Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
6 Dnnanrau naolo> 1968, április 21 E gy este Míkys törzskapftány az irodájában ült és a foglalkozás-tervezetet tanulmányozta. Ott kuporgott a szoba sarkában helyettese, Samaj főhadnagy is, épp kéjesen túrta az orrát. Semaj főhadnagy sűrűn és elmélyed- ten piszkálta ezt a testrészét, miközben eme tevékenység a következő szavakra ingerelte: „Sok a feladat!” A szlovák származású legénység a „Csiriz” nevet ragasztotta rá. Samaj főhadnagy nem szerette, ha becézték. Eredetileg az egész szlovák nemzetiségű állományt le akarta csukatni, de a törzskapitány lebeszélte, mondván, hogy nemzetiségi elnyomásnak tűnhetne fel a dolog. És már Syrovy generális nemzetvédelmi miniszter úr is világosan megmondta, hogy a hadseregbe nem való a politika. Míkys törzskapitány hengerré göngyölítette a foglalkozás-tervezetet, és irodájának egyes tárgyait kezdte nézegetni rajta, mintha távcső volna a kezében. Nagyon szórakoztató játék volt, és a törzskapitány úgy találta, hogy az élet végeredményben szép. A műszer látómezejét)«! egy hangya jelent meg, amint lassan mászott a padlón. A törzskapitány leguggolt és undorodva tanulmányozni kezdte a hangyát Hangya nem való a kaszárnyába. E pillanatban a folyosón üvöltés és vasalt cipők csattogása remegtette meg a falakat. Az iroda ajtaját a századügyeletes tépte fel. Sapka nélkül volt, és majd kiugrott a szeme a rémülettől. Mikys törzskapitány megértette, hogy már késő parancsnoki tevékenységet mímelni, és ezért úgy döntött hogy felbőszül. — Mit gondol, ml ez Itt, istálló? — kérdezte fenyegetően. Az ügyeletes baka valamit makogott, és ujjával a folyosó felé bökött Mikys törzskapitány felállt: — Mars ki! — szólt szárazon. Az őrszem, látva, hogy ki akarják dobni, beszuszakolta magát a szekrény és a titkos iratokat tartalmazó láda közé, és rémült hangokat hallatott Mikys törzskapitánynak mindig az volt a meggyőződése, hogy a legénység hülye. Nem is lehet kultúrember, aki nem végzett katonai akadémiát; de ez azért még számára is egy kicsit sok volt — Mi baja? — kérdezte mély undorral. — Kinn, ő — világosította fel az ügyeletes közlegény. A törzskapitány értetlenül megrázta ® fejét, összehúzta derékszíját, és kiment a folyosóra. A folyosón ott állt a kísértet. Félig áttetsző és nem-min- dennapian ronda volt Beesett arcából zöldes, kidülledt szempár világított. s homlokában lógott rendetlenül fésült, színtelen hajának egy tincse. Amint megpillantotta Mikys törzskapitányt, feléje nyújtotta hosszú ujjú kézfejét, és hosszan felvinnyogott A törzskapitányt megdöbbentette a kísértet ocsmány volta. Még sohasem látott ilyen pocsék kísértetet, habár a katonaságnál töltött ideje alatt látott már egy-két pocsék dolgot — Mit hülyéskedik? — kérdezte egy kicsit bizonytalanul. — Hu-hu — mondta a kísértet, és ibolyaszínű ajkával csúnya fintort vágott. A törzskapitány úgy vélte, hogy valami hülye vicc áldozata, és már éppen erélyesen akart fellépni. Észrevette azonban, hogy a kísértet lába el- rongyolódott ködfoltban végződik, amely körülbelül tíz centiméterre a föld fölött lebeg. Ez megdöbbentette, és azt gondolta