Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

IMS. április 14. Dunantmi napi« | KRÓNIKA | Paulusz Elemér az NDK-ban Április 17-én az NDK-ba utazik Paulusz Elemér, a Pécsi Nemzeti Színház zenei vezetője. Berlinben dirigál egy hangversenyt, amelynek műsorán Liszt: Tasso című szimfonikus költeménye és Mendelssohn: Skót szimfóniá­ja szerepel. Április 21-én pe­dig Jugoszláviában, Eszéken vezényel egy hangversenyt, az ottani filharmonikus ze­nekarral. 4 A Bartók Klub programjából A Munkácsy Mihály Szabad­egyetem irodalmi tagozatának záróelőadására április 17-én, szerdán délután 6 órakor kerül sor. Modern törekvések a népi demokratikus országok mai iro­dalmában címmel dr. Tóth Ist­ván főiskolai adjunktus tart elő­adást. Csütörtökön délután 3 órai kezdettel a kémiai szakosz­tály és az M Gy. T. megyei szervezetének közös klubdclután- ját rendezik meg, ugyanezen a napon délután 5 órakor vezető­ségi ülést tart a pedagógiai- pszichológiai szakosztály. Ápri­lis 19-én a politikai könyvter­jesztők klubdélutánján „23 éve szabadon” címmel megemléke­zést és irodalmi műsort rendez­nek'. 9 Íróit Baranyában. Tímár Máté SZOT- és József At'íi- la-dijas író találkozik olva­sóival a szederkényi kultúr- otthonban április 16-án, este 7 órakor és a mágocsi kul- túrotthonban április 17-én este 7 órakor. Abody Bélát, a népszerű író-kritikust áp­rilis 25-én este 6 órakor vár­ják Pécsett, a megyei tanács klubhelyiségében, majd áp­rilis 26-án este 6 órakor Szi­getváron a járási könyvtár­ban. ▼ Megkezdődtek nz ásatások. Az első tavaszi napokban meg­kezdődtek a pécsi Janus Panno­oius Múzeum régészeti osztályé" uak ásatásai. Egyelőre Pécssza- bolcsoo végzik egy bronzkori te­lep lelctmcutő ásatását. Egy több mint tíz méter hosszú bronzkori lakóházat bontanak ki. Április végén folytatják a két nagyszabású munkát: a péesváradi vár és a blrdi avar temető ásatását. ▼ Zeneiskolai kamaraze­ne fesztivál. A pécsi zene- művészeti szakközépiskola is résztvett a Szegeden meg­rendezett XI. Országos Ze­neiskolai Kamarazene Fesz­tiválon. Többszáz részvevő­vel Szegeden rendezték meg a fesztivált. Pécsen kívül Miskolc, Debrecen, Győr, Budapest és Szeged szakkö­zépiskolái szerepeltek. 4 Vita az ifjúsági irodalomról. A Móra Könyvkiadó külön kö­tetben jelentette meg a Jelen­kor hasábjain 1985—66-ban lezaj­lott vita anyagát. A kötet címe: Vita a.7. ifjúsági irodalomról, A Pécsett megrendezett vitán el­hangzott egyik felszólalást is tartalmazza a füzet. ♦ Aranyérmes az Orvosegyetemi Színpad Az Országos Egyetemi és Fő­iskolai Színjátszó Fesztiválon Pécsről egyedül az Orvosegye­temi Színpad indult. Az Irodal­mi színpadok kategóriájában a Gilgames című produkciójukkal aranyérmet nyex'tek, 16 induló között. Ugv»vi ezért a produkció­ért S«£.Ui."d Litván megkapta a rendezői különdíjat. A versmoa- tíólc kategóriájában Raák Endre ezüst-, Szokola Judit pedig bronzérmet nyert. Dél-dunántúli képzőművészek II. területi kiállítása Városunk képzőművészeti életének jelentős eseménye a Dél-Dunántúl művészeinek — lassan már hagyományossá váló — tavaszi seregszemléje, öt éve már, hogy a Képző­művész