Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-02 / 128. szám
1968. június 2. Dunamtui napio 3 Boly tojóhihrideket ad el külföldön Bemutatkozás Újvidéken A budapestinél kevésbé rendezett, vásárszerűbb újvidéki mezőgazdasági kiállítás és vásár tarka, százszínű zászlóerdejében, emberforgatagában nem könnyű az eligazodás. Tűvé tettünk mindent, míg ráakadtunk a bólyiakra, akik holland, amerikai, német cégekkel közös csarnokban állítottak ki, egyetlen magyar állami gazdaság a sok világcég konkurrenciája között. Két cikkel jöttek a vásárra, két tojóhibriddel, s mindkettő aranyérmet kapott. Aznap, május 15-én, adták át az érmeket. Grünfelder Lőrinc mosolyogva hárította el gratulációnkat e szavakkal: „Az erkölcsi siker, nem tagadom, jól esik, de eladni jöttem s vevőm — félidőnél tartott a vásár — sajnos még nincs. Remélem otthon majd többet mondhatok”. A Vajdaság jó piac lehet Boly kiváló termelési eredményeit világszerte jegyzik, árucikkeit azonban kevésbé ismerik. Üjvidék e tekintetben premiernek számít, önállóan kilépni a világpiacra és ott megméretni nem kis dolog, aki először ( próbálkozik, annak vállalnia kell az esetleges kudarcot is. Újvidéken a helypénz igen drága, a zárt csarnok négyzetméteréért 12— 14 dollárt számít fel a vásáriroda. A Bólyi Állami Gazdaságnak, 5500 dollárjába — több mint 200 ezer forintba — került ez a vásár, de Kis- jakab Lajos igazgató úgy véli, megérte. A bemutatkozás sikerült, nevükre felfigyeltek, s ha konkrét üzletkötés nem is született, mintegy száz jugoszláv érdeklődőt — export— import és termelő cégek megbízottait — várnak a közeli hetekben Bolyban. Grünfelder Lőrinc, a baromfi ágazat vezetője is elégedett. Azt mondja, ha ötve- nen eljönnek s öten üzletet kötnek velünk, akkor valóban megérte. Vajdaság jó piac lehet, nagyon közel van, azonkívül egyetlen világcég sem i,fedezte még fel”. Horvátországot a nyugatnémet Loh- tnan cég uralja egész a tengerpartig. A bólyi gazdaság nagyon intenzíven és nagyon olcsón állítja elő a baromfit, megvan az esélye hozzá, hogy a Vajdaságot elhalássza a konkurrens nyugati cégek elől. Shaver kontra Dekalb Boly a kanadai Shaver tojóhibriddel alapozta meg hírnevét. Most Jugoszláviában mégis egy másik fajtával aratott a Shaver mellett megérdemelt sikert, az amerikai Dekalb hibriddel, melyet Európában Újfajta tojóhibrid váltja fel a Shavert 'lízmillió forintos nyereség baromfiból még kevéssé ismernek. Bolyban — ahol most kapacitást bővítenék s rövidesen 100 ezer tojótyúk tartására rendezkednek be — a Dekalbot kívánják megtenni a vezető fajtává s a Shavert csak régi vevőik miatt tartják majd, akik megszokták ezt a „márkát”. Az átállást lényegében az indokolja, hogy a Dekalb jelenleg a világ második legjobb hibridje. Grünfeld Lőrinc szerint pillanatnyilag csak az Eurohibrid jobb ennél. A Sha- vernél 10—15 dekával kisebb a testsúlya, tehát kevesebb a létfenntartó takarmányszükséglete, termelése azonos a Shaverével, 260 darab tojás évente. Tojásának héja azonban vastagabb, kevésbé törékeny, jobban bírja az osztályozást, szállítást. A híg és sűrű tojásfehérjének aránya kedvezőbb, ezért a Dekalb tojás magasabb kalóriatartalmú emberi táplálék. S ami leginkább a Shaver fölé emeli: kelési százaléka 5—6 százalékkal jobb annál, s Bolyban, ahol milliós nagyságrendben keltetnek naposcsibét, ez perdöntő különbség. Csak világszínvonalon érdemes Boly kénytelen volt kilépni a nagyvilágba, mert a hazai piacon már tavaly is bizonyos telítődés volt tojóhibridből. Az export már kora tavasszal megindult, az első vevő Csehszlovákia, majd Ausztria volt, s most kilátásban van. a jugoszláv export is. A baromfi- ágazat tavaly több mint 10 millió forint tiszta nyereséget hozott a gazdaságnak. Felmerül a kérdés, vajon a baromfitápok árának felemelésével ebben az évben biztosítható-e a tavalyi nyereség? Erre csak az év végén lehet válaszolni. Az első negyedévben a tavalyihoz képest tojónként átlag 3 tojással volt magasabb a termelés, és azonos takarmányfelhasználás mellett a tojás takarmányköltsége mégis 4 fillérrel több mint tavaly. íme, a magasabb táp-árak hatása. A gazdaság azért igyekszik külföldön értékesíteni, mert országon belül átlag 13 forintot kap a naposcsibéért, külföldön meg 26 forintot. A tápárak emelkedésének hatására azok a főleg kisebb termelők, akik technológiai vagy egyéb hiányosságok miatt drágán állítják elő a tojást, fokozatosan leálltak. A baromfit ma már csak nagyban és intenzíven lehet gazdaságosan előállítani. Hogy ez általános legyen, attól még messze vagyunk, de feltétlen arrafelé haladunk. Ma 27 millió az ország tojóállománya, s ebből csak hárommillió — egymillió állami gazdasági és kétmillió tsz-kézben lévő — az intenzív nagyüzemi. A többi 24 millió még kisüzemi. Pedig, — ahogy azt Bolyban látják — 10 millió intenzív tojó ellátná az országot és az exportot is tojással. Nem kéne további 17 milíió korszerűtlen fajtájú tojót tartani, ami kb. 50—60 ezer vagon takarmány-importtól mentesítené évente az országot. Persze, ma még a háztáji baromfira is szükség van, még akkor is, ha drágán termel. De a fenti elgondolkodtató számok arra figyelmeztetnek, hogy a kistenyésztők fajtáit és tartási technológiáját mielőbb korszerűsíteni kellene. — Rné — Tizenkét tonnás teherkocsikai szál lítják a kitermelt földtömeget a BCM gyártelep és a kistapolcai vasútállomás között épülő felvonulási vasútvonal építésénél. Az iparvasúton szállítják majd a gyár építőanyagait. Tizenhárom forintot fizetnek rá minden mázsa brikettre Műszaki-gazdasági lépések a veszteség megszüntetésére Ráfizetéses termék a mecseki brikett. Igaz, hogy első negyedévi termelési adatokból rendszerint nem tanácsos messzemenő következtetéseket levonni, de tény: az idei első három hónapban gyártott 116 766 tonna brikett 15,2 millió forint veszteséget okozott a Mecseki Szénbányáknak. A brikett minden tonnájára nem kevesebb, mint 130 forintot fizettek rá. Ez a körülmény is ad némi magyarázatot arra, hogy a múlt év folyamán miért számolták fel a Brikett-termelő és Széndúsító Vállalatot. A gyárak viszont maradtak. így kapta meg a Mecseki Szénbányák a területén lévő Nagy- mányoki és Hidasi Brikettgyárat. Azzal mindenki egyetérthet, hogy ráfizetésből nem lehet megélni. A Mecseki Szénbányák párt végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén ezért — nagyon helyesen — napirendre tűzte a mecseki brikettgyártás helyzetének megtárgyalását. Az őszinte hangú, s #árom-négyezer vagon tőzeget te vácshidai tőzegbányájában. Koráb kai eltávolítják rmelnek ki ebben az évben a Ta lajerőgazdálkodásl Vállalat kőbán víz alól bányászták ki a tő zeget, jelenleg a vizet szivattyúk- a területről és m kiszikkasztott tő zeget termelik kL a két brikettgyár helyzetét alaposan elemző vita után nem hoztak ugyan határozatot, de az elhangzott fontos elvi megállapításokra érdemes felfigyelni. S elsősorban az érdekelteknek, a két brikettgyár kollektívájának. Nem árulunk el titkot, ha kimondjuk, hogy a Mecseki Szénbányák „közérzete” egy cseppet sem romlana, ha nem kellene sajátjának tekintenie a két brikettgyárat. Ennek oka egyszerűen az, hogy alig van olyan szenük, amit ne tudnának brikettezés nélkül értékesíteni, örvendetes jelenség, hogy megnőtt a nagyfogyasztók érdeklődése a mecseki feketeszén iránt. A Dunai Vasmű például 100 000 tonnával többet kér jövőre és új fogyasztóként évi 30 ezer tonnás igénnyel jelentkezett az Óbudai Gázgyár. így jövőre már csak százezer tonna iszapszénre és a szászvári bányaüzem termelésének nagyobb részére számíthatnak a brikettgyárak. A Mecseki Szénbányák ennek ellenére sem tekintik „mostoha gyereknek” a brikett gyárakat. Különösen azért nem, mert a két gyár — eltekintve veszteségeiktől — bebizonyította, hogy lehet rá számítani. Két hónap leforgása alatt produkálták jóminőségű új gyártmányukat, a „mirribrikettet”, amivel a vállalat szinte „egyeduralkodó” lett a belföldi brikettpiacon. Ebből a termékből bízvást évi 500 ezer tonnára növelhetnék a termelést. Segítséget jelent az is, hogy az iszapszén bedolgozásában komoly eredményeket értek el, s az idén 50 ezer tonnával csökkentik a vállalat iszapkészletét. Minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a két brikettgyár megalapozza jövőjét a Mecseki Szénbányák kebelében. A döntő lépéseket ezirányban Hidason és Nagy mány okon tehetik meg. A vásárolt sze- j nek, a segédanyagok és a készáru költségén nem változtathatnak a gyárak, viszont változtathatnak a saját munkájukat érintő darabosítási költségeken. Ez Nagymányo- kon tonnánként 80. Hidason 95 forint, amíg más hazai bri- kettgyárak 50—60 forintos darabosítási önköltséggel dnluoz- nak. A két gyér helyzetének reális értékelése alapján lehetőség van arra, hogy még az idén 5—7 millió forinttal javítsák gazdaságosságukat. Hidason, az ország legmodernebb brikettgyárában most már némi könnyebbséget jelent, hogy 57,7 millió forint értékű kihasználatlan állóeszköz tehertételtől mentesítést kaptak. De még így is a hidasiak helyzete látszik nehezebbnek. Hogyan oldják fel azt az ellentmondást, hogy náluk évi 253 tonna, a jóval kor szerűtlenebb nagymányoki gyárban 292 tonna brikett gyártása jut egy dolgozóra? Bizonyosan nem körmyen válaszolnak erre a kérdésre. Nem lesz könnyű kialakíta- niok az irányítás egyszerűsítését, ami a racionális létszámhoz vezetne. A gyár műszaki dolgozóinak minden tudására szükség lesz ahhoz, hogy megtalálják a lehetőségeket a gyártástechnológia ráfizetést okozó túlzásainak meg szüntetéséhez — ugyanis ezt az elért kiváló minőségű eredmények megtartásával kell elérniük. A helyes megoldás mielőbbi elérése szempontjából biztató, hogy a két gyár a Mecseki Szénbányák támogatásával most már mind szorosabban együttműködik. így van mód a jó tapasztalatok kölcsönös hasznosítására. Mindkét brikettgyárnak vannak „rejtett” tartalékai. Tapasztalt, erős a törzsgárdájuk és máris számos új műszaki-gazdasági intézkedés megvalósításán fáradoznak. Legfőbb törekvésük annak bizonyítása, hogy van kiút a ráfizetések zsákutcájából. Lőrincz János Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: keleten is felszakadozó felhőzet, kevesebb helyen esővel, egy-két helyen zivatarral. Mérsékelt, időnként megélénkülő északkeleti szél. Az éjszakai lehűlés északnyugaton erősödik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 5—10 fok között, délen és keleten egy-két fokkal 10 fok felett. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 20 fok körül. A Balaton vizének hőmérséklete Siófoknál 12 órakor IS fok volt. Pannónia napok 1968 Hat évvel ezelőtt rendezték meg először, s most negyedízben, Pécsett a Pannónia mezőgazdasági napokat, mely azóta a dél-dunántúli tájegység mezőgazdaságának legrangosabb szakmai eseményévé vált. Kezdetben sem akart versenyre kelni a keszthelyi Georgikonnal. Más céllal indult, s ha most hat év távlatából megpróbáljuk lemérni szerepét, hatását, e célt el is érte. A Pannónia napok legfőbb erőssége éppen a táj jelleg. Dél-Dunán- túl mezőgazdaságának legégetőbb, legaktuálisabb kérdéseit veszi bonckés alá évről évre, s azokra igyekszik a tudomány és a gyakorlat legújabb eredményeivel választ adni. De legfőképp a miénk, Baranyáé. Baranyának nincs önálló mezőgazdasági kutató intézete, mely megtermékenyíthetné e fogékony tájat, amely mindig úgy importálta az agrártudományt. Keszthelyt, Kompoltot vagy Szarvast nem pótolhatja egy rendezvény, mégis lehetővé teszi, hogy az agrártudományok hazai és külföldi kiválóságai s az ország legjobb agrárszakemberei időről időre itt Pécsett cseréljék ki gondolataikat, adjanak számot legújabb ismereteikről olyan kérdésekben, melyek Baranya mezőgazdaságát feszítik egy adott időszakban. S bepillantva mezőgazdasági nagyüzemeink életébe mondjanak szakvéleményt munkájukról, gazdálkodásukról. A baranyai rendezők — csak a legmagasabb elismerés hangján szólhatunk a helyi agráregyesület és a TIT agrárszakosztálya országosan is egyedülálló úttörő munkájáról, csak társadalmi szervek, de egyetemhez illetve kutatóintézethez méltó színvonalon rendeznek — már az első, 1963. évi Pannónia napok programjába is olyan témát vettek fel, mely akkor a legaktuálisabb volt, a szélessorú nagyüzemi szőlőtermesztést, amit az üzemek azóta sikerre is vittek. A nagyüzemi borgazdálkodásról, szarvasmarha- és sertéstenyésztésről, növényvédelemről és erózióvédelemről, olyan külföldi és hazai kiválóságok mondták el véleményüket az évek során, mint a világhírű Clausen professzor, a „dán sertés’’ kinemesítője, dr. Horn Artur akadémikus, világhírű genetikusunk, dr. Manninger G. Adolf, dr. Tangl Harald, dr. Baintner Károly, Ausztriából, dr. Franz Prillinger, a hallei egyetemről, dr. Wus- sow professzor, dr. Rüdiger Tostmann professzor, az NSZK-ból, dr. Karló Briza Jugoszláviából. S a sort még hosszan folytathatnánk. Holnap a gyepgazdálkodási szekcióban dr. Baskai Tóth Bertalan, az agrárközgazdasági szekcióban pedig dr. Végi Ferenc egyetemi tanárok elnökletével megkezdődik a tudományos ülésszak. A 120 megyén kívüli vendégből most is negyven egyetemi tanár, kutató vesz részt, mint előadó, s részben, mint hallgató a háromnapos rendezvényen az ország szinte valamennyi agrárfőiskolájából, kutatóintézetéből. A most is jó érzékkel megválasztott aktuális főtémák több száz érdeklődőt vonzanak a termelőszövetkezetekből, állami gazdaságokból. A második nap egyik legérdekesebb előadásának ígérkezik az agrárközgazdasági szekcióban Benasié Pavau- nak, a Bellyei Agrokombi- nát főagronómusának beszámolója a mezőgazdasági termelés, feldolgozás és értékesítés bellyei módszeréről, eredményeiről. A gyepgazdálkodási szekció, mintegy elméleti kiegészítése lesz a párhuzamosan megrendezésre kerülő abaliget—bükkösül III. országos legelőbemutatónak, melyre kétezer vendéget várnak az ország minder részéből.
