Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-03 / 181. szám
1968. augusztus 3, Ounanftui naoto 3 Remények és aggodalmak a szénpiacon A mán múlik, mit hős a holnap A mecseki feketeszén szilárdan tartja „hadállásait“ — Sláger lett a minibrikett — Kiskazángyártás a mechanizmus jegyében A vártnál lényegesen jobb a helyzet, az ideálistól azonban természetesen még mesz- sze van — így lehetne talán a legrövidebben megfogalmazni a magyar szénbányászat piaci „diagnózisát”. Néhány szénféleséget leszámítva pillanatnyilag nincsenek értékesítési gondok, sőt: jelentős a visszautasított igénylések száma is, mindez azonban nem jelenti az, hogy egyszeriben felhőtlenné vált az iparág ege. Míg tavaly a bányászat egészének gondjairól, sőt válságáról beszéltünk, most egyre több szó esik az egyes vállalatok perspektívájáról. Mintahogy az várható volt, gyors ütemben folytatódott a szénmedencék polarizációja, s ennek eredményeképpen egyre élesebben elkülöníthetők egymástól a gazdaságos és reménytelenül gazdaságtalan egységek. A mecseki medence — mint ahogy az joggal várható volt, — szilárdan tartja, sőt: egyre erősíti helyét az élmezőnyben. „Csúszik99 a szénhidrogénprogram Hat hónap alatt 2 millió 88 ezer tonna szenet és 207 588 tonna brikettet szállítottak el Pécsről, illetve a mecseki medence más feladóhelyeiről a szénvonatok. Az első negyedévben 50 ezer tonna pluszigényt kellett elutasítani, annak ellenére, hogy 30 ezer tonnával többet dobtak piacra a tervezettnél A legfőbb vásárló változatlanul a Dunai Vasmű, mely 600 ezer tonna komlói és 180 ezer tonna pécsi kokszszenet igényel évente. Ez a mennyiség a Mecseki Szénbányák össztermelési értékének 24 százaléka. A MÁV 500 ezer tonna körüli igényt jelentett be, s hosszabb távon is az egyik legjelentősebb vásárlónak ígérkezik. A fogyasztói sorrend harmadik helyén a belkereskedelem áll évi 140 ezer tonnás szén- és 400 ezer tonnás brikettigényével. A fennmaradó szénmennyiségen mintegy 40 vállalat osztozkodik. Ebben a kategóriában a szállítási tételek 10 tonnától 60 ezer tonnáig terjednek. Valamennyi szállítási szerződés kétoldalú tárgyalások alap ján jött létre — a központi, kiutalásos, elosztási rendszer tehát végleg a múlté. Az új értékesítési rend meglepően zökkenőmentesen lépett életbe — s mind a fogyasztók, mind a széntermelők a legnagyobb megelégedéssel nyilatkoznak róla. Egy kérdés azonban szinte minden fórumon felmerül: hogy lehet az, hogy míg tavaly „válságjelek” mutatkoztak, most a szénhiány okoz izgalmat? A kétségtelenül furcsa helyzetet három tényező magyarázza. 1. A tervezettnél jelentősebb lassúbb a szénhidrogén-program megvalósulása, s már eddig is jelentősek a „csúszások”, 2. a készlet- kamatterhekkel mesterségesen visszafogták a rendeléseket, 3. a reform életbelépését megelőzően általános volt a bizonytalanság, s különösen a kisüzemek, egyszerűen nem gondoltak ilyen „kis” dolgok vonatkozásában a holnapra. A külföldről behozott importszén mennyisége nem változott, ez a tétel egyébként sem jelentős. Verseny —fékekkel A mecseki sikerek egyik legjelentősebb „titka”: a vállalat vezetői időben reagáltak az eseményekre — sőt bizonyos vonatkozásban meg is előzték azt —, s már a mechanizmus előkészítő időszakában megteremtették a hathatós minőségjavítás technikai feltételeit. Az újhegyi szénmosót 6,2 millió forintos költséggel rekonstruálták, s ennek befejezése után azonnal megkezdték a komlói előkészítő és széndúsító felújítását is. (Erre a célra mintegy 60 millió forintot fordítanak.) Az elmúlt időszakban gond volt az aprószén értékesítése. Ezen a brikettgyárak átvétele és a vállalat szervezetébe való gyors beépítése segített. Piacra dobták a minibrikettet, mely már igazi „mechaniz- mus”-termék. Speciális alakja, nagysága egyrészt „védjegy”, másrészt tovább növelte az éghetőséget, s miután az ár is jelentősen csökkent (78 forintról 58-ra) — a minibrikett egyetlen télen sláger lett. A Pestvidéki TÜZÉP eddig még sohasem árult mecseki terméket — az új brikettből azonban 78 ezer tonnát rendelt ... A fokozódó verseny jegyében eltelt félév minden kétséget kizáróan bebizonyította: csak a dúsított, meddőnélküli szén kell a piacon. Az is egyre világosabb, hogy a szénbányászatnak ki kell tágítania érdeklődési körét, nem lehet mellékes például többé az sem, mennyi kormot ad egy- egy szénféleség. A szénellenes kampánynak voltak és vannak — joggal és helyesen! — orvos szószólói is. A kályhák füstje gyilkos gázokkal telíti a városokat — a biztos piac érdekében tehát a jövőben arra is ügyelni kell, mi száll ki a kéményeken... Vagy: a versenyben jelentős „fórt” szerezhet az is, aki sikeresen csökkenti a háztartási szenek salakmennyiségét. A városokban egyre nehezebben birkóznak meg a salakszállítási gondokkal — s ha ma még sokaknak talán szokatlan is a gondolat, ez a tény sem kizárólag a köztisztasági vállalatokat terheli... Nemes, mindenki számára hasznos verseny van kibontakozóban, kár, hogy viszonylag! sok még a „fék”. Most csak' egyet: a szénárak kötöttek, hiába termel egy vállalat — például a mecseki —, olcsóbban, a piacon ez nem érzékelhető. Egyre erőteljesebb ezért a kérés: a szénárak maximált árak legyenek! gyártására lenne képes. A merész, de sok hasznot ígérő terv megvalósítása érdekében az első intézkedéseket már meg is tették: pályázatot hirdettek a megfelelő típus kidolgozására. I ávlaíok és kérdőjelek Az új rendeletek új helyzetet teremtettek és ez a helyzet sok jót ígér minden területen. Vannak azonban kérdőjelek is. A fogyasztók igénye az, hogy a szénbányavállalatok azonnal, „raktárról” szállítsanak egy-egy soronkí- vüli megrendelés esetén. Erre azonban nincs lehetőség: a jelenlegi pénzügyi szankciók egyszerűen kizárják a termék- tárolás lehetőségét. Egy másik, még izgalmasabb kérdés: vertikálissá válik-e az iparág? A külföldi példák meggyőzően bizonyítják: a bányászat gazdaságosságát nemcsak a széntermelés gazdaságossága adja. A 40 százalék feletti hamutartalommal bíró szenek mellékterméknek számítanak, ezek felhasználása és ésszerű értékesítése azonban már nem a széntermelő vállalatok feladata. Nyugaton és keleten egyaránt hatalmas kombinátok alakultak ki az elmúlt évek során, melyek bányák, erőművek, kokszosítók, gáztermelő egységek és távfűtési üzemek összefüggő rendszerét alkotják. Békés Sándor PécsúJhegyrSl Induló, szénnel megpakolt vasúti teherkocsik. Kétmillió tonna szenet, kétszázezer tonna brikettet adott el fél év alatt a Mecseki Szénbánya Vállalat — Szokolai felv. — Családi házak szorítják ki a szőlőt Kunyhó a Makár-hegyen Építkezési területet kellene kijelölni a vidékről beáramlóknak Meg kell akadályozni az engedély nélküli építkezést! Kunyhó ez a javából, apró, dirib-darab kövekből rakva Bevakolva nincs. A ház háta a partoldalnak támaszkodik, fel lehet sétálni a tetőre. Csak a szobának van ablaka, a konyha csak akkor kap fényt, ha az ajtót nyitva hagyják. Kiáltozásomra egy széles mellű, őszbehajló férfi jön elő. Lakácsáról települt ide a családjával. Villanyfényes házban éltek, udvarukban volt a kút, itt petróleumlámpával világítanak, s ötszáz méterről Irigyelt ipar a pecsenyesütés Jelentkeztek kisvendéglősnek, penzióénak, ingatlanközvetítőnek és kukoricafőzőnek is Cj utak, bontakozó lehetőségek A szén és olaj versenye S nemcsak pénz, de hatásfok j kérdése is. Az olaj nem min-j dig olcsóbb a szénnél, de máj még legtöbbször hatékonyabb.! A versenynek tehát ezen a> területen is ki kell bontakoz-? nia: a szénminőség javítása? mellett a kazánok hatásfokát! is a kor színvonalára kell! emelni. ! A helyzet ezen a téren ( egyébként lehangoló. A kazán-! tervezésnek, fejlesztésnek egy-> szerűen nincs gazdája az or-í szágban. Logikus tehát a szén-! bányászat elhatározása: maga! lát hozzá a feladatok megöl-í dúsához. ! Vannak más tervek is. Ál-i talános igény a világon a la-! kásfűtés kulturáltságának nö-! velése. Ennek egyik jólbevált! és elég népszerű módja a há-í zi kiskazánok alkalmazása.! De: Magyarországon jelenleg! évi 8—10 ezer vásárló hiába! keres megfelelő törpeközpon- í tot, egyszerűen nincs. Megszü- > letett hát a terv: gyártson aS szénbányászat. A technikai s feltételek adottak, létszám is! van. Az eddigi elképzelések! szerint a mecseki szénbánya-! vállalat évi 2000 kiskazán , Harminc jelentkező fordult a II. kerületi tanács ipari és kereskedelmi osztályához magánkisipari és kereskedelmi engedélyért. Nagyárpádon lakatosnak, Kertvárosban rádió-televízió szerelőnek és egy lakatosnak, Mélámban egy fuvarosnak adtak többek között engedélyt ipara gyakorlására. Minden további nélkül egy kádár kisiparos kérelme fölött is érdemben döntöttek, mert ezt a szakmát nagyon kevesen űzik nemcsak a kerületben, de az egész városban is. S mivél borvidék vagyunk, a kádáripari javítószolgáltatásra jelentős igény tapasztalható. Papír- és írószerárusításra is adtak engedélyt, továbbá két virágkereskedésre, es egy zöldségárusításra, illetve egy kukaricafőzdére. A kérelmek egy részét azonban elutasították. — Ugyanis a rendelet határozottan kimondja, hogy csak peremkerületek ellátását célzó kérelmeket kell elsősorban figyelembe venni. A másik lényeges követelmény: szakmunkás-, illetve kereskedelmi képesítés szükséges az ipar vagy kereskedelem gyakorlásához. A rendelet érvénybelépése után valósággal megrohamozták az illetékes szerveket Nagyon sokan pecsenyesütő, árusító engedélyért folyamodtak a belváros valamelyik piacán. A tanács úgy vélte, hogy a piacokon jelenleg elegendő pavilon van felállítva erre a célra. A kerületben 13 használt bútor- és ruhanemű kiskereskedő tevékenykedik, erre a kereskedelmi ágra tehát további jelentkezőt szintén nem fogadnak el. Egy bálicsi lakó penziót és kifőzdét kívánt üzemeltetni, de a rendelet értelmében csak ellátatlan kirándulóhelyeken indokolt az engedély megadása. A kérelmek szakmai megoszlása eléggé széles. Még ingatlanközvetítésre is beadtak kérelmet. Nyilvánvaló, hogy elutasították, főleg az utóbbit, hiszen ingatlan- közvetítésre kizárólagos joga csak állami szerveknek van. A kerületi tanács azonban szívesen kiadna zöldség- és gyümölcsárusítási jogosítványt több helyre is, például a Vak Bottyán utca környékére, ugyanis az említett lakóterületen nincs MÉK-bolt. Elöregedett eléggé a férfi- és női szabó szakma, tehát a kérelmezőket a tanács itt is előnyben részesíti. A rendelet szerint kisvendéglő üzemeltetésére is van lehetőség, természetesen szigorú elbírálás alapján. Egyik kertvárosi lakó kérelmét a tanács elutasította azzal az indokkal, hogy a környéken van elég szórakozóhely, amely az igényeket kielégíti. Ez az érv — a mi véleményünk szerint — kicsit sántít, mert az egyetlen és kicsi eszpresszón kívül nincs semmi, amit kulturált vendéglátóipari üzletnek lehetne nevezni. A lakók bizonyára szívesen fogadnának egy kisvendéglőt, ahol szolidabb — vacsorával egybekötött — estéiket esetenként eltöltenék. hordják az ivóvizet. Még akkor is kiveri az embert a veríték, ha teher nélkül kaptat fel a Makár-hegyre, s nem vízzel, de Hajós András és családja mindent vállal. Nem tudni, mi ad nekik erőt, talán az a tény, hogy lent a mélyben, szinte „karnyújtásnyira” fekszik tőlük Uránváros fehér „dobozházaival”, távfűtéssel, műanyagpadlóval, beépített szekrénnyel ellátott lakásaival. Ha kilépnek a konyha küszöbén, már ezt látják. Nem is titkolja Hajós András, hogy azért ment az „uránhoz” lakatosnak, azért adta a kisebbik fiát is bányásznak, mert abban reménykedik, hogy ilyet kap. Nem kért építési engedélyt ehhez a vityillóhoz, hanem jött, ásott és falat emelt. Kérdem tőle, hogy mit tesz, ha jön a tanács, s felelősségre vonja őt? Megrándítja a vállát: — Majd megmondják, mit csináljak. Magabiztos, mert birtokon belül érzi magát. Mit tudja, vagy bánja is ő, hogy az or- ; szág egyik legszebb hegyén vert tanyát, amely úgy beleékelődik a városba, mint a Tihanyi félsziget a Balatonba, J ahonnan lélegzetelállítóan szép a kilátás. Szállodát, éttermet, i szabadtéri színpadot képzelnek ide a tervezők. A vityilló szomszédságában vár rám Kiss Dénes területi főépítész, aki megálmodta azt • a szállodát meg éttermet, amely méltó lenne erre a helyre. A társaságunkban van ; Jakov D. Oszipov ukrán mér- ; nők, aki a magyar tervezési ' módszerekre kíváncsi. Kiss Dénes kissé komor arccal fordítja Oszipovnak Hajós And- ; rás szavait. Mi lesz a szállodával, ha ilyen viskókkal, > vagy akár családi házakkal építik tele ezt a hegyet, s ha a tanács elnézi ezt? Hajós András faluról menekült a szőlőhegyre. Az ide vándorlók, letelepedők másik csoportja viszont a város elpl keres menedéket. Ezek közé tartozik Tóth József családja is, aki tizenhat évvel ezelőtt költözött a Bálics-tetőre. Orvosi javaslatra, az egyik fiú ugyanis tüdőbajos volt. Miközben a bort kóstolgatjuk, lassan megelevenedik a tizenhat évvel ezelőtti honfoglalás története. Tipikus történet ez is. Kijön a férj, feleség, az izmosodó gyerekek, s elkezdik ásni a 10—15 százalékos, vagy még annál nagyobb lejtésű hegyet. Kialakítanak maguknak egy 20x6 méteres teraszt. Hetek, hónapok alatt rengeteg követ ásnak ki, abból építik meg a házat, a több méter magas támfalakat, melyek a földcsuszamlástól védik hajlékukat, szőlőjüket. Most már nyári konyhájuk is van, s egy diófa bond a kerti asztal fölé, Tóthék tehát már gyökeret eresztettek. Büszkén mutatnak a ciszternájukra, mely a lábuk alatt fekszik. A ciszterna itt létkérdés, hiszen — akárcsak Hajós Andrásnál — itt is •-fqfessze van a ^íz. Kétszázötven méterrőf! iSSrdják, pontosan ötven méterrel alacsonyabban van a kút, mint a házuk. Ez annyi, mintha egy uránvárosi lakos a 18. emeletre cipelné a vizet. Tóthéknak nincs bajuk a ciszternával, mert hatvan akós, s mert a háztető minden csepp vizét odavezetik. Azt mondják sohasem ürült ki teljesen. Annál több a gondjuk az ivóvízzel. A háziasszony elkeseredetten panaszolja, hogy egy vidéki család telepedett meg a kút mellett, négy hízót tartanak és még mindig nincs ciszternájuk. A kút vizéből itatják aa állatokat, volt, hogy moslé* kos vödröt eresztettek a mélybe. Hát nem lehet megregu- láziri őket? Elszabadult a lavina, a férj és feleség egymás után sorolja, hogy jönnek — pontosabban nem is jönnek — özönlenek a vidékiek. Különösen a Zala megyeiek és elárasztják az egész szőlőhegyet. S ott vannak még a pécsiek! Azok is rohamosan építkeznek! * Igen, eszembe jut, mit láttam a Makárhegy tetején. Ha valaki'körülnéz ott, tapasztalhatja, hogy az egykor csupa- zöld, csupa szőlőből álló hegyoldalak egyre pirosabbak, sárgábbak vagy fehérebbek lesznek — a házak színeitől függően. Nincs erő, mely megtilthatná, meggátolhatná azt a folyamatot. A vidékiek tovább özönlenek, a pécsiek közül is sokan kiköltöznek, hiszen Tóthék példája is bizonyította: néha létkérdés a jó levegő, a csend. De hogy csak a szőlő lenne alkalmas a letelepedésre, méghozzá az ország egyik legjobb borvidékét kellene feláldozni érte, azt kétlem! Augusztus 9-én a Városi Tanács vb is foglalkozni fog ezzel a témával. Reméljük, ez a testület majd kijelöl egy olyan térséget, ahol a vidékiek letelepedhetnek. S megnézi, megnézeti, kik azok, akik Makártetőn és másutt építkeznek, s mi van az engedélyükkel. Ha így történik, akkor még remélhetünk. Ha nem, akkor minden elkésett. Magyar László á 1
