Dunántúli Napló, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-13 / 61. szám

1968. március 13. Dunantaii nau to Mezek — veszélykén 1967-ben csökkent a bányászati balesetek száma Romlik a súlyossági mutató — Mikor lesz védőkesztyű? A* elmúlt évben 2590 em­ber szenvedett három napon túl gyógyuló sérülést a Me­cseki Szénbányák üzemeiben, ami az összbalesetek 23,1 szá­zaléka. Az előző évhez viszo­nyítva örvendetes csökkenés tapasztalható: a 100 ezer mű­szakra eső baleseti gyakorisá­gi szám 60,4-ről 58,7-re süly- lyedt, ezzel párhuzamosan azonban romlott a súlyossági mutató, s ami mindennél ko­molyabb figyelmeztetés: az 1966. évi tízzel szemben ta­valy tizenketten vesztették életüket a bányaüzemekben. A vizsgálatok eredménye A halálos balesetekről szóló tudósításainkat minden eset­ben így zártuk: a vizsgálat folyik. Nézzük, milyen ered­ménnyel zárultak ezek a jö­vőt illetően oly nagy jelen­tőséggel bíró vizsgálatok! A tizenkét halálos baleset­ből három a dolgozók mulasz­tásából következett be. Ehhez — sajnos — ninc3 mit hozzá­tenni. Egy — nagyobb elővi­gyázatossággal — elkerülhető lett volna. Ez a szomorú tény is önmagáért beszél. A sta­tisztikában azonban szerepel még egy jelentős baleseti oko­zó, s ez a hibás technológia. Három ember halálát okozta olyan munkavégzési mód, me­lyet később tökéletesíteni kel­lett. Ez nagyon nyugtalanító. Előre nem látható okok négy áldozatot követeltek — s ha ez a szám nagy is, sajnos tudomásul kell venni, mert a föld mélyén végzett munka minden korszerűsítés ellené­re titokzatos és veszélyekkel terhes marad. Gépi berende­zés szabálytalan üzemeltetése egy ember életébe került — s ez megint a száz százalékos fegyelem szükségességére fi­gyelmeztet. A gép nemcsak barát A biztonságtechnikai szer­vek évek óta vizsgálják és elemzik a baleseti okozók arányváltozásait, a gyakori­ság alapján sorrendet állí­tanak fel, s ezen a szomorú „ranglistán” változatlanul a guruló kőzetek állnak az élen. Az összbalesetek 21,3 lkát hulló és guruló kö- okozták. A magyarázat: ég mindig sok a „túlbátor” pász, s azok száma is las­Időjárásjelentés Várható időjárás szerda estis: Felh őátvonul ások, néhány helyen (utó havazással. A helyenként vi­haros északi—északnyugati szél Fokozatosan mérséklődik. Szokat­lanul hideg marad az idő. Vár­ható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet mínusz 3—8 fok között, a szélvédett helyeken kevéssel mínusz 10 fok alatt. Legmaga­sabb nappali hőmérséklet mínusz l—plusz 4 fok között. san csökken, akik a biztosí­tási munkák rovására akar­nak magas százalékot elérni. Igen sok baleset történik az anyagmozgatásnál (15,2 száza­lék), ami most már égetően fontossá teszi, a bányászati eszközök súlyának felülvizsgá­lását, s ezt követően új, köny- nyebb tárnok, süvegek beszer­zését. A kiesett napok nagy száma, a táppénzre kifizetett milliók, jelen esetben még a gazdaságossági számításokat is feleslegessé teszik. Sok év baleseti statisztikáit vizsgálva még egy rendkívül nyugtalanító megállapítást te­het az ember: a kezek vannak leginkább veszélyben, s vé­delmükben alig-alig történik valami. Tavaly a sérülések 49 százaléka kézsérülés volt, s a jelek szerint így lesz az idén is. Védőkesztyű kellene mi­előbb. Évek óta ismételgeti ezt a tényt mindenki — elő­relépés azonban nincs. A ki­próbált modellek nem váltak be, igaz, ez azonban nem le­het a megoldás gátja. Kül­földön vannak jó kesztyűk — s törvény is van kötelező használatukra! — legyen hát nálunk is — bármi áron! Korszerű oktatás A legörvendetesebb válto­zást a munkavédelmi oktatá­sok terén figyelhetjük meg. A fejlődés három területen is jelentős. A munkásvédő és biztonságtechnikai apparátu­sokban ma már az egyszerű bányászok által is elismert szaktekintélyek dolgoznak. A korábbi — felolvasásszerű — oktatás helyett rendszeressé vált a filmek és más segéd­eszközök használata és végül: sikerűit a balesetelhárítási munkákba jelentős társadal­mi erőket bevonni. Jól beváltak a játékos for­mák is. A múlt év májusá­ban hét üzemben szervezték meg a munkavédelmi „ki mit tud”-okat. A résztvevők szá­ma meghaladta a 2500-at, • a felkészülés időszakában ez­reknek volt mindennapos ol­vasmánya a balesetelhárítási szabályzat Eddig a biztonságtechnikai felelősök elsősorban az embe­rek eszére igyekeztek hatni, de miután az észérvek ke­vésnek bizonyultak, széleskö­rűvé vált a lélektani ráhatás. Egy-egy halálos baleset után a teljes anyagot ismertetik az oktatás keretében, fényképe­ket mutatnak be, sőt a sze­rencsétlenség szemtanúinak borzasztó élményeit is fel­használják a fegyelem és megfontoltság fokozása érde­kében. Új rendeletek 1968. Január 1-től új rende­letek szabályozzák a balese­tek kivizsgálásának rendsze­rét. Ezek értelmében ha az üzemi balesetek eredete, oka, vagy a szükséges intézkedés tekintetében vita támad a vállalat, a sérült és a szak­szervezet megbízottja között, a vitát a vállalat szakszerve­zeti munkavédelmi felügyelő­je hivatott eldönteni. E nagy felelősséggel járó feladat ma­radéktalan teljesítése érdeké­ben az SZB keretén belül spe­ciális bizottságok alakulnak a bányaműveléssel kapcsolatos balesetek, Illetve a bányagé­pészeti és bányavillamossági tevékenység során bekövetke­zett sérülések okainak meg­bízható vizsgálatára Ezek a bizottságok hivatottak vala­mennyi megfellebbezett bal­eseti ügyben állástfoglalni. B. S. Nyit a SZOT-üdülő A Mecsek üdülő február 14- én egyhónapos időtartamra bezárta kapuit. A „zárt kapuk” mögött hozzáláttak a szokásos tavaszi nagytakarításhoz: újra festették a szobákat, kijavítot­ták a bútorokat, kitisztító ták a függönyöket, szőnyegeket. A fürdőszobák zöld csempéket kaptak. A bárban felújították a huzatokat, csempézték a mosdót. A nagy üdülőhöz csa­tol t Sport üdülőben a vízve­zetéki! álözatot cserélték ki — ezen kívül a szobákban ha­sonló nagytakarítást végeztek. A mintegy 30 főnyi személy­zet szorgos munkájának kö­szönhető. hogy a függönyök, szőnyegek tiszí fása „saját re­zsiben” készülhetett el. A közel 200 ezer forintos felújítási költséggel „kitava­szodott” Mecsek üdülő már­cius 14-én, csütörtökön ismét nyitott kapukkal várja az or­szág minden részéből érkező 145 vendégét. 2200 fiatalt fogad be a sátor Ma üssspróba Jugoszláv—magyar vízügyi tárgyalások Pécsett Tárgyalnak a jugoszláv és a magyar vízügyesek. Az asztalfőn sze mben jobbra Frányo Jung, a Jugo­szláv delegáció vezetője, tőle balra a második Gombás Lukács, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság főmérnöke. Közös erővel szabályozzuk a Drávát Jugoszlávia érdeklődést tanúsít egy közös vízi erőmű iránt — Három ország — Auszt­ria, Jugoszlávia és Magyar- ország — osztozik a Dráván, következésképp e folyó sza­bályozása, s minden vele ösz- szefüggő munka csak akkor lehet sikeres, ha ez a három ország tárgyal és megegyezik egymással — mondotta tegnap Frányo Jung, a Horvát Szo­cialista Köztársaság Vízügyi Államtitkárságának tanácsosa. Az interjúra kissé szokatlan helyen, Frányo Jung szolgá­lati gépkocsijában került sor, mely Pécs felé tartott beszél­getés közben. A Frányo Jung vezette jugoszláv vízügyi szak emberekből álló küldöttség azért lépte át tegnap Ud­varnál a magyar—jugoszláv határt, hogy e témáról tanács­kozzék a magyar kollégák­kal. Magyar részről Márton József, az OVF Árvízvédelmi Két tehetséges fiatal elindul és Folyamszabályozási főosz­tályának főmérnöke és Gom­bás Lukács, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgató- helyettes főmérnöke fogadta a jugoszláv vendégeket a határ- állomáson. — A Dráva szabályozása nagyon sürgető, hiszen e két ország évtizedek óta nem fog­lalkozott ezzel a problémával — folytatta Frányo Jung — Szabályozást sürget az árvíz- védelem, az öntözés ügye, s nem utolsósorban az a körül­mény, hogy esetleg közös vízi- erőművet építhetnénk a Drá­ván. A vezető szakember elmon­dotta, hogy már tíz éve vizs­gálják a Dráva szennyezett- ségi fokát. Bár az adatok tel­jes feldolgozása még nem fe­jeződött be, már most is meg­állapítható, hogy mind több idegen, káros anyag található a vízben. Elsősorban az auszt­riai, főként a Mura menti gyárak szennyezik be a fo­lyót Ha a három ország nem köt egyezményt a víz tiszta­ságának megóvására, ha nem tesznek valamit, veszélybe ke­rülhet a közel százezer lako­sú Eszék ivóvízellátása. — Csak olyat tegyünk, cse­lekedjünk, ami nem árt a szomszédnak! — hangsúlyoz­ta Frányo Jung. __ A víz­ü gyekben is nagyon hasznos ezen általános érvényű elv megtartása. Mindkét fél — magyarok meg a jugoszlávok — szeret­nének bizonyos elvadult Drá­va menti területeket meghó­dítani a mezőgazdasági mű­velés számára a folyó szabá­lyozásával. Nyilván, meg kell beszélni, hogy hol és mekko­rák legyenek ezek a terüle­tek, hiszen ha nem hagynák meg a szükséges ártereket, az mindkét fél számára veszé­lyes következményekkel jár­hat. Ez egyébként már az első percben világos. Vannak azon­ban olyan esetek is, amikor a közös érdekek áttételesen jelentkeznek. Közismert pél­Helyszíni szemlénk idő­pontjában. három nappal március 15-e előtt már nem­csak a sátor áll, fejét büszr- kén a hétemeletesek magasá­ba vetve, de belül is csak az utolsó simítások vannak háti­ra a technikai munkálatokban és a produkciót illetően is. Az ezúttal színpadként sze­replő dobogót csaknem telje­sen körülveszik a különböző nagyságú bakok segítségével lejtősen megkonstruált ülő­helyek, melyek jó rálátást biztosítanak a hátsó régiókból is. A világítás szerelése is be­fejeződött, Forray Gábor ízlé­ses díszleteit most rakják he­lyükre a színháziak. A leen­dő nézők soraiban már elhe­lyezték az asztallap formájú kis emelvényeket, ahol majd Gábor Miklós és a másik két narrátor áll. Külön 20x6 méteres öltöző­sátrak helyezkednek el közel a művészbejáróhoz, hogy a sorukra váró szereplők egy ki­csit melegedhessenek. A szó szoros értelmében csak egy kicsit, mert a gázolajjal mű­ködő hőlégbefúvó berendezés­sel 18 fokot ha tudnak bizto­sítani. A tulajdonképpeni be­öltözést nem is itt oldják meg, hanem a Jókai utcai is­kolában, mely a műsor idejé­re URH kapcsolatban áll a sátorral, így a szereplőknek csak az utolsó pillanatban kell a helyszínre indulniuk. A helyszín, tehát a nagysátor fűtésére nem is tudnak a „ki­vitelezők” vállalkozni. Kilenc darab úgynevezett sirokkó fű­tőberendezés áll rendelkezé­sükre. melyből egy-egy, órán­ként tízezer kalória értékű hőmennyiséget termel. Ez együttvéve annyit ér, mintha 18 kiló jó pécsi szenet éget­nének el... Egyetlen meg­oldás a szereplők és a zenekar felé irányítani a sirokkókat, hiszen az említetteknek nem­csak ülni, dolgozni is kell, méghozzá nem nagykabátban. A nézők pedig jól teszik, ha úgy öltöznek, mint futball­meccsre szokás. A sátormester és hat fős beosztott gárdája éjjel-nappal ügyeletet tart a sátor körül, keddre virradóra át kellett helyezniük a hó- és szélvihar­tól meglazult feszítőrudakat, el is szakadt egy helyen a ponyva, ott rögtön megfol­tozták, megragasztották. Nem­csak ők remélik, hogy pén­tekre jobb, enyhébb idő lesz. Hétfőn este már rendelkező próbát tartottak Baranyi Fe­renc és Gyárfás Endre Tüzek című műsorából, melyben Al- mássy Éva, Bálint András, Bárány Frigyes, Béres Ilona, Budai István, Fülöp Zsigmond, Gábor Miklós, Inke László, Iványi József, Linka György, Meszléry Judit, Pécsi Sándor és Ronyecz Mária szerepel, s melyben közreműködik a Pé­csi Balett, a BM Duna mű­vészegyüttes, a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar, a Pécsi Liszt Ferenc Kórus (karigazgató: Antal György) és az Illés- együttes. A Tüzek zenéjét összeállította Székely András, a koreográfia Eck Imre, Fo­dor Antal és Tóth Sándor munkája, a díszleteket Forray Gábor, a jelmezeket Gombár Judit tervezte. Vezényli: Sán­dor János, rendező Sík Fe­renc. Kedden délután összpróbát tartottak valamennyi szereplő részvételével, kivéve a pesti színészeket, őket dublőzök he­lyettesítették. Ma reggel is­mét rendelkező próba lesz, mely a délelőtt folyamán összpróbába megy át. Csü­törtökön délelőtt 10 órakor főpróba, este hatkor pedig már a TV tart kamera próbát. Ilyen felkészülés előzi meg a Forradalmi Ifjúsági Napok országos nyitóünnepségét, melyre március 15-én este 7 órakor kerül sor Pécsett, s melyet ugyanebben az idő­pontban sugároz a Magyar Te­levízió. T dául, hogy egy sor magyar vízfolyás — Tapolca, Borza patak stb. — jugoszláv terü­leten ömlik a Drávába. Ha a Dráva vízállása magas, ha ár­vízveszély fenyeget, első pil­lantásra ésszerűnek látszik a zsilipek elzárása. Igaz ugyan, hogy e vízfolyások jugoszláv területen is kiöntenének, s ott is kárt okoznának, de kevés kulturterületet érintenének. Sokkal kisebb volna a kár, mintha a Dráva törné át a gátat. — Amikor az ilyesmit mér­legeljük, nem indulhatunk ki csupán magunkból — folytat­ta Frányo Jung. — Ilyenkor számításba kell vennünk azt is, hogy e kiöntések a magyar területeken — Beremend és környéke stb. — már igen nagy károkat okoznának. S mondhatok egy ellenkező elő­jelű példát Is: közismert, hogy a magyar kollégák nagy víztárolót akarnak létesíteni a Karasica mentén, illetve felvetődött előttük egy ilyen elképzelés. Az ilyesmi kihat a Karasica vízhozamára is, a Karasica vízhozamának csök­kenése pedig érzékenyen érin­tené a Pélmonostori Cukor­gyárat, mely erre a „vízre” épült. Frányo Jung elmondotta, hogy már jónéhány esetben tárgyalt magyar kollégáival, s mindig a legnagyobb megér­tést tapasztalta. Jellemző a kapcsolatokra, a jó szomszédi viszonyra, hogy március vé­gén Budapesten folytatják a tárgyalásokat a vízszennye­ződés, április közepén pedig a távlati tervek kidolgozása céljából. S ami még többet mond: a Dráva 65—75 folyó­kilométere között az idén be­fejeződnek a — közös erővel végrehajtott — szabályozási munkák, s ha a jelenlegi, há­rom napos tárgyalások siker­rel járnak — ami bizonyos —, még az idén hozzáfognak a 75—85 folyókilométer közötti rész, tehát a Drávaszabolcs- tól Cunig terjedő szakasz szabályozásához is. A hatalmas, 36 méter át­mérőjű, 2200 ember befogadá­sára alkalmas sátor egy-két héttel ezelőtt még a Cirkusz és Varieté Vállalat budapesti raktárában pihent. Aztán hét Speciális, gépkocsi vontatta alkalmatosságra pakolták a ponyvát, a bakokat, az úgyne­vezett „kradin”- és ülőrésze­ket, a porondot is szétszedett állapotban, hogy ideiglenesen, a Forradalmi Ifjúsági Napok műsoros nyitóünnepségének „stúdiójaként” Pécsre szállít­sák. Közvetítés nénteke»i este 7-kor <L Két fiatal zongorista lé­pett szombaton késő délután egy szőkébb hallgatóság előtt a Lisz-terem dobogó­jára. Mindkét muzsikus a Zeneművészeti Főiskolára készül. Helyesebben, már nem készül, mert éppen ar­ról adtak számot, hogy mi­ként készültek fel a felvé­teli vizsgára. A gépelt meghívón ugyan növendék-hangversenyként szerepelt a rendezvény. De jóval több volt ez egy egy­szerű növendék-hangver­senynél. Ezért szólunk róla. A két zongorista, akik rendkívül tehetségesek: Vaj­da Márta és Jandó Jenő, a Pécsi Művészeti Szakközép- iskola zongora-tanszakának növendékei. Vajda Márta érettségizett, Jandó Jenő másodikos középiskolás. Azok közül valók, akik • természet adományából az előadóművészet magasztos hivatására születtek. Meg­adatott számukra az a zenei tehetség és koncentráló ké­pesség, amely ehhez a pá­lyához rendkívül fontos. Bár ez még nem minden. Szorgalom és kitartás nél­kül nem jutottak volna el ily szép úthoz. És most egy újabb útszakasz következik életükben, ők megtették azt, amit megtehettek, hogy to­vább léphessenek. A hangversenyen Vajda Márta először Bach: Olasz koncertjét, majd Liszt: Esz- dur zongoraversenyét, — Jandó Jenő Liszt: A-dur zongoraversenyét játszotta. Polgár Marianne kísért zon­gorán. Mindketten bámula­tos lendülettel, technikai felkészültséggel és a mes­terségbeli tudás biztonságá­val muzsikáltak. Mindent tudnak, amit ebben a kor­ban (!) tudni lehet. Bizonyosra vesszük —, ha rendkívüli akadály nem vet gátat —, hogy a Zeneművé­szeti Főiskola növendékei lesznek. A két pályázó fel­készítésében a fő érdem Polgár Marianne tanárnőé, mondjuk ki bátran, a kiváló tanárnőé. Nem egy növen­déke jutott már tovább és állt helyt az életben. A ki­került növendékek sorsa et­től kezdve a saját kezükben van. Természetesen, a haj­dani tanítványokat nem fe­lejti el és figyelemmel kí­séri boldogulásukat. Ezt tesszük ez esetben majd mi is a két, kiugró tehetségű, fiatal pécsi zongoristával. Tárnái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents