Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

8 Duna man napio 1968. május 1. VÁLÁS OJAPAN MÓDRA Még a régmúlt, szigorú er­kölcsű időkben is megvolt a lehetőségük a japán asszo­nyoknak, hogy a házasság igájából válással megszaba­duljanak. Könnyűvé minden­esetre nem tették nekik. Ha egy japán asszony ab­ban az időben férjétől válni akart, hosszabb gyalogtúrá­ra kényszerült, amely nem ritkán versenyfutássá fajult a feldühödött férj elől. Csak, ha az asszony ideje­korán elérte a Tokéi-ji pa­godát Kemakurában, Tokió­tól délre, csak akkor lehetett biztos a férjétől. A szamu­ráj asszonyának két évig kel­lett a pagodában maradnia, akkor azonban automatiku­san elváltnak számított és megkapta a jogot újbóli há- zasodásra. A férjeknek egyszerűbb volt a dolguk. Ha meg akar­tak szabadulni feleségüktől, csak egy pecséttel ellátott levelet kellett átnyújtaniolc, amelyben ez állt: „Ezenneí igazolom, hogy veled a há­zassági köteléket megszakí- tottrm. Elváltam tőled, mert már nem tetszel.” Az asszonyok számára vég­ső menekvésként nem ma­radt más, mint a Tokei-ji pagoda. Persze először meg kellett találniok az odaveze­tő utat. A Tokugovák idejé­ből (1603—1863) származó nemrégiben megtalált doku­mentumokból kiderül, hogy nem egy menekülőt a pago­da kapujának közvetlen kö­zelében fogta el a férje és verte meg kegyetlenül. Egye­seknek mégis sikerült leg­alább egy fésűt, kendőt vagy más tárgyat a pagoda terü­letére dobniok. Ez annyi i je­lentett, mintha maguk léptek volna be a kapun. Ilyen esetben a férjnek szabadon kellett engednie feleségét. A pagoda kolostorát, ahol az akkori idők válni akaró asszonyai menedéket talál­tak, az ország legelőkelőbb családjainak leányai vezet­ték. köztük Godaigo császáré. Száz évvel ezelőtt a Mei-ji idők kezdetével a Tokei-ji pagoda elvesztetté jelentősé­gét, mint válóbíróság. Hogy házasságukat felbonthassák, Tokió asszonyainak nem kell már kétnapos vándorútra in-, dulniok. A Tokei-ji pagoda kapuja Meghalt Ramu, a farkasfiú Egy héttel ezelőtt meghalt Ramu, India híres farkas­fiúja, az észak-indiai Luknov város kórházában. Ramu kb. 24 éves volt. Egy éve légző­szervi megbetegedésben és epilepsziás rohamokban szen­vedett. Ramu sorsa világszerte nagy feltűnést keltett, ami­kor 1954-ben megtalálták mezítelenül a luknovi állo­más harmadik osztályú vá­rótermének padlóján. Bár már tíz éves lehetett, járni nem tudott. összegombo- lyodva feküdt, mint a ku­tyák, vagy farkasok. Hátán és könyökén sebhelyek vol­tak, mintha egy anyafarkas szájában cipelte volna kö­ves talajon. Orvosok és pszichológu­sok a világ minden részéből megvizsgálták az indiai fiút, aki táplálékát fogaival kapta fel — csak nyers húst foga­dott el — és a vizet egy tál­ból nyelvelte. Az emberektől félt. Szerintük Ramu embe­rektől távol, vadállatok kö­zött nőtt fel. Dr. Sharma elmélete szerint — aki be­fogadta a fiúcskát — a cse­csemőt egy farkas cipelte el. Ramu a kórházban szinte semmit sem fejlődött. Egész nap ágyában, feküdt és egyet­len emberi megnyilvánulása egy halvány mosoly volt, amikor ápolóját felismer­te. Indiában nem ő az első far­kas-gyerek. Híressé vált Di­na Sanichar, a sikandrai farkas-fiú. 1867-ben vadászok találtak rá, amikor négy lá­bon egy nőstény farkas kö­rül futkosott. A vadászok le­lőtték a farkast és Dinát egy árvaházba vitték. Ott 28 évig élt, megtanult járni, de be­szélni soha. Egy másik eset: 1920 októ­berében egy misszionárius fogadott be két farkas-lányt. A lányok egyike néhány hó­nap múlva meghalt. A másik bizonyos idő múltán járni és néhány szót szólni is tudott. Az irodalomban Rudyard Kipling híres dzsungel-köny­vében dolgozta fel egy in­diai farkas-fiú életét, Maugli az állatok között. A világ legnagyobb piramisa Mexico Citytől 100 kilo­méternyire, Colula faluban a mexieói tudósok expedí­ciója egy gigantikus piramist talált, amelyet méreteiből ítélve a világ legnagyobb piramisának tekinthetünk. A colulai piramis magassága eléri a 60 métert, alapjá­nak minden oldala pedig 300 méter hosszú. A gizahi nagy egyiptomi piramis, amelynek csúcsa 137 mé­ter magasra emelkedik, jó­val kisebb alapon nyugszik: a gizahi piramis alapjának egy-egy oldala 220 méter bosszú. Százharmincezer gépkocsi Párizs utcáin Havi hatvan frank parko(ási adó Hogy enyhítsék a párizsi közlekedési mizériát, az új rendőrfőnök, Grimaud annyi­ra meg akarja keseríteni az egyérri autósoknak a közleke­dést és parkírozást, amennyi­re csak lehet. A párizsi ut­cáknak az egyéni autóközle­kedés által okozott, s még egyre növekvő eldugulását Grimaud tervei szerint azzal kívánják csökkenteni, hogy a jövőben az autóbuszok és taxik nagyobb előjogokat kap­nak. Egyidejűleg minden pá­rizsi , autóstól, akik az út szé­lén parkoló járműveikkel még éjjel is igénybeveszik az ut­cát, adót szednek. Grimaud havi 60 frankot jelölt meg tárgyalási alapként. Az így befolyó összegből magas- és mélygarázsokat építenének. Havi 60 frankos parkolási adóval Párizs évi 325 millió frank pótbevételhez jut. Ezenkívül a város meg­határozott helyein napközbeni parkolásért is szednek pótdí­jat. Mindeddig Párizsban nem voltak parkolóórák. 1900-ban minden fiakkert és taxist beleszámítva kere­ken 18 ezer jármű volt Párizs utcáin, ma Párizsban és a Pá­rizsba közvetlen vezető uta­kon 1,9 millió j zsú­folódik. Ugyanebben az idő­ben a városi úthálózat csak tíz százalékkal nőtt. A sta­tisztika szerint csupán 1966- ban 1.9 millió bírságolás volt tiltott parkolásért a belváros­ban, az úgynevezett kék zó­nában. A tömegközlekedést a pári­zsi utcákon a jövőben is az autóbuszok és a taxik szá­mára elhatárolt kizárólagos folyosókkal segítik elő. A csúcsidőn kívül Párizs belvá­rosában 42 ezer autó van az utcákon az útszélen parkoló­kon kívül. Csúcsidőben az áramló forgalom 130 ezer autóra nő. Ha egy napon el­érik a 180 ezer kocsit, a for­galom gyakorlatilag össze­omlik. Pedig a párizsiaknak csak 12 százaléka használja kocsiját naponta, s akkor is átlagban csak egy órát. Az elfajuló egyéni forgalom ellen most meghirdetett intéz­kedések célja, hogy az utcá­kat tehermentesítsék és sza­baddá tegyék az eddig erősen akadályozott tömegközeleke- dés számára. A rendőrfőnök többek között követelte, hogy bizonyos utakon taxi-vonala­kat létesítsenek, ahogy azt Moszkvában már megcsinál­ták és felszólította az ipart, készítsen végre ésszerű, egy­két személyes taxikat. Matematikai zseni Matematikai zseniként mu­tatkozott be a 17 éves Pavel Pankov. A frunzei (Kirgiz SZSZK) egyetemi hallgatónak egy különösen komplikált fel­adatot sikerült új úton meg­oldania, amely egy francia kutatócsoport számára hosszú ideig megoldhatatlannak bi­zonyult. A kirgiz tudósok vé­leménye szerint a 17 éves fiú által talált megoldásnak igen nagy jelentősége lesz a geo­metria egyik ágában, a topoló­giában. Pável Pankov a kir­giz egyetemen tanul. A szov­jet középiskola három utolsó évét egy év alatt végezte el, s az egyetemen Is idő előtt tudja befejezni tanulmányait. Mivel az egész párizsi vá­rostervezés igen nagy mérték­ben igazodott az egyéni gép­kocsi forgalom kívánalmaihoz és ugyanakkor szinte figyel­men kívül hagyta a városépí­tészeti jelleget, a párizsiak a rendőrfőnök terveit első lé­pésként üdvözlik az autó egy­re elviselhetetlenebb diktatú­rájának elhárítására. Daliborka Stojsics (91 —58—91 cm) Jugoszláviát képviseli a július 4-i Miss Universum vetél­kedőn. Daliborka 23 éves, a belgrádi egyetem di­ákja, szőke, zöld szemű, súlya 53,5 kilogramm és 167,6 centiméter magas. Ahány ország, annyiféle záróra A Die Welt külföldi tudó­sítói rövid riportokban szá­molnak be az egyes európai és tengerentúli országok be­vezetett üzletzárási rendelke­zéseiről. Angliában minden üzlet, akár kis bolt, akár szupermarket, minden hétköznap akkor nyithat, amikor akar. A kiskereskedő azonban négy munkanapon 20 órakor, egy munkanapon pedig 13 órakor köteles zár­ni. Ezzel szemben a hét fenn maradt munkanapján 21 órá­ig tarthatja nyitva. Vasár­nap minden üzletnek elvben zárva kell tartania. A svédek este nyolc óráig árusítanak. A kommunák bizonyos ese­tekben további nyitvatartási időket is engedélyezhetnek. Az alkalmazottaknak a túl­munkáért 50 százalék pótlék jár a 18 és 20 óra közötti időért, a szombat délután végzett munkáért 70—100 százalékos pótlékot kapnak. Spanyolországban az üzletek 9—13 30 közötti, valamint az átlagban 16.30— 20 óra közötti nyitvatartási ideje csak az ipari csomó­pontokon okozott eddig problémákat. Amióta a mun­kások kiharcolták a szombat délutánt, viszont az üzletek szombat délután nyitva tar­tanak, minden dolgozónak van bevásárlási délutánja. Dániában 3Z újságárusító bódék és a tej­csarnokok kivételével az üz­letek az egész országban át­lagosan reggel 8 vagy 9 órá­tól 17,30-ig vannak nyitva. Kivétel a „hosszú péntek amikor az üzletek 19 vagy 20 óráig tartanak nyitva. Szombaton a legtöbb üzlet 12, vagy 13 órakor zár. 14 óra után Dániában semmit sem lehet vásárolni. Nemrég üzletzárás után még a kop­penhágai központi pályaud­varon sem lehetett élelmi­szert kapni. Jugoszláviában eltekintve a szupermarketek­től, amelyek minden munka­napon reggel 6 órától este 21 óráig, ünnepnapokon reg­gel 7 órától 12 óráig szü­net nélkül dolgoznak, az élelmiszerüzletek 7 órakor nyitnak és a 12-től 15 óráig tartó ebédszünet után 19 óráig vannak nyitva. Szom­baton az üzletek egyfolytá­ban 7-től 14 óráig vannak nyitva. Az áruházakban 20 óráig lehet vásárolni. Franciaországban a kiskereskedések éjjel-nap­pal, vasárnap és ünnepna­pon állandóan nyitva tart­hatnak, amennyiben a mun­kaidő- és bérelőírásokat be­tartják. Minthogy Francia- országban a háború befeje­zése óta a 40 órás munka­hét van érvényben, a túl­órákat meg kell fizetni. A megengedett túlórák számát azonban korlátozták. Ennek folytán az üzletek vagy kétszeres, háromszo­ros személyzettel dolgoznak, mint például az áruházak, vagy napközben több órára bezárnak, mint például az élelmiszerkereskedők. A leg­több párizsi élelmiszerüzlet hétköznapokon, sőt szomba­ton is körülbelül 20 óráig, vasárnap pedig részben 14 óráig van nyitva. Ezzel szemben sok üzlet hétfőn nem nyit ki. A vevőnek azonban ilyenkor módjában van azokat az üzleteket fel­keresni, amelyek vasárnap zárva tartottak. Megjegyzendő, hogy a nem élelmiszert árusító üzletek is fokozottan áttérnek a meghosszabbított üzletzárás­ra. Nemrég a Étolle-on egy divatáru bolt nyílt, ahol minden nap megszakítás nél­kül reggel 9 órától éjjel 3 óráig lehet vásárolni. Belgiumban a bevásárlás este 20 óráig nem probléma. Jóllehet a nagy áruházak, valamint a nagy önkiszolgáló boltok legtöbbje 19 órakor zár, a szupermarketek egész sora 21 óráig tart nyitva, a kis­kereskedők vevőiket még később is kiszolgálják. Álla­mi figyelmeztetéstől nem kell tartani, mert Belgium­ban nincsenek üzleti záróra- törvények. Mindössze azt ír­ják elő, hogy a végső áru­elosztás szektorához tartozó üzemek egyszer egy héten 24 óra hosszat — mindegy, hogy melyik napon — zárva tartsanak. Hollandiában elvben az ötnapos munka­hét van érvényben. Az egyes ágak azonban maguk álla­píthatják meg a munkana­pokat. A szolgáltatási ipar­ban a vasárnapi és ünnep­napi szolgálatokért pótjut­tatás jár. A kiskereskede­lemben 45 órás munkahét mellett az üzletek szomba­ton, akárcsak más hétköz­napokon elvben 18 óráig vannak nyitva. A szombati munka kiegyenlítéseképpen az üzletek az egyes szak­mákban különböző munka­napokon, de többnyire hét­főn zárva vannak. Olaszországban az üzleti zárórákat a helyi prefektusok rendelkezése alapján a kiskereskedelem és a szakszerevezet előzetes meghallgatása után szabá­lyozzák. Ez idő szerint Észak-Olaszországban az élelmiszer- és csemegeüzle­tek 8 órától 13 óráig és 16 órától 19,30 óráig, a többi üzletek 9-től 12,30-ig és 14,30-tól 19,30-ig tartanak nyitva. Közép- és Dél-Olasz- országban az éghajlat miatt más időpontok vannak ér­vényben. i r k

Next

/
Thumbnails
Contents