Szövetség vidéki terü­leti szervezetei, bizonyos mér­tékig tájegységeket is jelentő művészeti csoportulásai a je­lenlegi formában tevékenyked nek, s kiállítások rendezésé­vel a művészek és közönség kontaktusának biztosításával is segítik a terület képzőmű­vészeti kultúrájának alakulá­sát. Iskolaszerű hagyományok­kal nem rendelkezik a terü­let, s a néhány év óta azo­nos városban élő, egymás mellett dolgozó, illetve együtt kiállító művészek között nem alakult ki sok közös vonás, azonos irányvonal, amd cso­porttá egyesítené őket. — Az együttes bemutatkozása azon­ban képet próbál adni Dél- Dunántúl képzőművészetének mai helyzetéről. Az előző évek kiállításai­hoz viszonyítva az első szem­betűnő értéke a jelenlegi tár­latnak a terület képzőművé­szetéről adott teljesebb, át­fogóbb kép, a műfaji gazda­godás, s az egyes művészi ágazatok képviseletének egész­ségesebb aránya. A művészeti élmény sokféle megközelítési és kifejezésmód­ja meglehetősen változatos hangúvá teszi a kiállítást. A kiindulásban a tájnak, a ter­mészeti élménynek van első­rendű szerepe. A közvetlen természetábrázolással, a natu­ra érzékletes megjelenítésével, lírai hangvétellel a hagyomá­nyos hazai természetelvű fes­tészet folytatói mellett erősen racionális, képszerkesztő és el­vont megjelenítési módokkal is találkozunk. Erőteljes hangot üt meg a festészeti anyagban Martyn Ferenc intenzív színvilágú, folklorisztikus motívumokat idéző csendélete. A formák gazdagsága, azok dinamikus összetorlódása dekoratív erő­vel párosulnak képein. Szíve­sen láttunk volna azonban tőle az utóbbi évek munkái­ból is valamit A konstruktív törekvések niás es más meg­valósítását képviselik Gábor Jenő és Bizse János képei. Soltra Elemér Ütiélményén — némiképp Martyn Ferenc korábbi képszerkesztésére em­lékeztetőén — alaikul a való­ságélmény a transzponálás szé les skáláján elvont forma­világgá. Bartók portréja a klasszikus arckép vonalát kö­veti. A nagy, színben vissza­fogott síkokra épülő képen a testiség, tömeg és tér érzékel­tetéséről való lemondással elvont szellemi világ és emelkedettség légkörét terem­ti meg, amelyben a mondani­valót az érzékeny plaszticitás- sal megfestett fej és a beszé­des kezek hordozzák. Színvi­lágában azonban mégis van valami zavaró egyenetlenség, a bartóki muzsika erőtelje­sebb, intenzívebb karaktere hiányzik. Kelle Sándor képein az erős természetélmény lírai színvi­lággal találkozott. Bene Géza és Gadányi sommázó, össze­foglaló és dekoratív előadás­módját látszik folytatni (Hár­man). Az elsősorban kolorista Simon Béla Baranyai dombok című gouache képén a mélyen izzó színek ösztönös erővel szerveződnek szilárd szerke­zetté, szövedékké. iMntos Ferenc munkái fej­lődésének újabb állomását képviselik. A konstruktív ha­gyományok legegyértelműbb folytatója festészete, amely­nek a racionális elem egyre erőteljesebb alkotó tényezőjé­vé válik. Olajképén a geomet­rikus formáik egyszerű vilá­gába színei visznek lírai ele­met, amelyet a színfelületek érzéki erejének fokozott ki­aknázásával gazdagít. A XX. század technikai, gépi világá­nak élményéből is táplálkozik ez a festészet, de