Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-06 / 183. szám
1968. augusztus 6. Dunantmi namo 9 Célszerű-e új gépjavítókat építeni a tsz-ekben? A gépjavító vállalatok ragaszkodnak tsz-partnereikhez Minden igényt ki tudnak elégíteni — Megszűnik az országos szakosítás — Bevezetik a műszeres vizsgálókocsik rendszerét Ha az ember ma átlépi a mezőgazdasági gépjavító küszöbét, úgy érzi, hogy gyárba lépett, hamisítatlan ipari üzembe, ahol gépeket, szerkezeti egységeket, alkatrészeket gyártanak, s a traktorokat is tipizálva szalagon javítják. Ilyenkor érzi az ember igazán, milyen kár érné a mezőgazdaságot, ha ezt a korszerű javítóbázist egy nap végleg elveszítené. Erősödő törekvés Pedig ez a veszély fennáll. Az alapvetően mezőgazdasági rendeltetésű gépjavítók egyre több megrendelést fogadnak el az ipartól s mezőgazdasági jellegük ezáltal évről évre fokozatosan csökken. Hallottunk olyan esetekről is, hogy valamelyik ipari tárca egyszerűen rátette a kezét a mezőgazdasági gépjavítóra, mivel az már amúgy is döntően az iparnak dolgozott. De akkor ki fogja kijavítani a traktorokat? A tsz-ekben erősödik a törekvés az önálló javító bázis kialakítására. De kérdés helyes-e ez a törekvés, amikor a legkorszerűbb és már meglévő kapacitás nincs kihasználva? Egy javítóüzem fel- szerszámozása milliókba kerül. Hol térül ez meg? Míg a gépjavítók nem tudják lekötni kapacitásukat, addig felesleges pénzkidobás másutt új kapacitást létrehozni. Ezért fogadjuk fenntartással, hogy a tsz-ek társulnak gépjavító üzemek létesítésére. A mohácsi-szigeti tsz gépjavító társulás augusztus 15- én, a sásdi szeptember 1-én kezdi meg működését E két társulás mellett szól az, hogy egy-egy korábban felszámolt gépállomást vettek át s ezt a kapacitást akarják kihasználni. De lám már ezeknél is kísért az ipar csábítása. Si- monovics András a mohácsiszigeti Dunavölgye Tsz elnök- helyettese azt mondja: „Kapacitásunk kb. 50 százalékát az iparban akarjuk lekötni, mivel ez folyamatos és biztos munkát ad. A mezőgazdaság megrendelése kampány- szerű, novembertől márciusig olyan erős, hogy a létszámunk ötszörösét kéne felvenni, nyáron pedig elbocsáthatnánk dolgozókat, mert a mezőgazdaság nyáron alig ad munkát”. Elmarasztalhatjuk-e ezekután azt a gépjavító vállalatot, amely ugyanúgy jár el? Bevált módszer A Cserkút! Megyei Mező- gazdasági Gépjavító V. évi 216 millió forintos tevékenységet fejt ki, ebből az alaptevékenység — mezőgazdasági szolgáltatás, traktorok és mun kagépek javítása, felújítása, gyártás stb. — 156 millió forint, vagyis az összes tevékenység kétharmada. Mező- gazdasági gépimunkaszolgál- tatás — 20 százalék — 31 millió forintot, a 15 százalékot kitevő egyéb szolgáltatás — kisfeszültségű villamoshálózat karbantartása, felújítása, stb. — 29 milliót forgalmaz. A vállalat vezetői elmondották, hogy az alaptevékenységük 75 százaléka a mező- gazdasági tárcán belül térül meg, s csak a 25 százaléka az iparban. Majd hozzátették, hogy évente kapacitásuk 20— 25 százalékát nem terhelik le, hanem fenntartják a mező- gazdaság számára, de az rend szerint nem köti le azt. Pedig az állam komoly kedvezményt ad a tsz-eknek, ha gépjavításaikat a vállalattal végeztetik el. A hiba, ami miatt a tsz-ek eltávolodnak a gépjavítótól az elhúzódó és többször kifogásolható munka mellett főleg az, hogy a traktorjavítás országos tipizálása miatt kétszeresére nőtt az átfutási idő, az adminisztrációs és a szállítási költség. Baranyából bizonyos traktortípust Fejér megyébe kell szállítani és viszont Mivel a megrendelőnek azonnal kell a cseretraktor, nem várhatják meg, míg 10—14 traktor összegyűlik azonos típusból. Gyakran 100 —150 kilométeres távolságot kellett megtenni egyetlen trak tornak. Rontotta a partneri kapcsolatot a vállalat és tsz között a garanciális javítások körüli vita is. Ezek a