Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
9963. június 23. Duna nttui nama 7 1 KRÓNIKA | © Eszperantó. A Baranya megyei Üttörő Elnökség a megyei Eszperantó Bizottsággal együtt június 24-én, hétfőn 9 órai kezdettel a pécsi Űttöröházban az eszperantó szakkörvezetők, oktatók részére tanácskozást tart Napirenden szerepel az elmúlt tanév munkájának kiértékelése és a következő évi tervek megbeszélése. Radván- szky Emília, a Magyar Eszperantó Szövetség oktatási bizottságának elnöke ismerteti az eszperantó főiskolai oktatásának távlati terveit ia. ♦ Nyomdába kerül rövidesen a pécs—baranyai munkásmozgalom ddcumentu- mai” című munka első kötete. A gyűjtő és feldolgozó munkát dr. Babies Andrásnak, a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete igazgatójának vezetésével helytörténész munkaközösség végezte. A kötet terjedelme körülbelül harminc ív lesz. V A Janus Pannonius Múzeum a jövő évben a 100 éves Zsolnay-gyár világhírű termékeiből kiállítást rendez a múzeumok Budapesten létesítendő központi kiállító helyiségében. © Oxfordi professzor Pécsett. I. E. C. Hill, az oxfordi egyetem tanára, történész, aki kéthetes tanulmányúton van Magyarországon, június 20-án kétnapos látogatásra Pécsre érkezett. Hill profesz- szor a XVI—XVII. század történelmével foglalkozik. y Az Építők Madrigálkórusa június 27-én, csütörtökön délután 2 óra 49 perckor a budapesti Kossuth Rádióban „Kóruspódium” címmel a Pécsi Építők Madrigálkő- rusa énekel Jandó Jenő vezényletével. A műsoron: Laa- sus: Ö, mondd meg; Ingegne- ri: Caligaverurrt és Karai: Halászdal című szerzeménye szerepel ♦ Pécs várad on folytatódtak a vár ásatási munkálatai. Mindjobban előkerülnek a XI—XII századi kolostorépület alapfalal A munkák zömét most már a nagy- mennyiségű feltöltés, törmelékanyag elszállítása adja. Az NDK irodalma Az irodalmi élet megindítása talán az NDK-ban volt a legnehezebb, s egyben a legkönnyebb is. A nehézségeket jól érzékeltetik a Hitler börtöneit megjárt Wolfgang Bordiert szavai, aki 26 éves korában halt meg, s bár csak a saját nemzedékéről ír, mégis általánosabban érvényes, amit mond: „Mi vagyunk a kötöttség és mélység nélküli nemzedék. A mélységünk szakadék. A mi nemzedékünk nem ismeri a boldogságot, nem ismeri a hazát, nem tud búcsút venni. A mi napunk résnyi, a mi szerelmünk kegyetlen, a mi ifjúságunk fiatalság nélkül való. A mi nemzedékünknek nincsen határa, nincsenek gátlásai; minket nem véd meg senki.” A kép sötét, s hogy mégis a szocialista Németország irodalma viszonylag hamar kigyógyult sebeiből, azt az emigrációból visszatért íróknak köszönheti, akik már korábban nemzetközi hírűek voltak, s akiknek mindegyike az emigrációban is a nemzet lelkiismerete maradt Arnold Zweig, Anna Se- ghers, Brecht és Johannes R. Becher munkássága segítette át az Irodalmat a kezdeti nehézségeken. Régebbi műveik és új alkotásaik mindmáig a szocialista német irodalom legjobb alkotásai Anna Se- ghers nagy műve, A holtak nem vénülnek 1918-tól az ösz- szeomlásig kíséri végig az eseményeket Ekkor terjednek el Bredel és Feuchwanger antifasiszta művei. B rechtet nem kell külön bemutatni Amire mégis érdemes felhívni a figyelmet az Brecht, a költő, mert * munkásságának ezt az oldalát kevesen ismerik. Brecht költőkén* is klasz- szikusnak számít; puritán egyszerűségű verseiben mély gondolatokat fejt ki — darabjaihoz hasonlóan — dialektikus formában. (Száz költemény, 1951.) Jelentőségűk nem kisebb a brechti színház forradalmi újításainál, J. R. Becher, aki miniszterként vett részt az új rend megteremtésében, a hagyományos formák felhasználásával teremtett szocialista költészetet Elméleti írásai egy nagyműveltségű, goethei egyéniséget sejtetnek, aki az elkötelezettség hirdetésével próbált új klasz- szicizmust alkotni. Az 50-es években új nemzedék lép színre. Képviselői a költészetben Kuba és a József Attila-fordítóként is kiváló Stephan Hermlín. Közéjük tartozik a prózaíróként ugyancsak értékes Franz Fühmann, aki saját bevallása szerint „a kispolgáriság és fasizmus légkörében” nőtt fel, s lassan, de véglegesen leszámolt a kezdeti illúziókkal. A zsidóautó c. novelláskötete tartalmazza e leszámolás történetét. 1957—58-ban átalakulás kezdődik a szocialista Németország irodalmában, amelynek az a célja hogy áthidalják az irodalom és az élet közti szakadékot. E változás programját az 1959-es bitterfeldi konferencia adja meg, ahol elhangzik a jelszó; „Bányász, ragadj kezedbe tollat!” A mozgalom több tehetséges írót és költőt ismertet meg a közvéleménnyel. Jellemző rájuk a munkástémák gyakorisága, hiszen valamennyien a fizikai munka „vidékéről” jöttek, • gépek ritmusa, a mindennapok pátosza árad többnyire szabad formájú verseikben. A nagyon tehetséges Volker Braunt említhetjük meg közülük. E történelmileg rövid idő alatt is született néhány olyan könyv, amely minden valószínűség szerint maradandónak bizonyul majd. Az egyik, Dieter Noll regénye, a Werner Holt kalandjai, amely két kötetben 1960-ban és 1963-ban jelent meg. Műfaja fejlődésregény, amelynek a német irodalomban nagy hagyományai vannak. A mű egy nemzedék, s közvetve egy nép kálváriájának rajza. Hőse fiatal korában áldozatul esik a Hitlerjugend „romantikájának”. s 17 éves korában katona lesz. De a vélt hősiesség mögött csakhamar meglátja afc embertelen lényeget Addigi legjobb barátjában, Wol_ zowban is meglátja azt a típust, aki gondolkodás nélkül hajlandó parancsot végrehajtani és könyörtelen parancsokat osztani. Werner Holt eljut a cselekvésig, de ez csak individuális lázadás: a családban beleoltott humanista eszmények hatására partizánokkal kapcsolatot tartó családot ment meg, de maga is tudja, hogy ez kevés. Az ösz- szeomlás után maga is összetört emberként áll előttünk. A második kötet ott kezdődik, hogy szovjet Berlinben megtalálja apját, aki volt náci szakemberek és türelmetlen kommunisták társaságában egy gyógyszergyár beindításán fáradozik. Sem apja, sem szerelme, Gundel nem tudják feloldani magányosságát. Nyugatra megy. rokonaihoz. Itt is újabb csalódások érik. s Uta, első szerelme és egy művész ébreszti rá, hogy először önmagát kell rendbe- tennie. Visszatér apjához, s Gundel elvesztése árán indulhat el valóban az emberek közé, hogy végérvényesen megtalálja a helyét. A másik könyv Ervin Stritt- matter: Öle Bienkopp c. regénye. Hőse egy nem mindennapi egyéniség, aki már fiatal korában összeütközésbe kerül a falu földesurával, majd a felszabadulás után a nehézkes állami apparátussal. Magányos, de nagyszabású alak, aki a közösség támogatása nélkül is hajlandó nagy tettekre, de mire megértik, belebukik. Nagy vitákat kavart Christa Wolf: A kettészelt ég c. regénye amely egy fiatal lány két világ közti ingadozásairól szól. A fiatal prózaíró-nemzedék képviselői annak ellenére, hogy egészen fiatalon vagy gyerekfővel élték át a háborút, mégis úgy érzik, tartozásaik vannak e témáról, s ezért térnek minduntalan vissza hozzá. A fiatalok előszeretettel fordulnak a szatirikus ábrázolás felé. Becher fedezte fel a kitűnő humor-vénájú Günter Kuntertet. aki költőként is ismert, de írt zeneballadát, hangjátékot, filmforgatókönyvet. opera-szövegkönyvef is. Itt említhetjük meg, hogy a szocialista Németország írói gyakran írnak hangjátékokat, ezt bizonyítják a nemzetközi pályázatokon elért helyezéseik. Lothar Kusche 1958-ban hívta fel magára a figyelmet két szatirikus kötetével. Humoreszkjeiért 1960-ban Heine. dijjal tüntették kl. Kusche, Kuníerthez hasonlóan nagyon sokoldalú, kabaréjeleneteket és gyermekkönyveket is írt. A sor nem teljes. Társaikról a szellemi mozgékonyságot és érdeklődést tekintve ugyanazt mondhatjuk, mint róluk: nem vetik meg egyik műfajt sem, szívesen írnak riportot, akár a Szovjetunióról, akár Brazíliáról, érdeklődnek a film és a televízió iránt Való igaz. hogy egy Ígéretes tehetségű nemzedék bontakozott ki az utóbbi évtizedben. akikről még bizonyára hallani fogunk. Marafkó László Szabóék háza. Olaj. 1999. Holló László kiállítása Pécsett Az utóbbi időben Pécs, Illetve a Janus Pannonius Múzeum hangsúlyosabb képzőművészeti fórum lett mindenekelőtt a képgyűjtemény intenzív gyarapítása révén. Az ilymódon elnyert rangot a múzeum a továbbiakban azzal kívánja erősíteni, hogy néhány jelentős, hazai vagy külföldi képzőművész kiállítását rendezi meg. A sorban az első Holló László kiállítása, amely ma délelőtt likőr nyílik a Tudomány és Technika Házában. A továbbiakban tervezik Victor Va- sarelynek, a magyar, sőt, pécsi születésű, világhírű festőnek a pécsi kiállítását, majd pedig a kolozsvári Serváczi- usok — apa és fia — műveiből kívánnak Pécsett kiállítást rendezni. Holló László, a magyar képzőművészek doyenje, Kos- suth-díjas és Munkácsy-díjas festőművész Debrecenben él. 1837-ben született Kiskunfélegyházán, 1909-ben szerzett oklevelet a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd Münchenben tanult, Hollósy Simon mellett, szülővárosa ösztöndíjával. 1911. és 1913. a párizsi tanulása évei voltak, közben rövid időt töltött Olaszországban és Spanyolországban is. Később Debrecenben telepedett le, s neve azóta is összefonódott az Alföld, s az alföldi festészet fogalmával, ötven éve él Debrecenben, ugyanabban a házban, látszólag remeteként, de máig — 81 éves koráig — benne a művészet és közélet friss pezsgésében, ismerősök és barátok folytonos érdeklődésétől, szereteté- től kísérve. Festészetének forrásai között emlegetik Greco, Velazquez, Goya, Van Gogh, sőt Rembrandt nevét. Méltató* hatalmas színskáláját, merész kontraszthatásait, drámai erejét, kiváló emberábrázoló készségét (köztük • több mint száz önarcképet, amelyek az emberi magatartások és lelkiállapotok páratlanul gazdag kifejezői), a falu, az egykori nyomorult paraszti sors megkapó megjelenítését, természetábrázolásának gazdagságát emelik ki, s azt a sajátos tulajdonságát, hogy erős egyénisége annyira egyénivé teszi képeit, hogy a laikus is azonnal megkülönbözteti más festők munkáitól. Mostani kiállítására — aZ idős mester iránti tiszteletből — Kiss Nagy András szobrászművész plakettet készített számára, amit a megnyitáson kívánnak átadni Holló Lászlónak. A művész vállalkozott erre a nagy útra is, mint ahogy a kiállítás szervezése során is a legmelegebb segítőkészséget tanúsította. Dankó Imre, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója — akit régebbi barátság fűz Holló Lászlóhoz — és Romváry Ferenc művészettörténész keresték fel Debrecenben az idős mestert, aki egy egész napot biztosított számukra: a hatalmas képanyagból válogassák ki a nekik tetszőket, azokat, amelyekből a kiállítást megrendezik. így aztán ezen a pécsi kiállításon több olyan kép is szerepel, amely eddig egyáltalán, nem, vagy csak kevés kiállításon volt látható. E képek azonban Holló László munkásságának méltó s jellegzetes képviselői, életpályájának reprezentatív jelzőkövei. A kiállítás teljes anyagát maga a művész bocsáj- totta rendelkezésre. ZENÉSZARCOK QYERMÁN ISTVÁN A hétköznapokon semmi sem árulkodik rajta a muzsikusról. Bárminek nézhetné az ember: precíz jogásznak is, netán jókedélyű kar- rikaturistának. Nagyon „emberi” fiatalember, tud könynyed lenni, van humora és nem áll tőle távolabb semmi, mint a nagyképűség. Az alapvető dolgok mégis kiderülnek egy emberről, akár öt perc alatt is. — A mások véleménye? Örülök, ha tetszik a játékom, de nem változtatja meg a véleményemet a másoké. Mikor hegedülök, azonnal érzem, min kell változtatnom. A saját hibáit, azt hiszem, mindenkinek magának kell legjobban ismernie, A mások véleménye pedig az: Gyemián István nagyon tehetséges hegedűs. * Nyíregyházán, 14 éves korában kezdett hegedülni. Vagyis elég későn. — Háborús generáció vagyok. Azonkívül addig eszembe se jutott ilyesmi. Kántorok voltak az őseim között, de otthon még egy hangszer sem akadt. Viszont a nővérem óvónőképzőbe járt, és olyan hamisan cincogott. hogy nem bírtam türelemmel, mondtam: egy hét alatt én is megtanulom ezeket... Egyszerű kis darabok meg népdalok voltak. Aztán valahogy kedvem támadt a hegedüléshez, volt ott egy szalonzenekar, megengedték, hogy velük játsz- szak. Játszottam mindent, fekvésekben is, igénytelen műveket. igénytelen előadásban, akkoriban ismerkedtem a kottával. De nagyon rendes társaság volt, igazi amatőrök, jólelkű, kedves emberek. Viszont így kerültem aztán Bé- késtarhosra abszolút dilettáns hegedűtartással és vonófogással. Tanárom, Rónai Tiborné rengeteget vesződött velem. Véres harc volt, még pofon is repült. Igaz, órák után krémest kaptam tőle. Ebből a harcból aztán, hálistennek ö került ki győztesen. Zathureczky növendéke lett a főiskolán, öt évi hegedülés után. A Zeneakadémiát kitüntetéssel végezte 1963-ban. Azóta tanított a miskolci szakiskolában, Jászberényben, ősztói Pécsett. Kevés órát vállal. — Főleg gyakorolok — mondja makacsul. — Naponta hat-hét órát. Technikailag sok elvégeznivalom van. Ügy érzi, már a főiskolán „sokminden elmaradt”, amit meg kell még tanulnia. A kitüntetéses diploma ellenére. — Irtózom a beképzeltségtől és hiszem, hogy el fogom tudni kerülni. A beképzeltség, vagy elégedettség a művész számára a halál. Mindenkinek vannak kritikus pontjai, amikor vagy szembenéz saját hibáival, vagy elmossa a nyugtalanságát a belenyugvó elégültséggel, önigazoló magyarázkodással. * Kétszer volt külföldön. Egy KISZ-együttessel kint járt Párizsban, oft aztán elment a konzervatóriumba és azt mondta: szeretne tanulni. Felvették. maradhatott, itthonról azt mondták: akár tovább is. De csak egy évig maradt. — Hazamenekültem, hegedülni. Tavaly pedig az NSZK-ban járt, nyolc hónapot töltött ott, mint koncertmester. A következő külföldi utat Genovába tervezi. — Ki szeretnék jutni a Pa- ganini-versenyre. Márcsak azért is készülök rá, mert az anyagot magát meg akarom tanulni. Egy ilyen felkészülés emeli az ember általános he- gedülési szintjét Kell a fegyelem, hisz annyi csodálatos mű van, hogy ha az ember nem csinál programokat, esetleg kapkodni kezd, szétfolyni, belefog több műbe, aztán mást gondol, másba kezd megint. Mi kell ahhoz, hogy valaki hegedűművésszé váljék? — Azt hiszem, minden kell hozzá. Az ember egész tehetsége, esze, ügyessége, teljesítőképességének maximuma. Legeslegelső feltétel a technikai tudás. A zene matériáját kell elsajátítani először, az ihlet, vagy nem is tudom minek nevezzem, csak aztán jöhet. — Művészideálja? — A nagy hegedűsök mind. Talán Ojsztrah. Heifetz leginkább. Csodálatosan tudnak, és amit bennük tisztelek: a korszerűség. A nagy hegedűsök, akárhány évesek, mindig modernek maradnak. Most Pécsett, a szakiskolában kamarazenét, hegedűt tanít, vezeti a szakiskolások kamarazenekarát, ősz óta itt is több koncerten lépett fel, legutóbb megtartotta — és nagy sikerrel — önálló szólóestjét is. De ez még nem elég. — Jövőre szerződtem a Filharmóniához koncertmesternek. Néhány hegedűszólót is szeretnék eljátszani. Általában: most már több a munka! Ügy érzi. a muzsikus belső világa akkor kiegyensúlyozott, ha muzsikálhat. Akkor nem zavarja semmi, ha az önmaga számára kitűzött belső célok felé törekedhet. — Ügy van ez a dolog mint az én hegedűkészítőmmel. Zseniális öreg. Csodálatos hangszereket csinált, de aztán egyszercsak kijelentette: ez nem jó, megcsinálom az újat. Az igazit. Örökké tövreng. javítgat, örökké elégedetlen. És Overman Ts'v-m száma ra az öreg heved-*'-észítő példája az igazi példa. (Hallatna E.)
