Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
Dtmontmi naoto * 1968. Június 23. 8 Egy királyság a folyékony aranyon Itt mindenki az olajról beszél. Allah áldása, mely a sivatagból tör elő, a miniszterelnököt épp úgy érdekli, mint az egyre ritkábbá váló cipőtisztítókat. Egy egész ország a folyékony arany hullámain úszik a jövő felé, amely már a jelenben is valóságos csoda és tíz éve még a fantázia birodalmába tartozott volna. És a holnap? Teljesen beláthatatlan. A gigászi fellendülés tovább tart Az 1956—57-ben felfedezett clajforrások nem voltak fata morganák. A líbiai királyság 1,7 millió lakosa mindegyikének több mint egy négyzetkilométeres területet biztosíthat és Mongóliával együtt a világ legkevésbé lakott országa. Amikor az egykori olasz gyarmat független lett nagyon szomorúnak látszott a jövő. A második világháború mély sebeket hagyott hátra. Rommel és Montgomery ott vívta meg csatáit Az olasz telepesek részben már 1945 előtt, részben azután hazavándoroltak. Szegénység és nyomok uralta ezt a csak a Földközi tenger partján lakható országot amelyet 1949-ig az ENSZ igazgatott amikor is a „teljesen értéktelen homoksivatagot” a legbizonytalanabb szabadságnak kitéve meghagyta. Még hat évvel később is kevés alap volt az optimista prognózisok számára. Líbia búzaszállításból élt és a világpiacon a legkisebb szerepet sem játszotta. A munkások egy parányi része, a brit és amerikai katonai támaszpontokon, amelyek részben még ma is megvannak, keresett szerény összeget Az ötvenes évek végén aztán önmagát lépte túl a fejlődés. Olaj volt a varázsszó és ma is az. Romlásnak indult városok — Tripoli, Bengasi Tobruk — lélegzetelállító tempóban alakultak át modern metropoliszokká Észak-Afrika legjobb szállodáival, bankjaival, a nemzetközi olajtársaságok igazgatási épületeivel, mondén bárokkal, játékkaszinókkal és minden luxussal, amit a gazdagság létrehozni és fizetni képes. S pénzben nincs hiány. A líbiai állam fölöslegben szenved és mindent megtesz, hogy ezt a felesleget helyes irányba vezesse. A líbiai állam évente közel 750 millió dollárt kasszíroz be csupán olajból, eltekintve más adóbevételektől és eddig ennek az óriási ösz- szegnek kereken 70 százalékát országutak, iskolák, kórházak, víz- és olajvezetékek építésére fordította. Most Líbia minden igyekezettel modern, ipari állammá akar átalakulni. Néhány évvel ezelőtt a líbiaiak 25 százaléka nomád volt. Azóta már dzsippre szálltak a tevéről, bár még mindig haladnak a karavánok a déli homok- és kősivatagon át, de ez az ifjúságnak már egészen anakronisztikusnak tűnik. A technokrata ifjúsághoz tartozik a ,33 éves kormányfő Abdelhamid el-Bakkus is, aki pontosan tudja hogyan lehet a jövőt sok pénzzel meghódítani, de azt is, hogy csupán pénzzel nem, úgy. hogy még szűkében vannak a „know-how”-nak, vagyis a szakembereknek minden területen. Kereken 4000 diák tanul líbiai és külföldi egyetemeken, akiknek az állam érdekes munkát garantál, hogy lassan, de biztosan függetlenné váljon az idegen szakemberektől. Ez a sok pénz a legrövidebb időrr belül petro- kémiai gyárakat, elektromű- veket, konzerv és műtrágya- gyárakat fakaszt majd a sovány talajból, mert nem akarnak sokáig egy lábon — tehát csak az olajgazdálkodáson — állni. Utcák ép Trlpollból, Libia fővárosából. Pillantás az 1380-ban kísérletképpen épített alagúttal Alagúton Angliába Éhínség fenyegeti az emberiséget Húsz év múlva, vagy talán már tíz év múlva tragikus helyzetbe kerül az emberiség. A statisztikákból kitűnik, hogy a mai világ lidércnyomásainál — beleértve az atombombát is, — még rettenetesebb az éhinség kísértete. A földkerekség lakosainak fele ma nem táplálkozik kielégítően, és az emberiség gyorsabban szaporodik, mint amilyen mértékben az élelemtermelés növekszik. A fejletlen országokban demográfiai robbanást figyelhetünk meg. A népességszaporodás aránya a 2,7 százalékot is eléri Az éhező országokban évente 50 millió ember születik, akiket nincs mivel táplálni. A népszámlálásokból kitűnik, hogy az emberiség létszáma már ma 3 300 000 000 és ebből 2 200 000 000 ember az éhségövezetben, a fejletlen országokban él. 2000-ben a fejlett országok lakossága százmillióval lesz népesebb, tehát 1 300 000 000 fő lesz, a fejletlen országok lakossága viszont 2 800 000 000 lélekkel gyarapodik és eléri az 5 milliárdot. Az élelmezéstudomány azt bizonyítja, hogy az emberi szervezetnek napi 2500—2700 kalóriára van szüksége. Legalább 20 gramm tápláléknak állati eredetű fehérjének kell lennie. A fejlett országok egy-egy lakosa naponta átlag 3000 kalóriát fogyaszt, ebből 40 gramm állati eredetű fehérjét, a fejletlen országok lakosa 2150 kalóriát és csak 9 gramm fehérjét. Ez azt jelenti, hogy átlag minden nyolcadik ember éhezik, mert kevés táplálékot fogyaszt, és minden negyedik, mert annak összetétele nem kielégítő. A lakosság táplálkozása 1975-ben akkor felelne meg nagyjából a követelményeknek, ha az élelemtermelést 50 százalékkal sikerülne növelni. 1975-től 2000-ig további 50 százalékos növelésre lenne szükség. Ez akkor lenne lehetséges, ha az élelemtermelés növekedése világviszonylatban 3,2 százalékos, a fejletlen országokban 4 százalékos lenne évente. Ezzel szemben az élelemtermelés növelése még a legfejlettebb országokban sem haladja meg az évi 3 százalékot, a fejletlen országokban pedig a 2 százalékot sem éri el. 1965-ben riasztóvá vált a helyzet: a lakosság természetes szaporodása kétszerese volt az élelemtermelés növekedésének! A legutóbbi adatok még komorabb képet nyújtanak. 1966-ban az élelemtermelés a várt növekedés helyett az 1957—58-as színvonalra esett vissza. 1967-re 7 százalékkal kellett volna növelni, hogy a kívánatos ritmust elérjék, ez pedig tökéletesen lehetetlen volt. A FAO, az ENSZ élelmezésügyi szervezetének igazgatója kijelentette: „Az emberiség történelmének legveszélyesebb fordulójához érkezett”. A robbanás következményei kiszámíthatatlanok lehetnek. A tudósok becslései szerint legkésőbb 1980 körül következik be. Az utolsó pillanatot éljük tehát, amikor még eredményes harcot lehet indítani az éhinség ellen. Holnap már késő lesz. Halálos csípésű pókok Már eddig is volt Amerikának egy rettegett pókja, amit „fekete özvegy”-nek hívtak; csípése gyakran halálos volt. Most egy másik, kicsi, barna színű pók, a „barna remete” okoz rémületei több felé Amerikában. Marása mérgező, és nagyon nehéz ellene védekezni. A „barna remete” teste kiterjesztett lábaival együtt sem nagyobb két centiméternél, tora legfeljebb 1 centiméter. Fején hegedűalakú folt van. A világosságot nem szereti, sötét, nedves sarkokban él. Innen a neve: „remete pók”. Alabamában egy 56 éves, makkegészséges farmert a combján csípett meg egy ilyen pók; 25 centiméter nagyságú daganat lett belőle és a farmer 5 hét alatt belehalt. Nem lehetett rajta segíteni. Hasonló esetet figyeltek meg Dél-Amerikában is. Lassan, de biztosan terjednek ezek a pókok. Nemrégen egy egyetemet zártak be Illinois államban, mert észrevették, hogy az épületet ellepték a remetepókok. Chicagóból is komoly eseteket jelentettek. Roger Mathiea francia mérnök már 1802-ben gondolt egy alagútra a La Manche csatorna alatt A csatorna közepére mesterséges szigetet képzelt, hogy a lovakat cserélni lehessen. Ma 166 évvel később még mindig hasonló összeköttetésről van szó Anglia és Franciaország között. De nemcsak szó van róla, 1966- ban a francia és angol kormány megegyezett, hogy az alagútépítést megvalósítják. Három nemzetközi bank- konszernnek javasolták, hogy az óriási terv pénzügyi problémáját oldják meg. A választ ez év elejétől minden nap várják. Még mindig sok a véleményeltérés a tervezett alag- útróL A fő ellenvetés brit részről egykor a szárazföldi katonai inváziótól való félelem volt. Amikor Ma- thieu először szólt az alagút gondolatáról, Napóleon nagyon érdeklődött e vállalkozás iránt. Az angolok azonban szagot fogtak. Egy angol vasúti társaságot, amely 1880-ban kísérletképpen egy 1,6 kilométer hosszú alagutat építtetett, angol polgárok kényszeritették a terv feladására. A társaságnak még az ablakait is betörték. Nyilvánvaló, az építkezés nagy problémák elé állítja a mérnököket, akiknek az alagutat örvénylő víztömegek alatt kell kihajtaniok. 51,5 kilométerével a világ leghosszabb földalatti vasútja lesz. Ebből kb. 35 kilométer a csatorna alatt húzódik. Az a terv, hogy két- pályás vasúti forgalmat létesítenek, amely az utasok autóit is szállítja. Ezzel el akarják kerülni a forgalmi dugókat és karambolokat Ha az építkezés 1970-ben megkezdődik, remélhető, hogy az alagút 1975-ben elkészül. De kérdéses, hogy meglesz-e idejében a határozat a kérdésre. Á világ legnagyobb teleszkópja Most épöl Lenin arádban a világ legnagyobb teleszkópja. A teleszkóp fő tükrének átmérője hat méter, súlya 42 tonna, több mint 25 000 alkatrészből állítják össze, súlya 850 tonna lesz és magassága eléri a 40 métert. EURÓPA legnagyobb hajója A legnagyobb hajót, amelyet Európában eddig építettek, a Shell csoport 213 000 tonna szál•* lit ókapacitású szupertartályhajó-* ját, St. Nazaire-ben (Nyugat* Franciaországban) „Magdala** névre keresztelték. A „Magdala'* a 200 000 tonnás osztály 22 tar* tályhajóból álló sorozatához tartozik, amelyek legnagyobb részt az idén és jövőre készülnek európai és japán hajógyárakban a Shell csoport tartály ha jó-tár sasága számára. A vak Helen Keller érzékeny ujjaival végigsiklik Eisenhower elnök arcán a Fehér Házban 1953-ban tett látogatása során. A gyermekkorától vak és süketném a Miss Keller a XX. század egyik nagy asszonyalakja lett, a hátrá nyos helyzetűek megsegítésének egyik úttörője. A CSODAERŐ J únius elsején Eastonban (Egyesült Államok) 87 éves korában meghalt egy vak és siket írónő, Helen Keller. Miss Keller Tuscumbiában, Alabamában született. Tanítója segítségével megtanulta, hogy gondolatait jelbeszéddel közölje és Braille írást olvasson. Cum laude minősítéssel végzett a Radcliff egyetemen 1904-ben és számos tiszteletbeli egyetemi fokozatot és kitüntetést kapott. Miss Keller, aki életének nagy részét azzal töltötte, hogy más hátrányos helyzetű embereket segítsen, több könyvet és tanulmányt írt. A leghíresebb : Életem története 1902-ben jelent meg. A kitüntetések között, amelyeket Miss Keller kapott, ott van a Becsületérem, a legmagasabb kitüntetés, amit az Egyesült Államok elnöke polgári személynek adhat. 1964- ben kapta a kitüntetést Johnson elnöktől, aki akkor a harminc kitüntetettről azt mondta, hogy ők „együttesen az ember világát biztonságossá, testét el- lenállóbbá, szellemét tágabbá, szabadidejét örömtelibbé, életszínvonalát magasabbá és méltóságát jelentősebbé tették”. Miss Keller normális gyermekként született és hallásától, látásától titokzatos láz fosztotta meg. öt éven át küzdve bebörtönzöttsége ellen, abban az állapotban élt, amit később „nincs világ” állapotnak nevezett. Akkor családja írt a bostoni Világtalanok Perkin Intézetének és tanárt kértek. Anne Sullivan Macy-t küldték. Mrs. Macy fiatal ír lány, ismerte a vakságot. Egy műtét épp akkoriban adta vissza a látását. Lassacskán az akkor még Miss Sullivan megkezdte tanítani fiatal tanítványát. A manuális ábécét használva szavakat szótagolt Miss Keller kezébe. Azonban csak nagysokára történt, amikor egy pumpából víz folyt végig Miss Keller kezén miközben tanítója a szót széttagolta, hogy a gyermek valóban megértette azt. „Különös izgalom támadt bennem — írta később —. Megértettem, hogy ezen az úton érintkezni tudok más emberekkel.” Miss Keller bejárta a világot és szinte minden országban, amelyet felkeresett, kitüntették. A glasgowi egyetemen 1932-ben a jogtudományok díszdoktorává avatták. 1952-ben a francia Becsületrend lovagja lett, 1953-ban Brazíliában a Dél keresztjével tüntették ki. Annak történetét, hogy Mrs. Macy és Miss Keller hogyan törték át a süketség és vakság korlátját, a Csodatevő című drámában mutatták be 1960-ban a Broadwayn. Mrs. Macy Miss Keller mellett maradt szinte állandóan, amíg 1936-ban meg nem halt. Az életrajzírók szerint Miss Keller egyszer majdnem férjhez mept. Beleszeretett egy fiatal újságíróba, aki titkáraként dolgozott, amíg állandó titkára szabadságon volt. Engedélyt kaptak és házasodni akartak. Miss Keller anyja azonban a publicitástól megrettenve sietve elvitte lányát Alabamába. „Melyik asszony nem vágyott a szerelemre? — írta Miss Keller — de úgy gondolom, az ugyanúgy el van tőlem tiltva, mint a zene és a fény.” As <kj esatomaalagút tervezett bejárata,
