Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
M68. május 1. Dunantau namo í Bonnie és Clyde © Mindenütt jelen van © A banditizmus epos t a © Hol itt a csapda ? ® Izig-vérig reakciós © Eszménypótlék egy eszmény nélküli világban George Gershwin: Egy amerikai Párizsban zeneműve még mindig keresett lemez a francia fővárosban. Az év elején azonban egy másik amerikai indult párizsi hódításra. Pontosabban két amerikai: Bonnié és Clyde. Mint az újságok írták, Sorge Gainsbourg miután elhagyta a vetítőtermet, ahol megnézte Bonnie és Clyde történetét, egyetlen éjszaka komponálta a róluk szóló dalt, s. a nézők Brigitte Bar- dot' közreműködésévél a tv „show” műsorában láthatták és hallhatták először. o Bonnié és Clyde történetéből azonban nemcsak a francia hanglemezipar facsar ki pénzt A párizsi kirakatokban gyakran láttam ilyen és ehhez hasonló ajánlásokat: „Voila, la nouvelle ligne Bonnie and Clyde”. „íme, az új Bonnie és Clyde divatvonal”. Hosszú tweed szoknya, világos svájci sapka pulóverrel a hölgyeknek, és hosszanti csí- kozású zakó, széles szalagú kalap, jó mélyen szemrehúz- va viselendő — az uraknak. Bonnie és Clyde elöntötték a képeslapokat is. A Paris Match — mint nemrégen még minden francia lap — „gre- ■ noble”-; örömmámorban úszott. Killy, a síkirály foglalta le tizenkét oldalát. Killy az ágyban, a fürdőkádban, borotválkozás közben, modellt állva és első szivarját szíva az olimpia óta. S még egy teljes képoldal: Marielle Goitschelle és Annie Famose, Killy sporttársnői „á la Bonnie és Clyde” kosztümben, szájukban vastag Havannával. Nem sorolom tovább, nem is lehet. Bonnie és Clyde mindenütt jelen van, Bonnie és. Clyde-t meg kell nézni... Nekem határozott balszerencsém volt velük, mert Grenoble-ban a „séance”, a nagyfilm előtti reklámműsor annyira elhúzódott, hogy vetítés közben kellett kirohannom elérni a párizsi gyorsvonatot. A Rue de la Paix-n azonban még megtaláltam, s aki Párizsba megy hónapok múlva is eléri, mert Bonnie és Clyde minden idők legnagyobb kasszasikerét aratta Amerikában és Angliában, s nem nehéz megjósolni, hogy a kontinensen is sokáig fogják játszani a mozik. e Bonnie és Clyde után meggyőződéssel mondhatom, ha van film, amely mély erkölcsi rombolásra képes fiatalok körében, úgy nem elsősorban a Pigalle és a Clichy környékén tucatjával menő rém- és westemfilmek azok. Ellenük már-már valami immunitás fejlődik ki az egészséges gon- dolkozású emberben. Többségük legfeljebb igénytelen szórakozást nyújt, de nincs mélyebb hatása. Ez a film azonban más. Westernfilm ugyan, de páratlan erővel és hozzáértéssel használja fel a nagy amerikai realista filmek mesterségbeli hagyományait a szélesvásznú és colortechnika lehetőségeit, s két főszereplőjének, Warren Beatty-nek és Faye ’ Dunaway-nek kivételes tehetségét, hogy megteremtse az amerikai banditizmus legnagyobb eposzát. A film készítője Artur Penn Clyde alakjában egyszerre mutat be egy férfiasán szemérmes és gyermekien naiv, a társadalmi igazságtalanságokra hevesen reagáló embert, s fegyverét könyörtelenül használó, az emberéletet semmibevevő, vérben gázoló banditakirályt. Bonnie pedig afféle brechti ihletésű „kalózok szeretője” figura, akinek szívében oltha- tatlan gyűlölet lobog az őt megalázó társadalom ellen, de hűséges, odaadó szenvedély él benne imádott bálványa, Clyde iránt. Véres kalandozásaikat naiv poézis lengi körül: halálig tartó barátság, sorsvállalás, egyfajta különös hűség egymáshoz és a maguk választotta útjukhoz, s elkeseredett csatájuk a társadalommal. Heroizált, modern odysseájukat követve a néző már-már hajlandó elhallgattatni erkölcsi háborgásait, s befogadni Bonnie és Clyde-ot, a két csodálatos szörnyeteget. o Valóban: az ember dörgöli a