Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

8 Dunantmi nap io 1968. április 2lu Envola Zsoldos György El lehet képzelni, hogy kissé meglepődtek a MŰM. 500. Iparitanuló Intézetben, amikor megérkezett az érte­sítés, hogy Zsoldos György másodéves aranyműves ta­nuló fuvolázni fog a Ki mit tud elődöntőn a tévében. S ráadásul két esztendeje nem tanul már zenét, csak úgy magánszorgalomból gya- korolgat, most persze sűrűb­ben, Apagvi Máriával, zon­gorakísérőjével együtt, aki Komlón zongoratanárnő. Miért lett aranyműves? — vetődhet fel a kérdés. A vá­lasz kissé szégyenkező, kissé büszke: — A művészeti gimnázi­umba jártam két évet, de nem nagyon ment a tanu­lás... Édesapám is arany­műves volt, szép szakma, nekem is nagyon tetszik, és ha van ilyen: talán örököl­tem is tőle némi kézügyes­séget. A szakmunkásképzőben persze csak két napon van tanulás, a többin munka a műhelyben: láncforrasztás, alakítás, gyűrűk bővítése és ehhez hasonlók. Zsoldos Gyu­ri a szakmában igazán jó, csak a történelmet nem na­gyon szereti ma se. Azért persze most már jobb tanuló, és azt tervezi, hogy esti ta­gozaton mégiscsak leérettsé­gizik majd. A fuvolázás pedig így tör­tént: — Abban a házban lakott Barth István, a későbbi fu­volatanárom. Volt egy kis furulyám, mert zenei általá­nosba jártam, azon játszo­gattam az ablak alatt, és fel­figyelt rá. Tanácsára beirat­koztam a szakiskolába, egy évig furulyát, aztán fuvolát tanultam. Ingk. pálfi László ggbjnäyjsggi Bóbita Együttes Tizenh* éves a Bóbita Báb or; y fittes, bár Kós Bajos, Jelenlegi veze'öje csa . l',"!-tö! ■! ! o. ,K az együttessel. Voltak Lengyelor­szágban Karloy Vary-ban, s sikerrel szerepeltek a legutóbbi Ki mit turton is, Most száz százalékig új gárda mutatkozik be. A Ki mit tud- gárda tagjai: Balázs Ágnes és Baranyai Zsóka, ók már dolgoznak, • károm gimnazista: Bogdán Eszter, Kende Kati és Mester Margit. — Pálfi László vagyok, másodéves magyar—ének szakos hallgató a Pécsi Ta­nárképző Főiskolán. Csak si­mán tessék írni, egy f-fel és i-vel. Egyébként én vagyok az évfolyam egyik „öregje”, már a huszonhármaink éve­met taposom, a másodévesek pedig többnyire húszeszten­dősek. Ha érdekes, elmondom en­nek a három éves „korkü­lönbségnek” a történetét. Érettségi után odahaza, Ka­posvárott dolgozgattam, nyomdában, közönségszerve­zőként és voltam idénymun­kás a Balatonon. Azután rá­beszéltek, jelentkezzek a Ze­neakadémiára. Bár én az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemre magyar—történe­lem szakra kívánkoztam. De beadtam mindkét helyre a jelentkezési lapot. Az Eötvö­sön éppen befejeztem az írás­beli felvételi vizsgát, s eszem­be jutott, átmegyek, megné­zem, mi van a Zeneakadé­mián. Ott ugyanis már előbb felvételiztem. Amint belé­pek a kapun, egyenesen a felvettek névsorát látom, odanézek, hát Te jó isten, engem felvettek a Zeneaka­démiára! A bölcsészkar szó­beli vizsgájára már el sem mentem, ha a sors így akar­ta. hát elvégzem a Zeneaka­démia ének szakát. Egy év alatt megszereztem a két éves kötelező előkészítő vizsgáját, s utána egy évet végig is ta­nultam az akadémián. Csak­hogy eljártam a szinkron- stúdióba is. Egy alkalommal, emlékszem, a Nyári inter­mezzo című musicalfilmet szinkronizáltuk, s tíz órát énekeltem, figyelembe sem véve egy kisebb torokgyulla­dást. Másnap nem volt han­gom, az orvos azt mondta, két hétig ne beszéljek, majd újra két hétig, végül kide­rült: énekesi pályafutásom bizonytalanná vált. Nagyon rossz volt érezni, hogy ká­tyúba jutottam. — De hát egy évig pihen­tem, úgy szólván alig beszél­tem valamit, sokszor majd szétvetett az idegesség. Végül nem bírtam tovább, Kapos­várott önálló dalesten lép­tem fel, utána jelentkeztem ide a főiskolára. Byvészet Radzik Gyula Tulajdonképpen azt a rövid kis interjút kell folytatnom, amelyet a Ki mit tud csü­törtök esti adásában Molnár Gergely bűvész adott Megye­ri Károlynak: „Körülbelül tíz esztendeje foglalkozom a bü- vészettel. Újpesten a Csokonai Művelődési Ház bűvészklubjá­nak vagyok a tagja, több al­kalommal ...” A barátok egyike Radzik Gyula pécsi honvéd, ö is bu­dapesti, „civilben” gépkocsi- vezető, és a Csokonai Műve­lődési Házban Molnár Ger­gellyel közösen hódolnak kedvtelésüknek. — Mikor kerül önre a sor? — Május közepén, azt hi­szem 17-én. Kilencen indul­tunk ebben a műfajban és öten — közöttük Gergellyel — jutottunk be az első öt közé és így szerepelhetünk a TV- ben. — Milyen helyezésre szá­mít? — Nagyon erős a mezőny... És én eléggé hátrányos hely­zetben vagyok, mert egyen­ruhában lépek fel és nem za­kóban, amely egy kicsit „se­gédeszköz” is a mutatvány­nál. Úttörő volt, amikor apjá­tól ajándékba kapta Rodolfó Vigyázat, csalok! című köny­vét. Akkor kezdte. De paro- dista is, nagyszerű hangután­zó képességgel rendelkezik, azonban a bűvészet mégis kedveltebb szórakozása. Több száz mutatványt is­mer, zömét csak — sajnos — elméletben. Ismeri a „lebegő nő” mutatványt is, csak éppen meg kellene csinálni. — Mi az akadálya? — kér­dem. — Legalább húsz-huszonöt­ezer forint. Tehát drága mulatság ez. Ugyanis a leglebilincselőbb mutatványokhoz bizonyos esz­közök szükségesek, amelyeket vagy külföldről szereznek be a bűvészek, vagy itthon ké­szíttetik el speciális szakem­berekkel, de nagy összegért. És egy katonának honnét len­lenne pénze?! — Mivel lép fel? — őszintén szólva nem tu­dom. Előttem többen fellép­nek még majd a tv-ben és nekem olyan mutatvánnyal kell szerepelnem, amelyet egyik sem csinál Egyet azért elárulok: egy hanglemezt rá­helyezek a „bűvész-pálcára”, megpörgetem és megszólal. — Ezt hogyan csinálja? — kérdem naivul. Elneveti magát: — Ez az én „hadititkom”^ Népijánc. Mecsek Együttes Tizennegyedik éve működik a Mecsek Táncegyüttes. Ez alatt nyolc alkalommal jártak külföldön. A hazai közönség előtt pedig több mint hatszáz alkalommal léptek fel. Népi tánc Dunaszekcsői lányok Azt mesélik az öregek Dunaszekcsőn, hogy az ott élő nép mindig szerette a vidámságot. Olyannyira, hogy a lányok még a nagyböjt idején is megtalálták a mód­ját, hogy táncoljanak egy kicsit. Vasárnaponként ösz- szejöttek, sétálgattak, „kere- kecskéztek”. Az ütem egyre gyorsult s így alakult ki a dunaszekcsői leánytánc, a Böjti ugrás. A fogyasztási szövetkezet vezetői néhány évvel ezelőtt elhatározták, nem engedik veszendőbe menni a régi dí­szes népviselei ruhákat, el­felejteni a népszokásokat. Szödényi István, a szövetke­zet elnöke megvásárolta a népviseleti darabokat. A szép kasmír szoknyák, díszes pruszlikok, amelyekben a dunaszekcsői lányok táncol­nak, mind eredetiek, anyáik, nagyanyáik viselték azokat valamikor. A dunaszekcsőiek nemcsak a ruhavásárlásra áldoztak sok pénzt, koreográfust is fogadlak, aki összegyűjtötte és feldolgozta a még meg­levő táncmotívumokat. A táncegyüttesben paraszt­lányok, középiskolások és sző vetkezeti dolgozók egyaránt megtalálhatók. Mondhatni a táncsoport szereplése köz­ügy a faluban. A fiatal lá­nyok, Berta Kati, Sári Ág­nes, Deli Rózsi és a többiek szívesen áldozzák fel szabad­idejüket, fordítják estéiket arra, hogy szép ruhájukkal, üde, fiatalos táncukkal vi­dámságot, szórakozást vigye­nek a környező községek la­kosságának. Hat komlói kislány Négy akadályt küzdött le eddig a hat komlói kislány, míg eljutottak a legnagyobb nyilvánosságot jelentő tele­víziós szereplésig. Könnyedén dalolnak, a szórakozás nemes romantikáját találták meg az együtténeklésben. Antal Zsu­zsa, Horváth Júlia, Borsos Mária második osztályos, Kopjás Éva, Ólmán Klári és Szilágyi Ágnes első osztályos tanulói a komlói Szilvás­dombon épült Steinmetz Miklós Gimnáziumnak és Közgazdasági Szakközépisko­lának. — A lányok kezdeményez­ték, hogy készítsem őket elő a „Ki mit tud”-ra — mond­ja Tóth Ferenc énektanár, a kamarakórus mestere. — Csak egy feltételem volt: lel- „kesen . tanuljanak, hogy leg­alább a megyei döntőig el« jussanak... S a hat matrózblúzos ed« dig nem hozott szégyent „mestere” fejére, pedig min­dig karmester nélkül lépnek a pódiumra, három-ötszóla- mos műveket énekelnek. Ki­lenc éve tanulják a muzsika szeretetét Tóth Ferenctől, mert mind a hatan a komlói belvárosi általános iskolába jártak, ahol karnagyuk ma is énektanár. Május 24-én kerülnek a tv-kamerák elé. Két szép madrigállal, meg Kodály- és Bartók-dalokkal készülnek a nagy vetélkedő­re. Kodálytól az „Esti szel­lő” című, lágydallamű éneket tanulták meg három szólam­ban, de kitűnően tudnak már néhány pajkos, játékos dalt is a nagy mester művei kö­zül. Bartók „Legénycsúfoló- ja” is kedvenc dalaik közé tartozik. E dalok közül vá­lasztják majd ki azt a hár­mat — több nem fér a hét­perces szereplési időbe ■ — melyet elénekelnek a Jupi- ter-lámpák fényében. M úvészi torna jagicza Éva Azért kerestem fel Jagicza Évát. a szigetvári Zrínyi Mik­lós Gimnázium I. éves ta­nulóját, hogy a nagy nyilvá­nosság előtt is hírül adjam: a „Ki mit tud” vetélkedő já­rási, megyei selejtezői után bekerült az országos elődön­tőbe. De amikor csupa olyan ér. dekes dologról kérdeztem vagy inkább faggattam, hogy mióta és hogyan készül fel a nagy vetélkedőre és ver­senyszámul miért éppen a művészi tornát választotta, többnyire csak rövid monda­tokban válaszolgatott. Vala­hogy ilyenformán: — A tv-ben láttam először művészi tornát... — Végül én is megpróbál­tam ... — Kölcsönkértem egy mag­nót és annak a zenéjére... Aztán további sok-sok nó­gatásra megtudtam még, hogy a bükkösdi állami leányotthon vezetői — mert előzőleg az ő gondozottjuk volt Éva, — fel­figyeltek a kislány nem min­dennapi tehetségére és ők „kölcsönözték” a magnót is, meg apróbb-nagyobb segítsé­get ahhoz, hogy kibontakoz­tathassa képességeit. Meg is lett a foganatja. Egymás után nyerte el nemcsak a házi ve­télkedőkön, hanem más isko­lák elől a díjakat, de ahogy önkritikusan ő maga mon­dotta: ettől egy kicsit a fejé­be szállt a dicsőség __ É s Éva csak akkor döbbent rá erre, amikor az új ottho­nát jelentő szigetvári gimná­ziumban más képességeket is számonkértek tőle. — Nagyon gyenge volt a félévi tanulmányi eredmé­nyem, — mondta ki most már elszántan, — és tudom, hogy ebben egyedül csak magamat hibáztathatom. És soha nem is éreztem ezt annyira, mint éppen most. Tudom, hogy bár mennyire felkészülök, mégis adósággal utazom föl a verse­nyekre. Ami az „adósságát” illeti, valóban fennáll, de javára le­gyen mondva, hogy máris tör­lesztett belőle valamicskét. Mert hogy is mondta az osz­tályfőnöke? — Különös figyelemmel kí­sérem előmenetelét, s foko­zottabban azóta, hogy bekap­csolódott a vetélkedőkbe. Nos, a félévihez képest javított a jegyein, amiben gondolom a hiúsága is közrejátszott, hogy május 3-án feszélytelenebbül állhasson majd a tv-kamerái elé. Mindenesetre hasznosnak ígérkező hiúság ez, amit szá- montartanak majd a tanárai.

Next

/
Thumbnails
Contents