Dunántúli Napló, 1968. június (127. évfolyam, 78-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
s 1968. június 23. Dunantmi navio Heinz Kahlau: Georg Maurer: Johannes Bobrowski: V í z Halálnál mélyebb Halálnál mélyebb, haragnál mélyebb a gyengeség. Se ellenállás, se vég. Csak gyengeség. Nézni a vízbefúlót, tova se futni, se nem segíteni. Megálljt nem mondani a rombolásnak s mellé se állni. Nem vállalni a vétket s nem vetni neki gátat. Nem teremteni semmiféle rendet, csak kihasználni mindet Haragnál mélyebb, haragból többé el nem érhető, halálnál mélyebb és halálból még el nem érhető a gyengeség. Vannak-e kedves-szörnyűbb karok, mint a tiétek, hullámok? Gyönyörötök miért oly törvényszerű? Hintáztok a hajóval, mintha dédelgetnétek, ringatjátok, mint a gyöngéd, erős apa gyermekét. De a zöld izmokon, mint hullámvezetéken, parancsok futnak szerte, karotok megmozdul, a hajót ellenséges törvények szerint magasba emelitek, és csattogó „Hó-hó !”-val leejtitek a mélybe. Szerelmetek egy okeánoszi dallamban hirtelen önmagától kielégül, fel-feicsap a hullámvölgyek hajlataiból s tajtékos-fehéren úgy ragadja karjaiba a hajót, mint futó kalandot A részek szétesnek, a sima fedélzet közepén hirtelen kettéhasad, roppan az árboc, mint egy letört ujj, melynek már nincs mit megmutatnia, — a habok elfelejtik a hajó testét és értelmét, pedig úgy igyekezett, oly vidáman haladt A tenger dallama, mint sötét basszushang, a mélység titkát lesve, önmagát kíséri, hajóroncsokkal veti be magát s úgy belepik, mint bika oldalát nyáron a legyek. Csak a viharral van még szólnivalója. S a hajó már csupán egy tengerész emlékezetében ring tovább, míg a vízbefulltak algák között kísértenek, halványan, miként Rembrandt „Anatómiáján”. Hajnal Gábor fordítása | A vándor Este, fölzúg az ár, az erdők mély lélegzete, rikoltó madarak szállnak az égen, partok, sötétség partjai, vénen, ■ a csillagok tüze fölöttük. Ember módjára éltem, elfeledtem a nyitott kapukat megszámlálni. A zártakon bekopogtam. Minden kapa nyitva. Tárt karral áll, aki hív. Lépj hát asztalhoz. Es szólj: zengnek az erdők, a föllélegző folyón át meg át szállnak a halak, az ég csupa tűz-remegés. Lothar Kusche: Franz Knippek pályafutása és hirtelen halála Sajtótájékoztató a színházban Á jövő évad műsora O Franz Knippek egész életében duzzadt a tettvágytól; másrészt sohasem talált a kínálkozó foglalkozások között igazán testére szabottat. Viszont olyan ember számára, mint Franz Knippek, a vágy és lehetőség közötti ellentmondás nem maradt soká feloldhatatlan. Mindig olyan pályára lépett, amelyet röviddel előbb saját maga talált ki Amikor hosszú évekkel ezelőtt megismerkedtem vele, vidáman ügyködött a közúti forgalom irányítása terén. A terelő érdekes tisztségét töltötte be az illetékes hatóság- náL Knippek terelő kezdetben azért volt felelős, hogy ott, ahol javítani kell az úttestet, lezárasson egy-egy utat vagy útszakaszt, megállapíttassa, merre kell a forgalmat elterelni, és ezt útjelző táblák által közhírré tétesse. — Senki sem akar megrekedni — mondotta nekem akkoriban —, alacsonyan kezdtem, de felküzdöm magam. Egriek az élvnek megfelelően nyughatatlan léleknek nemsokára az az ötlete támadt^1 hogy az autóforgalom tereléséhez egyáltalán nincs szükség útépítési munkálatokra, és egy utcát nyomós ok nélkül is el lehet zárni. Mivel Knippek roppant komolyan vette a munkáját, arra a következtetésre jutott, hogy az ő feladata elvégre nem az utcák karbantartása, hanem a forgalom terelése, vagyis a terelés, mint olyan, így tehát őszinte szenvedéllyel teljesítette voltaképpeni hivatali kötelességét; igen, mondhatjuk, Tart pour l’art űzte a terelést. Soha nem volt még ennyi elterelés. Knippek hivatali körzetében rövidesen potom áron kínálgatták a használt gépkocsikat, mert jóformán senkit sem csábított már az a kalandos lehetőség, hogy a te- relőutak knippeki útvesztőjében autójával megrekedjen. Persze a hatóság kicsinyes szűklátókörűsége — ezt nem hallgathatjuk el — karrierje csúcspontján lemondásra kényszerítette Franz Knippe- ket. Ez aznap történt, amikor egy meglepetésszerű revízió kiderítette, hogy egyetlenegy burkolatkövet sem lehet többé kicserélni; a költségvetési előirányzat ugyanis teljesen kimerült, mert Knippek terelőtáblák beszerzésére és felállítására elhasználta az egész rendelkezésre álló keretet. Franz Knippek átépítésvezető lett. Az új átépítésvezető nem hagyott percnyi nyugtot egyetlen üzletnek sem a saját körzetében. A pontyok alig úszhattak néhány kört a vadonatúj halkereskedés tartályában, amikor máris a színen termettek .Knippek meghatalmazottal, hogy kifogják a halakat, elszállítsák a füstölt heringes ládákat, és cipőüzletté építsék át a helyiséget. És valóban: Knippek keze alatt (ha szabad ezzel a hasonlattal élnem) csak úgy folytak az üzletek át a városon. Ahol tegnap még női harisnyákat árultak, ma már almát vagy ecetet lehetett vásárolni, és volt némi alapja annak a feltételezésnek, hogy ugyanaz az üzlethelyiség holnapután sajtot, tejet és kétszersültet tárol. A megzavarodott vásárlók számára Knippek speciális közlönyt adatott ki: az Általános Átépítési Útmutató hetenként kétszer jelent meg, és felvilágosította a vevőket, hogy a legközelebbi napokban hol szerezhetnek be véres hurkát, itatóst és pótkávét — Minek építsünk új üzleteket? — mondotta Knippek a Napi Postának adott interjújában. — Amíg elegendő anyagi eszköz áll rendelkezésünkre a régi üzlethelyiségek egyre újabb átépítéséhez? — De a Napi Posta riportere, akinek nem volt érzéke a knippeki gondolatok nagyszerűsége iránt, és nem respektálta az átépítésvezető tettvágyát, bíráló elemzést tett közzé az ügyről, és nagy port kavart fel, aminek eredményeképpen az átépítésvezetőt felszólították, hogy távozzon. O A félretett újító azonban nem törődött bele a vereségbe. Néhány napon belül új állást szerzett. — Most nehéz, de rendkívül érdekes munkám van — közölte —, újabban mint tervőr működöm. Ez alkalmasint nem mond önnek semmit. Nem, ez valóban nem mondott nekem semmit. — Azt tudja, mi egy terv — folytatta Knippek —, de azt talán nem, hogy nemcsak fontos, hanem egyszersmind rendkívül érzékeny dolog is, amibe nem szabad és nem is kell mindenkinek beleszólnia. Ilyeténképpen én tervőri minőségemben első osztályú ti- toknok vagyok, mert én ismerem a kis terveket, és ismerem a nagy terveket, és közvetítek közöttük, illetve nem közvetítek — ha ugyan érti, mit akarok ezzel mondani. Természetesen nem értettem. — Tervet csinál például egy község — mondotta —, és tervet csinál a kerületi hatóság is. Tegyük fel, hogy egy új postahivatal és egy új híd építéséről van szó. Nos, én, a tervőr, a két terv közötti álláspontot foglalom el, hogy úgy mondjam, koordinátor vagyok, aki nem koordinál. Az építés terén elért teljesítményeket legegyszerűbb a felhasznált összegről leolvasni. Az új híd költségei úgy hatmillió márkára rúgnak: hogy a hídnak helyet teremtsünk, le kell bontani az egy éve épült új postahivatalt, amely kétmillió márkába került. Így összesen már nyolcmillió márkát ruháztunk be a közösség hasznára Emellett a bontási költségeket még egyáltalán nem számítottam bele. Már megbocsásson, ha azt mondom, hogy rátermett tervőr nélkül képtelenség ilyen eredményeket elérni. Mindazonáltal Knippeknek nem sokáig volt alkalma ösz- sze-vissza beruházgatni maga körül, új postahivatalokat új hidakkal pótolni, ésatöbbi. Nem ruháztak többé bizalmat a fáradhatatlan tervőrbe, úgyhogy lévén kezdettől nagy hajlama a kereskedésre, elhatározta, hogy átlép 9 kereskedelembe. Talált is hamarosan olyan állást, amelyre terelői és építéseltervezői gyakorlata úgyszólván predesztinálta. O Röviddel ezután találkoztam a nyughatatlan szervezővel. Baráti szavakat keresgéltem, hogy megvigasztaljam a baísors üldözöttét, de Knippek már az első mondatnál félbeszakított: — Ne pazarolja rám a részvétét, kedvesem! — mondta nevetve. — Régesrég hivatalban vagyok újra és dolgozom. Nyíltan beismerem, hogy döntő hibákat követtem el, de tanultam a hibáimból. Mint átépítésvezető elragadtattam magam, túl sok anyagot té- kozoltam el. A beruházások a maguk nemében jó dolgok voltak, de építőanyag-pazar lássál jártak, és túl sok szakembert vontak el más fontos munkaterületekről. Ilyesmi nem fordul többé velem elő. Egyébként most mint néwál- toztató dolgozom, pontosabban szólva, mint a Különleges Névváltoztatások és Címváltoztatások Központi Hivatalának vezetője. — Ugyan mit csinálnak ott? — kérdeztem. — Nagy terveink vannak — magyarázta Knippek —, ha minden sikerül, rövidesen átkereszteljük az Alexander- platz-pály a udvart Berlini Központi Pályaudvarrá. Nézze kérem, ez nem járna lényeges építészeti változtatásokkal, és mégis valami egészen újat teremtene; új menetjegyeket, új vonalakat, új menetrendet, új táblákat a megállóknál és a vonatokon, új városi térképeket, és így tovább. Mit gondol, ez mibe kerül majd! Azonkívül, alig látszik majd meg, mennyi pénzt nyel el a dolog természetéből következően egy ilyenfajta nagyszabású terv. Pillanatnyilag nyakig vagyok még egy kereskedelmi névváltoztatási feladatban. Most éppen a Központi Aruházat változtatjuk át Központi Nagyáruházzá. Azazhogy csak a nevét változtatjuk át, meg a pénztári blokkok, a levélpapír, a számlák, a csomagolópapír feliratát, ésatöbbi, ésatöbbi. Új újsághirdetések, új neonfeliratok, új cégtáblák, új prospektusok készülnek és több efféle. Élvezet névváltoztatónak lenni — ezt elhiheti nekem! De nem hihettem el neki, mert mór másnap a betegágyához hívtak. Franz Knippek elcsúszott a Központi Nagyáruházban egy kikopott, régi lépcsőn, és súlyos belső sérüléseket szenvedett Az orvos azt állította, hogy nagyon súlyos az állapota, és sajnos, igaza lett. Alig néhány nap múlva köztudomásra jutott, hogy Franz Knippek jobblétre szenderült. Közvetlenül halála előtt alkalmam adódott még néhány szót váltani vele. Megkérdeztem: — Nem tudott legalább annyit elintézni, hogy futószőnyeget terítsenek erre az életveszélyes lépcsőre a vevők és a személyzet érdekében? — Mondhatom, jól adja — sóhajtott —, honnan vettem volna rá pénzt? Ezek voltak Franz Knippek utolsó szavai. Beck Erzsébet fordítása Mit láthatunk a Jövő évadban a Pécsi Nemzeti Színház színpadán? — erről tájékoztatta a sajtó és a rádió munkatársait Nógrádi Róbert, a színház igazgatója. — A színház munkáját régóta három alapszempont határozta meg — mondotta — mégpedig a népszerűség, a korszerűség és az eredetiség elve. Ügy hisszük: e három szempont egyben megteremtette sajátos arculatunkat is a vidéki színházak között, s elősegítette a színházkultúra terjesztését Ezért e három alapelvre a jövőben is támaszkodunk, azzal a változtatással, hogy közülük a népszerűséget kissé fokozottabb mértékben figyelembe vesszük. Az alapelvek hangsúlyozása után ismertette a színház jövő évi programját műfajok szerint Az évadot a prózai társulat nyitja majd meg szeptember 27-én Bertold Brecht: Kaukázusi krétakör című darabjával. A többi prózai darab? Színre kerül Heltai Jenő: Lumpacius va- gabundus című komédiája. Amint Nógrádi Róbert mondotta: ezt a bűbájos komédiát hattól hatvan évig minden „gyerek” kedvéért mutatják be. De láthatjuk majd a pécsi színpadon Shakespeare: Sok hűhó semmiért című komédiáját is. Az elmúlt hat év alatt ugyanis szinte minden lényeges Sha- kespeare-tragédiát előadtak, s mostmár a Shakespeare repertoárban a vidámságra törekednek. Arthur Miller: Pillantás a hídról című drámájának bemutatásával kissé önkritikát gyakorol a színház. Eddig ugyanis a kelleténél jobban törekedtek az eredeti bemutatókra és így kihagyták ma élő szerzők olyan klasszikussá vált műveit, mint ez a darab. A jövő évad egyik érdekessége viszont, előadják A’nouilh: Meghívás a kastélyba című víg játékát — Ügy érezzük — folytatja Nógrádi Róbert, — a Pécsi Nemzeti Színház országos rangját és hitelét nagymértékben növelte, hogy nem rettentünk vissza az új magyar drámák előadásának kísérletétől. Sőt, a pécsi közönség is elvárja, hogy ne az országban történő színházi események után kullogjunk, Megint egy önkritika: az elmúlt évadban nem sikerült e téren kialakítani a helyes arányt a népszerűség és az energikus kísérletezés között. Most ennek a figyelembevételével tárgya, lünk, három szerzővel. Salamon Pál fantasztikusan eredeti darabbal jelentkezett, ez az emberi felelősségről szól, mely alól senki sem bújhat ki az életben. Ugyanez a témája Sándor Iván darabjának Is. A harmadik szerző Katkó István. De még nem választottunk. Remélem, hogy két új magyar darabot is elő tudunk majd adni. A jövő évadban lesz tíz éves az operatársulat. A juKankdzusi krétakör Pillantás a hidrái Meghívás a kastélyba Isten veled, édes Piroskám bfleamot Eriket; fflwgwS László című operájának dísz. előadásával ünnepük meg. De előadják Puccini: Gianni Schiechi és Köpeny című rövid operáit la. A balett műsora kissé még kialakulatlan. Két változat van. Az egyik szerint a két évvel ezelőtt a Margitsziget szabadtéri színpadon nagy sikerrel bemutatott Don Juan-X adják elő teljesen új változatban. A másik: budapesti vendégkoreografust hívnak meg. aki saját elképzelése szerint alakítja a programot. Eck Imre egyébként a jövő évadban az Operaházban háromfelvonásos balettet tanít be. Ezenkívül az együttes szeptemberben öt előadással szerepel majd Damaszkuszban, esetleg Bejrutban. illetőleg néhány irá. ni városban. Sző van arról is. hogy ismét ellátogatnak Moszkvába és Leningrádba. Igyekeznek megfelelő programot nyújtani a köny- nyű műfaj kedvelőinek is. A zenei igényesség jegyében — hiszen a tapasztalatok szerint ezt várja a közönség is — két operettet visznek színre: Lehár: Luxemburg grófja és Fali Leo: Sztambul rózsája című művét. Ugyanakkor előadják Schneider—Ondacsek : Gentlemanek című beat-mu. sical-jét, Dobos Attila: Isten véled édes Piroskám című darabját és bérleten kívül még egy modem könnyűzenei darabot. Egyébként a színház igazgatója elmondta: nem volt jó, hogy a köny- nyűzenében kicsit messzire mentek eddig vissza a zene- irodalomban. A két slágerfesztivál után ugyanis szinte valamennyi korosztályba betört a modem könnyűzene. Vagyis a közönség eldöntötte, hogy neki ez kell, ez a modem, ez lett a népszerű. A szocialista színházkultúra pedig — mondotta — a demokratizmus alapján áll, s így mindig jó érzékkel kell rendelkeznie a közönségigény iránt Sőt, a szocialista színháznak igényelnie kell a közönség bírálatát, hi. szén nem saját magának, hanem a közönségnek játszik. Nógrádi Róbert tájékozta- tótt a sikeres Pécsi Gyermekszínház jövő évi műsoráról is. E szerint két darabot mutatnak majd be, mégpedig Ránki György: Muzsikus Péter című művét és egy még el meg nem határozott darabot Günter Kunért: AZ ISONZÓI CSATA A festő is ott járt a csatában; nem sokkal utána egy képet festett, ábrázolva, amit látott: az előtérben haldoklók feküdtek, belük kibuggyant a felhasított testből, s holttetemek, amiken tankok és lovak gázóltak ét úgy, hogy csontszilánkkal ékített, véres pép maradt belőlük csupán. Hátrább az egymással szemben álló erők katonái rohamozták egymást, bemocskolt egyenruhában, félelem torzította arccal. Egészen hátul, mindjárt a parancsnoki emelvény alatt, tisztek épp azon fáradoztak, hogy nőket ejtsenek teherbe, konyakot vedeljenek, s egész kompániák felszerelését adják el jó pénzért. Ez volt a kép. Ott függött a festő műtermében, amikor megjelent egy látogató, s arcképet akart készíttetni magáról, s egész lénye, viselkedése elárulta, hogy idős tábornok. Megrettent a képtől. Nem ilyen volt a csata, nem, soha, kiáltotta, hazug a kép! Hunyorgó tekintete keresztül-kasul pásztázta a festményt, míg egy holttest széthasadt koponyája mögött észre nem vett egy parányi alakot, aki dobolva, énekelve, hetykén félrecsapott sisakkal rohant a csatamezőre. Ezt a részt a tábornok megvette, kivágatta a képből, bekereteztette: Hadd tudják meg az eljövő nemzedékek, milyen is volt az Isonzói csata. Kalin Márton fordítása á tv
