Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

1968. augusztus 4. Punanmii napto 7 Uj történeti mű a nemzeti bizottságokról Dr. Csizmadia Andor egye­temi tanár, az állam- és jogtu­dományok doktora több mint másfél évtizede kezdte el a nemzeti bizottságokra vonat­kozó kutatásait. Vizsgálatainak első eredményeit először kan­didátusi értekezésben foglalta össze 1955-ben. A közelmúlt­ban megjelent majd 500 olda­las könyvének alapanyagát is az ország egész területét be­hálózó akkori, városunkra és megyénkre is kiterjedő levél­tári kutatómunka termékei alkotják. Az időközben eltelt évek — egyéb tárgyú tudományos munkássága mellett is — szá­mos alkalmat nyújtottak a szerzőnek ahhoz, hogy a ke­vésbé tisztázott kérdésekre nézve újabb kutatásokat vé­gezzen. Teljesebbé tette mun­káját a szerző azáltal is, hogy könyvének kiadása előtt fel­dolgozta az elmúlt években megjelent forrás- és doku­mentumgyűjtemények témá­ját érintő anyagait, haszno­sította a nemzeti bizottságok­kal foglalkozó más kutatók­nak azokat a közelmúltban publikált fontosabb adatait, amelyek saját megállapításai­nak helyességét erősítik, ille­tőleg amelyek szerző gyűjté­sét túllépő újszerű elemeket tartalmaznak. A népi demok­ratikus forradalom jellegéről folytatott széleskörű hazai vi­ta anyagának alkotó értéke­sítése, a felszabadulás utáni korszakot elemző jelentősebb általános társadalomtörténeti és államtörtérTeti munkák kö­vetkeztetéseinek figyelembevé­tele pedig a monográfia elmé­leti, elvi alapozásának kiter­jesztéséhez járult hozzá. Az érdeklődőnek hasznos tájékoz­tatást nyújt, későbbi összeha­sonlító vizsgálataihoz pedig biztos támpontot teremt a nemzeti bizottságoknak a kör­nyező szocialista országokban létrehozott rokon szerveiről szóló jelentősebb külföldi szakmunkák feldolgozása. „A nemzeti bizottságok álla­mi tevékenysége” c. mű első­sorban állam- és jogtörténeti szemléletű munka, amelyben szerencsésen kapcsolódik egy­be a marxista történetszemlé­let az állami és jogi intéz­mények szakszerű elemzésé­vel és megítélésével. Az ese­mények időrendi sorrendjének pontos nyomonkövetése és ér­tékelése összefüggő képet tár elénk a nemzeti bizottságok keletkezésének körülményei­ről, a nemzeti bizottságok or­szágos hálózatának kiépítésé­ről és fejlődésüknek funk­cióik változásaiból fakadó há­rom periódusáról. A szovjet hadsereg felsza­badító harcainak eredménye­ként a fasizmus szörnyűségei­től és a háború borzalmaitól megszabadult nemzet haladó erőinek közhatalma az Ideig­lenes Nemzetgyűlés és az Ide­iglenes Nemzeti Kormány életrehívásáig a nemzeti bi­zottságokban koncentrálódott. Ebben az időszakban a nem­zeti bizottságok voltak a szer­veződő közhatalom elsődleges, meghatározó szervei. Figyel­müket és erőfeszítéseiket ki­terjesztették az alapvető élet- feltételek megteremtésére, a közbiztonság megóvására, a háborús és népellenes bűnö­sök felelősségrevonására és a demokratikus átalakulás ki­bontakoztatására egyaránt. Az új élet megindításának válto­zatos útkereső megoldásait, a magyar kommunisták és az egyéb demokratikus erők fe­lelősségérzetének és áldozat- vállalásának nagyszerű példáit hiteles adatszeiűséggel és megkapó élményszerűséggel mutatja be a szerző a nem­zeti