Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

Dunantm« n 9 apto Főszezon a konzervgyárban A mennyiség igen, a választék nem — Döccenők a paradicsom­vonalnál — A termelők nem érzik meg A napi uborkaszállítmány feldolgozás előtt a gyár udvarán. — Szokolai felv. — Ahol as áruk világpiaci horosskópja késsül Interjú a Konjunktúra- és Piackutató Intézet marketing-tevékenységéről A szigetváriak Agy mond­JSk ez a második csúcssze­zon, a valóban a nyersanyag olyan özöne zúdul be naponta a konzervgyár kapuján, hogy az már önmagában is diktálja az ütemet A paradicsom ké­nyes áru, feldolgozása nem tűr halasztást a sok eső meg a napfény hiánya amúgy is rontott a minőségén. Mennyi­vel könnyebb lenne a gyár dolga, ha a paradicsom egy részét nem nyers állapotban, hanem félkészen, lé formájá­ban kapná meg, egyelőre azon­ban csak egyetlen partner, az öreglaki Állami Gazdaság szállít levet Előre kimagva- zott vagy ahogy itt szaknyel­ven mondják, fúrt zöldpapri­kát, pedig csak a felsőszent- mártoni tsz-től kapnak, pedig más tsz-ektől is szívesen át­vennének. A termeltetési osz­tályon elmondották, hogy az így átvett paprikánál a gyár megfizeti egyrészt a munka­díjat, másrészt a csuma vesz­teséget rendes paprika áron számolja el, tehát megéri a tsz-eknek, már ahol van ele­gendő munkaerő­Rossz kezdés, jó folytatás A tavaszi szezon a gyár és a termelők szempontjából egyaránt rosszul indult, az áprilisi aszály elvitte a korai zöldborsót, annyira, hogy saj­nos ezekből a fajtákból még a vetőmag is hiánycikk lett. Aztán megjött az eső, s a kö­zépkorai, de főleg a kései zöldborsó fajták rekordot dön­töttek. Míg a koraiakból 2—3 mázsa, addig a kései velőbor­sókból 15—20 mázsa termett holdanként, a termelők milliós bevételeket értek el. A gyár is teljesíteni tudta borsóter­vét, ha nem is az eredeti vá­lasztékban. A borsószezon után a siker örömére, a gyár és a tsz-ek első ízben tartot­tak közös „borsó-zárszám­adást”, ahol a tavaszi árviták után kissé feszültté vált jó partneri viszony újra helyre­állt. Kérdésünkre, hogy a nyári «•árazság okozott-e termés­kiesést, illetve nyersanyag problémát a gyárnak, a válasz megnyugtató. A feldolgozás­hoz szükséges zöldség meny- nyiség ebben az évben is meg­termett, s a gyár teljesíteni tudja éves tervét, csupán zöldbabból ég tökből van je­lentősebb kiesés. Borsóból le­gyártották a tervezett 340 va­gont, paradicsomból is meg­lesz az 1160 vagon, itt a fel­dolgozásban 60 százaléknál tartanak, annak ellenére, hogy a két új paradicsomfeldolgozó sok zavart idézett elő, s egész idő alatt csak 50 százalékos kapacitással üzemelt. Áthidaló megoldás Hogy a szállító tsz-ek ne érezhessék meg az üzemza­vart, a gyár a kecskeméti, paksi, nagykőrösi és budapes­ti konzervgyárakhoz fordult segítségért, s a paradicsom egy részét ezek dolgozták fel. A konstrukció-hibás új para­dicsomvonalak kivitelezője, a Láng Gépgyár, mint fővállal­kozó már folyamatosan végzi a hibás egységek kicserélését, az okozott kár így is megha­ladja az 1 millió forintot. A kedvezőtlen időjárás a gyár szempontjából úgy érez­tette káros hatását, hogy az áru nem fokozatosan, hanem egyszerre érett be. Uborkánál a szokásos két és fél hónapos szezonra számítottak, ezzel szemben augusztusban „lesza­ladt” az uborka. A nagy döm- ping miatt a csemegeuborká­nál nem tudtak választékot biztosítani, az árut kénytele­nek voltak nagyobb egységek­ben kiszerelni. A paradicsom­nál és paprikánál már a vá­lasztékkal sincs komolyabb probléma. A már említett ki­esést gyümölccsel pótolták, terven felül 60 vagon Jaffa szörpöt gyártottak le a keres­kedelemnek. Kooperációs tárgyalások Még javában tart a fősze­zon, de a gyár már megkezd­te az 1969. évi szerződéskö­téseket. A tsz-szövetségekkel megegyeztek az árkérdésekben is. Érdekes, hogy a szövetség a tavasszal oly sokat vitatott