Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-13 / 61. szám

Dunontmi namo ! Varsói események Elítélték a kilengések szervezőit Varsó: Mint a Lengyel Távirati Iroda jelenti, Varsóban hétfőn összeült a főváros társadalmi-politikai aktívája, hogy megvitas­sa a varsói egyetemen és néhány más főis­kolán lezajlott legutóbbi eseményekkel, Illet­ve a varsói utcákon történt kilengésekkel kapcsolatos kérdéseket. A vitában a varsói vállalatok, valamint a főiskolák és egyéb oktatási intézmények képviselői felháborodá­sukat fejezték ki, elítélték a kilengések szer­vezőit és résztvevőit. Hétfőn délelőtt a varsói egyetemen tartott gyűlés után azonban az egyetem környékén, tálnyomórészt serdülőkből álló csoportok je­lentek meg, amelyek akadályozták a forgal­mat és sértegették a rendfenntartó erőket. Délután huligán elemek a város különböző negyedeiben rendbontást okoztak, a rend­őrökre köveket dobáltak. A rendőrség a rend helyreállítása érdekében mintegy háromszáz személyt őrizetbe vett. A személyazonosság ellenőrzésekor kiderült, hogy közöttük mind­össze harminc egyetemi hallgató volt, a rend­bontók többsége huligán elemekből, munka­kerülőkből állt. Sajnálatos módon az őrizet­be vettek között sok kiskorú tanuló volt. Jozef Kepa beszéde a varsói aktíva ülésén —------------------------------------------------------------ 1968. március 15. Mauritius független 2 + ARHANGELSZK: Oj szovjet—francia kísérletek kezdődtek a kozmikus térség : anulmányozására. Moszkvai es párizsi fizikusok hasonló ellegü megfigyeléseket végez­ek egymástól 15 ezer kilo­méter távolságban levő ob­szervatóriumokban. A kísérlet szovjet vezetője, Valeria Trockaja professzor és fran­cia kollegái remélik, nincs már messze az az idő, amikor biztosítani lehet az űrhajók veszélytelen kijutását a csi- lagközi térbe. 4 PÁRIZS: A nagy nyugati Jegybankok vezetőinek szokásos hétvégi bázeli tanácskozása után nem csökkent, hanem ellenkező­leg. tovább növekedett az arany­vásárlási láz a párizsi tőzsdén. A hétfői aranyvásárlások az igen magasnak tekintett pénteki for­galom kétszeresét is elérték. Ha­sonlóan nagyarányú aranyvásár­lásról érkeztek hírek Londonból és Svájcból is. * Tízezer munkás tüntetett hétfőn délután a franciaországi Lens- ben a vidéket sújtó munkanélkü­liség miatt. Ezzel egyidőben több ezren tüntettek a közeli Douai- ban is, Bruay-ban is. Redonban a vasmunkások tüntető felvonulá­sa heves összecsapássá változott a rendfenntartó erőkkel. A város gépipari üzemeinek több ezer dolgozója 30 centimes órabér­emelésért tüntetett. Az összecsa­pásban mintegy harmincán sebe­sültek meg, köztük több rendőr. ♦ NEW YORK: V Thant ENSZ-fötitkár jelentést ter­jesztett a Biztonsági Tanács elé a jelenlegi ciprusi hely­zetről. A főtitkár javasolja, hogy a lehető leghamarabb hívják össze o ciprusi görög és török közösség vezetőit és próbáljanak végleges megol­dást találni a szigetország bel­ső problémáira. V Thant ja­vasolta, hogy a Cipruson szol­gálatot teljesítő 4500 főnyi ENSZ-rendfenntartó erő meg­bízatását további három hó­napra hosszabbítsák meg. 4 MOSZKVA: Nyikogytm érsek, a moszkvai patriarchátus képvi­seletében tiltakozó táviratot kül­dött Zalman Sazar izraeli állam­főnek azok miatt a támadások miatt, amelyeket izraeli állam­polgárok a Jeruzsálem! orosz egy­házi misszió ellen intéztek, „meg­sértve a szent helyek integritá­sát és biztonságát". ♦ STOCKHOLM: Wiliam Heath, az Egyesült Államok svédországi nagykövete ked­den Stockholmból New York­ba repült, hogv Johnson el­nökkel a megromlott svéd— amerikai kapcsolatokról ta­nácskozzék. A nagykövet Johnson kívánságára utazik az Egyesült Államokba. 