hibák azonban kijavíthatok és semmiképpen sem igazolják a teljes elkülönülésre irányuló tendenciát. A gépjavítók rövidesen visszatérnek a megyén belüli tipizálásra. Ez a visszaállás nem jelent különösebb nehézséget, hisz Baranyában azelőtt is mindenféle traktortípust javítottak. Országos szakosításban csak a motorcserék és a fődarabfelújítás és -gyártás marad, mert ezeknél bevált a módszer. A gépjavító vállalat — és ezt hangsúlyozni kell — ragaszkodik mezőgazdasági partnereihez. Ezekben a hetekben megyei felmérést végez, s a tsz-eket gépjavítás szempontjából jól ellátott, ellátott és gyengén ellátott kategóriába sorolják. Az utóbbiakat — ezek a gyenge, kis tsz-ek — megkülönböztetett módon igyekeznek kiszolgálni. Mivel a tsz-ek még ma is milliókat dobnak ki az ablakon azzal, hogy egy vagy két szerkezeti hiba miatt generáljavításra adják be traktoraikat, a gépjavítók bevezetik a műszeres vizsgálókocsik rendszerét. A tsz-ek kérésére évente egyszer, vagy ha kérik, bármikor, elvégzik a traktorpark műszeres vizsgálatát Szerződtessenek szakembereket! A termelőszövetkezetekben a gépek értéke ma már milliár- dokra rúg Baranyában. Érthető a tsz-ek törekvése, hogy erre az értékre vigyázzanak és a gépeket megfelelő állapotban tartsák. Ezt a célt azonban nem önálló javítóbázis kialakításával szolgálják leggazdaságosabban. Hatékonyabb, sürgetőbb és gyorsabban megtérülő befektetés volna, ha a tsz-ek anyagi lehetőségeiket arra használnák, hogy szakembereket szerződtessenek. Tarthatatlan állapot, hogy Baranya 106 tsz-ében mindössze hét gépészmérnök dolgozik, azok is alacsonyabb beosztásban. A 63 tsz gépcsoportvezető közül mindössze négy végzett egyetemet s 39- nek csak általános Iskolai végzettsége van. A két tsz- szövetség most azon fáradozik, hogy körzeti gépészszakembereket alkalmazzon, akik a gépek átvételénél a tsz-ek érdekeit képviselik. Miért? Mert a tsz-ek e célra alkalmazott, gyakran igen busásan megfizetett „szakemberei” sajnos nem értenek hozzá. A mezőgazdasági gép, a traktor fedele a csillagos ég. Állaga még rendszeres karbantartás mellett is gyorsabban kopik, romlik, mint a gyári gépeké. Fokozottan kellene óvni, ápolni. Sajnos, sok termelőszövetkezetben a tervszerű megelőző karbantartást nem hogy szigorúbban vennék, mint az ipari üzemekben, de még meg sem közelítik e téren az ipar színvonalát. Pedig a mezőgazdasági gépjavítás problémája itt kezdődik, a bajok megelőzésénél, egy tarthatatlan negatív műszaki szemléletnél. Kár milliókért megépíteni egy saját új gépjavítót, teljesen feles- ! legesen, amíg nagyobb ered- í ményt ígér néhány szakember ; ! alkalmazása és a gépek meg- > felelő karbantartása. | { Rué Komlókombájn Bólvban Az ország legjobb komlótermelő nagyüzeme a Bó- lyi Állami Gazdaság belga gyártmányú komlókombájnt vásárolt. A nálunk eddig még ismeretlen gép üzembe állítását nagy érdeklődés előzte meg, mivel a komlószüret rendkívül munkaigényes. Bóly- ban most kezdődött meg a konilótermés betakarítása: máris négyszázan szedik az aranysárgára érett, csüngő tobozokat. A kombájnt szerelik és rövidesen munkába állítják. A gazdaság 160 holdnyi kom- lóültetvényein jelenleg a koránérő cseh és nyugatnémet fajták termését szüretelik. A hosszantartó szárazság miatt a tobozok a szokottnál kisebbek, a termés csupán a fele a tavalyinak. A későbbi érésű fajták viszont jól hasznosították a kiadós júliusi esőket és nagyobb hozamokat ígérnek. A gazdaság átlagtermése — az aszálykár ellenére — valószínűleg eléri a tervezettet — a holdankénti 4,5 mázsát. A park helye a Fő tér és 18-as út közötti terület. A gyümölcsfákkal tarkított, meredek domboldal ma még keveset árul el abból, milyen is lesz a belváros legújabb létesítményének végleges képe, annyi azonban már most is megállapítható, hogy a lehető legjobb cél szolgálatá- j ba állították ezt az építésze- j ti szempontból viszonylag értéktelen területet. A terv már évekkel ezelőtt megszületett, s azóta a legkülönbözőbb fórumokon újra meg újra elhangzott a javaslat: Komló, bányaipari jellegének megfelelően, szentelje egyik reprezentatív terét a bányászhősök emlékének. Legutóbb a múlt év végén tartott Kossuth-bányai brigádvezetői tanácskozáson sürgették a munkálatok megkezdését, a szocialista brigádtagok sok ezer fős táborának segítségét is felajánlva. S most, alig egy hónappal a bányásznap előtt, a kőműves Minden zörrenésre íigyelni kell Éjjel as AKÖV telepén Meglehetősen sötétbe burkolózik a 12-es AKÖV pécsi komplex II. telepe. Éjjel 11 óra van. Pihennek a vállalat gépkocsijai. Porta nincs. Az üvegfalú forgalmi iroda egyben a porta is, meglehetősen népes. A garázsmester, a forgalmista és mások beszélgetnek, vagy az asztal fölé hajolnak és valamit tanulmányoznak. Az éjjeliőr biztos kint járkál az IFÁ-k, tehergépkocsik, s a pufók buszok között — gondolom — biztos keresgélni kell. Dé nem. Idősebb ember emelkedik fel egy szélerői, civilben van, a buszsofőrök szárnyas-kerekes tányérsapkáját viseli. — Most jöttem vissza egy negyedórája. Délután 6 órakor léptem szolgálatba, már kétszer bejártam a telepet — mondja. — A kocsik között sétáltam, mert minden kis zörrenésre figyelni kell az embernek. Ez a kötelesség. Lementem egészen a kerítésig. Horváth János, 58 éves, másfél éve van a 12-es AKÖV-nél. — Itt a telepen mióta? — Én? Hun itt vagyok, hun ott vagyok. Itt csak két napja. Lehet, hogy holnap este ném itt leszek. Elsorolja, hogy másfél év óta hány helyen fordult meg a vállalatnál. A Légszeszgyár utcai, a Rózsa Ferenc utca 19 szám alatti portán, az Ipar utca 7-ben, aztán volt a 21-es portán... A legutóbbi időszakban, rövid idő leforgása alatt ez a harmadik szolgálati helye. — Nem befolyásolja a munkáját? — De még mennyire befolyásolja! Nem ismerem a népet. — Milyen nagy a telep? — Nem tudom, fel sem mértem még. Azt sem tudom hány kocsi van. A világítás nagyon gyenge, tiszta sötét van, nem látunk. — Szóltak ezért? — Igen, kértük a rendészetet. Hiába szólok a villanyszerelőknek is, azt mondják, nem hozzájuk tartozik. Az ajándékozás a Beflnatji/obb ÖRÖM! ♦«iái® BOLTJAINKBAN SOK-SOK AJÁNDÉKTÁRGY KÖZÖTT VÁLOGATHAT! Áruink az egész világon ismertek és biztos, hogy ön is jól választ! Az áraink nem magasak! NÉPMŰVÉSZETI ÉS HÁZIIPARI BOLT PÉCS, Széchenyi tér 6. A telepnek külön ki- és bejárata van. Sorompó kellene mind a két helyre, mondják az itteniek. És persze porta és világosság, hogy ellenőrizni tudják, van-e menetlevél. — Megállj barátom, ki akarsz menni, mutasd meg a menetlevelét. Akkor nyugodtan van az ember, tiszta munkát csinált — magyarázza Horváth János. — Egyszer már említettem Havasi elvtársnak, azt mondja, majd meglesz. Mintha csak ördögöt festettük, volna a falra, megélénkül a forgalmi iroda. A riadalmat egy teherautó akozza, a sötétben kiiszkol a telepről. Rendszámát megjegyzik: YB 71—97. Többen is átszaladnak a gépkocsivezetők várójába, megnézik a vezénylést, ahol a bizonyos faliújságszerű tabella áll amelyről leolvasható, kinek, hol kell lennie. Káromkodnak. örökké könyörögnek, hogy tegyenek ide sorompót. — Ezt hivatalosan nem vitték ki, csak feketén vihették ki — állapítja meg egy svájcisapkás, tömzsi férfi. Értesítik a rendőrséget Azt már nem tudtam meg, mi lett az ügybőL A forgalmi irodában ketten vannak portások illetve éjjeliőrök, úgy hogy Horváth János ráér még egy darabig beszélgetni. Munkarendje, fizetése? — Este 6 órától reggel 6-ig dolgozom, egyik héten éjjel, másikon nappal. Minden héten van egy pihenőnap. A fixem 1300 forint, plusz 10 százalék éjjeli pótlék és térítik a buszozást. ; Horváth János a Tabhoz 5 kilométernyire lévő Kányán született, ótt gazdálkodott nyolc hold földön, majd nyolc esztendeig