Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
4 Dane mail naoto 1968. augusztus 25. Korszerűsítik a Hirdi Kendergyárat '■ Harmincmillió rekonstrnkcióra a „nagykalapból“ Duplájára nő as idén a szövődéi kapacitás — Egyszerre dolgozunk mi, dolgoznak a fővállalkozók és dolgoznak az alvállalkozók — mondja Juhász László, a Hirdi Keridergyár igazgatója, miközben végigjárjuk a gyárat Az új szövőcsarnokban valóban egyszerre többféle tevékenység folyik. Itt szegedi szövőnők adják át munka- módszereiket tanítgatják a fiatal lányokat akik most ismerkednek a munkával, odébb szövőgépek várnak összeszerelésre, ugyanakkor a csarnok másik szárnyában nagy •z üresség, csak a gépek jövőbeni helye van meg, festenek a kivitelező vállalat emberei. Az öreg hirdi gépek Házadókedvezmény a magánépü'etek tatarozására Az új fo nőcsarnokban már üzemel a gépek egy része. A nyári-őszi időszakban igen sok személyi tulajdonban lévő lakóházat tataroznak, újítanak fel. Ennek ösztönzését segíti elő a házadókedvezmény. A tapasztalatok szerint azonban a háztulajdonosok nagyrésze nem ismeri az erre vonatkozó rendeleteket. Az illetékesek tájékoztatása szerint ilyen kedvezményt akkor engedélyeznek, ha a lakóházat a természetes elhasználódás vagy bármely más ok következtében beállott rongálódások megszüntetése céljából felújítják, tatarozzák, vagy helyreállítják. Az építési engedélyhez kötött 1 felújításnál adókedvezményt csak akkor nyújtanak, ha a tatarozáshoz az illetékes hatóság az engedélyt megadta. Ä háztulajdonos, — ha a felújítási házadó kedvezményt igénybe kívánja venni, — a munkálatok megkezdése előtt legalább nyolc nappal köteles kérelmét a tanácsi adóügyi csoportnál bejelenteni. A beadvány illetékmentes, csatolni kell hozzá a felújítás részletes költségvetését, valamint — építési engedélyhez kötött felújítás esetén — az engedély másolatát. A kedvezmény megadásának fontos feltétele, hogy a felújítás igazolt és elfogadott költsége legalább 3000 forint legyen. Az adókedvezményt legfeljebb tíz éven át lehet megadni a felújított épületre eső évi házadó-átalánybél. A kedvezmény mértéke: 3000— 5000 forint közötti felújítási összegnél a költség 30 százaléka, amit az évenkénti háa- adó 50 százaléka erejéig lehet igénybe venni; 5000— 10 000 forint közötti költség esetében 50 százalék, ezt a* évi házadó 70 százalékáig lehet érvényesíteni; ha a költség összege a 10 000 forintot meghaladja, annak 70 százaléka, amely az évenként esedékes házadé 80 százalékáig engedélyezhető. A Hirdi Kender gyár nagyszabású rekonstrukciója 1966- ban kezdődött, és nagyjából ebben az évben befejeződik. A gyárrész modernizálása összesen 30 millió forintba került, amiből 12 és fél millió forint az épület, de további költségek merülnek fel még 1969-ben is. Az összeget a „nagykalapból” vették ki, és használják fel Itt, ugyanis a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi központjának, ahová a hirdi gyár tartozik, ezenkívül még három gyáregysége van, és közös a fejlesztési alap. Miért éppen Hirden költik el ezeket a milliókat? Mert Közép-Európa legnagyobb kenderfonó és szövőipari gyárának Szegeden nincs fejlődési lehetősége, a fejlesztés a női munkaerő- hiányba ütközik. Ezzel szemben a kenderipari termékei iránt rendkívüli módon megnőtt a kereslet, értékesítési problémáik — tekintve a szovjet export-lehetőségeket — hosszú ideig nem lesznek. Hirden illetve körzetében pedig megvan a fejlesztés lehetősége, a munkaerő biztosítottnak látszik. Egyre jobbak a textiliparban a kereseti lehetőségek és szociális körülmények; távlatban maga Hird is fejlődik, így megfelelő utánpótlásra helyben is van kilátás. A rekonstrukció másik oka: az öreg hirdi gépek amúgy is alaposan megérettek a modernizálásra. Ami a fonodái részt Illeti, 1966-ban megépült a vizesfono- dai toldalék, 67-ben a nyersanyag raktár, az idén pedig hamarosan átadják a gerebe- nező csarnokot, amelyben a gépeket szerelik már. Az idén még új műhely is épül, mert a régi kicsi, s rendbehozzák, kiépítik az üzemi utakat. A fonodában kicserélték az öreg gépeket, a szárnyas-vizes fonógépek helyett nagyobb termelékenységű gyűrűsfonőgé- j pék dolgoznak. Két új olasz j gerebenezőgépet, két szovjet kártológépet és két saját gyártmányú puhító gépet állítottak be, ezenkívül előfonógép és nyújtógépek érkezését várják. A cél nemcsak az elavult gépek kicserélése, hanem a gépek technológiai sorrendjének megteremtése, az j alapanyagtól a késztermékig! tartó útvonal lerövidítése. Ami a szövődéi részt illeti, a* új készáru raktár mellett, említettük, közel 3 és fél millió forintos költséggel elkészült az új szövőcsarnok, folyik a gépek beszerelése, be^ járatása, és a betanítás. A harmadik negyedévtől kezdődően itt alaposan felfut a termelés, mert a meglévő tíz szövőgépük mellett harminckét felújított szövőgépet kaptak Szegedről, amelyből 171 máris üzemel. Mi szerepel még a jövő évi j tervekben? Megkezdik az új | kazánház építését, a kazánok beszerelését — ez Is további 10 millió forintos beruházás — előfonógépek és gilfonógé- pek érkeznek, ezenkívül tovább gépesítik a műhelyt, végleg kiépítik az üzemi úthálózatot Rendezik soraikat A fonodát az idei tervek szerint közel 800 tonnával több fonal hagyja el, mint 1964-ben, tavalyhoz képest 380 tonna az emelkedés. A szövődében nyers ponyvát gyártanak, amelyet aztán Szegeden készítenek ki. A szövődéi termelés a tavalyi évhez viszonyítva, több mint duplájára, 660 ezer négyzetméterrel emelkedik. A kendergyár fejlődését a vállalat teljes termelési érték változása fejezi ki hűen, az idei terveket alapul véve 1964-hez viszonyítva a duplájára, 61 millió forintról közel 125 millió forintra növekszik. A szűkebb kapacitást a fonoda és a szövődé viszonylatában ez utóbbi jelenti, és amennyiben a munkaerőhelyzet lehetővé teszi, a távlatban a szövöde további fejlesztése kerül előtérbe. A kapacitás akár megduplázódhat, annyi fonál van. A felesleget egyelőre elszállítják. — Ez az év a felfutás éve — mondja az igazgató — a jövő évben sorainkat kell rendezni. A mennyiség növekedése a minőség rovására ment, hézagok keletkeztek. További új munkaerőket kellett beállítanunk, és betanítanunk, az I. osztályú termék minőségi aránya természetszerűleg romlott. Az idén a fonodái, valamint a szövődéi létszám 60—60 új munkaerővel szaporodott. A szövöde mostani 95 fős létszáma év végén eléri a 140-et. Zömében fiatal lányokat, asz- szonyokat tanítanak be. A szakmai színvonal növelése érdekében közel 40 fiatal beiskolázásával, az idén először, beindítják a iparitanuló-kép- zést. 1970: heti 40 óra munkaidő A Hirdi Kendergyárban javultak a kereseti lehetőségek, Baranyában vendégszerepei Harangozó Teréz és Kozák Péter A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat a táncdalfeszti- vál egyik díjnyertes énekeséi és zeneszerzőjét. Harangozó Terézt és Kozák Péter zeneszerzőt ésj táncdalénekest szerepelteti. A két kitűirő művész Szigetvárott, Komlón és Szászváron, szombaton pedig Mohácson és Siklóson vendégszerepeit. a bázisbér-gazdálkodás nem szorít, magas a bérfejlesztés, és magas keret áll rendelkezésre bérjellegű jutalmazásokra. Ez talán a jövőt tekintve megfelelő vonzóerőt, szívóhatást fejt ki. A gyárban a szociális helyzet az elmúlt években nagyot fejlődött: 2 és fél millió Ft-os költséggel az idén májusban adták ét a korszerű, városi színvonalú, kétszintes, új üzemi öltöző- fürdő épületet. Az új szövő- csarnokban pedig már a helyszínen biztosították a szociális jellegű helyiségeket. Jövőre 600 Személyes üzemi konyha és ebédlő épül, három és fél millió Ft-os költséggel. A heti munkaidő a tervek szerint jövő áprilistól 44 óra, egy év múlva pedig előreláthatólag heti 40 óra lesz. (M—z) Kapuzárás a nyári ifjúsági építőtáborokban Kilenc és fél millió forint értékű munka hat hét alatt Szombaton országszerte véget ért a nyári ifjúsági építőtáborok idei évadja. Befejezte munkáját az ifjú társadalmi munkások utolsó csoportja. amely társaival együtt tovább öregbítette a fiz esztendővel ezelőtt kibontakozott kezdeményezés jó hírét, tekintélyét. Az előzetes adatok tanúsága szerint a Hanság le- csapolását megkezdő fiatalok mai követői mind az első hetek perzselő forróságában, mind a későbbi időszak szeszélyes időjárásában becsülettel eleget tettek önként vállalt kötelezettségeiknek, sőt még arra is futotta erejükből, hogy túlteljesítsék előirányzataikat. Az idén csaknem 6 és fél ezer középiskolás, valamint egyetemista és főiskolás dőlRepülőgéppel a megye felett — A világ mindig olyan, amilyen — mondaná egy filozófus —, legfeljebb másnak látszik felülről. Hát ezt aláírom. Utat építenek például, s az út egyre furcsább lesz alattunk. „Emelkedni” kezd, a végén már olyan meredeknek tűnik, mint egy kőbánya le- siklója. Érthetetlen, hogy tud ezen az igen meredek úton megállni a földgyalu és a teherautó? Az orfüi tavak csaknem teljesen néptelenek. Hiába, péntek van, egyébként sem strandolásra való ez az örökös eső. Csak egy pecázó dacol vele a nagy tó közepén. Abaligeten üresen himbálóznak a vizen a csónakok. Hetvehelynél egy mészégető fölött repülünk el. Sárgás lángok csapnak ki a kemencéből. Fehér izzásig hevült már a mészkő. Aztán egy kis kanyargós „pamutfonal” fölött szállunk. Polohn István, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője a motor dübörgését túlkiabálva mondja, milyen sok bajt okozott már a „pamutfonal”, azaz hogy a Bükkösdi patak. Itt, e helyeken szakította át a gátakat, sodorta el a házakat két éve. Ezért — Hetvehely védelmére — építettek mellé egy másik „pamutfonalat”, mely már biztonságos távolságra van a falutól. Mintha ezernyi fehér virágszirom lebegne a vizen, olyan látvány fogadott Somogyapá- tinál. Csakhogy azok a „szirmok” kacsák voltak. Ezer és ezer madár rebbent szét a tavon, mintha valaki követ dobott volna közéjük, megijedtek az alacsonyan szálló repülőgéptől. — Dél-Durtántúl legszebb területe felett járunk! — kiáltja Polohn István. Erdők, tavak, erdők, tavak — így megy a végtelenségig, I mintha nem is Somogyor- szágban, hanem valahol a Mazuri tavak fölött repülnénk. A fák törzse gyufaszálnak látszik, a lombozat illetve az egész erdővel borított halmok képe olyan, mintha valami makettet néznénk. A Dráva rendkívül kanyargós, ezüstös szalagja mentén elrepülünk Barcs felé. Látjuk a háborúban felrobbantott híd csonkjait, majd a pirosló újat, melyet most építenek, aztán holtágak végtelen sokasága, „hurkái” mellett szállunk el. Néhány másodpercig a szentborbási gátőrházat is látjuk. A gátőr ismeri a „vízügy” egyfedeles, narancs- sárga gépét. Kifut a ház elé és integet. A Dráva néptelen, pedig sok a fürdésre alkalmas zátony, sziget, hívogató homoknyelv. Annál zsúfoltabb Harkány. Érdekes: milyen sárgának, mélysárgának látszik a strand vize! A pilóta megdönti a gépet, még egyszer elszállunk az embertömeg, meg a parkoló gépkocsik felett, aztán a füstölgő kémények következnek, tehát Be- remend felé tartunk. Az épülő gyár óriási leta rolt területe elüt a környék zöldjétől, melybe szeszélyes, cifra alakzatot vájtak a földgépek meg a teherautók kerekei. Mélyen benyúlik az új vasút, felülről úgy tűnik, mintha Usztszerú, finom porral töltötték volna ki a talpfák közét. Vasvázas építmények sokasága, új lakóház ma rád el alattunk, északról a Szársomlyó hosszan elnyúló, kopár sziklatömbje foglalja el a horizontot. Egy pillantást vetünk a cukorsüveg alakú csúcsra, s a kőbányára, mely úgy fest innen, mintha valaki „beleharapott” volna a hegybe, oldalról. Gépünk ápnyéka szántóföldek, kukoricások fölött suhan. így érünk el a pécsúj- hegyi salakhegyek esőmosta, erózió vájta oldalaihoz, városunkhoz, a végtelennek látszó, óriási „maketthez”. — Megnézzük a tv-tomyot! — mondja Katona Lajos, a pilóta, s máris elszáguldunk mellette, aztán felbőg a motor, alattunk a szőlőhegyek és az Uránváros siklik el. — Egy óra ötven percig reültünk — mondja Polohn István, amikor kissé zúgó füllel kikászálódunk. Mindnyájan a gép mozdulatlanná merevedett- légcsavarjára, hülni kezdő motorjára pillantunk, aztán a pilótára nézünk, aki vidáman ránkhunyorít. Magyar László gozott a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi építőtáboraiban — mondották a KISZ Központi Bizottságánál. A felsőoktatási intézmények bővítését, fejlesztését szolgáló beruházások támogatására életrehívott öt egyetemi építőtábor résztvevőinek számától még nincsenek pontos adatok. A fiatalok, akik között az elmúlt évekhez hasonlóan kisebbségben voltak a fiúk — mert munkaadóik a lányok számára kínáltak több tennivalót — elsősorban a mező- gazdaságban, a kertészetekben, a gyümölcsöskertekben kamatoztatták segítőkészségüket. Ezenkívül út- és csatornaépítkezéseken, valamint vasúti rekonstrukciókon vállaltak részt a különböző feladatok megoldásából. Az első három csoport tagjai — a negyedik turnus eredményeit csak ezután összesítik — körülbelül kilenc és fél millió forint értékű munkát végeztek az idén. Különösen a vízügyi táborok lakói tettek ki magukért. A június 30-át követő két hétben 147,4, majd 136,8, illetve 135,6 százalékra teljesítették az egy személyre kiszabott előirányzatokat. Ugyanakkor azonban az egyéb területeken segédkező fiataloknak sem kell szégyenkezniük eredményeikért. Az ifjú társadalmi munkások hat hét alatt csaknem 91 000 köbméter földet mozgattak meg, több mint 280 000 négyzetméteren végeztek tereprendezést. A lányok 26 365 tonna gyümölcsöt szedtek le az idei termésből. Ezenkívül 11 200 tonna őszibarackot, szőlőt stb. válogattak exportra, több mint 5500 tonna zöldséget, 1630 tonna burgonyát takarítottak be és csaknem 15 000 tonna paradicsomot szüreteltek. A növényápolási munkák során szőlőtőkét kötöztek, csonkoztak, és 1740 kateszteri holdon vettek részt különféle mezőgazdasági nővények kapálásában. Eltemették Sárközi Undort A miskolci Mindszenti temetőben szombaton Borsod megye és Miskolc város dolgozóinak mély részvéte mellett kísérték utolsó útjára Sárközi Andor. Rózsa Ferene- díjas újságírót, az Északma- gvarország főszerkesztőjét. Sárközi Andort Gyárfás Imre, a Magyar Rádió miskolci stúdiójának vezetője búcsúztatta. r \
