Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-16 / 64. szám
Vn&p orolet&rjal, egyesUljete« f Ara: 70 fittéi Dunámon napló XXV. évfolyam, 64. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968. március 16., szombat Megkezdődtek a forradalmi ifjúsági napok Országos nyitóiinnepség Pécsett R endhagyó módon ünnepelték Pécs város fiataljai és lakossága az idei március 15-ét. Már jóval 11 és este 7 óra előtt nagy tömeg gyülekezett a hétemeletesek tövében felállított sátor előtt, hogy megtekintse Baranyi Ferenc és Gyártás Endre Tüzek című produkcióját, melyet a délelőtti főpróbán vett fel a Televízió, s melyet a forradalmi ifjúsági napok országos nyitóünnepségeként este sugárzott az ország tv-nézőinek. Az esti előadáson a közönség soraiban megjelentek a megye és a város párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, Méhes Lajos, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Szabó János, Ribánszki Róbert és Kárpáti Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkárai, valamint a KISZ KB. osztályvezetői. Eleven tüzek lángolnak a színpadon, az imbolygó, hajladozó, rőt fényben „égő” nőalakok a forradalom tüzét jelképezik. Három ifjú lép elő, a 48-as forradalom, a Tanács- köztársaság és a mai kor képviselői, a történelmi események is csak azért elevenednek meg, hogy eldöntsék vitájukat. Ismerős ez a vita, ismerősek maguk az alakok is. A 48-as forradalmár percnyi tétovázás nélkül, golyónak kitárt mellel rohanna a zsarnokság falai ellen, erre lelkesíti társait is. A 19-es ifjú is a harc mellett van, de megfontoltságra, józan gondolkodásra int. A mai kor gyermeke pedig mindkét érvelésre egyként legyint: „Manapság már csak Moszkva és New York nagy meccsein rúgják a bombagólt, mi, kicsi népek, közönség vagyunk, elég, ha elfogultan szurkolunk...” Érdemes volt-e hát küzdeni (> szabadságért, a függetlenségért a túlerő ellen, s van-e, hol az a fal, ami ellen most kell rohamra menni? A kérdés elhangzik s a történelem adja meg rá a választ. Bárdossy demagóg beszédét halljuk az antibolsevista, fajvédő, „népi” és „szociális” alapon álló pártok, politikai alakulatok összefogásának szükségességéről, de rögtön utána gyászruhás lányok, asz- szonyok jelennek meg a színpadon, s amint búcsúztatják a láthatatlan katonavonatot, fájdalmas mozdulataik szomorúságot, az elkerülhetetlenbe való belenyugodni nem tudás tragikumát fejezik ki. A narrátorok (Gábor Miklós, In ke László, Pécsi Sándor), a körszínpad három, egymástól egyenlő távolságra lévő pontján helyezkednek el, tulajdonképpen már a közönség soraiban, és nem annyira színészi alakításukkal, mint inkább az idézetek tartalmával döbbentik meg a fejüket ide-oda kapkodó nézőket. És egyáltalán, kell-e karikirozni, megjátszani az effajta dokumentum szövegeket? A megvert, hidegtől, éhségtől szenvedő sereg maradéka, a visszatérők, a Kommunisták Magyarországi Pártjának röplapjaival találkoznak. Eeyikük (Iványi József) érdeklődéssel vegyes csodálkozással olvassa fel: „Magyarok! Abba kell hagyni a háborút! Szakítani kell Magyarország elnyomóival! Egy magyar katonát sem Hitlernek!” A röplapokat az Illegális nyomdában állítják elő Braun Éva kommunista ■»árt.ír (Béres Ilona) és tárAz otthon maradt asszonyok búcsúztatják a láthatatlan katonavonatot. Erb János felvétele sai. Ez a jelenet valahogy nem vált élővé a színpadon. A szereplők nem sokat tudnak kezdeni a szöveggel, láthatóan az is zavarja őket, hogy a belső monológokat gép hang helyettesíti. A József Attila Lebukott című versére írt táncjáték jól illeszkedik a sorba, de a huszárlány (Stimácz Gabriella) hetyke és impozáns táncát — még kevésbé az egyébként közkedvelt Illés-zenekar megjelenését — őszintén szólva az eredeti szövegkönyv birtokában sem tudjuk mivel magyarázni. Lehet, hogy az egyes részek kihagyása, illetve más részek sorrendjének felcserélése a Baranyi—Gyárfás szerzőpár beleegyezésével történt, de semmi esetre sem fokozta a bizonyítás logikáját, az ösz- szeálh'tás gondolati-érzelmi egységét. így aztán a Tüzek kiemelkedő alakításai inkább önmagukban hatnak, mint Louis Aragon balladája is, Ronyecz Maria előadásában. Ám ha korábban nem volt funkciója, a ballada vége felé igen jó hatást kelt, amikor a kíséretbe — a Pécsi Szimfonikus Zenekar és Liszt Ferenc Kórus mellett — a beat-zenekar is bekapcsolódik. Helyenként zavarta a történelmi események időrendjéhez amúgy sem igazodó, montázs- szerüen felvillantott jelenetek és szövegek megértését az a rendezői ,,egyszerűsítés” mely a szöveglcönyvbe beleírt „hol növekvő, hol csökkenő, újabb és újabb formákat öltő falat” szinte felismerheteilenné tette a feldolgozás során, és a „fal j helyén megjelenő, hátulról át-1 világítható transzparensét”, I melyen különböző magyarázó- \ eligazító feliratok jelennek I meg, csak a TV nézőinek mu-1 tatta meg. Talán ennek hiányában hatott kissé hosszadalmasnak az újabb narrátor jelenet is, mely üres színpad és több mint ezerötszáz néző előtt — egyébként pergő ritmusban — nem kevesebbet igyekezett felidézni, mint a jobbágyrendszert, a monarchiát, a tőkét, a munkanélküliséget, a népbetegségeket, tehát a XIX. század és XX. század első harmadának Magyarországát. A fal-transzparens feliratainak; az elnyomó hatalomnak a védelmére Haynau-pribékek, darutollas csendőrök, fegyveres nyilasok vonulnak be — kérdés, mennyire volt érthető ez a jelkép feliratok hiányában? —, és amikor a mai ifjú még mindig értetlenül azt kérdezi: „En hol harcoljak, hol az én falam?”, lehull a lepel a színpad felett elhelyezett táblákról, feltárulnak a vietnami nép szenvedései, az indiai nyomor, a néger lin- cselés, akták bürokratikus tömege és tiltó feliratok sokasága válik láthatóvá. Van miéit s mi ellen harcolni most is, vedd észre, mai ifjú! A Pécsi Szimfonikus Zenekar Sándor János vezényletével szinte észrevétlenül festette alá hangulatilag a jeleneteket. A Pécsi Balett szólistái és a kar tagjai néhány szép pantomimmai önmagában is remek produkciót nyújtottak, a Pécsi Liszt Ferenc Kórus (karigazgató: Antal György) a tőle megszokott magas színvonalat produkálta. A három ifjú közül őszinte átélésével a 48-as (Bálint András) tűnt ki. Gombár Judit jelmezei kifejezőek és ötletesek voltak. Kéri Tamás Losonczi Pá! elvtárs Somogybán Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke március 14—15-én kétnapos látogatást tett Somogy megyében. Csütörtökön délelőtt a Hazafias Népfront Somogy megyei küldöttértekezletén vett részt, majd a délutáni órákban a megye egyik leghíresebb állattenyésztő falúját, Göllét kereste fel. Itt Szijjártó János, a helybeli Béke Termelőszövetkezet elnöke ismertette a falu és a közös gazdaság életét, munkájának eredményeit és a terveket. Ezután Losonczi Pál megtekintette a tsz majorját. Este a pártszékházban a község, valamint a termelőszövetkezet vezetőivel és tagjaival folytatott baráti beszélgetést az Elnöki Tanács elnöke. Losonczi Pál pénteken a Nagyatádi Konzervgyárat kereste fel, ahol Sasvári Ferenc igazgató kalauzolásával megtekintette az üzemrészeket Apró Antal e'vtárs Baranyában Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese, pénteken Baranya megyébe látogatott. Pécsett a Megyei Pártbizottság vezetőivel találkozott, majd Rapai Gyulának, a Megyei Pártbizottság első titkárának kíséretében Siklósra Indult, ahol a Járási Pártbizottság székházában tartott aktivista értekezleten tájékoztatta a megye párt-, állami és társadalmi életének vezetőit az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről. Az 1967-es gazdasági év eredményeiért a Központi Bizottság nevében kifejezte elismerését megyénk kommunistáinak és dolgozóinak. Ezután a megye és a járás párt- és tanácsi vezetőinek társaságában a szóló- és kertgazdálkodásáról, valamint idegenforgalmáról nevezetes siklós—harkány—villányi tájegységgel, annak életével ismerkedett. Harkányban Apró Antal elismeréssel nyilatkozott a fürdőhely utóbbi években csupán a megye erőforrásaira támaszkodó fejlesztéséről. A fürdőhely megtekintése közben elbeszélgetett az üdülőhely továbbépítésén, csatornázásán jelenleg is dolgozó munkásokkal. A Villányi Állami Gazdaságban dr. Pálffy Károly igazgató és Wéber Imre vezető borász fogadta és tájékoztatta a Minisztertanács elnökhelyettesét a gazdaság tevékenységéről. Apró Antal a késő délutáni órákban visszautazott a fővárosba. Dolgosó népünk a szocializmus teljes felépítésére A Hazafias Népfront megyei küldöttértekezlete Dr. Achátz Imre megnyitóját mondja A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága Pécsett a Fegyveres Erők Klubjában tegnap tartotta meg küldött- értekezletét Az elnökségben helyet foglalt Achátz Imre, a Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója, Ambrus Jenő, a Pécs városi Pártbizottság első titkára, Baratt József, a Hazafias Népfront Országos Titkárságának osztályvezetője, Beck Ferenc, az SZMT elnöke, dr. Csendes Lajos, a Megyei Pártbizottság titkára, Gergely Lajos ország- gyűlési képviselő, a megyei képviselőcsoport vezetője, Horváth Lajos, Pécsi városi Tanács vb-elnöke, Kollár Vin- céné, a Nagykozári Tsz női szocialista brigádjának vezetője, Kovács Zsuzsa védőnő, Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnöke, Ognyenovics Milán, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, országgyűlési képviselő, Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács vb-elnöke, Pető házi Szilveszter, a KISZ megyei ti tikára, Pilaszanovieh Imre, Pécs városi Népfront elnöke, Szabó Illés bányász, Sziebert Ferenc tsz-brigádve- zető, Sztergár János, a Hazafias Népfront megyei titkára. A tanácskozást Achátz Imre elnök nyitotta meg. A megyei bizottság beszámolóját a küldöttek az értekezlet előtt írásban kapták kézhez. Sikeres akciók Az írásos beszámoló értékelte az 1964. évi küldöttértekezlet óta végzett munkát. Megállapította, hogy megyénk dolgozó társadalma — a munkások, parasztok, értelmiségiek — közhangulatára a párt politikájának helyeslése, követése a jellemző. A mozgalom büszke arra, hogy a maga sajátos eszközeivel részt- vett a szocialista építőmunka kis és nagy kérdéseinek megoldásában. A népfront mozgalom sokszínű munkájával az utóbbi években mindjobban magára talált, kialakította tevékenységének formáit, módszereit, a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek összefogását segítő mozgalommá fejlődött A megye sajátos helyzetéből fakadóan nagy gondot fordítottak a nemzetiségiek körében végzett munkára. A nemzetiségi községekben sikeres barátsági esteket rendeztek. A nemzeti szövetségekkel együttműködve főként a kulturális munkában alakult ki jó kapcsolat és együttműködés. A népfront a tömegszervé- zetekkéi számos sikeres akciót bonyolított le. Ilyenek voltak: a termelőszövetkezeti szocialista brigádvezetők első megyei találkozója, jól sikerült a mezőgazdasági szakemberek és orvosok közreműködésével rendezett „A mezőgazdasági munka és az egészségvédelem” . című tanácskozás. Az MSZBT-vel közösen az elmúlt évben 320 fő rész(Folytatás a 3. oldalon) «
