Dunántúli Napló, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-28 / 176. szám

4 Dunommi namo 1961. július 26. ggf Élmény, iautázia, romaníika nélkül lilt -7 7 Szürke vakációk Ezer pécsi kieg>erek tölti iskolai napköziben a nyarat ?Tégr tanteremmel bővítik a sellyei mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát. Egymillió egyszáz- •s»r forintos iskolabővítést a Sellyéi Építő Szövetkezet végzi. A tervek szerint szeptemberben fe­jezik be a munkát Visszaszerezheti régi a pécsi borvidék Elkészült a rekonstrukciós terv — Teraszos művelés a termőföld lemosódása ellen Végre, jó hírt hallunk a pé­csi szőlőkről! Vegre, nem az a téma, hogy mi volt régen, hanem az, hogy mi lehet a jövőben! Elkészült ugyanis egy rekonstrukciós terv, s en­nek az a végső konklúziója, hogy visszaszerezheti régi hí­rét a pécsi borvidék, akár tíz év alatt is, ha akarjuk, ha ■em ülünk ölhetett kézzel. A tömegen beépítés ellen A Pécsi Tervező Vállalat­nak, illetve a Kiss Dénes te­rületi főépítész vezette mun­kaközösségnek köszönhető, hogy itt tartunk már. Tőlük származik ugyanis a terv, melynek kidolgozásában részt- vett Timon Béla, a Pécsi Ál­lami Gazdaság főkertésze is. Voltaképpen csak a Mecsek, Ürögi völgy és Székely Berta­lan út által határolt 750 hek­tárnyi területre készült a terv, de ez — elveit tekintve — mintája lehet majd a kispi- rizsizmai rész rekonstrukció­jának is. A pécsi szőlővidé­kek ugyanis meglehetősen ha­sonlítanak egymáshoz. Tipikus Vonás például, hogy az emlí­tett 750 hektáros térség nem­csak szőlő, hímem — mint a város szerves része — külte­rület is. Kiss Dénesék szocio­lógiai felmérése szerint 3400 ember él e területen. Egyre több vidéki telepedik le Itt, ha nem teszünk valamit, mind inkább beépül e vidék. Szóba került ez a téma a Városi Tanács városfejlesztési áb. minapi ülésén is. Bár sza­vakban mindenki a szőlők és gyümölcsösök védelméről be­szélt, mégis a tömeges beépí­tés, méghozzá nem is akármi­lyen, hanem e x t e n z í v jel­legű beépítés mellett tették le többen a voksukat. Nyilván lelteinek és elkerülhetetlenül lesznek majd építkezések eb­ben a térségben! Hogy hol és milyen mértékben, arról majd egy másik cikkünkben szó­lunk. Annyit azonban már elöljáróban is elárulhatunk, hogy az extenzív, következés­képp az egész szőlő- és gyümölcskultúrát feláldozó be­építésmód ellen élénken til­takoznak a tervezők. Pécs ró­mai korba visszanyúló törté­nelmi hagyományairól monda­nánk le, ha így tennénk. Ezer és ezer pécsi szőlősgazda, il­letve tüke társadalmilag igen hasznos hobbyja veszne oda, megint szegényebb lenne a város néhány nagy, zöld folt­tal stb. Szinte felmérhetetlen, milyen komoly következmé­nyeket vonna maga után az egész térségre kiterjedő, ex­tenzív beépítés! Még az. idő is azok ellen szól, akik a város legszebb ékét, tehát a szőlőket is fel­áldoznák, hiszen — végre, megértük — ismét fellendülő­úthálózat nélkül. A tervezők is gondoltak erre, mindenütt kijelölték, pontosabban kiszá­mították a nyomvonalakat, hi­szen arra törekedtek, hogy az átlagos puttonyozási távolság sehol sem legyen több száz méternél. Védnökség a terület felett Sok szőlősgazda akár hol­nap is hozzáfogna az útépítés­hez, a rá eső rész esetleges lekövezéséhez, ha lehne olyan személy, aki irányítja őket. Mondhatnánk minden __ még a támfalépítés is — azon mú­lik, hogy lesz-e tanácsadó, szervező ebben a térségben. Minden jel arra mutat, hogy igen. Dr. Takács József, a Hazafias Népfront városi titkára ugyanis közölte, hogy védnökséget vállalnak az érin­tett terület felett Magyar László Heggel kilenc óra. A szín­hely a Kulich Gyula utcai leányiskola, amely -a nyári va­kációban négy pécsi iskolának a napközije. Reggel nyolctól délután ötig naponta 18—20 gyerek tölti itt hétről hétre a szabadidejét. A szüleik dol­goznak. Az udvar kopárüres. Hátul, a nedves, homokkupa­con néhány fiú ügyeskedik. A többség a teremben van, amely nem csupán iskolasza- gú, hanem barátságtalan Is. A lányok marokkót játszanak, a sarokban egy fiútársaság nagy hangerővel csapkodja kártyáit az asztalra. Zsíroz­nak. Nyomaszt a légkör sze- I gényessége. — Szeretsz itt lenni a nap­köziben? — szólítom meg Nagy Lajost, a kártyacsata egyik résztvevőjét. Ötödik osz­tályos, két hét kivételével az egész vakációját a napköziben tölti el. Szőke feje bizonytalanul megmozdul. A barátai komo­lyan állnak körülötte. Átér­zik. hogy Nagy Lajos e pilla­natban fontos lett — Szeretek, de nem nagyon — mondja. — Hol szeretnéd a vakáció­dat eltölteni? — A Balatonnál, de oda nem mehetünk most. — Van különbség az iskola és a nyári napközi közt? — Van különbség, mert nem kell tanulni. — Mi a nyár? — Szünet a gyerekeknek, hogy töltsék az időt. — Neked mi a kedvenc idő­töltésed? — A foci. Az iskolaudvar mellett a mélyben, egy házak-kertek közé ékelt sportpálya van. A kerífés nincs egy méter ma­gas, és ha a gyerekek futbal­loznak, a labda gyakran át­száll. Panaszkodnak, hogy elég nehéz Visszaszerezni, mert a pálya gondnoka nem vala­mi barátságos ember. Hétfőn a Misinán voltak kirándulni. A kiadós futkosásról még ma is beszélnek a gyerekek. Mi­kor lesz legközelebb kirándu­lás? Nem lehet tudni, mert bár a pedagógusok kaptak központi programjavaslatot, a 3h Hyen támfalak megépítését javasolják a tervezffk 15, 25, 55 és 45 százalékos lejtők esetén, tehát akkor, ba minden 100 méterre ti­zenöt, huszonöt stb. méter emelkedés esik. A tájékozódás meg­könnyítése végett a rajzon ábrázolt szőlősorok 2 iné-erre, a gyü­mölcsfák pedig 4 méterre fekszenek egymástól. Ha sűrűn építik a támfalakat, akkor 70—80 centiméteres támfalmagasság is elegendő, ritkábbaknál azonban már 160—iSo, tehát erobermagasságű támfa­lak megépítése ajánlatos gyerekek játékigénye megosz- I ük. — Ma hoztam magammal egy Kiistner-könyvet — mond­ja egy kis csalódással a hang­jában dr. Trinn Józseíné. Ma ő az ügyeletes pedagógus a napköziben. — Gondoltam, reggeli után majd felolvasok nekik, de tessék nézni! Jobb szeretik a homokot... — Véleménye szerint a gye­rekek jól érzik magukat a napköziben? — Sajnos, a környezet nem valami esztétikus. Iskolaizü. Talán, ha a Mecsek egyik ré­szén létesítenének egy napkö­zit, ahol a gyerekek szabadab­ban, a kedvükre játszhatná­nak Meg kell mondanom, hogy a nevelőnek felelősség- teljes egy kirándulás, mert mindig van cgy-két gyerek, aki nem veszi figyelembe, hogy a pedagógus felelős ér­te... * Tizenkét óra. A színhely az Egyetem utcai Általános Isko­la. Most kezdődött az ebéd. A napsütötte, száraz udvar, amely két kispályából áll, néptelen. Az alagsorból lelkes kanál- és tányér-zenebona hallatszik, s egy oktató női hang: „Jancsika, ha nem eszed meg a zöldbabot, nem fogsz megnőni!” Az Egyetem utcai nyári napközihez négy iskola tartozik. A 100—120 gyerek nyolcvan százaléka alsótago­zatos. A szülők által befize­tett térítési díjakból ítélve szegényebb sorsú dolgozócsa­ládok gyerekei töltik itt a va­kációt — szegényesen, élmé­nyek nélkül. Balázs Jutka harmadik osz­tályos. Kissé megilletödött. — Szeretsz itt lenni? — Szeretek — mondja bi­zonytalanul. A legjobb barátnőd mit esi- nál most? — Egy pusztán nyaraL — Nem irigyled? Nem érti, hogy mit kérde­zek. — Te hol szeretnéd eltölte­ni a vakációdat? — Budapesten. — Szerinted mi a nyár? — Akkor nem tanulunk. Kemer Erzsi nyolcadik osz­tályos. öt testvére van. Az egész vakációt a napköziben tölti. Tanárai dicsérik, szere­tik. — Mi a legkedvesebb játé­kod, Erzsiké? — Ami van. — Mi a nyár? — Az ember azt csinálja, amit szeretne. — Te azt csinálod? — Én?... — Hol szeretnéd tölteni a nyarat? — Balatonfenyvesen. A gyerekek reggel nyolctól délután ötig vannak a nap­közibeír, a többség . azonban már reggel hétkor megjelenik. Dólelőt és délután három-há­rom pedagógus felügyel rájuk. A csúcslétszámban negyven gyerek jut egy pedagógusra. A ma délelőtti programban séta szerepelt, akik bent ma­radtak, azok varrtak, babáz­tak, illetve a fiúk labdáztak. Az ismétlődő program szerint minden kedden és pénteken elmennek fürödni a Balokány- uszodába, szerdán félnapos kirándulás a Mecsekre, a Tettyére, csütörtökön délelőtt játékfilm-vetítés — de ezek a programok külön pénzbe kerülnek. A napközi vezetője Neu­bauer Jánosné. Szívügyének tekinti a napközibe szorult gyerekek vakációját, és mint egy gondos mama, jó kis öt­letekkel próbálja játékosabbá, otthonossá tenni a gyerekek napjait. — Iskolaszaga van itt a va­kációnak — mondja. — Ez az igazság. A gyerek úgy érzi, hogy megint iskolában van. Ez nagy probléma. Talán, ha a Mecseken létrehoznának egy központi napközit, hogy ezek a gyerekek is éreznének vala­mit a nyárból. Nálunk elég sok a szegénysorsú gyerek, nagycsaládos szülök gyerekei. Nekik bizony, problémát te­le nt a niozi és a kétszeri strand is. Szürke, üres vakációk. Él­mény, fantázia, egészséges környezet, romantika nélkül. A szülők azt mondják: Nincs hova tenni a gyereket, sze­rencsére, hogy van ez a nap­közi. Mind a ketten dolgo­zunk, a nagyszülők nem él­nek már. A jövedelmünkből mi annyit nem tudunk elsza­kítani, hogy hetekig nyaral­tassuk a gyereket. Ml se na­gyon nyaralgattunk annak­idején ... S a gyerek, aki reggel bevonul a napközibe, egy zárt iskolaszerű közös­ségbe, csak sóvárgó képzele­tében vagy álmában találko­zik a vizekkel, a szabad játé­kokkal, az óriási aöld futko- sásokkal, amelyek pedig el­választhatatlanok az egészsé­ges vakációtól. Mi, felnőttek gondosan ügyelünk a nagy nyári pihenésünkre, a kikap­csolódásra. Gyakran anélkül, hogy pillantást vetnénk a gyerekekre. Pécsett (a sportnapközivel s a menzásokkal együtt) • nyári napközi ellátásban mint egy ezer, főként 6—10 évea gyerekkel kell számolni. A jelenlegi körülmények szegé­nyesek, rendszerünkhöz mél­tatlanok. A Városi Tanács egy nyári vakáció alatt a fenntartásra, étkeztetésre, já­tékokra, stb. körülbelül 180— 200 ezer forintot költ. Ha ideszámítjuk még a szülők anyagi hozzájárulását, nem nehéz kimondani, hogy a be­fektetett anyagi erő a eél szempontjából jóformán elér­téktelenedik. Vajon tervez-« lényeges változást a Városi Tanács művelődésügyi osztá­lya, vagy kielégítőnek talál­ják a jelenlegi helyzetet? Kabar Ferenc, a Városi Ta­nács művelődésügyi osztályá­nak helyettes vezetője épp előző napon látogatta végig a város nyári napközi ott­honait Istenkúttól Meszesig. — A jelenlegi helyzetet mi sem tartjuk jónak. Nyugodtan írja meg — mondja. — Az osztály keresi a legjobb meg­oldást. Sőt, a vb vezetői is komolyan foglalkoznak tt problémával, és kilátásba he­lyezték az újabb anyagi tá- mogátást. A művelődésügyi osztály augusztus végére el­készít egy tervezetet, amely két részből áll. Az egyik rész * végleges megoldást tartalmaz­za. 1971—72-ben minden való­színűség szerint felépül a Magaslati úton egy új álta­lános iskola. A tervezésnél már beszámítjuk, és itt akar­juk megoldani az egész város nyáron jelentkező napközi igényeit. Másrészt, addig is a város belterületén lévő központosított napköziket a város szélére telepítjük, lsten- kútra, Mecseltaljára, a Tiboré utcai iskolába és Meszesre, ahol például gyönyörű játszó­tér van. Pillanatnyilag ezek az iskolák nem rendelkez­nek ehhez kellő feltételekkel, gondolunk itt például pan- csolómedeneékre, zuhanyozók­ra, sportlehetőségekre és mini-vidámparkokra, ahol a gyerekek változatosan, játszva tölthetik el a vakációjukat, de mi ehhez az anyagi fede­zetet a végrehajtó bizottság segítségével szeretnénk bizto­sítani. — A következő vakációra ez már megvalósul? —. Szeretnénk ígéretet ten­ni, hogy a négy iskola közill háromban igen. A megoldás szorosan összefügg a kerületi tanácsokkal is, amelyek tt balatoni táborhelyek dicsére­tes kialakítása után, jó volna, ha most már az itthon ma­radt gyerekekre is gondöt- nának. Lesz-e jövőre Pécs város nyári napközi otthonaiban ennyi szürke, eseménytelen vakáció? Reméljük, nem. Thlery Árpái l ben van » bor termesztés. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének befejezése, az új földtörvény megjelenése megteremtette a szőlősgazdák rég áhított biztonságérzetét. Megszűnt a szőlők tömeges kipusztulása, meggyorsult az újratelepítés. Ha valamikor kedvezők vol­tak a lehetőségek, ma azok. önmagában azonban ez még nem elég. Nem mindegy pél­dául, hogy milyen szőlőt és gyümölcsfákat telepítenek a kipusztultak helyébe. Ha túl­ságosan heterogén és értékte­lenebb fajták, a pécsi szőlő- és gyümölcskultúra sohasem nyerheti vissza régi hírét. Ért­hető hát, hogy a rekonstruk­ciós terv sarkalatos pontja az egységes és minőségi szaporí- taónyag-ellátás. Akár az Ül­tetvénytervező és Szaporító­anyag Forgalmazó Vállalat­nak, akár a Pécsi AG-nak, de valakinek a kezébe kellene vennie ezt. Legalább Ilyen fontos a földlemosódás, tehát az erózió elleni védelem is. Hiába ugyanis minden telepítés, ha a termőföld lepusztul. A kü­lönböző tudományos adatok és az idősebb szőlősgazdák sok évtizedes megfigyelései egy­aránt arra utalnak, hogy a karsztosodási folyamat az utóbbi években meggyorsult, j s ha nem lépnek fel ellene, rövid időn belül végzetessé válhat. Csak támfalakkal Az erózió elleni védelem több évezredes és jól bevált eszköze a teraszos művelés, illetve támfal építés. A mel­lékelt rajzon jól látható, hogy milyen támfalak megépítését javasolják a szakemberek, a tervezők. A támfalakhoz szük­séges kőmennyiség minden parcellán bőségesen megtalál­ható. Sokan és minden külö­nösebb ösztönzés nélkül meg­építették már a támfalakat, mert belátták, hogy nincs más választás. A védekezés azon­ban csak akkor lehet teljes értékű, hatásos, ha mások is követik a példájukat, ha olyan végtelenbe nyúló, kanyargós teraszok borítják a Mecsek- oldalt, mint a hegyi szőlőket a görög szigetvilágban. Mint a tervezők megjegyzik, a Vá- i rosl Tanács is sokat tehet ! ezért, megfelelő adópolitiká- ! val. Valamilyen kedvezmény­ben lehetne részesíteni azt, alá teraszosít. Végül hátra van még egy nagy kérdés: az út A szőlő­vidék úthálózata ugyanis el­avult, egy sor szőlőbe nem lehet eljuttatni a trágyát, ' vegyszert, sőt még a gyümöl- i csőt sem lehet leszállítani, legalábbis gépi, állati erővel nem. Semmiféle rekonstrukció nincs tehát egy korszerűbb

Next

/
Thumbnails
Contents