bizottságok működésének első szakaszáról szóló fejeze­tekben. A nemzeti bizottságok funk­cionálásának második pe­riódusa a központi kormány- szervek kiépítésével kezdődött és kb. 1945 júniusáig terjedő azt az átmeneti időszakot fog­lalja magában, amikor az or­szág egyes újonnan felszaba­dított területein a közlekedé­si és egyéb nehézségek foly­tán egy ideig még a közpon­ti állami szervek irányító te­vékenységétől függetlenül a nemzeti bizottságok töltötték be az elsődleges közhatalmi funkciót, az ország más terü­letein pedig „a közigazgatás ideiglenes rendezéséről” szó­ló, 1945. január 4-én meg­jelent 14/1945. ME. sz. ren­delet, illetőleg e rendelet ki­egészítéséről intézkedő, ápri­lis 26-án kibocsátott 1030/ 1945. ME. sz. rendelet alapján a nemzeti bizottságok közre­működésével fokozatosan ki­épültek a törvényhatósági bi­zottságok és a képviselőtestü­letek. E jogszabályok ugyan elismerik a nemzeti bizottsá­gok irányító szerepét a köz- igazgatási szervek irányában, de azt is kinyilvánítják, hogy a nemzeti bizottságok „ne il­leszkedjenek be a közigazga­tás szervezetébe”. A nemzeti bizottságok köz- igazgatási hatáskörének elren­delt megszűnésével véget ért e szervek addig gyakorolt köz­hatalmi funkciója. A nemze­ti bizottságok ettől kezdve 1949. február 1-én bekövetke­zett megszűnésükig csupán mint társadalmi-politikai szer­vek fejtettek ki egyre lany­huló működést. Szerepük — néhány külön jogszabály által megjelölt kisebb horderejű ál­lami teendő ellátásától elte­kintve — túlnyomórészt he­lyi és országos érdekű kezde­ményezésre, bizonyos tartalmú politikai szervező munkára és általános ellenőrző feladatok­ra korlátozódott. Az időrendi feldolgozást kö­vető, különböző szempontból végzett vizsgálódások rendkí­vül sokoldalúak. Ezek között találjuk például a nemzeti bi­zottságok szervi jellegének, jogi személyiségének, hier­archikus rendszerének, belső szervezetének, tagjai jogi hely­zetének taglalását. Megismer­jük a nemzeti bizottságok kapcsolatát az egyéb állami és társadalmi szervekkel, együtt­működésüket a jelentős fel­adatokat végző népi bizottsá­gokkal (földigénylő bizottsá­gokkal, üzemi bizottságokkal, stb.). A nemzeti bizottságok érdemi működésének tisztázá­sát szolgálja a nemzefi bizott­ságok hatáskörének, feladatai­nak és ténylegesen kifejtett tevékenységének feltárása a normaalkotásban, az országos választások lebonyolításában, az önkormányzati szervek új­jáalakításában, az igazolási el­járásban, a létszámcsökkenté­seknél stb. Színes tájékoztatást nyújt a monográfia azokról a nagy­fontosságú egyéb politikai ak­ciókról, amelyeknek a demok­ratikus átalakulás vívmányai­nak — földreform, gazdasági stabilizálódás, iskolák államo­sítása stb. — védelmében, il­letőleg továbbfejlesztése érde­kében a nemzeti bizottságok tevékeny részesei voltak. Kü­lönös érdeklődésre tarthat szá­mot annak a heves politikai küzdelemnek a bemutatása is, amelyet a reakciós erők, kö­zöttük nem egyszer a közpon­ti állami szervek egyes veze­tői a nemzeti bizottságok le­járatása, háttérbeszorítása vagy megszüntetése érdekében, a haladó erők, elsősorban a Magyar Kommunista Párt pe­dig a nemzeti bizottságok vé­delmében fejtettek ki. Azt is gyakran érzékelteti a szerző, hogy a