Dunántúli Napló, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-19 / 116. szám
1M8. május 19. Dunontait napló 3 Az első hőnap tapasztalatai Rugalmasabb, korszerűbb létszámgazdá I kodást! Ä munkaerőkereslet minden várakozást felülmúlt A gazdasági reformnak a foglalkoztatottságra gyakorolt hatását az előkészületek időszakában sokan borúlátóan ítélték meg. A viták során gyakran esett szó a munka- erővándarlás várható növekedéséről, vagy az esetleges munkanélküliségről. Ezekben a nézetekben azonban több volt a jóslat, mint a megalapozott közgazdasági számítás. A munkanélküliség feltételezése egyébként is eleve téves megítélés, mert a reform egyik lényeges alapelve az, hogy a munkaképes lakosság maximális foglalkoztatását a lehetőségekhez képest biztosítsa. Mindamellett a munkaerőkereslet ütemének lassúbbodása — figyelembe véve a reform bevezetésével együttjáró átgondoltabb létszámpolitikát — reálisan várható volt. Ezzel szemben meglepő módon másként alakult a helyzet! Nőtt a létszám Az év első négy hónapjában a termelő vállalatok létszáma (és a kifizetett bérek mennyisége is) Baranya megyében nagyobb mértékben nőtt, mint országosan, vagy mint az előző évek bármelyikében. A Statisztikai Hivatal adatai szerint a megye ipari és építőipari üzemeiben a foglalkoztatottak száma a múlt év hasonló időszakához képest mintegy 4,4 százalékkal magasabb. Különösen erőteljes volt, a tanácsi és szövetkezeti ipar létszámának növekedése, amely 15,6, illetve 16,2 százalékot tesz ki. Ugyanakkor a vállalatok még közel sem merítették ki létszámfelvételi lehetőségeiket. Közismert, hogy több üzemben és szakmában munkaerőhiány mutatkozik (pl. bányászat, építőipar, közlekedés stb.) és többségében inkább a munkaerőkereslet, mint a kínálat a jellemző. Ezt igazolja a Dunántúli Napló hirdetési rovata, ahol szinte állandó jelleggel a legkülönbözőbb szakmába tartozó munkaerők felvételének bő lehetőségét ismertetik. Ezt az alapjában véve kedvező képet az sem rontja le, hogy főként szakképzettséggel npm rendelkező női munkaerőből tartalékok vannak és az ebbe a kategóriába tartozók elhelyezkedése nem mindig akadálytalan. Visszatérve a várakozással szemben jelentkező létszám- növekedés helyzetére, indokoltnak látszik, .hogy ennek körülményeivel foglalkozzunk. Mi az oka? Az okok között elsősorban az ipari termelés növekedését lehet megemlíteni, amely a múlt évi 4 százalékkal szemben az idén 8,6 százalékkal emelkedett, meghaladva az országos átlagot. A növekedés ütemét mutatja, hogy a múlt év IV. negyedéhez képest is emelkedett a termelés, ami az előző években nemigen volt jellemző. A termelés növekedése viszonylag változatos termékösszetétel mellett következett be. Bár a piaci impulzusok hatására az üzemek keresik az új termékek előállításának lehetőségeit, a gyártmányösz- szetétel jelenleg még azonos az előző évekével. Amennyiben a termelés más feltételei sem változtak, az említett növekedési ütem az azonos termékösszetétel mellett érthetően együttjárt a létszám emelkedésével. Vínnak olyan üzemek is, ahol a termelés mennyisége nem nőtt, sőt a termékek iránti kisebb kereslet következtében a kapacitás nincs teljes mértékben kihasználva. Ennek ellenére a létszám többnyire itt is változatlan és legfeljebb az történik, hogy a dolgozók egy részét átmenetileg szabadságra küldik. Ezek az intézkedések a gazdaságosság szempontjából vitathatók, azonban ugyanakkor az üzemek gazdasági, párt- és szak- szervezeti vezetőinek humanitását bizonyítják. A tapasztalatok szerint igen megfontoltan foglalkoznak a létszám- csökkentés kérdésével, és ahol erre sor kerül, rendszerint igyekeznek másutt helyet szerezni a leépítésre kerülő dolgozónak. Belső tartalékok Az előzőekben olyan körülményekről volt szó, amelyek részben pozitív jellegűek és indokolják a létszámnövekedés okait. Vannak azonban a létszámemelkedésnek olyan tényezői is, amelyek csak magyarázatként fogadhatók el, de alapjában véve kedvezőtlen helyzetet tükröznek. Ezek közé tartozik a műszaki fejlesztés állapota és a belső tartalékok feltárása. Naivitás lett volna azt hinni, hogy a reform bevezetésével e téren egycsapásra megváltozik a helyzet, ismerve az anyagiak (beruházási, felújítási források) korlátozott mérvét. De ezek figyelembe vétele mellett sem elegendő az a kezdeményezés és vállalkozási kedv, amely az eltelt négy hónapban tapasztalható. Nyilván ez az oka annak, hogy a termelés növekedésében a termelékenység változásának 50 százalékos a részesedése, ugyanannyi, mint a létszám növekedésének. Ismeretes, hogy a IX. pártkongresszus, az optimális arányt a termelékenység és létszám tekintetében 80—20 százalékban határozta meg. A minisztériumokhoz tartozó iparvállalatok el is érték ezt az arányt, azonban a helyiipar mutatói rendkívül kedvezőtlenek. A tanácsi iparban 1968 első negyedében 7,9 százalékos termelés- növekedés mellett a létszám 17,7 százalékkal nőtt, míg az egy foglalkoztatottra jutó termelés 9,3 százalékkal csökkent. Egyes vélemények szerint a belső tartalékok feltárása és hasznosítása terén azért sem kielégítő a kezdeményező készség, mert helyenként az üzemek vezetői félnek szembenézni a várható következménnyel, amely létszámcsökkentéssel járna, ez pedig mint közismert, sok gondot okozó, népszerűtlen feladat. Bár hozzáteszem, hogy az ún. „kapun belüli munkanélküliség” érzése, vagy ténye sem kellemes állapot. Lehet vitatkozni azon, hogy az előbbi feltételezés valós-e, vagy sem, van-e üzemen belüli létszámfelesleg vagy sem, azonban a gazdasági hatékonyság érvényre juttatása érdekében feltétlenül szükséges, hogy a létszámhelyzet terén legalább a tisztánlátást minél előbb megteremtsük. Kötött bérgazdálkodás Végezetül, van a létszám- növekedésnek egy olyan oka is, amely ma sok vitára ad alkalmat. Ez a bérgazdálkodás kötöttsége, az ún. átlagbér-módszer. A tapasztalatok szerint az átlagbér színvonal kötelező betartása arra készteti a vállalatokat, hogy lehetőleg alacsonybérű, szakképzetlen munkaerővel növeljék létszámukat, hogy az ilymó- don szerzett bértartalék segítségével a j ólképzett szakmunkások bérét megemelhessék. Hogy ilyen hatás érvényesül, az a béralaphelyzet alakulásán is érzékelhető. Az év első negyedében a megye ipari ágazatának teljes béralapja a múlt év hasonló időszakához képest 7,7 százalékkal nőtt, ugyanakkor a munkások átlagos havi keresete mindössze 1,9 százalékkal emelkedett. Ennek a nagy eltérésnek oka, hogy a létszámnövekedésen belül az alacsonyabb keresetű dolgozók száma emelkedett. Annak elismerése mellett, hogy a reform bevezetésének jelenlegi időszakában szükséges még a központi bérszabályozás, indokolt a személyi jövedelmek emelésének bizonyos korlátozása, mégis gondolkodnunk kellene azon, hogy a helytelen tendenciákat kiváltó kötöttségeket, mint az átlagbérgazdálkodás is, megváltoztassuk és helyette jobban ösztönző módszereket alkalmazzunk. Kedvező összkép Amint az eddigi fejtegetésekből is látható, a munkaerőpolitika az új gazdálkodási körülmények között is egyike a legfontosabb kérdéseknek. Az év eddigi négy hónapjában kialakult helyzet igen kedvező képet mutat és kiváló politikai érv annak bizonyítására, hogy a reform lehetővé teszi a foglalkoztatottság növelését. Mindamellett a tapasztalható negatív vonások (termelékenység alakulása, átlagbérgazdálkodás belső tartalékok feltárása stb.) arra ösztönözzenek, hogy keressük a rugalmasabb és korszerűbb létszámgazdálkodás megoldásának módszereit. Dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára Bőrcserzés gombnyomásra Másfél hónapja tart a Pécsi Bőrgyár dédelgetett óriás „csecsemőjének”, az új krómosnak a próbaüzeme Ugyanennyi idő még hátra van az üzemi próbákból, hiszen azok befejezését július 5-re tervezik. A próbaüzem első „félideje” a várt eredményeket hozta. Pontosan, üzembiztosán működnek a cserzési folyamatot irányító vezérlő berendezések, melyeket egyelőre még készítőik, a VILATI szakemberei állandó ellenőrzés alatt tartanak. A 24 köbméteres cserzőhordók közül négy már gombnyomásra termel és rendben történik négyféle vegyszer, valamint a hideg- és a melegvíz automatikus adagolása a hordókba. Idénykezdés Szigetváron töldieper Zöldborsó — Zöldmandula nagy mennyiség, csak hat mázsa földieper érkezed a Szigetvári Konzervgyárba, s ennek feldolgozásával május 18-án, szombaton megkezdték az új gyártási idényt. A földieperből dzsem-alapanyag készül a hazai fogyasztás céljaira, valamint angol és nyugatnémet exportra. Ugyancsak szombaton kezdték meg a termelésre előkészített három zöldborsóvonal műszaki átadását. E feldolgozó vonalak segítségével naponta 18 vagon konzervált zöldborsót készíthetnek Szigetváron. A várható termelést azonban igen erősen befolyásolja az aszály, melynek következtében a gyár szakemberei a zöldborsónál 50 százalékos nyersanyagkieséssel számolnak. A szántóföldi termesztésű zöldborsó cséplésére nyolc gépet helyezett ki a gyár a termelőszövetkezetekhez. További három új borsócséplőgép kiszállítása és üzembehelyezése a jövő hét első napjaiban történik meg. A zöldborsó feldolgozását kedden kezdi meg a gyár. S hogy eseménydús hét elé tekintenek a Szigetvári Konzervgyárban, azt bizonyítja, hogy a jövő szerdán már egy újabb termék, a zöldmandula befőtt gyártását kezdik meg. A zöldmandula befőttet, amelyhez száz mázsa alapanyagot vásároltak, alapanyagként tárolják és kedvelt exportcikkük, a vegyesbefőtt készítésénél használják majd fel. Villánytól Kistapolcáig Épül az új vasútvonal Egy év múlva indul a cementműhöz az első vonat Általános hangzavar van ebben az irodává avatott be- remendi parasztházban. Lepe- dőnyi rajzokat teregetnek ki az asztalra és a mérnökök, jogászok, telekügyi szakemberek a kisajátított parcellákon vitatkoznak. A szomszédos szobában is tárgyalnak, állva vagy föl-alá sétálgatva. Valaki jön, mondja: — Vinczének a gépei leállnak! A „puliok” sorra bedöglenek ... Aztán ilyeneket hallok még: — Csak a Belaz-út negyven- millió?! — Egy év múlva belökik az első vagont a közforgalmi vonalra... — Nem hiszem én azt. — Jövő héten jön a miniszter ... Nyolcmilliméteres maximumot jelentenek — Huszonöt milliméter eső esett Himesházán! Jellemző a sanyarú csapadékviszonyokra, hogy valósággal a szenzáció erejével hatott tegnap délelőtt ez a hír Pécsett. Ahogy azonban a járási tanácsok be- mondták a számokat, egyre valószínűtlenebbnek tűnt a 25 milliméter lehetősége, íme néhány szám: Villány: 0, Siklós: 3,9, Sellye: 4,6 Lippó: 1, Szigetvár: 8, Vá- sárosdombó—Sásd 6—8, Bi- csérd: 1,7 milliméter. A maximumok sehol sem haladták meg a 8 millimétert, ezért fehívtuk a himes- házi Petőfi Tsz-t, hogy mi az igazság avval a 25 milliméterrel. A főagronómus válasza: álhír volt az egész. Három milliméter esett, már fel is száradt a föld. „Már 200 milliméter csapadékhiányunk van” — Kevés volt az eső mondották tegnap az Ireg- szemcsei Mezőgazdasági Kutató Intézet bicsérdi telepén. Pontosabban: ennyi a mínusz október óta, a sok évi átlaghoz viszonyítva. Sajnos, az eddigi adatok arról tanúskodnak, hogy az óriási hiány változatlanul fennáll. Mindennek persze súlyos következménye van, a szigetvári járás 850 holdnyi rostlenéből például ki kellett szántani 622-t. Kukoricát és burgonyát vetettek a helyébe, abban reménykedve, hogy egyszer csak megjön a várva-várt eső. Amint a Megyei Tanács statisztikai adataiból kiderül, a megye gyakorlatilag végzett a kukorica vetésével (99,7 százaléknál tartottak 15-én), a szemek tekintélyes része azonban a csapadék- hiány miatt egyelőre nem tud kikelni. A termelőszövetkezetek és gazdaságok öntözéssel próbálnak védekezni a pusztító aszállyal szemben. Intenzív öntözés folyik az Iregszem-. csei Kutató Intézet bicsérdi telepén is. Ennek köszönhető, hogy a telep 245 mázsás zöldtermést takarított be repcés rozsból, illetve szö- szös bükkönyös rozsból, 220 mázsát pannonbükkönyös őszi árpából, s 230 mázsát pannonbükkönyös őszi bú- j zából, egy holdra átszámít— Valami büfésátrat verjenek fel, mert a terepen szomjan halnak az emberek. A délutáni órákban aztán a vitatkozó emberek kocsiba ülnek és indulnak vissza Pécsre és Budapestre. Most Ja- szenovics Miksa mérnöknek jut már ideje arra, hogy Csatlós József és Köhler Gyula technikusokkal együtt kimenjünk a vasútépítéshez. Beremendről kocsival megyünk át a villányi vasútállomásig, ott kiszállunk és a Magyarbóly irányába vezető sínpár mellett vagy öt-hat- száz métert gyalogolunk. Balra a vasút-töltés, jobbra párhuzamosan mély és széles árok vízzel, náddal, bokrokkal és égnek törő kanadai nyárfákkal. Megállunk azon a ponton, ahol már az új vasútvonal eltávolodik a régitől és nyolc kilométeres távon egészen Kistapolcáig átvág a búza-, kukorica- és rozsföldeken. Itt a delta elején dózerekkel rángattak ki vagy nyolc-tíz hatalmas kanadai nyárfát, egyik nek az ágán munkásnadrág lóg, talán valamelyik gépkezelőé. Innét nagyszerűen látni a nyomvonalat, amint a zöld mezőn át vezet széles, sárga szalagjával, egészen a horizont alá. Azután már domb emelkedik, ott lesz az első „bevágás”. Ez annyit jelent, hogy a vonalnak helyet képezve nagy mennyiségű földet kell majd1 kitermelni. A földet héf- tonnás billenős Skodák terítik el a lapályosabb szakaszokon. Az új, közforgalmú vasútvonal majd a Beremendi Ce- metművet szolgálja ki. Ugyanis a pécs—harkány—siklós— beremendi vasútvonal kistengelynyomású. A BCM évi egymillió tonna cementjének elszállítására nem alkalmas. * — Mennyibe kerül ennek a nyolckilométeres pályának a megépítése? | — Körülbelül negyvenhét-11 millióba, de még a régi ár-1 szabályzat szerint. Tehát valamivel emelkedik majd a beruházási költség — mondja Jaszenovics Miksa, at Építőipari Beruházási Vállalat mérnöke. A kivitelező a B. m. Állami Építőipari Vállalat. Ebben az az érdekes, hogy a Baranya megyei építők vasútépítést is vállalnak. Április közepén kezdték meg a munkát és állítólag jövő év májusára „belökik az első vagont a pályára ..Igaz, persze, hogy a szerződést még nem kötötték meg a kivitelezővel, tehát a határidő módosulhat még. Mindenesetre, ha így haladnak a munkával, akkor beválthatják ígéretüket. A nyomvonal nem teljesen egyenes, a rajzon is jól látható a vasútvonal enyhén kanyarodó íve. — Mi indokolja ezt a tervezői elgondolást? — A vasút megkerüli a Siklós—Villányi Állami Gazdaság szőlőjét. Volt ezen vita. Eredetileg a vasút egyenesen szelte volna át a vidéket. De akkor keresztül vágják a szőlőterületet. Nemcsak az útba eső tőkékért lett volna kár, hanem a leszakadásra ítélt területet nem tudták volna megművelni gépekkel. Végül is az állami gazdaság furcsa, de feltétlenül hasznos érvvel győzte meg a tervezőket. Azt mondták: „Régen a nagybirtokosok földjeit a vasútépítők kikerülték, ezért is kanyargósak a magyar vasútvonalak. Ha ők megtették, akkor védjük meg mi is jónevű szőlőinket.” Igazuk volt. Ennyi „protekciót” megérdemel egy állami gazdaság. Különben is nem biztos, hogy olcsóbb lett volna, csak valamivel is a vasút megépítése. Hiszen a szőlő domboldalon fekszik, tehát a bevágással járó többletmunkát mindenképpen el I kellett volna végezni. És ez I pénzzel jár. I R. F. t 4
