Dunántúli Napló, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
4 Dunantati naoio 1968. augusztus 19. / Ősi szépségében Sláger — a Sopiana szobabútor Milliós üzletkötések a termékkiállításon „Kiöntött már Szebényben az ősz vég Aranyszélű tárgyak ringanak A sulykoló lányok kontya csúcsán Csillagszórós aranyos hajak Mint zöld tollak szállnak tönt a lombok Egyhelyben a háztetők fölött S a füvekre ültetik a dombok A halottak füstjét, a ködöt.. (Részlet Kopányi György „Szebényből maradt” című verséből.) Negyedszázaddal ezelőtt szü- | lettek e különös hangulatvál- : tás ban megfogant sorok szőkébb hazánk egyik legfestő-1 ibb tájáról, Szebényről. Mintha nem is a soraival, hanem a vers címével fejezte volna J ki igazi mondanivalóját a' költő, mert ahogy az öregek I ma is mondják, nem is mutatott sokkal többet magából annak idején a völgyben meghúzódó falu. Hallgassuk meg egyik szülöttjét, a 73 éves Dobokai Mátyást. — Én élőbbről ismerem Sze- bényt, abból az időből, amikor még jobbára a postás, az adóbehajtó és a csendőrjárőr jelentette nálunk az eseményt. Na és természetesen a búcsúk meg a lakodalmak. Aztán egyszerre csak megmozdult körülöttünk a világ. Néprajzosok járták a községeket, kilincselték a házakat, és nem tudom miért, de minket elkerültek. Pedig nekünk is lett volna annyi mutatni való kincsünk, mint a többieknek. Ha visszagondolok, alighanem az volt az oka, hogy a néprajzosok nagy magyarkodásukban kerülve kerülték a német, a sokác falvakat, mi pedig azokkal voltunk körülvéve. így maradtak hát rejtve hosszú évtizedeken át a kincset érő szebényi népszokások, amelyeket ezelőtt tízegynéhány éve élesztett fel újra a falu hagyománytisztelő közössége. Dobokai Mátyáson kívül még vagy féltucat- nyian hozzáfogtak a majdnem lehetetlenhez. Köztük Horváth István és a felesége, továbbá Hoczman Márta, a község igazgatótanítónője, na és természetesen a ma már • 75 éves Fazekas József né, a Papp testvérek, hogy ezzel a végére is érjünk az alapító tagok névsorának. — Bizony nehéz volt a kezdet — vette át a szót Horváth István, a ma már országszerte híres Szebényi Népi Együttes vezetője. — Ugyanis amilyen lelkesek, készségesek voltak Mátyás bácsiék és a többiek, mert ők őrizték meg, és később ők is mutatták, tanították be teljes Jelenet a szebé- nyiek színpadra vitt egyik legősibb népszokásából: a „Leánysi- ratóból”. szépségében, eredetiségében a szebényi táncokat, népszokásokat, annál húzódozóbbak voltak eleinte a fiataljaink. Kényszerűségünkben befogtuk az annak idején még mindössze 6—7 éves fiúkat, 1 lányokat és ma már elmondhatom, hogy szerencsés volt ez az elgondolásom. Ök a tíz év előtti gyerekek alkotják ma színe-javát az együttesnek. S alig van ma már jelentősebb magyar város, színpad, vagy hozzáértő zsűri és közönség, aki ne tartaná számon káprázatosán szép népviseletüket, színvonalas műsorszámaikat: a szebényi rezgést, ugróst, lebbenőst, a már- togatóst, a leánysiratót, hogy csak néhányat említsünk a rendkívül gazdag műsorukból. Országos és nemzetközi fesztiválok színpadjain hódították meg a közönséget és nem is egy megyei és országos első helyezést őriznek ma már a vitrinjükben. A napokban meghívót kaptak a Duna menti országok folklór-táncfesztiváljára, amelyet az alkotmány ünnepe alkalmából első ízben Baján és Kalocsán rendeznek meg. — Jókor és egy picit rosszkor is jött ez a meghívás — mondotta az együttes vezetője. — Mert augusztus 20 a szebényi búcsú napja is egyúttal, és bizonyára zokon veszik majd tőlünk a távollétet a falubeliek. Meg aztán erre a napra terveztük szép ünnepség keretében az új kul- túrotthonunk felavatását is .. . Hát azért az a „rosszkor” némiképpen túlzásnak is vehető, mert mi inkább azt tapasztaltuk, hogy búcsú ide, kultúrotthon-avatás oda, az egész község izgalommal és nem kis reménykedéssel várja kedvenceinek újabb sikerrel biztató szereplését. P. Gy. A kisipari szövetkezeti mozgalom 20 éves jubileuma alkalmából Baranya megye 23 kisipari szövetkezete 720 féle terméket mutatott be a Nagy Lajos Gimnáziumban megrendezett nagysikerű termék- kiállításon. Különösen a. 250 új termék iránt mutatkozott j nagy érdeklődés. A kisipari szövetkezeti vezetők és a kereskedelem' képviselői úgynevezett szakmai napokat tartottak, amelyen üzleti tárgyalásokat folytatKirándulás Törődés az öregekkel Űjabb napközi otthonok a siklósi járásban A siklósi járási tanács, a járás községei és termelő- szövetkezetei mind nagyobb gondot fordítanak az idős emberek megfelelő ellátására. A máriagyűdi szociális otthon bővítéséhez a községi tanácsok és a járás termelőszövetkezetei eddig mintegy 300 ezer forintot adtak. A bővítésre szükség van, mert a jelenlegi 140 szociális otthoni férőhely- lyel szemben a felmérés szerint 1970-re az igény 200 férőhely lesz. A tanács anyagi támogatást is nyújt a rászorulóknak: jelenleg közel 300 idős embert részesítenek havi közsegélyben. A területi gondozás fokozásáért Vejtiben napközi otthont hoztak létre, ahol 20 gondozott részesül napi egyszeri étkezésben, gondos— Motorbaleset. Harkányban motorozott szombaton este Borbély József 26 éves, új- petrei fiatalember. Eddig ismeretlen körülmények között felbukott és agyrázkódást, koponyaalapi törést szenvedett. 1 kodnak szórakozásukról is. A jövő hónapban Sellyén újabb napközi otthont adnak át. Tervezik, hogy októberben Vajszlón, majd pedig a cigány gondozottak részére Gilvánfán nyitnak napközi otthont. A területi gondozás és az anyagi segítségnyújtáson kívül szorgalmazzák a házi beteggondozást, az egyedülállók rendszeres látogatását. Rendszeres gondozási munkát végeznek a dráva- foki orvosi körzetben, ahol a vöröskeresztes aktívák felkeresik az egyedülálló öregeket, kimeszelik lakásukat, segítenek az élelembeszerzésben, de hasonló a gondoskodás a siklósi I. körzetben, a harkányi II. sz. körzetben és másutt is. A gondozás további fejlesztése érdekében tervezik körzeti gondozónők munkába állítását, akik a körzetükben megszerveznék községenként, lakóterületenként az úgynevezett „Háztól házig” mozgalmat, amelynek keretén belül társadalmi aktívák bevonásával segítenék a gondozási feladatok ellátását. — Nem jön az Adriára, Feri bácsi? — Talán a Balatonra, fiam?! — Nem, az Adriára. A Balatont már látták a tagok! Most a tengerre kíváncsiak. — S mibe kerülne az út? — Magának semmibe, Feri bácsi. Csak nem kérünk pénzt egy alapító tagtól! Ügyis olyan kevesen vannak már! Különben is: az autóbusz fele ingyen utazik. A jó dolgozók, a szocialista brigádtagok, tudja, hogy szokás!. .. — Méghogy az Adriára! — tűnődik fennhangon Horváth Ferenc, aztán kipillant az ablakon. Házuk a Dunára néző partoldalra épült, csak néhány lépésre van ide a folyam. Most jelent meg egy uszály az ablak előtt, s halk zúgással, lassan úszik valamerre Pest felé. — Tudja, ha az Adriáról hallok — fordul vissza felém —, már én is hitetlenkedve gondolok arra, hogy volt időszak, amikor még cigarettadohányra sem jutott. Pedig olyan