nemzeti bizottságok, mint koalíciós szervek maguk is az osztályharc, a politikai csatározás fontos fórumai vol­tak. Csizmadia Andor most is­mertetett munkáját egyik nagybecsű nemzeti hagyomá­nyunkat gondosan felidéző, ed­dig kevésbé ismert összefüg­géseket tisztázó értékei alap­ján méltán tekinthetjük olyan műnek, amely további tanul­mányozást és elmélyültebb ér­tékelést érdSmel. Dr. Ádám Antal A magyar irodalmi lexikon nagy sikere után az olvasók érdeklődésének. kielégítésére nagyszabású világirodalmi lexikon készül a Akadémiai Kiadónál. Hazánkban a har­mincas évek elején jelent meg az első — és mindmáig az utolsó — világirodalmi igényű lexikon, 3 kötetben. A világirodalom lexikális jellegű bemutatására most hat kötet megjelentetését ter­vezi a kiadó. Király István Kossuth-díjas egyetemi tanár vezetékével hazai és külföldi szakerrtberek, tudósok közre­működésével szerkesztik a kötetenként mintegy száz szerzői ívre tervezett művet, amely valamennyi számotte­vő külföldi világirodalmi lexi­kon anyagára támaszkodik. Az adatgyűjtés során húsz külföldi világirodalmi lexikon és általános enciklopédia ada­tait dolgozták fel. Az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár tel­jes könyv és folyóirat anya­gának világirodalmi vonatko­zásait összegyűjtötték. Ezzel • munkával párhuzamosan «lkészült a teljes magyar mű­Készül a Világirodalmi Lexiken fordítás-irodalom jegyzéke is; az eddigi munkák során csaknem hetvenezer külföldi író és kilencvenezer műfor­dítás adatait regisztrálták. A szerkesztésnél az az ál­talános elv irányította a szak­emberek tevékenységét, hogy a világirodalom elsősorban szépirodalmi eszközökkel megírt műveit és íróit mutas­sák be az olvasóknak. A kül­földi irodalommal kapcsola­tos tájékozódást úgy egysze­rűsítik, hogy általános képet adnak az országok irodalmi életéről, irodalmi irányzatai­nak kialakulásáról, fejlődésé­ről. Többszáz nép irodalmát ismertetik, a ma már nem létező országok népeinek iro­dalmát is, így például a kur- dokét. Gazdagon illusztrálva az irodalmi korszakok bemuta­tását is tervezik, s részletesen elemzi a lexikon az irodalmi műfajokat. Az eddig megjelent hason­ló lexikonoktól eltérően na­gyobb terjedelemben ismerte­tik az arab és az ázsiai or­szágok irodalmát. Minden arab ország helyet kap a lexikonban, olyan kis állam is, mint Kuwait. A magyar irodaim; lexikon bőséges anyagára, nagy pél­dányszámára való tekintettel a világirodalmi lexikon nem tárgyalja a hazai irodalmi témákat; de a magyar vonat­kozásokat is ismerteti az ösz- szefoglaló cikkekben. A nagyszabású mű első kö­tete 1969-ben jelenik meg, s az azt követő években folya­matosan megjelenik a régen várt, korszerű mű teljes so­rozata. HARASZTI PÁL KIÁLLÍTÁSA SVÉDORSZÁGBAN Pécsi festő alkotásaiból augusztus 18-án a svédországi Borasban kiállítás nyílik. Haraszti Pál festőművész már elutazott Svédországba, hogy résztvegyen a kiállítás ünnepi meg­nyitóján, A kiállítási anyagból bemutatjuk a Parton című olajfestményt. ÚJ PROFESSZOROK III DR. VARQA FERENC A professzor azt javasolja: ragadjuk meg az alkalmat, hogy a gyermekklinika hat éve tartó átépítésének ered­ményeiről beszéljünk. Egy ilyen: nyugodt mosolyú, halk beszédű emberrel nem lehet vitatkozni. Mégis megkísér­lem. — Ha a professzor úr vol­na szíves mégiscsak néhány mondatban tájékoztatni eddi­gi pályafutásáról... — Olyan egyszerű: 38-ban végeztem Pesten, aztán ide kerültem. Harminc éve va­gyok itt. Végigsimítja őszes haját, tű­nődve néz a szemüvege mö­gül. — A harmincból huszon­kilenc éven át itt is laktam a klinikán — mondja, nyil­ván, hogy bebizonyítsa: nincs itt semmi érdekes. „KERPEL TANÍTVÁNY VAQYOK" Akik ismerik, szeretik is, s olyannak tudják, akiknek ma­gától értetődő hivatása a gyó­gyítás. Mondom: biztosan gyermekkora óta erre a pá­lyára készült. A professzor sajnálkozva int, mint aki nem akar csa­lódást okozni, dehát kényte­len. — Mérnök akartam lenni. Elsőéves koromban is átjár­tam a műszaki egyetemre egy-egy órát meghallgatni... Közben aztán belejön az em­ber. Ma már... Nem mondja ki: nem tud­ná elképzelni az életét a be­teg gyerekek nélkül. Akik olyan bizalommal tudnak a Doktor bácsira nézni. Baná­lis dolgok ezek, és olyan mé­lyen gyökerezőek, hogy nem is érdemes róluk beszélni. Mikor végzett, nem várt rá semmilyen jövő Pesten. Du- zár professzor meghívta a pé­csi gyermekklinikára, kapott kosztot, kvártélyt és húsz pengőt. Fényes kilátások. Igaz, hogy máris itt volt a háború a nyakukon, s a Heim Pál által alapított, kitűnő hí­rű intézet csak 1946-ban, már Kerpel professzor vezetése alatt kezdhette meg a valósá­gos munkát. Vagyis a gyógyí­tással és oktatással egybekö- 1 ött tudományos kutatást. A háború és a rossz táplálkozás felszínre hozta a sorvadásos gyermekbetegségeket. Kerpel professzor, majd az ő nyo­mán Varga Ferenc is, ezzel foglalkoztak tehát. Varga pro­fesszor kandidátusi disszertá­ciója 1957-ben ebből a téma­körből íródott. A sorvadás ma már nem tömegbetegség Magyarországon. Most tehát a professzor egy másik, ma sokkal gyakoribb, nagyobb problémát jelentő kérdéssel, az oxigénhiányos állapotok kórélettani vizsgálatával fog­lalkozik. A tüdőgyulladás, sú­lyos szívbaj és más betegsé­gek okozta oxigénhiány — ha állandósul ugyanis — fejlő­dési lemaradáshoz, a szerve­zet károsodásához, nem rit­kán korai halálhoz vezet. — Én Kerpel-tanítvány va­gyok — szögezi le a profesz- szor, kissé szigorúan — tehát számomra a kutatási tevé­kenység egyértelműen a terá­pia megjavítását szolgálja. A laikus is tudja, hogy óriáslépteket tett előre a gyó­gyítás a gyermekbetegségek­nél, amióta általánossá vál­tak a védőoltások. Jelenleg mi a helyzet, melyek a gya­kori gyermekbetegségek? — A diftériát nem tudjuk bemutatni az orvostanhallga­tóknak ... Megszűnt a gyer­mekbénulás. A BCG-oltás kö­vetkeztében évek óta nincs tuberkulotikus agyhártyagyul­ladás, amelynek halálozási aránya régen 100 százalék volt. A szamárköhögés cse­csemőkori halálozási aránya is magas volt, ma nincs. Re­latíve nőtt viszont a vírusos eredetű betegségek száma, an­nál is inkább, mivel a bakté­riumos megbetegedések az an­tibiotikumok révén csökken­tek. Emelkedett a fertőző has- menéses megbetegedések és a vírusos légúti betegségek szá­ma. Meg kell jegyeznem, hogy a fertőző hasmenések szezoné lis jellege is eltűnőben van azelőtt ez tipikus nyári beteg ség volt, ma a kitűnő tejpor készítmények ezt is fékezik. KORSZERŰ, JÓL FELSZERELT INTÉZMÉNY külön laboratórium. A kora­szülött osztályt teljesen sike­rült leválasztani a többitől, húszágyas, korszerű, kondicio­nált egység jött létre. Akut szobákat alakítottunk a műtét utáni legsúlyosabb esetek szá­mára. A tejkonyha, amely a csecsemők táplálását oldja meg, a higiénia legszigorúbb szabályainak is megfelel. A fertőző betegeket maximálisan el tudjuk különíteni, s emel­lett különálló osztályaink a belgyógyászati, a sebészeti, a koraszülött és a csecsemő osz­tály. Sikerült tíz új laborató­riumi egységet kialakítani, ami a tudományos munkához fon­tos és egy új, modernül felsze­reli tantérfnét, ami az okta­tást könnyíti meg nagyon. Miközben az átépítés folyt, — s még egy-két hónapig, amíg befejeződik — csak kb. 140 ággyal dolgozott a klinika. — Hiszen azért is tartott ennyi ideig az építkezés, mert nem hagyhattuk abba a mun­kát. A közönség nem is sejti, milyen erőfeszítéseket jelenteti egy-egy járvány levezetése. A megyei gyermekkórház nem tudta volna egyedül ellátni a munkát, csak annyit tehetett, hogy nagyon sokat segített ne­künk. Ügy osztottuk meg a terheket, hogy egyik nap ők másik nap mi voltunk felvé­telesek. Sajnáltam mindenkit, aki egyéni áldozata lett a „küldözgetésnek”, de amelyik r.ap nem a klinika volt a fel­vételes, kénytelenek voltunk a nem sürgős, nem súlyos esete­ket átküldeni, különben a kö­vetkező napon nem tudtuk volna ellátni a saját feladata­inkat. S a professzor, akinek élete összenőtt az intézettel, szem­mel láthatólag boldog, hogy hat nehéz év után eljutott idá­A gyermekklinikán harminc orvos dolgozik. Az ágylétszám összesen kétszáz, azaz kétszáz lesz az átépítés befejezésével. — Nos tehát térjünk a lé­nyegre — mondja elégedetten a professzor. — Ezt az épüle­tet a század elején internátus- nak építették. Heim Pál tol­dotta hozzá a fertőző pavilont, Duzár idejében 1932-ben ké­szült az ún. új pavilon. Az 1962-ben kezdődött átépítéssel viszont egyike lesz Magyaror­szág legkorszerűbb, legjobban felszerelt és a gyógyítás céljai­ra legmegfelelőbb intézeteinek! Az öreg épület falai csak itt-ott álltak ellent, egy-két helyen van nyolcágyas kórte­rem, a többi mind kisebb. A megfelelő elkülönítést végre meg lehet oldani. — Az ambulanciát a poli- klinikai egység elve alapján alakítottuk ki — folytatja a professzor. — A felvételre nem szoruló betegeket teljesen ki tudjuk itt vizsgálni, van bel-, sebészeti, orr-fül-gége-, pszichiátriai, kardiológiai és röntgen szakrendelés, valamint ig. KÉT PROFESSZOR A QYERMEKKLINIKÁN A gyermekklinikán egyide­jűleg két professzort neveztek ki, Dr. Varga Ferencet egyút­tal tanszékvezetőnek is. Mivel nálunk ez még ritka és szo­katlan forma, végezetül meg­kérdem a professzort, mi az ő véleménye a kétprofesszoros rendszerről? — Ó, hiszen ez nagyon hasz­nos dolog! — mondja, s látom, mosolyog a kérdésen. — fis nem is új. Külföldön főleg, de itthon is, hiszen például a bu­dapesti 1. gyermekklinikán évek óta ebben a megoldásban dolgoznak. A klinika hármai feladatát, a gyógyítást, okta­tást és a tudományos munkát egyetlen embnr képtelen átlát­ni, irányítani. Ha megosztjuk a terheket, oz ürm és a bete­gek nyernek általa, és ez a legfontosabb. Hallatna Erzsébet i k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents