Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
8 Dunantmi nap io 1968. április 2lu Envola Zsoldos György El lehet képzelni, hogy kissé meglepődtek a MŰM. 500. Iparitanuló Intézetben, amikor megérkezett az értesítés, hogy Zsoldos György másodéves aranyműves tanuló fuvolázni fog a Ki mit tud elődöntőn a tévében. S ráadásul két esztendeje nem tanul már zenét, csak úgy magánszorgalomból gya- korolgat, most persze sűrűbben, Apagvi Máriával, zongorakísérőjével együtt, aki Komlón zongoratanárnő. Miért lett aranyműves? — vetődhet fel a kérdés. A válasz kissé szégyenkező, kissé büszke: — A művészeti gimnáziumba jártam két évet, de nem nagyon ment a tanulás... Édesapám is aranyműves volt, szép szakma, nekem is nagyon tetszik, és ha van ilyen: talán örököltem is tőle némi kézügyességet. A szakmunkásképzőben persze csak két napon van tanulás, a többin munka a műhelyben: láncforrasztás, alakítás, gyűrűk bővítése és ehhez hasonlók. Zsoldos Gyuri a szakmában igazán jó, csak a történelmet nem nagyon szereti ma se. Azért persze most már jobb tanuló, és azt tervezi, hogy esti tagozaton mégiscsak leérettségizik majd. A fuvolázás pedig így történt: — Abban a házban lakott Barth István, a későbbi fuvolatanárom. Volt egy kis furulyám, mert zenei általánosba jártam, azon játszogattam az ablak alatt, és felfigyelt rá. Tanácsára beiratkoztam a szakiskolába, egy évig furulyát, aztán fuvolát tanultam. Ingk. pálfi László ggbjnäyjsggi Bóbita Együttes Tizenh* éves a Bóbita Báb or; y fittes, bár Kós Bajos, Jelenlegi veze'öje csa . l',"!-tö! ■! ! o. ,K az együttessel. Voltak Lengyelországban Karloy Vary-ban, s sikerrel szerepeltek a legutóbbi Ki mit turton is, Most száz százalékig új gárda mutatkozik be. A Ki mit tud- gárda tagjai: Balázs Ágnes és Baranyai Zsóka, ók már dolgoznak, • károm gimnazista: Bogdán Eszter, Kende Kati és Mester Margit. — Pálfi László vagyok, másodéves magyar—ének szakos hallgató a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Csak simán tessék írni, egy f-fel és i-vel. Egyébként én vagyok az évfolyam egyik „öregje”, már a huszonhármaink évemet taposom, a másodévesek pedig többnyire húszesztendősek. Ha érdekes, elmondom ennek a három éves „korkülönbségnek” a történetét. Érettségi után odahaza, Kaposvárott dolgozgattam, nyomdában, közönségszervezőként és voltam idénymunkás a Balatonon. Azután rábeszéltek, jelentkezzek a Zeneakadémiára. Bár én az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemre magyar—történelem szakra kívánkoztam. De beadtam mindkét helyre a jelentkezési lapot. Az Eötvösön éppen befejeztem az írásbeli felvételi vizsgát, s eszembe jutott, átmegyek, megnézem, mi van a Zeneakadémián. Ott ugyanis már előbb felvételiztem. Amint belépek a kapun, egyenesen a felvettek névsorát látom, odanézek, hát Te jó isten, engem felvettek a Zeneakadémiára! A bölcsészkar szóbeli vizsgájára már el sem mentem, ha a sors így akarta. hát elvégzem a Zeneakadémia ének szakát. Egy év alatt megszereztem a két éves kötelező előkészítő vizsgáját, s utána egy évet végig is tanultam az akadémián. Csakhogy eljártam a szinkron- stúdióba is. Egy alkalommal, emlékszem, a Nyári intermezzo című musicalfilmet szinkronizáltuk, s tíz órát énekeltem, figyelembe sem véve egy kisebb torokgyulladást. Másnap nem volt hangom, az orvos azt mondta, két hétig ne beszéljek, majd újra két hétig, végül kiderült: énekesi pályafutásom bizonytalanná vált. Nagyon rossz volt érezni, hogy kátyúba jutottam. — De hát egy évig pihentem, úgy szólván alig beszéltem valamit, sokszor majd szétvetett az idegesség. Végül nem bírtam tovább, Kaposvárott önálló dalesten léptem fel, utána jelentkeztem ide a főiskolára. Byvészet Radzik Gyula Tulajdonképpen azt a rövid kis interjút kell folytatnom, amelyet a Ki mit tud csütörtök esti adásában Molnár Gergely bűvész adott Megyeri Károlynak: „Körülbelül tíz esztendeje foglalkozom a bü- vészettel. Újpesten a Csokonai Művelődési Ház bűvészklubjának vagyok a tagja, több alkalommal ...” A barátok egyike Radzik Gyula pécsi honvéd, ö is budapesti, „civilben” gépkocsi- vezető, és a Csokonai Művelődési Házban Molnár Gergellyel közösen hódolnak kedvtelésüknek. — Mikor kerül önre a sor? — Május közepén, azt hiszem 17-én. Kilencen indultunk ebben a műfajban és öten — közöttük Gergellyel — jutottunk be az első öt közé és így szerepelhetünk a TV- ben. — Milyen helyezésre számít? — Nagyon erős a mezőny... És én eléggé hátrányos helyzetben vagyok, mert egyenruhában lépek fel és nem zakóban, amely egy kicsit „segédeszköz” is a mutatványnál. Úttörő volt, amikor apjától ajándékba kapta Rodolfó Vigyázat, csalok! című könyvét. Akkor kezdte. De paro- dista is, nagyszerű hangutánzó képességgel rendelkezik, azonban a bűvészet mégis kedveltebb szórakozása. Több száz mutatványt ismer, zömét csak — sajnos — elméletben. Ismeri a „lebegő nő” mutatványt is, csak éppen meg kellene csinálni. — Mi az akadálya? — kérdem. — Legalább húsz-huszonötezer forint. Tehát drága mulatság ez. Ugyanis a leglebilincselőbb mutatványokhoz bizonyos eszközök szükségesek, amelyeket vagy külföldről szereznek be a bűvészek, vagy itthon készíttetik el speciális szakemberekkel, de nagy összegért. És egy katonának honnét lenlenne pénze?! — Mivel lép fel? — őszintén szólva nem tudom. Előttem többen fellépnek még majd a tv-ben és nekem olyan mutatvánnyal kell szerepelnem, amelyet egyik sem csinál Egyet azért elárulok: egy hanglemezt ráhelyezek a „bűvész-pálcára”, megpörgetem és megszólal. — Ezt hogyan csinálja? — kérdem naivul. Elneveti magát: — Ez az én „hadititkom”^ Népijánc. Mecsek Együttes Tizennegyedik éve működik a Mecsek Táncegyüttes. Ez alatt nyolc alkalommal jártak külföldön. A hazai közönség előtt pedig több mint hatszáz alkalommal léptek fel. Népi tánc Dunaszekcsői lányok Azt mesélik az öregek Dunaszekcsőn, hogy az ott élő nép mindig szerette a vidámságot. Olyannyira, hogy a lányok még a nagyböjt idején is megtalálták a módját, hogy táncoljanak egy kicsit. Vasárnaponként ösz- szejöttek, sétálgattak, „kere- kecskéztek”. Az ütem egyre gyorsult s így alakult ki a dunaszekcsői leánytánc, a Böjti ugrás. A fogyasztási szövetkezet vezetői néhány évvel ezelőtt elhatározták, nem engedik veszendőbe menni a régi díszes népviselei ruhákat, elfelejteni a népszokásokat. Szödényi István, a szövetkezet elnöke megvásárolta a népviseleti darabokat. A szép kasmír szoknyák, díszes pruszlikok, amelyekben a dunaszekcsői lányok táncolnak, mind eredetiek, anyáik, nagyanyáik viselték azokat valamikor. A dunaszekcsőiek nemcsak a ruhavásárlásra áldoztak sok pénzt, koreográfust is fogadlak, aki összegyűjtötte és feldolgozta a még meglevő táncmotívumokat. A táncegyüttesben parasztlányok, középiskolások és sző vetkezeti dolgozók egyaránt megtalálhatók. Mondhatni a táncsoport szereplése közügy a faluban. A fiatal lányok, Berta Kati, Sári Ágnes, Deli Rózsi és a többiek szívesen áldozzák fel szabadidejüket, fordítják estéiket arra, hogy szép ruhájukkal, üde, fiatalos táncukkal vidámságot, szórakozást vigyenek a környező községek lakosságának. Hat komlói kislány Négy akadályt küzdött le eddig a hat komlói kislány, míg eljutottak a legnagyobb nyilvánosságot jelentő televíziós szereplésig. Könnyedén dalolnak, a szórakozás nemes romantikáját találták meg az együtténeklésben. Antal Zsuzsa, Horváth Júlia, Borsos Mária második osztályos, Kopjás Éva, Ólmán Klári és Szilágyi Ágnes első osztályos tanulói a komlói Szilvásdombon épült Steinmetz Miklós Gimnáziumnak és Közgazdasági Szakközépiskolának. — A lányok kezdeményezték, hogy készítsem őket elő a „Ki mit tud”-ra — mondja Tóth Ferenc énektanár, a kamarakórus mestere. — Csak egy feltételem volt: lel- „kesen . tanuljanak, hogy legalább a megyei döntőig el« jussanak... S a hat matrózblúzos ed« dig nem hozott szégyent „mestere” fejére, pedig mindig karmester nélkül lépnek a pódiumra, három-ötszóla- mos műveket énekelnek. Kilenc éve tanulják a muzsika szeretetét Tóth Ferenctől, mert mind a hatan a komlói belvárosi általános iskolába jártak, ahol karnagyuk ma is énektanár. Május 24-én kerülnek a tv-kamerák elé. Két szép madrigállal, meg Kodály- és Bartók-dalokkal készülnek a nagy vetélkedőre. Kodálytól az „Esti szellő” című, lágydallamű éneket tanulták meg három szólamban, de kitűnően tudnak már néhány pajkos, játékos dalt is a nagy mester művei közül. Bartók „Legénycsúfoló- ja” is kedvenc dalaik közé tartozik. E dalok közül választják majd ki azt a hármat — több nem fér a hétperces szereplési időbe ■ — melyet elénekelnek a Jupi- ter-lámpák fényében. M úvészi torna jagicza Éva Azért kerestem fel Jagicza Évát. a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium I. éves tanulóját, hogy a nagy nyilvánosság előtt is hírül adjam: a „Ki mit tud” vetélkedő járási, megyei selejtezői után bekerült az országos elődöntőbe. De amikor csupa olyan ér. dekes dologról kérdeztem vagy inkább faggattam, hogy mióta és hogyan készül fel a nagy vetélkedőre és versenyszámul miért éppen a művészi tornát választotta, többnyire csak rövid mondatokban válaszolgatott. Valahogy ilyenformán: — A tv-ben láttam először művészi tornát... — Végül én is megpróbáltam ... — Kölcsönkértem egy magnót és annak a zenéjére... Aztán további sok-sok nógatásra megtudtam még, hogy a bükkösdi állami leányotthon vezetői — mert előzőleg az ő gondozottjuk volt Éva, — felfigyeltek a kislány nem mindennapi tehetségére és ők „kölcsönözték” a magnót is, meg apróbb-nagyobb segítséget ahhoz, hogy kibontakoztathassa képességeit. Meg is lett a foganatja. Egymás után nyerte el nemcsak a házi vetélkedőkön, hanem más iskolák elől a díjakat, de ahogy önkritikusan ő maga mondotta: ettől egy kicsit a fejébe szállt a dicsőség __ É s Éva csak akkor döbbent rá erre, amikor az új otthonát jelentő szigetvári gimnáziumban más képességeket is számonkértek tőle. — Nagyon gyenge volt a félévi tanulmányi eredményem, — mondta ki most már elszántan, — és tudom, hogy ebben egyedül csak magamat hibáztathatom. És soha nem is éreztem ezt annyira, mint éppen most. Tudom, hogy bár mennyire felkészülök, mégis adósággal utazom föl a versenyekre. Ami az „adósságát” illeti, valóban fennáll, de javára legyen mondva, hogy máris törlesztett belőle valamicskét. Mert hogy is mondta az osztályfőnöke? — Különös figyelemmel kísérem előmenetelét, s fokozottabban azóta, hogy bekapcsolódott a vetélkedőkbe. Nos, a félévihez képest javított a jegyein, amiben gondolom a hiúsága is közrejátszott, hogy május 3-án feszélytelenebbül állhasson majd a tv-kamerái elé. Mindenesetre hasznosnak ígérkező hiúság ez, amit szá- montartanak majd a tanárai.
