Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
mi április 21 mmontms nopto 7 Részlet a kiállításból, a háttérben Kádár György gobelin-tervével és Antal Károly nagyméretű Kő rösi Csoma-szobrával. I króotku Blfillllll A XI. magyar képzőművészeti kiállítás Tizenegy nagy teremben háromszáz művész hétszázötven alkotása, egyebek közt kétszáz grafika, kétszáznál több szobor és csaknem feleannyi érem; — bőséges látnivalóval fogadja nézőit a Műcsarnokban a XI. Magyar Képzőművészeti Kiállítás. Első látásra talán túlságosan is sok a látnivaló a belépőnek, aki nehezen tudja eldönteni, melyik részén is szegje meg ezt a hatalmas, kerek kenyeret. A művészeti díjasok Kezdje talán az idén kitüntetettek műveinél? Alig néhány napja kapták meg alkotóink a művészeti díjakat, „A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze” és az „Érdemes művész” címeket. Hincz Gyula Kossuíh-díjas valóban kiváló művésznek bizonyult ismét, szó szerint igazolva a friss cím indokoltságát; a hatalmas és reprezentatív első teremből is kiválik tüzes színű és szép dekorativitással teli falkárpitja. Az idős mester fiatalos műve korábbi grafikai lapjainak hangulatát és figuráit idézi a szövött formákban, s a kiállítás oldalsó termeiben megtaláható a szinte minden műfajban — nemcsak festészetben, olykor szobrászatban is — emlékezeteset alkotó művész néhány friss grafikája, újabb gobelinterve is. Ugyancsak idősebb alkotót, a mai magyar vízfestészet talán legbiztosabb kezű művészét illette az érdemes művészi rang Elekfy Jenő idei kitüntetésével. Két szép akvarellje látható a grafikai termekben, s a vízfesték illa- nékony hamVasságát, áttűnő, s olykor tömörré sűrűsödő színeit idézik a maguk módján olajképének ecsetvonásai is. Végül a grafikus-polihisztor és a festő után egy szobrász: Tar István idei érdemes művész legutóbbi nemzeti tárlati sikerét ismétli meg mostani szereplésével, Tiszát szimbolizáló erőteljes-harmonikus nőalakjával és kétfigu- rás kompozíciójának harmóniáival. Az idei Munkácsy-díjasok közül itt van ifj. Szabó István szobrász, Göllner Miklós, az ezúttal téli budai látképet kiállító érett hangulat-festő művész. Berényi Ferenc, aki tömör, kemény és mégis melegszínű képekkel idézi a kubikosok zárt világát, Patay László, aki nagyméretű festményein jelképes jeleneteket idéz. s Konfár Gyula, aki ugyancsak nagyléptékű és nagyindulatú képeivel vonja magára a figyelmet. S végül két grafikus a kitüntetettek névsorából: a rézkarcain palóc motívumokat, népművészeti hangulatokat idéző Czinke Ferenc, s a fiatal Pásztor Gábor, aki nagyon dekoratív új művekkel lepte meg művészetének ismerőit. Szobrászat Korántsem csupán az idei művészeti díjasok szerepelnek jelentős alkotásokkal a kiállításon; a tájékozatlan látogató is rátalálhat fokozatosan egyéb, a jók közül is kiemelkedő más művekre. Nemcsak olyan méltán előnyösen elhelyezett kompozíció kelt itt figyelmet, mint Vigh Tamásnak a bejáratnál fölállított Kürtösök című képe, (amely diadalmas hangszereinek felfelé mutató lendületével, s ritmusos embercsoportjával hirdeti a kor eszméinek nagyszerűségét); a művész kisebb és máshol elhelyezett kompozíciói is érett, egyéni szemléletről beszélnek. S jól illeszkednek a plasztikai együttesbe, amelynek élvonalát a modern magyar szobrászat óriása, az időközben elhunyt F erenczy Béni művei — utolsó szobrai és portréi — határozzák meg. Élő mestereink közül Pátzay Pálon, Somogyi Józsefen, Makrisz Agamenonon kívül az említetteknél ezúttal több munkával szereplő Kerényi Jenő teszi jelentőssé a gyűjteményt A szenvedélyesen izgatott expresszív szobrászat újonnan bemutatott jelentős termése Vilt Tibor pályadíjnyertes Madách-kompozíciója, a Margitszigeten hamarosan fölállítandó nagy mű kis modellje. Rokon vonások jellemzik Schaár Erzsébet műveit — háborúellenes kisplasztikája különösen megrázó —, s hasonló izgatottsággal, bár egészen más, egyéni hangon szólalnak Varga Imre kisbron- zai. Borsos Miklós kiegyensúlyozott, nyugodt, domborművéhez s erőteljes Derkovits- portréjához mindenképpen el kell jutnia a szemlélőnek, mielőtt a kitűnő éremanyagot látni kívánja. A tárlókban a szobrásznak is jelentős Kis® Nagy András, Kiss Kováts Gyula és egy sereg ígéretes fiatal érmei várják. A kisplasztika és éremművészet részben osztozik a termeken a grafikával. Érdemes hát itt folytatni az ismerkedést, s megállni az első teremben Kondor Béla vívódó lapjai előtt. A fiatalon iskolát csináló grafikus mellett más önálló egyéniségek sorakoznak: az új lapjaival Picasso előtt tisztelgő Feledy Gyula, a hihetetlenül finom és hamvasan költői Gross Arnold, vagy a népi tragikum hangját rézbe karcoló Cso- hány Kálmán. S ha grafikusaink egészében most nem is szerepelnek olyan átütő erejű gyűjteménnyel, mint a legutóbbi nemzeti tárlaton, nagy része van az egész kiállítás sikerében Raszler Károly, Lenkey Zoltán, és az egészen fiatal Bálványos Huba és Va- gyóczky Károly, Gyulai Lí- Viusz és Lákner László máris egyéni hangú művészetének Festészet Nemcsak az idős mesterek, a festészet nagy öregjei, mint a töretlen derűjű Czóbel Béla, vagy a szikár fegyelemmel festő Kmetty János, nemcsak Domanovszky Endre heves vásznai és Bernáth Aurél kompozíciói: tegnapi és mai fiatalok viszik előre a műfaj ügyét. Kokas Ignác fojtott- hangú, szikár drámaisága, Fejér Csaba és Kurucz D. István ugyancsak kevésszavú, sokat mondó festészete, Bar- tha László szenvedélyes színköltészete egymásnak felelget. A grafikai termekben már megismert Kondor Béla itt is kiemelkedik. Festőnőink eleven munkássága jelentősen gazdagítja az anyagot. Közülük három egy teremben található: Szántó Piroska a tragikum és az élet színeit-formáit hevíti egyetlen. tömör kompozícióba, Anna Margit busó-képe a mesék elevenségével ragad meg, s ugyancsak a mesék derűs- groteszk világát idézi más szemléletmóddal Berky Viola. Míg egy teremmel tovább negyedik társuk. Gábor Marianne meszes-fehér tájképe teremt egyéni hangulatot. Barcsay Jenő. élő mestereink egyike a szobor-teremben képviselteti magát: a Nemzeti Színház épületéhez készített mozaik-kartonját mutatja be a hátsó falon, mintegy méltóképpen lezárva az egész kiállítást. Szovjet professzorok Pécsett Két napot töltöttek, a Pécsi Tanárképző Főiskolán Scserba- kov professzor, a leningrádi Ger- cen Intézet pszichológiai tanszékének vezetője és Zsücov kandidátus, a moszkvai Krupsz- kaja Pedagógiai Főiskola neveléstudományi tanszékének docense. Scserbakov professzor tizenöt éven át rektora is volt a G ércén Intézetnek, amely a Szovjetunió legrangosabb pedagógusképző felsőoktatási intézménye. A szovjet vendégek a Pécsi Tanárképző Főiskola neveléstudományi és lélektan tanszékén mindenekelőtt az ott folyó tudományos munka, valamint a pedagógusképzés módszertani tapasztalatai iránt érdeklődtek. O IFJÚSÁGI BÉRLETI HANGVERSENYEK. Ezen a héten következnek az ifjúsági bérlet IV. hangversenyei több vidéki városban illetve községben. Hétfőn Komlón, kedden Sellyén és Szigetváron, szerdán Mohácson, csütörtökön pedig Pécsváradon és Siklóson. ▼ FŐISKOLAI NAPOK. A hagyományos főiskolai napokat az Idén Egerben rendezik meg, május 9 és 12 között. A szokásos sparta- kiádra a hallgatók sportküldöttsége megy Pécsről is, a szintén hagyományos tudományos ülésszakon pedig a tervek szerint az idén a pedagógiai tudományok egyes területeit vitatják meg az oktatók. S SZERZŐI EST SALGÓTARJÁNBAN. Április 25-én szerzői estet rendez a salgótarjáni József Attila megyei művelődési ház, a salgótarjáni ének-zene tagozatos általános iskola énekkarával és a zeneiskolával karöltve Pákolitz István és Várnai Ferenc műveiből. > TEGNAP megbeszélést tartott az ünnepi könyvhetet előkészítő bizottság. A tervek szerint az idei könyvhét pécs-baranyai vendégei között lesznek Moldova György, Sántha Ferenc, Dé- mény Ottó és Molnár Gábor. 0 KÖRUSPÓDIUM. A Magyar Kóruspódium című műsor kertében április 24- én, szerdán 14 óra 48 perckor sugározza a Kossuth-adó a Pécsi MÁV Vegyeskar önálló hangversenyét. A kórus Dobák Pál vezényletével Kodály Nagyszalontai köszöntőjét, Sugár—Romhányi: Három madrigál és Udvardi— József Attila: Tél című kórusművét énekli. sV A Battók-it ub program’ából Hétfőn délután 6 órakor a közgazdasági szakosztály, szerdán délután 5 órakor a művészeti szakosztály tart klubdélutánt. Csütörtökön este 7 órakor a színházbarátok klubestjére kerül sor, pénteken délután 4 órai kezdettel pedig a történelmi szakosztály előadói konferenciáján a Magyar Tanácsköztársaságról lesz szó. Ugyancsak pénteken délután 6 órakor jönnek össze a művészeti szakosztály kisgrafikai baráti körének tagjai. * V Három érdekes programja lesz a héten a Pécsi Orvostudományi Egyetem kollégiumának. Holnap április 22-én, hétfőn este fél 8-kor a kollégium klubjában dr. Gót Péter tanársegéd tart előadást: Az apasági perek az orvosszakértő szemével. Április 25-én este fér 8-kor az egyetem aulájában Mensáros László, A huszadik század- című önálló estjét rendezik meg. Az esten nemcsak egyetemisták vehetnek részt. hanem bárki mégpedig 6 forintos belépőjegy ellenében. Végül április 26-án este 7 órakor a kollégium klubjában rendezik meg a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem kulturális bemutatóját. Ezüstérmet szerzett Egerben, a felsőoktatási intézmények II. Országos népitánc fesztiválján a Pécsi Tanárképző Főiskola tánckara. re mázolták az arcukat, és pantomimszerűen adták elő az általuk írt darabokat, a függöny előtf pedig rögtönzött párbeszédekben kommentálták az eseményeket a látszólag hibbant kisember szemszögéből. A groteszk már az „új hullám” előtt beszivárgott az irodalomba. 1958-ban jelent meg Jozef Skvorecky Gyávák c. regénye, amely groteszk szemüvegen keresztül ábrázolja a nemzeti felkelést. A regény Kostelec városában játszódik, hőse egy Darmy Smiricky nevű diák. A város urai a Vörös Hadsereg közeledtével megszervezik a németellenes „felkelést”, a németek beleegyezésével. Danny őszintén akar harcolni, de rájön. hogy egy operett-felkelésbe sodródott. A fonák helyzetet jellemzi, hogy a város biztonságát megteremteni hivatott őrjáratuk a német lőszerkocsikat támadó kommunistákkal keveredik csetepatéba. A németek kivonulása után koncentrációs táborok foglyai özönlenek be a városba. Végül a Prága felől visszavonuló németekkel szemben a városka lakói felveszik a harcot. A Danny képviselte fiatal nemzedék későbbi cinizmusát és közönyét az okozta, hogy a felkelést kikiáltották hőstettnek, ahelyett, hogy az igazságot bevallották volna. A tragikus groteszkek között az egyik legjobban sikerült, L. Fuks regénye, a Theodor Mundstock úr. Hőse egy zsidó kisember, akinek összes ismerőseit elviszik a táborokba, ő maga utcaseprő lesz, és felkészül a koncentrációs táborra. Nap mint nap edzi magát, elképzeli, hogy melyik kezében viszi majd a bőröndöt, milyen fekvőhelyen kell majd aludnia. A lakásában kinyitott gázcsapnál tréningezik a gázkamrára, s csaknem megfullad. Az író a beletörődés kritikáját nyújtja a címszereplő pusztulásában: útban a gyülekezőhely felé, egy német teherautó elgázolja. A groteszk előretörésének lehetünk tanúi az idősebb nemzedék olyan képviselőjénél is, mint Aékenazy Tojáska c. (1963) karcolatkötefének minden hőse kisember. A kisember ábrázolása hagyomány a cseh irodalomban. A szemléleti változást az tükrözi, hogy az eszményített kisember helyett egyre inkább azt a kisembert látják meg, akinek hibái megkeserítik az életünket. Ez a szemléletbeli áttörés Karéi Michal fiatal író Mindennapi kísértetek c. könyvében érhető tetten. Az ugyancsak fiatal Hrabal Pá- bitelé c. műve (lefordíthatatlan cím, az olyan embereket jelöli, akik rózsaszínűbbnek látják a világot, mint amilyen) szintén a kisembert állítja reflektorfénybe, de a mű abszurditása nem lesújtó, több benne az ember iránti rokon- szenv. Egy másik fiatal író, Vladimir Párái első könyve is bestsellerré lett. ő maga vegyészmérnök abban az Üstí nad Labem-i gyárban, ahol regényeinek cselekménye is játszódik. Magyarul is megjelent első művének, a Teljesült kívánságok vásárának hőse Milan René vegyészmérnök, aki foggal-körömmel védi a maga kis szűk világát A groteszk megkülönböztetett szerepe az a cseh prózában, hogy pellengérre állít mindenfajta továbbélő dogmatikus gondolkodást és merevséget, s bemutatja, hogy az elidegenedés a szocializmusban is továbbélő és kísértő jelenség, amellyel számolni kell, s amelynek felszámolása szívós munkát igényeL A szlovák Ura Bár a csehszlovák államról csak 1918 óta beszélhetünk, de a szlovák irodalom már a múlt században megteremtette a maga nagy egyéniségét, Hviezdoslav személyében. A két világháború közti fejlődésre az a jellemző, hogy míg korábban a magyar irodalom játssza a közvetitő szerepét a világirodalmi jelenségek és a szolvák kultúra között, addig az új viszonyok között ez megszűnik. Az új írónemzedék tagjai Európát megjárva intenzíven próbálják felhasználni a megismert hatásokat. Érdekes módon a szlovák szürrealizmus a fasiszta Szlovák Állam idején ellenzéki, s ezáltal haladó szerepet tud betölteni. Jan Smrek, a mai szlovák költészet nesztora maga is átment a szimbolizmus és a vitalizmus iskoláján, ennek- köszönhető, hogy a szabadversnek éppúgy mestere, mint a dalnak. A két világháború között évekig szerkesztette az Elán c. folyóiratot, amely a szlovák irodalom legjobbjait tömörítette maga köré. A magyar irodalom avatott tolmá- csolój közé tartozik, Ady, József Attila és Petőfi fordításaiért elnyerte a magyar PEN kitüntetését. Ugyanehhez a nemzedékhez tartozik Emil Boleslav Lukaé is. aki tanulmányait magyarul végezte, majd Párizst megjárva újra otthon próbálta a francia, német és cseh költészet eredményeit lírájába olvasztani. Nemrég megjelent Hudba domova c. kötetének megjelenésekor a kritika örömmel állapította meg, hogy a szlovák irodalomba egy rendkívüli költő tért ismét vissza. Ügy tűnik, a szolvák költészet európai méretű egyénisége — éppúgy, mint más irodalmakban is — a derékhad nemzedékéhez tartozik. Laco Novomesky 1904-ben született, és a DAV c. folyóirat körül csoportosult írókhoz tartozott, akik a két világháború közötti politikai programjukban vállalták a szocializmus céljait. Ennek a csoportnak volt immár klasz- szikussá vált alakja Vitézslav Nezva-l. Művészileg valameny- nyien az avantgardizmus hívei voltak, ezért politikai program és költői gyakorlat furcsa ellentmondása jött létre gyakran művészetükben. Novomesky nemcsak mint a proletárköítészet egyik úttörője, hanem kommunista újságíróként is kivette a részét a két világháború között a társadalmi küzdelemből. 1945- ig mintegy száz verset publikált, ami mennyiségileg nem sok. A személyi kultusz alatt hosszú éveket töltött börtönben, s termékenységét ez sem segítette elő. A megpróbáltatások hatására jutott el a szocialista humanizmusnak olyan magaslatára, amely kiemeli őt a kortárs költők közül. Nagy poémájának, a Vila Te- rezá-nak (Tereza villája) előszavában írja róla Aragon: „Laco Novomesky kétségtelenül legnagyobb költője annak az Európa szívében élő kis népnek. .. mindenkinél biztosabban felismerte, hogy a húszadik század két áramlatból állt össze: a fájdalomból és a reményből ... „Nem véletlenül idéztük Aragont, mert „Amonnan” és „30 percnyire a várostól” c. poémáinak végső kicsengése, a „mégis újra kezdeném” avatja Aragon avagy éppen Benjámin László méltó társává. Tragédiáról ír, de nem a sajátiáéról, hanem a börtönben elpusztult társaiéról. Hogy az egészen fiatalokról sem feledkezzünk meg, meg kell említeni Kamii Peterajt, akinek Cas violy (A hegedűk ideje p. kötete 1966-ban bronzérmet nyert * ?EN harminc éven aluliaknak kiírt pályázatán. Rá is, mint az élő szlovák költők nagyrészére jellemző, hogy az avantgárd régi és ú.j eredményeit szabadon és al- ' otón if*- ' ■ • -"lehoz idomítani, c. .le, - • • . .51 lévén szó, érdemes figyelni rájuk. Marafkó László í