egyúttal a fejlődés korlátlan lehetőségei­re ráébredt, felszabadult al­kotóerő építkező, formaterem­tő intellektuális örömének, energiájának megnyilvánulása is. Hogy ez a festészeti út a gyakorlati élet számára sok pozitívumot hozott, arra ép­pen zománokompozíciói mu­tatnak ra, amelyek túlnyo­móan már nem táblakép igé­nyűek, hanem az iparművé­szet területére nyúlnak át, nem annyira technikájuk miatt, mint inkább a kerete­ken túlnövő, áradó formavilá­gukkal. A gazdag vonaljáték­ra épülő színes zománcok az intimebb hatásnak megfele­lően épületbelsők díszítésére nyújtanak eddig még elég ki­aknázatlan lehetőséget. — A festészeti anyag nagy szereplőgárdájából Platthy György képén a ritmus és de- korativitás problémáival fog­lalkozik. A dekorativitás más megközelné.set látjuk Horváth Olivér Tokaji kőbányájában. A kaposvári festők közül Sze­keres Emil monumentális és misztikus Fonyódi templomá­ra és a tárgyak struktív és statikus szépségeit elemző csendéletére figyelhetünk fel. Közvetlenebb természetél­mény, natúréhoz kötődés, in­tim táj.szemlélet jutott szó­hoz Ruisz György, Szabó De­zső, Gerö Kázmér fest­ményén, erősebb szerkezeti igénnyel és atmoszféra terem­tő erővel Lázár Pál Faluvég c. képén. Szabados János ex­presszív drámaiságú, tartal­mi, formai és színellentétek­re épülő linómetszeteivel sze­repel (Anya). örvendetes a grafikai anyag ban a sok fiatal tehetség je­lentkezése, a grafikai anyag átlagosan jó színvonala. A fia­talok között Erdős János, Dús László, Tímár István ugyan­csak a linómetszés technikai lehetőségeinek változatos ki­aknázásával közli mondani­valóit Bérces Gábor finom réz­karca (Tél), Kustár Zsuzsa vegyes technikával készült in­tim lapja mellett (Házak) a kaposvári iparművész, Honty Márta szép, míves tusrajz- sorozata és gouache képei egyaránt figyelemre méltóak. Bő mesélőkedv, népi díszítő­fantáziái, felületkitöltő játé­kosság fonódik össze rajzain. Sokszínűnek tűnnek ezek az alapjában fekete fehérre épü­lő képek, amelyeknek egyes részletei a felületmegoldás el­térő jellegéből adódóan válto­zatos tónusvilágú, mozgalmas, bonyolult mikrokozmoszt tár­nak fel (Ludvérc, Világfa). Fürtös Ilona korábban már bemutatott szép faliszőnyegei mellett erőteljesebb színvilág­gal, hangsúlyozottabb, elszige­teltebb motívumrenddel egy egészien más egyéniség jelent­kezik Zs. Kovács Diana go­belinjein. Fürtös György váza­felépítést követő Cicomás hölgy figurája a groteszk hu­mor hangját szólaltatja meg, éppúgy, mint Pattantyús Jó­zsef ülő női figurája — ahol a karakter humoros megraga­dása teszi kedvessé a fényes, matt és máztalan felületek változatosságával megjelenő szobrocskát. A mázazott kály- hacsempék nemes hagyomá­nyát folytatja, Illetve azok murális lehetőségeit kutatja Németh János. Török lovasa, Bagoly c. kompozíciói nem­csak az adott felület ökono­mikus kitöltésével, a formák stilizálásával, változatos felü­leteivel, hanem játékos mese­hangjával is a további kibon­takozás figyelemreméltó lehe­tőségét tartalmazza. A szobrászati anyagból Rét­falvi Sándort érezzük a leg­erősebb egyéniségnek. Vi­szontláthattuk karakteres, ked