dolgozott az Alkotmány TSz-ben. 1965 áprilisában jött Pécsre a sógor segítségével. Felesége meghalt, Pécsett újra megnősült. Tizennégy hónapig vidéki munkahelyeken. a Közúti Üzemi Vállalat portalanító brigádjában dolgozott, aztán a Vidámparkba került mint éjjeliőr. Ott a szolgálat nagyon jó volt, ketten jártak, kutyával. De keveset fizettek. Átment az AKÖV-höz. Különben beteg, nehéz testi munkát nem tud végezni. Egy-egy éjszaka ötször-hat- szor járja körül a telepet. — Nem fél, hogy egyszer leütik? Puszta kézzel van. — Nem félek én. Óvatos vagyok, vigyázok. Nincs revolverem. Ellenben én nem ijedek meg, bicska van nálam, ha úgy kerülne a sor... Volt úgy, hogy ki akartak vinni ezt-azt, kis vicik-vacak gépalkatrészeket a táskában. Visszavitettem velük a műhelybe. — A kritikus időszak éjjel? — Három-négy óra körül van a leghidegebb, amíg a nap nem kel. De nem fázok, fel vagyok öltözve, mellény, pulóver is van rajtam. Télen meg bunda, csizma, kesztyű. — Volt már valami izzal- mas kalandban része? — Nem volt még. Egyszer egy részeg ember ódalgott a porta környékén, szépen útbaigazítottam, szótfogadott, elment. Különben nyugodt ember vagyok, csak, ha felharagítanak, akkor lobbanok. A részeg emberek idegesítenek fel. — Talán nem szereti a bort? — Képesint. — Az mit jelent? — Evés közben három decit, annyi jól esik. Kányán is volt szőleje, Pécsett is vett, Közép-Dain dóiban. Tavaly elverte a jég a termést, 450 liter bora lett. Szereti a szőlőt. A nyugdíjig három éve van hátra, lesz azután is, ami lefoglalja. Miklósvári Zoltán és földmunkák közvetlenül a befejezés előtt állnak. A park a város főterével, illetve főutcájával párhuzamosan húzódik, mintegy 300 | méter hosszúságban. Az alsó és felső széle közötti szint- ■ különbség több mint harmine öt méter, a legfelső sétautak tehát valóságos kilátóként emelkednek a városközpont fölé. Itt, a park legmagasabb pontján, alakították ki azt a bástyaszerű talapzatot, melyre a későbbiek folyamán reprezentatív, több-alakos bányász emlékművet állítanak. Ettől a helytől balra ma egy családi ház áll, melyet jövőre — az építkezés utolsó fázisaként —, kisvendéglővé alakítanak. Az 1-es sétaút — mely készen áll, s már csak gyöngykaviccsal való beterítésre vár —, innen indul, s a főtéri árkádsorig tart. A főlépcső a műszaki boltnál kezdődik, s a szobor előtt elhaladva a 18-as úttal teremt összeköttetést. A rendkívül szép panorámát biztosító területen három, terméskőfallal övezett, pihenőhelyet képeznek ki, melyek környékét virágok kai és díszcserjékkel tarkítják. A Bányász-park társadalmi munkával épül. A városi tanács 1 millió egyszázezer forint értékű anyagot, illetve szakmunkát biztosított, a tereprendezés azonban a helybeli bányaüzemek dolgozóira várt A munka zömét május 31-ig kellett elvégezni. Ez idő alatt közel 3000 óra társadalmi munkát végeztek a külön e feladat elvégzésére szervezett operatív bizottság által mozgósított brigádtagok. Kossuth-bánya 11 alkalommal küldött munkacsapatokat, s 991 órányi munkát végzett. Béta-aknáról 187-en vettek részt az építkezésben, több mint 1000 munkaórát teljesítve. Zobák-akna 153 társadalmi munkást bocsátott a szervező bizottság rendelkezésére, akik 600 órát dolgoztak a területrendezés mielőbbi bfe- íejezése érdekében. A társadalmi munkaakciókban a* üzemek vezetői is részt vettek, most szombaton például Zobák-akna műszaki, gazdasági és politikai irányítói fogták meg a lapátnyelet — Jazbintsek Vilmos főmérnök, országgyűlési képviselő vezetésével. A tervek szerint bányásznapra mind a pihenők, mind a sétautak építése befejező- i dik. A veszprémi Dunántúli Vízügyi Epftő Vállalat hidat épít Szigetváron az Almás patak fölött. A régi téglahfd helyén épülő v«*i betontud szeptember végére készül el. v | Egv rági *erv a megvalósulás küszöbéi» Épül a komlói Bányász-park