igaz ez, mint hogy itt ülök! Épp a múltkor emlegettem Horváth Jánosnak, hajdani elnökünknek. Még a könnye is kipotyogott szegénynek! — Hányán voltak alapító tagok? s — Kilencen, de már csak heten elünk. Mi meg húzzuk, bár maholnap mindnyájan nyugdíjba vagy rokkantságiba megyünk, mint én is. Kicsit rossz kedvében találtam Feri bácsit, mert néhány hete végképp elvesztette bal szemét. Egyébként is gyengélkedik, így valóban napirendre került a rokkantsági. De aztán erőt vesz magán, rámhunyorít fél szemével, s felszólít: koccintsunk, igyunk a hét élő alapító tag egészségére. — Október 18-án lesz húsz esztendeje, hogy megtartottuk az alakuló közgyűlést — folytatja. — Egymásra néztünk és összeszámoltuk, hogy mivel bírunk. Nem volt sok: két pár' ló, négy pár ökör, néhány szekér, meg negyvenTöbb baranyai termelőszövetkezet ebben az évben ünnepli megalapításának 20. évét. Ezek közé tartozik a dunaszekcsői Duna Gyöngye Tsz is. öt hold föld. A mai hétezer \ hold földhöz meg az ötven- | milliós közös vagyonhoz képest semmiség, de mit szá- • mított nekünk akkor, hogy \ szegények vagyunk? Mit törődtünk avval, hogy koldusoknak, mezítlábasoknak csúfolnak bennünket! Hittünk, bíztunk, nem egyszer nótára gyújtottunk, amikor a határba mentünk. — Melyik volt a legnehezebb évük? — Az 1952-es. Abban az évben elfagyott a szőlőnk, mélyebben fekvő kukoricásainkat, lucernásainkat is tönkretette a fagyos idő. A beadás pedig maradt, mint amekkora volt, így nem csoda, hogy még cigarettadohányra sem jutott. Szerencsére, takarmányunk azért maradt, így piacozni tudtunk kicsit, szóval ezt a nehéz évet is átvészeltük valahogy. Azért még nem véshettük el a kedvünket. Feri bácsi felesége a fogas körül matatott az előbb, most megáll és felénk fordul: — Azt én is tanúsíthatom, hogy nem vesztette el a kedvét. Képzelje: ötvenhat őszén kiköltözött a tanyára, hogy vigyázzon a jószágra. Nem is lett bajuk az állatoknak. Ezt a tsz-t nem bomlasztották szét. — Az előbb azt mondották, hogy a szövetkezet azóta meggazdagodott — szólok az asz- szonynak. — És hogy boldogultak maguk a húsz év alatt? — Mi azért nem lettünk milliomosok! — válaszolja mosolyogva és megigazítja a fejkendőjét. — De azért sok minden történt velünk is. Megnőtt, férjhez adtuk a lányunkat, akit előbb illően kistafiroztunk. Háromszobásra nagyobbítottuk a házunkat, vettünk egy rádiót és hasonlókat. Televíziónk csak azért nics, mert valahogy nem kívánjuk. Ügy látszik, megöregedtünk! ... — S elfáradtunk kicsit! — veszi vissza a szót a férje. —; Hogy mi minden nem voltam én a húsz év alatt! Tanyaőr, párttitkár, gyalogmunkás és tsz-elnök, ■ brigádvezető és üzemanyagraktáros, mint most is. Oda mentem, ahová küldtek, rám még nem volt pa-. nasz. Nekem még nem mondták, hogy kocsmázá vagyok, én még nem álltam rendőrség és bíróság előtt szabálytalanság miatt. Tizenkilenc év alatt még táppénzre sem írt ki az orvos, s most, július 13-án . .. Ott ült a benzin- és olajos- szagú üzemanyagtelepen, a kis bódé előtt. Elmentek már a gázolajat tankoló traktorok, csend lett Szerette az ilyen szüneteket. Mint máskor, most is elővette a tintaceruzát meg a nagy füzetet és írni kezdett. A tanácselnök még az őszszel megkérte, hogy írja meg a tsz történetét. A 25. oldalon tartott, 1952-nél járt, amikor szúró, égő' fájdalmat érzett abban a szemében, mely még a háborúban szilánkot kapott. Huszonhárom éve nem látott már avval a szemmel, nem nagyon sajnálta, hogy kivették. De legyengítette a