Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
19M. szeptember 29. Dtmontmi ncet»to 3 A reform szellemében dolgoznak Beszélgetés Nagy Sándor elvtárssal, a MÉSZÖV elnökével Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek az á'lami kereskedelem mellett a megye legjelentősebb kereske- aelmi szervezetei. Sok tag és dolgozó tevékenykedik a városi lakosság ellátásán, termeltetnek és felvásárolnak. Erről a sokoldalú munkáról beszélgettünk Nagy Sándor elvtárssal, a MÉSZÖV elnökével. bet tudunk hálózatfejlesztésre fordítani, összegszerűen körülbelül 26 millió forintot szánunk erre a célra, a jövő évben már valamelyest több lesz. — Hogyan érintette a föld- művesszövetkezeteket az új gazdaságirányítási rendszer? — Röviden: élve az új jogokkal, önállóbban, kezdeményezőbben dolgozunk. Hasznosítottuk az öt kísérlettel megbízott szövetkezetnél szerzett tapasztalatokat. Ennek megfelelően alakítottuk a felvásárlás rendszerét. A MÉK-et men tcsítettük a vidék ellátása alól, a kirendeltségeket átadtuk a helyi szövetkezeteknek. A MÉK elsősorban Pécs ellátását szervezi, a társmegyékbe szállít, exportál és 'kapcsolatot tart az iparral. Ezzel egyidőben fokozatosan növeltük, és ma már általánossá tettük a boltokba történő közvetlen szállítást, a kijelölt szövetkezetek meghatározott üzletekbe küldik az árut. Kevesebb a központi raktározás, le-felrako- tíás. Lehetővé vált, hogy boltjaink közvetlenül a termelőktől is vásárolhassanak. Pécsett úgynevezett „fő-bolíosi” rendszert alakítottunk ki, egy-egy nagyobb üzlethez 2—3 kisebb tartozik, s a „fő-bolt” felel ezekért. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult Jelentős forgalmat bonyolítunk le vegyescikk felvásárlásban is. Ez év első felében 60 százalékkal több baromfit sdtunk el, mint a múlt év hasonló időszakában. A szövetkezetek ma már közvetlenül szerződést köthetnek a megyei vállalattal, sőt Bere- nenden saját keltető üzemet létesítettünk. Összesen 49 baromfitenyésztő szakcsoport működik a megyében, a legfőbb állománnyal látjuk el valamennyit. A nyúl, baromfi és tojásfelvásárlás forgalma mintegy 27 százalékkal volt magasabb, mint 1967 első félévében. — Hallani olyan véleményeket. hogy a MÉSZÖV nem fordít kellő gondot a falusi hálózatfejlesztésre. — Aki falun jár és él, az tudja, hogy az elmúlt években mennyi mindent tettünk. Boltjaink, vendéglátó egységeink általában kulturáltak, a sok új iparcikküzlet, áruház, presszó, kisvendéglő a városiakkal is vetekszik. Persze, korántsem vagyunk elégedettek, de figyelembe kell venni. most már mindjobban, a jövedelmezőséget is. Az elért szintet feltétlenül megtartjuk és a szükségletnek megfelelően további fejlesztésre is sor kerül. Hogy csak néhányat említsek a sok közül: Siklóson előkészítés alatt van az áruház, Sásdon egy lakóépület földszintjén az üzletsor, Pécsvá- radon vendéglátó egység szerepel a tervben, Bikaion falatozó, Dunafalván ABC áruház, Nagykozárban, Magyarsarlóson vegyesbolt. Úgy gondolom, helyes az a törekvésünk, hogy a falusi fejlesztés mellett a városokban is megjelenünk és megpróbáljuk ellensúlyozni a másutt fellépő veszteséget. Pécsett építünk egy áruházát, Mohácson ABC áruházat, Komlón úgyszintén egy reprezentatív üzletet. Ez nem hát rányos a falunak, hiszen a jövedelem az egész szövetkezeti mozgalomé. Ugyanakkor versenytársai leszünk az állami kereskedelemnek, s ez ismét a lakosság érdekét szolgálja. — Mayen » Következett kereskedelem árpolitikája: — Mi szolid árakkal dolgozónk. Alapelvünk: nagy forgalom, tisztességes haszon. Például vendéglátó egységeink sem érvényesítik a megállakedelml lorjaiomí — A múlt évben országosan felsők voltunk. A remény megvan arra, hogy ebben az évben sí megtartsuk a vándor- V.ászlót, hiszen a szövetkezetek a múlt évinél 12 százalékkal több árut adtak el, s így m. szövetkezeti kereskedelem fejlődése meghaladja a megyei átlagot. Az új gazdaságirányítási rendszer késztetett bennünket arts, hogy az ipar- rikk árusítás megjavítása érdekében megvalósítsuk az úgy r evezett „bokrositast”. Egy- egy szaküzlet több kisebb boltot lát el tartós fogyasztási cikkei. A kis falusi vegyes - bei tok a helyi igényeknek megfelelően megrendelik a hűtőszekrényt, tv-t, vagy más cikkei, s ezeket a főbolt kiszállítja az érintett községbe. Emel * módszerrel már az elmúlt évben hatmillió forinttal növeltük a forgalmat. A boltvezetők egyúttal üzletszerzők is, érdekeltek abban, hogy felkutassák a lakosság kívánságait, ha kell, szinte rábeszélik őket az áru vásárlására. — Uj-eo eredmények mellett, tudomásunk ««érint, mégis ke Tesebb a főldműTesszövetkeee- iek nyeresége. — Valóban, a szövetkezetek sajátos helyzete egy furcsa ellentmondást szült: magasabb forgalom' mellett kevesebb a nyereség, mint a múlt évben. Ennek az az oka, hogy jelentősen megnövekedtek az állami befizetések, ez ebben az évben mintegy 64 millió forint a múlt évi 23 millióval szemben. Érzékenyen érintett bennünket az eszközlekötési járulék is. Közismert, hogy Baranyában sok az apró község, a boltok forgalma viszont alacsony. Ezekre feltétlenül fel kell figyelni az országos szerveknek is, mi a magunk területén mindent megteszünk, hogy például csökkentsük a felesleges eszközöket. Ettől függetlenül bízom abban, hogy az eredetileg elhatározott nyereségtervet túlteljesítjük. — A. csökkenő nyereség nyilvánvalóan befolyásolja a beruházásokat, felújításokat? — Igen. Elég sok gondot «koz ez számunkra. Kevesebpítható legmagasabb haszonkulcsot. A szövetkezeti kereskedelem is él a mechanizmus adta lehetőségekkel. A rendelkezésünkre álló úgynevezett kockázati alapot az idényvégi vagy más kiárusításokra használjuk fel. Az első félévben ebből mintegy 3 millió forintot takarított meg a lakosság. A szövetkezeti tagok 200 forintos vásárlás esetén felhasználhatták a 40 forintos ingyenes vásárlási utalványt. A városokban áruraktárt hoztunk létre, bizonyos fogyasztási cikkeket közvetlenül innét árusítunk. Pécsett így másfél hónap alatt négyszáz motorkerékpárt vettek meg, miközben bukósisakot és belső gumit adtunk hozzá a vásárlóknak. Ezeket a módszereket a jövőben is alkalmazni kívánjuk. — A szövetkezetek jelentős Ipari tevékenységet is folytatnak. — Hangsúlyozni szeretném, hogy ez mellékprofilunk, Kihasználatlan helyiségekben, elfekvő eszközöket használunk fel a választék, az ellátás bővítésére, a munkaerő lekötésére. Eddig mintegy négyszáz új munkaalkalmat teremtettünk falun. Vókányban karnis, Mohácson előszobafal készítő üzemet hoztunk létre. Bolyban évente 17 vagon szappant készítünk hulladékzsírból. Pécsett nagy keletje van a golgotái kisbútorokat gyártó részlegünknek. Ez gazdaságilag jó befektetés, számos szövetkezetét az ilyen melléktevékenység húzza ki a bajból. Még sok hasonló lehetőség kínálkozik, mi igyekszünk felkutatni és hasznosítani. Itt jegyzem meg, hogy a gazdaságirányítási rendszer keretében jobb a kapcsolat a nagykereskedelemmel, a megyében dolgozó helyiipari vállalatokkal. termelőszövetkezetekkel. A hagyományos áruféleségek mellett más cikkeket, cipőt ruhát vásárolunk főlük boltjainkba, szorgalmazzuk a közös társulások alakítását. ilyen lesz a komlói hús- feldolgozó, mert ezek is a lakosság jobb ellátását szolgálják. Az őszi betakarítási munkákkal egyidőben jó ütemben haladnak az őszi talajmunkák és az őszi vetések. A szálántai Hunyadi Termelőszövetkezetben vetik az őszi búzát. Szokolai felv. Koszorúzási ünnepség a Hősök terén A Fegyveres Erők Napja alkalmából szombaton délelőtt koszorúzási ünnepség volt a Hősök terén, a magyar hősök emlékművénél. A zenekar eljátszotta a Himnuszt, majd a Magyar Népköztársaság fegyveres erői nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Rácz Sándor belügyminiszter-helyettes és Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka helyezett el koszorút. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának képviseletében Kárpáti Sándor, a KISZ KB titkára és Főcze Lajos, a KISZ budapesti titkára koszorúzott. Ezután a budapesti diplomáciai képviseletek katonai és légügyi attaséinak nevében helyeztek el koszorút az emlékművön. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviseletében K. I. Provalov vezérezredes, P. M. Petrenko vezérőrnagy, Sz. I. Harlamov altábornagy és B. P. Ivanov altábornagy koszorúzott. A Magyar Partizán Szövetség részéről Gábor István főtitkár és dr. Sós György rendőrvezérőrnagy, a szövetség alelnöke, a Magyar Honvédelmi Szövetség képviseletében Várkonyi László ezredes és Réti Antal főtitkár helyettesek helyeztek el koszorút az emlékművön. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Országos vízépítőipari napok Pécsett Országos vízépítőipari napok színhelye lesz október 2-a és 4-e között Pécs, amelyet első ízben rendeznek meg hazánkban. A rendezvény- sorozat a vízgazdálkodással kapcsolatos, egyre fejlődő építőipari feladatokat vitatja meg. Hazánkban a vízépítőipar évenként több milliárd forint értékű munkát végez, 1669 és 1985 között országosan 62 millió köbméter földet kell beépíteni az árvíz- védelem érdekében, de ugyanezen idő alatt további 50 millió köbméternyi földmunkát igényel a mezőgazdasági vízhasznosítás is. Az árvédelmi töltések és föld gátak szerepe megyénkben részben az 1965 évi nagy dunai árvíz óta ismeretes, a mezőgazda- sági vízgazdálkodás érdekében a múltban, de a jövőben is a legkülönbözőbb nagyságú völgyzárógátak épültek és épülnek Baranyában. Az árvédelmi és egyéb földgátak építése, a vízépítőipar e legfontosabb területének problémáit vitatják meg most Pécsett. Az országos vízépítőipari napokat a Technika Házában október 2-án, szerdán délután 2 órakor Dános Valér, ez Országos Vízépítőipari Köz pont helyettes vezetője és Kiss György, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője nyitja meg. A három napos tudományos ülésszakon a vízépítőipar magyar szakemberein kívül külföldiek, elsősorban jugoszláv szakemberek vesznek részt. Közel 200 szakember jelentette be részvételi szándékát. Az öregasszony meg a hét gyereke 1966 augusztus 23 An « siklósi járásbíróságon Csonka Pálné, hatvanhat éves, munkaképtelen, vagyontalan öregasszony panaszt tett hét munkaképes gyereke ellen. Beadványában a bíróságtól gyerekenként száz forint szülőtar- lás megítélését kérte. A tárgyalást dr. Wagner Ernő já- rásbíró elnökletével 19®. szeptember 17-én tartották meg Siklóson. Az anya Tarka ruházatában kissé d- omolva ül a pad sarkán. A fejkendőjé két szárát húzogatja zavartan. Időnként hátrapillant a gyerekeire, akiket a bíróság elé citált. Tálán, ha lehetséges volna, e percben már visszavonná a panaszt. Bizonytalan nézelődéséből úgy tűnik: nem is fogta fel, hogy panasza nyomán azonnal mozgásba lendül az adminisztráció gépezete, s összeszedi a gyerekeit, akiket így együtt talán 1949-ben látott utoljára, s akik felnövekedve, zordul villanó tekintetükkel egy kicsit a lelke mélyén félelmet is ébresztenek. De, ha a bíróra pillant, és feszülten figyeli rövid, célratörő mondatait: elégedettnek látszik, s reménykedés tölti el. Az ő „műve” ez a másfél óra. — Ezek a maga gyerekei? — kérdezi a bíró. — Igen, az enyémek. — Maga melyiknél lakik? — A hetediknél laktam, aki most nincs itt. Az ura a fezben dolgozik. Miután nem tudtam kijönni velük, átmentem az istállóba lakni. — Ki gondoskodik magáról ? ( — Az isten. Néha mosok, súrolok ennek-amrak a faluban. Ezért élelmet kapok, meg olykor egy kis pénzt. Két-három forintot. De egy nap dolgozom, kettőt nem. Az egészségem nem bírja. — Maga nevelte föl ezeket a gyerekeket? — Az biztos. — Az első férje mikor halt meg? — 1949-ben. — Hány gyerekük volt? — Kilenc. — Maga egyedül tartotta el azt a sok gyereket? — Gondolhatja. — A legkisebb lánya azt mondja, hogy öthónapos volt, amikor elhagyta. — Hát, otthagytam őket Gyöngyösmelléken, amikor rátaláltam