4 VELENCE: Tűz pusztított a XVI században épült Carnelutti palotában, amelynek termei sok műkincset őriznek. A tűzoltóknak csak a hétfő éjjeli órákban sike­rült a tüzet elfojtaniuk, A men­tési munkálatok következtében valamennyi termet víz lepte el. De az értékes festményekben sze­rencsére nem esett kár. ♦ NAIROBI: A rhodesiai kivégzések ellen tiltakozó ke­nyai diákok kedden délelőtt kövekkel támadták meg az angol főbiztos hivatalának nairobi épületét. A rendőrség szétoszlatta a tüntetőket 4 BERLIN: A Nyugat-Berüni Szociáldemokrata Párt vezetősége hétfőn több párttagot kizárt, mert részt vett február 18-án a vietna­mi háborúellenes tüntetésben. A kizárt tagok közül négyen a párt ifjúsági szervezetéhez tartoznak. * Egy Japán hajózási társaság megrendelni készül „a világtörté­nelem legnagyobb tartályhajóját”. A tervek szerint 1971-ben elké­szülő majdnem 10 milliárd jen költséggel épülő 380 000 tonnás tartályhajó sebessége óránként 15 esomó, hossza 360, szélessége 56— 58 méter, mélysége 32 méter lesz. ♦ KINSHASA: Egy föld­csuszamlás eltemette a kelet­kongói Kivul tartomány egyik faluját és félő, hogy az egész 200 főnyi lakosság a szeren­csétlenség áldozata lett. A ka­tasztrófa hétfőre virradó éj­jel következett be, amikor a rwandai határ közelében az utóbbi napok heves esőzései következtében meglazult domb rázúdult a lábánál fekvő fa­lura. A szerencsétlenség rész­leteiről nem érkezett jelen­tés. 4 PR AGA: Pardubice csehszlo­vák városban megkezdődött a KGST elektronikai és rádiótechni­kai állandó bizottságának Ülés­szaka, amelynek munkájában bolgár csehszlovák, lengyel NDK- beli és szovjet szakemberek vesz­nek részt. A bizottság ülése egy hétig tart. Varsó: A Trybuna Ludu kedden közölte Jozef Kepa, a Varsói Városi Pártbizottság első titkára beszédét, amelyet a főváros társadalmi-politi­kai aktívájának hétfői ülésén mondott. Bevezetőben Kepa részlete­sen ismertette a varsói ut­cákon március 8-án és 9-én lezajlott és a diákok közötti felelőtlen elemek által elő­idézett kilengéseket A továb­biakban megjegyezte, hogy a varsói egyetemen már több éve diákok kis csoportja ár­talmas politikai tevékenységet fejt ki. Az esetek többségé­ben az úgynevezett „arany­ifjúságról” van szó, akik a nyugatért lelkesednek és szü­leik helyzeténél fogva jó anya gi körülmények között élnek. Éppen ők azok, akik az egész diákság véleménye képvise­lőinek tartják magukat, akik azt a jogot bitorolják, hogy a diákok érdekeit az egyete­mi hatóságoknál képviseljék. A Varsói Városi Pártbizott­ság első titkára a további­akban hangoztatta: nem tű­rünk meg semmi olyan tevé­kenységet, amely megbontja a rendet a városunkban. Az Ifjúság felbujtásáért, a tünte­tések szervezéséért, az azok­ban való aktív részvételért, az egyetemeken és a város utcáin történő kilengésekért, a rágalmak és hamis hírek terjesztéséért, a súlyos követ­kezményekkel fenyegető poli­tikai provokációkért, a népi Lengyelország polgáraihoz és egyetemi hallgatóihoz mél­tatlan tevékenységért a bű­nösökkel kapcsolatban levon­ják a megfelelő következte­téseket. Jozef Kepa megállapította: a kilengések és tüntetések szervezőinek nem sikerült el- émiök fő célkitűzéseiket. Az egyetemi hallgatók többsége nem támogatta őket. Varsó közvéleménye felháborodással fogadta a huligán-incidense­ket. Éles tiltakozással lépett fel a főváros munkásosztálya. Bécs: Az anschluss, helye­sebben Ausztria német meg­szállása 30. évfordulójáról a hagyományos belpolitikai el­lentétek jegyében emlékeznek meg a nagy osztrák pártok. Klaus kancellár kedden megkoszorúzta a bécsi hősi emlékművet, majd a kormány ülésén mondott beszédében emlékezett meg a német meg­szállás osztrák áldozatairól. Nagy feltűnést keltett Auszt riában a Párizsi Expressben megjelent dokumentum, amely arról tanúskodik, hogy Schuschnigg, Ausztria utolsó kancellárja letartóztatása után két héttel hűségnyilat­kozatot tett Hitlernek. Az ok­mányt, publikálója szerint, a háború után a szövetségesek Jemeni köztársaságiak győzelme A jemeni köztársasági erők szétzúzták a zsoldoso­kat és diverzánsokat az or­szág északi és északnyugati területein, megtisztították m S/anaa felé vezető utakat, nagymennyiségű ellenséges fegyvert és felszerelést zsák­mányoltak — jelenti gyors­hírben a MEN A hírügynök­ség. találták meg a Gestapo bécsi irattárában. A nyilatkozatban Schuschnigg „véglegesen és történelmileg indokolta az anschlusst, amelyet csak a Führer vihetett végbe”. Az Első Osztrák Köztársaság utolsó kancellárja a háború után az elmúlt évekig az Egyesült Államokban élt, ta­valy telepedett le újra Auszt­riában. Schuschnigg szerint a nyilatkozat hamisítvány. Le­tartóztatása idején írt ugyan folyamodványt, amelyben ma­gára vett minden felelősséget a tekintélyuralmi rendszerért és kegyelmet kért munkatár­sai számára, a többit azon­ban — úgymond — utólag írták hozzá. Az Indiai-óceánban Ma­dagaszkár szigetétől nem messze fekvő Mauritius ked­den elnyerte függetlenségét. A kis ország mindössze 1865 négyzetkilométer területű, lakosainak száma körülbelül 800 ezer. Mauritius szigete „Francia-sziget” néven 1715— 1814-ig francia gyarmat volt és a napóleoni háborúk után került az angolok kezébe. Ezzel magyarázható az a körülmény is, hogy az utolsó pillanatig elkeserett politikai harcok folytak az országban a függetlenség kérdése kö- rüL Az országban a belső el­lentétek januárban súlyos fa­ji zavargásokhoz vezettek és Singapore-ről mintegy 300 angol katonát vezényeltek a szigetországba, hogy a rend­őrséggel karöltve helyreállít­sa a nyugalmat. A brit nemzetközősségi hi­vatalhoz közelálló források szerint Nagy-Britannia és Mauritius közös védelmi szerződést írt alá, amelynek értelmében bizonyos számú angol katona továbbra is ott marad a függetlenné vált sx4 geten. A szerződés hat érvva szól. Smith kormánya ismét gyilkolt Rhodesia: A Salisbury! börtönben, világméretű tiltakozás ellenére, március 11-én a rhodesiai partizánmozgalom további két tagját akasztották fel. Képünkön: a kivégzettek hozzátar­tozói a börtön épülete előtt. Battista és Latouret gépfegyve­reket vittek fel az irodába. Bat­tista jött előbb, és ledobta terhét a földre. — Miért nem hozatja egy le­génnyel? — kérdezte Finley. A káplár nyugodtan felnézett — Nincs megbízható. Most Latouret jött ö talált megbízható katonát. Ez még szo­morúbb volt. Egy legény segített neki. A hülye Kréta. Az egész helyőrségben egyetlen embert mertek használni: egy elmebete­get. Vigyorogva ledobta a gép­fegyvert és szalutált A szeme eszelősen mozgott, és a két mély ránccal a szája mellett olyan volt az arca, mint valami bohóc-lárva. Az egyetlen katona Aut-Taurirt- ban, akivel még rendelkezni mer­tek. Vigyorgott és lihegett Most már tisztában voltak a helyzettel. Finley szánakozva szólt oda az utolsó hűséges közlegény­nek: — Itt az ajtó mellett van egy pad, ülj le, fiam, és gyújts rá. — Alázatosan jelentem ... Mi­re? — Egy cigarettára. — Jelentem: miféle cigarettá­ra? Mert a közlegénynél nin­csen cigaretta. — A szomorú esemény dacára Finley elnevette magát Adott egy cigarettát Kré­tának. — Vedd le, fiam, a falról az írnok szuronyos puskáját. Nem kell poszton állnod. Ülj csak szé­pen, de ha valaki engedély nél­kül akar belépni, azt nyugodtan lődd le. Értetted? — Körülbelül... Vigyorogva, peckesen távozott az egyetlen megbízható közlegény Aut-Tarirtban: a hülye Kréta! — Nem lehetne — kérdezte Gardone, miközben remegő kéz­zel cigarettára gyújtott — meg­kísérelni ... a főkolomposokat... ősszefogdosni... megakadályoz­ni... Eldördült a lövés. — Már késő — mondta Flnley.„ A trombitás alarmot akart fúj­ni, de kiverték kezéből a kürtöt — Nem kell! Hagyd abba! Elég volt! Adrógopollusz, a görög birkózó, és Bénid Tongut a csendőr Hildebrandt főkolomposai voltak, és most a békétlenkedők zömét összegyűjtötték az udvaron úgy, hogy az elősiető katonákat köz­refogták. Valamennyi elkeseredett, halá­losan fáradt ideges ember, leg­többje beteg is... Már hat óra volt, és utolsó hévvel tombolt körülöttük a sivatagi hőség. Hildebandt felállt egy padra: — Emberek! Elég Volt a Sza­harából! Nem akarunk a sivatag­ban megdögölni. Kitörünk a ra­bokkal együtt, akiket éppúgy pusztulásra ítéltek itt, mint ben­nünket! Rövidesen megérkezik segítségünkre sok harcossal a szo- kota törzs, és elvezet valairteny- nyiünket egy titkos átjárón an­gol területre. Ezért birtokunkba ▼esszük az erődöt, hogy ne lője­nek innen... Befejezte a beszédet, és elszánt léptekkel a törzsépület felé in­dult A katonák ordítoztak. ... És hol volt Galamb? Hol volt Latouret, Battista és a töb­biek? Mikor eldördült a lövés, Latou­ret és Battista az irodához veze­tő lépcsőházban voltak. Az őrmes­ter elővette revolverét. Battista is. Ebben a oillanatban valaki há­tulról elkapta a kezét, és kicsa­varta a pisztolyt. Ugyanez történt Battistával is. Galamb, Troppau- er, Spoliansky és Nadov lefegy­verezték őket — Megkötözni! — mondta Ga­lamb. — Rajta, Spoliansky! Az köteleit vett elő, és a tehe­tetlenül szitkozódó őrmesterhez fordult: — Ha megengedi... — mondta udvariasan, és érthető rutinnal szorosan megkötözte. Azután Bat- tistához fordult, mintha táncra kérné fel: — Szabad?... — de mielőtt még az olasz megtagad­hatta volna a beleegyezését, már megkötözte. Bevitte őket a mos­dóhelyiségbe. — Nyugodtan, öreg Latouret — biztatta Galamb —, nem lesz semmi baj, jó fiú vagyok, és gondolok magukra, csak pillanat­nyilag kell beraktározni önöket. — Tudja, Harrincourt — mond­ta megvetően az őrmester —, ed­dig azt hittem, hogy csak fe­gyelmezetlen és elbizakodott. Még sajnáltam is, mikor en crapaudine megkötözték. De most látom, hogy maga hitvány, gyáva fráter, és bánom, hogy valaha egy jó szót szóltam magához. — Csak dörmögjőn, öreg. Azért tudom, hogy kedvel. Ne féljen semmit, Galamb jó fiú. Szereti a katona bácsit. Mehetünk, gye­rekek. Ezután felmentek a legénységi szobába. Itt gyűlt össze a „Har- rincourt-különítmény” Pilotte ve­zetésével. Minkust, Pilotte, Hla- vács, Rikov és még nyolc meg­bízható ember. — Gyerekek! Valamennyien Hlavács őrnagy vezetése alatt állunk. Most lemegyünk, és úgy teszünk, mintha csatlakoznánk a lázadókhoz. Betörjük a raktárt, és mindenki ihat rumot meg ami ital van! — Hlavácsot eltolta, és rázárta az ajtót. A cipész két­ségbeesetten bámult maga elé, azután dühös lett. „Micsoda be­széd ez? — siránkozott. — Az én ötletem volt a rum, és nekem nem adnak semmit... Disznó- ság!” De nem tehetett semmit... Galamb pedig így szólt a lép­csőn: — Fiúk, aki közületek rumot Iszik, azt szavamra mondon, hogy nyomban lelövöm. — Kicsinyesség — dörmögte Troppauer, a poéta —, azért egy pohárkával igazán lehetne... — de Galamb úgy nézett rá, hogy gyorsan elhallgatott. Futva érkeztek az udvaron nyüzsgő katonák közé. — Halló! — kiáltotta Galamb. — Végre... megyünk haza! És addig is, amíg kinyitják a víz­csapot, ne szomjazzunk! Fiúk! A raktárban ott a rum! Megérdem- lünk ennyi nyomorúság után egy korty italt! — Úgy van! — kiabálta Trop­pauer. „Úgy van!” zúgták az al­koholisták. Egy perc múlva felfeszítették a raktárt. A nagy hordókat bajonettel, baltával lékelték, ahogy jött. Pil­lanatok alatt mindenfelé folyt a rum, röhögtek, kiáltoztak... A szájharmonika is megszólalt rö­videsen .... (Folytatjuk) Az anschluss évfordulóján f T i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents