Dunántúli Napló, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

puna ntou napta

1963. április 21

A termel ©szövetkezetek

Holnap este a rádióban

önállósága és a vezetés

A* ŰJ tsz-törvény életbelépése egybeesik a gazdasági mechanizmus átfogó reformjával, annak alapelveit érvényesíti a termelőszövetkezeti mozgalomban. Ezért, amikor a tsz- törvény végrehajtásának tapasztalatait értélteljük, csak az új gazdasági mechanizmus követelmény-rendszerébe ágyazva tehetjük azt meg. E cikk keretén belül két — eléggé vitatott és egymással ösz- szefüggő — problémával, a tsz-ek önállósága és a vezetés témájával kívánunk foglalkozni, a legutóbbi járási pártbizottsági ülések tapasztalatai alapján.

, Van-e abszolút önállóság?

Az új törvény az általános rendelkezések között kimondja:

..........a termelőszövetkezet

ö

nálló, vállalatszerű gazdálkodást folytat." Később hozzáteszi: „Az állam a termelő- szövetkezet céljának a társadalom érdekeivel összhangban történő megvalósítása érdekében az anyagi érdekeltségen alapuló gazdaságpolitikai eszközökkel befolyásolja a termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységét, és látja el a hatósági igazgatási feladatokat”.

E rendelkezések gyakorlati realizálása a következőket jelenti:

1 A tsz dönt mikroökonó- miai vonatkozásban a tevékenységéről és viseli a döntéssel járó felelősséget és anyagi következményeket;

2. mivel önállóság nem létezik anyagi és pénzügyi bázis nélkül, a tsz-ek rendelkeznek a döntési jogkörök gyakorlásához szükséges saját alapok többségével;

3. a tsz-ek egyenjogúvá válnak a velük kapcsolatban álló vállalatokkal és megszűnik az a korábbi gyakorlat, hogy a vállalatok — beleértve a bankot is — irányítási és ellenőrzési jogkört gyakoroljanak a tsz-ek felett;

4. s végül, az állam — mint a társadalmi tulajdon központi képviselője — gazdaságirá. nyitó funkciója során döntően közgazdasági eszközökkel (ár, állami támogatás, hitelpolitika stb.) szabályozza a tsz-ek tevékenységét, de megmarad a hatósági szabályozás bizonyos köre is.

A tsz-vezetők többsége helyesen értelmezi és gyakorolja a fenő elveket. Nem kis számban találunk azonban olyanokat, akik abszolutizálják az önállóságot, vagyis, a teljes önállóság igényével lépnek fel. Az egyik tsz például azzal küldte el a járási tanács kiküldöttjét, hogy „semmi köze a tsz-hez, mi önállóak vagyunk”. Vannak olyanok, akik szerint az érvényben levő törvények, intézkedések eleve szűk korlátok közé szorítják az önállóságot, s az önállóság megsértésének tekintik, hogy — a törvény értelmében — táppénzt, fizetett szabadságot stb-t kell a tsz-tagnak adni.

Azt hiszem, félreérthetetlenül le kell szögezni, hogy a vállalkozás szabadsága és a vállalati gazdálkodás önállósága sohasem lehet abszolút, s az önállóság jellegét, fokát három tényező befolyásolja.

Nem passzív szemlélő az áliam

1. A legfontosabb befolyásoló tényezők a fennálló technikai-gazdasági viszonyok, amelyek a társadalmi munkamegosztás alapján ezer és ezer szállal fűzik össze a népgazdaság különböző ágazatait és az egyes vállalatokat. A műtrágya felhasználást meghatározó döntés elválaszthatatlan például a műtrágyát előállító vállalatok termelésétől és az impont lehetőségétől.

2. Az önállóság mértékének meghs tár~ zása nem az egyes vezetők elképzelésének függvénye. hanem az objektív társadalmi, gazdasági viszonyokból fakad. A tsz-tulajdon azt

jelenti, hogy az eszközökkel a tulajdonosok, vagyis a tsz- tagok rendelkeznek. Létezik tehát egy bizonyosfajta gazdasági elkülönülés, külön gazdasági érdek, egy adott kollektíva érdeke. A fsz-tulaj dón azonban szocialista tulajdon, az egységes szocialista népgazdaság része. Ebből következik, hogy a külön érdeknek — tendenciájában — meg kell egyeznie a társadalmi érdekkel. A társadalmi és üzemi érdek között azonban nincs automatikus összhang, még az össznépi tulajdonon belül

sem. — Ezért kell az államnak — az össztársadalmi célok érdekében — befolyásolnia a tsz-ek döntéseit.

3. Az önállóság — mint jeleztük — a jogi szabályozáson túl anyagi és pénzügyi megalapozottságot is feltételez. Ez azt is jelenti, hogy egyes üzemek gazdasági önállósága függ ezen üzemek gazdasági erejétől. Mint ismert, a tsz-ek természeti és közgazdasági viszonyai nem azonosak, ezért a tsz-ek a gazdasági erő _vonatkozásában is meglehetősen differenciáltak. A szocialista állam feladatához tartozik az is, hogy mérsékelje az Indokolatlan jövedelemkülönbségeket, s jövedelem átcsoportosítása útján fokozott támogatást biztosítson a mostoha viszonyok között tevékenykedő tsz-ek számára. Láthatjuk, a szocialista állam nem pasz- szív szemlélője a gazdasági folyamatoknak, még az új mechanizmusban sem. Tevékenysége a tsz-tulajdon megszilárdítását, megerősítését szolgálja.

Újabb

monopóliumokat?

Több tsz-vezefő az állam „beavatkozásának” tekinti a tsz-törvény ama előírását, hogy a személyes jövedelmi alapot a felhalmozási, fejlesztési alappal — általában — arányosan kell növelni. A tsz- vezetők véleményükkel tulajdonképpen a saját tagságukkal is szembe kerülnek, hiszen azok is tudják, hogy nem lehet az jó gazda, aki mindent kioszt, aki csak a mának él. Az öntudatos tsz-tagok is megértik, hogy e rendelkezésre azért volt szükség, hogy a tsz-tulajdon erősödjön, fejlődjön, hogy meg lehessen alapozni a személyes jövedelem további növekedését.

Gyakori téma a tsz-vezetők körében az Is, hogy milyen legyen a gazdasági kapcsolat az állami tulajdonban lévő vállalatokkal. Vitathatatlan, hogy a tsz-ek a múltban több vonatkozásban ki voltak szolgáltatva a felvásárló vállalatoknak. Ma azonban arra törekszünk — és nem is eredménytelenül —, hogy a kapcsolatokat az egyenlő jogok és kötelezettségek jellemezzék.

Néhány vezető fejében azonban ez is helytelen értelmezést kap. Eddig az állami vállalatok rendelkeztek monopóliummal — mondják, most létre kell hozni a tsz-ek monopóliumait. E szerint: e tsz-vezetők rossznak tartják a monopóliumot, ha az velük szemben áll, de ha ők teremthetnek monopolpozíciót, az jó.

Az ilyen nézetek és törekvések merőben ellentétesek az új gazdasági mechanizmus szellemével és nagy károkat, okoznának a gyakorlatban. Az ésszerű tevékenységi kör szélesítése, a tsz-ek közötti kooperáció, a közös termelési és értékesítési vállalkozások nem arra valók, hogy monopolhelyzetet hozzunk létre! A cél a termelés színvonalának emelése, a tsz-tagok anyagi és kulturális igényeinek, valamint a népgazdaság szükségleteinek magasabb szintű kielégítése.

Ez is az ónállóság feltétele

Az új gazdasági mechanizmus, a tsz-törvény fokozottabb követelményeket támaszt a

vezetők tevékenységével szemben. A tsz-ek csak akkor tudnak élni a nagyobb önállósággal, ha vezetőik jól felkészültek az új feltételek között folytatandó munkára, megismerik a kialakuló gazdasági környezet természetét, s közgazdaságilag megalapozottab* bá teszik tevékenységüket. Az élet nap mint nap igazolja, hogy a tsz-vezetők döntő többsége helytáll e követelményeknek. Igaz persze az is, amit az egyik tsz-elnök így fejezett ki: „Az új tsz-törvény nehéz helyzet elé állította a vezetőket.” Ez valóban így van, hiszen sokkal könnyebb valamilyen „fentről” kiadott utasítást végrehajtani, mint a helyzet elemzése alapján önállóan dönteni.

Az új törvény kimondja, hogy a tsz „vezetőségét a közgyűlés a termelőszövetkezet tagjai sorából... választja”, illetve „ ... a vezetőség a közgyűlésnek tartozik felelősséggel.” A vezető tehát a tulajdonos-társak megbízásából látja el a vezetés sokirányú és nehéz munkáját. A vezetés tevékenységét, az alkalmazható módszereket és eszközöket a tsz-tag kettős — tulajdonosi és munkavállalói — jellege determinálja. Biztosítani kell, hogy a tagok tulajdonosi és munkavállalói viszonyukból eredő jogaikat gyakorolhassák, de kötelezettségeiket is maradéktalanul teljesítsék.

Nemcsak a vezetéssel szemben nőttek a követelmények, hanem — az egész tsz érdekében — a vezetésnek is fokoznia kell a követelményeket Ez többek között azt jelenti, hogy a becsületes és eredményes munkát végző tsz- tagokat kellő erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni, hanyag, felületes — esetenként kárt okozó tevékenységet — viszont büntetni kell. Még mindig vannak azonban olyan tsz-vezetők, akik eltekintenek ettől és egyenlősdit akarnak kialakítani. Néhány tsz-ben például a háztáji területeket egységesen állapították meg. A munkaminimum teljesítése után itt mindenki egyforma nagy háztáji területet kap. Vajon ebben a tsz-ben minden tsz- tag egyformán dolgozik? Nem

valószínű! Az ilyen példák azt

bizonyítják, hogy e vezetők nem értették meg, mit is jelent valójában az anyagi érdekeltség és hogyan kell alkalmazni annak elvét. Nem jól van ez így, hiszen ez nemcsak a tsz-, illetve össztársadalmi érdekkel, hanem a tsz- tagok érdekeivel is ellentétes! Ezért kell a vezetőnek nemcsak jutalmazni tudni, hanem — ha a szükség megkívánja — büntetni is.

Első az ember

Néhány tsz-vezető igen sajátos „közgazdasági” szemléletet alakít ki. E tsz-vezetők számára a fizetett szabadság bevezetése, a 20 heti szülési szabadság, a táppénz, a segélyek folyósítása stb. szinte kizárólagosan csak költségnövelő tényező. Más szavakkal az ilyen vezetők mindent a bevétel, kiadás, a paragrafusok oldaláról közelítenek meg, s eltűnik szemük elől az ember.

Nagyon hibás ez a szemlélet is. A tsz-mozgalom alapvető célja a tagok, a tulajdonosok anyagi és kulturális szükségleteinek mind magasabb szintű — a népgazdaság szükségleteivel és lehetőségeivel összhangban történő — kielégítése. Üj a törvényben — és ez is népgazdaságunk erősödését bizonyítja —, hogy magasabb színvonalra emeli a szociális juttatásokat. A vezető tehát — aki társai bizalmából vezető — elsősorban a szocialista viszonyokból fakadó vívmányokat kell hogy lásson ezen intézkedésekben. Látni kell, hogy ezen Intézkedés anyagi alapjait azok teremtik meg a munkájukkal, akik az előnyöket is élvezik: a tsz- tagok.

„Hamarosan befejeződik a tsz-törvény végrehajtása” — mondották a közelmúltban egy értekezleten. Ez igaz abban az értelemben, hogy a tsz-ek nagyobb része már elkészítette az alapszabályt, és ebben rögzítette a törvény követelményeit Ügy véljük azonban, hogy sokat kell még tenni, hogy a törvény szelleme maradéktalanul érvényesüljön, hogy gondolkodásmódunk és cselekedeteink korszerűbbé váljanak.

Ebben sokat segíthet az őszinte és nyílt elvtársi vita is.

Kertész István,

az MSZMP Baranya megyei

Bizottságának munkatársa.

A Pécsi Stúdió hétfő esti műsora nem mindennapi zenei érdekességet ígér. Károly Róbertnek, a Pécsi Nemzeti Színház fiatal karmesterének most elkészült „Japán halászok” című operájából szólal meg néhány részlet. Az opera, melynek librettóját Wolfgang Weyrauch német író drámai sodrású, modem hangvételű és izzóan mai mondanivalójú rádiójátéka nyomán Bogdán Endre írta, ekkor kerül először a nagyközönség elé.

Károly Róbert így vall első operájáról.

— A japán téma régóta vonz. Minden fellelhető irodalmat elolvastam Japánról. Adolf Hoffmeister cseh író mondja róluk szóló köny vében: „Itt a szépséggel egyidejűleg mindig és mindenütt jelen van a borzalom is”. Talán a drámai valóság e szellemi koncepcióját érzem bennük. De régi elvem az is, hogy csak azt a témát kell elénekelni, amit máx elmondani nem lehet. Következésképpen nem minden jó dráma biztosan jó operatéma. Sőt! Ha abból indulunk ki, hogy az ének felfokozott beszéd, akkor az opera egészét egy témabeli felfokozottság kell, hogy

jellemezze. Ilyennek éreztem a japán halászok tragédiáját, akiket egy atomkísérlet vagy 'mint ők mondják, a zöld sárkány pusztít eL

— Milyen stílusban komponálta a Japán halászokat, sajátos zenedramaturgiai elvei, újszerű operatémája tükröződik-e újszerű sajáto* zenei megfogalmazásban?

— Zeném tonális. A romantikus elkalandozás egyik eszközének tartom még a dodekafoniát, sőt talán még az atonalitást is sok eddigi értelmezésben, míg a modem logikai igényt, biztos tájékozódást a hallgató számára és a változatosságot jobban segíti az új. egyes mondanivalókhoz, darabokhoz külön-külön megkomponált tonalitás. Az elképzelésem szerinti új tonalitá- sok egy ősibb ösztönnel sajátosan már anyagában a darab hangulatát, mondanivalóját hordozó egyedi zenei szövettel lépnek fel. Ebből épül a legmodernebb, leg- élőbb zene aztán a saját zenei és drámai törvényei szerint. Itt kísért legkevésbé a rutin, itt találkozik leg- mélyértelműbberr a tudatosság és a művészi öntörvé- nyűség.

Rendkívüli tárgyak

A művelődésügyi minisz- I ter most megjelent utasí- | tása újólag szabályozza a rendkívüli tárgyak tanítását az általános iskolákban, a gimnáziumokban és a szak- középiskolákban.

A rendelkezés szerint az általános és a középiskolákban rendkívüli tárgyként taníthatók az óratervben szereplő tárgyak, továbbá ; bármely más tantárgy — Idegen nyelvek, hangszeres zene, társas zene, művészi rajz, grafika, mintázás, textiltervezés, ábrázoló geometria, művészettörténet, gépírás, gyorsírás, művészi torna, vívás, vagy egyéb j sportág, gyermektorna stb. ! — amelyeknek oktatásához i a személyi és tárgyi félté- I telek biztosíthatók. Rendkívüli tárgyat csak annak I oktatására képesített peda- I

gógusok taníthatnak. A rendkívüli tárgyak óráit a nevelők heti kötelező óraszámába nem szabad beszá- mítahi. Egy nevelőt legfeljebb három tanulócsoport vezetésével lehet megbízni. Az igazgató a szülő (gondviselő) indokolt kérésére engedélyezheti a rendkívüli tárgy tanulásának abbahagyását. Azt a diákot,- aki rendes tanulmányaiban visz- szaesik, az igazgató eltilthatja a rendkívüli tárgy tanulásától. A rendkívüli tárgyak heti két órában taníthatók. Szabályozza az utasítás a pedagógusokat megillető díjazást és azt, hogy a rendkívüli tárgyak oktatásáért befolyt összeget az iskola mire fordíthatja.

A művelődésügyi miniszter utasítása szeptember 1-én lép hatályba.

Borkóstoló Siklóson

Talán szokatlan, hogy bár egyetlen de mégis szépséghibával kezdem ennek a siklósi borkóstolónak és a tulajdonos villányi szakcsoportnak méltatását, de hát, essünk túl rajta. Szép, patinás, — több mint évszázados — épület, műemlék, bent boltíves, középen eredeti oszlop. Kovácsoltvas csillárok lógnak a mennyezetről, s az ötletes asztalok szőlőprést imitálnak. Csakhogy a boltívek mindenegyes szelvénye színes festéket kapott, és ez a baj, mert a meghitt pincehangulatot arasztó helyiségekhez inkább illene az egyszerű fehérre meszelt fal.

De hát ez valóban afféle szépséghiba, amelyen egyszer majd változtatni lehet. Különben is az a lényeg, hogy Siklós szívében megnyílt a napokban az a borkóstoló, amely nek tégelyeiben kimondottan villányi borok — oportó, siller meg egyebek — várják a szép számú vendégsereket. Bogyó Gyuláné asszony — üzletvezető — mondja, hogy a nyitás két első napján háromszáz liter bort poharaz- gattak el a belépők és ez Siklóson nagy szó, hiszen majdnem minden családnál akad háztáji vagy vásárolt termelői bor. Varga Józsi bácsi — hetvenöt esztendős — szavai tsz-tag is orvoshoz érkezett Siklósra, de előtte benézett ide is, letámasztotta botját a „szőlőprésnek” és elismerően bólogatva kortyolgatja már a második pohárral. „Hátha az orvos eltilt majd a bortól, hát inkább előtte iszom egyet..

Mondom, a borkóstoló a Villányi Szőlő-, Gyümölcs- és Bortermelő Szakcsoporté. Villányban, szép kertes ház verandáján beszélgetek az elnökkel, Dudás János általános iskolai tanárral. „Híres borvidék vagyunk — mondja — de például Siklóson, ahol aztán igazán nagy a belföldi és külföldi turistaforgalom, a vendégek nehezen jutottak tájjellegű borhoz. Ha csak palackban nem.”

A bevétel aztán növeli a szakcsoport közös alapját, ami másfelől ugyancsak alapul szolgál arra, hogy a csoportba tömörült — mintegy kétszáz — villányi és Villány' környéki szőlősgazda megtalálja a számítását. Magas minőségi felárat fizet a csoport a gazda boráért, ha fajtiszta Villány hegyvidéki, jó minőségű bort ad át. A bíráló bizottság a legnevesebb gazdákból áll és ez a bizottság nagyon szigorú: előfordult már, hogy - a gazdával visszaültették a borát, mert nem érte el a megfelelő minőséget. És a minőség itt nemcsak azért

szentírás, hogy a fogyasztó be ne csapódjon, hanem hogy ősz tönözzék a gazdákat is a tör* ténelmi borvidék hagyományaihoz illő fajtiszta borok termelésére.

Elmondja az elnök, hogy az állami gazdaság rendszeres szaktanácsának — ha áttételesen is — de irányító szerepe van abban, hogy a magántermelőkkel megismertessék a korszerű szőlőművelés módszereit. Tartott itt előadást a

] Pécsi Szőlészeti Kutató Inté zet nagyhírű vezetője. Németh Márton, aztán tudományos munkatársa, dr. Diófási Lajos, legutóbb pedig egy lyoni növényvédelmi intézet műszaki igazgatója, dr. R. L. Bou- ehet. Ez itt á lényeg: belevonni a magántermelőket ii óbba a nagy munkába, ameli, a hegyvidék szőlőkultúrájánah fejlesztéséért folyik.

Rab Ferenc

Japán halászok

Részletek Károly Róbert operájából