Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-16 / 64. szám

Duna nmtl napto 1968. március 16. Brown lemondott London. Wilson angol miniszterelnök hivatala pénteken este hiva­talosan közölte, hogy Brown külügyminiszter lemondott, és utódává Michael Stewart-ot nevezték ki-, Brown külügy­miniszteri kinevezése előtt ugyancsak Stewart volt a Foreign Office vezetője. A lemondásra annak nyo­mán került sor, hogy „a heves temperamentumú, 55 éves kül­ügyminiszter az aranyválság­gal kapcsolatban összekülön- bözött kollegáival”.-Á PÁRIZS: Csütörtökön vissza­érkezett Párizsba a Francia Kom­munista Párt küldöttsége, amely Jacques Duclos. az FKP Politikai Bizo tsága tagjának vezetésével baráti látogatást tett a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A küldöttség tagjai kedden a Mutuali- té palotában nagygyűlésen szá­molnak be útjukról. ♦ PALERMO: Palermóban csütörtökön megkezdődött a maffia 17 vádlottjának pere. A vád szerint 1954 és 1965 kö­zött több millió dollár értékű dohányt, gyógyszert stb. csem­pésztek az Egyesült Államok­ba.-f NYTJGAT-BERLIN: A Nyugat- berlini Szociáldemokrata Párt ve­zetősége csütörtök éjjeli ülésén 11 szavazattal 4 ellenében kizárta a pártból a vezetőség két tagját, Ristockot és Becket, akik részt vettek a február 18-i nyugat-ber­lini vietnami szolidaritási tünte­tésen. E határozatot követően a pártvezetőség két baloldali tagja lemondott tisztségéről. A vezető­ségnek most már csak két, bal­szárnyhoz tartozó tagja maradt, akik akadályoztatásuk miatt nem vettek részt a csütörtök éjjeli ülésen. + TOKIÓ: A japán külügy­minisztérium szóvivője csü­törtökön sajtóértekezleten kö­zölte, hogy Japán kilép az ASPAC-ból (Ázsiai és Csen­des-óceáni Tanács), ha a szer­vezet úgy, amint ezt Thaiföld és Dél-Korea tervezi, katonai jellegű szervezetté válnék. ♦ BRAZZAVILLE: Kinshasáb&n befejeződött a Kinshasa! Kongó, a Csád Köztársaság és a Közép- Afrikai Köztársaság külügyminisz­tereinek értekezlete. A tanácsko­zásokról kiadott kommüniké közli, hogy a miniszterek elfogadták a Közép-Afrikai Egyesült Államok alapokmányának tervezetét. Mint ismeretes, a Közép-Afrikai Egye­sült Államok megalakítását idén február 1-én jelentették be. + MOSZKVA: A Szovjet­unió Tudományos és Műszaki Bizottsága és az olasz—szovjet kereskedelmi kamara között együttműködési megállapodás jött létre. A megállapodást Qzsermen M. Gvisiani, a Tu­dományos és Műszaki Bizott­ság elnökhelyettese és Luigi Crosti, az olasz—szovjet ke­reskedelmi kamara elnöke írta alá. + ATHEN: Papadopulosz, a junta-kormány miniszterelnöke pénteken délelőtt közölte, hogy | az új alkotmányra vonatkozó j népszavazást szeptember 1-én ren- I dezik Görögországban. Az új al- | kotmány messzemenően biztosítá­si! igyekszik majd a junta hatal- mát. Az újságíróknak arra a kér­désére, hogy Konstantin király mikor tér vissza Görögországba, Papadopulosz a következőket fe­lelte: ..amikor majd a király és a kormány úgy ítéli, hogy hasznos lesz”. ♦ GENF: Az általános ta­rifa- és kereskedelmi egyez­mény (GATT) titkárságának most nyilvánosságra hozott jelentése szerint a világ ke­reskedelmének növekedése 1967-ben az előző három év 9,7 százalékos átlagáról 5 százalékra csökkent. A világ országai exportjának értéke az 1966 évi 201 milliárd dol­lárról 1987-ben 211 milliárd dollárra emelkedett. Az Euró­pai Közös Piac kivitele az 1966. évi 10 százalékkal szem­ben tavaly csak 7 százalékkal növekedett. Nyugat-Európáfól eltérően a szocialista orszá­gok kivitele az 1966 évi 6 százalékos növekedést köve- j tőén tavaly 8 százalékkal j emelkedett. + BALBOA: Panama nemzet­gyűlése ötórás viharos ülés után megszavazta, hogv tanulmányoz- . zák Au-ólio Robb", köztársasági j elnök ellen az alko raány meg­sértése miatt emel vada'. A vád szerin- az elnök politikai tevé­kenysége- fejtett ki a múl- év májusában tartott választáson a kormány i-löltje mel’ett Az el_- lenzék Robles perbeíogására tö­rekszik. Erőfeszítések a dollár megmentésére Minden idők aranyeladási rekordja Póriasban Washington, London. Az utóbbi napok pánikszerű aranyvásárlásai láttán az amerikai kormány csütörtökön este drákói intézkedésekre kényszerült. Az Egyesült Ál­lamok szövetségi bankrend­szerét irányító Federal Re­serve Board félszázalékkal emelte a leszámítolási kamat­lábat. Az Egyesült Államok­ban az intézkedés nyomán ér­vénybe lépő ötszázalékos ka­matláb az 1929. évi nagy tőzs­dei összeomlás óta a legmaga­sabb. Csaknem a kamatláb- emelés bejelentésével egyide­jűleg szavazott a szenátus a dollár zárolt aranyfedezeté­nek felszabadításáról. A sze­nátus 39 szavazattal 37 elle­nében járult a Johnson-kor- mány által sürgetett rendsza­bályhoz, lehetővé téve ezáltal, hogy az Egyesült Államok 11 milliárd 434 millió dollárra becsült egész aranykészletét bevessék a dollár-arany pari­tás fenntartásáért folyó elke­seredett küzdelembe. Magyar idő szerint csütörtö­kön az esti órákban Johnson elnök a Fehér Ház és a Dow­ning Street 10. — a brit mi­niszterelnök hivatali reziden­ciája — között létesített „for­ró dróton” keresztül telefon­összeköttetésbe lépett Wilson brit kormányfővel. Johnson a brit kormány közreműködé­sét kérte a londoni színes­fémtőzsdén — az aranyeladá­sok nemzetközi központján — napok óta tartó spekulációs aranyvásárlások megfékezésé­re. Néhány perccel az amerikai elnökkel folytatott beszélgetés után Wilson miniszterelnök Roy Jenkins pénzügyminisz­terrel, a kormány vezető tag­jaival, valamint tanácsadóival tárgyalt. A tanácskozás után II. Erzsébet királynő aláírta azt a rendeletet, amely ki­mondja, hogy pénteken vala­mennyi brit bank és tőzsde zárva marad. A pénteki szürí- nap nyilvánvaló célt követ: megfékezni a spekuláció hul­lámait, lecsillapítani a kedé­lyeket. * Párizs. A párizsi aranytőzsde pén­tekén a világ nemesfém-érté­kesítő központja lett, miután a brit kormány — amerikai kérésre — beszüntette az aranyeladást a londoni tőzs­dén. Az egykilós aranyrudat, amelyet csütörtökön még 5700 frankért meg lehetett kapni, pénteken hivatalosan is 7000 frankért jegyezték. Előzetes számítások szerint a szokásos napi három-öt ton­na aranyeladással szemben pénteken valamivel több, mint fél óra leforgása alatt több, mint száz tonna arany cserélt gazdát. Soha a párizsi tőzsde történetében nem jegyeztek fel ilyen szédületesen magas aranyeladási árat és nem bo­nyolítottak le ekkora forgal­mat. Nagygyűlés Katowicében Varsó. A katowicei vajdaság több, mint százezer párttagja csü­törtökön Katowicében, a Dzerzinski téren tartott nagy­gyűlésen támogatásáról bizto­sította a párt, annak Közpon­ti Bizottsága és első titkára, Wladyslaw Gomulka politiká­ját. A gyűlésen határozatot fo- godtak el, amelyben élesen elítélik a varsói egyetemen és a fővárosban lejátszódott saj­nálatos események szervezőit, követelik a kilengések értel­mi szerzőinek, szervezőinekés fő részvevőinek méltó meg­büntetését és a 270 000 szilé­ziai kommunista támogatásá­ról biztosítják a pártot és a kormányt. A nagygyűlésen Edward Gierek, a LEMP KB PB tag­ja, a katowicei vajdaság párt- bizottságának első titkára Kommunista 'elölt az amerikai elnökválasztáson Gus Hall, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjának főtitkára csütörtökön este egy tömeggyűlésen bejelentette, hogy pártja is állít jelöltet a novemberi elnökválasztásra. A jelölt nem önálló lappal in­dul, mint a két nagy párt — a demokraták és a republi­kánusok — jelöltje, hanem al­ternatívaként írhatják maid be nevét a szavazólapra a vá­lasztók. Gus Hall elmondotta, a párt nak a jelöléssel az a célja, hogy „az ország elé tárják programjukat”. A jelöltet a párt New York-ban júniusban megtartandó konvencióján vá­lasztják. Gus Hall az esélye­sek között említette Henry Wins tont, a párt elnökét. Claude Linghtfootot. a párt néger ügyekkel foglalkozó bi­zottságának titkárát és önma­gát. mondott beszédet. A szégyen­letes kilengéseket felbuj tatók és politikai kalandorok vi­szonylag kis csoportja készí­tette elő. Meg kell jegyezni, hogy túlnyomórészt olyan szü­lők gyermekéről van szó, aki­ket néphatalmunk nagy meg­becsülésben részesített. Meg­elégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a tüntetések és a kilen­gések szervezőit a diákok túl­nyomó többsége nem támo­gatta. Gierek ezután feltette a kérdést: kinek volt az érde­ke, hogy a fiatalságot elvonja a tanulástól és kalandok út­jára taszítsa? Az esetek több­ségében régi, mindenféle lel- kiismeretfurdalás nélkül te­vékenykedő politikai speku­lánsokról van szó, akiknek idegen a szocializmus ügye, akárcsak a lengyel nép ügye. A Zambrowskihez, Sta- szewskihez, Sloninskihez, Ki- szelewskihez, Jasienicához ha­sonló személyekről van szó, akik népellenes céljaik meg­valósításához megpróbálták kihasználni a lengyel ifjúság hiszékenységét, a lengyel fia­talokat saját hazájuk, népük, a munkásosztály ellen han­golni. Vajdasági pártszervezetünk, az egész sziléziai munkásosz­tály követeli központi ható­ságainktól, hozzanak szigorú intézkedéseket a kilengések szervezőivel szemben. Köve­telni fogjuk, hogy egyszer s mindenkorra biztosítsák a nyugalmat és a rendet, amely nélkülözhetetlen a békés alkotó munkához — mondotta végül Gierek. Csehsxlovákiai események A CSKP Központi Bizottsága Elniséiirö ülése Prága: A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének csü­törtökön megtartott ülésén a CSKP KB. legutóbbi plénu­mainak szellemében megvi­tatta az elmúlt héten megtar­tott kerületi pártkonferenciák első szakaszának lebonyolítá­sát és tapasztalatát. Az elnök­ség egyidejűleg foglalkozott a CSKP KB küszöbönálló plé­numával, különös tekintettel arra, hogy meggyorsítják az akcióprogram tervezetének be­fejezését. A Központi Bizott­ság plénumát az előzetes ter­veknek megfelelően március­ban tartják. Az ülésen Cestmin Cisar elvtársat bízták meg a Köz­ponti Bizottság művelődésügyi, tudományos és kulturális osz­tályának a vezetésével. * A CTK jelentése szerint március 13-án és 14-én Prá­gában ülést tartott a Cseh­szlovák Nemzetgyűlés Elnök­sége. Az elnökség foglalkozott a CSKP KB. akcióprogram­jával, a Sejna-ügy részletei­vel és meghallgatta a cseh­szlovák főállamügyész jelenté­sét azon személyek rehabilitá­ciójának előrehaladásáról, akik az 1949 és 1954 közötti esz­tendők úgynevezett politikai pereinek szenvedő részesei voltak. Az elnökség felkérte a kormányt, hogy készítse elő a rehabilitációról szóló tör­vény-tervezetet. Mint a CTK jelenti, a Nem­zetgyűlés Elnöksége szigorú bírálattal illette Jan Bartuska főállamügyész és Josef Kudr- na belügyminiszter munkamód szereit és a megtárgyalt kér­dések megoldásához való hoz­záállását. Az elnökség elége­detlenségét és bizalmatlansá­gát fejezte ki magatartásuk­kal kapcsolatban. A Csehszlovák Nemzetgyű­lés Elnöksége e határozatát levélben közölte Antonin No­votny köztársasági elnökkel. A Csehszlovák Köztársaság elnöke — tekintettel arra, hogy a Nemzetgyűlés Elnök­sége elégedetlenségét fejezte ki munkájukkal és bizalmat­lanságát is kinyilvánította — felmentette beosztásukból Jo­sef Kudrna belügyminisztert és dr. Jan Bartuska főállam- ügyészt. ¥ Prága: A CTK jelentése szerint a csehszlovák belügy­minisztérium nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat cáfolja azokat a híreket, amelyek sze­rint a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsá- I ga decemberi és januári plé- ! numának idején harci készült- | ségbe helyezték a minisztéri­um biztonsági szerveit. A belügyminisztérium mun­katársainak nevében biztosítja a CSKP Központi Bizottságát, az egész pártot és a közvéle­ményt arról, hogy a bizton­sági szervek lelkiismeretesen és szigorúan a törvény szelle­mében teljesítik feladatukat Washington: Robert Ma Closkey, az amerikai külügy­minisztérium szóvivője csü­törtökön a csehszlovák kor­mánynak arra a követelésére vonatkozóan, hogy a két or­szág között 1925-ben aláírt jogsegély-egyezmény kiköté­seinek értelmében a szökésben lévő Sejna volt vezérőrnagyot mint közönséges bűnözőt tar­tóztassák le, kijelentette: „amerikai részről ezt a lépést nem tartják szükségesnek” — mivel — mint mondotta — nem áll fenn az a veszély, hogy Sejna megszökik az Egyesült Államokból. * Prága: A Rudé Právó pénteki számában a csehszlo­vák eseményekkel foglalkozó nyugati sajtóvisszhangokat kommentáló cikk jelent meg. Mint a cikkíró rámutat, a kommunistaellenes körök a csehszlovákiai fejleményekben a Szovjetunió iránti kapcsola­tok valamiféle megváltozását látják. A komoly kommentá­torok azonban nem ringatják magukat ilyen illúziókban. A cikkíró leszögezi, hogy azok a kommentárok reálisak, amelyék azt várják, hogy még következetesebben valósítják meg az önállóság és függet­lenség elvét, amelyet az SZKP kongresszusán meghirdettek. A tekintélyesebb szemleírók kezdenek elszakadni a rész­letektől és a csehszlovák ese­ményeket szélesebb nemzet­közi szemszögből értékelik és megértik, hogy hazánkban a szocialista rend demokratizá­lásáról, nem pedig a régi rend szerhez való visszatérésről van szó, s hogy nyugaton előmoz­díthatja a kommunistaellenes- ség gyengülését 64. Ezalatt a „különítmény” szé­pen tovább tisztogatott, most már Hilliers hadnagy vezetésé­vel ... Ezután az erődudvaron Latou- ret beosztotta a szolgálatot, majd így oszlatta fel a sort: — Fiúk! Most mindenki meg­érdemel egy jó pohár bort. Ma­ga. Harrincourt, velem jön ki­hallgatásra. — Mehetünk, öregem — felel­te szokott pongyolaságával és La- touret-nek megremegett a bajsza, valami leopárdszerű morgást is hallatott, de különben nem szólt semmit... A nap lebukott a sivatag felett, és Kobienszki, a corvée vezetője várta a jeladást: egy kigyúló fényszórót az erőd falán. De a kis fehér vár némán me­redt az alkonyuló sivatagban, mintha elhagyta volna minden élőlény. Valami balsejtelemféle szo­rongás nehezedett az emberekre. A rabok odagyűltek a műút kez­detére, készenlétben, hogy a fény­szóró jeladására egyesüljenek a corvée embereivel. Az állítólagos dr. Borden és a másik két ide­gen: Lorsakoff és Macquart ve­zették a rabokat. Kiosztottak né­hány fegyvert is, keveset, csak amennyit az autón becsempész­hettek magukkal. Ott hevert mel­lettük két ládában az ekrazit. Hiénák röhögtek bántó hangon, és felragyogtak az első halovány csillagok a Szahara sárga domb­jai felett. — Az ördög érti... — mormog­ta Kobienszki, a néma, ijesztően elhagyatottnak rémlő erőd felé nézve. — Valami baj lehet — mondta az egyik katona. — De mi? Hallgattak. — Kidéiül rövidesen — szólt át a rabok felől Lorsakoff —, ha a corvée-t leváltják. Már elmúlt az őrségváltás ideje. És semmi. Sötét este hullott a Szaharára. A rabok és a katonák csak szemben áiló, ormótlan árny­csomónak látták egymást. Végre nyílt az erőd kapuja. Jól látták a messzeségből is, a belső lámpák kiszűrődő fényénél, hogy az erődből egy katona jön... Egyetlenegy! És a kapu nyomban becsukó­dott mögötte. A hosszú úton, mi­közben a porhullámok el-elfedték, lassan, nyugodtan közeledett az árny... Már csak néhány lépés választotta el a corvée-tól. Most végre felismerték. — Troppauer! — kiáltotta az egyik katona. Valóban a költő volt. Most már bizonyossá vált, hogy valami tör­tént. — Fiúk! — mondta, amikor az őrséghez ért. — Azért küldtek engem, mert én a rabokkal is jóba vagyok ... Baj van. A kato­nák többsége az utolsó percben meggondolta a dolgot. A főbűnö­söket bezárták, a többi elhatá­rozta, hogy nem csinálja ezt a marhaságot, és megvédi az erődöt... Nagy csend támadt. — Az erőd falán kigyúlt a fény. De nem jel­adásból. Nyolc-tíz reflektor pász­tázta egymást, keresztezve a si­vatagot ... — Ostobaság! — kiáltotta Lor­sakoff. Nem fognak ránk lőni... — Azt üzenik a fiúk — jegyez­te meg Troppauer —, hogy aki fegyvertelenül jön, azt bebocsát- ják. Különben lőnek. A vízcsapot lezárják, és nem nyitják ki, csak ha mindenki megadta magát... Döbbent szünet következett. Az erőd felől egy rekedt hangú ma­dár folyton azt ismételgette: „Ki- rágá .. kirágá ... kirágd ..Szél rohant át a Szaharán, és zizegve röpült a por... — Azt üzeni nektek az őrnagy, hogy a corvée térjen vissza az erődbe, a rabok foglalják el a munkahelyüket, és akkor nem vesz tudomást arról, amit tervez­tetek ... Csak a vezetőket bün­teti meg — és sóhajtva tette hoz­zá. — Magát, Kobienszki, való­színűleg felkötik... De hát ilyen az élet; egyszer lenn, egyszer fenn. — Ne hallgassatok rá! — üvöltötte Kobienszki. — Csupa hazugság, amit mond ... — És nálunk az ekrazit! — kiáltotta Lorsakoff. — Ha kell, akár az egész erődöt a levegőbe röpítjük! Kevés lelkesedéssel találkozott az elszánt biztatás. Csak Troppau­er felelt, hasonló harsány hangon: — Majd hülyék leszünk meg­halni magukért! Minek másszunk bele a csávába, ha ép bőrrel sza­badulhatunk?! Ne jöttek volna ide... — Te kutya! — horkant fel Kobienszki, és Troppauer előtt termett. — Majd megtanítlak, hogy a hülye verseiddel törődj, és... Verselnek gyalázására Troppau­er természetesen pofon ütötte Ko- bienszkit, aki azután hosszú ideig csendben feküdt a földön. Lorsakoff revolvert rántott, de az egyik rab kiverte a kezéből. Macquart-t két katona ragadta meg. — Nem vagyunk bolondok meg­halni magukért! — kiáltott a Mikulás-szakállú. — Troppauer- nek igaza van. — Egyék meg, amit főztek... — mondta egy másik csontváz, és aszott karját magasra emelve az öklét rázta dr. Borden ' felé... Tíz perc múlva az egész cor­vée fegyver nélkül visszatért az erődbe, és magával hozta meg­kötözve Kobienszki t, Lorsakoffot, Macquart-t és dr. Bordent. A rabok csendesen várták, hogy döntsenek sorsukról... (Folytatjuk) ( f

Next

/
Thumbnails
Contents