vés faszobrát, a Pólvást. A szobrászilag szinte megjelenít- hetetlennek tűnő Születés a témája terrakotta szobrának. A biológiai ismeretek s szin­te vallásos áhítat sajátos ke­veréke, amit a terrakotta me­leg színed, érzékeny felületei­nek lírája támogat. Bronz­figuráját is azok a vonások teszik rokonszenvessé, amj ed­digi szobrait többé-kevésbé jellemzik: karai: terteremtő erő, kissé fanyar lírájú plasz­tikai formanyelv. Hiányoljuk az anyagból Bors István szobrait, vagy ér- rpeit. A kisplasztikát Szabolcs Péter érmei képviselik. A Gádor Emil szép rende­zésében elénk táruló területi kiállítás bizonyságot tesz ar­ról, hogy képzőművészeink — ha különböző mértékkel, s a megközelítések és utak értel­mezésének eltéréseivel — de nagy felelősségtudattal vál­lalnak részt a művészet mai problémáinak megoldásából. Mendől Zsuzsa Művészet és kézművessel, ellentéte, egysége egyetlen művészeti ágban sem har­monizál olyan tökéletesen, mint a grafikánál. Neme­sen szép kiadvánnyal örven­deztet meg bennünket a „szakterület” alapos ismerő­je, Kristian Sotriffer és ter­mészetesen a Corvina. Alap­ismereteik és gyakorlati út­mutatás, nagyszerű repro­dukciós példatár és biblio­gráfia található együtt A FAMETSZETTŐL A KÖ- RAJZIG című kötetben. S ha megpróbáljuk számba- venni az e tárgyban mind­ezidáig olvasható írásokat, láthatjuk, hogy a „fehér folt” nem csupán a grafika tech­nikájára, de esetenként a könyvkiadásra is jellemző. Egyre kevésbé — szeren­csére! Nemrégiben jelent rneg például a Terra HOL­LAND—MAGY AR SZÖ- TÁR-a, avagy a Nederlands hongaars woordenboek. Ugye milyen idegenül hangzik? Csakis addig, amíg el nem sajátítottuk a nyelvet. Mi mást mondhatnék ar­ról a harmincnyolc ifjú köl­tőről is, akiknek verseiből (és milyen karakterisztiku­san!) összeállt az ELSŐ ÉNEK című antológia. Meg kell tanulni a nyelvüket! Kö­tettel még egyikük sem je­lentkezett ezidáig. Közös vo­násuk, majdhogynem tulaj­donságuk ez — úgyszintén a fiatalság. Üdvözöljük a szerkesztő Mezei András „merészségét”, aki a „fiatal költő” igencsak hajlítható fogalmát immáron egyértel­műen a harminc év alattival azonosítja. Katonás életrajzi expozíciói is tetszettek, ilyen­formán: „Döbrentei Kornél; Budapest 1946; tengerész. Versei: Élet és Irodalom.” ÉPÍTÉSZÉT ÉS KERÁ­MIA — építgetem tovább — csupán a nyelvi szimmetria ösztönzésére — naplómat. Bretz Gyula építészmérnök és Knapp Oszkár vegyész- mérnök amolyan szakmai há­zasságközvetítés céljából lép­tek maguk is szerzői frigy­re az Építészet és Kerámia című könyvben. A kerámia­Mint már közöl tűk, a Pé­csi Janus Pannonius Mú­zeum, a Pécsi Állami Le­véltár és a Dunántúli Tudo­mányos Intézet dolgozói vietnami műszakként fel­ajánlottak több napi társa­dalmi munkát: április 5-én és április 3-án, amelyek kü­lönben szünnapok lettek volna, nyitva tartották a múzeum különböző osztá­lyait. Ezeken a napokon több száz látogató kereste fel a múzeumot, különösen kirán­dulócsoportok. pan az építészet, az építé­szetet pedig a kerámiaipar igényeivel kívánják össze­hozni — egészségesebb épít­mények létrehozása érdeké­ben. Enyhén keramikus mázt kap ezeku tán mondanivalóm, amikor az Olcsó Könyvtár csempe-méretű darabjairól ejtek néhány szót. A leg­újabbakat, Karinthy Frigyes CA.P1LLÁ RíÁ-ját és AZ EZEREGY ÉJSZAKA ME- SÉI-t bizonyára nem fogjuk olvasatlanul könyves-falunk­ra helyezni. A Modern Könyvtár nyú­lánkabb egyedekből álló so­rozata szovjet és francia résztvevővel bővült. — A nagynevű francia író, Fran­cois Mauriac, elsőszülött fiá­nak nem éppen elsőszülött, mindenesetre a legsikeresebb írását, a FELEJTÉS-t ol­vashatjuk. Nem szorul apja nevének mankójára, írjuk hát ide az övét is: Claude Mauriac. — Valentyin Ka- tajev is jócskán apja lehet­ne, mégsem tudnám eldönte­ni, hogy kettejük közül ki a „fiatalabb”, míg a szovjet irodalom „nagy öregjének” meghatározhatatlan műfajú írását, a SZENTKÜT-at ol­vasom. Radványi Ervin for­dítása kitűnően alkalmazko­dik Katajev hangváltásához. Bizonyára maga is megfo­galmazhatná azokat a mű­vészi tanulságokat, amelyek­ről Szabó Ede A MŰFORDÍ­TÁS című kötetében szól meggyőzően a Gondolat Ki­adónál. Gondolat-kiadvány A. C. Clarke ragyogóan szellemes írása is, melynek tárgya a majdhogynem konkrét és kronologikus jövő. Helyeseb­ben — ezt állítja a cím is — A JÖVŐ KÖRVON A LA 1. Hiszünk neki, bár ez a „hit” esetenként inkább a jövő gé­peire, mint embereire nézve hízelgő. Clarke szerint elő­fordulhat ugyanis, hogy egy­koron (pontosan 1930-ban) a gépek — mint afféle alacso- nyabbrendű lényekkel — szóba sem állnak velünk. Boda Mikié Még két hétfőn nem lesz zárva a múzeum. Húsvét hétfőjén délelőtt a Modem Magyar Képtárban dr. Dan- kó Imre és Romváry Ferenc tartanak tárlatvezetést. A Zsolnay kiállításon Mérev Klára tudományos kutató várja a látogatókat, a ter­mészetrajzi osztályon dr. Ko­pasz Gábor főlevéltáros és Fancsovits György muzeo­lógus. A néprajzi kiállításon szintén lesz tárlatvezetés, dr. Mándoky László muzeológus közreműködésével. Több száz látogató hétfőnként a múzeumban Nagy érdeklődéssel és vá­rakozással tekintett hangve- senylátogató közönségünk a szerda esti koncert elé. Vá­rosunk büszkeségét, a Liszt Ferenc hangversenyterem rit­kán megszólaló orgonáját hall battuk ismét, ezúttal a fiatal lengyel orgonaművész, Joa­chim Grubich egész estét be­töltő koncertjén. Az orgonistáknak — más előadóművészekkel szemben — nehezebb a feladatuk, mert minden orgona különbözik a másiktól. Nincs két azonos hangszer, mely méretben, hangkép-vázlatban, regiszte­rek elosztásában, intonáció­ban azonos lenne. Egy-egy or­gona megismeréséhez hetekre volna szükség, de legalább egy-két nappal a koncert előtt ismerkedni kellene a művész­nek a hangszerrel. Grubich orgonaművész tökéletes fel- készültségét és rutinos elő­adóművészetét bizonyítja, hogy előző este még a buda­pesti Zeneakadémia hatalmas új orgonáján adott hangver­senyt s koncertjének délelőtt­jén tudott egy-két órát orgo­nánk mellett eltölteni. A fiatal művész a krakkói Zeneakadémia tanára, aki mö­gött számos külföldi koncert- siker áll. Bejárta majdnem egész Európát, a Szovjetunió, Románia, Olaszország, Svájc, Németország, Svédország re­mek hangszereit szólaltatva meg. Műsorának összeállítása na­gyon szerencsés és változatos volt. A hangverseny első fe­lében J. S. Bach műveit in­terpretálta, szünet után a ro­mantikus és modern francia orgonamuzsika, továbbá egy lengyel komponista müvével lépett a közönség elé. Első száma az ünnepélyes hangvételű, pompázó Esz-dur prelúdium és fúga volt. A ha­talmas mű induló-ritmusú pre lúdiuma műsorkezdő számnak rendkívül jó választás volt. S azt az előadóművész tökéle­tes technikájával meg is ol­dotta. Csupán a fúgában érez­tük a fokozás hiányát. Az egy­másután belépő szólamok meg koronázása lenne az utolsó­nak belépő pedálszólam, mely azonban nélkülözött minden erőt s így a feszültség foko- 7,ása helyett, a mű második része nem tudta az érdeklő­dést lekötni. Nagyszerű ellentétet jelen­tett a másik Bach-mű, mely Vivaldi a-moll concerto jának Bach által orgonára történt átkomponálása. A tökéletes megoldást itt is csodáltuk, a művész technikai tudásának fölényében még tűi is hajtot­ta a tempót, s a precizitás érdekében túlzott artikulációt, sok staccatót alkalmazott. Fel­fogása kissé idegen maradt tőlünk regisztrációban is, mert a zenekari tutti részeknek megfelelő szakaszokat nem az orgona bázisát képező fő-mű­vön, hanem a II. manuál gyengébb és nagyon világosan hangzó regiszterein szólaltat­ta meg. Végeredményben úgy éreztük, hogy a tartalmas mű­ből egy könnyedén odavetett ügyességi mutatvány lett. A legszebb perceket a két nagy mű között felhangzó korálfantázia szerezte, mely felfogásban, tempóban is meg­győzően hatott. Ez a mű azon­ban nem „közönség-siker”, hanem bensőséges, inkább ka­marazene így a műsor felé­nek végén nem annyira lel­kes, mint inkább udvarias tapssal köszöntötte közönsé­günk az előadóművészt. A műsor második fele újabb és fokozott nehézségeket je­lenteti az előadónak. Tudjuk hogy orgonánk még nem kész, hat sípsora, a csak külföld­ről beszerezhető „Nyelvjáté­kok” még hiányoznak. A fran­cia orgonamuzsika pedig még fokozottabban épít az orgona ezüstös csengése mellett az aranyló hangzást nyújtó nyelv sípok hangszíneire. így mind Franck, mind Messiaen mű­veinek hiteles tolmácsolására hangszerünk ezidőszerint még nem alkalmas. így is mind­két művet nagyon szép elő­adásban hallottuk. s ha Francknál fel is tűni néhány túlzott agogia. mely a rit­mus egységét veszélyeztette, Messiaen mesteri előadása már a kissé fáradt közönsé­get is felrázta. örömmel hallgatjuk, ha egy művész saját hazájából hoz üzenetet, ami kifejezi a két nép baráti vapv-olat.át. és egymás iránti érdeklődését. Ezt jelentette — ragyogó szín­foltként a műsorban — a len­gyel Paciorkiewicz fisz-moll szonátájának bemutatása. A mű nem a mai generáció al­kotása, hiszen méz 1916-ban készült, mésis ’’ Etesse hallgattuk a számunkra isme­retlen lengyel alkotóművészet jellegzetes darabját. A közönség elismerétét 8 művész két ráadással köszön­te meg Ismét vissza!« íyaro- dott Bach művészetéhez. Két korái -fel dől gozást hallottunk s ismét megállapíthatjuk, hogy ez a művész egyénisé­gének legmegfelelőbb területe Í HANGVERSENY b ■ ----------­-- i t: 3 . Grubich orgonaestje í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents