártámogatás' okozta. A két kiemelt ágazat, a szarvasmarhatartás!: és sér­téstartási üzemág fejlesztésére összesen 145.6 millió forintot, vagyis az építési beruházások közel 61 százalékát fordítják a szövetkezetek. A tsz-ek mindenképpen ki akarják használni a .70 százalékos ár­támogatás adta építési lehető­ségeket, ezért igyekeznek, hogy az év még hátralévő részében minél több létesít­mény kivitelezését megkezd­jék. Kapacitás- és anyaghiány Kérdés, hogy a rendelkezés­re álló anyagi-műszaki bá­zis mit tesz lehetővé? A tsz építkezések túlnyomó részé­nek lebonyolítója a MEZÖ- BER tájékoztatása szerint már a tervezésnél is jelentős a lemaradás. Erre az évre 360 létesítmény tervezésével bíz­ták meg a tsz-ek a MEZÖ- BER-t, s ezek közül 200-nál változtattak eredeti elképze­lésükön. Emiatt új tervdoku­mentációkat kellett készíteni — a fel nem használt tervek díja meghaladja az 1 millió forintot —, s ezért a létesít­mények közel 30 százaléká­nak még ma sincs kész ter­ve. A tsz-építkezések 60.8 ■ szá­zalékát a saját épitőbrigá- dok, 16.4 százalékát a Tö- VÁL-ok és 22.8 százalékát állami vállalatok végzik. A fő kivitelező kapacitást tehát a tsz-ek saját brigádjai ké­pezik. A tsz-ekriek ahhoz, hogy 145.3 millió forintos termelésiérték-tervüket tel­jesíteni tudják, legalább 1500 építőipari dolgozóval kellene rendelkezniük^ ezzel szemben ennek a létszámnak . mintegy felével rendelkeznek csak, amibp.l az következik, hogy az. építési' munkáknak is mint egy a felét .tudják elvégezni, a többi a jövő évre húzódik majd át, A kapacitáshiány csak sú­lyosbítja az immár krónikus­sá vált építőanyag-hiány is. Egész éven át hiány volt kü­lönböző betonvasakból, előre­gyártott ; vásbéton ' elemekből és hüHámpahíból.”1' Időnként hiány jelentkezik cementből, téglából, cserépből és egyéb fontos cikkekből, víz- és vil­lanyszerelési anyagokból. ‘ A tsz-ek és a MEZÖBER elé­gedetlenek az AGROKER ez irányú tevékenységével, janu­ár 1 óta ugyanis ez a válla­lat forgalmazza a tsz-épít- kezésekhez szükséges anya­gokat, azonban még a reális igényt sem tudja kielégíteni. Teendők a jövőben E problémák egy része or­szágos jellegű, néhányon azon ban helyileg is lehetne eny­híteni, a jövőben. Gyorsítaná a beruházások menetét, ha a tsz-ek megbízásaikat nem az utolsó percben, hanem még a tárgyévet megelőzően ad­nák le, hogy a kivitelezési tervek időben elkészülhesse­nek. A tsz-ek által létreho­zott építési TÖVÁL-okat na­gyobb mértékben kellene be­kapcsolni a tsz-építkezések kivitelezésébe, hiszen ezért lettek létrehozva, ennek elle­nére ezek kapacitásuk jelen­tős részét még ma is tsz-en kívüli tevékenységben, fpisz­éknek és egyéb megrendelők nek végzett munkákban kötik le. Bővíteni kellene a tsz-ek építőanyag-előállító tevékeny­ségét — homok, kő, kavics­bányák, téglaégetők stb. — hogy ezzel részben függetle­níteni tudják magukat az or­szágos anyagellátási gondok­tól. — Rné — TÓPARTON (Szokolai felvétele) „Az égből jött “ Argentínában járt mohácsi szemtanú sevgtés előtt a #z ámliábörú „harcosai**. Az Égervölgy csendjét teg­nap vidám gyerekkacaj verte fel már korán reggel. Egész­napos, kirándulással, egybe-. .kötött járőrversenyt és szám- háborút rendezett ’ a Tanár­képző Főiskola Gyakorló IskO1- lája, mintegy 7Ö0 iskolás és 12 határőr részvételével. Erdei Tibor főtörzsőrmester vetélé­sével a határőrségtől elhoz­tak néhány, rádiót, , hogy a csapatok igázi „kapcsolatot tarthassanak. fenn. -egymással a bokrokban. A számháború­ban a VII-—VIII, osztályosok vettek részt, ,az ákadályvgr-. seny küzdelmei pedig'az V— VI. osztályosokra vártak. A verseny után a VII—VIII-os úttörők a határőrökkel beszél­gettek. Egy-egy rajnak egy határőr volt a „vendége”. A katona—úttörő találkozó e legtermészetesebb formája le­hetőséget nyújtott a sok ki­váncsi gyereknek mindenféle kérdés feltevésére, a katonák pedig beszámolhattak a kato­naélet szépségeiről. Az akadályverseny győztes őrsei, játékokat, labdákat és őrsi naplót kaptak, a szám­háborúzok harci kitüntetésé: cukorka' volt. Dévényi Rezsőné mohácsi lakos, nyugdíjas, a Textil­hulladék és Fonalosztályozó Vállalat épületében lévő orvo- ri rendelő írnoka 24 év óta nem látott öccséhez ment látogatóba ez év márciusá­ban, Argentínába. Az útról nemrég érkezett haza. Elém teríti a La Capital című argentin napilap június 22-i számát, amelyet magával hozott. Az újság csaknem egy egész oldalas, fényképes ri­portot közöl egy különös ese­ményről. — Én nem az újságból ér­tesültem erről a szinte hihe­tetlen eseményről, hanem a szemtanúja voltam — mond­ja. — öcsémmel országjá­rásra indultunk és júniusban érkeztünk a tengerparti Mi­ramar üdülőhelyre. Nagyon szeretem a tengert, így aztán a tengerre néző 12 emeletes szálloda egyik szobáját vet­tük ki, június 21-én. Aznap éjjel nem aludtam, hanem ültem a karosszékban és az üvegfalon át gyönyörködtem a holdsütötte tenger hullám­zásában. Pihentető, csendes éjszaka volt. Egyszercsak va­lami különös fényt láttam az égbolt felől a földre hullani. Mintha egy autó reflektorá­nak fénysugara „söpört” vol­na végig a szobámon.' . A fényt sziszegő hang kísérte. „Mi volt ez a fénysugár!? — kérdeztem öcsémtől” — „Biztosan valami üstökös le­hetett” mondta. Én úgy lát­tam, hogy tőlünk mintegy másfél kilométerre „csapó­dott” le a fény. „Nézzük meg” T- mondta öcsém. Azonnal autóba ültünk, s alig 2—3 perc .múlva egy utcakereszte­ződéshez értünk. Abban a pil- : lanatban onnan a kereszte­ződés helyéről egy gömbala­kú fényes testet láttam fel­szállni sziszegő hang kíséreté­ben, majd gyorsan eltávolo­dott az ég felé. Az öcsém is látta. De akkor már nemcsak mi voltunk ott, hanem egy­más után érkeztek az embe­rek, ki autóval, ki gyalogo­san. Szótlanul hallgatom. — Látom, kételkedik — folytatja. — Itt ez a fiatal­ember — mutatja az újság­ban a fényképet — mesélte, hogy kerékpáron ment haza­felé, s amikor ehhez a hely­hez ért. előtte szállt le ez a fényes tárgy. Ijedtében le­esett a bicikliről. Az esemény pillanatában még 2—3 ember volt a helyszínen, akiit arról számoltak be, hogy ebből a fényes, gömbalakú testből egy ember szállt ki, akinek telje- j sen „földi ember formája i volt”. Mondott, vagy kérde­zett valamit, de nem értették. Az ottlévők akkor segítségért kiáltoztak. A kiáltozásra visz- szaszállt a fényes testbe és felrepült. Ebben a pillanat­ban érkeztünk oda. Az embert már nem láttuk, de a fel­szálló féhygömböt igen ... — Ha leszállt, akkor a le­szállás helyén valami nyomot kellett volna találni — mon­dom. — Találtunk is! Ez az utca nem aszfaltozott, hanem egy­szerű földút volt. A földön egy 80 centi mély lyukat ta­láltunk, a lyuk körül pedig körülbelül 18—20 méter át- méretben köralakban meg- nyomódott a föld. A tárgy alapjának nyoma Szépen ki­rajzolódott. De nemcsak „egy­szerű” nyom maradt utána, hanem a leszállás helyén a föld szinte porrá égett, fekete, púderfinomságú porrá. Ebből a porból hoztam is haza egy evőkanálra valót. .. Nem tudok mit szólni a hallottakhoz, csak nézem az újságot, a riportot illusztráló fényképeket, amelyek az ese­ményt tárgyaló embercsopor­tokról készültek, a fényes tárgy rajzát, amelyet elmon­dás alapján rajzoltak és kö­zölte az újság. A szóbanlévő gömb alakú test tetejéből — csiga szarvaihoz hasonló — két rúd áll ki, amelyek kis gömbben végződnek. — Nem hiszi amit mon­dok? — kérdi. — őszintén szólva én is kételkednék, ha valaki nekem mesélné. De én láttam. És mások is. Másnap reggel már ott volt a rádió, televízió, készítették az inter­júkat. Széttárja a kezét. — Higgye el. hogy nem va­gyok képzelődő asszony, tu­dok hullócsillagokról, üstökö­sökről, meteorokról... De ez valóban a égbolt felől jött, leszállt, aztán elrepült... Az újságíró most mit mond­jon? Garay Ferenc Tib mint ezer nyeremény a lelté hétfői jutalomsorsolásán A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság hétfőn, a Nádor utcai -székházában rendezi a I/ottó szeptemberi jutalom sorsolását. A húzáson a 38. játékhét szelvényei között ösz- szesen 1022 tárgynyereményt sorsolnak ki. Főnyeremény­ként ezúttal 2 háromszobás öröklakás, egy Wartburg de Luxe és egy Skoda 1000 NB személygépkocsi jut a legsze- lencsésebb lottózóknak. — Az egyetemi demokrácia. Dr. Adám Antal, a Pécsi Tu­dományegyetem Állam- és Jog tudományi Karának profesz- szora tanulmánysorozatot írt az egyetemi demokráciáról. Á sorozat első része a Felsőok­tatási Szemle szeptemberi szá­mában jelent meg. — A világirodalom remekei címmel két sorozatot is indí­tott a Magvető Könyvkiadó. ] Az egy'k két, a másik három ! éven át jelenteti meg a leg- J kiemelkedőbb műveket. Most j harmadik sorozat is indul, ez ! a válogatás több vonatkozás- 1 ban is kiegészíti az első két- I tőt és formában, külsőben is modernebb. i Tüzelés, rossz hatásfokkal 1. Az olaj kályhák és az olaj- kazánok a tapasztalat szerint a szükségesnél kétszer, néha háromszor több olajat fo­gyasztanak. 2. A központi fű­tőberendezések kazánjai a KNEB megállapítása szerint a kazángyárak 70—72 százalé- ; kos szavatolása ellenére a gyakorlatban csak 35—45 szá­zalékos hatásfokkal dolgoz­nak. Ezért a fajlagos fűtési díj — még az 1966. áprilisi szánár-emelés előtt — általá­ban köbméterenként 8,72— 18,08 forint között alakult. 3. Az ipari kazánok égéshatás­fokát a hagyományos műsze­rekkel csak nagy felkészülés után lehet ellenőrizni, ez pe­dig az üzemekben nem min­dig lehetséges. 4. A kevés beruházási költséget igénylő gáz és olaj központi légfű­tések ós azok olcsó üzem­költségeinek biztosítása ... Ez a négy téma szerepel azon az előadáson, amelyet az Energiagazdálkodási Tudomá­nyos Egyesület pécsi csoport­ja rendez október 3-án, csü­törtökön du. fél 5 órakor a Technika Kárában. Az előadó: Remin iczky Károly nyugal­mazott főmérnök. Budapest. Az előadást műszeres bemu­tató követi. Ismét sok lesz az áthúzódó beruházás Rakefajelre indulnak a csapatok Számháború és járőrverseny az Égervölgyben

Next

/
Thumbnails
Contents