Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
8 Dunantmi napin 1968. augusztus l Egyelőre csak kutyákon Szívátültetés Pécsett TUDOMÁNY- APRÓPÉNZBEN A szervi szívbetegségek egyharmada hypertaniából ered ▼ I »Hát bizonj, doktor, Ön elért a dolog lényegéig. A tisztább okosság, a hit s az ügyesség között kiegyensúlyozott. Sebész-keze furcsa, ideges el eganciával feltakarta félig, majd egészen az élet gyökerét; ott járt, ahol a szív dobog*» (James Kirkup verséből, amely el dr. Philip Allisonnak írt leedsi közkórházbaai bemutatott Mitralstenosis-műtét után.) A szervátültetés — különö- sen a szívátültetés — napjaink világtémája, az orvostudomány legizgalmasabb problémái közé tartozik. Néhány hónapja a pécsi Orvos- tudományi Egyetem Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézetében is végeznek transplan- tációs kísérleteket dr. Török Béla igazgató, docens irányításával. A közvetlen előzmény az, hogy dr. Török Béla a közelmúltban hat hónapig tanulmányúton volt Zürichben és a Kantonsspital sebészeti klinikájának kutatólaboratóriumában működő trnasplan- tációs csoport tagjaként megismerkedett a klinika világhírű igazgatójának, Senning professzornak és az önálló kutatóintézet vezetőjének, Lar- giader professzornak a kísérletes és klinikai munkájával. — A ma embere azt hiszi, hogy a szívtransplantáció Barnard professzorral kezdődik — mondja dr. Török Béla igazgató. — Pedig, ha csak a szervátültetés történetébe pillantunk vissza (a szövetátültetésről nem is beszélve, amelynek szinte beláthatatlan múltja van) azt látjuk, hogy 1902. március hetedikén a bécsi sebészeti társaság ülésén egy Ullmann nevű magántanár előadás keretében bemutatta az első sikeres, kutyán elvégzett veseátültetési kísérletet. A szervátültetés nagy alakja a Nobel-díjas Carrell volt, aki a transplan- táció szempontjából döntően fontos érvarrat sikeres technikáját már 1902-ben kidolgozta, és ő volt az első, 1905- ben, aki egy másik állat szívét egy kutya nyakára ültette át. A kísérlet azonban nem sikerült. Az első siker Mann amerikai professzor nevéhez fűződik, aki 1933-ban hetero- top szívátültetést hajtott végre, vagyis az idegen szívet nem a szokásos szívhelyre, hanem a kutya nyakára ültette át. Ez azóta is, mint kutatási modell szerepel. — Mire jó ez a laikus számára furcsa modell? — Számos tudományos kérdést lehet tisztázni, mint a szöveti elváltozásokat, a terápiás kezelés hatását, a túlélést a kezeletlenekkel szemben stb... 1960-ban a szív helyére ültettek át másik szívet. Ez a kísérlet Lower és Shumway kaliforniai sebészek nevéhez fűződik. Három év múlva, 1963-ban J. Hardy elvégezte az első kísérletet — emberrel. Egy már agonizáló betegbe, aki a biztos halálfia volt, átültetett egy csimpánzszívet. Hardy csupán azt óhajtotta tisztázni, hogy vajon az emberi szervezetekben is megindul-e a szívműködés, a vérkeringés, mint az állatoknál? Bizonyossá lett, hogy a kutyakísérletek az emberre is érvényesek. — A szervátültetés Carrell idejében élte első technikai fázisát. A technikai siker azonban önmagában nem oldotta meg a problémákat... — Úgy van. Egymásután jelentkeztek a problémák. Az autotransplantációk sikerültek. Egy vese ugyanabban a szervezetben, de máshová ültetve, például a csípőlapát-tájékára, tovább él. De miért nem sikerült ez, amikor idegen szervezetbe ültették át? A homotransplantációs kísérletektől (emberről-emberre, kutyáról-kutyára) főként Loeb kutatásai nyomán kiderült, hogy itt genetikai különbségek vannak. Loeb először azt hitte, hogy az a bizarr kép, ami a mikroszkóp alatt a szervátültetés után látható, az gyulladásos reakció. Csak jóval később fedezték fel, hogy itt nem lokális folyamatról van szó. A szervezet idegen anyaggal szemben ellenanyagot termel. Ezt antigen-anti- teat reakciónak nevezik. Ez önmagában védelmi berendezés, de a transplan táció révén is idegen anyag, idegen fehérje kerül a szervezetbe, és a szervezet nem tud különbséget tenni egy fertőző, vagy egy beültetett idegen anyag között. Hogy ez biztosan immunológiai folyamat, azt véglegesen a Nobel-díjas angol Medawar 1940-től végzett kísérletei igazolták. Vese- és bőrátültetéseket végzett. A szervezetben a transplantáció után azonnal megkezdődött az ellenanyag termelése, és amikor egy újabb szövetdarabot ültetett át, ez már az előzőnél hamarabb elpusztult Vagyis, kezdetben nem volt ellenanyag, de később a fogadószerv felkészült. — Olvastuk, hogy a Blaiberg állapotában legutóbb bekövetkezett visszaesés idején felmerült a lehetőség, hogy ha állapota nem javul, esetleg új szívet kap. Azt jelentik az előbbiek, hogy a második szív megmaradásának lehetősége, legalábbis időtartamban, alaposan lecsökken? — Blaiberg, igen ... December óta 29, emberen végzett szívtransplantáció történt a világ különböző klinikáin. Időtartamban tehát különösen nagy tapasztalatok nincsenek. Ami az állatkísérleteket illeti: a legidősebb eddigi túlélő kutyaszív 13 hónapos volt. A szívátültetést elég sok veszély kíséri. A szív olyan általános sejtkárosodást szenvedhet, hogy órák alatt fellép a befolyásolhatatlan keringési elégtelenség. A halállal végződött emberi szívátültetések egyharmada idetartozik. Másodszor: a szív átveszi ugyan a funkciót, de nem sikerül az antigen-antitest reakciót kiküszöbölni. Ezek a szívek két- három hét után felmondják a szolgálatot. Ha sikerül a reakciót befolyásolni? Az állatkísérletek szerint ezek túlélése átlagosan öt hónap. Ezt az emberi esetek sem cáfolták meg. — De Blaiberg él! — Tényleg meglepő, de az ismert orvosi adatok alapján van magyarázata. Egyrészt kellő tapasztalat áll rendelkezésre az antigen-antitest reakciót gátló terápiában. Másrészt az arrtilimfocita szérumot az emberek közül ő kapta elsőként. S döntő az a szerencsés véletlen, hogy fehérjerokonságban van a donorral. Nincs két olyan egyed, amely azonos volna, az emberek között genetikailag nagy különbségek vannak, az azonosságtól a teljes különbségig. A transplantációs immunitásban a fehérvérsejtekben levő antigen, a 4—5—6-os elnevezésű leukocita antigen fontos szerepet tölt be. Blaiberg és a donor között az ismert kilenc leukocita antigen tekintetében nyolcnál egyezés van. Vagyis, a lényegesnek látszó mozzanatokban. — Mikor célszerű transzplantációt végezni? — Amikor az ember a saját szerveivel nem képes tovább élni. Például, a vese kritikus állapotba kerül, vagy a szív a keringés funkcióját nem tudja ellátni. A modern orvostudományban technikailag mindent el lehet végezni. De érzésem szerint a mai tudományos eredmények tükrében sem lehet azt mondani, hogy ismerjük a transplantációt követő folyamatokat. Főként pedig befolyásolni tudjuk-e? Természetesen vannak módszerek. Többek közt a gyógyszeres és sugárterápiái befolyásolás az antigen-antitest reakció csökkentésére, de az adagolásnál óvatosnak kell lenni, mert a szervezetet megfoszthatjuk az ellenállástól. Az antilimfocita-szérum még kevés tapasztalati anyagot nyújt, az RNS-kondicionálás pedig még napjaink kezdő kutatási területe ... — Mióta folynak a pécsi intézetben transplantációs kutatások? — Először is szeretném megemlíteni, hogy az egyetem kezdettől fogva messzemenő támogatást nyújt a kutatásainkhoz. Az első veseátültetést ez év március 28-án, az első szívátültetést pedig március 16-án végeztük el. Az alapkutatásban eddig 22 szívós 20 vesetransplantációnk volt. Az intézet egyedül természetesen nem elegendő a kutatáshoz. A vesetransplarrtá- ciókat a pécsi urológiai klinikával együttműködve csináljuk és kísérleteinket mielőbb klinikai területre is szeretnénk vinni. Irodalmi mottóval kezdtem. Hadd fejezzem be hasonlóan. A szoba, ahol a kardiológia helyet kapott, nem látványos. A rendelőintézeti hangulatnak megfelelő, hagyományos puritán fehér fal, nylonnal leterített vizsgálóheverő, nikkelezett műszerek, kis fehér Íróasztal, Nem látványos a benne végzett munka sem, nem kíséri figyelemmel a világsajtó, mint a szívgyógyászat évtizedekkel ezelőtt létrehozott tudományos eredményeit. avagy mint mostanában Fokváros és az Újvilág újszívű embereit kísérte. Itt „csak” aprópénzre váltják a tudományt. De ennek az elmúlt három és fél év alatt több mint háromezer pécsi és baranyai szervi szívbeteg látta hasznáf. életet hosszabbító, nem egyszer életet mentő gondozás formájában. Pécs. Munkácsy Mihály utca 19. Városi Rendelőintézet kardiológiai osztálya. Osztályvezető főorvos: Dr. Hartmann Gyula. Rendelési idő: 7—15 óráig. Ezek az említett szakrendelés hivatalos adatai. De az adatok mögött az orvostudomány fejlődésének egy új szakasza van. Azt mondja dr. Hartmann Gyula: — A kardiológia az orvostudomány legfiatalabb ágainak egyike, a belgyógyászat szerves része. Létjogosultságáról sokat vitatkoztak, ma már azonban eldőlt: a kardiológia önálló szakágazat, önállóságát indokolja például a világ halálozási statisztikája: a halálokok első helyén a szív- és érrendszeri megbetegedések állnak. Az orvostudomány fejlődésével ugyanis megnő az átlagéletkor és ennek következtében rendkívül gyakorivá válnak az idős kor betegségei, vagyis a szív- és érrendszerben megbetegedések. Ezen kívül tudományos szemléletünk a reumás és veleszületett szív- betegségek kérdésében megváltozott: ezek kialakulását megfelelő időben történő kezeléssel megelőzhetőnek tartja. De kardiológiai önállóságát más körülmény is indokolta. Előzőleg ugyanis sokan foglalkoztak szívbetegekkel, egyik orvos az EKG-t, a másik a röntgent készítette, a harmadik a hypertóniáját vizsgálta. A sok vizsgálat és kezelés ellenére mégis hiányzott valaki, aki mindezeket közös nevezőre hozza, s a beteg szervezetét egységes egészként, mégis szívének szervi betegsége szempontjából vizsgálja, kezelje. Ezt a munkát végzi el, ezt az orvosi szemlélet- módot képviseli a kardiológus. Elmondja: lényegében a vázolt helyzet uralkodott Pécsett is, ezért a városi tanács vb egészségügyi osztályának vezetője és a rendelőintézet főorvosa — elsőként az országban — önálló kardiológiái osztályt, illetőleg gondozót hozott létre 1964. október elsején. Azóta itt háromezernél több szervi szívbeteget szűrték ki és gondoznak, mégpedig nemcsak hivatalosan idetartozó Pécs közigazgatási területéről, hanem egész Baranyából. Továbbá azóta küzdenek a „tiszta esetekért”. A felnőtt szívgondozás munkájának gerincében áll ez a fogalom: „tiszta eset”. Vagyis: valóban szervi szívbetegség. Bizonyítás képpen Hartmann doktor felüti a statisztikát: — Nekünk hármas feladatunk van: a gondozás mellett ellátjuk a szakrendelést is, végül a kötelező alkalmassági vizsgálatokat is elvégezzük, például a szakmunkástanuló iskolai, vagy gépjárművezetői alkalmasság megállapítása céljából. A túlterhelt és kellő felszereléssel nem rendelkező körzeti orvosok vagy az alkalmasságot első fokon vizsgáló orvosok ugyanis panasz vagy gyanú után hozzánk küldik elbírálásra a kétes eseteket. De például az EKG-vel vizsgált betegeknek csak köValarnennyi szervi szívbetegef felkutatják ▼ A Pécsi városi Rendelóintezel- kardiológiai munkája rülbelül 20—40 százaléka marad meg gyanúsnak, s közülük is 5—10 százaléknál állapítunk meg végül szervi szív- betegséget. Például egy év alatt 20 500 EKG-vizsgálatot végeztünk- Ebből látszik, mennyi időnk vész el felesleges rutinmunkára. Holott ezt az időt a valódi szervi szívbetegek, tehát „tiszta esetek” felkutatására és gyógyítására fordíthatnánk. De az igényes egészségügyi szervező munkának a teljességére kell törekednie. A kardiológiára vonatkoztatva es azt jelenti, hogy nemcsak azokat a betegeket vizsgálja meg, akik már éreznek valamit, akik maguktól eljönnek az orvoshoz. Emellett az orvos szempontjából passzív betegfelkutatás mellett aktív felkutatásra is készülődnek. Dr. Hartmann Gyulának már határozott elképzelései vannak az aktív betegfelkutatásra. Például a házi betegápolónők körzetük minden lakójának megmérhetik a vérnyomását, bizonyos hosszabb idő alatt, s a gyanúsakat így is kiszűrhetik. Ugyanis a gondozóban kezelt szervi szívbetegségek legnagyobb része — egyharmada — magas vérnyomásból ered. Vagy elkérik azoknak a névsorát, akiknek szíve a kötelező tüdőszűréskor a normálisnál nagyobb volt. De a szívgondozásnak számos más akadálya is van. A legnagyobb: a gondozó mellől hiányzik a fekvőbeteg-intézmény, s a kettő orvosainak szoros együttműködése. Pedig a járó és fekvő szívbetegek között nagyon gyakori és könnyű az átmenet, s a háromezer gondozott ilyenkor nem kap folyamatosan egybehangolt kezelést. Aztán figyelni kell a betegek társadalmi, családi helyzetére is, többek között megküzdeni a vállalatokkal könnyebb munkakörbe helyezésükért Nehéz és bonyolult feladat tehát a szívgondozás. Hozzá még azt sem lehet tudni, hogy hány ember járkál az utcán kezdődő, de tünetekben még nem mutatkozó szervi szívbetegséggel. Pedig még ezt is meg kell ismerni. Másképp az elméleti orvostudományt nem lehet aprópénzre váltani a gyakorlatban. S az elmélet és gyakorlat között van az az út, amit szervezéstudománynak neveznek. Ezt az utat vállalta, az úttörő feladat minden veszélyével, a Pécsi Városi Rendelőintézet kardiológiai osztálya. Fontos és nehéz vállalkozás, érdemes figyelni rá. Földessy Dénes Nem mindennapi látvány . .. Fred C. Everman (58 éves), akibe Július 20-án Houstonban (USA) egy 33 éves asszony szivet ültették át, saját „kiszolgált” szívét nézi. Dr. Török Béla igazgató beszélgetés közben kedvenc íróját idézte: „Az élményeink menthetetlenül magunké, nem sózhatom senkire.” A zürichi élmény valóban személyes marad, de a tudományos indítás, amelyet magával hozott onnan — végső soron mindenkié lesz. A transplantáció még számos tudományos problémát támaszt — mint a beültetésre váró transplantátumok élettartama, mely pillanatnyilag maximálisan 24 óra, vagy a műszervek alkalmazása, melyek akut esetben alkalmazhatók, de tartósan még nem ültethetők be, és más problémák — megoldásuk a szívós „hétköznapi” tudományos munka végtelen láncolatát igényli, amelyből csak Időnként szökken fel egy-egy fontos, látványos eredmény. A kísérletek végtelen sorozata az, amely megnyugtató klinikai biztonságot ad. S ez már — mindenkié. Thicry Árpád BARNARD DOKTOR Amikor Johnson elnök texasi farmján fogadta Barnard doktort, a híres délafrikai szívátültető sebészt, beszélgetés közben megkérdezte: — Előfordult-e már önnel, hogy teljes biztonsággal életet mentett? — Igen — felelte Barnard professzor, — előfordult. És elmesélte: — Mintegy húsz éve belgyógyászként működtem egy kisvárosban, Fokvárostól száz kilométernyire. Egy este sürgősen hívtak egy közeli gazdaságba. A háziasszony elmondta, hogy a férje nagyon rosszul van. Igaza volt a derék asszonynak: férje, csak rá kellett nézni, szánalmas állapotban volt. Úgy emlékszem a jelenetre, mintha ma történt volna. Békés volt a táj. Akkor bukott le a Nap. A jószág ment az Istállóba. Tyúkok kapirgáltak. Egy karóhoz kecske volt kötve. Csupa langyosság, csupa csönd volt a levegő. Megvizsgáltam a férfit: kétoldali, tüdőgyulladás. A láza meghaladta a 42 fokot. Önkívületben volt. A halála közelgett. Legjobb tudásom szerint próbáltam segíteni rajta. Megmondtam az asszonynak, hogy ilyen körülmények között éjszaka a beteg mellett maradok. Hajnali három óra tájban még mindig semmi javulás. A háziasszony kávét főzött, s míg ittuk, megkérdezte: — Doktor úr, igazán mindent megtett a férjem megmentésére? — Meg — válaszoltam. — Azt hiszem mindent megtettem. Erre azt mondja: — Doktor úr, mivel maga mindent megtett és úgy látszik, sikertelenül, mit kockáztatunk, ha megpróbálkozunk a falusi gyógymóddal? A kuruzsló kecskével gyógyítja a tüdőgyulladást. — Kecskével? — Igen, leölnek egy kecskét, a bőrét lenyúzzák és a beteg melle köré csavarják. S a beteg meggyógyul tőle! Gondoltam, nem azért tanultam hét évig az orvos- tudományt, hogy kőkorszak- beli módszert alkalmazzak. Azt mondtam a gazdasz- szonynak: „Várjunk még KECSKÉ JE egy órát! Ha négy órára nem lesz jobban a férje, le lehet ölni a kecskét.” De az istenek velem voltak. Négy órára a gazda hőmérséklete 37,5-re esett. Kezdett magához térni és túl volt a veszélyen. Kora reggel fogtam a táskámat és búcsút mondtam a gázdáéknak. Átmentem a nyugodt, békés udvaron. A kora reggeli napsütésben kiterelték az állatokat, szemet adtak a tyúkoknak. A kecske ott legelészett a karóhoz kötve. Távozóban odaszóltam neki: „No kecske, megmentettem az életedet!” Ez volt az egyetlen eset, elnök úr, amikor biztosan eletet mentettem. 4 t k
