Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-28 / 228. szám

1548. szeptember 28. puTUintmi nap to 5 Párizsi Ibaíai históriák Lezárják a Rét utcát professzor Pécsett Tegnap délben Pécsre ér­kezett Jean Labasse párizsi professzor, a francia kormány városfejlesztési tanácsadója, és dr. Enyedi György pro­fesszor, az MTA Földrajzi Kutatóintézetének igazgató- helyettese vezetésével a fran­cia és magyar geográfusok egy csoportja. A francia—magyar Földraj­zi Kollokvium keretében, két­napos budapesti előadássoro­zat után nyolcnapos ország­járáson vesznek részt a kol­lokvium tagjak Délután vá­rosnézésen vettek részt. Este az MTESZ helyiségében dr. Kolta János, a Dunántúli Tu­dományos Kutató Intézet fő­munkatársa tájékoztatta a vendégeket Pécs és Baranya földrajzi vonatkozásairól, a város jelenéről és fejlesztési távlatairól. Ma a francia és magyar geográfusok tovább utaznak Kecskemétre. Holnap délelőtt nyílik meg Ibafán, az újjávarázsolt Köz­ségi Művelődési Ház két helyi ségében, az ibafai pipagyűj­temény állandó kiállítása. A gyűjtemény létrehozásához, a kiállítás megrendezéséhez nemcsak a község pipahagyo­mánya adta az alapot, hanem az a felpezsdülés is, ami eb­ben a kis faluban, élete két új mozzanata révén, napjaink­ban tapasztalható. Ez a bájos fekvésű, dél­nyugat-zselici falucska még nem is olyan régen, valóban az isten háta mögött volt. A villany csak 1959-ben jutott el ide. De út nélkül, mert alig egy éve, hogy jó, esős időben is járható, korszerű út köti össze Almamellékkel. Hogy a villany és az út mit jelent egy település életében, hogy milyen remények, ter­vek, élet születnek a nyomán, azt Ibafa mai, jövőt építő, akarásokkal teli, kibontakozó életében láthatjuk legjobban. Azt, hogy miért és honnan ez a nagy várakozás, neki­buzdulás, azt két adat érzé­keltetheti leginkább: Ibafa lakossága 1890-ben 702 fő volt, ma pedig mindössze 332. A lakosság nemcsak a ter­mészetes szaporodás csökke­nése, hanem az igen nagy­Pécsi dekám erőn... ősz van, nem jött hirtelen, tulajdonképpen már a nyár közepén elkezdődött. De hogy végérvényesen itt van jelzik az esőmosta utcák, járdák, a fényes esernyők. Bent kávé­éi rumillat A márványaszta­lok már nem árválkodnak. Könyöklő, csendesen csevegő, néha fel-fel nevető vendé­gek, a márványlapon gyufás és cigarettásdobozok, sörös és borosüvegek, amott pogácsák, féldecis poharak, női táslcák, könnyű sálak, és illatos kesz­tyűk. Az asztalok köré nem lehet falakat húzni. Egy rossz rá­dión — esti, zsúfolt műsor csúcsidőben — áthallása rendszerben jönnek be a han­gok. Itt is, a kávéházban, körös-körül ahány asztal, megannyi hullám-csatorna. — Kabernét! Igen, villá­nyit, egy üveggel... Az asztalok mindent kibír­nak. Az ötvenforintos kaber­nét is és a százforintos du­mákat is. — Mi volt a Külthammer- rel? — Lebukott. Szigetváron. — Mit keresett ot? — Ellenőrizni ment. Min­dig megy, havonta többször, ahogy a Hivatal megkívánja. De nem csak ezért megy ... Felnevetnek. De nem ám! Külthammer nem az a „vi­dékre-kiszálló-hlvatalnok” típus, aki az aktatáskájába dossziét, gyulai kolbászt, kis- bicslcát, fogkefét visz, meg homlokán a hitvesi búcsú­csókot. Külthammer félliter rumot vásárol reggel a pálya­udvaron, meg virágcsokrot és egy Népsportot. — Minek? — .4 virágcsokor a nőé, aki rendszeresen várja a sziget­vári állomáson. Este meg a lakáson rumoznak, vonat­indulásig. És nemcsak ru­moznak ... — No persze ... Külthammerné ezen a reg­gelen is hosszan a férje után nézett az ablakból. Aztán a telefonhoz lépett s mire a taxi megérkezett a ház elé, már felöltözött, A taxi előtt egyenes az út, a vonat vi­szont kétszer — nagy hurok után — vágja át az ország­utat. Ennyivel ért előbb az asszony Szigetvárra — A véletlen — így is­meretlenül is — egymás mel­lé sodorta a két nőt a pero­non. Amikor a vonat befu­tott, Külthammer megigazí­totta a nyakkendőjét és le­szállt. Ekkor bukott le. Amint felnéz, ringó léptekkel, mo­solyogva lép elé az asszony és a másik nő. Külthammer megdermedt, majd férfiasán eléjük állt, kezükbe nyomta a virágot, rumot és azt mond­ta: „Osszátok el!" Aztán fu­tásnak eredt és eltűnt a ren­dezőn álló vagonok között— Csapkodják az asztalt, „Milyen marha ez a Kült­hammer ...! A rumot még sem kellett volna ...“ A másik asztalnál meg sim félik az asszonyokat, mondván, hogy amikor a diszkréciót osztogatták, ak­kor esek kujtorogtak, mert ami a fülükön be, az a szájulion ki, de tapintat sincs bennük. Mert lám azt a szegény Hanákot is, mi­lyen zavarba hozta hites felesége, amikor... — A Hanák? Pedig egy rendet fej... — A Hanák rendes is, de j az asszony... Itt meg az volt, hogy Ho­nák egy szép napon, (a bal- hék mindig „egy szép napon" kezdődnek) mondja hitvesé­nek: Fölmegyek a szőlőbe két- három napra, pihenek egyet, meg kötözni is kéne, van munka élég fönt... Hanák megyen is a szőlő­be, három napi hidegélelem­mel, egy váltás takaróval és Kulhanek Mariiddal, aki iga­zán helyénvaló fehérnép, legfeljebb kevesen tudják, főképpen Hanákné nem. Szé- . pen elvannak a daindoli sző­lőben, mert jó kis napokat el lehet ott tölteni, illatos bor­ral, szalonnával lilahagymá­val meg Mariiddal. — Szegény jó uram, har­madik napja hideg koszton él, valamit fölviszek neki... Ezt Hanákné mondta, csak úgy önmagának a harmadik nap reggelén. És ahogy ez már illő, tele főzte az ét­hordó edényeit, mert jó­uram mégiscsak kifáradt a szőlőben... Szegényke. A pince ajtó persze zárva, pon­tosabban belülről zárva, de hát van itt ablak is, amit kocogtatni lehet. — Apu ...! Kukucs ...! Ta-, láld el ki van itt?! Mit ho­zott az anyuka? Kukucs.. J Kukucs...! És az apu, ki az imént még mint jámbor birka lege­lészett a porcelán halmok között, egyszeriben felugrott és az ablaküveghez nyomva legörgült ábrázatát csendes rémülettel rebegte: — Kuk. A többit már — vagyis hogy a szelíd, galamblelkü asszony miként vált tigrissé — tovább ecsetelni nem ér­demes. Az őszi eső egyhan- ! gúan veri az aszfaltot. Pedig a délutáni kávéházi órák j nem is olyan egyhangúak. Rab Fcrene I fokú elvándorlás következté­ben is, hetvenöt év alatt fe­lére csökkent. Ilyen nyomasz­tó demográfiai helyzetben reménytelennek látszik a jö­vő; a terveit, a lendület, az építés háttérbe szorulnak, megáll az idő. Az ok köz­ismert: már a felszabadulás előtt bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaság régi útjai nem járhatók, más munkaalkalom pedig nem volt. Ami pedig mégis lehetett volna, az vil­lany és út hiányában nem tudott kibontakozni. A hely­zet ma sem sokkal vigasz­talóbb, hiszen a fejlődés le­hetőségei olyan fiatalok, gyen­gék, hogy kihasználhatóságuk­nak csak a kezdetén tartha­tunk. A falu életében új le­hetőségeket biztosító Petőfi Termelőszövetkezet is sok kezdeti nehézséggel küzdött, ma sem tartozik a legjobbak közé, bár dicséretére meg kell említenünk, hogy több újfajta munkalehetőséggel, például parkettakészítéssel is kísérle­tezik. A parkettagyártás is a villany ajándéka s mennyire hozzátartozik az egész vál­lalkozáshoz, hogy van út, el­szállítási lehetőség, talán ma­gyarázni sem kell. Csak még annyit, hogy az út — ez az újabb létesítmény — arra is ad lehetőséget, hogy Ibafa köz ponti szerepe érvényre jusson. Meg is érdemli a fellendü­lést, az új, gazdagabb életet ez az ősi község. Bár hite­les ásatások a környéken nem folytak, tudjuk, hogy a kü­lönböző őskori népek, ha szór­ványosan is, de lakták a vi­déket Köztük a rómaiak is. Ibafa helyén, nem sokkal a honfoglalást követően, a XII— XIII. században kis magyar í telep keletkezett, amelyet Iba- falvának neveztek. Ez a név­forma is tanúsítja, hogy közsé­günk neve személynévi ere­detű, valószínűleg az első birtokos nevéből származik. Első említése elég későről, 142ö-ből ismeretes csak. A kis falu Szigetvár elestekor (1566) megsemmisült, ekkor pusztulhatott el kis vára is. Ez a Lapis dűlőben állott 3740-ben kezdték újra lakni, méghozzá horvát telepesek. 1780-ban már 80 házas tele­pülésnek említették és patak­malma mellett kis temploma is volt Horvát lakói a múlt század elején magyar, majd német betelepülőkkel szapo­rodtak, úgy, hogy Fényes Elek Ibafa az úttal 1851-ben, már magyar—német —horvát faludnak mondhat­ta. Ibafa neve országosan is­mert, bár sokan helytelenül Ipafaként emlegetik. Közsé­günket „papi íapipája”, illető­leg az arról szóló, több variá­cióban ismert, népszerű nóta tette híressé. Maga a híres papi fapipa ugyan nem régi, mert csak 1934-ben készült Gerber Béla iparművész mun­kája. Az ibafai hívek megren­delésére készítette, akik ked­venc papjukat, Sarlós Feren­cet ajándékozták meg vele. A Roboz István, kaposvári j újságíró, neves közéleti sze- ; mélyiség által írt nóta nem j is erről a pipáról szó] és \ nem Is Sarlós tisztelendőről, j hanem Roboz jó barátjáról, az i Ibafán 1864—1905 között lel- | készkedett Hangai Sándorról, I illetve pipájáról. Talán nem i is pipájáról, hanem pipáiról, j hiszen tudjuk, hogy az igazi I pipásoknak több. különféle tulaj doirságokkai rendelkező, pipáik vannak. Márpedig Hangai Sándor tisztelendő úr szeretett pipázni, erről szól I a nóta is. Az ibafai papnak íapipája van, Tehát az ibafai papi pipa fapipa. Az ibafai papnak min dene a fapipája, Doktora és patikája az a fapipa. Tél, vagy nyár, hogy nem úrija már, Mindig csak a szájában a hosszú pipaszár. Az ibafai papnak fapipája van. Tehát az ibafai papi pipa papi fapipa. A nyelvi érdekességen ala­puló nóta népszerűségének hatására a község papjai pi­pákat kezdtek gyűjteni, töb­ben pipát ajándékoztak a plébániának, messzi vidékek­ről is. így jött létre az iba­íai plébániai pipagyűjtemény, és vált alapjává Ibafa hír­nevének. A most megnyílt kiállítás anyaga tervszerű gyűjtés ered­ménye. A kiállított műtárgyak a pécsi Janus Pamnonius Mú­zeum tulajdonai. A sok és sokféle, nem egy esetben drá­ga, ritka anyagokból műgond­dal készült pipák, pipaszip­kák gyönyörköd tetve illuszt­rálják a község történetét, a dohány- és a dohányzás faj­táit, elterjedését. Az ibafai pipagyűjtemény kiállításának, melyet az idei múzeumi hónap első rendez­vényeként nyitunk meg, köz­vetlenebb célja is van. A mú­zeum, a kultúra munkásai ezzel a létesítménnyel kíván­ják segíteni Ibafa fejlődését. : A méltán várható idegenfor­galmi fellendülés számára kívánnak megfelelő alapot, ki­indulópontot teremteni. Mert — és ezt most említjük meg — Ibafa jövőjének egyik reá­lis tényezője az a nagy lehe­tőség, amit gyönyörű fekvése, szép tájai, egészséges levegő­je, pihentető nyugalma az Idegenforgalom számára nyújt. Dankő Imre A Rét utcában teljesen fel­újítják a közművesítést, és korszerűsítik, átépítik az út­burkolatot is. A nyugati ol­dalon a járdára merőleges parkoló helyeket képeznek ki a Rákóczi úttól a Mártírok útjáig. Ezen az oldalon a Rét utcaiaknak olyan kedves fá­kat meghagyják, sőt ahol szük­séges pótolnak is néhányat, de a keleti oldalon kiszedik őket. Az építkezésekkel kap­csolatban a tanácsok, az utcá­ban székelő intézmények és a rendőrség képviselői megál­lapodtak abban, hogy a mun­kálatokat legkésőbb október 16-án megkezdik. A legna­gyobb akadály jelenleg a Jó­zsef Attila út és a Szabadság út sarkán épülő ház, de erre a határidőre leköltöztetik az építkezést az úttestről, mivel a 10-es buszjárat ott közle­kedik majd. A Rét utca for­galma az építkezés miatt egy évig szünetel. A lakosság köz­lekedésére erre az időre gya­logjárdát biztosítanak, de aki­nek például még tüzelőre van szüksége, az október 15-ig ok­vetlenül szerezze be, mert utána már csak szeneskosár­ral tudja megoldani a szállí­tást. A generálkivitelező, a Köz­úti Építő Vállalat tervei sze­rint a munkákat 1969. har­madik negyedére befejezik. hozzátartozóktól rendszeres anyagi támoga­tást kaphatnak havi járadék- biztosítás formájában, a Magyarországon élő rokonok. A kedvező feltételekről kérjen felvilágosítást az Állami biztosító fiókjaitól. HAT KAPUN Áthajtani . ssHueos-S TERÚLJST.. BÜNTETŐ IDO I Ki a legügyesebb gépkocsivezető? „KI A LEGÜGYESEBB VEZETŐ?.....­ORSZÁGOS AUTÓS VETÉLKEDŐ EGYSÉGES PÁLYARAJZA /TOLATNI , HELYBEN FORDULNI SZABAD J' GARASÉBA ELŐRE vV GARASÉBA HÁTRA (B)lST VARAKOZO <SK. KÖZÉ HÁTRAMENETEI. reálián i úsv.yosv A .JÁRBASTEGELV“^ «rtöól 0.50» ftlfeíltt VONALT KÖZÖTT LESVEN A KÉT Jobboldali kerék. jaro motor a KÉT ELSŐ KERÉK A VONALON* RAJT. KÉT kerékkel a vonalon túl beauahi: KORUDVAfcBAN FORDULNI ^KŐRFOiyOSŐN ÁTHALADNI \ KFT METER BUN U'­/S TO “VO rÉRÍLM A.TSU6SÍTÉS1* IDOHÖ2 HOZZÁADANDÓ . B'j'-'TFrÓ /DÓK■ A KÖVETKEZŐK: VfsÁSU ..ZÁSZLÓ DÖNTÉS JAJÁT IDŐ TERMÉRE i a .stop' szakaszból Kicsúszik 20 »r. S. FELADAT a TÉVESZTÉS HEI.T6TŐL A VONAT OH TÚL ME<3Ai..LAN i I ♦ , *D?>« ©OfírBTÖ lOO • A Magyar Autóklub pécsi csoportja ismét megrendezi „KI A LEGÜGYESEBB” cím j elnyeréséért folyó vetélkedőt j 1968. szeptember 28-án szom- j baton 14 órai kezdettel a bu­dai vám melletti salakpályán. ‘ Részt vehet minden gépko­csivezető, aki érvényes jogo­sítvánnyal és gépkocsival ren­delkezik. Az értékelés kategóriánként történik. Nevezési díj: klub­tagoknak 20 Ft, nem klubta­goknak 30 Ft. A vetélkedő érdekessége, hogy külön női kategória is indul. A helyezettek értékes díjazásban részesülnek, az el­ső három pedig indulhat a budapesti döntőben. Jelentkezni lehet a klubiro- j dában (Pécs, Teréz u. 15, Tel.: * 50-30) és a helyszínen. Minden érdeklődőt szeretet­tel vár l Autóklub Sportve- •ége. Ábránk az. ügyességi ver­senypólya felépítését es a vég­rehajtandó feladatokat mulat­ja be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents