Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
W68. Április 21. Dunontmi napto I Az első hónapok tapasztalatai Mennyire érvényesül a gazdasági reform szelleme? Negyedik hónapja hogy az Aj gazdasági mechanizmus érvénybe lépett Időben nem •ok, de ahhoz elég, hogy szám- bavegyük, mennyire érvényesül a reform szelleme a megye ipari életében. Cikksorozatunkban tolmácsoljuk több vállalat, gyár igazgatójának véleményét. Bérei Pál elvtárstól, a Pécsi Bőrgyár igazgatójától négy témakörben kérünk tájékoztatást: 1. a gyár termékeinek helye a belföldi és a külföldi piacon; 2. anyagellátás; 3. önállóság; 4. anyagi ösztönzés. Piackutatásban Nekünk, a Bőripari Vállalat pécsi gyáregységének a piaccal közvetlen kapcsolatunk nincs. Az értékesítés centralizált. Ez a következőképpen történik A BV-nek van egy műszaki szolgálata, amely a cipőgyáriakkal és szövetkezetekkel tartja a kapcsolatot A szolgálat információt szerez az igényekre, divatra vonatkozóan. Amikor megrendezik a szokásos negyedévenkénti országos börzét, ott nemcsak a kereskedelem és a cipőipar, hanem a bőripar is képviselteti magát A vállalat itt szintén információt gyűjt, de már bemutatja az új termékeket is. Ezután kötik meg a cipőiparral a szerződést, amelynek alapján vállalatunk a hét gyáregységnek, többek között nekünk is, megadja a specifikált termelési utasítást. Az átfutási idő a megrendeléstől a szállításig általában egy hét Ezt a mintadarabot egy hét alatt leszállítjuk a cipőgyárnak, és ha megfelel az áru, akkor nagyobb tételt rendelnek, de ezt is egy hónapon belül legyártjuk. Ha a megrendelő közli velünk,, hogy bizonyos bőrfajta színén, fényhatásán vagy mondjuk kidolgozásán változtatni szeretne, akkor mi a kívánságnak megfelelően intézkedünk. Az elmúlt évben közel 400 millió forint értékben termeltünk, de ennek csak 0,1 százalékára merült fel minőségi kifogás. Ez az arány nem rossz, de igyek- •zünk még ezen is javítani. Külföldi megrendelőkkel az értékesítésben kapcsolatunk nincs, hiszen a végterméket a cipőgyáriak állítják elő, illetve adják él. Azokkal a külföldi cégekkel, amelyek a bőrgyártáshoz szükséges segédanyagokat szállítják nekünk és a Valiidat többi gyáregységének, bizonyos mértékben van kapcsolatunk, de mindig az egész iparág képviseletében. Például: különböző nyugati cégek tanfolyamokat rendeznek, amelynek célja az, hogy a meghívottaknak bemutassák legújabb termékeiket, megismertessék — mondjuk a vegyi anyagok — félhasználásának technológiáját. Ilyen esetben a vállalatunk központja kijelöli a kiküldendő szakembereket. Az ilyen utakat aztán rendszerint sikerül összekötni gyárlátogatásokkal is. így járt kint Egyiptomban és Görögországban Vajda József gyárrészlegvezetőnk, Schneider Ede vegyészmérnök Nyugat-Né- metországban, RibŰ János Svájcban, vagy például a közeljövőben Bajomi László főmérnök utazik ki egy nyugatnémet cég meghívására. Én magam tavaly Olaszországban voltam a Saifecs-cégnél. Anyagellátásban A nyersanyagellátás szintén központi tervezés szerint zajlik le. Sokkal olcsóbb, ha vállalatunk nagy tételben vásárolja fel a nyersanyagot, mint ha minden gyáregység külön kötne kisebb tételekre ügyleteket, külön végeznék a piackutatást, szállítást. De ebben önálló a vállalat. Ugyanis korábban a TANNIMPEX végezte a nyersbőr felvásárlást és a' céljuk az volt, hogy minél olcsóbb bőrt importáljanak. Ez önmagában nagyon helyes szemlélet, azonban a TANNIMPEX már nem vette figyelembe azt, hogy az importált bőröket a hazai bőrgyárak, illetve a cipőgyárak az igényeknek megfelelően fel tudják-« használni? Ezért a Bőripari Vállalat az új mechanizmusban megkapta az import jogot és a külföldi nyersanyagárak fgiyelembevé- tele mellett úgy vásárolja fel az anyagot, hogy az fedezze a cipőgyárak minőségre, divatra vonatkozó feltételeit. Van ennek az önállóságnak egy másik jelentős előnye is. Vállalatunk rendszeresen figyelemmel kíséri a Konjunktúra és a Piackutató Intézet kiadványait, amelyek jelzik a mindenkori világpiaci árakat. Megjegyzendő, hogy a kereslet-kínálat törvénye miatt az árak ingadoznak. A vállalat felvásárlói igyekszenek olyan időszakot „elkapni”, amikor egyes borfajták ára éppen csökken. Ha az ilyen bőrféleség megfelel a divatigényeknek, akkor nyilvánvaló, hogy megvesszük. Mondok egy példát: tavaly március 31-ig az úgynevezett 53 librás tehénbőr New York-i és chicagói ára 13 cent volt, az idén áprilisban pedig az ára 11,5 centre esett. Ezt a bőrfajtát a vállalat felvásárolja, mert az alkalom kedvező. Egyébként emiatt vált szükségessé kővágószőlősi raktárunk létrehozása, hogy a kedvező áron felvásárolt bőrt raktározni tudjuk és majd akkor lépünk vele piacra — közvetve persze —, amikor az ilyen bőrök ára feldolgozva már ismét emelkedik. Önállóságban Az önállóságot tehát az előbb említett tények bizonyítják, de mondom, nem a gyárunkra, hanem országos központunkra vonatkoztatva. A lényeg az tehát, hogy a piackutatás és a nyersanyagellátás központi akarat révén történik és ennek komoly, gazdaságilag megfontolt okai vannak. A segédanyagok — s ezalatt speciális vegyianyagok, továbbá a karbantartáshoz vagy belső fejlesztéshez szükséges vas- és építőanyagok értendők — felvásárlásában teljes önállóságot kaptunk. Értékben évente ez nálunk több millió forint. De önállóan végezzük a gyártás- és gyártmányfejlesztést is. Van egy kísérleti üzemünk, amely közvetlenül a főmérnök hatáskörébe tartozik. Ebben a kis üzemben új termékek előállíKorszerű kisbútorok Jelenleg negyvenkét dolgozónak nyújt biztos munkalehetőséget a Pécs és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet golgotái bútorüzeme, de április 20-tól már két műszakban csaknem megkétszereződött létszámmal gyártják itt a könyvállványokat, íróasztalokat és sokféle más bútor prototípusát. A fiatal üzem tevékenységére gyorsan felfigyeltek az érdekelt vállalatok, a tetszetős, világos és sötét színben készülő íróasztalokra és könyvállványokra máris nyolcmillió forintos megrendelésük van. Több vállalat ajánlott fel együttműködést a szövetkezeti kisbútorüzemnek, s ezek közül a Betonelem Műveké mutatkozik legkedvezőbbnek. A Betonelem MÜvek teljesen berendezett hétvégi házat akar bemutatni a májusi BNV-n s ebbe a kisbútor- üzemtől kért beépíthető konyhabútort. Ha a prototípus beválik, nyílván gyümölcsöző együttműködés várható a jövőben. A golgotái kisbútor üzemben jelenleg többféle bútor prototípusa készül, egyebek között gyermekágyé, gyermeki ár ókáé és egy kamaszheverőó. Ami az üzem jövőjét illeti, a jelenlegi 9 millióssal szemben évi 20—25 millió forintos termelési értéket előállító üzemmé szeretnék fejleszteni. Májusban állandó bemutató- termet nyitnak Budapesten a Baranya megyei ÁFOSZ-ok. Itt a golgotái kisbútorokon kívül a Mohácson készülő előszobafalakat és falipolcokat, és a pécsváradi- ak által gyártandó virágállványokat is bemutatják. tásával foglalkozunk. Ha minden jól megy, akkor két legújabb termékünket — a kord- velur hasítékot és a fonásra alkalmas sertésbőrt — bemutatjuk a vállalat központjának és amennyiben elfogadják, akkor a cipőipar dönt majd, hogy felhasználja-e vagy sem. Anyagi ösztönzésben Az anyagi ösztönzésre vonatkozó rendeletek egy része már a múlt évben érvényben volt vállalatunknál. A Bőripari Vállalat kidolgozta a nyereségrészesedési szabályzatot a szakszervezettel közösen. Ez érvényes az összes gyáregységre. A lényeg az, hogy az a gyár, amelyik többet „dobott a közös kalapba”, az részesedéskor többet is vesz ki. Harminc százalék részesedés a béralap után, hetven százalék pedig a gyáregység eredményessége után jár. A múlt évre például 21 millió forint volt az előírt nyereség. Ez körülbelül 8—10 napi keresetnek megfelelő nyereség- részesedést jelentett volna. Azonban a gyár 41 millió nyereséget „hozott”, következésképpen 29,3 nap volt a nyereségrészesedésünk. Ebből kifizettünk 25,2 napot, a különbözeiét pedig szociális, kulturális és sportalapra tartalékoltuk. Az anyagi ösztönzésnek motívumai tehát már a múlt évi tevékenységünkben is jelentkeztek. Az 1968-as évre vonatkozóan azonban némi aggodalom tölt eL Ugyanis több vegyianyag ára még mindig nem ismeretes, illetve nem végleges. Egyes vámtételek még nem tisztázódtak, vagy az eladó vállalat minden ok nélkül változtatja az árakat. Előfordul az is, hogy számlákat nem küld csak a- árut szállítja megjegyezve, hogy az áraltat későbbi időpontban közli majd. Ez a bizonytalanság azt jelenti, hogy a január elsejével már elkészült kész- bőr-árukat a cipőgyárak részére leszámláztuk, de önköltségi tervet nem tudtunk csinálni, tehát nem tudjuk, hogy a kiszállított bőrök mennyibe kerülnek. Még további bizonytalanságot idéz elő az áraknál, hogy a készleteket január elseje óta többször is átértékelték és még mindig nincs végleges ár. így véleményem szerint tényleges és biztos önköltségi kalkulációt csak az év végére tudunk készíteni, bár készbőr árak véglegesek már január 1. óta. Rab Ferenc A pogányl termelőszövetkezetben több, mint 1300 holdat mütrágy áz, illetve szőr be vegyszere* gyomirtóval a repülőgépes növényvédő állomás pilótája, Csüllög István, PZL—101-es, legyei gyártmányú repülőgépével. Erb János felvétele A folyosón szinte az egész üzem ott szorongott Tőkések nélkül A termelés hónapról hónapra emelkedett, javultak a muukások szociális körülményei, lassan nőttek a keresetek A mai 25 évesek a történelem lapjairól ismerik azokat a mozgalmas tavaszi napokat, amikor 20 évvel ezelőtt államosították a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket. Rapai Gyula elvtárs 25 éves fejjel, fiatal kommunistaként részvevője volt az akkori eseményeknek. — Abban az időben az MKP bonyhádi járási titkára voltam — emlékezik. — Tudtuk, hogy rövidesen sor kerül az államosításra, de a tempón magunk is meglepődtünk. A járásban két száz munkásnál többet foglalkoztató üzem volt, a Bonyhádi Cipőgyár és a Zománcgyár. A két vállalat- vezető a gyárból került ki, az egyik a kommunista pártszervezet titkára, a másik a szak- szervezet elnöke volt. Március 26-án a kormány megbízólevelével tértek haza Budapestről. Mondanom sem kell, milyen örömmel fogadtuk őket, akik még akkor is a Vasas Székház-beli tanácskozás hatása alatt álltak. Ki gondolta volna, hogy ezek az elvtársak lesznek az új igazgatók?! (Még aznap reggel munkás- gyűlést tartottak a Cipőgyár udvarán. Rapai elvtárs, a járási titkár beszélt a történelmi fordulat jelentőségéről. Forró, lelkes hangulat uralkodott azokban a percekben. A munkások minduntalan közbeEMakarítjálc a törmeléket és p két oldalát, valamint a házak zökből elszállítják a felesleges már teregetik, egyengetik arkosttjatt a* Építők útja mindközötti terepet. Az épület kő- földet, a járdák mentén pedig a kiszállított termőtalajt. kiáltottak: „Már régen vártuk!”, „Helyesen döntött a kormány!”, „Le a tőkésekkel!” Ilyen körülmények között teljesen felesleges volt feltenni a kérdést: egyetértenek-e a munkások a gyár államosításával?) — Sohasem felejtem el azt a pillanatot, amikor a rövid gyűlés után felkerestük a tőkés megbízottját és a páncél- szekrény kulcsát kértük. Meg- döbbenten ült az íróasztal mögött, arca ezernyi színben játszott, csak percek múlva tért magához és némi határozottsággal annyit kérdezett: „Uraim, hol a papír, ki hatalmazta fel Önöket?” Mit válaszolhattunk volna, mint azt, hogy a munkásosztály, s mintegy nyomatékként a nyitott ajtóban, a folyosón szinte az egész üzem ott szorongott. (Mi játszódott le akkor a fiatal pártmunkásban? A pártba lépés, különböző megbízatások, beszélgetések, szemináriumok ... Két évvel azelőtt megindul tan állt egy-egy nagybirtok táblái mellett s nézte, amint a szegényes öltözetű parasztemberek parcellázzák a földet. Birtokukba vették évszázados jussukat... Vetőmagért, gépekért, fogatokért kilincselt, munkára buzdította őket. S most a forradalom egy másik nagyszerű mozzanatának szemtanúja. Ez az értelme a harcnak, a küzdelemnek, ez a munkáshatalom kiteljesedése.) — Nem volt sok idő a töprengésre, a munkások most már az új vezetőtől várták a termelés irányítását, szervezését. Leltároztak, áttekintették a pénzgazdálkodást, a rendelésállományt. Egyik üzem sem állt valami jól, a. tőkés elég sok hitelt vett fel. Az üzemi bizottság, az üzemi háromszög szinte naponta ülésezett. Minden gondot, problémát a munkások elé tártok, véleményt, tanácsot kértek tőlük. Dolgoztak, ahogy tudtak, ahogyan munkásöntudatuk diktálta, hiszen senki sem tanította meg őket arra, mit, hogyan kell csinálni. Most 20 év múltán is csak tisztelettel lehet emlékezni ezekre a vállalatvezetőkre, akik a munkásosztály megbízottaiként vállalták a munkát. A munkásbecsület, az állhatatosság segítette őket át a nehézségeken. És jól is dolgoztak, a termelés hónapról hóncCpra emelkedett, javultak a munkások szociális körülményei, lassan nőttek a keresetek. Rövid idő múltán bebizonyosodott, hogy tudunk tőkések nélkül is dolgozni. (Az államosítás új helyzetet teremtett a járási pártbizottság számára is. Korábban a politikai harc, a pártmunka irányításának központja volt, a gyárak állami tulajdonba vételével azonban bizonyos gazdaságirányítási feladatokat is ellátott. Állandó kapcsolatban voltak az új munkásigazgatókkal, tanácsot, segítséget adtak nekik, állásfoglaltak termelési, szervezési ügyekben, pedig ők sem voltak okosabbak, hiszen a járási titkár is csak annyit értett az iparhoz, hogy 1939-ben Csepelen dolgozott.) — Azóta húsz évet hagytunk magunk mögött. Az akkori igazgatók egy része magasabb tisztségben dolgozik, az idősebbek nyugdíjba mentek. És hát a mi hajunkban is mind több az ősz szál. De bárhol is éljenek, mindig tisztelettel gondolok rájuk, nélkülük nem dicsekedhetnénk mai eredményeinkkel. Az államosítás a termelési viszonyok átalakításának, a kizsákmányolás megszüntetésének döntő mozzanata volt. Ennek végrehajtása a szocializmus felépítésének általános törvényszerűsége, amelynek az alapja a munkásosztály hatalma. A kettő szoros kölcsönhatásban van, amelyről, sajnos, sokszor megfeledkeznek. A fejlődésünk is igazolja ezt az alapelvet. És milyen jó, hogy fiaink, a mai 20—25 évesek csak a történelemkönyvekből tanulják, s más élményekre emlékeznek majd két évtized múltán! Azért persze a mai élet számunkra is tartogat meglepetést, gondot és feladatot. Ezek nem kevésbé forradalmiak, hiszen a szocialista átalakulás nem egy nap, hanem egy egész korszak. A mai gazdasági vezetők politikailag, szakmailag egyaránt magasan képzettek, a mi megyénkben is mintegy ötezren dolgoznak az üzemekben, intézményekben és mégis menynyi a megoldatlan probléma. A társadalom fejlődése mindig újabb igényeket támaszt, korszerűbb, magasabb színvonalú vezetőmunkát. A gazdaságirányítás új rendszerének első hónapjaiban vagyunk, s csak ezután érezhető majd igazán, hogy előzetes elképzeléseink valóra válnak-e. Ez elsősorban az embereken fog múlni. Most is tavasz van. Ugyanolyan szép, verőfényes. Most is új szelek fújnak, kedvező légáramlat hatol be a gazdasági élet minden zugába. Az idei tavasz szelei azonban a dohos gondolkodást, az elavult munkamódszereket söprik ki és húsz év tanulságaival a tarsolyban, élénkebb. kiegyensúlyozottabb fejlődésre késztetik a népgazdaságot. Roci József <