szemét és azt kérdi önmagától, „hol is a csapda”? Szemem előtt ömlik a vér, amelyet Bonnie-ék és hozzájuk csatlakozott társaik kiontottak, (s amelyet a technicolor naturlizmusa olykor egy mészárszék jeleneteihez tesz hasonlatossá), rendőr, kereskedő, banktisztviselő, farmer hullik el, tűz emészti a polgárok vagyonát, rettegés ül az emberek szemében, ha meghallják a Clyde Barrow nevet. Miért vegyül hát bennem az irtózat mellett már-már valami megértésféle irántuk? És miért volt a Bonnie és Clyde őrület Amerikában és Angliában? Mindez csak a sajtó, az üzleti reklám hatása lenne? A film csapdája, hogy a néző Bonnie és Clyde történetében a tudatosan kiemelt szociális elégedetlenséggel azonosul. Visszataszító tetteik a harmincas évek Amerikájának válságtól gyötört, megbotoló társadalmában a felgyülemlett indulatok közepette, valamilyen elégtételt képviselnek. A film készítői Cly- de-ból a texasi országutak réméből, a bankok rettegett fosztogatójából afféle texasi Rózsa Sándort csináltak. Clyde Barrow bosszút áll a vagyonából kiforgatott farmerért a bankon, s menedékre is csak az egyszerű, kallódó, sorsverte emberek körében talál, mikor bandáját szétszórva sebesülten menekül a golyótól talált Bonniéval együtt. Ha nem éppen azon háborognék, hogy a film páratlan és kihívó apologeti- kája a bűnözésnek, azt mondanám, a két jelenet, amikor a nyomorúságos holmikkal megrakott ócska Fordon ülő elűzött családdal találkozik, s amikor meghajszolt vadként betéved egy munkanélküliekből összeverődött telep sátortáborába, az Érik a gyümölcs felejthetetlen képeit idézi. o A világirodalomban nem újdonság, hogy a szociális lázadást egy csavargó, vagy éppen rablók élére állt hős képviseli. Villon társadalmon kívüliségét nem egyszerű erkölcsi alámerülés, hanem a kihívó lázadás torz, de a középkorban érthető formájának ismerjük. Schiller haramiavezére ellenpontja egy hazug, álszent, pénzsóvár és erköcs- telen társadalomnak. Móricz Rózsa Sándora a kettős elnyomás alatt nyögő parasztság indulatait jelképezi, amely letépni igyekszik magáról béklyóit. Ezekben a társadalmakban még hiányzik a reális erő, amely képes lenne megváltoztatni az alapvető bajokat. Az irodalom romantikus betyárhősei mintegy tükrözik a lázadó, de kiutat nem lelő ember vágyálmait, amelyekben a jobbratörő képzelet megkapaszkodhat. A XX. század banditaromantikája azonban ízig-vérig reakciós. Bonnie és Clyde ferromé- nek. Emberfeletti emberek, akik tízszer-százszor kitörnek a rendőrgyűrűből. Hidegvérű rajtaütéseik elképesztik a hétköznapi embert. Csodálják őket és ők táplálják e csodálatot, mert Bonnié „költői naplóját”, verseit, s Clyde, a szenvedélyes fotóamatőr képeit megküldi az újságoknak. Amikor azonban egymásközt vannak, valami familiáris egyszerűség és természetesség, szörnyű tetteikkel rejtélyes ellentétben álló infatilis kedvesség sugárzik belőlük. A külvilággal való kapcsolatuk vad, ellenséges és kegyetlen, de egymásközöft mindennél komolyabban veszik a hűséget és barátságot: mint egy oroszláncsalád, amely vérszomjas és kegyetlen az antilop szemével, de övéit soha nem hagyja cserben. E két emberben van valami, ami azonos az elégedetlen, de elégedetlensége okát nem ismerő emberével, a bandákba, galeriba tömörült fiatalok életérzésével. Kifelé ők is szem- beállnak és hadakoznak a társadalommal, befelé pedig harmóniát keresnek, barátság és hűség köti össze a bandát. ® A film. amely most a nyugati világ egyik slágere, nem azért veszélyes, mert a bűnről és a bűnözésről szól, hanem azért, mert jó film. Legalábbis abban az értelemben, hogy szuggesztív hatású. Bonnie és Clyde ugyanis eszménypótlék egy eszmény nélküli világban, amelynek félelmetesen csiszolt és hatalmas propaganda-apparátusa millióknak sugalmazza, hogy mit egyenek, mit igyanak, mibe öltözzenek, mit táncoljanak — és mit gondoljanak. Egy francia, akivel a filmről beszélgettem, ironikusan jegyezte meg: „Monsieur, kevésbé veszélyes, ha a fiatalok á la Bonnie and Clyde ruhát öltenek, mintha á la Marx eszmékért rajonganak”. Rózsa László Az áprilisi pártfolyóiratokban több írás foglalkozik a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójával. A Társadalmi Szemlében Púja Frigyes, az MSZMP KB-nak osztályvezetője, cikkében megállapítja, hogy a budapesti értekezleten együtt volt a nemzetközi kommuríista mozgalom nagyobb része. Sikerét elsősorban az bizonyítja, hogy teljes mértékben betöltötte feladatát. A Budapesten képviselt pártok kicserélték a nemzetközi tanácskozásra yonatkozó nézeteiket, konkrét megállapodásra jutottak a nemzetközi tanácskozás legfontosabb kérdéseiben: a tanácskozás időpontját, helyét, jellegét, napirendjét és előkészítését illetően. Ez egyben azt jelenti, hogy Budapesten nem nyertek teret azok a törekvések, amelyek a találkozót minden döntés nélküli, puszta eszmecserére kívánták korlátozni. A budapesti találkozón a nemzetközi tanácskozásról folytatott széles körű, sokoldalú vitában kikristályosodtak, formát és alakot öltöttek azok az elképzelések, amelyeknek alapján a nemzetközi tanácskozás sikeresen lebonyolítható. Ugyanakkor elszigetelődtek azok a nézetek, amelyek hamis vágányokra, tévútra vitték, vagy elodázták volna a nemzetközi tanácskozás megszervezésének ügyét. Világosan kitűnt a budapesti találkozónak az a véleménye, hogy a nemzetközi tanácskozáson körülhatárolt, az antiimperialista harc célját szolgáló kérdéseket kell napirendre tűzni, amelyeknek megvitatása elősegíti a kommunista és munkáspártok, valamint az összes más antiimperialista erők akcióegységének megvalósulását az imperializmus elleni küzdelemben. A Pártélet cikke azt hangsúlyozza, hogy a budapesti találkozó eredményeképpen nemcsak tovább fokozódod az egység helyreállítására irányuló törekvés, hanem már az értekezleten résztvett 66 testvérpárt gondolati, cselekvési és harci egysége erősödött meg. Nagyszerűen kifejezte ezt a harcoló vietnami néphez intézett, egyhangúlag elfogadott szolidaritási üzenet is. A találkozó résztvevői határozott lépést tettek előne a pártok közötti széleskörű kapcsolatok továbbfejlesztésének útján. Hasonló gondolatokat fejt ki Gyenes András a Nemzetközi Szemlében. A testvérpártok többsége, mélyen át- érzett felelőssége tudatában vallja, hogy az antiimperialista összefogáshoz, az imperializmus elleni legszélesebb körű harc kibontakoztatásához a kommunista és munkáspártok egységének helyre- állítása, megszilárdítása szükséges — állapítja meg cikkében a szerző. E cím alatt emlékezik meg Wirth Ádám a Pártéletben Lenin születésének 98. évfordulójáról, aki ma vitathatatlanul korunk egyik legolvasottabb szerzője. Műveit a világ valamennyi nyelvére lefordították, nagy példányszámokban kiadták. Eszméi elevenen hatnak, formálják a tömegek gondolkodását, a tudományos viták középpontjában állnak. Müveinek elterjedésével, hatásának kiszélesedésével, személyes tekintélyének növekedésével azonban sokféle, sokszor egymásnak ellentmondó Lenin-kép alakult ki és él az emberekben. Hogyan alakítható ki az igazi, a hiteles, az elfogadható Irenin-kép? — erre kíván választ adni a szerző. Elsősorban arra mutat rá, hogy Lenin gazdag és sokoldalú életművét nem lehet egyetlen képbe, sémába belegyömöszölni, hanem annak teljességét, belső egységét kell megérteni. Lenin jól ismerte és értette Marx és Engels filozófiájának egészét, saját tanulmányai eredményeként képes volt arra, hogy munkássága során a marxista filozófiát továbbfejlessze, alkotó módon alkalmazza. A legszembetűnőbb és a legjellemzőbb e fejlődésben annak Imponálóan töretlen íve, következetessége és teljes összhangja Marx és Engels filozófiai munkásságával. Az elvszerűség és világnézeti tudatosság felismerése adhatja kézbe a kulcsot a teljes lenini örökség elsajátításához és követéséhez. A teljes lenini életmű elsajátítása és a lenini örökség következetes folytatása, nemcsak az előd és a tanító iránti tisztelet, a tradíció iránti hűség következménye — hangsúlyozza a cikk írója —, hanem a mozgalom belső szükséglete, az egység nemzetközi helyreállításának és a mai feladatok lenini módon történő megoldásának feltétele is. M. E. A budapesti találkozóról A teljes lenini életmű ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT Sztrájkok, tüntetések Ötven évvel ezelőtt, 1918 április-májusában már hatalmas hullámokat vert hazánkban a néptömegek elkeseredése az imperialista há. borúval és a reakciós kormányzattal szemben. A lakosság egyre szélesebb rétegei csatlakoztak ahhoz a mozgalomhoz, mely (rokonszenvezve az orosz forradalom szép példájával) a béke és a demokrácia kivívását tűzte ki céljául. 1918 április-májusának nagy harcaiból kivette részét Baranya megye lakossága is. Baranyában április folyamán a háborúellenes hangulatot csak növelte az. hogy a kormány „rekvirálásokat” rendelt el a megyében. (Ez azt jelentette hogy hatósági közegek járták végig a magánlakásokat és a szűkös „fejadagon” felüli készleteket a hadsereg részére lefoglalták.) A katonai rekvirálás nagy felzúdulást keltett. Április 6-án a megyei törvény, hatósági közgyűlésen maga az alispán is kijelentette: túlzott követeléseket zúdítottak Baranyára. „Ez már önkényeskedés — tette hozzá Szily Tamás ellenzéki képviselő — amelyet tetéz az is. hogy újabban a kormány 6000 katonát küldött rekvirálás címén a vármegye nyakára, akik maguk kieszik az egész vármegyét.” Határozat, ban követelték a minisztériumtól: Baranya lakossága ,,o rekvirálással járó zaklatásoktól és igazságtalanságoktól megóvassék.” Sajnos, a tiltakozás nem sokat használt... Baranya munkásmozgalma 1918 áprilisában újabb nagyarányú fellendülés időszakába lépett. Hosszú háborús évek tilalma után végre most megalakulhattak a bányászszakszervezet helyi csoportjai. Április 14-én (ünnepélyes külsőségek között) került sor ezek létrehozására Pécsbányatelepen. Mecsek- szabolcson, Vasason, Komlón. Hosszúhetéhyben, Mánián és Bánszálláson. Az említett községek mindegyikében a jelenlévő bányászfö- meg követelte a békét és a demokratikus jogokat. Ugyancsak április 14-én került sor Pécsett a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazót, tak szakszervezetének megalakulására. Az új szövetség hamarosan sikerrel esett át a harci tűzpróbán. Április 20-án ugyanis a pécsi tisztviselők egynapos sztrájkja zajlott le. Ez sikerrel végződött, mert béremelést tudtak kiharcolni. Április 22-én országszerte sztrájk és tüntetés volt a békéért és az általános titkos választójogért. Pécsett is teljes munkaszünet kezdődött aznap délután 2-kor. Mintegy hatezer munkás menete vonult végig a városon, „Éljen a világbéke!” és hasonló jelszavakkal. A tömeg a tornacsarnok előtti téren rendezett nagygyűlést. Nagy tetszést keltettek Hajdú Gyula szenvedélyes szavai. „Az ország sorsa a csukások és bőrkabátosok kezében van — mondotta, az urakra és főpapokra célozva. — ök okozták a háborút és az ő érdekük, hogy a háború véget ne érjen.” Hangot adott a tömeg békevágyának, majd fenyegetően jegyezte meg: „Ez utolsó figyelmeztetés. Ha nem használ, a munkásság majd másképp cselekszik." Szabó József javaslatára határozatot hozott a nagygyűlés. Ez kimondta: „változatlanul ragaszkodik a háborúnak hódítás és hadikárpótlás nélküli békével való mielőbbi befejezéséhez.” Határozat, ban követelték a demokratikus választójogot is. Este 7 órakor a tömeg imponáló fegyelmezettséggel fejezte be a megmozdulást. „A tömeggyűlésre való felvonulás, a gyűlés lefolyása és az onnan való szétosztás komoly és méltóságos volt” — állapította meg a helyi baloldali napilap, a Pécsi Napló. Eljött május 1. A hagyomá. nyos munkásünnep alkalmából Pécs dolgozói újabb háborúellenes megmozdulásra készültek. Ezt megneszelte a rendőrség és közölte: az utcai tüntetést nem engedélyezi. Ezért május 1-én délelőtt több mint ezer munkás részére a népmoziban zártkörű gyűlést tartottak. Hajdú Gyula méltatta a nagy nap jelentőségét, majd a háború elleni küzdelem fontosságát fejtegette Szabó József is hasonló szellemben beszélt A gyűlés határozatot fogadott el, mely „békét a nemzetek között, harcot az osztályuralom, a nemzetközi elnyomatás és kizsákmányolás ellen” követelt. Délután a tettyei fennsíkra rendeztek a munkások ezrei kirándulást. A lelkes hangulatú májusi ünnepélyt a régi sorházban késő estig tartó mulatság fejezte be. Május 12-én a pécsi szociáldemokrata pártszervezet ünnepélyt rendezett. Ezen megemlékeztek nagy tani. tónk: Marx Károly születésének 100. évfordulójáról. Az Apolló mozi ez alkalommal zsúfolásig megtelt. Várnai Zseni „Szomorú májusi ének” című versét Doktor János színész adta elő. „Frenetikus hatású szavalat volt, mely példátlan lelkesedést váltott ki hallgatóiból” — írta erről a Pécsi Napló tudósítása. Utána Hajdú Gyula méltatta Marx életét és munkásságát. „A győztes orosz forradalom váltja valóra az ő nagy eszméit” —- állapította meg. a tömeg viharos tapsa közepette. Utána a munkások dalárdája nagy sikerrel adott elő forradalmi dalokat. „A szociáldemokrácia elméleti megalapítójának emlékéhez méltó ünnepély volt” — így értékelte tömören a május 12-i rendezvényt a Pécsi Napló. Április végén Pécsett nagy izgalmat keltett a „Bergungstelle” munkásnőinek sztrájkja. Ez egy katonai intézmény Volt, amely a felszerelés karbantartását végezte. Mintegy 400 munkásnő szüntette be a munkát, követelve bér. emelést és azt. hogy szüntessék meg a munkaidő meghosszabbítását. Mintegy két hétig tartott küzdelmük. Miközben Baranyában így zajlott a politikai élet, a megye lakossága nagy érdeklődéssel figyelte a távoli forradalmi Oroszországból érke. ző híreket. E tudósításoknak volt egy érdekes helyi vonatkozása is. Május elején érkezett meg annak híre, hogy Rudnyánszky Endre, ki a háború előtt a Pécsi Hírlap szerkesztője volt, most Moszkvában a bolsevikok oldalára állt és forradalmi újságot ad ki. „Szabadkőműves pécsi lapszerkesztőből bolse- viki és renegát” — írta gyűlölködő hangú kommentárjában a reakciós Pécsi Űjlap. Gyalázkodó hangú írása azonban nem vezethette félre a közvéleményt. A baloldali Pécsi Napló rokonszenvező hangon írt Rudnyánszkyról, pontos tájékoztatást adva — hazatért hadifoglyok hiteles beszámolói alapján — orosz- országi forradalmi tevékenységéről. Megállapította róla (akit a reakció „renegátnak” „magyarságát megtagadónak” minősített alaptalanul), hogy „valóságos jótevője az eléje kerülő magyaroknak”. Ismertette a lap Rudnyánszky levelét. melyet feleségének írt Pécsre; „még ezen a nyáron találkozunk” — ez állt a végén. Az öntudatos pécsi munkásokra kétségtelenül hatással volt e hír A forradalmár hite a közeli visszatérésben a változások előjele volt... 1918 április-májusa folyamán a politikai élet Baranyában erősen megélénkült. Bár még tartott a háború sötét éjszakája, élt a hit és a bizakodás a tömegekben: közeledik a nagy változás! Az április-májusi sikerek még nagvobbakra adtak reményt. Ezért méltók az utókor megbecsülésére. Dr. Merényi László, a történettudományok kandidátusa