magában, hogy eddigi eljárása helytelen volt. Mivel a kísértet jelenléte a század körzetében nyilvánvalóan ftifígelemsértés, háromszor azt kellett volna kiáltania: „Alii! Ki az!” és aztán fegwerét használnia a kísértettel szemben. De Mik^s törzskapitány be tudta látni a hibáit. — Állj! Ki az! — kiáltotta érces hangon. — Hu-hu! — mondta a kísértet. A törzskari tán vn ak az jutott az eszébe, hogy a fegyverért be kellene mennie az irodába, ráadásul nincs is megtöltve, s közben a kísértet elme- rieVJMVntfwi. Kiclüllesztette mellét, ps a kísértet felé indult. Az feliaidolt, és ronda praoüjaival úgy csapkodta a levegőt, mint a kutya, mikor kockacukrot kór. — Mit csinál itt maga? — kérdezte a törzska ni tánv. — Kísórtek — válaszolt a kísértet, az akasztófa gerendái között süvöltő szél hangján —, ezt minden ökör látja. A törzskapitány úgy találta, hogy ez az összehasonlítás semmibe veszi parancsnoki tekintélyét. — Álljon vigyázzba! — mondta dühödtem A kísértet nem reagált a felszólításra. csupán megremegett, mint a gyertyaláng. Mikys úgy döntött, hogy a meggyőzés módszerét próbálja alkalmazni. — Én nem félek magától — szólt. — Nekem az teljesen mindegy, ble- blebleblé! — válaszolt a kísértet, és ellenszenvesen kidüllesztette a szemét Az érdeklődésnek ilyen méretű hiánya sértette a törzskapftányt, ezért úgy döntött, hogy nem foglalkozik tovább a kísértettel, katonásan sarkonfordult, és bement az irodába. Ott Samaj főhadnagyot lázas munkában találta. A főhadnagy ugyanis azon igyekezett, hogy megmagyarázza az ügyeletes közlegénynek, hogyha bemegy egy helyiségbe, ahol a parancsnokai tartózkodnak, vigyázzba kell állnia, és személyesen mutatta be, hogyan is kell vigyázzba állni. Az ügyeletes bakába lassanként visszatért az élet, annál is inkább, mert a magát hülyén mórikáló tiszt látványa kezdte szórakoztatni. A törzskapitány eredetileg ki akarta küldeni az ügyeletes közlegényt az irodából, hogy zavartalanul megvitathassa a dolgot Samaj főhadnaggyal, de aztán elállt ettől a szándékától, mert az ügyeletes közlegény a kísértettől való félelmében úgysem engedelmeskednék. — Te, Samaj — mondta helyettesének —, kísértet van a folyosón. — Micsoda? — kérdezte. — Kísértet — válaszolt Mikys törzs- kapitány. — Hol? — Kint a folyosón. — Miféle kísértet? — Ronda. Menj, nézd meg. — Hülyeség — válaszolt Samaj főhadnagy —, kísértetek nincsenek. Karel Mihal Rendkívüli esemény — Hogyhogy nincsenek? — kérdezte szigorúan: nem tűrte, hogy rangfokozat nélküliek előtt kételkedjenek a szavában. — Hisz magam beszéltem vele. — És mit mondott? — kérdezte a főhadnagy. A törzskapitány nem volt benne biztos, hogy pontosan reprodukálni tudja-e a kísértet szavait, de halványan úgy érezte, hogy a társalgás nem volt hízelgő ránézve. Ezért úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. Samaj főhadnagy úgy vélte, hogy ezzel az ügy elintézést nyert. — Leléphet — mondta az ügyeletes közlegénynek. De az ügyeletes közlegény újra átélte az iménti pillanat egész borzalmát, amikor egyedül kellett lennie a kísértettel a folyosón, s reszketett, mint a nyárfalevél. — Várj, ne rúgd ki — szánta meg a szerencsétlent Mikys törzskapitány —, hisz mondom, hogy a folyosón kísértet van! — Mi? — kérdezte éleselméjűen Samaj főhadnagy. — Kísértet — világosította fel Mikys törzskapitány, most már részletezve: — Szellem, mumus, egyszóval kísértet. — Mit csinál ott? — érdeklődött Samaj főhadnagy. — Kísért — mondta Mikys törzskapitány, mivel már a kísértet kioktatta. Samaj főhadnagynak leesett az álla. — Igen — mondta tanácstalanul —, és most mihez kezdünk? Ez a kérdés szemmelláthatólag parancsnoki határozottságot követelt. — Beszélek vele — döntött végül a törzskapitány, és helyettesének kíséretében kiment a folyosóra. A kísértet, amikor meglátta őket, bánatosan felnyüszített. Mikys törzskapitány vállalkozott a tárgyalásra, mivel aggódott, hogy Samaj főhadnagy nem éppen rugalmas gondolkozása esetleg felingerelheti a kísértetet. — Miért kísért? — kérdezte meg. — Mert muszáj — sípolta undorítóan a kísértet —, vagy azt hiszi, engem ez szórakoztat? Laco Novomesky: Suttogva Rámkacsintott bizakodva egy társam, hisz a rabság neki is teher a hátán, — Háború lesz, háború a javából, bátyám. E falak megremegnek a földindulásban, és ml kiszabadulunk meglásd, pompásan. — Bújj el, ahova a király la gyalog Jár. Mindegyikünk egy-két slukkot beszfv, nem látják meg füstös fasorunkat talán. Attól pedig, amit az előbb mondtál, őrizzen meg a sors, inkább maradok itt, Bede Anna fordítása. Erre a kérdésre nehéz volt válaszolni, s már-már úgy látszott, hogy a beszélgetés megint zátonyra fut A helyzetet azonban egészen váratlanul Samaj főhadnagy mentette meg: — És éppen itt kísért? — Itt — bólintott unottan a kísértet — Itt meg a WC-n. — Miért pont a WC-n? — kérdezte Mikys törzskapitány sértődötten. A WC volt századának büszkesége. — Mert ott akasztottam fel magam — válaszolt a szellem és erre a szomorú eseményre való visszaemlékezés további huhogásra ingerelte. A törzskapitány nagyon megijedt Nem a kísértettől, hanem attól a gondolattól, hogy kénytelen lesz megmagyarázni egy olyan rendkívüli eseményt, mint a század körzetében történt öngyilkosság. — Az istenért, mikor? — csipogta elfúlva. — Száz éve — válaszolt a kísértet Ez a felelet megnyugtatta a tisztet Akkoriban még nem ő vezényelte a századot — És állandóan kísért? — kíváncsiskodott — Csak náhanap — hangzott a megnyugtató válasz. Most megint Samaj főhadnagy következett, aki úgy vélte, hogy már ideje lenne hazamenni. A szellemet azonban nem lehetett felügyelet nélkül hagyni, ezért egyenesen a tárgyra térve megérdeklődte: — Ma még sokáig fog kísérteni? — Pár pillanat az egész — szólt a szellem. Néhányat huhogott, foszfo- reszkált, aztán még egy utolsót, amúgy szívói, felvijjogott, kiöltötte hosszú nyelvét, és eltűnt a WC ajtajában. K ész. Volt, nincs. A törzskapttány végigjárta a körletet, aztán leváltatta az ügyeletes közlegényt, akit idegösszeomlás következtében kivizsgálásra kellett küldeni, és helyettesével együtt eltávozott a kaszárnyából. Szó nélkül lépkedtek egymás mellett, majd szó nélkül ültek le az asztalhoz a sörözőben. A főhadnagy felhajtotta a sörét, a törzskapitány egy konyakot ivott, minthogy izgatott volt, és kigombolta a gallérját, amit máskor nem tett. — A szentségit! — mondta egy kis idő múltán Samaj főhadnagy. — Hogyhogy a szentségit? — találta fején a szöget Mikys törzskapitány. Samaj főhadnagy, mint rendszerint, most sem tudott válaszolni, és tanácstalanul jobb kezének mutatóujját kezdte tanulmányozni. — Pfuj — figyelmeztette Mikys törzskapitány, mire Samaj főhadnagy mindkét kezét illedelmesen az abroszra rakta. Tovább hallgattak. Pár perc múlva a törzskapitány azzal a javaslattal állt elő, hogy használják fel szemléltető eszközként a kísértetet, legjobb lenne talán a közelharc próbabábujaként alkalmazni. A főhadnagy azonban nem értett egyet a javaslattal: — Csak a kísértéssel törődik, nemigen érdekelné a kiképzés. Legjobb lenne lepecsételni a klozetot, akkor legalább nyugtunk lenne. Ezzel azonban Mikys törzskapitány kategorikusan szembehelyezkedett. A soronkövetkező szemlén éppen a WC- 1)61 várta a legtöbbet. Gyötrelmét még csak fokozta Samaj főhadnagy további megjegyzése: — A kísértetet jelenteni kell felfelé. A kísértet rendkívüli esemény, és nem tagadhatjuk le. — istenem — sóhajtott Mikys. — Az ám — mondta Samaj —, indokolást kell írni: miért és hogyan! A törzskapitány még egy konyakot rendelt. — Talán nem jön többet — vigasztalta a főhadnagy. — De mi van, ha jön? — rémi tgette magát a törzskapitány. Mindketten tudták, hogy ez kínos lenne. Szomorúak voltak és sajnálták egymást, mert féltek. — Tudom már, Samaj — ugrott fel hirtelen a törzskapitány. — Megvan! Idesüss, ez jó lesz. Ügy teszünk, mintha nem léteznék. — Hogyhogy? — értetlenkedett a helyettese. — Csak úgy, egyszerűen úgy teszünk, mintha nem léteznék, és mintha senki sem látta volna. Normális ember nem lát kísértetet, mert kísértetek nincsenek. Ez csak érthető, nem? — Na ja — tamáskodott a helyettese —, de rrri van, ha mégis meglátja valaki? — Aki meglátja, azt megbüntetjük — mondta energikusan Mikys törzskapitány, és begombolta a gallérját. — Rémhírterjesztés, amely a legénység morális egységét bomlasztja. Világos? Fizetek! — Megbüntetjük — vidult fel Samaj főhadnagy, mert ezen a területen otthon érezte magát — Kísértetek nincsenek — jelentette ki káprázatos biztonsággal. — Még csak az kéne! Annyi a harci feladat, és még kísértet is! A harci feladatok említésekor ujja önkéntelenül megint csak az orrához tévedt. Bojtár Endre fordítása Laco Novomesky Bölcsesség Ez is bölcsesség: a zsinat előtt térdre esni, meggyónni tévelyt, tévtant, tévedést, hadd hallják a bíborosok, inkább térdre, mint a máglyára rogyva, inkább magunkba rejtve az igazságot, mint ékszert a dobozba, aztán beismerni magunkban, hogy mégiscsak mozog. Igaz-e, Galilei elvtárs, ez is bölcsesség! De bölcsnél bölcsebb a gyermek, a bátor fiúcska, az a mesebeli balga, ki harsányan elkiáltotta a királyról, hogy nincs is semmi, nincs is semmi rajta. Rónay György fordítása Kamii Peteraj Eltávozók Hol érnek véget a lét sárgaréz előcsarnokai, melyekben hallgatással segítjük mélyebbre gyökereinket? Csak a madarak ingatják meg néha a visszhangokat, mikor a ragyogás, a reménytelenség utolsó bőrrétege az alkonyi tehetetlenséget hívogatja. És remélve, mihamar megjön a képletes reggel, s megszelídíti a ködöt, fokozzuk a légzést. Ez viszont már a hallgatag eső tanyája félúton: a bársonytól a könnyekig, amikor a fehér kövű megbízhatóság saját sorsa mögé hull. Utánozzuk a fákat, mikor kutak törnek a levelek terhe alatt, s a gyümölcsös ősz a padlásokig emelkedik. A falakból szőlőtőkék illata száll. A mozdulat éjszakai csontvázából kifürkésszük a kéregalattit, s az árnyak és egyéb titokzatosságok elrakásakor a látás küszöbei előtt söprűnk. A víz fahurokra kötött. Távolságok szelleme, Mx. Szemekben élő mondák fölötti csillagok. A Föld összeomlik, az ének nyomaiban szél leng: látszat-bűneink utolsó hordozója! Batta György fordítása Ján Smrek Cseresznyevirágok Susog az erdő, zeng a vérünk: ajakban, szóban tüzek laknak. Virág-tajtékos lengő gallyak égő orcákat cirógatnak. Mozog a mell, mint fű a szélben, iHatától a sok virágnak. Mohók a kemény ölelések, de sosem fájnak, sosem fájnak. Hajlik a derék, mint a vessző, a fehér nyakat tűz-csók marja, s nem tud feszülni, taszítani a lányok sima kígyókarja. Néhol e játék érett mámor, s máshol még friss a vágyak láza. Az ágról leső faunok füttye elméd és szíved babonázza. Ha kivirít a cseresznyefa, szeszély vezényli titkos létünk. Vakító fáklya ifjúságunk, nem engedi, hogy bölcsen éljünk. Holnap a lengő gallyak húsán, a szirmok helyén sebek nyílnak. Szívem virága, ne szomorkodj, s ne haragudj, hogy leszak ittak. Veres János fordítása MAI CSEHSZLOVÁK IRODALOM A csehszlovák irodalmi élet tavalyi nagy és nyílt vitái, amelyek a IV. írókongresz- szuson pattantak ki, a külső szemlélő számára esetleg elhomályosíthatják a dolgok lényegét, azt, hogy az írók termékeny alkotó munkát végeztek az elmúlt fél évtizedben. Kissé önkényes a kiválasztás, ha a cseh irodalomból csak a prózára koncentrálunk, hiszen ugyanazok a kísérletek megtalálhatók a szlovák irodalomban is, de a próbálkozások a cseh prózából indultak ki, és itt kapcsolódtak legszervesebben a hagyományokhoz, A szlovák költészet pedig bármennyire is kevéssé ismert nálunk, azért tartogat néhány érdekességet a számunkra. Cseh próza A szocialista groteszk elterjedése a cseh „új hullám” legfontosabb jellemzője. Az „új hullám” megjelenését a csehszlovák irodalomban 1963. tól számíthatjuk, az idősebb nemzedék olyan műveitől, mint MnaSko: Elkésett riportok c. kötete, vagy Bublik: Gerinc c. novellája. Manapság, ha a groteszket emlegetik, rögtön eszünkbe jut Ionesco, Dürrenmatt, Mro- zek, a lengyel és szovjet irodalom ilyen alkotásai, a ml Örkény Istvánunk „mini-novelláiról” nem is beszélve. A groteszk — mondhatni — irodalmi korjelenség. Keveredik benne a humor és tragikum, a torz és a fantasztikus, áttörhet rajta a líraiság, de lényege a fanyar torzítás, amely az igazán jó művekben sosem öncélú. Ha arra gondolunk, hogy a Svejkben vagy Capek Harc a szalamandrákkal c. művében Is megtalálható a groteszk szemlélet, akkor egyáltalán nem előzmény nélküli a groteszk mai elterjedése a cseh irodalomban. A 30-as években Voskovec és Werich színházának egy-egy előadása politikai eseménynek számi, tott, amelyeket gyakran követtek tüntetések. „V -f- W", ahogy őket nevezték, lisztes-
