Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-24 / 198. szám
T96S. augusztus 24, Ounanttm naoto 3 Egy mérnök — egy takarítónő Az átlagbér-gazdálkodás hatásai az autó közlekedésben Félig tréfásan emlegetik vállalati körökben, de nem egyszer így van: ha egy mérnököt felvesznek, fel kell venni egy takarítónőt is. Mindez a bázisbérszínvonal miatt van így, melyet ha túllépnek, a nyereségrészesedési alap rovására megy. A vállalatok részére kötelezően előírt bázisbérszínvonal a kormány, a gazdasági vezetés „gyeplője”, hogy nehogy túlságosan elszaladjanak a bérek. A direktívát jelentő átlagbérmutató, kétségtelen előnyei mellett, amelyet népgazdasági szinten nyújt, feszültségeket okoz egyes vállalatok bérgazdálkodásában, bizonyos mértékben megköti a vállalatok kezét. Speciális helyzetben — Nálunk nem jó a bázis- bér-gazdálkodás, speciális hely zetben vagyunk és e gazdálkodás általános gyakorlata ezt nem vette figyelembe — mondják a 12-es AKÖV gazdasági vezetői. A bázisbérszínvonalat az 1967 évi tervezett (és nem a tényleges!) bérszínvonal alapján állapították meg. A vállalat viszont 1968- ban nem működhet az 1967-e3 év szintjén, hiszen köztudomásúan egyre nagyobbak a szállítási feladatok. A megállapított és jelenleg érvényben lévő bérszínvonal nem elegendő arra, hogy az autóközlekedéssel szemben felmerülő igényeket maradéktalanul kielégítsék, akármilyen nagy erőfeszítéseket is tesznek ezért. A bázisbér-gazdálkodás negatív hatása elsősorban a létszámgazdálkodásban csapódik le, de hatásai sokkal szerteágazóbbak, az anyagi ösztönzéstől a termelékenységig, a technikai fejlődéstől az üzem- szervezésig. Tény az, hogy az Autóközlekedési Vállalatnál gépkocsik állnak, és nem az esetenként előforduló fuvarhiány miatt, amely objektív akadályként szabadszombatokon vagy esős időben szokott jelentkezni, hanem egyszerűen azért, mert nincs gépkocsi- vezető. Naponta átlagosan 20 tehergépkocsijuk áll, mert nincs, aki a volán mellé üljön. Ezek a kocsik bevételt nem hoznak, fizetni kell utánuk az eszközlekötési járulékot és a plusz szállítási feladatokat a jelenleg állományban lévő gépkocsivezetők végzik el. Szállítanunk, fuvaroznunk kell, ez a kötelességünk adott szállítási feladatokat minél kevesebb létszámmal oldja meg, hiszen ez esetben az önköltség csökken, ugyanakkor nő a nyereség, több a dolgozók, nyereségrészesedése. Ha a bázisbérszínvonalat néhány százalékkal megemelnék, biztosra vehető, hogy a vállalatnál felhasznált bértömeg csökkenne. Még korai lenne ugyan messzemenő következtetéseket levonni, de a jelek a mechanizmus első hét hónapjának tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy ha lazábbra is engednék a bázisbérszínvonal-gyeplőt, az Autóközlekedési Vállalatnál nemigen fenyegetne, szó sem lehetne elbocsátásról, hiszen a szállítási feladatok, mint említettük, egyre nagyobbak. Erőfeszítések Közben a vállalat vezetői sem ülnek ölhetett kézzel. Költséget nem kímélve, saját erőből, gépkocsivezetőket képeznek ki — az idén már több mint száz jelentkezőt — akik az oktatás ideje alatt 1050 forint havi fizetést kaptak. A bázisbérszínvonal megemelésével kapcsolatosan pedig megkereséssel fordultak a vezérigazgatósághoz, ahol egyébként jól ismerik ezt az országos problémát. A 12-es AKÖV vezetői bizakodással utaznak fel Budapestre, mégpedig hamarosan, s remélhetőleg sikeresek lesznek a tárgyalások, kedvező döntés születik. Az itt is, ott is elhangzott javaslatokból a legkézenfekvőbb megoldásnak az látszik, hogy a bázisbér-gazdálkodás rendszerének finomításaként a relatív létszámmegtakarításból adódó bérmegtakarításokat bocsássák az autó- közlekedési vállalatok rendelkezésére. Mikíósvári Zoltán F'elűjítiák a komlói erőmüvet Tiszta levegő — 20 millióért A komlóiak régi vágya teljesül rövidesen: elektromos pernyeleválasztót szerelnek a város központjában „pipáló" | erőműkéményre. A tervező munka már tavaly megkezdődött, s az NDK-beli PKM- céggel kötött szerződés értelmében a közelmúltban megkezdődött a pemyeleválasztó villamos berendezéseinek szállítása is. ■ A nia még füstben úszó erőműudvaron máris mintegy 80 tonnányi gép vár beépítésre. A pernyeleválasztó házát — ugyancsak a lipcsei cég tervei alapján —, a Szellőzőmüvek gyártja, s ennek elkészülte után, 1969 január elejére tervezik az építészeti munkák megkezdését. A gépegységek szerelése a második negyedévben indul. A város távhő- ellátását biztosító erőmű az október 15-től március 15-ig tartó fűtési szezonban tehát teljes kapacitással, zavartalanul üzemel, a két óriáskazán ideiglenes leállítására ugyanis csak a szezon befejezése után kerül sor. Megtartották a Savária oprouajat Pénteken Szombathelyen Turián György főrendező irányításával megtartották a Savaria történelmi karnevál főpróbáját. A vasárnap sor- rakerülő játék 3000 szereplője — szombathelyi dolgozók, diákok — ezúttal már kosztümben, teljes felszereléssel játszották el szerepüket a Berzsenyi téren, a karnevál fő színterén. A sikeres főpróba igazolta, hogy vasárnap különleges élmény várja a Szombathelyre látogatókat. — mondják az AKÖV-nél — és átlagbérszínvonal ide vagy oda, meg kell fizetni és meg is fizetjük dolgozóinknak a plusz teljesítményeket. Fékezi a termelékeuységet Köztudott, hiszen országos jelenség, hogy az autóközlekedési vállalatok dolgozóinak foglalkoztatási ideje jóval meg haladja az országos átlagot, a vállalatnál egy gépkocsivezető szolgálatban töltött ideje havonta átlagosan eléri a 300 órát. Nagy az elszívó hatás, főként a mezőgazdaság viszi innen el a gépkocsivezetőket; egyre több a gépkocsi a tsz- ekben. A tsz-ekbeír a gépkocsivezetőknek többet ígérnek, kevesebb a munkaidő. Ha az Autóközlekedési Vállalatot nem kötné a bázisbérszínvonal, jóval erőteljesebb lehetne az anyagi ösztönzés, megoldódna a gépkocsivezetők túlterheltsége, újakat vehetnénk fel, több fizetéssel. A kevesebb havi óraszám miatt, ugyanakkor nem keresnének kevesebbet a jelenleginél, mert a termelékenység növekedése nagyrészt fedezné a keresetkiesést. Mint a következő néhány kiragadott példából látni fogjuk, a bázisbér-gazdálkodás az Autóközlekedési Vállalatnál nemhogy ösztönözné, de fékezi a termelékenység fokozását. A darabáru fuvarozásnál például rakodójával együtt maga a gépkocsivezető is elvégezhetné a rakodást és meg takaríthatnák egy további rakodó munkáját. De mert a gépkocsivezetőnek ezért pótlék jár, ami viszont az átlag- j bérszínvonallal van összefüggésben, s hatása vállalati szempontból előnytelen, ezért inkább két rakodót alkalmaznak. Vagy: 1968 előtt, amikor a bértömeg volt kötelezően előírva, a vállalatnak érdekében állott, hogy minél több vonalon kalauznélküli kocsikat közlekedtessen, mert így a sofőr ugyan pótlékot kapott, de megtakaríthatták a kalauz bérköltségét. (Tavaly ez 40— 50 főt érintett). Most más áll érdekükben. Portásokat, nyugdíjasokat, nyáron, kisebb mun kára, még több fiatalkorút vesznek fel, s alkalmasint’ duzzad az adminisztrációs létszám. A vállalatnak nyilvánvalóan érdeke, hogy a bértömeget minél jobban leszorítsa és az A mozdonyvezető világa A Pécs! Autó- és Motorjavító Ktsz bognár műhelye, kapacitásának kihasználására tcglaszáHító karókat és talicskákat készít a téglagyárak megrendelésére. A gumikerekű kárékból eddig 50-et gyártottak le és elkészült 20 ugyancsak gumikerekű talicska is. A képen; Wiandt László bognár a feligkesz károkkal. Polo: Erb János A sebesség nem volt túl nagy, a szerencsétlen asszony mégis a felismerhetetlenségig összeironcsolódott. Görnyedt kis alakja teljesen váratlanul bulikant fel az előjelző előtti kanyarulatban, s bár a gyorsfék óriási erővel rántotta vissza a szerelvényt, Herbai Ádám tudta: itt most már minden hiába. — A kerekek csúsztak, reszketett az egész vonat, mi meg tehetetlenül vártuk, mikar koppan a motor orra ... Két éve történt, egy esőre hajló novemberi éjszakán. Amikor leugrott a vezetőállásról, 23 óra 1 perc volt. (Bármit tesz, szeme ösztönösen az órát keresi). Legszívesebben nem utazna többet azon a vonalon. Ahogy közelednek Bá- taszék felé, úgy támad fel benne újra meg újra az aprócska öregasszony emléke, s hiába múlnak az évek, ez a furcsa kapcsolat — ahelyett, hogy elmúlna —, mindig erősebb lesz. Hát ez az elmúlt másfél évtized legkegyetlenebb élménye. És a legszebb? Az első út. Az útvonal Dombóvár—Ferencváros. A mozdony 411-es sorozat számú gőzgép. Egy jó öreg „Truman”. A szerelvény 1300 tonnás volt, tehát jóval meghaladta a normál vonatok súlyát. Amikor elindult a fűtőházból, sokan kiálltak a sínek mellé. Nem integették, jótanácsokat se kiáltottak felé, de valahogy azóta is megmaradt benne ez szótlan s mégis oly sokatmondó búcsúztatás. Persze, ahogy a kezdő mozdonyvezetőknél már lenni szokott, az út nem volt eseménymentes: Százhalombattán kettészakadt a vonat. — Mindenki rohangált, a tiszteik kiabáltak, én meg álltam, s arra gondoltam: talán jobb lett volna, ha lakatos maradok ... A mai kezdők már csak hírből ismerik, az egykori „szamárlétrát”. Négy polgári után lakatosinas lett, majd segéd, aztán mozdonyvezető tanonc, fűtő, s csak négy év után szállhatott gépre, mint segédvezető. Valamennyi hazai géptípust ismeri, s nemcsak gépészeti vonatkozásban. Valahogy úgy, ahogy munkatársait ismeri az ember. A Truman olyan, mint a bivaly, erős, higgadt, ha megkapja, ami jár neki, nyugodt lehet a mozdonyvezető. A 328-as? Mint egy tehetséges, de elkényeztetett sportoló! Hatalmasakat „lép” — százkilométeres gyorsvonata gép —, a „robot-munkát” azonban inkább másnak hagyja ... A legszerényebb talán a 375-ös. Mellékvonali masina, személyt, tehert egyaránt visz, s a hegyektől se fél. A legjobb barát persze a 424-es. Ha kell, gyorsvonati gép, ha kell tolat. Igaz, egy pesti úton megeszik 100—110 mázsa szenet, egyszóval megizzasztja a fűtőket... Régvolt szerelmeiről beszél így az ember. Herbai Ádám nem is tagadja: mindig azt a masinát tartotta a legtöbbre, amelyen éppen dolgozott. — Amikor motorra vezényelték, minden kezdődött elölről; új ismeretség, új kaland. — Először AB-kocsival jártam, s bizony elég nehezen Sizoktuk meg egymást. Talán azért, mert nem éreztem benn elég erőt... — És most, a BB? — Ez igazi mozdony! ötszáz lóerő van a dugattyúkban, s nekem nincs más dolgom, minthogy ésszerűen beosszam ezt az erőt. Ha olyan a pálya, százkilométerrel is mehetünk. Havonta 3500—4000 kilométert utazik. Leginkább a déli országrész vasutain, s most újabban Jugoszláviába is, Eszékig. — Szép út? — Jobb is lehetne a vasút... Nevet, az az igazság, hogy tíz-tizenöt méternél alig szélesebb a mozdonyvezető világa. Egy út akkor szép, ha zavartalan. A fútőház csonkavágányán állunk, nyolc-tíz különböző típusú gőzös pöfékel körülöttünk. — Visszamenne? — Hát nem szívesen. Tulajdonképpen még fiatalember, alig negyven éves, jobb válla azonban, mint az öregeké. Néha teljesen váratlanul fájdalmak hasítanak ' bele, máskor meg látszólag ugyancsak minden ok nélkül, egyszeriben elnehezedik a karja. A gőzmozdonyon a „vezér” félválla akkor is kint van az ablakon, ha orkán fúj, vagy jégeső esik. Arról beszélgetünk, milyenek a mozdony ablakából nézve az emberek? — Hihetetlenül felelőtlenek. Higgye el, eddigi legkellemetlenebb perceimet a töltés szélén álló, vagy a vágányok között sétáló „bátrak” okozták. A múltkor meg egy vas-sámli volt a sínen ... — És az utasok? — A mozdonyvezetőnek — ki tudja, miért —, nagy tekintélye van... — A gyerekek meg irigy- lik... — Sok régi ismerősöm van — hat-tíz éves fiúcsikáik —, akik jobban tudják a menetrendet, mint én magam. Ha megjön a vakáció, reggeltől estig várják a vonatokat. — Vonzza őket a messzeség.; . — Mint engem valamikor. Apám, sőt a nagyapám is pályaőr volt, álltak a sínek mellett, tisztelegtek, de nálunk sohasem állt meg a vonat... Cigarettára gyújt, de közben tekintete az órát keresi. Negyven perc múlva indulás. Lehúzza a vezetőállás ablakát, int valakinek. A közeli gőzmozdony füstcsóvája felénk csap, s egyszeribe apró szénszemcsék milliója kezd táncba a BB fényes műszerei felett. Békés Sándor Furcsa szórakozások „Három, Tarr Imre úti huligán tegnap a Hajnóczy József úti zöldségesbolt mögött halálra kínozott egy szürkeszőrű, fehér csíkokkal bíró macskát. Teteme ott fekszik a bolt mögött, északi irányban az első és második fa közt... A banda vezére kb. egy méter húsz centi magas, hosszú szürke nadrág, piroskék kockás rövidujjú ing, csikófrizura, sunyi tekintet. Szájában cigaretta, amelyet négy ujjal tart, majd szájról szájra tovább kerül a galeri többi tagjához. Tegnap a zöldségbolt mögött garázdálkodtak, ott maradit utánuk egy nagy halom görögdinnyehéj ... A madarakat sem kímélik. Tegnap egy rigó és egy veréb volt az áldozat. Az elfogott kismadár láibára spárgát kötnek, elkezdik egymást dobálni...” Keserű szavak, s a levél további részében még keserűbbek következnek. Valóban, vannak esetek. A lakótelepekről elég gyakran érkeznek hasonló jellegű panaszok. Az idejükkel mit kezdeni nem tudó nagyobb gyerekek egy-egy csoportja saját szórakoztatására új és új formát talál ki. Egyszer céltalan állatkínzás, máskor U-szeges csúzlibandákba verődnek. A „célpont” változó, de erről néhány csinos fiatal lány érdekes terhelő vallomásokat tehetne Üjmecsekalján is, másutt is. A „furcsa szórakozások” egy bizonyos színvonalon túl már nem gyerekjátékok. Az eseteket nyilván felesleges dramatizálni, de eset és eset között különbséget kell tenni. A gyerek ösztönös „kegyetlenkedése” nem koráramlat. A gyerek — minden generációban — kíváncsiságból, befolyásolhatóságból, küz delemkészségből vagy tapasztalatlanságból kifolyólag olyan dolgokat is produkál, amelyek meghökkentik a felnőtteket, és olyanokat is, amelyek már nem nevezhetők csínytevésnek. Es amelyek továbbfejlődve komolyabb következményekkel is járhatnak. S a következmé- nyek már nem közömbösek. A gyerekre nyilván nem kell mindenért rászólni, de rá kell szólni, meg kell akadályozni, ha az együttélés, a játék, az általános és kötelező morál szabályait sérti meg. Egy ablak véletlen betörése gyerekjáték következménye. Egy béka felboncolása, mint előbb-utóbb bekövetkező „tudományos’ aktus még lehet gyerekes érdeklődés az élet titkai iránt — ki nem boncolt békát gyerekkorában? — de egy csinos lány hátuljának fájdalmas összecsúzlizása, az értelmetlen állatkínzás, nem gyerekjáték. Ez már a huliganizmus előiskolája. Ezeket elsősorban a szülőknek kell megakadályozni. A szülő erkölcsileg, pedagógiailag éppúgy felelős a gyerekéért, mint anyagilag. A nevelés gondja elsősorban az ő kezébe van letéve. A gyerek nemcsak örököli a szülő külső és belső vonásait, de a szülő nevelési elképzelései, morális felfogása „kíséretében” alakul felnőtté. A csínyek színvonalát messze meghaladó tettek elsőfokú bírája a szülő. S ha ez nem jár eredménnyel — vagy elmarad — akkor a hatóságoknak kell közbelépni. A rendőrnek, aki járőr szem léje során nemcsak felügyel, de felelős is az utca mindennemű rendjéért, és a társadalmi erőknek (lakóbizottság, stb.) is van lehetőségük, hogy gátat szabjanak, vagy elejét vegyék ezeknek a furcsa szórakozásoknak. Csak élni kell ezekkel a lehetőségeikkel. Szülőnek, társadalomnak és hatóságnak egyaránt — súlyuknak megfelelően. (Thicry) i A beruházás — melynek során a pernyeleválasztás megoldása mellett a termelőegységeket is sok vonatkozásban korszerűsítik —, több, mint 20 millió forintba kerül.