arra a másik emberre. Otthagytam a kisebbeket a nagyobbakra. Én pedig elmentem. A gyerekek Hatan jelentek meg a tár- yaláson. Négy lány, két fiú. lét sorban ülnek egymás mögött a pádon. Élői az idősebbek, hátul a fiatalabbak. Jól- öltözöttek. Az egyik fiú — a fiatalabb — sokat méltatlankodik, mintha italos volna egy kicsi L A bíró végülis rendre- utasítja. A bíró. sorban mindnek felteszi a kérdést — Hajlandó-e rendszeres anyagi támogatást nyújtani az anyjanak? A legidősebb lány tizennégy évé férjnél van. Budapesten él, főbérleti - lakásban. Gyerekük nincs. Időnként használt ruhákat szokott küldeni az anyjának. — Amit a gyerekek felhoztak, az megfelel az igazságnak — mondja. — 1949-ben meghalt az apám. Az édesanyám pár hét múlva elhagyott bennünket. Én akkor huszonnyolc éves voltam. A húgommal ketten, meg a Gyula öcsémmel neveltük a gyerekeket. Az anyánk férjhezment, ugye... — Hajlandó fizetni? — Ennek dacára hajlandó vagyok. Esetleg száz forintot, de visszamenőleg nem. A húga áll fel. Állami gazdaságban dolgozik, a férje nyugdíjas. Havonta saját bevallása szerint átlag ezerötszáz forintot keres. Illetményföldjük is van, de panaszosan hozzáteszi, hogy kegyetlenül rossz föld az. — Hajlandó fizetni? — Kérem, nem vagyok hajlandó. Nincs annyi pénzem. Három gyerekem van, a negyedikkel most vagyok terhes. A következő nővér is férjnél van. A közelmúltban há romszobás házat vettek. Látszik rajta: szeretne dicsekedni, s volna is mivel, de a helyzet fokozatos óvatosságra inti. Azt mondja határozottan: — Nem vagyok hajlandó! Eldobott minket! Nem nevelt fel! A legkisebb lány tizenkilenc éves. Valamelyik pusztán dolgozik. — Nem vagyok hajlandó, mert öthőnapos voltam, amikor elhagyott engem. A nővéreim neveltek fel. A legidősebb fiú hosszú évek óta yájár az egyik szénbányában. Komoly, csöndes férfi. Láthatóan röstelli a családi kivonulást, s hogy a dolguk a bíróság elé került. Két nővérével együtt nevelte fel a kisebbeket. Azt mondja zavartan: Igen, az anyánk csak látogatóba jött el. Felesége, két gyereke van, a havi fizetése háromezer forint felett. Kétszoba összkomfortos lakásban laknak. — Mit mondjak? — tárja szét a kezét. — Kettős dolog ez. De száz forintot én is hajlandó vagyok fizetni. A legkisebb fiú, akit a tanácsvezető bíró rendreutasí- tott, egész idő alatt jegyezge- tett egy papírra. Előlép jólszabott fekete ruhájában. Karján karóra fémje csillan. Az elnök kérdéseire adott válaszából kiderül, hogy nőtlen, csillés Komlón, a havi átlagkeresete háromezer forint körül van. Önálló garzonlakásban él. — Nem vagyok hajlandó! — jelenti ki határozottan. Valamit még morog az élelmiszer- jegyekről, amelyeket az anyjuk állítólag eladogatott a faluban, aztán önérzetesen a helyére vonul. Befejezés A tárgyalás csaknem az estébe nyúlt. — A bíróság idő hiányában később hoz határozatot — hangzik a teremben. — A feleket majd írásban értesítjük. Az iigy hivatalos része lezárult Az öregasszony — kivéve a legkisebb lányt — minden gyerekével szemben teljesítette a minimális szülői kötelezettséget. A szülőtartás igénye jogos, amelynek terhét a bíróság a jövedelmek arányában fogja elosztani. A tárgyalásnak tehát vége. Az öregasszony gyerekei kitódulnak a teremből. Az öregasszony ide-oda pislog köztük. Várja, hogy valamelyik beszélgetni kezd vele. Végül a legidősebb lány mond valamit neki. Az öregasszony hálásan bólogat, s megy a lánya után, aki az állomásra siet Rövidesen indul a vonat Budapest felé. Az öregasszony igyekszik utána a lépcsőkön le, hangja bizonytalanul követi az előresietőket. — Ö, hisz én nem tettem volna meg, ha nem kényszerít rá a sorsom . .. Aztán mindenkit elnyelnek a maga dolgai. Thiery Árpád A Következetí mozgalom ez új keretek között, c szövet- ‘ kereti tagok Kétes körére támaszkodva lcezdeményezően, iáit ' dolgozik. A közösség segítségével és támogatásával a ma je- 1 Ientkező átmeneti •problémákat is megoldják. Boe* József
