Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
I 1968. július 7. Dunanimi naoto Balatoni képek Ami nem változott Siófokon tavaly óta, az a szállodasor. Tulajdonképpen nem is igen érdemes megnézni. Mégis mindenki elzarándokol oda. Na ja, az ABC-áruházban lehet Fecskét kapni. Kurucz Pál Major Tamás mosolyog a siófoki mólón. Hja, vége a A kirándulókat is beleszámítva, az idén kereken három millió vendéget vár a Balatcn-part. Tessék egy röpke számítást végezni. A Balaton partszegélye 198 kilométer. Ha az évi vendégsereg körülállná a tavat, egy kilométerre 15 300 ember jutna. Hatcentiméterenként állna egy Balaton-rajongó. Lapjával sem férnénk. Még szerencse, hogy száznapos a balatoni idény, így azért jut mindenkinek néhány méternyi partvonal. még fóidényben is. De kezdjük ott. hogy a Balaton partján sem mindenki üdülővendég. Például a KISZ Baranya megyei vezetőképző táborában, Balatonfenyvesen komoly munka folyik a kánikulai napokban is. Gyakorló pedagógusok és főiskolások laknak most a táborban. Reggelenként piros nyakkendős felnőttek sorakoznak az alakulótéren, zászlófelvonásra. Rajonként és őrsönként, úgy mint az úttörők. Katonásan, vagy inkább úttörősen élnek. Szolgálatot adnak, őrségben állnak, menetdalokat tanulnak, versenyeznek, hogy melyik szoba kapja a legtöbb pontot a reggeli körletszemle alkalmával, akadályversenyen vetélkednek, és persze közben elsajátítják mindazt, amire egy jó úttörő rajparancsnoknak szüksége van. Tanulnak a főiskolán tanultakhoz egy kis pedagógiát, új játékokat, titkosírást, tengerészcsomó, kötést, és még sok minden mást. Jókedvvel, jó szívvel tanulnak és játszanak a felnőtt „pajtások”. Azaz, dehogy ' játszanak. Hiszen itt sok minden csak a kívülállónak tűnik játéknak. Jövőre talán valamelyik szomszédos úttörő táborban lesznek parancsnokok, és őrséget szerveznek, játékot tanítanak és tréfaver. senyt szerveznek, megtanítják az apró embereket titkosírásra. Erre pedig nagyon fel kell készülni. Szívvel, lélekkel. úgy, ahogy csinálják. Milyen egy nemzetközi camping? Ugorjunk be Földvárra. Tizenkét nemzet zászlaja leng a camping bejáratánál. A nyitás óta hétszázan lakják folyamatosan a tábort. A nemzetiségek megoszlása: 25 százalék csehszlovák, 20 százalék NDK-beli, 20 százalék egyéb szocialista és nyugati ország-beli, 35 százalék magyar vendég. A forgalom nagyobb, mint a múlt évi volt. A tábor még nincsen tele, ötszáz vendégnek még van hely. Meddig? Nem sokáig. Jön a főidény. Akkor pedig ki lehet majd tenni a „megtelt” táblát. Érdekesség? Tulajdonképpen semmi. Több nyelven beszélnek/ a vendégek. Közös vonásuk: a hölgyek bikiniben járnak, barnák. Férfiak, nők egyaránt imádják a Balatont. No igen, és <iif üdült az idén egy holland vendég, aki ahányszor kilépett a kapun, mindig átnyújtott egy testes szivart a portásnak. Gazdag versenyistálló-tulajdonos volt az öregúr. Öt irigyelhette meg tulajdonképpen a szomszédos boltos is, aki nem a lovakon, hanem egyebek mellett a tejen akart meggazdagodni. Nyolc forintért mért fél liter tejet a külföldi vendégeknek. Csütörtökön járt ez ügyben ott éppen néhány ellenőr. Azóta bizonyára olcsóbb lett a tej. No igen, ha nő az árdrágítók iránti kereslet, csökkennek az árak. * Siófok. Újdonsült város. Nagyot nőtt tavaly óta. Széplak előtt Icezdődik és Balaton- kilifi után végződik. Végigjárni, szép kis kirándulás. Hogy mi újság? Általában semmi különös. Városiasodik, városiasodik. Például a fizető parkoló- ' helyen világvárosi árakat kérnek. Ha egyszer a vendég finnyás és odamegy... Igaz, hogy rendelet jelent meg a megőrzési tarifáról, dehát ugyebár arra is van rendelet, hogy lopni nem szabad. És tessék elolvasni bármelyik nap az újságot. Lopnak. Ehhez képest a parkírozó jegyet áruló néni egyenesen angyal. Forintért őriz egy motorkerékpárt, háromért egy bukósisakot. Elismervényt persze csak a forintról ad. Ha a három forintokról is adna bilétát, nem is lenne üzletasszony, ö pedig az. Állítom keres any- nyit, mint egy főttkukoricás. Az mennyit keres? Ki tudja. De rá nem fizet, az biztos. Senki nem látott még tönkrement főttkukoricást álláshirdetést böngészni. Persze a városiasodás nemcsak ilyesmin mérhető. Mérhető azon is, hogy lebontották már tavaly a főutca régi házait. Most épülnek az új házak. Sőt épül az új kórház is. Igaz. az már tavaly is épült. Sőt tavalyelőtt is. Sőt, már hatvanötben is. Ez is biÜnncpélyes zászlófelvonás a balatonfenyvesi KISZ-táborban zonyítja, hogy a városépítéshez idő kell. Végül is Galérius császár 300-ban ásatta meg a mai Sió-csatorna közelében a Balaton levezető csatornáját, és csak ezerötszáz év múlva épült meg a vasút Siófokig. Ez pedig azt bizonyítja, hogy minden fejlődéshez türelem is kell. Ki kell várni mindent, és kész. Kész lesz majd a kórház is meg a főutca is. Akkor aztán igazi fővárosa lesz Siófok a Balatonnak. Meg is pukkadnak majd a keszthelyiek, akik mindig erősítették, hogy ők a Balaton fővárosa. A nyüzsgés Siófokon máris fővárosi. Még a harminc fokon felüli kánikulában is zsúfoltak az utcák, zsúfolt a kikötő. és persze zsúfolt a strand. A kikötőbe új hajó is fut be rendszeresen. A Zebegény. Vendégszereplésre érkezett a Dunáról. Tágas, kitűnő hajó. Utasai leszállás után mindjárt meg is rohanják Major Tamást, Darvas Ivánt, Bárdi Györgyöt, Garas Dezsőt, akik szintén vendégszerepelni érkeztek Siófokra. A tv forgató- csoportjával dolgoznak. Csupán pihenni álltak a mólón, de aztán végkimerülésig írhatták az autogrammof a Zebegény ifjú utasai papírlapjaira. De minden jó, ha a vége jó, elfogytak az autogramm- vadászok is egyszer. Viszont előkerült Zsiga, az öreg hegedűvirtuóz. aki legszebb nótáit játszotta el a stáb tiszteletére. Hát bizony sok mindent ki kell bírnia egy színésznek. Siófoki szállodasor Csendélet a földvári kempingben Erb János Ki mit tud-nak... Üjjáépül a siófoki Mutes Csendélet a siófoki strandon