műtét. Éppen akkor találkozott össze az utcán Suba Zoltán párttitkárral. Éppen akkor ajánlották fel, hogy menjen el az Adriára, amikor majd minden nap be kellett járnia Pécsre, vagy Mohács- re, kezelésre. Szomorúan mondta a párttitkárnak: — Nem tudok elmenni veletek fiam, hiszen bajotok lenne az úton velem. De, ha meggyógyulok, s jó emlékezetetekben tartanátok... — Magát mindig, Feri bácsi! — válaszolta neki a párttitkár. — Csak legyen egészséges, jövőre is indítunk egy autóbuszt... M. L. tak. Több millió forint értékű árura kötöttek szerződést, vagy megállapodást részben erre az évre, részben pedig 1969-re. A Pécsi Minőségi Ruházati ülsz körülbelül félmillió forint értékben kötött szerződést a Dél-dunántúli Textil Nagykereskedelmi Vállalaton keresztül a kiskereskedelmi ruházati boltokkal: a Belvárosi Áruházzal, az Ifjúsági Áruházzal, az „Elegancia” bolttal. A szerződést 2200, különleges anyagból és fazonból készült, kisszériás ruhákra és blúzokra kötötték. Ezek az áruk rövidesen a pécsi boltokba kerülnek, sőt a láftc- öwel ellátott bakfisruhákból már tegnap is szállítottak az Ifjúsági Áruház részére. A lekötött áruk többi részét szeptember közepéig szállítják le. A Mohácsi Szabószövetkezet 760 ezer forint értékű árura kötött szerződést a Dél-dunántúli Textil Nagykereskedelmi Vállalattal. A szerződés értelmében 500 darab 700 forintos férfi bársony öltönyt, továbbá 600 daráb 420 forintos női kosztümöt, valamint 1000 darab 140—180 forintos leányka nylon köpenyt készítenek és szállítanak majd le. A Pécsi faipari Kiss körülbelül kétmillió forint értékben árusított különféle bútorokat a termékkiállításon. Különösen nagy sikert aratott a szövetkezet új terméke: a Sopiana szobabútor. Ebből az idén meg 400 garnitúrát készítenek. A szövetkezet a jövő évre körülbelül 50 millió forint értékben kötött szerződést a belföldi kis- és nagykereskedelmi vállalatokkal, valamint a külföldi cégekkel. A Baranya megyei Cipész Ktsz még nem kötött végleges szerződést a kereskedelmi szervekkel, de szó van arról, hogy a MÉSZÖV és Ruházati Kereskedelmi Vállalat nagyobb megrendelést ad fel. A MÉSZÖV a jövő évre 4000 pár férfi cipőre, a Baranya megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat pedig 6—8 ezer pár férfi cipőre tart igényt. Ha sor kerül a szerződés megkötésére. akkor a Baranya megyei Cipész Ktsz e két szerv részére körülbelül 3 millió forint értékben termel majd az 1969-es évben. A Pécsi Kossuth Cipész Ktsz 1969. évi cipőmodelljei, a i marha-box, a marha-lakk, a sevró felsőbőrből készült spanyol divatú, vágott orrú, lapos sarkú cipői iránt mutatkozott nagy érdeklődés a Cipőnagykereskedelmi Vállalat, valamint a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat részéről. Konkrét szerződéskötésre még nem került sor. Szeptemberben azonban megkötik az 1969. évi szerződést és a szövetkezet körülbelül 60—80 ezer pár cipőt biztosít majd a belkereskedelem részére. A szövetkezetek és a kereskedelmi szakemberek között a szerződéskötések még nem zárulták le. A jövő héten tovább folytatódnak a tárgyalások. Tízemeletes panclházakat építenek Pécs nyugati városrészében, az Fndresz György utcában. Mint ismeretes a toronyházakat a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat cölöpalapra építi. Az új házsorból eddig három épületet szereltek össze — Szokolai felv. — — Szüret előtt. Alumínium puttonyok érkeztek a Mező- gazdasági Szaküzletbe, Pécs, Rákóczi út 38. A puttonyok súlya egykiló 60 deka.