fix ár mellett tört lándzsát, paradicsomnál pedig osztály­tól függetlenül egységes árban egyeztek meg, a napi árak iránt nem érdeklődnek a tsz-ek. 1970-re a Jelenlegi 4200 hol­Kint áll a panelház előtt, néhány lépésről nézi a falra festett narancssárga négyzetet, aztán közelebb megy, tenyeré­vel húzná le a festéket, de nem jön le. — Az a jó, hogy nem jön le. De meglátjuk, hogy bírja a telet. — Mi ez? — Itt járt egy osztrák pa­sas, valami festékgyártó céget képvisel. Tényleg jó ez az anyag. A panel kényes a fes­tékre. Ha nem jó a minőség, ledobja, lekopik... Különben mi van? — Semmi, Rég láttalak — mondom Wolf Istvánnak, a „panelos” építésvezetőnek. íratlan szabály ugyan, hogy a „riport-alanyt” szabad te­gezni, csak az újság oldalain nem, de Wolf Istvánt lassan hét esztendeje ismerem, hét év barátság... furcsa lenne a magázódás. Ez a panelépü­let. amely az Építők útjától baira áll bent a lakótömbök között, a III. föépitésvezetóség rezidenciája. Harka Jánossal az élen. ö a „csúcs”, aztán a két építésvezető, Schatzl Jó­zsef, — aki a hagyományos, azaz téglaépületekkel telepí­tette be uránvárost, a pane­lokkal pedig Wolf István. Az uránvárosi együttes akár kü­lön vállalatnak is beillene, hi­szen csak Wolf Istvánnak van vagy háromszáz embere és eb­ben az évben ezer panellakást építenek feL das termelői körzetét 6000— 6500 holdra növeli a gyár, te­kintettel a kapacitás felfutá­sára, a mostani 2800 vagonös kapacitás a bővítéssel évi 5000 vagonra emelkedik. Ezen be­lül mintegy 1500 holdra nő a paradicsom területe is, s ezt nem szétaprózva, hanem kon­centráltan igyekeznek meg­termeltetni. A mohácsi tsz- szövetség kooperációs tárgya­lásokat kezdeményezett a gyárral. Ennek értelmében Mohács környékén néhány termelőszövetkezet társulva közös paradicsomlényerő üze­met indít be, a gyár pedig kihelyezi ide egyik paradi­csomvonalát, ahol 500 vagon paradicsomot fognak feldol­gozni. A gyár nem zárkózik el további kooperációs megol­dásoktól sem­Mit is mondtam? Igaz, hogy régóta nem találkoztam az építésvezetővel, de hogy kijöt­tem, annak más az oka: a pa­nelosok lassan elköltöznek uránvárosból. Azért „lassan”, mert egy munkahelyi levonu­lás — egy városrész felépíté­sénél — nem zajlik le egyik óráról a másikra. De meg­kezdték ... — Mi van még hátra? — Gyere, körülnézünk, az­tán elmondom. Az Endresz György utca mentén épülnek a 10 emeletes lakóházak. Sár, mély kerékvá­gások, földhányások, árkok az építkezés színhelyén. — Ezt a hat tízemeletest be­fejezzük, párhuzamosan épít­jük a három négyemeletest. A bolgárkertben, az Acsádi utcában alapozzuk a három tízemeletest. S ezzel kész. Ne­künk több munkánk itt nem lesz. Egy-másfél esztendő, és a panelosok teljesen elvonulnak. Az építésvezetőség egy-egy kisebb részlege már a Szigeti úti lakótelepbe kezdett, a má­sik az Északi körúton dolgo­zik, a harmadik csoport pedig a Budai-vámnál szintén 10 emeletes toronyházat épií. Megállunk az egyik torony­ház tövében. A látvány — a sár és rendetlenség ellenére — szép. A fehér falú négy- emeletesek között karcsú to­ronyházak törnek az ég felé, bordó és paszíellsárga kerá­Marketing — ezzel a foga­lommal most ismerkednek a termelővállalatok és a köz­vélemény. Angol szó. A benne foglalt tevékenységet világ­szerte ezzel a szóval jellem­zik. Szinte lefordíthatatlan, magyar megfelelője körülbe­lül ez lenne: piacpolitikai koncepció. A Budapesti Kon­junktúra és Piackutató Intézet egy éve hozta létre marketing csoportját. Termelő és keres­kedelmi vállalatok felkérésé­re egy év alatt közel félszáz piacfeltáró tanulmányt készí­tettek el. A marketing cso­port feladatköre: a világpiac megfigyelése, hogy a vállala­tok idejekorán felfigyelhesse­nek azokra a gazdasági jelen­ségekre, amelyekkel a közeli vagy távoli jövőben szembe kell nézniük, illetve hogy fel­készülhessenek a jövőbeni fej­lődési irányzatokra. Monda­nunk sem kell, hogy egy ter­mék világpiaci „horoszkópjá­nak” elkészítése természetésen merőben különbözik a közép­kori csillagjósok misztikus jóslásaitól. A Konjunktúra és Piackutató Intézet merketing csoportjának munkájáról a csoport vezetőjével, Vári Ve­rával készítettünk interjút. — Ml az, amit a marketing- tevékenység magában foglal? — Nemcsak egyszerűen piac kutatást jelent, hanem annál sokkal többet jelent, szélesebb területet foglal magába. Egy- egy árura átfogó üzletpoliti­kai koncepciót dolgozunk ki, az áru megtervezésétől a ve­vőnél való gondozásig (szer­viz). A koncepció tartalmazza az értékesítés módját, azt, hogy milyen módszerekkel adja el a vállalat termékét valamint tartalmazza a rek­lám és propagandamunkát is. Megmondjuk tehát, mit hol lehet eladni a világpiacon, és hogy milyen legyen a termék ahhoz, hogy eladhassák. De nemcsak a piaci hatásokat vizsgáljuk, hanem megfordít­va, a termelés esetleges ha­tását a piacra, mert a ter­melés és a piac között így is elképzelhető a rugalmas kap­csolat. — Kik ft megrendelők? — Külkereskedelmi válla- tokon kívül mindenekelőtt iparvallalatok, akik eddig csaknem teljesen el voltak rrüahomlokzattal, s távolabb pedig a kékes-zöld Mecsek zárja le a látóhatárt. — Szép — mondom. — Igen ... hm"... — Nem nagyon lelkesedsz... — jegyzem meg. Elneveti magát. — Dehogy nem. Csak ne hidd, hogy nekem mindig van ahhoz kedvem, hogy a lát­ványban gyönyörködjem. Nincs itt egyetlen panelház sem, amit ne ismernék, mint a tenyeremet, amihez ne fűz­ne sok gond, meg bosszúság. Pedig látszólag egyformák a panelek... Gondok? Volt és van is elég. Évekkel ezelőtt robba­nás történt a salakhegyen, a panelüzem hetekig nem szál- 1 lította az elemeket, — állt a munka. Daru? Üzemzavarok egymást követték. Amíg moz­dulatlan a daru, nincs panel­szerelés. Munkaerőhiány? Az is volt. Műszaki átadások? Gyakran túlzott kifogások, „szőrözések”. Beázotí néhány panellakás? Persze, a lakó­nak igaza van, nem érdekli, hogy a szigetelőanyag csapni­való volt. Kit szidnak? Az építőket. — Az anyaghiányról nem Is beszélve. A múltkor hetekig késtünk a műszaki átadással, mert a vízcsapok nem érkez­tek meg. Mosf a tízemeletes lakóház tetőfelépítményét nem tudjuk befejezni, mert nincs coppilit-üvegünk. zárva azoktól a piacoktól, amelyek számára termeltek. Az új gazdasági mechaniz­mus egyben az információs források megszerzésének és megszervezésének igényét is jelenti, s ezt az információ- igényt elégíti ki egy-egy piac­feltáró tanulmány is, amely megmondja: hol vannak po­tenciális piacok, kikkel kell a külföldi piacokon megküzde­ni, és melyek azok a műszaki, technikai és értékesítési fel­tételek, amelyek teljesítése nélkül nem lehet a külföldi piacokon hatékonyan dolgoz­ni. A gazdaságirányítás új rendszere jelentős változáso­kat hozott a beruházások te­rén is. Az iparvállalatok köz­vetlen kockázatot vállalnak minden befektetésnél, akár sa­ját, akár állami finanszírozás­ból történik. Éppen, mert dönteniük kell abban, hogy mire fordítsák a korlátozottan rendelkezésre álló anyagi esz­közöket, s mert a cél az, hogy a kockázatot minél job­ban csökkentsék; a beruhá­zási döntések előtt igyeksze­nek sokoldalú tájékozottságot szerezni, hiszen a helyes, meg­fontolt döntés igen lelkiisme­retes döntés-elŐKészítést, az érvek és ellenérvek nagyon alapos mérlegelését igényli. A heyes döntést megkönnyebbít- heti és jelentős mértékben elő- I segítheti az e céllal készült piacfeltáró tanulmány. — A gazdaságirányítás aj rendszerének jegyében született másik újfajta szolgáltatásuk, amely az export-hitelnyüjtás- sal kapcsolatos. — A termelővállalatoknak, elsősorban a gépexportőr vál­lalatoknak gyakran kell hitelt nyújtaniuk a vevőnek. A hi­telnyújtás eddig csak az ál­lami költségvetést terhelte, a termelővállalatoknak nem volt kockázata. Most a helyzet megváltozott és vállalati hitel esetén a hitelnyújtás terhei és kockázata teljes egészében a termelővállalatot érinti. A vállalatok azonban az ilyen esetekben nem rendelkeznek tapasztalatokkal. A piackuta­tó csoport feladata, hogy a kockázatot feltárja, és útmu­tatást adjon, hogy miként járjon el az érdekelt ipari vagy kereskedelmi vállalat, hogy a lehető legnagyobb biz­tonsággal, a lehetséges legki­— Ezért titeket okolni iga­zán nem lehet. — Az anyaghiányért nem. Csakhogy a késedelemnek anyagi következményei van­nak. A beruházó csak akkor fizet, ha átvette az épületet. Igaz, előleget adhat, ad is, de kamattal... Nehéz ügyek ezek. Elfogyott a cigarettánk, át­megyünk az építők éttermébe. Leülünk egy asztalhoz, csiná­lunk egy kis statisztikát: a kezdet óta Wolfék átadtak 2880 lakást. Ez 86 épület. Egyetlen tízemeletes épület új ára 9 millió forint. Van ben­ne 40 lakás. Egyetlen torony­házba beépítenek 859 előre­gyártott elemet, tehát bele­számít a lépcsőtest, a födém, a lépcsőpihenő is. A falele­mek száma 600. — Ismered a Szigeti úti programot is? — Nagyjából. Kétezerhat- száz lakást építünk ott. Hu­I szsonnégy 10 emeletes, a többi sebb kockázat mellett kössfta hitelmegállapodást. Most, hogy közvetlenné vált piaci kapcso­latok következtében saját ma­gának kell ügyelnie arra, hogy az igénybevehető vala­mennyi eszköz ismeretében a lehető legkisebb kockázatot vállalja el csupán a hitel­nyújtásnál, pontosan tudnia kell azt is, hogy melyek azok a minimális kötelezettségek, amelyek vállalására a ver­senyharc kényszeríti. Magától értetődően a megajánlott fel­tételek kialakításánál ismerni kell az adott piacon e tekin­tetben kialakult szokásokat, gyakorlatot, és alapos széles­körű tájékozottság alapján helyesen kell a biztonság, az üzleti nyereség és a konkur- renciával szembeni előny- szerzés néha ellentétesen ha­tó tényezőit egyeztetni. — Hogyan készül a piaeíel- táró tanulmány? — A marketing csoport lét­száma kicsi, mindössze néhány fő, viszont széleskörű szak­értői gárdával dolgozik, akik nem tartoznak az intézet állo­mányába. A csoport, felkérés alapján — a legkülönfélébb vállalatoknak, elsősorban fo­gyasztási cikkekre — 5—10— 20 évre szóló piacfeltáró ta­nulmányt készít, természete­sen 20 éves prognózis esetén a bizonytalansági tényezők nagyobbak. Egy-egy témába, a téma bonyolultságától füg­gően 8—10—15 szakértőt vo­nunk be. A szakértő magasan kvalifikált, az adott területen tudományos és gyakorlati is­meretekkel rendelkező szak­ember. Először kiosztjuk a részfeladatokat, majd ami­kor visszaérkeznek, a marke­ting csoport értékeli a befu­tott véleményeket. A nyers- tanulmány elkészültekor a megrendelő — tekintettel az üzemi viszonyokra — kiegé­szítést kérhet. Egy-egy piac­feltáró tanulmány, a téma komplikáltságától függően egy hónap—háromnegyed év alatt készül el — mondotta inter­júnk végén Vári Vera, a mar­keting csoport vezetője. Még egy hír: január elsejé­vel a világgazdaság híreivel, problémáival foglalkozó gaz­dasági jellegű napilap indul: a Világgazdaság. Miklósrári Zoltás négyemeletes épület lesz. De azt hiszem, közben felvonu­lunk már Kertvárosba is ... Az építésvezető sovány, szi­kár férfi. Fogai barnák a ni­kotintól. Ujjai remegnek, ami kor rágyújt. — Sokat szívsz? — Hallatlanul sokat. A kávé is sok. De a gond is sok. — Keveset pihensz. V állat von. — Lehet. A vadászat jót tett. De abbahagyom, azt hi­szem beadom a puskámat. — Miért? — A fiam főiskolás, kell a pénz, a vadászat pedig eléggé költséges. Az ember mindent megtesz a gyerekért... Visszaballagunk az Építők útjára, ott elválunk. Végignéz a panelsoron, eltűnődik: — Azért nem is olyan ron­da ez a városrész... — jegyzi meg, aztán ravaszul hunyorít a szemével. Rab Ferene Lassan elköltöznek a panelosok

Next

/
Thumbnails
Contents